Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

I óMa! ITÉLET-MAGYARORSZÁÖ december Ml Külpolitikai összefoglaló ^ -'V két német államfő 1 eveIváltása 0:! „Maratoni64 ülések az arab csúcs­értekezleten Az SZKP Központi Bizottságának tézisei Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából Síi fÁ ró közi em én y Helsinkiben A legutóbbi órákban befu­tott hírek tovább erősítik azt a benyomást, hogy a diplo­mácia porondján a rendkí­vüli intenzitás jegyében él* véget az esztendő. A nemzet­közi reflektor fényei minde­nekelőtt három eseményt pásztáznak: a két német ál­lamfő levélváltását, az araB vezetők rabati csúcsértekezle­tét, valamint á finn főváros­ban sorfa került szovjet— Amerikai megbeszélések ed­digi menetéről kiadott záró­ki zleményt. Nem is olyan regen még több okból is nehéz lett vol­na elképzelni a két német állam protokollárisán első embere közötti hivatalos le­vélváltást. Ez alapvetően el- ■ tirt volna a CDU—CSU által vezetett NSZK két évtizeden át makacsul követett vonal- vezetésétől, a Hallstein-dok- trinától, az .-egyedüli képvi­selet” tarthatatlan követelé­sétől. A legutóbbi fejlemé­nyek időrendi és logikai lán­colata azonban éppen azzal kezdődött, hogy a világhely­zet — és ennek nyomán a nyugatnémet közvélemény — egyszerűen lehetetlenné tette a mozdulatlanságra épült bonni politika folytatását a g -orsan változó világban. Elsősorban ebbe bukott be­le a Kiesinger—Strauss féle kereszténydemokrata kurzus és adta át a helyét egy olyan adminisztrációnak, amelyet a változás óhaja hívott életre, és amely éppen ezért semmi­képpen sem folytathatta vol­na az eddigi politikát Ebben a helyzetben írta meg Heinemann elnökhöz címzett levelét Walter Ul­bricht és erre válaszolt rend­kívüli gyarsasággal, valóban „postafordultával” a nyugat­német államfő. Ez minden­képpen pozitív fejlemény, mégis úgy tűnik, az igazi ha­ladáshoz a bonni magatartás további változásába van szük­ség. A Rajna-parton ugyanis — bár elis­merik tárgyalási alapnak — „maximalistáknak” tart­ják az Ulbricht-levél főbb javaslatait mindenekelőtt a teljes nemzetközi jogi elis­merést. Ez azonban két állam kap­csolatának nem „maximuma”, hanem minimuma, az egyet­len olyan alap. amelyre a to­vábbi közeledést építeni le­het. A marokkói főváros ele­gáns Hilton hoteljének ta­nácstermében folyik az arab vezetők csúcskonferenciája. A zárt ajtókon kiszivárgott hírek szerint maratoni hosz- szúságú ülések követik egy­mást, amelyek során megvi­tatják a kialakult helyzetet és kísérletet tesznek az egy­séges következtetések levo­nására. Az eredménytől függetle­Moszkva (MTI): Hétfőn a délutáni órák­ban Moszkvában megkezdő­dött a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bi­zottságának ülése. Az érte. kezleten megvizsgálják a szövetséges hadseregek állapotát,, a határok biztonsági biztosításá­nak kérdését, továbbá a Varsói Szerződés tagállamai Pák Szong Csői, a Koreai Munkapárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottsá­ga elnökségének tagja, mi­niszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter, aki Péter Já­nos külügyminiszter meg­hívására hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban, kí­séretével együtt hétfőn dél­előtt elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminisz­ter, Erdélyi Károly külügy­miniszter-helyettes, dr. nül, már most bizonyos, hogy a találkozó ténye önmagában is erősíti az arab pozíciókat. Eredményesen zárult a stra­tégiai fegyverek korlátozásá­ról Helsinkiben folytatott szovjet—amerikai megbeszé­lések első szakasza. A záró­közleményből kitűnik, hogy az emberiség számára sors­döntő probléma kölcsönös megközelítése tavasszal foly­tatódik, gyors eredmény ezen a téren éppúgy nem várható, mint a Közel-Kelet, vagy a két német állam viszonylatá­ban. védelmi képességének erősí­tését szolgáló intézkedése­ket, összefüggésben a NATO vezető köreinek agresszív tö­rekvéseivel. A Magyar Nép- köztársaságot a bizottság ülésén Csémi Károly altá­bornagy. a honvédelmi mi­niszter első helyettese, a Magyar Néphadsereg vezér­kari főnöke képviseli. Perjésl László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Sebes­tyén Jenő, a Magyar Nép- köztársaásg phenjani nagy­követe, valamint a Külügy­minisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt F. J .Tyitov, a Szov­jetunió budapesti nagyköve­te és Li Dong Szón, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete és a nagykövetség munka­társak A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése Elutazott Budapestről Pák Szong Csői külügyminiszter Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bi­zottsága Lenin születésének 100. évfordulója (1970. ápri­lis) alkalmából téziseket adott ki. A Központi Bizott­ság leszögezi í „Lenin ügyét folytatva, a szovjet nép erő­síti internacionalista szoli­daritását a szocialista orszá­gok népeivel, a nemzetközi munkásosztállyal, a demok­ráciáért és a nemzeti felsza­badulásért. a tartós békéért, a demokráciáért és a szoci­alizmusért, a marxizmus— leninizmus eszméinek diada­láért harcolókkal.” „Lenin a legnagyobb tudós volt a forrr alomban és a legnagyobb forradalmár a tudományban, aki új sza­kaszt nyitott a marxista el­mélet fejlődésében, gazdagí­totta a marxizmus vala­mennyi alkotó elemét: a fi­lozófiát, a politikai gazda­ságtant és a tudományos kommunizmust” — állapítják meg a tézisek. A több mint 13 000 szóból álló dokumentum négy rész bői áll: „Lenin az új típusú proletárpáit alapítója, a szocialista forradalom teore­tikusa és vezére”. — „A szocializmus a leninizmus eszméinek megvalósulása*— ,,A leninizmus a népek antl­imperialista és a világ forra­dalmi megújulásáért folyta­tott harcának zászlaja". — „A lenini úton a kommuniz­mushoz.” Befejezésül a tézisek meg­állapítják: „Vlagyimir Iljics Lenin eszméi a kommunisták tevékenységében, a munkás- osztály és minden dolgozó harcában, a szocializmus és ;) kommunizmus előremutató fejlődésében, az emberiség legyőzhetetlen társadalmi ha­ladásában valósulnak meg. Lenin neve és ügye örökké élni fog.” Élést tartóit a Szakszervezetek Országos Tanáé«« (Folytatás az 1. oldalról) el megfelelően irányító, sza­bályozó és ellenőrző felada­tukat. Az utóbbi időben mai tapasztalható javulás az irá­nyító szervek munkájában de ez még most sem kielégí tó. A vállalatok munkáját érintve hangsúlyozta, hogy mindenütt meg kell követel­ni a fegyelmet. Ugyanakkor a dolgozók számára meg kell teremteni a munka megfele­lő feltételeit, s gondoskodni kell arról, hogy a jól dolgo­sok megjelelő keresethez jussanak. Hangsúlyozta, hogy a munkaerő-vándorlást is csak ily módon lehet meg­szüntetni. Semmiképpen sem volna helyes, ha a fluktuáció visszaszorítására visszaállí­tanák a szabad munkahely­változtatás adminisztratív kórlátait. Szólt a jövedelemszabályo­zás új módjáról, kiemelve, hogy a kategorizálás meg­szüntetésé nem jelentheti az egyenlősdi visszaállítását, sőt ellenkezőleg: még inkább differenciálni kell. A két beszámolót vita kö­vette. Felszólalt Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT főtitkára is. A Vita után ár. Bános István főigazgató, a SZOT Társadalombiztosítási Fő- V igazgatóságának vezetője idő­szerű társadalombiztosítási kérdésekről számolt be. Mindenekelőtt a nyugdíja­sok helyzetét taglalta, s utalt arra. hogy az árak emelkedő tendenciája miatt a nyugdíjasok több ka­tegóriájában az élet- színvonal vagy slagnál, vagy folyamatosan csökken. Ezérí a szakszervezetek széles kórben megvizsgáltál; a nyugdíjasok helyzetét, ele­mezték a népgazdaság te­herbíró-képességét, s illetékes fórumokon javaslatokat ter­jesztettek elő. Számolni kell azzal, hogy egyszerre és egy- időben nem lehet mindenki részére alapvető változást biztosítani, mindenekelőtt a nyugdíjak vásárlóerejének csökkenését kell ellensúlyoz­ni. Ismeretes, hogy 1970 márciusától kiegészítik az 1968 december 31-ig megál­lapított, az 1600 forintot el nem érő nyugdíjakat. 1971- tol pedig olyan rendszert vezetnek be. amely megóvja a nyugdíjak vásárlóerejét. A nyugdijak kiegészítése érinti a saját jogú nyugdíja­sokat, akár bérből, fizetésből élők, akár mezőgazdasági vagy kisipari termelőszövet­kezeti tagok voltak korábban. Ugyancsak érinti hozzátarto­zóikat, az özvegyi, szülői nyugdíjban vagy árvaellátás­ban részesülőket is. Az ille­tékes állami szervekkel kö­zösen most dolgozzák ki az e célra rendelkezésre álló évi 900 millió forint legcél­szerűbb felosztási módját. — A párt és az ország­gyűlés döntéséi azt bizonyít­ják — mondotta, — hogy a szocialista társadalom érzi felelősségét azok sorsa iráni, akik egész életükben dol­goztak, tevékeny részesei voltak az ország újjáépíté­sének, a szocializmus alapjai lerakásának. törvényesít« ti kell azt az elvet, hogy a munkából kiváltakat is ré­szesíteni kell a nemzeti jöve­delem, az ország gvarapodá- sával járó előnyökből. Kijelentette: meg kell vizs­gálni, hogy a negyedik öt­éves terv időszakában mi­lyen további rendezéssel le­hetne javítani a nyugdíja­sok életkörülményeit. Több elgondolást ismertetett, s hozzáfűzte, hogy valamennyi felgyülemlett problémát egy­szerre megoldani továbbra sem lehet. Hangsúlyozta azonban, hogy valamennyi állami és társadalmi szerv­nek sokkal többet kell ten­nie a nyugdíjasok szociális problémáinak megoldására. Feltétlenül szükséges, hog\j * vállalatok és a termelőszö­vetkezetek saját a iyagl esz­közeikből az eddiginél job­ban gondoskodjanak nyugdí­jasaikról. Követésre méltóak azok az üzemek, amelyek a kollektív szerződésben bizto­sítják a rászoruló nyugdíjár saik rendszeres anyagi támo­gatását. részesítésüket külön­böző vállalati alapokból. Ezután hangsúlyozta a hoz­zátartozók, a család kötele­zettségét is. Sokan elmulaszt­ják idős hozzátartozóik kö­telező támogatását, mert úgy vélik, hogy ez csupán az ál­lam, a közösség feladata. A4 ilyen magatartást a leghatá­rozottabban el kell ítélni. Dr. Bartos István végül a társadalombiztosítási jog­szabályok egy eségesí lésének előkészül étéit ismert eIte. Gerencsér Mi hl ős: TUü. át dú 25. — Képzelje, asszonyom, azt híreszteiik rólam hogy becs­telen vagyok. Nézze meg jól ezt a mártirarcot és ítéljen: így néznek ki a becstelen emberek? Ködössé lesz a szemem a bánat pái iától, vonásaimra úgy kiül i gyötrelem, hogy szarja a pofámat a ráncok közé szorult sza­kái. A nyilakkal átlőtt szent Sebestyén vonagló ar­ca mosolytól ragyogott az enyémhez képest. És most ilyen ábrázaton keresik a becstelenség nyomait álma­im családanyája. — Az emberek igazságtala- i ok — állapítja meg tartóz­kodón. Erre tüntető faidalonimal sóhajtok és szűkíteni próbá­lom a tág fogalmat. — De mennyire igazságta­lanok! Ilyen emberek még a közös ismerőseink között is akadnák. — Ktré gondol? Egészen Jól haladunk. Kezdek fontosabb _ lenni, mint a bácskai rizseshús. — Többek között a tu- 1 a időn férjér-. Mert ugye a Kocsis Laci felesége tetszik lenni, ha nem tévedek? Remeg a villa a kezében. Milyen szép párnázott ujjai vannak és milyen szép, hogy az én szavaimtól re­meg az én simógatásomért sóvárgó kacsó. — Honnan ismeri a férje­met?... — Tegnap közösen ittunk meg egy nyolcados hordó sört a Harcsa csárdában. Én verettem csapra. Mire el­fogyott, a pénzem is elfo­gyott. Akkor azt mondta La­ci. hogy becstelen ember va­gyok, mert. nem fizetek ne­ki többek Könyörögtem, hogy vonja vissza. Azt mondta, visszavonja. ha teszek neki egy szívességet. Erre pedig a Kohi-Noor gyémántért sem vagyok haj­landó. Elpirul ez a szent asszony, orcáin felizzanak a pünkös­di rózsa halvány színei. Gyorsan, gyorsán tovább mielőtt botránnyá érnének félreérthető szavaim. — Arra akart rávenni la- ci, hogy tanúskodjak őn el­len a válóperükön. Bizonyí­tani kellett voina nekem, mint taxisofőrnek, hogy ön rendszeresen utazgat éjsza­kánként gyanús férfiakkal. Megmozdul a Vezúv láva­tömegé, baljós mördulásától háborog az egész nápolyi öböl: álmaim asszonya már- már alig képes megfékezni saelid haragják — A mocsok.« A púpos patkány... Szopott volna vit­riolt az anyjától, amikor megszületett. Majd adok én hamis tanúzást annak a per­sely fosztogatónak. Ha vérbeli szpáhi vagyok, aki annyi elkeseredett nőt fűzött a rabszíjára, akkor nincs helye a szentimentaliz- musnak. Még egyszer oda­vágni a sarkantyút a szíriai csődör lágyékába. aztán irány a hárembe a zsák­mánnyal. _ Meg kell vallanom ön­nek. hogy férje elfajzott kí­vánsága korbáccsá tette er­kölcsi meggyőződésemet. He­vesen védelmeztem hitvesi makulátlanságát, mintegy a rajongás szószékéről kiáltot­tam kísértőm szemébe: ha a legbitangabb, a legelvete­mültebb cinkosa lennék, ak­kor sem vihetném végbe az ármányt, mert az ön fényes erényei közelében nincs lét- jogosultsága a sötétségnek. De mert magam is a hidal­tok szenvedélyével kelek a gyengébb nem védelmére, cinkosságom, kétszeresen le­hetetlen. Inkább ezer he­lyén lyukasszák ki bársony­zekémét a toledői pengék halálramenő párbajban, minthogy fölt essen á szőke donnák becsületén. Igen. igen. igya fel a sűrű vére­met az a forró spanyol ho­mok, ha akár egyetlen sző­ke donnát is bántani en­gedek. Főképp ha azt a donnát Ibolyának hívják. Erre rám kiált Laci, 12 li­ter sörrel a hasában: Illés, vigyen el a sintér, hiszen te szerelmes vagy a feleségem­be! Nincs drágább élvezet, mint a magunk keltette za­vart látni az Istenített nő rebbenő szempllláin. — Csakugyan, honnan tud­ja a nevemet?... — Itt a pillanat, hogy végre rákattintsam szerel­mem bilincseit Ibolya csuk­lójára. Sietni azért nem kell túlságosan, hadd erezzen még valamit abból a mély érzelmi kavargásból, amely akadozóvá teszi az áhítat szavait. Nem árt, ha egy férfi imádatát némileg le tompítja a szemérmes tar­tózkodás, mert a nők ebből pontosan megértik, hogy a szemérem jámborsága mö­gött annál emésztőbben dü­höng a szenvedély tüze. így az igazi. Ajkam remeg, rán- dul néhányat. Ibolya sürge­tően lesi, mikor lesz értel­mes szó ebből az őszinte fe- szélyezettségből. Fátyolos «cement hóssza'sn keresi a múltát, amit most találok ki. Attól félek, hogy a gúny tárgya leszek, ha most föl­fedem legszentebb titkai­mat ... — Ellenkezőleg ... Hálára kötelezne a bizalmával . . ., — suttogja álmaim családanyá­ja valami sajátos túlfűtött­séggel. Azt gyanítom ebből, hogy minden idegszálát iz­zásba hozta a kíváncsiság, sürgős kötelességem táhái kitalálni legszentebb titkai­mat. — Valahol az állomvilág­gá édesült régmúltban kez­dődik . .. Kérem, ne vádol jón érzelgősséggel. .. Egy szőke lány siet a Honvédli­get geszten.yeíái alatt, nagy kék masni a hajában, egy szál jázminág a kezében és számomra addig soha nem tapasztalt éteri vibrálás az egész lénye körül. Még ma is magám előtt látom á tö­rékeny alakot, amint végig­suhan rajta a lombok deren­gő árnyéka De hiába borí­tóba be az óriási fák árnya, valahogy mégis ragyogó ma radt. Nem, egy viharos élet millió megrázkódtatása után sem lehet feledni azt a su­gárzó lányalakot. Azóta sza­kadatlanul a sarkába járok és ha béna aggastyán leszek százesztendős koromban egy szódái-s otthonban, akkor Is dalolószívű suhanccá vá­lók, ha eszembe jut a kék szalagos szőke látomás. Ugye megérti?.. Ugye elés ennyi?.., Né kényszerűién sebeim főlszaggatásárá, hi­szen igy is csontom.g vág a fájdalom... Amíg mások a közelébe élhetnek, felüdül­hetnek kacagásától, arcukat mosdathatják mosolyában, a tenyeréből csipegethették á boldogságot, addig az en szenvedéseimnek csak aa ábránd adhatott érte n,, t. És akkor jön a poko ura és megkísért’ hogy csere km föl hamis tanúzással az áo- rándiaürsat. Tőlem kérnek ilyen vér lázi tó aljasságot* tőlem, akinek a lelkét ün­neplő ruhába öltöztette az eszményi szerelem. Bocsás­son meg... Felzakiatott a boldogság, hogy végre ha« vallhattam hódolatomat ... Kimerültén pihegek, való« ban elfáradtam a lendület­től, de azért elég gyengére sikerült vallomásom. Tudó másul kell vennem a kö­nyörtelen tértyt, hogy szerel­mi művészetem a hányát1 áá korszakába érkezett. Többé nem tudok őrjítő hálást kel­teni egykor bámulatos fegy­verzetemmel, a hódító sza­vak lebilincselő pátoszával. De mit kell látnom? Ibolya rózsás orcája évtizedeket szüziesedik vissza, bőre gyönge és harmatos lesz, aj­ka zugaiban megjelenik a ré­gi ártatlanság, orreimpáit feszessé teszi a vágy, ami följogosít arra, hogy mégis­csak szuggesztív tehetseget tisztelhetek masamban. Elragadó hangjából az pr» gonabokrok susogása árad: — Nem emlékszem as esetre... Az igaz, hog ár­iáimkor kék szalagot ü vi­seltem .,. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom