Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

fMO- november 29. KELET-MAG Y ARORSZÁG «. oMM 0 müveSötiésí otthonok helyzetéről „Tisztelt szerkesztősé# !44 tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Sorsok, gondok, panaszok — napi postánk tükrében Pénteken délelőtt Nyíregy­házán ülést tartott a Sza­bol cs-Szatmár Megyei Tanács Végrehaj tó Bizottsága. Az ülésén megvitatták a Gazda­sági Bizottság Szabolcs-Szat- már megye fejlesztésével kapcsolatos határozata alap­ján készített feladattervet. Megtárgyalták és jóváhagy­ták a művelődésügyi osz­tály előterjesztését a műve­lődési otthon jellegű intéz­mények munkájáról, fejlesz­tésük lehetőségéről. A művelődési otthonok munkájáról szóló előterjesz­tés megállapítja, hogy a kul­turális forradalom kibonta­koztatásával egyidőben hatá­sos tömegmozgalom bonta­kozott ki Szabolcsban is a há­lózat kiépítésére. Többségü­ket —■ az állami támogatás mellett — nagyrészt helyi erőforrásokból építették, vagy régi épületek átalakításával hozták létre. Különösen erő­teljes volt a gyarapodás az 1950-es évek második- felé­től. Az erőfeszítések mérte­keié jellemző, hogy amíg a második ötéves terv idősza­kában az ország lakossága az állami támogatás kétsze­resét adta helyi erőforrá­sokból ilyen célokra, a me­gye az ötszörösét. A gyors számszerű növe­kedési, azonban nem tudták megfelelően követni az in­tézmények működésének más feltételei. A létesítés körül vállalt szinte erőn felüli anyagi megterhelés miatt vi­szonylag kevés erő jutott felszerelésükre, berendezé­sükre. Az építkezés sem volt mindenütt megfelelő. Sok a klub-, szakköri könyvtári helyiségeket nélkülöző úgy­nevezett egytermes művelő­dési otthon. Az intézmények kétharmada ilyen. A nehézségek ellenére az intézmények sokoldalú és eredményes kulturális tevé­kenységet végeznek, amely­nek keretében kibontakozhat a lakosság különböző réte­geinek és korosztályainak technikai alkotó készsége, művészi öntevékenysége, ki- elégülb. ismeretbővítési igé­nye, megnyilvánulhat a köz­ügyek iránti érdeklődése. Tavaly például az intézmé­nyek rendezvényeinek 1,6 millió lám ója, illetve résztvevője volt. A tr'# adalmi gazdasági életben bekövetkezett kedve­ző változások a művelődési intézményekkel szemben is magasabb követelményeket támasztanak, mert nőtt a la­kosság kulturális igénye. Űj művelődési formák kerültek előtérbe, amelyek több és jobban felszerelt klubszobát, szakköri helyiséget, a felada­tok ellátására alkalmas ká­dereket kívánnak. Ezeknek a megnövekedett igényeknek csak az intézmények egy ré­sze felel meg. A tartalmi munka javítása mellett az ellátatlan, vagy nem kielé­gített ellátottságú települése­den indokolt új művelődési otthon építése, illetve a kor­szerűtlenek továbbfejlesztése. Jelenleg a megye 233 közsé­ge közül 208-ban van vala­milyen művelődési otthon jellegű intézmény, 25-ben egyáltalán nincs. Csak a legfontosabb építkezésekre, korszerűsítésekre, felszere­lések bővítésére, külterületi lakott helyek kulturális ob­jektumainak létrehozására 150 millió forintra lenne szükség a negyedik ötéves tervben. Az előterjesztés a fejlesztés több modoza'át tar­talmazza, közte a több szerv közös összefogásával történő építkezést. Fontos követel­mény. hogy az intézmények funkciótoknak megfelelően — művelődési központ, mű­velődési ház, klubkönyvtáf — rendelkezzenek a legszüksé­gesebb bútorzattal, felszere­léssel. Egyetlen művelődési otthon jellegű épület sem nélkülözheti a legszüksége­sebb napilapokat, folyóirato­kat, kézikönyveket. Meg kell keresni a módját annak, hogy ezek az intézmények mindig otthonosak, tiszták, télen fűthetők legyenek. Erő­síteni kell a megyei, járási központokat, körzeti művelő­dési házakat. Az intézmé­nyek vezetésében növelni kell a főhivatásúak arányát. A jól dolgozó vezetőket na­gyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesí­teni. A végrehajtó bizottság szükségesnek tartja, hogy a járási tanácsok végrehajtó bizottságai készítsenek rész­letes és reális középtávú ter­veket a művelődési otthon jellegű intézmények építésé­re, korszerűsítésére, beren­dezéseik, felszereléseik gya­rapítására, függetlenített fő­hivatású állások szervezésé­re, a bérek és tiszteletdíjak javítására. Szükséges, hogy a következő év első felében a községi tanácsok is foglal kozzanak ezzel a kérdéssel, keressék a lehetőségeket az intézmények fejlesztésére, tartalmi munkájuk további javítására. Vonják be a program megvalósításába a kulturális alappal rendelke­ző szerveket, üzemeket, szö­vetkezeteket. hogy erejükhöz mérten vegyék ki részüket a fejlesztésből és fenntartásból. Mindezeken túl a megyei erőket meghaladó anyagi vo­natkozású kérdések megoldá­sához az érintett főhatósá­gok támogatását is kérik. (b. 1.) „Három éve vagyok tagja a helyi termelőszövetkezetnek. Azóta rendszeresen dolgozom. Ma is elmentem a munkahe­lyemre, de hazaküldtek. Nem állítom, de árrá gondolok: azért, mert férjem és a tsz vezetősége között legutóbb szóváltás volt egy ügyben. Ha így van, így szabad eljárni?...” Nyírmadáról kaptuk ezt a levelet a minap. Cégénydá- nyádrál azt írja a másik le­vélíró, hogy nemrégiben vá­sárolt egy tv-készüléket Nyíregyházán, a Bizományi Áruházban. Á kép igen jó volt, a hang már az üzletben sem. Mikor ezt szóvá tette, az eladó legyintett, azzal hogy csak az üzletben nem jó, ott­hon majd jó lesz. „Mikor ha­zavittem, beszereltem, a kép jó volt, de a hang itt sem. Egy hónapja van a szerelő­nél, s csak nagyon drága pénzért vállalja megjavítani. Kérdem, miért lehet így áru­sítani állami üzletben? Ha a tv hanghibás, azt' ott közöl­ni kellett volna..." Helyben nem tudják? Kántor Jánosiból arról ír­nak, hogy kormányhatározat alapján kaphatnak olcsóbb áron abraktakarmányt a ház­táji gazdaságok. „De az itte­ni telepen a legtöbbször nincs takarmány. A liszt-cse­retelepen is ez a helyzet, leg­többször nincs nyitva. Ami­kor mégis kinyit, akkor nincs benne liszt...” Egyéni, közösségi ügyek. Témájuk a közélet, akkor is, ha a sérelem, vagy 4 vélt sé­relem csak egy embert, egyet­len családot érint. A levelek között nem rit­kán olyan is van, amelyet vi­ta nélkül, helyben és azonnal meg lehetett, s meg kellett volna oldani. Mint például Bertalan Jánosné tiszalöki la­kosét. A tanyán élő asszony a helyi állami gazdaságban dol­gozott, amikor két évé első gyermekének adott életet. Megkapta a szülési segélyt, s igénybe vette a gyermekgon­dozási segélyt is. Közben szü­letett meg második gyermeke. Igén., o tartott volna a gyer­mekgondozási segélyre, s a neki járó más juttatásokra is. Kétszer fordult a Társada­lombiztosítási Igazgatósághoz ez ügyben, de csak hosszú idő után tudta meg, hogy ezeket a gazdaságnál, volt munkahe­lyén intézik. Eziftán ment. a gazdasághoz. „Ott viszont azt közölték, hogy mivel gyer­mekgondozási segély alatt, vagyis állományon kívül va­gyok, nekem ezek a juttatá­sok már nem járnak...” Aki a gazdaságban ezeket az ügyeket intézi, annak a tisztviselőnek tudnia kellett volna, hogy a fiatalasszony­nak ezek a juttatások igenis járnak. Ez esetben nem kel­lett volna feleslegesen leve- lezgetnie, s nem okoztak vol­na neki kellemetlen napokat. „Kérem, ségítsenek“ Egy özvegyasszony Irányá­ról kérdezi, hogy lehet az, hogy a leánya — aki egy lá­daüzemben dolgozik —«- nem kapta meg a neki járó bért? „.Munkaidő után a parketta- üzemben is dolgozott, hogy EMSEK r pádon A pádon egy EMBER ül. Az ember szót csupa nagybe­tűvel 1 ell írnunk, még akkor is, ha egyenes tartáséra ‘ermett veri neél ,S” alakúvá formálta az alkohol... A pádon egy EMBER ül. A Bessenyei tér fái körülhin­tik zizegő levelekkel. Az egyik levél az EMBER lehanyat- ló kéziekül siklik le az avarba. A sétányon elhaladó idős házaspár tettetett undorral fordítja el fejét, s a gimnázium felől miniszoknyás diáklányok üde nevetése csilingel az EMBER fülébe. De az EMBER nem látja a megvető arco­kat. nem hallja a kacajt... A pádon egy EMBER ül. Egyike azoknak, akiket né­hány órával ezelőtt még Kedves Vendégnek tiszteltek az italbolt pultjánál. Akkor még ő is csak „fogyasztó” volt. Most pedig részeg ember, akit talán még az a csapos és pénztáros is megvető pillantással sújtana itt a pádon, aki az imént még mint Kedves Vendéget tisztelte a fizetesnapi fogyasztót. A pádon egy EMBER ül. De ki is ő? Csaladapa? Elvalt ember? Agglegény? Jó dolgos munkás? Ingázó? Vándor­madár? Ki tudja? Lehet, hogy nevét már bejegyezték a mé­rnél ideggondozó nyilvántartásába? Talán már elvonókú­rán is volt? Talán.,. A pénzre, vagy pénzmaradékra, ami még zsebében lapul, talán még számot tart a család. Le­het, hogy telik még a kisebbik fiúnak egy pár cipőre, s a többi szűkösen is alig lesz elég kenyérre, tejre... Eev EMBER ül a pádon. Alkohol hajlította „S” formá­ba gerincét, amely egyenes tartásúra termett. EMBER ő csupa nagybetűvel írva. Olyan ember, akit Rodin faragott köbe a „Gondolkodó” figurájával. Csak le kell hajolni érte megértéssel, tisztelettel, gondolkodóvá kell tenni, s újra ÉMBER-ré a szó nemes értelmében... (Szilágyi) Zengő Árpád felv. Rangos iparág Nyírbátorban A Csepel megveszi a VIV-et A megyei tanács vb. elvi határozatot hozott, amelyben jóváhagyta a vb tervosztálya és a Csepeli Motorkerékpár­gyár között létrejött szerző­dést. A szerződés szerint a mo­torkerékpárgyár megvásárol­ja a Nyírbátori Vastömeg- cikkipari Vállalatot álló- és forgóeszközeivel, továbbá kölcsöneivel együtt’ Ennek az a célja, hogy mennyiségileg növelhesse a termelését' s en­nek érdekében mintegy 7Ö millió forintos beruházást valósít meg a következő öt­éves terv időszakában. Ehhez a tanács 20 milliós iparfej­lesztési hozzájárulást ad. A fejlesztések nyomán a gyáregységben előreláthatólag 550—600 új dolgozót tudnak majd foglalkoztatni. E szám­nak csaknem fele női munka­erő lesz. ÁTVÉTEL JANUÁRBAN A tanács illetékes osztályai és a csepeli gyár között már régebben folytak tárgyalások. A tanács minden segítséget megadott és megad a gyár elképzeléseinek valóra váltá­sához így 11)70 és 1973 között 12 lakást juttat a gyárnak, és segíti jövőre öt mérnök al­kalmazásúi . A vállalat nemcsak az anyagi eszközöket veszi át, hanpin átvgszi a VÍV jelenle­gi teljes személyi állományát. Az átvételre január elsejével kerül sor. Gondot egyedül a legfris­sebben megjeleni GB-határo- zat okoz, amely szerint meg­adóztatják a létszámnövelést. Tekintve azonban azt, hogy a szabolcsi iparfejlesztésről szóló másik GB-hatarozattal ez sok tekintetben ellenkezik, — elképzelhető, hogy a vég­rehajtási utasításban tesznek bizonyos kivételeket (A ta­nács és a gyár között létrejö­vő megállapodás annak a függvénye, hogy ez az adó nem sujtja-e majd túl nagy mértékben a csepeli vállala­tot.) ÁTÁLLÁS FOLYAMATOSAN Amint azt Sági György, a motorkerékpárgyár igazga­tója mondta, nekik létérde­kük. hogy gyáregyseget léte­sítsenek olyan helyen, ahol van elegendő munkaerő. Sok a termelési kiesés létszám­gondok miatt- Számos gépük, berendezésük áll, — mert nincs rá ember. Jó szívvel jönnek Nyírbátorba, mert az embereket, az épületeket és a berendezéseket alkalmas­nak tartják egy ilyen ran­gos iparág meghonosítására. A tervek szerint a motor- kerékpárok futóműveinek egyes szerelési egységeit fog­jak itt gyártani. Fokozatosan egyre többet. Most 3 per­cenként gyárt egy-egy jármű­vet a gyár, de termékeik iránt ennél jóval nagyobb a kérésiéi. Csepelen jól tudják, hogy a jelenlegi munkákról a jár­műgyártás precizitására való átállás nem könnyű, sok ta­nulást igényel és csak fokoza­tosan mehet végbe. (Ezért is tartják meg a nyírbátoriak által elvállalt munkákat.) A tanulásra azonban minden­kinek megadják a lehetősé­get, s az érintettek ezzel feltehetően élni is fognak. HÁROMSZOROS TERMELÉS Az átadás lényegében a vállalat fejlődésének teremt alapot. Ilyen nagyságrendű fejlesztésre megyénknek nincs elegendő pénze. A tervezett fejlesztések nyomán a VÍV néhány év alatt a jelenlegi­nek háromszorosára növek­szik. Emellett a Csepel' képvi­selte rangos iparág meghono­sodásával az emberek fejlő­dése egyszeriben biztosított. S a fejlődés — tekintve a ko­rábbi zökkenőket — bizton­ságos, nyugodt körülmények között valósulhat meg. Kun István Mint két tojás A szülészeti osztály folyo­sóján Béla, az ifjú apa se­hogy sem bírt lépést tarta­vi a nagynénik, nagybácsik hadával. Utolsónak érkezett, s a rokoni hátak pajzsként Zárták el előle az újszülött- szoba ablakát, Andor bácsi megkocogtatta az üveget, s megrendelte a régen várt szenzációt. — Ugrai Ferencet kérjük! Mikor a nővér az ablakhoz hozta a vörös, látott szájjal üvöltő újszülöttet, egy pilla­natra áhitatos csend támadt, majd Andor bácsi elismerő­en. csettintetk. — Karakán kis legény, tisztára, az apja! — Mint két tojás! — tol­dotta meg Nusi néni. — Le se tagadhatnád, Bé­la! — jelentette ki egy köp­cös öregúr, akit Béla most látott életében először. — Nézzétek az orrát! — Még a füle is Bélát for­mázza! A rokoni gyülekezet sorba szedte a gyerek jellegzetessé­geit. megállapítva róluk, hogy mindez Béláé, a boldog apáé. Béla kihasználva a píött­többet keressen. Mikor a fi­zetésre került a sor, akkor nem adták oda neki a máso­dik műszakban végzett mun­ka uLán a fizetést azzal, hogy két helyről nem lehet bért felvenni. De dolgozni enged­ték két helyen?” Látszólag kis ügyek, nsm nagy dolgok, mégis azok. Olyanok, amelyeknek aligha lenne szabad megtörténni- Mint ahogy valószínűleg gyorsan intézkedhettek volna Gacsályban is egy levélírónk kérése teljesítésében. Azt ír­ja: „Egészségi állapotom mi­att könnyebb munkára kény­szerülök. A tsz-ben dolgoz­tam, itt arra nem volt lehető­ség. Elképzelhetik, mennyire örültem, amikor felvettek a helyi tbc-gyógy intézetbe ápo­lónőnek. De csak két na ig lehettem ott, mert a tsz ír. n járult hozzá az elmenetelem­hez. Kérem, segítsenek, mert ez a munkahely nekem na­gyon megfelel...” Jó néhányan — hozzánk küldött levelükben csak tá­jékozódnak. De ezekben is benne van a gopd. az agg nem egyszer a kétségbeesés. Tiszakanyárról egy néni kér­dezi, lehet-e az, hogy a helyi termelőszövetkezet csak a tag részére ad temetkezési se­gélyt, a családtagnak már nem? Máshonnan, s -nem ke­vés községből idős emberek panaszolják, hogy egy-két év» még kaptak a tsz öregségi járadék mellé a szövetkezet­től kevés tűzifát, természetbe­ni juttatást. Nem kell hang­súlyozni, milyen jól jött ez nekik. „Aztán egyszer csak megszűnt, mert már ebben az évben sem adtak..." — közli levelében egy idős ember. Eb­ben az ügyben telefonáltunk. A szövetkezet elnöke azt mondta, így van, de az év vé­gére akartak az öreg tagoknak adni. A választ elfogadtuk, bár megtehették volna ezt te­lefonunk előtt is, s közölhet­ték volna az öregekkel koráb­ban, mire számíthatnak. De megjegyezzük; az öregekről nem csak évente egy napon leitet ég kell gondoskodni, hi­szen ők alapozták meg a mai gazdaságot. Fiaik, unokáik ma is ott dolgoznak. Másrészt a mai vezetők — akiken a se­gítség múlik — holnap ugyan­csak megöregszenek. Akkor majd nekik is hasonló tartal­mú levelet kell írni? Baj van a tájékoztatással Leginkább táppénz, nyug­díj, gyermekgondozási se­gély, családi pótlék es mun­kaügyi, jogi kérdésekben for­dulnak lapunkhoz, s elsősor­ban a községekből. Érdeklőd­nek továbbtanulási lehetősé­gek, egészségügyi, szociális megoldás felől, panaszolják a szolgáltatást. A levelek témái­ból világos: a községek egy részeben bizony baj van a legelemibb tájékoztatással. A vidéki SZTK ügyintézők, ad­minisztrátorok egy része — akik az „ügyfelekkel” közvet­lenül foglalkoznak — nem is­merik a feladatukat, ridegek és türelmetlenek. Az, hogy nekünk utólag levélben felet­teseik ezt elismerik, sajnos nagyon kevés. Meg kellene előzni a panaszokat. Jórészt könnyen lehetne — több em­berséggel. (K. jy natnyi csevegést, átvágta magút az üvegablakig. Kö­zelről látta a hadonászó kis kezet, s olvasta a szalagon: Kopácsi -János. — Es nem gg én fiam, nő­vérke! — mutatott a szalag­ra. — Ugrai Ferencet kérem! A nővér bocsánatkerően intett, majd néhány pillanat múlva megjelent egy másil^ vörös, visító csecsemővel. A rokoni had hallgatott A már kínossá vált csendben felbrummogott Andor bácsi basszusa: Karakán Ms legény. — tisztára az apja! — Mint két tojás! — tol­dotta meg Nrisi néni. Atányi H- Lászlé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom