Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

December ISL KELET-MAGYARORSZÄÖ 1 oldal Lecke érdekeltségből 700 millió és a határidő Célprémiumot tűztek ki megyénk egyik legkisebb vállalata, a Nagykállói Ve­gyesipari Vállalat villanysze­relő brigádjának: ha az Apagyi Állami Gazdaság me­leghegyi részlegének hűtőtá­rolójában határidőre elvég­zik a munkát, ötezer forin­tot kapnak A több mint fél­milliós vállalás idejében el­készült (s a gazdaság már az ősszel használhatta a hű­tőtárolóját), a brigád pedig megkapta a prémiumot. A kiírás szerint a prémium felosztását a művezető vég­zi, megegyezésben a csoport- vezetővel. Ez meg is történt, a listát átadták a vállalat igazgatójának. Ö nem változ­tatott Ügy tűnt, minden rendben van. Am a csoport egyik tagja kimaradt. Nem véletlenül vagy felületességből: a bri­gád irányítói nem tartották érdemesnek a prémiumra. Az egyébként sokgyermekes dolgozó többször igazolatla­nul hiányzott a munkából, mert italozott. (Hallgassuk el a nevét). És csak a hat gyermekére tekintettel nem bocsátották még el a válla­lattól: utolsó figyelmeztetést kapott Prémiumot azonban nem és ezt sérelmesnek érezte. Kivizsgálást kért, mert — idézzük: — „nekem is szük­ségem van arra a kis több­letkeresetre.” Hogy szüksége van rá, azt feltételezzük, bár a munka­társak szerint a prémiumból aligha látott volna a család. Az sem kétséges, hogy a pa­naszos sérelmesnek tartja, hogy kihagyták a listáról, s emiatt kért vizsgálatot. Ezt mindenki megteheti, ehhez mindenkinek joga van, még akkor is, ha a sérelmezett döntés egyébként helyes. Megvizsgáltuk a nagykállói prémiumügyet, s úgy láttuk, helyesen járt el a vállalat. Megbízható, mindennap haj­rázó emberekre van ott is szükség, s ezért az ilyenek munkáját ismerik el anya­giakban. Átgondolt, jó in­tézkedés, — segítheti egy leendő törzsgárda kialakulá­sát a fiatal szabolcsi cég­nél. A panasz — amely koránt­sem egyedüli a manapság egyre gyakoribbá váló pré­miumkitűzések miatt — nyomán azonban úgy érez­zük, néhány szót szólnunk kell a munkahelyi erkölcs bizonyos normáiról. Mi az, ami jár a munkahelytől, s mit nem köteles nyújtani? Milyen legyen a kapcsolat a dolgozó és munkahelye kö­zött? Néha néhúnyan eltévesz­tik, mit is jelent az a szó, hogy prémium. Olyan jutal­mat, amit átlagon felüli munkateljesítményért ad­nak. Az nem jár, hanem ad­ható, — tehát a nagykállói példánk szerint: a panaszos megkapta fizetését, de mun­kateljesítménye nem volt át­lagon felüli, inkább olyan, amin javítani kell. A csoport — bár volt ilyen visszahúzó, mint az igazo­latlan hiányzás, — elvégez­te a munkát, tehát megkap­ta a kitűzött összeget. A hiányzó munkáskezet is pó­tolni kellett valakinek. Ezt meg is tették, különösen a csoportvezető helyettese. (Ő többet is kapott, mint a ve­zető!) Ha viszont az igazo­latlanul mulasztó panaszos­nak is juttatnak az összeg­ből, azokat rövidítik meg, akik pótolták az ő fegyelme­zetlensége miatt kiesett órá­kat. Ez aligha lett volna erköl­csös cselekedet Legtöbb prémiumpanasz­ban ez az általános szemlé­let tükröződik: ha ők kap­tak, nekem miért nem ad­tak? Ez már az említettek miatt sem helytálló, de olyan szemléletet tükröz, amit vál­lalataink közül még kevés helyen tisztáztak a dolgozók­kal. Nevezetesen azt, hogy mit értünk igazából a jó munka anyagi megbecsülé­sén, s mit a keresetek diffe­renciálásán. Tény, hogy nehéz megmon­dani valakinek: most rosszul dolgoztál, nem ment a mun­ka, többet vártunk tőled. Nehéz, de érdemes. Elbeszél­getni még azokkal is, akik­kel csak — ahogyan monda­ni szokták — a létszám több. (Magyarán: jobb politikai munkára van szükség az anyagi érdekeltség megértte- tésére az üzemekben, a bri­gádokban. Hogy ezt nem mindenütt így csinálják, arra álljon itt két példa. A tiszavasvári gépjavítóban a forgácsoló­részleg dolgozói prémiumot kaptak. Jól jött a pénz, nem kutatták, miért kapták. Mon­dani nem mondta senki. A másik: a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat vezetői lec­két kaptak, mit jelent az anyagi érdekeltség, ha a dolgozók tudják, mit kell teljesíteniük, és a célpré­mium olyan, hogy érdemes érte hajtani. Kialakulóban van az üze­mekben a jó munka anyagi elismerése, de attól még tá­vol vagyunk, hogy ezt a dolgozók természetesnek tart­sák. Sok indoklásra, vitára, érvelésre van még szükség ahhoz, hogy mindenki tisz­tán lásson, s hogy a jutal­mak, célprémiumok igazi hajtóerővé váljanak. Kan István Befejezéséhez közeledik az Alkaloida bővítése A hivatalos szövegekben úgy szerepel, hogy bővítik Ti- szavasváriban az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. Valóban bővítik, mi több, megdup­lázzák a régi gyárat. Az új beruházás során gyógyszer- alapanyagokat gyártó üzem­csarnokot építenek a hozzá tartozó kiszolgáló üzemré­szekkel együtt. Az építkezés története több évet ölel fel. Az 1968- ig létezett Gyógyszeripari Tröszt döntött úgy még 1965-ben, hogy a budapesti gyárak alapanyag-termelési gondjain enyhítve vidéken építenek egy új gyárat. A választás Tiszavasvárira esett, ahol mind a munka­erőgondok, mind a gyártás megoldható volt. A két mechanizmus A gyárbővítés kivitelezési munkáit 1966 második ne­gyedévében kezdték el. A beruházás lebonyolítását a Vegyipari Invest Vállalatra bízták, az Alkaloidának csak technológiai adatszolgáltatási kötelezettsége volt, valamint a tervbírálatokban vett részt. A kivitelezésnél ellenőrzési, észrevételezési joggal ren­delkezik. A Beruházási Bankkal kö­tött finanszírozási szerződés­ben 647 millió forintos költ­séggel számoltak. Ebből az állami költségvetés 319 mil­lió forintot fedezett, 14 mil­liót az Alkaloida saját ere­jéből biztosított, míg a fenn­maradó 314 millió forintot ka­matmentes állami kölcsön formájában bocsátották a beruházó rendelkezésére. 1968-tól — mivel akkor a bővítés készültségi foka még alacsony volt — a be­ruházás átkerült az Alkalo­ida hatáskörébe. A Gyógy­szeripari Trösztöt egyesülés váltotta fel, s a. lazább szer­vezeti forma azt is jelentet­te, hogy a gyárat jobban magára hagyták, az iparági koncepcióból kialakult el­képzelés helyett az Alkalo­idára bízták a tervezett nagy, javarészt exportra ke­rülő kapacitás lekötését, a beruházás hatékonyságának vizsgálatát. Ugyanakkor az építkezés korántsem abban az ütemben haladt, ahogy azt a résztervekben rögzítet­ték, hiszen a bővítés üzem­be helyezési határidejét 1970 januárjára tűzték ki. A kivitelezésnél egyéves lemaradással számolhatunk. Több összetevőre bontható a lemaradás elemzése. Az egyik gondot a szakaszos tervszolgáltatás jelentette A tervező — a VEGYTERV — rosszul előkészítve, az építési és technológiai terveket szét­bontva, sok esetben nem az ésszei-ű sorrendben juttatta el az Investhéz a terveket. Az Invest, mint lebonyolító csak a tervek kézhezvétele után tudott szerződést kötni a kivitelezőkkel. „Páholyban a Csőszer4’ Sajnos, a szerződéskötés sem mindig sikerült a ter­veknek megfelelően. Az épí­tési munkákkal kevesebb baj volt, a technológiai szere­léseknél viszont — amelynek a kivitelezője a Csőszerelő ipari Vállalat — csak 1970 június 30-i határidőben tud­tak megállapodni. Ezen be­lül pedig még részhatáridők­ben sem egyeztek meg. A Csőszer most ..páholyban” van, hiszen a jövő nyári ha táridőre kényelmesen el tud ja végezni a szereléseket. A két határidő pedig, az 1970- es átadási és a későbbre ki tűzött szerelési határidő „üti” egymást A Csőszerelő­ipari Vállalat rugalmassá­gán, jó hozzáállásán múlik, ha előbbre tudják hozni a határidőket Időközben a különböző át­árazások miatt mintegy 60 millió forinttal emelkedett a kivitelezési költség. Ez újabb megterhelés az Alka­loidának, hiszen az újabb kölcsön, s a 10 éves törlesz­tési határidő a vállalat fej­lesztési forrásait szinte tel­jes egészében leköti. Emellett a befejezettlen beruházás után fizetett beruházási já­rulék összege szintén nőtt a határidő-eltolódásokkal együtt. Próbaüzem előtt A technológiai berendezé­sek komplex próbáit még eb­ben az évben befejezik. A szolgáltatóüzemeket — ame­lyek nélkül nem lehetséges az üzemindítás — szintén most adják át próbaüzeme­lésre. A szolgáltatórendszer majd a törzsgyárat is ellát­ja gőzzel, vízzel, sűrített le­vegővel, hidegenergiával (hű­tőfolyadékkal), ami a gyár- ! áshoz szükséges. Gondolt a gyár a megnö­vekedett szakemberszükség­letre is. Bár az új dolsozók nagy része a szolgáltató- rendszereknél fog dolgozni, mégis a korábbi - 5—600 fős üzemi létszám helyett már most ezer körül van a dol­gozók száma. A szakmunkás képző intézetben pedig gyógyszergyárt ó vegyipari szakmunkás osztályokat in­dítottak. hogy szakemberek­ben ne legyen hiány. A mielőbbi üzemindítást is a szívükön viselik. Bár nem kellene, mégis 80—100 lakatos dolgozik a . beruhá záson, kisebb javítási, hiány pótlási munkákat végeznek, hogy minél előbb megkezd­hessék a próbaüzemelést. Ugyanígy segítenek az Invest- nek, amikor a műszaki szak­emberek a helyszínen figye­lik a szereléseket, észrevéte lezik az akár tervezői, akár kivitelezői hibákból eredő javítanivalókat. (lányi; ÜJ AUTOMATA GÉP. A Tiszavasvári Alkaloida Gyógy­szervegyészeti Gyár kiszerelő üzemében új King-automa­ta tablettatöltő gépet helyeztek üzembe. Lajos Józsefné és Hanva Irén egy óra alatt a gép segítségével 1020 tablet- tásüveget tölt meg Rutophyllin gyógyszerrel. Elek Emil felvétele 1944 decemberének hősei Az ország egy része már szabad volt, szorult az ost­romgyűrű Pest körül, de a fasiszta téboly még tom­bolt ezrek estek naponta a háború és a terror áldoza­tául. A fővárosban a Ma­rót- és a Szír-csoport ifjú­munkásai, fiatal értelmisé­giek, Padányi Mihály, Jani- kovszki Béla, Ajtay Miklós, Csillik Gábor és mások, akiket a párt megbízásából Fehér Lajos irányított, fegy­veres rajtaütések sorún né­met járműveket semmisítet­tek. meg, bombát robbantot­tak a Metropol - száll ónál és a Városi Színház épületében. Csepel munkásai, csakúgy, mint a miskolci és ózdi munkások tették, elkesere­detten küzdöttek lakóhelyük kiürítése, az üzemek lesze­relése. a gépek elrablása ellen. Bajcsy-Zsilinszky End­re. Kiss János altábornagy Nagy Jenő ezredes. Tartsay Vilmos százados körül a Margit körúti katonai Ügv'szség sűrűre sző' te a ha'á'os bálót A Horthv-had- S“reg magas rangú tisztjei közül néhányan. miután fel­ismerték. hogy a Hitlert va­kon kiszolgáló politika az országot végső veszélybe so­dorta, kísérletet tettek ar­ra. hogy hazájuk becsületé­nek védelmében tegyenek valamit: arra készültek, hogy szembefordítják a fegyveres erők egy részét a náci hadsereggel. De már késő volt: a negyed évszá­zadon át ellenforradalmi szellemben nevelt tisztikar vakon és gyáván szolgálta Szállásit, Beregffyt és a Führer többi zsoldosát, hó­hérkézre adta legjobb tár­sait, akik meg akarták eka- dályozni, hogy az úri Ma- magvarország az emberiség romlásba döntőinek utolsó vazallusa legyen. A szörnyű­ségesen megkínzott hazafiak­nak a Margit körúti börtön ,■ udvarán bitón kellett meg­halniuk. Bajcsy-Zsilinszkvt azokban a napokban hurcol­ták Sopronkőhidára. A hazafiságot sok éven át harsogón hirdető tisztikar túlnyomó többsége erkölcsi­leg elbukott a nagy törté­nelmi próbán. Akadtak el­lenben munkások, bányászok sorkartonák százával, akik­ben igazi he ■’■aszeret e+ élt. akik nem féltek életüké’ kockáztatni nénük megmen­téséért. Közülük kerültek ki Nógrádi Sándor és Töm­pe András partizánegységé. nek tagjai, ők még fegyve­res harcban álltak a néme­tekkel, az ellenség hátában harcálláspontjukról üdvö­zölték a debreceni ideiglenes kormányt, biztosították hű­ségükről, kitartásukról. Budapesten, a Szentkirályi utca egyik épületében a nyi­las Prónay-különítménybe beépült Görgey-zászlóaljba ifjúmunkások és diákok tö­mörültek, akik a nyilasokat megtévesztve, a náci meg­szállók ellen folytattak ak­ciókat. üldözötteknek segí­tettek a menekülésben, ka­tonai felszereléseket rongál­tak meg. Leleplezték őket. Tizüket — Varró Andrást és kilenc társát — kivégezték. A többieknek sikerült el­hagyniuk a fővárost, Bör­zsönyben folytatták az ellen­állást. Vámosmikolán és környékén együttműködtek a szovjet hadsereg felderítői­vel. előretörő alakulataival. A főváros szívében 2—300 lépésnyire a Nyugati pá­lyaudvartól egy Klotild ut­cai szűrke ház pincéjében katonák, karpaszományosok, fiatal civilek gyülekeztek s vezetőjükkel, dr. Stollár Bé­la hadapród őrmesterrel, a Pesti Hírlap munkatársá­val azon tanakodtak, mi­ként tudnának kapcsolatot teremteni és együttműködni más, velük egy célt követő fegyveres osztagokkal. A szomszédjukban állt a Lég- rády-féle nyumda épülete — a mai Zrínyi Nyomda —, ahol a nyilasok hatalomátvé­teléig sok újság készült. Stollár és az ellenállásra ké­szülő osztag a nyomdát akarta megvédeni a vissza­vonuló németek és a mene­külésre készülő nyilasok dü­hétől. másrészt segített ahol tudott, életveszélybe került embereken. Valaki elárulta őket. A gyilkosok nagy túl­erővel körülfogták a 22-es számot viselő sarki házat — az utcát később Stollár Bé­láról nevezték el —, s az utolsó töltényig védekező mintegy 30 fiatal hazafit egy szálig lekaszabolták. Véres karácsony köszön­tött az ország egy részére. Százezrek után. akik a ha­táron túl. német koncentrá­ciós táborokban és az or- száPidak mentén pusztultak el. itthon a még fel nem sza­badult városikban ás fal­vakban óráról órára meg- eokao vál­tak a ffctB7tq ", Ifin­•’a’aivá A kaz^nölntek n.ngv resze romokban hevert lán­gok csentak a meonsha. a menekü'n hordák fosztogat­ták a igVosságot. elhajtották az állatállományt. Űzött vadként bújdosott mindenki, aki nem tartozott az elem- bertelenedett haramiák kö­zé. Karácsony előestéjén ve­tettek hurkot a nyilas or- szágvesztők Bajcsy-Zsilinsz­ky Endre nyakába, azon a napon oltották ki ugyancsak Sopronkőhidán Pataki Ist­ván, Pesti Barnabás. Kreutz Tibor életét. Az ország keleti megyéi­ben már megkezdődött az új élet, a karácsony, békét, reményt, életet, biztonságot hozott a sokat szenvedett emberek hajlékaiba. De Nógrádban még partizán­fegyverek dörögtek, Újpes­ten a fegyveres ellenállók tovább folytatták harcukat. Az ostromlók gyűrűje egyre jobban összezárult Pest kö­rül. Steinmetz és Osztyapen- kó kapitány parlamenter társaikkal holtan rogytak a hóba, amikor megadásra szólították fel az ellenséges erőket. 1944 decemberének név­telen hősei és mártírjai megszámlálhatatlanok. Csu­pán a mű, melyet véráldo­zatuk árán segítettek létre­jönni, tanúskodik nagyszerű tetteikről, emberi helytállá­sukról. Negyed évszázad múltán, az utókor tisztelete és hálája idézi emléküket. Vadász Ferenc LAPSZÉLEN Ma és holnap is... A termelőszövetkezetekben megkezdték a zárszámadá­sok készítését. A kiadások és bevételek végösszegei még nem ismeretesek. Az idei termésből ítélve azon­ban egy bizonyos: a szövet­kezetek életében ez lesz az eddigi leggazdagabb eszten­dő. Nagyon rosszul kellett ahhoz gazdálkodni, hogy va­lahol is álljon az a régi ke­sernyés mondás: ,,mi zárunk, de nem számolunk”. A szorgalmas munkának min­denütt megvan az eredmé­nye. A zárszámadásoknak nem csak az a feladata, hogy ezt az eredményt számba vegye. A pontos vagyoni megállapításnál egyáltalán nem lényegtelenebb a jöve­delem ésszerű felosztása. A tervezett jövedelem felosztá­súnak — az éves tervben — megvan az elfogadott hova- fordítási útmutatója. Azon­ban a pluszjövedelemről — a vezetőség javaslata alap­ján — a zárszámadási köz­gyűlés dönt. Mivel a legtöbb szövetkezetben lesz ilyen is. most ezen, ennek a fel­osztásán van a hangsúlv. Azt szokták mondani: akkor kell takarékoskodni, amikor van miből. Itt most a takarékosság szó alatt nem csak arra gondolunk, hogy a jó eredmény láttán hét határra szóló lakomá­kat csapnak-e, vagy sem. Habár ez is hozzátartozik a takarékossághoz, a szerénység soha nem árt. A fő dolog, hogy a pluszjövedelmet le­li étofég'• "termelés növeke- désébék arSbySbäh osszák ki. De minden esetben az egyéni részesedés ne menten a beruházások rovására. Kü­lönösen olyan helyeken ne, ahol már 100—120 forint jut egy-egy munkanapra. Kevés még az olyan szö­vetkezet. ahol ne kellene sürgősen gépet vásárolni, vagy ne hiányozna valami­lyen épület. De legtöbb he­lyen az éves termeléshez is hitelt szoktak felvenni. A hitelre pedig kamatot kell fizetni, másrészt ez az ösz- szeg a népgazdaságban egyéb, fontosabb helyen ve­het részt a termelésben. Ezek a tartalékolások a jövő évi bo­rítékot vastagítják majd. A termelés mellett azon­ban van ilyen tartalékolási alap is, amiből sehol sem lehet elegendő. Ilyen példá­ul a szociális-kulturális cé­lokra fordítandó összeg. Az öregek támogatására, a sportra, a kultúrházakra, üldülésre fordított összeg olyan kiadás, aminek a könyvelésben az év végén nem lesz ellentéte, de erő­ben. egészségben, jókedvben annál értékesebben jelent­kezik. Végső soron rejtetten ugyan, de a gazdasági ered­ményekben is jelentkezik. Félreértés ne essék, sen­ki nem kívánja, hogy a na­gyobb jövedelemből ne kap­janak közvetlenül a tagok is. Elmélkedjen a személyi jövedelem, hiszen nem csak az unokáknak erősítjük a szövetkezetét Amikor taka­rékosságról beszélünk, nem nadrágszijhúzásra gondo­lunk: a Lehetőséghez mér­ten éljünk jól már ma is, de holnap is legyen mit ap­rítani a tejbe. Cs. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom