Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-18 / 267. szám
Mn. november It. KEL ET-MAGYARORSZÁG Fegyelem a párton belül Megfordul a sorrend Piricsei változások meghagynak egy hold háztájit a többit adják a közösnek. „Leszavaztak berniünket“ Kerezsi Sándor, a szakszó vetkezet pénztárosa mondja. 340 tagja van a szakszövetkezetnek, és kezdetben 2145 holdat műveltek úgy, hogy nem volt közös terület. Most már a gyümölcsössel együtt a közös terület 400 hold. Az emberek tényleg öregednek, és már arra gondolnak, hogy szociális alapot kell létesíteni, mert: — Törődnek ugyan a gyerekek a szülőkkel, de ne vessük el mi sem az örege két. Csupa jó dolog, amit mondanak, A szakszövetkezetnek 2 millió a saját tőkéje (ők mondják közös vagyonukra, hogy tőke). ,Van öt erőgépük és most már van RAPI- TOX permetezőjük és van saját irodájuk. De mi lesz holnap ? — Van tervünk. Most csak 1000 mázsa alma termett, de két-három év múlva 100 vagonnál is több. Tsz-ekkel kooperálva hűtőtárolót építünk majd, és van olyan elgondolásunk, hogy zöldséget termelünk, a községben üzletet nyitunk és ellátjuk a községet zöldséggel, gyümölccsel. — És arra nem gondolnak, hogy a közös vonást már most jobban erősítsék, például állattartással? — Az biztos, hogy kapnánk állami támogatást, de saját tőke is kellene. Vajon miből? Eddig abból boldogultunk, amit a tagok a művelt földek után aranykorona-érték szerint a pénztárba befizettek. Nem nagy ösz- szeg 130 ezer forint évente, mert az aranvkorona-ér- ték általában 3,4. Ebből a befizetett összegből mi nem tudunk nagyobb beruházásokat kezdeni. — Mi lenne akkor, ha a tagok a szerződéses áruk eladása után egy-két százalékot a szakszövetkezetnél hagynának, hogy a sajáterős beruházásokat ezzel elősegítenék? — Amikor tszcs-ből szak- szövetkezetté lettünk, a közgyűlésen javasoltuk ezt. Leszavaztak bennünket. Dolgos emberek, de makacs emberek. ...hiányozna a két százalék? Mennyi iehet az, amit a tagok a szakszövetkezeten keresztül szerződéssel értékesítenek ? Pontos számot nem tudnak mondani, de úgy 7—8 millió forintra sac- colják. Csak a dohány 6 millió forint, 250 holdon termesztenek dohányt Pilácsén. A 7—8 milliónak a két százaléka, nem nagy összeg, ha egyénenként nézzük, de ha összegyűlne, és .,tőkévé” válna, akkor már lehetne vele mit kezdeni. De mit mond egy érdekelt fél, Divinyi Sándor, az ellenőrzési bizottság tagja. — Jó a szakszövetkezet azért is, hogy ne maradjunk a múltban. Ne úgy éljünk, mint az apáink, az én gyerekem ne úgy, mint én, mert én palatáblán írtam és a rongyos kabátom ujjával töröltem le a betűket. — De a két százalék? — Nem tudom, lehet, hogy jó lenne. A pár év alatt megtett út és főleg az utóbbi esztendők gazdasági és tudati változása Piricsét felemelte. Ha nem is a legmódosabb községek közé. de ott tartanak, ahol a legtöbb szabolcsi falu. fejlődnek, módosodnak. Lehet, hogy a kívül állók türelmet lensége^ lehet, de Píricsén többre is képesek lennének. Az idő is sürgeti ezt, és most ez csak két százalékon múlik. Seres Ernő Tudta az egész átrakó, darusok, rakodómunkások, a művezető, de főképpen a szaktársai, hogy sokszor elkésik a munkából, nem tartja rendbe a mozdonyát, s megtörtént több esetben az is, hogy ittasság miatt haza kellett küldeni, nem ültethették a Diesel kormánykerekéhez. Többször szóvá is tették. Egy ideig úgy tűnt, hiába. Valaki mindig kimosta. Csak azt, nem tudták, honnan ez az összeköttetés. Egyszer aztán betelt a pohár. Főnöki megrovásban részesítették, megvonták leendő nyereségrészesedésének negyedét. s ezzel lezárult az ügy. A hivatali valóban lezárult. Igen ám, csakhogy a Diesel-mozdony vezetője párttag. Elvtársai azon csodálkoztak, hogy a pártszervezetben nagy hallgatás követte a hivatali fegyelmit. Senki nem tett semmit, senki nem szólt, hogy felemás a dolog, hiszen az ő esetében súlyosabban esik latba minden fegyelmezetlenség. Ennek ellenére pártfegyelmi mégsem követte a hivatali büntetést. Vajon miért? Milyen elvi Indok vezette a pártszervezet vezetőit, amikor eltekintettek ettől? Elvi indok nem vezethette, inkább elnézők és következetlenek voltak. És egyáltalán nagyon furcsa és elvtelen felfogás az, amit vallottak: „Egyszer már megbüntették, miért bántsuk mi is?” Nem egyedi eset, amikor a hivatali fegyelmi felelősségre vonást nem követi a pártbeli. Ebből egyesek azt a helytelen következtetést vonják le, „igen, mert párttag, s neki ez megengedhető”. Pedig ez nem így van. Ezt a mozdonyvezetőt is mentegették. elnézték fegyelemsértéseit, ahelyett, hogy segítettek volna neki, s megelőzték volna a még nagyobb bajt. Tekintették. hogy nagy családja van. bejáró munkás, sok a gondja. És rendszeresen a pártvezetőség, annak titkára járt közve „érdekében”. De vajon az érdekében-e? Lehet-e az az érdeke egy pártszervezetnek, hogy elnézze, sőt menedékjogot adjon a fegyelem - sértőnek? Az ilyen elvtelen következetlenség mindig megbosszulja magát. Melegágya a kivételezésnek, s joggal mondhatják akkor a párttagok, hogy nem egyforma mércével mérnek embereket. Sajnos az is megtörtént egy másik vállalatnál, hogy ugyanazért a hibáért a kisebb beosztottat súlyosabban büntették, mint a magasabb beosztásban lévő vezetőt, holott pont ellenkezőleg kellett volna cselekedni. Nem is szólva arról, hogy a magasabb beosztásúnak elmaradt a pártbeli felelősségre vonása is. Egyik nagyobb megyei vasüzemünkben történt a köMielőtt elutaztam volna nyolcvannégy esztendős nagyba. yámhoz, Ferencz Pali bácsihoz, reszketős ákombáko- mokkái telerótt levélben kötötte a lelkemre, hogy okvetlenül hozzak magammal csemetét. mégpedig a legjobb diófából. Ablaka alól ugyan is a nyári vihar kidöntötte a kiszáradt törzsű barackok azóta hiányzik az árnyéka. A levél szakszerűen arról is szólt, hogy olyasfajtát válasszak, ami megnő húsz-huszonöt méter magasra, koronája ernyő formájú, mély árnyéka van és erős illata riasztja a rovarokat. Évszáza dókig élő diófára gondol, sem cseresznyével, sem almával, vagy hitvány sárgabarackkal nem akar kísérletezni, mert lehet, hogy tíz-húsz év múlva újra kell kezdeni az egészet. Gyümölcse sem tizenharmadik dolog a tucatban, fontos, hogy színe világosbarna, meg telt legyen, de az vetkező eset Legalább egy évtizede állt már kupacokban a széntörmelék a gyár hátsó udvarában. A művezető a saját „szakállára” intézkedett, s megengedte, hogy egy-egy gépkocsival haza is szállítsanak belőle. Persze akadt a a szénportengerben jócskán darabos szén is. Lehet, hogy kárba vész. ha ott marad továbbra is, de hasznosíthatták volna az üzemben is. Ehelyett elhordták haza. Csak éppen engedély nélkül. A művezetőt a gyár igazgatója felelősségre vonta, nem így a párt- szervezet. Itt már „humánu- sabbak” voltak. Lehet-e ellentétben az állami, hivatali fegyelem, a pártfegyelemmel? Nem. Vajon melyik a szigorúbb? Nyilvánvaló, hogy a pártfegyelemnek kell szigorúbbnak lennie, hiszen ez kizárólag a párt tagjaira vonatkozik, akiknél még erélyesebben, még következetesebben kell eljárni hasonló esetekben. Sajnos az a tapasztalat, hogy pártszervezeteink egy részében erre nem is gondolnak. És ezzel pontosan a pártjegyeimet sértik meg, lazítják az elvi egységet. Igaz emberekről, tévedésekről van szó. De ha a kis hibát, az apró eltévelyedéseket nézik el, szinte utat nyitnak a nagyok, a súlyosabbak félé. Tapasztalatok tanúsítják, hogy az ilyenfajta „védelem” több esetben egészen a pártból való kizárásig vezetett el. S ebben aztán már az az álhumanizmus, hogy pontosan azok döntenek így az ügyében. akik korábban „barátságból”, elvtelenségből elnézték fegyelmezetlenségeit. sőt, „meavédték”. nem figyelmeztették a kisebb és még idejében korrigálható hibáiéra. Elvi kérdés, hogy párttag esetében egyetlen állami, hivatali fegyelmi se maradjon hatástalanul a párton belül. Mindig kövesse azt a párton belüli felelősségre vonás. Ha ezt a gyakorlatot követik, akkor járnak el helyesen, így nem jutnak el egyesek odáig, hogy már „menthetetlenek”. . Minden esetben kárt okoz a következetlenség. Különösen, ha tévedő, vétő, hibát elkövető emberekről, s ez esetben párttagokról van szó, akiknek botlásait mindig igazságosan kell mérlegelni. És nem szabad kétségeket hagyni bennük. Olyant, hogy úgy érezzék: nem érdemeltem meg a fegyelmit, hiszen akkor a párt is felelősségre vont volna. Legyen mindig következetes és elvszerű a mérlegeléseknél a pártszervezet, s ne járjon el ellentétesen a gazdaságvezetéssel szemben, vagy ne hallgassa el azt, amiért a párttagot államilag fegyelmi úton felelősségre vonták. Ezt követeli a pártfegyelem. Farkas Kálmán illat, az illat — nem. annál nincsen, fontosabb dolog a világon. Szép példányt kaptam az igyik faisko’ában. aztán hónom alá csapva Jupiter makkját — mert ősét így hívták a rómaiak —. egy reggeli vonat elvitt Pali bácsiék falujába. Az öreg már nagyon várt rám. Vagy sokkal inkább tán a diófára. Kezébe vette a csemetét oegsimogatta, megszagolta. — Ez az fiam, erre gondoltam. Ebéd után elültetjük. Kicsit bántotta a csőröm, hogy Pali bácsi olyan kutyafuttából áment akar mondani az ültetésre. Ilyenkor már kemény a föld. nehéz meg— Azt mondták azelőtt, szemes Encsencs, vak Piricse. De megfordul már a sorrend. — Miért szemes, és miért vak? — Ez egy olyan szólásmondás, nagyon régi. Talán abból az időből származik, amikor száz évvel ezelőtt Piricsén mindössze csak 16 adófizető gazda volt, a többiek cselédek. Encsencsen pedig módos gazdák laktak, rátartiak, és büszkék. Encsencs és Piricse két szomszédos község. Nem véletlen, ha a piricsei szakszövetkezeti irodán az encsencsi szakszövetkezet is szóba kerül. (A tsz az más). A pél- dálózással is a piricsei fejlődést akarják igazolni. Két asszony összesúgott... Mi egy kívülállónak a véleménye a szakszövetkezetről? Egy asszony pénzt vett fel a szakszövetkezet pénztárából. — Ez csak 94 forint, másfél nap szüreteltem érte, nem is egészen másfél nap. De kerestem én már 2100 forintot is napszámban. Nem vagyok rászorulva, de jól jön a pénz, és mondhatnak nekem akármit a hátam mögött. A múltkor csiga- csinálóban voltam és hallottam, hogy a hátam mögött két asszony összsúgott. „Öltözhet cifrán úgy is napszámon keresi.” Nem szégyellem. Van munka a szakszövetkezetben és én dolgozom. A munkát a szakszövetkezetben közel kétszázholdas gyümölcsös adja. Ebből 152 hold alma. Erre büszkék. Büszkék, hogy „észnél voltak” 1961-ben, amikor kijárták, hogy telepíthessék. De sok mindent mond még Hatvani Gyula, az elnök, amellyel a fejlődésüket példázza. — Harminc éve több adóssága volt a falunak, mint amennyi bankbetétje van ma. Az ujjamon meg tudnám számolni, hogy akkor hány háznál érte el a szalonna az újat Ma annyi van sok helyütt hogy nem kelt meg se eszik. (Az elnök mondja a magáét, én meg arra gondolok, pár éve itt jártam és akkor egészen másképp beszélt. Mezsgyeperekről volt szó, arról, hogy sok a baj a tszcs- tagokkal, elszántott barázdákért, pár kapavágás krumpliért perelik egymást.) Utalok a régi beszélgetésre, és megkérdem: — Mi van most? — Mezsgyeper? Ugyan már. Barázdák már nem számítanak. Az utóbbi időben 200 holddal gyarapodott a kis közösségünk is. így mondjuk, kis közösség, mert ez még a kisebb. Gyarapodunk, mert úgy vagyunk a faluban, hogy a fiatalok iskolába mennek, gimnáziumba, ipart tanulnak, és a szülőre marad a föld, azok meg öregednek. Megöregszenek és tömi csákány nélkül a kérgét. Szalonnázás közben szóba is hoztam a dolgot. — Nem holnap lesz ám Pali bácsi amikor a diófa lombosodik. — Tudom. fiam. — Igazán csak tíz év múlva hoz gyümölcsöt. — Tudom én fiam. és azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon eljárt az idő felettem. A legszívesebben vissza- szivtam volna. — Bocsássa meg Pali bácsi, nem ezt akartam mondani. — Tudom én fiam. De ha olyan sürgős, akkor ültessük el még ebéd előtt. Szüts István Két éve 57 esztendő volt az átlagéletkor és nem volt a tsz-ben fiatal. Ebben az esztendőben egy 50 fős ifjúsági kollektíva megpályázta a szocialista címet. A fiatalok életkora 15— 21-ig, az átlag 17 év. A szánhely ugyanaz: a nyírtéti termelőszövetkezet. Már túl vannak a munka dandárján. Úgy látszik — ha nem lesz váratlan esemény — az ifjúsági brigád ez évi munkája alapján elnyeri a megtisztelő címet. ★ — Akkor, két éve számot vetettünk az elnökkel: ha így megy tovább, pár év múlva befellegzett a tsz-nek — emlékezik vissza a fordulatra Jurkinya László főkönyvelő. — Az egyetlen megoldás az volt, hogy meg kellett nyerni a fiatalokat. És ekkor indult meg a szervezés. Sorra felkeresték azokat, akik eljártak a községből dolgozni. Néhány hét múlva pontosan tudták, amit amúgy is sejtettek. Állandó munka, havi fizetés, szervezett ifjúsági élet — ezt igénylik a fiatalok. De ilyesmit ígérni akkor, amikor 12 forint körül volt a munkaegység értéke — nagy merészség lett volna. Kántor Géza elnök, a főkönyvelő és a fiatal kertészeti agronómus, Jankovics Ferenc azonban vállalkozott. Összegyűjtöttek minden tartalékot, számot vetettek az erővel. Nem volt könnyű, mert magúk is új emberek voltak, hely- és emberismeret nélkül nehéz újat kezdeni. Az első évben húsznál alig' több fiatalt szerveztek. Ekkoriban ugyancsak élni kellett a meggyőzéssel és az ígéretekkel is. Jankovics Ferenc vállalta a KlSZ-titkárságot, s nemcsak a munkában, a szabad időben is együtt volt a fiatalokkal. Év végén jól fizettek. 40 forint volt a munkaegység értéke, s a havonta kifizetett összeg mellett zárszámadás után is szép summa gyűlt össze a fiataloknak. Közben minden hónap 10-ig rendszeresen fizettek. * Most éppen negyvenen foglaltak el egy kukoricatáblát. Teljesítménybérben megy a munka de egyébként sem kell különösebben serkenteni a brigádot. — A legjobban az alma fizetett — ebben mindnyájan megegyeztek. De a 78 százalékos exportminőség ugyancsak munkát kívánt a javából. Rövid körkép a fizetésekről: 1200—1600 forintig tart a skála. — Három műszakos üzemben dolgoztam, bejártam, s kevesebb fizetésért — jegyzi meg Fegyver Mikiósné. — Így I. oldal KOMMENTÁR Rugalmas intézkedés Nem tudjuk, mennyi az igény évente hazánkban mé- rővesszőből,. „magyarán” colstokból. De a nyírbélteki kis üzem ezt az igényt nyugodtan, baj nélkül kielégítette. Nem lett hiánycikk, aki kért, kapott, volt elegendő. Történt azonban, hogy va< lakinek eszébe jutott: importáljunk mérővesszőt! Hogy miért — az szinte kideríthetetlen. És importáltak. A hazai megrendelés pedig negyven százalékkal csökkent. Nem találkoztunk még ; (Tiport colstokkal, nem 'ud- juk, milyen. Szebb-e, válasz* tékosabb-e. olcsóbb-e. pontosabb-e. mint a hazai. Az igények csökkenésével azonban veszélybe került — legalábbis átmenetileg — at kis üzem léte Nyírbélteken. Amíg kiderül, mennyire felesleges volt az import, addig mit csináljanak a szabolcsi falucskában? A Szatmárvidéki Faipari Vállalat vezetői sem akarták cserbenhagyni a szorgalmas béltekieket, s rendkívül gyors, rugalmas és mindenképpen figyelemreméltó átcsoportosítással új profilt helyeztek Nyírbéltekre. A trn- szergyártást Még növelni is tudták a foglalkoztatottak számát, ráadásul jó hatással lesz az intézkedés a mátészalkai üzemre is. Ott épp most kezdik a termelés ésszerű ál szervezését, s így egyszerűbben. csakis a lényegre összpontosítva figyelmüket — az is nagyobb eredményeket ígér. un) nem is igen szükséges monda-; ni, érdemes volt-e hazajönni. Torkos Anna a szakmunkástanfolyam előnyeit sorolja; idén már húszán tanulnak. Tóth Piroska a hortobágyi, tiszalöki, miskolci és balatoni kirándulást említi, Suhai Ilona pedig a heti programot összegzi, valahogy ilyenformán: — Hétfő a KlSZ-prog- ramoké, aki tanul, hétfő, szerda, péntek a szakmunkásiskoláé. szombat a klubé, vasárnap mozi, szórakozás. Jut elfoglaltság majdnem minden napra Aki dolgozott másutt is — Fegyver Mikiósné — megjegyzi : Az itteni lányoknak, fiatalasszonyoknak nem nagyobb gond a divatos öltözködés, mint bárhol, a városon. A fizetésből telik erre is, a posta- takarékra is. ¥ Nyírtété* a tsz-vezetők újabb tervekről beszélnek. Meg kell oldani a téli foglalkoztatást, s ehhez kevés a dohányfeldolgozás. Füzest telepítettek, s egy csoportnak íz is munkát jelent. De továbbiak kellenek. s ehhez már most keresik a megoldást. Közben építik a klubhelyiséget, amely állandó helyet adhat a szórakozni vágyó fiataloknak. A közgyűlést újabb fiatalok felvételi kérelme várja. Érdemes volt az ifjúságra számítani. M. >, NYÍRI ÉTI FIATALOK — akik hazataláltak DIÓFA
