Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

■ eMri tfELET MAGTAnOPSTKfS Bárány Tóimé»: Gyerekek a tárlaton. Idegenforgalom. 7aka?éko$$áq Kép szöveg nélkül. — Kedves hallgatóink — kezdi behizelgő hangon a rá­dióriporter, — itt vagyunk a Finomfa Vállalat dísztermé­ben, ahol kedve* ünnepség­nek lesz tanúja a rádió: a kerületi takarékossági ver­seny első helyezettjének nyújtják át a kitüntetést a tanács kiküldöttei. Rabu- gya János fűtőt érte a kitün­tetés, a Finomfa Vállalat népszerű Rabugya bácsiját Van még egy-ket percünk az ünnepség kezdetéig, addig talán beszélgessünk el a vál­lalat igazgatójával. Kedves Kalabán kartárs, hallhatnánk néhány szót a vállalat mun­kájáról? — S a mikrofont az igazgató szája elé tartja. — Szívesen — biccent Ka­labán igazgató. — A Finom­fa Vállalat profilja legfő­képp... A riporter int hogy ez nem kell — Mindannyiról azon igyekszünk, hogy teljes erőnkkel... A riporter int. hogy ez sem kell; elvégre nem vagyunk már ötvenkettőben. — Mi a vállalat munká­jának lényege? — kérdi hir­telen, hogy segítsen a kínlódó embernek. — Munkánk lényege — de­rül fel Kalabán arca —, hogy az igen értékes, és te­gyük hozzá, igen drága tró­pusi topolyafát importáljuk a messzi Brazíliából az Amazonas mellől. A fát fel­dolgozzuk, különféle finom, és külföldön igen keresett műtárgyakat készítünk be­lőle, majd egész termelésün­ket exportáljuk. — Ugyancsak külföldre? — kérdi a riporter. — Ugyancsak külföldre. — Gyönyörű munka! — sóhajt extázisbán a riporter; annyiszor hallja odabent, hogy egyén! íz kell a ripor­tokba. — Es nyersanyagel­látás? — Köszönöm, megyeget. De talán nem is ez a fő ne­hézség; inkább a trópusi to­polya árát említeném. Mé­regdrága — de megéri! Kép­zett szakmunkásgárdánk az egész világon keresett mű­tárgyat készít belőle, mint említettem. Bátran mondha­tom, hogy ez a fa nem csak a világ messze legdrágább. de messze legszebb fája is! — Nagyszerű! — lelkese­dik a riporter. — Nem hall­hatnánk valamit a fa árá­ról? Bizonyára ez is érdek?! hallgatóinkat. Kalabán mosolyog. — Hát kérem, nem titok éppen; egy mázsa trópusi to­polya körülbelül kétezer dollárjába kerül a vállalat­nak. — Köszönöm szépen — mondja a riporter, és odébb lép. — És most itt állunk Rabugya bácsi mellett, hogy miután átvette ezt a szép kitüntetést és a vele járó kétszázforintos pénzjutalmat, mesélje el, hogyan érte el ezt a gyönyörű eredményt? Rabugya bácsi — régi té­vénéző! — gyakorlott moz­dulattal szájához húzza a mikrofont, s köszörül a tor­kán. — Hát, amikor meghirdet­ték a fűtők közötti versenyt, no mondok, Rabugya, ezen te is részt veszel! Ismertet­ték a feltételeket. Hát ké­rem, az első, ugye. az álta­lános takarékosság a tüzelő­vel, a második: a Tüker-alá- gyújtással való különleges takarékosság. Ezt ellenőrzik a legszigorúbban, kérem he- tenkint jártak itt végette az ellenőrök, mert hogy ez a prémium legelső feltétele. És én itt értem el igen szép si­kereket! — Vagyis: mennyit takarí­tott meg, Rabugya bácsi? * Az öreg kihúzza magát Háromszáz Tüker-alágyúj- tóst, kérem! És hányat használt fel? — Egyetlenegyet! — ka­csint az öreg. — Az őszön, amikor először befűtöttem. — Csodálatos, csodálatos eredmény! — mondja itta­sait hangon a riporter. — Háromszáz alágyújtós, ked­ves hallgatóink! Ez hatvan forint csupán egyetlen fűté­si évadban! Képzeljük e1 ezt az eredményt népgazda i sági szinten: mi lenne, ha mind többen és többen ven­nék át ezt a nagyszerű kez­deményezést!? Egy évben hatszáz. sőt hatezer forint megtakarítás — csak ebben a kerületben, és csak Tüker- alágyújtóssal! Szédületes perspektíva, kedves hall­gatóim! Egy új nagyszerű kezdeményezést érzek ki­bontakozni a mai napon! No, és most már csak egyetlen kérdés: hogyan tudott min­dig tüzet gyújtani, Rabugya bácsi? Az öreg von a váHán. — Hát tartottam— Nem engedtem teljesen kialudni, csak parázsig. Másnap aztán felszítottam a lángját. — Szenzációs! — hörgi a riporter. — Mi-soda új tu­dat! Ez már egészen új vi­szony a szocialista tulajdon­hoz, kedves hallgatóink! — Az én tüzem — nevet elégedetten az öreg — úgy égett, mint a huzat! Pedig alig használtam el alá ja egész évben negyven-ötven mázsa fát! — Szédületes? És milyen fával szította a tüzet, Ra­bugya bácsi? — Hát a trópusi topolyá­val. Ha maga azt tudná, mennyivel jobban ég, mint az akác! Betétei Lén tó: Mérges ügyfél A tandem előadó belenézett s radar készülékbe: — Az ügyfél most fordul be a sarkon. A készülék agy- radarszeme szerint a lakásá­ban van valami baj. Kapcsol­ja be, Margitka, a száztizen­hete st. Mit mutat? — Beázott a tető, a fürdő­kád eldugult, ■ kémény füs­töl. — Jó, köszönöm. Tíz perccel később a seivö- berendezes felrepítette a ke­rületi tanács hetvenedik emeletére az ügyfelet. Be­kopogott: — Tessék. — Kérem, a lakásomban a tető— — TudjukTető, fürdőkát(, kémény... — Igen, kérem. És mivel olvastam a Délelőtti Közlöny­ben, hogy önök harcolnak a bürokrácia, az aktatologatás ellen és hogy elítélik a lakos­ság ügye iránti nemtörődöm­séget, bátor voltam felkeresni az osztályt — Jól tette! Egyébként az egész épületben egy akta sincs. Tehát nijies mit tolo­gatni. — Akkor szíveskedjenek felvenni a panaszomat Külső Téjút utca 1477. — TudjukNegyvenkette­dik emelet 449. — Honnan tetszik tudni? — Mi mindent tudunk. Nyu­godtan elmehet. — Hogy-hogy elmehetek? — Az ügy el van intézze. — De fel sem tetszett írni! — Nincs mire. Nincs papi­unk, nincs aktánk. — De kérem, azt tetszett mondani, hogy elintéződik, olvastam, harcolnak a nem­törődömség ellen. — Persze. Azért intéztük A — Mit? — A tetőt, a kádat, c ké­ményt. Az ügyfél mérges lett. — Ne tessék velem viccel­ni. Hiszen csak öt perce va­gyok itt. i — Mondom, hogy nyugod­tan hazamehet. Mire hazaén, már rendben lesz minden. — Ez komoly? — Na, látom, hogy hitetlen- kedik! Nézzen ide! Ez a ra­dartérkép. A szer előhúznak szól. Lenyomtam ezt a négy gombot. Ez a maguk házát jelöli. Ez a három fogantyú pedig a tetőjavitó, vízvezeték- szerelő és a kéményseprő osz­tag. Megkapták a jelzést e* rakétán a helyszínre siettek. Tíz perc alatt megjavítottak mindent. — Köszönöm, köszönöm ... Az ügyfél elment, a titkár­nő pedig jelentette: — Két perc múlva éj pa­naszos jön. Gázömlés a Répa utca tizenegyben. Fogantyúk, gombok._ kopo­gás... Az ügyfél belépett és rá- kezdte: — Kérem, gázömlés-ügyben jöttem. A Répa utca tizen­egyben. — Már javítják. Sajnos, ■ falat át kell tömi és új ett* veket kell lefektetni. Nem le­het gyorsan megjavítani, meri nehéz munka. Majdnem negy­ven percig tart— — Hát egy kicsit gyorsab­ban is dolgozhatnának, — mérgelődött az ügyfél —, el« végre már 1999-et írünké. ős* Ferencs Találmány kis hibával Ámbátor Ervin feltalálta a kétfrontos engedékenységet. Ráeszmélt arra, hogy aló har­col, az sebeit is kaphat, már­pedig ezt ő nem. szerette. Az igazság az. hogy gyáva ember volt ez az Ámbátor, és erre neje is inspirálta, akivel im­máron húsz esztendeje élt békés egymás mellett férés­ben. — Te csak ne szerezz ma­gadnak ellenségeket — szokta mondogatni. — Úgy kell él­ned, hogy mindenkit megérts, senkit se bánts, akkor téged is békén hagynak. Ámbátor már a külsejében is igyekezett találmányának szellemét megtestesíteni. Megnövesztette a haját, hogy a fiatalok lássák: nem zárkó­zik él a modern ízléstől. Hosszú haját viszont egy mi­cisapka alá gyömöszölte. Mértékletesen bár, de lelke­sedett az új mechanizmusért, ugyanakkor nem mulasztotta el leszögezni, hogy azért a régi sem volt kutya. Gyerekét megkereszteltette a templom­ban, majd díszes névadót is rendezett — Parancsol még egy csep­pet, Mr. Wilson? KERESZTREJTVENY — De asszonyom, nem vilá­gosan megmondtam, hogy gyógyszert csak külsőleg hasz- salja?.. ! Ma 76 éve halt meg Lesseps Ferdinánd, a Szuezi-csatorrm épí­tője. Tíz évig tartott a munka. A pénzt a francia nagytőke bizto­sította. A munkaerőt Iszmall Ke- dive uralkodó tízezrével bocsá­totta rendelkezésre, kik a folyt, vízsz. 1., függ. 11., vissz 38. és 78. Ezeket a sorokat kell bekülde­ni. VÍZSZINTES: 12. Keskeny nyílás. 13. Építésze­ti stílus. 14. Egy, németül. 15. Számnév. 17. Szalad. 19. önt be­tűt 20. GV. 21. Friss. 23. Tetejé­re-e? (—’)• 25. Igekötő. 26. Szom­széd állam pénze. 27. Ész. 29. Azo­nos mássalhangzók. 30. Fa rész. 31. Portugál tengerész, Afrika el­ső körüinajózója. 32. Ilyen csa­pás is van. 34. Rádióműsor erősí­tő állomások. 36. Tova. 40. össze­tett szavak elején kettősség! e utal. 41. így, úgy — latinul. 42. Névutó. 43. Mássalhangzó kiejtve. 44. Névelővel: ezek az egyiptomi oarasztok voltak a páriák. 52. AN. 53. Balatoni fürdőhely. 54. Énekkari szólam. 56. Rovarto- lás. 58. Hat.árrag. 59. Fogban van! 60. Érzékszerv. 62. Ilyen kú­ra is van. 63. Kerti szerszám. 64 Latin birtokos névmás. 66. Csiga­fajta. 67. Ételízesítő. 68. Teréz egynemű betűi. 70. ..Csonka” ol­ló. 72. Azonos magánhangzók. 73. Lágy massza. 74. Buborékokból álló laza, könnyen szétmálló képződmény. 7*. „Felig** bigott. FÜGGŐLEGES: 2. Egymást előző betűk. 3. Fő­nök, konyhavezető. 4. Régi dél­utáni összejövetel, eszem-iszom- maL 5. Mint * 30. vízsz. 6. Nincs­telen paraszt. 7. LT. 8. Himbálód­zik. 9. Ki az illető. 10. Puha fém. 16. Szovjet ex-sakkvilágbajnok. 18. Hamis, ál. 19. NyJlvesszőtartó. 20, GEA. 22, Lám. 24. Színe-java. 25. Tenger, románul. 26. Folytonos- sági hiba, népiesen. 28. Lábaihoz. 31. Erdélyi város. 33. Teljes, hi­bátlan (—’). 35. Folyadék. 37. Lom párja. 39. Heves megyei község. 40. Kettőzve: halandzsa. 44. Angol sör. 45. FI. 46. Zeusz isten paj­zsa. 47. Tó, olaszuk 48. Parányi részecske. 49. Német filozófus volt. 50. Helyhatározó rag. 51. Him állat. 53. Névelős állóvíz. 55. Ke­vert réz. 57. Dunántúli sportegye­sület. 61. Becézett női név. 63. Kalászos. 65. Székesfehérvár la­tin neve: ... Regia. 68. Fogadási összeg. 69. Német: -szór -szer, -szőr. 71. Olaj, angolul. 73. Pél­dául. 74. Hélium vegyjele. 75. Helyhatározó rag. 77. Gallium vegyjele. A megfejtéseket december 15-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! November 23-i rejtvény pályáza­tunk megfejtése: „Csak tudnék én mást úgy kívánni, Mint téged. Oh, csak jönne más. Egy más asszony. Valaki. Más. Akárki.” Nyertesek: Jakab Istvánná, Ná- tafalussy Tamás né, Sebők Vil­mosné. Téglási Mária és Uhrin Mária nyíregyházi. Iski Kár oly né gávai, Járay Sándor milotai, Va­don Sándorné tunyogmatolcsi, Fehér Sándor tyukodi és Tóth Teréz vasmegyeri kedve* rejt­vényfej tőink. Nyertes rejtvény fej tőinknek 3 db könyvsorsjegyet küldtünk fe­jénként. Aki a december 14-i sor­soláson nem nver, a tulajdonában lévő könyvsorsjegyeket bárme­lyik állami, vagy szövetkezeti könyvesboltban, illetve antikvá­riumban névértékben beválthatja. Reggel az utca bal oldalán ment el otthonról, este a jobb oldalon tért haza. Egy­szer megpróbálta, hogy az út közepén menjen, de akkor felírta a rendőr. Az öreg portás bácsival megbeszélte, hogy mtt mon­dott a tiranai rádió, az if jó diszpécserrel a londoni hí­rekről konzultált. A táncdal - fesztiválra két .szavazólapot küldött: egyiket a rikoitözó nő, a másikat a puszit szórd fiú nevére töltötte ki. Esténként aztán féleségével együtt félve latolgatták, hogy a nap folyamán nem galop­pozta-e el magát valahol. A* ilyen beszélgetések után nyo­masztó álmok gyötörtél« ijedten riadt fel és megálla­pította, hogy bal oldalon do­bog a szíve, ámbátor jobbke­zes. Leginkább azokkal * szerveivel volt elégedett, melyekből mindkét oldalán viselt egyet. Ilyen a füle, mellyel a két irányból érke­ző instrukciókat egyaránt meghallotta. Külön hálával gondolt szüleire, akik nem törődtek vele és gyermekkori kancsalságát nem kezeltet­ték, így ma is a jobb szemé­vel balra, a ballal pedig jobb­ra nézett. Ámbátor készsége­sen elismerte a világ anyag- elvűségét és örökvalóságát, de nem kételkedett, hogy lehet fölöttünk valaki. Ha ezek után valaki azt gondotíá, hogy Ámbátor igyekezett az ellentéteket kiegyenlíteni, az egymással, vitatkozókat közős nevezőre hozni, az az elmondottakból sem érti az Ámbátor-féle ta­lálmányt. Ha ugyanis a szem­ben állókat kibékítené, kény­telen lenne az egyik oldalra állni, ami ezesetben már a halvány ellenzékiség látsza­tát kelthetné. Gondolom, a tisztelt olvasó megérti Ámbátor lelki világát, amit csak azért ecseteltem ilyen részletesen, mert vele még nem találkozhattak, hi­szen egyedül van. Beválté a találmánya, vagy elbukott? Tudom egyesek most azt várják tőlem, mondjam ki, hogy boldogul. Ezzel szemben mások azt követelik, hogy rúgjam ki a nyomorultat, mert egy ilyen ingadozó op­portunistának nem lehet más a sorsa. Hát kérem... Szóval... Hagyjanak engem békén! Mit provokálnak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom