Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

t oldal

KET.ET-MAGYAROflSZX«

i989. decernEer ff.

Kovács Sándor Botos János Talent János Bartha János Klein Ilona Kondor Andrásné Krausz Sándorné Podreczki Károly

alapító tag alapító tag alapító tag alapító tag párttitkár alapító tag , alapító tag alapító tag

és alapító tag

1349. végén alakult a három apró textiles szövetkezet Nyíregyházán, összesen 51 tag vágott neki az ismeretlen útnak azzal a reménnyel, hogy közösen jobb lesz.

Utóduk, a „Nyírség” Ruházati Szövetkezet most ‘10 esztendős. Hogy beváltak-e a remények, arra előlegben idézünk néhány adatot. Ma 517 tagjuk van, tiszta vagyonuk 5 millió forint, üzemházdk- ban gyárszerű a termelés. Éve lte 360 ezer ruházati cikkei gyártanak, küldenek az ország minden tájára és 13 külföldi megrendelőnek.

Milyen volt a két évtized alatt megtett út? — erről beszelnek most a riporternek az alapítók és a vezetők:

„Nem csalódtam“

Nagy Sándorné vezetőségi tag:

— Tizenhat éve dolgozom itt és harmadízben választottak a vezetőség tagjává. Én csak 1953-ban jöttem ide, de még akkor is nagyon kicsi volt a szövetkezet. Hogy most milyen? Gyönyörű még nézni is. Úgy érzem, a vezetőség m. .jent megtett azért, hogy mindig több és több embernek adjon munkát. Ha mai ünnepségünkre eljönnek az aiu^iiók, azt hiszem, nem fogunk szégyent vallani.

— A legszívesebben azért mégis azt említem, hogyan segítettük és segítjük egymást. Nem csalódtam ebben a munkahelyben. Hét éve vagyok szocialista brigádom vezetője, s ott is a legjobb megelégedéssel találkozom. Úgy látom és erzem, hogy itt dolgozni nem egyszerűen kenyérkereset.

Botos János alapitó tag:

— 1 hogy indultunk. magún., sem gondoltuk, hogy idáig jutunk. Beléptek a tagok kis gépecskékkel, s kezdetleges volt akkoriban niég minden. Lábbal hajtottuk a gépeket. Én voltam a legfiatalabb alapító a női szabóknál, mint segédet vettek fel soron kívül. Saját magunk takarítottunk, tisztítottuk. az ablakokat. Nehezen szedtük össze a tagoktól a pénzt és mentünk a ne ; y kereskedelemhez anyagé vásárolni.

— Most meg? Rengeteg új gép, köztük speciálgépek, bejön az ember a melegre, a készre. Nagyot fejlődött nálunk a világ.

Kovács Sándor alapító tag:

— 1949-ben hirdették, hogy szövetkezet alakul és aki be

akar lépni, jelentkezzen. Kisiparos voltam akkor. Tudtuk, hogy a szövetkezeti évek után lesz nyugdíjunk és ezt láttam biztosabbnak Ezért gondolkodás nélkú, beléptem. Vasaltam tizenkilenc évig. Most lekértem magamat könnyebb helyre, a csomagolóba. Lehet, hogy' ha magániparos maradok, többet keresek. De itt nyugodtan vagyok. Soha nem kellett félnem attól, hogy holnap nincs munka és mi lesz. A pénz mindig biztos volt. Húsz éve innen mindig pontosan vihettem haza a fizetésem.

— A szövetkezet egyszerűen levette a vállamról a létbizonytalanság gondjait. Lét- biztoságot. ad. Nem csalódtam, mert akkor most nem lennék itt.

Kondor Andrásné alapító tag:

— Nagyon sokat dolgoztunk a húsz év alatt. Kis létszámmal kezdtük, nehezen. Nekem létkérdés volt a belépés, kenyérkérdés. Egyszerűen annak örültem, hogy megkereshetem a mindennapit. Akinek nem volt földje, vagy önálló ipara, vagy üzlete akkoriban, bizony nagyon keservesen tengődött. Most szabványraktárban vagyok. Igaz, nem túlságosan érdekes, amit csinálok, nincsenek mindennapos izgalmak. De mindennél többre tartom azt, hogy értem amit csinálok, és tudom, hogy miért csinálom. Ez a legfontosabb.

Egyenrangú

társak

Valent Lajos alapító tag:

— A férfiszabók között én voltam akkoriban a legfiatalabb. Régen volt, de emlékszem, nagy élmény volt az indulás. Kis helyiségben, hidegben, lábhajtós gépekkel. Sokat kellett dolgozni, hogy az akkori váltókat — amelyeket minden egyes tag aláírt — visszafizethessük. Jól emlékszem arra is, hogy az első motoros gép vásárlására engem küldtek Budapestre s amikor hazahoztam én is dolgoztam rajta. Miká- dókat gyártottunk akkor, az volt a fő cikkünk. Aztán már nem volt szükség váltóra, az első évben is szép pénzt hoztunk össze.

Óriási különbség akkor és ma! Ma könnyebb és gyors- sabb. Termékeink modernek és korszerűek. De nagy a különbség emberileg is. Hogy valahol segéd az ember egy

kisiparosnál, vagy egy szövetkezetnél tag. Itt saját maga irányít és beleszólása van a szövetkezet életébe. Egyenrangú társak vagyunk. Stabil hely ez, ahol csak jól érezheti magát az ember.

A dolgozók hasznára

Klein Ilona alapító tag:

— Ha mint tag nyilatkozom, azt mondom: nekem a szövetkezet rengeteget jelentett. Visszaadta az önbecsülésemet és az emberekbe vetett hitemet. Itt találtam meg, ami szükséges az életemhez: a szövetkezet nekem a családot is jelentette. Mint párttitkár pedig azt mondhatom, hogy itt kaptam fokozatosan társadalmi munkát is, előttem pergett le az egész szövetkezet élete. Sokszor kerültünk közben nehéz helyzetbe, de munkánkkal mindig csak erősödtünk.

— Most tizenöt éve vagyok párttitkár. Azóta politikailag is nagy utat tettünk meg. Lehet itt politizálni. Az emberekhez — főleg a nőkhöz — meg lehet találni a közvetlen hangot a családon, a legapróbb gondon át. Ha kell segítünk. A bölcsődei, óvodai, napközis felvételeknél és apró dolgokban is. Sokkal könnyebb így más kérdésben is szót érteni. A nők fogékonyak, jó közöttük dolgozni.

— A pártszervezet ötven- ben alakult hét taggal. Most 31-en vagyunk. KlSZ-szerve- zetünk nyolcvan tagú, rájuk mindig lehet számítani. Az együttműködés a gazdasági vezetéssel jó. Vitáink vannak, de a végén mindig a szövetkezet és a dolgozók hasznára zárulnak.

Szabó József műszaki vezető:

— Én akkor a nyíregyházi szabószakosztály elnöke voltam. Magam is szerveztem a szövetkezetét. i

— Tíz éve vagyok a „Nyírség” műszaki vezetője. Nehéz, de nagyon szép tíz év volt az utóbbi évtized is. Soha nem stagnáltunk és 1965- től ugrásszerű volt nálunk a fejlődés. Egyetlen olyan mutatója nincs a statisztikának, amiben ne léptünk volna előre. Csak szét kell nézni az üzemben, a kép igazolja, amit mondtam. Műszakilag hallatlan gyors a fejlődésünk. Még 1959-ben is csak két speciál- gépünk volt, ma pedig hatvanhat van. A nehéz fizikai munkát szinte teljesen kiküszöböltük.

— Hogy ez kinek köszönhető? Mindenekelőtt a tagságnak. Másrészt az egységes vezetésnek, a tagság bizalmának. Mind a vezetőség, mind a tagság — úgy érzem — a maga területén mindent megtett ezért.

Pázmándi József főkönyvelő:

— A számokból kitűnik.

hogy különösen 1965 óta nőtt dinamikusan a termelés a bér és a létszám. A fejlődés dinamikája, hogy négy év alatt több mint négymilliót növekedett a beruházásunk — teljesen saját erőből. Szövetkezetünk mindig az elsők között volt a megyékben a nyereségalap tekintetében.

— Nagyon nagy dolognak tartom, hogy minél több szakmunkásunk legyen. Ez továbbfejlődésünk fontos alapja. Nem keveset áldozunk jelenlegi hetvenhat ipari tanulónk nevelésére, de úgy vélem, a holnap biztosítása érdekében megéri. A másik, amit legalább ilyen nagy eredményként könyvelhetünk el az, hogy szövetkezetünk pénzügyi helyzete fennállásunk óta stabil. Bizonyítja ezt, hogy egyetlen bérfizetési napon sem fordult még elő, hogy ne legyen bér. A szövetkezet tiszta vagyona a húsz év előtti 17 ezerről közel öt és fél millióra emelkedett. Ez önmagáért beszél és ez a húszéves nehéz munka eredménye.

Kassai Andrásné, az ellenőrző bizottság elnöke:

— Háziipari bedolgozóként kezdtem. 1959 előtt is sokat vártam arra a napra, amikor mint betanított munkás bejuthattam a szövetkezetbe. Engem a tízéves jubileum napján vettek fel. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, időközben elvégeztem esti iskolán a ruhaipari technikumot. Aztán szalagvezető lettem, ma pedig üzemi technikusként dolgozom. A konkrét munkám a gyártáselőkészítés, a folyamatos termelés biztosítása. Néha fogós, de szép munka ez egy tíz évvel ezelőtti varrónőnek.

— Hét éve vagyok az ellenőrző bizottság elnöke. Büszke vagyok rá, hogy beszámolóinkból szinte kizárólag dicséretek hangozhattak el. Kisebb zökkenőink ugyan voltak, de a hét év alatt nem volt itt semmi különös, amire oda kellett volna figyelni, amiért valakit is felelősségre kellett volna vonni. Csak azt mondhatom, hogy tiszta kezű a vezetés, a termelés állandóan emelkedik, minden év nyereséges volt. Ebben az ellenőrző bizottság munkája is benne van.

Együtt

jóban-rosszban

Csutkái László elnök:

— Tizenkilenc éve vagyok ugyanitt elnök. Kevesen kezdtük és ma már középüzemben dolgozunk. Tizennégy országnak gyártjuk a termékeket. Azt tudom mondani, hogy nálunk majd csak tisztán nők dolgoznak, aki!: többnyire családanyák, sok mindennapos gonddal, bajjal vannak megterhelve odahaza is. Mindig az volt számomra a leglényegesebb, hogy az emberi hangot megtaláljam velük. így jóban- rosszban sem volt probléma, jobban meg tudjuk érteni egymást. A mi szövetkezetünk is hozzájárult a megye iparosításához, hisz a jelenlegi félezres létszám már jelentős könnyűipart mutat. Úgy látjuk, hogy termékeink számára piac a jövőben is bőven lesz. Akkor további létszámfelfutás is lehetővé válik. Jelenlegi helyiségeinket is tovább korszerűsítjük, döntően a szociális létesítményeket. Mindezek mellett fontos a további gépesítés, a speciálgépek beszerzése, a kézimunka folyamatokat mindinkább csökkentenünk kell.

— Mindehhez a továbbiakban is egy emberként kell ténykedni a tagságnak és a vezetőségnek. A szövetkezet dolgozói számára ez az üzem nem csupán munkahely, hanem család is, ahol jól kell éreznie magát, meg kell találnia anyagi és erkölcsi elismerését minden dolgozónak; Ehhez mindenekelőtt hatékonyabban kell gazdálkodni, többet, jobbat és olcsóbban kell termelni, hiszen nemcsak a hazai szövetkezetekkel, vállalatokkal, de a külföldi partnerekkel is meg keil vívnunk a versenyt a piacéra Másrészt úgy érzem, hogy tovább kell fejleszteni szövetkezetünkben is a demokratizmust. Mert a jövőben a jobb munka csak úgy képzelhető el, ha mindenki javasol, mindenki tudja, mit miért csinál, s mindenki valóban gazdájának érzi ezt n szövetkezetét.

Helytállnak a versenyben

Rácz János, az ORKISZ elnöke:

— Egy jubileum mindig nagy ünnep. Különösen az 4 mostani húsz év az egyes ember és a szövetkezet életében. A „Nyírség” Ruházati Szövetkezet tagjai most két évtizede választották a szövetkezés útját. Ez az időszak nagy változásokat hozott, amit a számok nyelvén így lehet kifejezni: 1949-hei viszonyítva létszámuk megtízszereződött, az általuk létrehozott termék értéke tizenegyszeres, saját vagyonuk pedig sokszorosa az akkorinak. Kisipari módszerekkel kezdték az alapítók, s ma már igazi nagyüzemben, ruhagyárban dolgoznak, ahol jól szervezett és gépesített szalagok segítik, könnyítik az emberi munkát. A „Nyírség” termékeivel megismerkedett az ország, de ma már tizenhárom külföldi megrendelő is elismeréssel nyilatkozik munkájukról.

— Dicsérete ez igyekezetüknek, amely Szabolcs-Szat- már megye e fejlett szövetkezetében érvényesül. Sokat tesznek a szakmunkás utánpótlás neveléséért, a szövetkezet korszerű műszaki fejlesztéséért, az emberek munkakörülményeinek javításáért. a vezetés módszere, stílusa, koncepciója megfelel az új gazdaságirányítási rendszer követelményeinek. Jól ötvözik egybe a kollektív vezetés és szövetkezeti demokrácia, valamint a modem iparvezetés elveit. Meggyőződésem, hogy a mind jobban érvényesülő piaci versenyben is helytállnak a népgazdaság és a tagság javára. A „Nyírség” több mint félezer tagja jó munkája eredményéért jogos büszkeséggel ünnepli az elmúlt húsz évet, 3 néz a holnap feladatai elé.

20 EVES

a „Nyírség44

RUHÁZATI SZÖVETKEZET

Bodnár Elek Alföldi József Szabó József Pázmándi József CsuFIcai I.ászló Kassai Andrásné Nagy Sándorné Ignácz Lajos

vezetőségi tag vezetőségi tag műszaki vezető, főkönyvelő elnök ellenőrző biz. elnök vezetőségi tag vezetőségi tag

elnökhelyettes alapító tag szöv. bizottsági titkár