Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

te. oldal KEL8T-MÄGYARORSZÄC - VASÁRNAPI MSLtfíCtBT J069 november Ht — Elnézést uram, de ez a saját nyakkendőm!... .BÁTOR’’ DOLGOZÖ Ha én egyszer kinyitom a számat! (Kallus László rajza' Absztrakt szobor és a látogatók. (A Weltwoche karikatúrája) A FÉRJ EMLÉKEZETE — Mit vásároltál? Hát nem azt mondtam, hogy tizen­két tojást és egy liter tejet vegyél?! (Az Europeo karikatúrája) NÉGYSZEMKÖZT A TEHÉNNEL — £s maga merte azt állítani, hogy rágós a biísztek?! (Az Europeo karikatúrája) G. Garin: ^zingicin gombja Hát bizony tele van az élet talányokkal és titkokkal. Né­ha olyat cselekszik az ember, amit később sehogyan sem tud magának megmagyarázni, hogy miért is tette. íme, mi történt velem a nyáron ... Sétálok az utcán, s egyszer csak látom, hogy egy komoly kinézésű, aktatáskás férfi jön velem szemben. Szép, barna öltöny van rajta, amin rög­tön észreveszek valami rend­ellenességet: nincs begombol­va a nadrág. S éppen — ahogy mondani szokás — a legkritikusabb helyen ... Más az én helyemben szó nélkül elmegy az ilyesmi mellett, s észre sem veszi!... De nekem, ostoba fajankó- nak. mindenbe bele kell üt­nöm az orromat!. . . Figyel­meztetni akarom tehát az il­letőt, hogy gombolja be az ellenzőjét. s megfordulva utána szólok: — Elvtársam!... Halló, elvtársam!... Igencsak igyekszik, s nem hall semmit. Erre utánaere- dek. Az egyik sarkon befordul. Befordulok én is. Bemegy az egyik nagy épületbe. Én is bemegyek. Siet a hosszú folyosón, s már majdnem szem elől tévesztem, amikor benyit hirtelen az egyik iro­dába. Benyitok én is, s igye­keznék utána a szemközti ajtó felé. a titkárnő azonban megállít: — Kit tetszik keresni? — érdezi bájosan. — Azt az elvtársat, aki most ment ide be. — És milyen ügyben? „Szent ég. milyen ügyben!? Tényleg, milyen ügyben is keresem?” — morfondírozok magamban, majd kibököm: — Magánügyben. — Szinyicin elvtárshoz most nem lehet bemenni, — mosolyog a titkárnő. — Fog­lalt. — De kezét csókolom, csu­pán egy pár szót szeretnék vele váltani! — Tessék, mondja meg ne­kem, bemegyek hozzá s rög­tön átadom az üzenetet. — Jaj, azt nem lehet! Ez az ügy csupán kettőnkre tar­tozik. Bizalmas!.. — Jó. hát akkor szívesked­jék leírni, s beviszem Szinyi­cin elvtársnak a papírt. Ez esetleg megjárja, — gondolom, — de hogyan is írjam meg? .........Kedves Szi­nyicin elvtárs! Kérem, for­dítson nagyobb gondot öltö­zékének egy bizonyos terüle­tére. már abból a szemszög­ből nézve, hogy t. i. nadrág­jának egy bizonyos kényes helyen levő gombjait szíves­kedjék megfelelő kapcsolatba hozni a hozzávaló gomblyuk­kal. Forró üdvözlettel.. Aláírás és kész! — Már viszem is! — veszi el tőlem készséggel a papírt a titkárnő. — Kérem, várjon amig visszajövök. —' Ó. dehogyis várok ... Ugyan miért várnék? ... Már itt se vagyok! — Nem, nem! Tessék csak helyet foglalni! Megeshet, hogy Szinyicin elvtárs kérdez­ni szeretne majd valamit ma­gától. .. „Dehogy szeretne kérdezni! — füstölgők magamban, — ugyan mit kérdezne?!” De azért helyet foglalok és vá­rok. Persze magam sem tu­dom, hogy mire, csak várok... Pár pillanat, s már viásza is tér a titkárnő, kezében lo­bogtatva a „levelemet”, amelynek hátuljára piros ce­ruzával, hatalmas betűkkel ez van írva: „Misulinnak, elinté­zendő!!” — Mit jelent ez? — forga­tom meglepetten a papírt. — Azt, hogy minden rend­ben van. Fáradjon át ezzel a pár sorral Misulin elvtárshoz! Nem tudok hova lenni a meglepetéstől: — Miféle Misulin elvtárs­hoz menjek, és miért?!! A maga főnöke, kezét csókolom, nem egészen értett meg en­gem. .. Ugyanis én neki ír­tam ezt a... Figyeljen ide, mindent megmagyarázok!... — Semmit sem kell magya­ráznia! Misulin elvtárs Szi­nyicin elvtárs helyettese.. Menjen csak őhozzá, itt van balra, a 12-es szobában... — De hát miért menjek, az istenért!? — kezdek komo­lyan felháborodni. — Micsoda badarság ez?! — Csak semmi izgalom, — nyugtat a titkárnő, — siessen gyorsan Misulinhoz, amíg el nem megy a Főigazgatóságra. Milyen hülye egy szituáció! Más már rég itthagyott vol­na csapot-papot, — de én nem!... Én elindulok a 12-es szoba felé. Sőt még majdnem szaladok is, nehogy elmen­jen közben Misulin a Főigaz­gatóságra!. .. Az ajtó előtt hosszú sor várakozik. Beállók én is az iratokat szorongató emberek közé a sorba, és várok. Hogy mire?... A fene se tudja! Végre engem szólítanak. Belépek. Misulin elvtárs zömök, köp­cös kis ember, éppen telefo­nál. .. — Misulin elvtárs, — kez­dek a mondókámba, — én itt egy furcsa helyzetbe ke­rültem. De szinte rám sem hederít, mintha levegő lennék. Egyik kezében a kagylót tartja, majd végre a másikkal felém nyúl, elveszi tőlem a papírt, belepillant, majd nagy betűkkel rákanyarítja: „Tá­mogatom”! — Misulin elvtárs, mit tet­szik támogatni? — nézek rá, mint az eszelős. — Hallgasson meg engem, kérem!... — Számomra minden vilá­gos, — feleli, — menjen csak a huszonhetesbe Rjazancev elvtárshoz, s beszéljék meg az ügyet. — Minek ide Rjazancev?! — jövök ki végleg a béketű­résből, — maga hallgasson már meg ... Hiszen amit én akartam... — Menjen csak menjen, ne­kem nincs időm, majd Rja­zancev aláírja, s aztán keres­se fel a Közigazgatási osz­tályt. .. — De hát mit csináljak én ott?! — Igyekezzék, igyekezzék, mert Rjazancev mindjárt megy ebédelni! — Idegesen sza­ladok a 27-es ajtóhoz, s szin­te reszketek, amikor belépek Rjazancevhez. Rám se bagózik, hiába ma­gyaráznék neki, csak aláka- nyarítja a nevét, s küld gyor­san a Közigazgatási Osztály­ra. Az osztályon egytől-egyig nődolgozók ülnek, velük hát nem is próbálok beszédbe ele­gyedni arról a bizonyos nad­rág dologról, de nem is fon­tos, mert rögtön elveszik tő­lem a papirt lebélyegzik, ik­Radnóti Miklós egyik verséből idézünk a beküldendő vízsz. 24., 1., függ. 57. és vízsz. 49. sorok­ban. VÍZSZINTES: 13. Táncdalénekesünk. 14. Pa­pagájfajta. 15. Kopasz. 16. Pusz­tít. 18. „Éktelen” kaszáló. 19. Mesterkélt testtartás névelővel. 21. Magától értetődően. 23. Ajtó­tartozék. 28. Japán államférfi volt. 29. János vitéz szerelme. 31. összevissza dobom.. 32. Víztartó edény névelővel. 33. Régi római periz. oo. Hiiviu. 37. Francia mr- ügynökség rövidített neve. 38. Kicsinyítőképző. 39. BAÉ. 41. Konyhai edény. 43. Régi súly­mérték. 44. Női név. 46. Kutya­fajta. 48. Táncot jár. 53. Szemé­lyes névmás. 54. Zűrzavar. 55. „Végtelen” huzal!!! 56. Béka­poronty. 57. Hidrogén és szén vegyjele. 58. önmagába visszatérő egyenes. 60. ANT. 62. Rangjelző. 63. Albán pénz. 64. Mennyei. 66. Évszak. FÜGGŐLEGES: 2. Férfi elődei. 3. Erdélyi vá­ros az Aranyos partján. 4. „Hang­talanul” túr. 5. Vissza: Költőnk volt. 6. EA. 7. A nyájat hajtja. 8. Saját kezűleg. 9. Egyesületben van. 10. Indíték. 11. Rendkívül ritka, szép dolognak van ilyen hatása az emberre. 12. Tagba­szakadt névelővel. 15. Hajó ré­sze. 16. Becézett női név. 17. Vét betűi keverve. 20. Ruhának van. 21. „Állati” köztartozás. 22. El­beszélő költészet. 23. Esés, zuha­nás tompa hangjának utánzására, kifejezésére használt szó. 25. Vi­dám történet (+’). 26. Becézett léggömb, névelővel. 27. Zárfajta. 30. Komikus színészünk. 34. Köz- i ismert bányász sportegyesület rö­vidített neve. 36. Lépegess! 38. ide rúgják a gólt. 40. Görög és Törökország partjait mosó ten­ger. 41. Szakítja. 42. A magasból kezébe juttat. 43. ... de Vega, a legnagyobb spanyol drámaíró. 45. Aktinium vegyjele. 46. Ruhát ké­szít. 47. Színművésznőnk. (Mar­cit). 48. tlelyhatározo rag. 50. tátják, beleteszik egy mappá­ba, s így szólnak: — Minden rendben van, el­mehet, majd értesíteni fog­juk. Megkönnyebbülten fordulok ki az ajtón, sietek végig a fo­lyosón, s látom, hogy éppen felém tart az én drága Szi­nyicin elvtársam a barna öl­tönyben, s a nadrágja ismét nincs.... — Szinyicin elvtárs! — ki­áltok boldogan feléje, mire hirtelen sarkon fordul, s — usgyé! Én persze utána! Befordul az egyik ajtón, én követem, de odabent a tit­kárnő ismét utamat állja. — Csak két szót engedjen neki mondani! — könyörgő!' esedezve. — Nem lehet. Szinyicin elv­társ foglalt... írja le a mon­danivalóját egy papírra és én... — Dehogy írom! Egyszer már leírtam... Ezt a kálvá­riát többször én nem akarom végigjárni! Isten őrizz Misu- lintól és Rjazancevtől!... Az én papirom már rendben van. el van intézve, ott van a Köz- igazgatási Osztályon. — Csak semmi izgalom, azonnal kiderítünk mindent! Tárcsáz, felveszi a kagylót, valamit kérdez, majd így szól: — Az ön papírja már nincs a Közigazgatási Osztályon! — Nincs?!! Hát akkor hol van?! — Nem tudom, — vonja fel a vállát a titkárnő. — Nyil­vánvalóan az illetékesekhez továbbították. .. Jöjjön be hétfőn, s majd utánanézünk!... — Jöjjön be a hóhér! — tolom félre magam elől ä tit­kárnőt, s benyitva a belső irodába, dühösen kiáltom be: — Szinyicin elvtárs, hát ez már mégiscsak hallatlan, ami itt maguknál történik! Szinyicin elvtárs feláll az asztal mellől, barátságos te­kintettel jön felém, s látom, hogy a nadrágja be van... — Mi tetszik? — kérdezi készségesen. — Ó, semmi!... Csak... szó­val... Sarkon fordulok, távozom, miközben ez motoszkál a fe­jemben: „Vajon magától jót* rá, hogy begombolja a nad­rágját, vagy a „beadványom” késztette cselekvésre?... Mert ha az a pár sor ilyen hamar végigjárta a különféle irodákat, minek zahoráljak én feleslegesen egy ember­rel?... Nem érdemes az ilyes­mibe beleavatkozni..! Baraté Rozália fordítása Hajszín. 51. Könyvelési számla­lap. 52. Kendert pozdorjává tör. 58. Főzelékféle. 59. Cselekvést ki­fejező . u Gi. Közterület. 63. A mélybe. 64. Egyik minisztériu­munk rövidített neve. 65. Ha­tárrag. 67. Négyszázötven római számmal. A megfejtéseket november 24-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! November 2-i rejtvénypályá- '.atunk. megfejtése: „Tördeli a falakat. Zúg a fákat megszakasztó Zúg a lélekzetakasztó Elviszi házamat.” Ilyen ez a krónika CSIGAMŰVÉSZET Salvadoré Dali, a különc­ködéséről ismert festő mos­tanában új „alkotási” eljá­rást agyait ki. Néhány csi­gának a házába festéket rak, •azután a csigákat ráereszti a vászonra. Az első „remek­mű” megszületése után dia­dalmasan kijelentette a „feltaláló” festő: „Az ered­mény lenyűgöző!” MIÉRT RENG A FÖLD? Eme jelenség okát a tudó­sok számtalanszor megma­gyarázták, megírták köny­vekben, tanulmányokban, új­ságcikkekben. Mégis. úgy látszik, nem ismerték a föld­rengések igazi okát. Tanúsít­ja ezt egy brazíliai várost sújtó földrengés, mely után az egyik egyházi lap meg­magyarázta a történteket. Szó szerint ezeket írta: „Isten azért küldte ránk ezt a csa­pást, mert a lányok szemér­metlenül miniszoknyában mutogatják magukat”. MIBE KERÜL EGY EMBER? A biokémia szakemberei kiszámították, hogy egy kö­zépnagyságú, sőt egy magas termetű ember sem kerülhet sokba. Az alapelemek, ame­lyek az emberi test szerkeze­tében szerepelnek: 65 száza­lék oxigén, 18 százalék szén, 10 százalék hidrogén, 3 szá­zalék nitrogén, 1 százalék kalcium, és más elemek, amelyek között az arany és az ezüst nyomai is megtalál­hatók: összesen 1,5 százalék. Mindezek — mondja Donald Formon, amerikai biokémi­kus, — beszerezhetők 3,50 dollárért. Ez nem sok. Az elemek egybehangolásának költségei azonban kiszámít­hatatlanok. „FEJESEK” LESZÜNK A genfi Eugene Pittard professzor és más antropoló­gusok szerint az emberi arc fokozatosan kisebbé válik, állkapcsunk és fogaink mé­rete csökken, agyunk és ko­ponyánk viszont az évezre­dek folyamán egyre növek­szik. A jövő emberének gyér hajjal borított, nagy, kerek feje lesz. Nyertesek: Balogh József, Er­dei Erzsébet, Kiss Jánosné. Mos- tyák András és Szabó Mária nyíregyházi, Varga Margit csen- geri. Kántor Istvánné kántorjá- nosl, Lévy Katalin nagykállói, Lengyel Ferenc nyírva svári és Szabó Antalné szamosszegi ked­ves rejtvényfejtőink. Nyereménykönyvek helyett az eddigi szokásoknak megfelelően a mai naptól december 13-ig min­den nyertes re.i'vónyfejtőnk ré­szére 3 db könyvsorsjegyet kül­dünk. Húzás december 14~én. Aki a sorsoláson nem nyer a tu­lajdonában lévő könyvsorsjegye­ket bármely állami, vagy szövet­kezeti könyvesboltban névérték­ben beválthatja. KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom