Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Karácsonyi melléklet

A TISZADOBI KASTÉLY

HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE

Andrássy Gyula, a monarchia snájdig külOgymfnlsrter- grófja nemigen lakhatott pompás tiszadobi kastélyában, 6 Bécset szerette inkább, legfeljebb Budát, vagy más jószágát, anol több volt az erdő, a vad a szőlő és a szép asz- szonyt rejtő présház. A dobiak pedig gyűjtötték neki a pénzt a költséges szórakozásokhoz. A férfiak nekidőltek a zsíros fekete földnek. Az asszonyok megpróbálták beosztani sok gyerekük é6 férjük között a kommenciót A lányok pedig — ha karriert akartak csinálni — beálltak cselédnek. Ha csinosak, egészségesek és szépek voltákí a gyönyörű kastély szobáiba kerülhettek, 6 bámulhatták a világhíres mesterek kezétől készült porcelánokat, szőnyegeket és gobelineket.

Így tetszhetett meg az egyik dobi cselédlánynak £ felbecsülhetetlen értékű. Franciaországban készíttetett műemlék gobelin.

Äs 1918 októbere után olyat láttak itt az -úri falak, amilyet soha azelőtt. A kastély műemlék parkja — százados platánokkal, szélén a kanyargó Tisza füzeseivel, éló . vadrezervátúrnávaL karcsú őzekkel — kaszás parasztokkal lett tele. A cseléd, a jobbágy vitte a bort, a szalonnát, a húst, a tűzifát. Az ősziiózsás forradalomban letaposták az őszirózsákat a kertben, hogy a rossz béreslakások maroknyit lássanak abból a jóból, -'regivel ,akói a kastély gazdáinak szereztek egy évezred során.

Mindenki futott hogy vigyen valami használhatót: ajtót, ablakot képkeretet. Csak egyetlen egy ember nerc ment a hús, a bőr, a képkeret az ajtófélfa után. Egy lány, egy kis cseléd, egy Édes Anna. Ő a kastélvból egy dolgot akasztott le, a gobelint. A remekművet, ‘amely frankban akkor is sokat ért: vagy százezret. És vitte háza. És megvarrta, önkezével, tűvé! és cérnával —-ruhának.

Ö járt akkoriban a világ legdrágább ruhájában, drá gabban, mint az angol királynő. Aztán megtalálták, s kegyetlenül megverték a ruháért.

Ha él, most hetvenegy éves. Mindennap latja, hogy a sok kis árva — akiből cseléd lett volna, ha nem jön az újabb igazságtevés, s így láthatta volna csak meg a kastélyt — betölti a snájdig gróf* szobáit. Szakmát tSnul és képzőművészettel ismerkedik. Tudja, mi a műemlék, a műérték, nem , úgy, mint ő akkoriban aki nagyon szerette volna a szép ruhát.

A kastély ugyanolyan, mint akkor volt. Csak. körülötte változott meg a .feíismerhetétlénségig minden.

(feopkaj