Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1 oMírf KELET-MAGYARORSZAG 1969 december 20. Külpolitikai összefoglaló gfi Az NSZK elnöke válaszolt Walter Llbriclitnak 5Hs Az arab csúcsértekezlci előestéjén Változatlanul nem közöl­tek részleteket egyik oldal­ról sem annak a levélnek a tartalmáról, amelyet Walter Ulbricht csütörtökön jutta­tott elBonnba, a Német Sző. ve" ségi Köztársaság elnöké­nek. Annyi azonban bizo­nyos, hogy dr. Gustáv Hei- ne'oann „postafordultával" már pénteken válaszolt a Német Demokratikus Köz­társaság államfőjének. A körülmények nem indo­kolnak semmiféle túlzott op­timizmust. Valamennyi józan kommentár emlékeztet ar­ra, hogy a két Németország közötti kapcsolatok norma­lizálására alighanem komoly türelmet igénylő, nem máról holnapra megvalósuló folya­mat eredménye lesz. Ennek a folyamatnak azonban va­lamikor es valamilyen for­mában el kell kezdődnie. Mind a kezdet, mind a hala­dás gyorsasága Bonntól függ, attól a fővárostól. amelyet két évtizeden át makacsul es a nemzetközi légisört szüntelenül . mérgezve, ra­gaszkodott „az egyedüli kép­viselet” képtelen fikciójához. Bármilyen eredménnyel végződjék is a két államfő jelenlegi levélváltása, annak lefolyása önmagában is ér­zékelteti azokat a hatalmas vő'(ozásokat, amelyek a vi­lágban és a Német Demok- raükus Köztársaság helyze­tében bekövetkeztek. Először is: a levélváltás formaiságai igen közel állnak azokhoz a diplomáciai életben nem mellékes külsőségekhez, amelyekkel két, egymássá! szabályos nemzetközi jog­viszonyt fenntartó állam operál. Másodszor: a két német állam léte óta mind­össze egyetlen esetben tör­tént ilyen színtű érintkezés, de csak kísérlet formájában: Wilhelm Pieck levelére Heu- sa, az NSZK elnöke akkor egyáltalán nem válaszolt. Változnak az idők — Ulb­richt levelére 24 órán be­lül megérkezett a válasz. Az arab világ a rabati csúcsértekezlet előestéjének lázában ég. A legutóbbi je­lentések szerint immár vég­legesnek tekinthető vala- mennyi arab ország részvé­tele. Nem bizonyultak tehát igaznak azok a kombináci­ók, amelyek terjesztői Irak, Algéria és Szíria távolma­radásáról beszéltek. Igaz. Attasszi szíriai és Bakar ira­ki államfő képviseletében „csak” megbízottaik utaznak a marokkói fővárosba, de ezek a megbízottak mind­két esetben a kabinet kulcs­miniszterei. A megfigyelők emlékeztet­nek arra, hogy a Baath-párt által vezetett két ország közül Szíria bojkottálta a khartumi arab csúcsot, Irak pedig hosszabb időn át látványosan rokonszervezett a negatív damaszkuszi ál­lásponttal. Részvételük te­hát önmagában* is lényeges változás, amely szervesen illeszkedik az arab, világ je­lenlegi egvségtörekvéseiről alkotott képbe. Reíe'ezgdett a szöv et parlament ülésszaka Moszkva (MTI): Pénteken a Szovjetunió Legfelső Tanácsának négy­napos ülésszaka az egész­ségügyi kerettörvény elfoga­dásával befejezte, munkáját. Nyikolaj Blohin professzor, a közegészségügyi és társa- dőlom'tr utasítási bizottság elnöke volt a törvény elő­adója. Megállapította; az á’iam évről évre mind több anvrgí eszközt fordít az védelem céiiaira. lüTO-ben ez az összeg 9 mil­liárd rubelre emelkedik. s íp.v 7.2 százalékkal haladja ír eg az idei előirányzatot. törvény — húzta alá Blohin pro- fesszor — a törvény erejé­vel kötelezi az üzemek, in- 5 -szervezetek vezetőit, hogy a leghatéko­nyabban mozdítsák elő az egészségügyi dolgozók tevé­kenységét Borisz Petrovszklj akadé­mikus. egészségügyi minisz­ter a törvénytervezet vitájá­ban felszólalva , rámutatott arra, hogy a világ orvosai­nak egynegyede a Szovjet­unióban dolgozik, a kórház-1 építés feladatait fejtegetve arra hívta fel a figyelmei, hogy a Szovjetunióban egy­idejűleg kívánják folytatni a 600—1000.1 sőt ennél is több ágyas, különböző osztályok­kal rendelkező kórházak építésé*. Magyar államférfiak tidvlzlő távirata a D\FF megalakulásának 9. évfordulója alkalmából Br. Nguyen Huu Tho-nak, a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front Központi Bizottsága elnöksége elnökének. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulásának 9. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a szabadságért, a függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért harcoló dél-vietnami népnek. Dél-Vietnam hősiesen harcoló népe — a világ haladó közvéleményének aktív támogatásával — az elmúlt évben is nagy győzelmeket aratott az Egyesült Államok és csatlósai felett katonai, politikai' és diplomáciai téren egyaránt- Ki­emelkedő jelentőségű eredménye volt ennek a harcnak a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányá­nak megalakulása. A ,Mag5rar Népköztársaság fenntartás nélkül támogatta és támogatja azt a politikát, amely az Egyesült Államok vi­etnami agressziójának megszűntetését, a vietnami kérdés bé­kés megoldását, tárgyalásos rendezését célozza. Éppen ezért elítéli az Egyesült Államoknak a párizsi tárgyalásokon ta­núsított halogató politikáját, és felháborodással utasítja el az amerikai hadvezetés barbár, népirtó cselekedeteit. Egyet­ért a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front 10 pontos politikai javaslatával, amely reális programot nyújt a bé­kés kibontakozáshoz. Követeli, hogy az Egyesült Államolt haladéktalánul, feltétel nélkül és teljes egészében vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Az egész magyar nép megbecsüléssel és tisztelettel te­kint a dél-vietnami népnek a szabadságáért, a független­ségért, a békéért és az emberi haladásért vívott hősi har­cára. A szocialista internacionalizmus eszméitől vezérelve a magyar nép a jövőben is erejéhez mérten minden'segítséget megad a harcoló dél-vietnami népnek az. amerikai agresszió visszaveréséhez, országa függetlenségének kivívásához. Szilárd meggyőződésünk, hogy a dél-vietnami népnek a szocialista országok népei és az egész haladó emberiség által támogatott igazságos ügye minden akadályt leküzdve győze­delmeskedik. Budapest, 1969. december 20. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, , a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁLLAI GYULA. a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál? elnöke ★ A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalaku­lásának 9. évfordulója alkalmából Budapestről* táviratokban köszöntötte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Or­szágos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság a DNFF Központi Bizottságát, a Dél-vietnami Békévédelmi Bizottsá­got, a Vietnami Hazafias és Békeerők Szövetségét és Nguyen Thi Binh külügyminiszter-asszonyt, a Dél-vietnami Köztár­saság Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjét. *■ 1 ■............. .. ■' 11 "Szovjet vezetők távirata Moszkva, (MTI): Leonyid Brezsnyev, Nyiko­laj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözlő táviratot küldtek Nguyen Huu Tho- nak, a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front Köz­ponti Bizottsága elnökének, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány mellett működő tanácskozó testület elnökének, a DNFF megala­kulásának 9. évfordulója al­kalmából. A táviratban kije­lentik: a Szovjetunió teljes mértékben támogatja a DNFF és az ideiglenes for- rada'mi kormány 10 pontból álló programját. amelyet reális és ésszerű alapnak tekintenek a dél-vietnami kérdés igazságos megoldásá­ra. „A szovjet emberek eré­lyesen elítélik az amerikai intervenciósok kegyetlen bűntetteit. A szovjet nép, Szovjetunió Kommunisra Pártja és a kormánya, min­den támogatást megad a vietnami nép igazságos har­cához mindaddig, amíg vé­get nem ér az amerikai im­perializmus agresszív hábo­rúja Vietnamban” — hang­zik a távirat. Debrecen hatszázéves tör­ténetében 1944. dec. 21-e fordulópontot jelentett. De ez a huszonöt évvel ezelőtti december hazánk történelmé­nek is kiemelkedő állomása. 1944^október 19-én — amikor Debrecen felszabadult,“ — az ország területének nagy ré­szén még tombolt a fasizmus. Hazánk fővárosában' Buda­pesten még dúlt a háború, de a Tiszántúl ősi városa, Debrecen már szabadon lé­legzett. Debrecen felszaba­dulása jelentős esemény volt a fasizmus elleni harcban, mert reményt adott az ország többi részén még rabságban sínylődőknek, erőt ' kölcsön­zött a fasizmus elnyomása el­len küzdő hazafiaknak. Debrecen mindig híven őrizte több évszázados múlt­jának, a felvilágosodásért, , a haladásért folytatptt küzdel­mének nagyszerű hagyomá­nyait. Debrecen történelme 1944 őszén új eseménnyel gazdagodott. A felszabadu­lást követő, viharos napok­ban e városban valami új volt születőben. Egy új haza megteremtésének első lépései indultak innen ki. Itt jelent meg 1944 november 15-én a felszabadult országrész első kommunista napilapja, a Néplap, s benne november 30-án a Magyar Kommunista Párt javaslata az ország de­mokratikus újjáépítésére. S hogy a legjelentősebb évfor­dulót említsem — aminek megünneplésére e napokban a város nagyban készül: az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány megalakulása. Az ideiglenes nemzetgyűlés ösz- szehívása az ideiglenes kor­mány megalakulása történel­mi jelentőségű tény, hiszen az új, a mai Magyarország alapkövének letételét jelenti. Utána alig két nap múlva Debrecenben alkották meg a földreformtörvényt, amely a parasztság évszázados perét eldöntötte és a földet a jogos tulajdonos, a nép birtokába juttatta. Az ünnepi megemlékezés tulajdonképpen máyqlqtóbefr Bérijén elkezdődött, amikor, a megye városai és falvai fel- szabadulásuk negyedszázados évfordulóját ünnepelték. Deb­recenben ekkor ünnepi ta­nácsülésen emlékeztek mega város felszabadulásáról. Az ünnepségen Kállai Gyula elvtárs, a város egyik kerü­letének képviselője mondott beszédet. Ez az ünnepi ta­nácsülés fogadta el a város új címerét is. Az új címer megőrizte a régi elemeket, melynek talán legszimboliku- sabb része a napba néző, szárnyát kiterjesztő főnixma­dár, amely a lángokból újjá­éledve hirdeti -az örök meg­újhodást A város felszabadulásában jelentős állomás volt a mai Napló elődjének' a debrece­ni Néplapnak megjelenése 1944. november 15-én. Az év­forduló alkalmával a városi hírlapolvasóban kiállítás nyílt a Néplap régi számaiból. December 15-én újabb fontos megemlékezéssorozatra került sor Debrecenben. Az MSZMP megyei Bizottsága és Oktatá­si Igazgatósága közös rende­zésében háromnapos tudomá­nyos ülésszak kezdődött a Kossuth Lajos Tudomány­egyetem aulájában. Az ülés­szakon — különböző szekciók-, ban Debrecen tudósai, társa­dalmi és gazdasági életének- neves képviselői tartottak előadásokat a város és megye felszabadulásáról, az élet megindításával összefüggő el­méleti kérdésekről, illetve a 25 éves fejlődés társadalmi- gazdasági jelentőségéről. Az előadók sorában több nevei szovjet tudós nevét is megta­lálhattuk. A debreceni megemléke­zés, sqrozat legkiemelkedőbb állomása lesz december 29-án, n Református Kollégium ora­tóriumában tartandó ünnepi gyűlés. Mint ismeretes, ebben az ősi múltú teremben — ahol több, mint száz évvel erelőtt Kossuth t ajos javaslatára el­határozták a Habsburg-ház trónfosztását — ült össze 1944. december 21-én kétna­pos tanácskozásra az ideigle­nes nemzetgyűlés. Az ünnepi megemlékezés alkalmával a kormány, az országgyűlés tisztikara, a. Hazafias Nép­front Országos Elnöksége ün­nepi megemlékezést tant az oratóriumban. Az ülésen részt vesznek az MSZMP Politikai Bizottságának, az Elnöki Ta­nácsnak a képviselői, vala­mint sokan azok közül, akik huszonöt évvel ezelőtt a* Ideiglenes Nemzetgyűlés tag­jai voltak. Jelen lesz a Haj- dű-Bihar megyei képviselő- csoport, a Parlament küldött­sége, a diplomáciai testület számos képviselője, a szovjet nép képviselői és természete­sen Hájdú-Bihar megye párt­állami és ^tömegszervezetein'ek vezetői és sokan azok közül, akik huszonöt év küzdelmei­ből oroszlánrészt vállaltak. Debrecen 25 évvel ez­előtt több, mint három hó­napig — immár másodszor — az ország fővárosa volt Negyvennyolc után másod­szor dobogott itt az ország szíve. Kossuth a várost a sza­badság őrvárosának nevezte. A mi nemzedékünk az új ál­lami élet bölcsőjének tekinti Debrecent Ilyen gondolatok jegyében ünnepli Debrecen 1944 december nagy esemé­nyét az ideiglenes nemzet- gyűlés és kormány megala­kulását, Pallas Imre l Gerencsér Mikiős: IMm, a úö-kcddaíú. 24. Most légy okos, Illés. Ha valaki azt mondta volna dél­után, hogy Kapuváron töl­töm a szentestét, illedelme­sén ráhagyom, mert egy ki­csit félek a boloncioktól. Mentősofőr koromban sok bajom volt velük. Dehát Al­lah és a részegember útjai kiszámíthatatlanok. A vas­utas vár, gyanúsnak tart, muszáj dönteni. Mindegy. Bemegyek a városba. Ez nem város, ez temető. Négy -kilométer hosszú a fő­utca. de sehol egy lélek. Brrr. Ha elkiáltanám ma­gam, hogy: segítség! tűz vanl — altkor kiszaladnának? Azt hiszem. De Minek kiabál­nék? Ha kérdőre fognának, megmagyaráznám, hogy iga­zat kiáltottam, amikor tűzet lúáltottam, hiszen minden házban ég a tűz. De hogyan értenék meg azt, hogy segít­ség? Nem kiabálok, sőt olyan csendes vagyok, amilyen még soha nem voltam. Be­lül is kezdek elhalkulni, ma már eleget kötekedtem az emberiséggel. Négy kilomé­ter az országúiig, azaz most már csak három. Onnan nem egészen másfél óra alatt letalpalom Endrédig a nyolc kilométert. Rendben is lenne ez a csendes, behavazott nyolc kilométer, de milyen lehet most karácsony este a bör­tön? Talán van annyi esze annak a lotyó Karolának, hogy legalább egy pillanatra ártatlannak érezze magát. Megengedem neki. A szabad ember lehet nagylelkű. Már­pedig Illés, szabad és ezért van tele apró humorral még akkor Is, ha ez a vicces élet néha rossz poénokkal mérge­síti. ILLÉS, A RÖGTÖNZŐ Vastag költői túlzás lenne, ha most rám fognák, hogy az élet császárának érzem magam. És még így, a sors bősz bikája által megtapo- sottan is üldöznek a nők. Borzalom elképzelni, mekko­ra öngyilkossági láz söpörne végig a városon, ha még mindig lakkcipőben, szmo­kingban, brokátbélésű mág­násköpenyben járnék és ele­fántcsontgombos pálcát érin­tenék köszönéskor a cilin­derem karimájához. Hova lett a fehér selyemsál, a fe­hér glasszékesztyű. meg a spanyol bajuszka, amit csók­kal pödörtek ki a lányok! De , jobb így. Messzemenően elcsúfítom magam, nehogy prédának nézzenek a min­denre képes elvált asszo­nyok. Minek a lakkcipő. Nincs párja a felemás ba­kancsomnak, cukorspárgával befűzve. Zakómról is hiány­zik a tükörgallér, hadd lás­sák, hogy nem spórolja ki a szitát a bélésből a Zalaeger­szegi Ruhagyár. A sál vi­szont nagyon kelL Ennyi luxus nélkül képet alkothat­nának . irigyeim ingem álla­potáról, márpedig terhemre van a dicsekvés. Lám csak, mennyire isme­rik előkelő zárkózottságo­mat. Végtelen tapintattal el­kerülik asztalomat. az isme­rősök, hagyják, hadd vegyem számba minél nyugodtabban fényes pályafutásomat ebben a sötét ablakmélyedésben. Már-már embertelenül szol­gai körülöttem ez a megille- tődöttség. Senkinek nem jut­na eszébe az a vakmerő gon­dolat, hogy egy fröccsöt küldjön az asztalomra. Ha én fizetek, az más. Az kegy, az a született nagyúr gesztu­sa, ami bátorítja a hódoló alázatát. Hiába üres éppen másfél órája a poharam, ez nem valThat szegénységem­ről. Egyszerű kifejezése ama akaratomnak, hogy gránit­szándékkal távoltartom ma­gam az alkoholtól. Számos ismerősöm, aki itt a kocs­mában zajong,, még a közvet­lenebb üdvözlést sem meri megkockáztatni, legfeljebb távolról idebiccentenek nagy- nagy tétovasággal, nehogy kérkedésnek tűnjön az a ki­vételes szerencséjük, hogy baráti körömhöz tartozhat­nak. Nem vagyok érzelmes, mégis nehéz felindultság nélkül elviselni ennyi lelki finomságot. Mindössze az a szokatlan, hogy a megható köztisztelet ellenére kiabál­ja az abroszt a pincér a kö­nyököm alól. Sebaj. Tovább támaszkodom a kopár asztal­lapon és a szeretet gondola­taival teszem tartalmassá fejedelmi magányomat. De lehet itt mélyreható eszméket kutatni szellemem gyémántmezőjén ? Égy asz- szony áll meg asztalomnál, közli, hogy csak itt ván sza­bad hely és ebédelni szeret­ne. Nem is rossz. És amellett ismerem látásból. Tulajdon­képpen álmaim családanyá- ja lehetne. Szőke, ajka szo­lidan rúzsozott. keble béke­beli, tavaszias ruhája san- tungselyem és jószagű, mint mint azoké a néhai úriasszo­nyoké, akik annyi kényes kedves évődéssel tudnak al­kudozni a kofákkal eperre, spárgára, meg szarvasgom­bára. Én meg hasonló grá­ciával cipeltem haza kosaru­kat a nikkel tízül! érésért. Jó modorom miért hagyma cserben éppen most, amikor karrierem zenitjén állok? — Hölgyem, ha nem za­varja önt étkezés közben egy lelkibeteg bűnöző jelen­léte. akkor megtisztelhet tár­saságával . * A pincér keményített ab­roszt hoz, így fénytelen va­gyok megfosztani könyökö­met a biztos támasztól. Sá- ' ros is, olajos is a kabát ujja, mintha egész délelőtt trak­tort szereltem volna, pedig csak a megyei MÉH-vállalat igazgatóját huzattam ki haj­nalban a mocsárból, ahova beleragadt a szolgálati ko­csijával és ügyeletes szere­tőjével. Kicsi a világ: asztal­társam, álmaim családany­ja szintén a MÉH-vállalat dolgozója, a Szeretetház ut­cai gyűjtőhely vezetője. Rég eladtam volna neki maga­mat kilóra, de mind e pilla-. natig nem tudtam eldönteni, hogy patinás bronzszobor­ként, avagy használt rongy­ként kínáljam fel mérlegére nélkülözhető lényemet. De visszatartott a büszkeség, mert nem voltam benne biz­tos, hogy — vállalva a lel­tárhiányveszélyt — otthoná­ba csempész saját céljaira. Sajnos, ennek a telt sző* ke asszonynak aligha lesz négy V ^ kos láza az irán­tam topogó szenvedélytől. Olyan finoman, ügyesen csi­pegeti a bácskai rizseshúst, mintha Auguszta főhercegnő belső bizalmasa lett volna. Ennyi úri iskolázottság egye­nesen kirívó a Pitypalatly vendéglőben. Nehéz fájda­lommal telnek meg szívkam­ráim, amiért elmulasztja ér­deklődő pillantását ez a nő, aki egyedül lenne érdemes arra, hogy a zoknimat meg­stoppolja. Megöregedtem. Hova lett Ifjúságom vesze­delmes rádiuma, amelynek sugarától a legvastagabb ólomfal sem védhette meg kiszemelt áldozataim eré­nyét. Itt a vég Egy asztal­nál ülhetek azzal, aki még életre tudna melegíteni tisz­ta fészkében, de ő többre becsüli a bácskai rizseshu- sát, mint engem, a férfit, a pazarabbnál pazarabb szerel­mi trófeák tulajdonosát Csak egy utolsó feílobanást kérek még a sorstól. A leg­elszán tabbat, a végzetest, a visszavonhatatlant Ha maradt még bennem egy ezredgrammnyi rádium, akkor most kisugárzóm, hogy végképp hamuvá omoljon minden varázserőm. (Folytatjuk) Debrecen emlékezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom