Kelet-Magyarország, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

S. oMaf KELET-MAGYAR0RS2ÄÖ 1963. (Jfeiemljef «? Az egység irányában A V1LÄG ÉRDEKLŐDÉSE az utóbbi években fokozottan a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom helyzete és problémái felé fordult. Miért ez a megkülönböztetett érdeklődés? Kétségtelenül azért, mert a mozgalom egy­re inkább korunk irányító tényezőjévé vált. Az érdek­lődés fokozódása irányában hatottak azonban bizonyos negatív jelenségek Is, így a mozgalmunkban jelentkező problémák, amelyeket az Im­perialista propaganda maxi­málisan megkísérel a maga javára kiaknázni. Ma már azonban világos, hogy a hat­vanas évek elejének egység­bontó folyamatával szemben egyre határozattabban új irányzat — az egységre tö­rekvés irányzata bontakozik ki. Határozottan megfigyelhe­tő, hogy ezt a pozitív irány­zatot nem csupán a kommu­nista es munkáspártok 1960 június 5: és 17. között Moszk­vában lezajlott világtalálko­zójától, hanem régebbi időtől kell számítani. Azóta, hogy megkezdődött a harc magáért a nagy találkozóért. Maga az él^t, a nemzetközi osztály­harc sürgette a közös akció- programot, amelynek lénye­gében arra kellett választ ad­nia. meg tud-e felelni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom a kor kö­vetelményeinek, eleget, tud-e tenni a ráháruló felelősség­nek, ki tudja-e dolgozni mind elméleti, mind gyakorlati sí­kon azokat a tennivalókat, amelyek mind a szocializmus 1 ovábbépítése, mind más te­rületeken jelentkeznek. Most, a nagy találkozó után néhány hónappal egyre inkább bebizonyosodik, hogy a nyári moszkvai nagy találkozó a hatvanas évek legfontosabb politikai eseménye volt, fontos határ­kő mind az imperialistaelle- nes erők tömörítésében, mind a kommunista- és munkás- mozgalom sorainak tömöríté­sében a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internaciona­lizmus sziklaszilárd elvei alapján. A TANÁCSKOZÁS és az ott elfogadott dokumentumok — amelyek a résztvevő 73 párt küzdelmes osztályharcos tapasztalatait sűrítették — a megelőző hasonló nagy talál­kozó óta eltelt kilenc év múl­tán egyértelmű marxista—le­ninista választ adtak korunk legfőbb kérdéseire. Ezek a dokumentumok nem csupán a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom elvi-esz­mei fegyverei, de arra is al­kalmasak, hogy egyetlen, ha­talmas mederbe tereljék és összefogják az imperialista- ellenes front valamennyi fő erejét; a szocialista világ- rendszert, a kapitalizmus fel­legváraiban harc/ó mun­kásmozgalmat, valamint a nemzeti felszabadító mozgal­mat. Ezek az észtnél fegyve­rek még azoknak a pártok­nak is segítséget adnak az osztályharcban való eligazo­dáshoz, amelyek nem vettek részt a nagy találkozón, hi­szen a moszkvai dokumentu­mok a mai világ objektív fej) ődestörvényeinek megfe­lelően, a legmagasabb tudo­mányossággal világítják meg a nemzetközi osztályharc fo­lyamatait.. Ilyenformán a do- komuntumok az egység ko­vászának szerepét is betöltik a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom sorainak további tömörítéséhez. Moszkva után tehát — s ezt a tények alapján ma már bátran állíthatjuk —, ha nem is minden vonalon és törésmentesen, de .erősödött az egység. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat hosszabb pe­riódust kíván. Mint ahogyan az egység megbomlása is hosszabb folyamat következ­ménye volt, ugyanígy az egy­ség elérése is olyan történel­mi időszakot kíván, amely — s ez előrelátható — nem lesz mentes a harcoktól, amely­nek során előrehaladás és visszaesés is lehetséges, de a fő tendencia kétségtelenül az egység irányába mutat. A MI PARTUNK számos két- és többoldalú tanácsko­zást tartott Moszkva óta is, s egyetlen alkalmat sem mu­laszt el, ami elősegítheti az egység erősödését. Hét euró­pai szocialista ország kormá­nyának képviselői — leg­utóbb Prágában és újra Moszkvában — ismét nagy lépéssel vitték előre egy össz­európai biztonsági értekezlet megszervezésének, Európa tartós biztonságának ügyét. A moszkvai fő dokumen­tum helyes elemzését igazol­ják azok az egyre tömege­sebbé váló es mindinkább po­litikai színezetű hatalmas (Folytatás az 1. oldalról) Ezzel párhuzamosan meg­élénkült a különböző szélső- jobboldali csoportok aktivi­tása. A fasiszták egyre han­gosabban követelték, hogy az adminisztráció „kemény kéz­zel” vessen véget a dolgo­zók mozgalmának. Fenyege­tések és a haladó erők el­leni fizikai támadások kö­vették egymást. Nem lehet vi­tás, hogy a bombame­rényletek — először Kómá­ban. majd a milánói mező­gazdasági bank épületében — ennek a jobboldali hul­lámnak a tetőzését jelentik. Fennáll annak a veszélye, hogy bizonyos politikai kö­rökben a szociáldemokraták már tettek ilyen célzásokat — a jobboldali merényletek sztrájkok, amelyek újra és újra megrázzák a fejlett tő­kés országok elavult rendsze­reit. Olaszországban tavaly novemberben 12 millió, idén februárban 18 millió, az el­múlt hetekben viszont már 20 millió dolgozó sztrájkolt. Franciaországban, Japánban és magában az Egyesült Ál­lamokban is milliók meg­megújuló küzdelme sok rész- eredményt ért el. Az USA- ban egyre erőteljesebben bontakozik ki a vietnami bű­nös amerikai agresszió azon­nali beszüntetését követelő tömegmozgalom. Feltétlen az egység irányában hat és eredményesebbé teszi a nem­zetközi töke elleni akciókat, hogy a nemrégiben Budapes­ten tartott szakszervezeti vi­lágkongresszuson is utat tört az egység és megerősödött a nemzetközi szakszervezet i mozgalom forradalmi vezeté­se. A NEMZETI FÜGGETLEN­SÉGI HARC területén, a nemrégiben függetlenné vált államok egész sorában hoz­tak — főlég az angol és ame­rikai tőkét korlátozó — in­tézkedéseket. Ezen országok — sokszor ellentmondásos fejlődésük ellenére — kere­sik á kapcsolatok fejleszté­sének és bővítésének lehető­ségét a szocialista országok­kal. Hosszú lenne áttekinteni a nemzetközi politika minden olyan jelenségét, amely az antiimperialista akcióegység állandó erősödését igazolja. Nem nehéz felfedezni, mint politikai hátteret, mint esz­mei platformot — azt a doku­mentumot, amely hosszú idő­re programot ad mindazok­nak az erőknek szerte a vi­lágon, amelyek a haladásért, a szocializmusért, a békés fej­lődés lehetőségéiért, küzdenek. megpróbálják a baloldal el­len fordítani, „erŐ6 kezű kor­mány” és „minden mozgo­lódás azonnali megakadályo­zása” követelésével. Ugyan­akkor az ország egész terüle­tén folynak a fasiszta me­rénylet elleni tiltakozások. Milánóban keddre összehív­ták az antifasiszta pártok értekezletét. Olaszországban tehát drá­mai körülmények között folytatódik a „forró politikai tél”. A szélsőjobboldal — a maga gyilkos módján — tá­madásba ment át a jogaikat követelő dolgozók tömegmoz­galmai ellen. A nagy küz­delmekben megedződött itá­liai baloldal minden erejé­re szükség van ahhoz, hogy a fasiszta provokáció ki- terveiöi és végrehajtói mél­tó válaszban részesül jenek. Rácz Lajos Kiilpolitikai összefoglaló Napjaink háborús bűnösei A VÁDLOTTAK: Vtlliam Calley főhadnagy 28 éves. az amerikai 11-es gyalogos divízió- C századának veze­tője; továbbá beosztottja David Mitchell őrmester, A VÁD. Calley ellen gyil­kosság elkövetése „meglehe­tősen nagyszámú” polgári személy ellen. Mitchell ellen: „Támadás gyilkossági szándékkal” 30 esetben. AZ EGYIK TANÚ: Ro­nald Haeberle 28 éves ame­rikai katonai íotoriporter Részlet abból, az írásból, melyet a Cleveland Plat ne Dealer című újságban jelen­tetett meg a dél-vietnami My Lai (másnéven: Song May-i) vérfürdőről: „Volt ott két kisebb gye­rek, egy egészen fiatal fiúcs­ka és egy még kisebb fiú. talán 4—5 éves. Egy ameri­kai fickó tüzelt, rájuk. Az idősebbik fiú előreveteite ma­gát, hogy megvédje a kiseb­bet. De akkor még hatszor tüzeltek rájuk. s mindkét gvej'eket egyszerűen otthagy­ták.” Az akciót akkor senkivel- sem tárgyaltam meg ér­demben, mert mindabból, amit akkor a katonáktól hallottam arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy a falu la­kossága a Vietkonggal szim­patizál. Még azt is fel lehe­tett tételezni, hogy Vie-t- kong katonák is voltak kö­zöttük. En a , második csoportban voltam az emberek között. Géppuskatüzet hallottam a falu irányából. Néhány dél­vietnami. talán 15. közöttük nők. gyerekek. körülbelül 100 méternyi távolságra vol­tak tőlém. A katonák egy­szerre csak lőni kezdtek rá­juk M—16-os fegyvereikből. Sőt lőttek M—-79-éS akna­vetőkkel is az emberekre. Egyszerűen csak lőttek és folytatták a lövöldözést. Pon­tosan emlékezetembe tudok idézni egy férfit, aki egeik kezében egy kisgyereket tar­tott, s a másik karjában még egy gyereket Jött felénk. Nézett ránk és kegyelemért könyörgött. A kicsiny lány angolul mondta: No, no! Az­tán egészen váratlanul tűz..., s már végük is volt. Talán 6 méternyi távolságra le­hettek tőlünk. Ez egv gép­fegyveres akciója volt. Egy csoport Vietnami — asszonyok, gyerekek —. az asszonyok egy részénél cse­csemők. A gépfegyveres ott állott előttük. Egyszer csak hallom a fegyverropogást és látom a tüzet. A katona a gépfegyverrel lelőtte vala­mennyit. Ekkor néhány amerikai katona odament az emberhalornhoz. azt hiszem négyen feküdtek egymáson. Az egyik katona odahajolva észrevette, hogy egv fiatal fiú még él. Erre aztán min­den teketória nélkül befe­jezte a gyilkosságot.” === Haeberle íotoriporter, aki vietnami tartózkodása ide­jén az amerikai hadsereg kötelékébe tartozott a tömeg- mészárlás részleteivel nem mert nyilvánosság elé lép­ni, csak azután. hogy a hadvezetóség hónapokig hú­zódó vizsgálata köztudottá vált. / A MÁSIK TANÚ: Ronald Rldonhour 23 éves tizedes. Annak idején ugyanabban a divízióban szolgáit, ahol Cal­ley főhadnagy. Hogy végül is a hadvezetóség rákényszerüli a vizsgálatra Ridenhour ti­zedes kiállásának köszönhe­tő. Készlet Ridenhour vissza­emlékezéséből : „Egy szép napon mindenféle mende­monda hallatszott. Azt be­szélték, hogy egy század le­zárt egy falut, miközben egy másik század bevonult a helységbe és annak lakóit agyonlőtte. Annyira meg­döbbentem, hogy először e! sem akartam hinni. Érdek­lődni kezdtem olyanoktól, akiknek tudniok kellett ar­ról, hogy ilyesmi megtör­tént. Kérdéseim alapján meggyőződtem: minden igaz. Később a kórházban talál­koztam egy katonával, aki jelen volt, de nem volt haj­landó részt venni a mészár­lásban.” Ridenhour, amikor vissza­tért az Egyesült Államokba 30 levelet írt. Nixon elnök­höz. más magas rangú wa­shingtoni személyiségekhez és szőkébb pátriája. Arizona kongresszusi képviselőjéhez. 1969 áprilisában kihallgat­ják. November elején Li- denhour tizedes makacs ki­tartása következményekép­pen az amerikai hadvezető ség végül is eljárást indít Calley főhadnagy, Mitchell őrmester, valamint más ka­tonai személyisége!; ellen. EGY ÉLETBEN MARADT DÉL-VIETNAMI TANÜ: Do Hoai 40 éves paraszt, aki így mondja el a történ­teket: ,,A faluközösségbe tartozó mindhárom tanyából My Lai-ba terelték az embereket — mondja. Végig kellett nézni, hogyan égetik fel kunyhóikat. hogyan rob­bantják fel dinamittal a téglaházakat. Az amerikai katonák nem kérdeztek ki senkit, tolmács sem volt ve­lük. Aztán tüzet nyitottak Feleségemnek és nekem Sze­rencsénk volt. Néhány előt­tünk álló szomszédunk holt­teste ránkesett. , Halottnak tetettük magunkat és a hul­lák alatt maradtunk mind­addig. amíg az amerikaiak eltávoztak a faluból. Ilyen módon sikerült 132 férfinak. asszonynak és gyermeknek túlélni a vértür­Gerencsér Mikiós: 3Ui*, a tók&tdcJLú, 21. — Képzeld, minden éjjel felkel és urak hosszat járkál fehér ha Ingben a bútorok között. E őien.vújtja a kezét és halott enekeket dúdol. Én meg hideg és merev le­szek a rémülettől, mint a beton. Én, az edzett borbély, aki annyi halottat megborot- váltam. Most képzeld el a gyerekedet abban a lakás­ban ahol holdkórosan anda- log a feleségem. Elképzelem. És azt is el­képzelem, hogy akkor len­ne igazán tökéletes ember a nagyszerű Diszeli. ha mind­két szeme üvegből volna. De mit kell megérnem? Toll Ella babusgatja a gyer­mekemet a kocsma sarká­ban. Toll Ella. Toll Ella! Miért is csókoltam neked kezet vágyam elferdült pil­lanatában. Most meghá­lálhatod lovaglássá gomat, feledtetheted a szégyent, amit akkor éreztem, amikor ágyadból iszonyodva elme­nekültem. Akkor extázissá korbácsoltad magadban a rajongást és őrjöngve hö­rögted utánam a szakadó eső­ben, hogy a gyermekem anyja akarsz lenni. Nem mentem vissza. Inkább bő­rig áztam. Most itt vagyok, elnézem arcod észbontó csúfságát, de nem borzadok meg tőle. mert nincsenek többé fellengzős igényeim. — Tudom, hogy csak a híd alá mehetsz a kislányod­dal, Illés — csücsöríti felém teveajkait Ella. — Nem en­gedhetem. Hozzám jöttök lakni. Csókolj meg. Szörnyű, hogy ennyire akaratgyenge vagyok, de nem hallgathatok mindig a léha ösztönökre. — Majd máskor, Ella ... Most cserepes az ajkam a szenvedéstől. ,. — Kézbe akarlak venni. Végre lesz egy rendes fele­séged. Csókolj meg. Hát nem bánóm. A hábo­rú alatt ökörnyomból Ittam pócsólyavizet, attól sem hal­tam meg. És a teve végtére nem is olyan undorító. — Ugye nálad lakhat né­hány napig Nusika? Ella fenékig issza a korsó sörét a csókra, bajuszkájáról lenyalja a habot, aztán sze­relmesen megcirógatja a to­kámat ragadós ujjaival. — Csak veled együtt. Te engem vállalsz, én meg a gyereket. Kár. hogy lenyalta a ha­bot, különben Diszeli azon­nal megborotválhatta volna. De így csak fokozódik ben­nem az iszony. Amilyen jó szívem van, esküvőre nász­ajándékot vennék neki és zavaromban nem tudnék mit felelni, ha megkérdez­nék az üzletben, hogy kinek lesz a bajuszpedrő. Nem, ezt nem tehetem. Mostani lelki­állapotomban még az élet humorát sem vagyok képes elviselni. Be kell látnom, Ella önzése könyörtelen. Ez nagyon fáj. Mindig megren­dít, ha a bajuszos részeg nők szemet vetnek rám. Védtelen mellemre szorítom árva Nusikámat addig Is, amíg bái-táncosnő lehet Sin- gapourban. — Gyere csiliagfényem. A néni hullarabló, A legjobb lesz átsétálni az éjszakát a gyerekkel. Amíg elalszik, mesélek neki az emberi jóságról. Ha nincsen mosoly, ha nincsen remény, Csámpás hiteddel ugyan merre mégy ? Sötét utadon száz kocsma fénylik S ha az élet már legázolt félig, Kasszasírba dobd utolsó pénzed. Hazudd, hogy szép volt — és ezzel véged. Mégsem szabad a lemon­dás mély sírgödrébe vetni magam! Megérkezett a Lant Hercege, a rímek milliomo­sa, hogy forgalmi adó nél­kül pazarolja ránk a költé­szet kincseit! Sovány és ne­mes, mint. a megőszült Krisz­tus önkéntes tűzoltó korá­ban. Milyen jól all rajta a köpeny, amit Nyugat-Német- országból hoztam neki aján­dékba. Honnan is gondol­hatta volna a láger raktáro­sa. hogy ilyen rendkívüli alak termetét fogja borítani a 9717-es leltári tárgy. És honnan is gondolhattam volna én, hogy egykor a Herceg palotájára utal a sorsam. Nem is kell megvár­nom, amíg elszavalja újébb költeményét. Utat tör maga nak hódolói köréből és egye­nesen a vállamon szunnyadó gyermekért nyúl: Szomorú magzat köszön­telek! Álmod legyen virágos telek. Szép szemed soha meg ne lássa, Hogy apád a bűn adjutánsa. Milyen jó elnézni ezt az előkelő zsenit, amint köny- nyédén, néhány elegáns ki­fejezéssé] a halhatatlanság csúcsaira emel az Arany­körte pokolgőzéből. Nem lé­lek többé a kárhozattól. Tu­lipán Artur, a Lant Hercege ellenállhatatlan gyengédség­gel veszi el tőlem a gyerme két. — Csal: reggelig. Artur- kám ... Aztán majd segít az állam. Az állam a legjobb édesapa... Halkan társalog velem, ne­hogy felébredjen Nusika: Ha eszedben ilyesmi kóvályog, Piszkos nyelvedre fakadjon tályog. Há majd a hóhér a bitóra köt, Nyúzzon meg á sintér. mint a dögöt. dót. Ha ezt a számot levonj juk a faluközösség 699 lako­sának számából, akkor gyor­san ki lehet számítani, há­nyán pusztultak el az össz­lakosságból: 567 személy. Anyám, bátyám és három gyermekem ott pusztult el a többiekkel együtt.” Miután Do Hoai értesült arról, hogy Calley főhadna­gyot vádolják s töniegmé- szárlássaJ kijelentette: „Haj­landó vagyok az Egyeseit Államokba utazni, hogy ott vallomást tegyek a bíróság előtt.” ★ Az amerikaiak nem csak My Lai faluban követtek el tömegniészárlúst. hanem a Quang Ngtii dél-vietnami vá­rostól délre Da Lang Anbaa is. A községben az ameri­kaiak 1200 embert bárkákra ültettek és géppuskasoro­zatokkal arra kényszer! tet­tek. hogy hajózzanak ki a nvilt tengerre. Amikor már olyan távolságra vortak. hogy úszva nem menekülhettek, naszádokkal felöklelték a bárkákat. Sorolhatjuk tovább a helységek neveit, amelyek az amerikai barbarizmus ál­dozataivá váltak: Thang Linh, Can Tho. Kong Ring, Quang Ngai, Csak a hitleri fasizmus módszereihez hasonlíthatjuk a My Lai-ban és másutt el­követett kegyetlenségeket. Oradour és Lidice után most My Lai és más dél-vietnami lalvak estek ez utóbbi ese­tekben a barbár amerikai hadviselés áldozatául. íme ilyen az amerikai imperializ­mus kendőzetlen arca. s ilyenek napjaink háboríts bűnösei, akik csak ott vé­gezhetik. ahol elődeik 25 esztendővel ezelőtt. I * Nagy törpeg vett részt a hét végén az Egyesült Álla­mokban a vietnami háború ellen tiltakozó mozgalom, a vietnami moratórium ese­ményein. A moratórium szervező bizottsága most el­sősorban a helyj akciókat, a kisebb gyűléseket szorgal­mazta. hogy a háborűellene* tiltakozás a legkisebb köz­ségekbe is eljusson. New Yorkban az egyik békegvülésen beszédet mon­dott a vá*os polgármestere, John Lindsay: „Gyermeke­ink, országunk jövője érde­kében azonnal véget kell vetni ennek a borzalmas há­borúnak” — mondotta. Ed­ward Koch demokrata ! arti képviselő kijelentene: My fai tanúsága is art muta'.la, hogy a vietnami háború elemb -i Jeleníti az amerikai népet. Mindig ilyen kéményen kelleti volna velem bánni. Akkor nem kerülők a cédák, furfangosok, potyalesök há­lójába. Rendben van. Nust* kát nem adom az államnak. Holnap elviszem Endrédre, a húgom jóságára bízom, én pedig új éle'et kezdek Azonnal. — Hé, csapos! Mindenki­nek egv féldecit, aki ma es- te megértő volt hozzám! Csodák csodája, mindenki a pulthoz tolong. Bravó, em­berek, Hála istennek, meg \agytok elégedve magaloK- kal. Csak a Lant Hercege sompolyog ki szótlanul a kocsmából. Ügy látszik, el­fogytak a rímei, mint ahogy belőlem is elfogyott valami ezen az estén. Illés akiről fényesen ki­derült. hogy nincsen párja, most végképp páratlanul megy haza albérletbe azzal a reménnyel, hogy hátha csoda történt,: talán mégis lótetüvé változott háziasszo­nya, a csendőr gonosz özve­gye. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom