Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

rf*$Q novemISer Tf. KELÉT MAOYAROPS7 & G 5. olds’ TÁRLAT A LAKÁSBAN I cslmenyek s/iorival — Ai orvos szenvedélye nem gyógyítható Magyar, borvát, román képek, (inn és francia szobrok — fcgy műgyűjtő otthonában „öndiagnózissal” kezdj dr. Vigvári László SZTK főorvos, akii este találunk otthon Széchényi utcai lakásában, Naponta tíz-lizenkct órát van talpon a rendelői nézetben. Túl van már a hatvanon. Egész fiatal orvos korában kezdődött a „szenvedély”, melyről azt mondja: „nem gyógyítható ” S esz a jótékony szenvedély nem más, mint a képzőmű­vészet iráni i rajongás. Kiss I.ajos, az egykori múzeum igazgaló és néprajztudós. — akinek eml ktáblájnt nem­rég avatták fel Nyíregyhá­zán, — fogadja barátjává és ismertette m~g a népművé­szettel, és festőművész ba­rátaival. Egv kilátástalan vi­lágban, amikor a kezdő or­vos gondia — aki ráadásul P' raszti környezetből indult. — nkább az elhelyezkedés volt. Vigvári László a gyó­gyítás mellett ni»ie nem lankadó érdekl “désscl fordult a művészetek felé. — E/_ volt az első fusi­n’ •ny.> Egy sóstói táj, vihar o'án. — mutatja Boros Gé­za festőművész1 esvik megka­pó munkáját, akitől több. műit huszonhét* festmény „vándorolt” a barát'á. test­ve'"’é fogadott orvos ottho­nába. Az egyik kép a közös barát. Kiss Lajos halála utóét hangulatot idézi. Egv másik a művész és a jó ba­rát. K'ss Laios kézírásos le­velét őrzi hátlapján. Van itt Jb'dnay-. Koszta-, Csók-fest­mény, szinte mindegyiknek van esrv-egy sztorija. — Az egyik Rudna;-kén few készült el. hogv a nél­külözés közepette élő mű vésznek festővászonra -em jutott nénze. Aztán két kénof vásároltam a megtakarított pénzemből. Bizony az ötszáz ebédre elegendő volt. — em­lékezik. És a műgyűjtő szenvedély történetéből tárlatvezetés lesz: ismeretlen képek is elénk kerülnek, egy tehetsé­ges román és egy horvát művész alkotása, a nyíregyhá­zi Barzó Endre három képe. Bizományi áruházakban, ócs­ka holmik között talált értékek sorakoznak a főorvos szobái­ban. Egy értékes Koszta elő­tanulmány — mely a híres Kukorieatörés című festmény­hez nyújtott a művésznek to­vábbi inspirációkat — hóna­pokig hevert a bizományi­ban és nem ismerte fel sen­ki az értékét. — Sajnos. —- jegyzi meg a főorvos. Máskor is bukkant rá ilyen rejtett kincsekre. Az ismert finn szobrász Liipola bronzplasztikája, vagy a két francia szobor is így, vélet­lenül került a jóhiszemű és hozzáértő műgyűjtő otthoná­ba. Külön szobában vannak a mai festők — Koffán és a helyiek Berecz. Soltész munkái, akik gyakori vendé­gei a háznak, és nem csak baráti buzdítás, de szigorú kritika is érj olykor a ven­dégeket. Országos hírű szaktekinté­lyek. művészéttörténészek is megfordulnak dr. Vigvári Lászlónál, sőt külföldiek is. Egy angol lektort és egy né­met vendéget említ az utób­biak közül, akik megnézték gyűjteményét. Festményeinek zömét ismerik a Nemzeti Ga­léria munkatársai, maga Po­gány ö. Gábor igazgató is. Egy részük védett, nemzeti kincs, .anyakönyvezett” fest­mény. Többen hívták bírálatra is a főorvost, az egyik szobá­ban, amelyik a mennyezetig könyvekkel, több ezer kötet­tel van tele. három nagymé- re.u festmény logad bennün­ket. — Egy orvos ismerősöm hozta, hogy nézzem meg. Kö­zépkori, igen értékes fest­ményként vásárolta. Sajnos kettő silány utánzat. Megné­zettem dr. Telepy Katalin művészettörténésszel is. A harmadik egy ismeretlen olasz művész munkája. Amíg a hatalmas könyv­tárat nézegetjük, ahol a vi­lág valamennyi művészének munkássága, életrajza, a ró­la szóló regények megvan­nak, a legrégibb és a leg­újabb alkotások „társaságá­ban” — Vigvári László a képhamisítókat említi. Öt is érhette volna meglepetés, ha nincs résen és nem ismeri eléggé a műveket. Fáradhatatlanul idézi a festmények történetét, me­lyek egy kicsit összeforrtak az ő életéve] is. Mindegyik több. mint egy puszta képző- művészeti alkotás, beszédes és mindig kitárulkozó barát­tá váltak. Nagy részüket máj- megismerte a nyíregyházi kö­zönség is — mondja boldo­gan — a megyei műgyűjtők tárlatán az elmúlt években. Ajtaja mindig nyitva van a művészetet szeretők előtt, akik bizalommal jönnek hoz­zá. Mosolyogva búcsúzik: „Van két orvos gyermekem. Ha majd nyugdíjas leszek, ak­kor lesz nekem i^jm gyűj­teni ...” Meggyőződéssel mondja, nem is akar „kigyó­gyulni” a gyűjlőszenvedélv- ből, mert ez is élteti. „És mindenki saját magát élteti” — jegyzi meg frissen, s nyo­ma sincs rajta a napi fára­dozásnak. Páll Géza Már készül az év végi ünnepekre a nyíregyházi kereskedelem 1 Alkalmi játékbolt, bemutatóval jjiyi „Olcsó áruk vására“ a Béke-szálló alatt i Tizenegyezer méter fenyőfa n| A banán után jön a narancs November közepén mér idő­szerű érdeklődni az iránt, a nyíregyházi kereskedelem hogyan készül fel az ünnepek előtti varható nagy forga­lomra? Az Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat áruforgalmi osz­tályától kapott tájékoztatás­ból kitűnik: az árukészletek váasztékossága. minősége is so :kul jobb lesz az elmúlt évinél. A Bethlen utcán lévő mű­szaki és híradástechnikai bolt. mellet november 9-én r> ilottak meg, igen gazdag készlettel rendelkezik. A mo­dern kivitelű, szemre is igen tetszetős és szépen berende­zett „kis áruházban” a Vi­deoton gyár valamennyi tévékészüléke megtalálható. Van bőven az Orion gyár­tól is televízió. Meglepően nagy a választék háztartási kisgépekből. villanyszere­lési cikkekből. Nem lesz hiány a háztartá­si cikkekben sem. A kapott tájékoztatás arról is említést tesz, hogy novem­ber második [elében a volt vi11 unossági bolt helyén, a Takarék-épületben, az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat *gy játékboltot i-endez be. me rnek célja az, hogy te­hermentesítse a város belte­rületén lévő szaküz.letck for­galmát. Az ajándékboltban a különböző külföldi es belföl­di játékokból gyermekek ré szere bemutató előadásokat tartanaik. Ugyancsak a forgalom lebo­nyolításának meggyorsítása céljából, a ruházati cikkekből az ünnepek előtti hetekben vásárt tartanak a Béke-szálló épületében lévő, volt híradás­technikai boltban. Ennek ér­dekessége, hogy ez az „olcsó áruk” vására lesz, konfekció- árukból elsősorban, de nem fognak hiányozni a méter­áruk sem. Az ünnep előtti vásár gond­ját elsősorban a gyermekru­házati cikkek és a cipőfélesé­gek beszerzése okozza. Bár ez a tavalyinál jobb lesz, de még nagyobb választékra len­ne szükség. Ugyancsak gondot okoz a divatpulóverek és a kardigá­nok, általában kötöttáruk választékának a biztosí­tása. Jelenleg külföldi és bel­földi kötöttárukból van rak­táron bőven, de ez még nem jelenti azt, hogy az ünnepek előtt nem mutatkozik majd hiány. Különösen áll ez a gyermekruházati cikkekre, kabátokra, öltönyökre és a cipőféleségekre. Mit mond az Élelmiszer Kisker Vállalat igazgatója? — Ez évi felkészülésünk az ünnepek előtti forgalomra sokkal nagyobb lesz, mint az elmúlt években. össze­hasonlításképpen említjük meg, hogy tavaly 9 ezer fo­lyóméter karácsonyfa került forgalomba, az idén ezzel s/emben 11 ezer. Sokkal jobb lesz az ellátás a csokoládé- féleségekből. különösen a sza­loncukorkákból. A tavalyinál 25 százalékkal több szaloncu­kor kerül forgalomba. A kereskedelem gondosko­dik a déligyümölcsökről is. Banán máris kapható, na­rancs pedig december első napjaiban jelenik meg a pia­con. Felkészültek az ünnepek előtti sertésvágások idejére is. Rizs lesz bőven. A törmelék- rizsből, az úgynevezett hur­karizsből is időnként forga­lomba hoznak nagyobb meny- nyiséget, kilogrammonkéiT 6.60-as árért. Sonkapác és töltelékárukhoz szükséges bél is lesz bőven. Az állami gazdaságok 30 fajta különféle minőségi bort hoznak forgalomba. Előre gyártott élelmiszer­csomagok várják majd a vásárlóközönséget és nagyobb vásárlások esetén házhoz is szállítják a megvásárolt árut. Farkas Pál Hetvenöt éves a Keleti A hetvenöt: éves Keleti, amelynek „szinte a Dunától már látni lehet kapuzatát”. Néhány évvel ezelőtt naponta negyvenezren utaztak el innen, ma hatvanezren. (MTI foto — Tormai Andor fcJv.) Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, születésekor egyik méltatója, ismert műtörténész ezeket írta róla: „Legnehe­zebb volt és legjobban sike­rült a főhomlokzat megoldása. Az a pont ugyanis, ahova az új pályaudvar főbejárata ke­rült, a főváros egyik legszebb távlatú pontja, szinte a Du­nától már látni lehet kapu­zatát.” Budapest főpályaudvara előtt, a 75. születésnapja: idén ünneplő Keleti előtt, hír épül, átível majd a Baross téren, hisz kinőtte már a vi­lágvárosi forgalom a régi ru­háját. (Sok vita is volt az építkezésről: szabad-e a Ke­leti előtt hidat építeni?) Már a nyolcvanas években napirenden volt az új pálya­udvar építésének kérdése. Ad­dig a vasúti személyforgalom a mai józsefvárosi, akkor Úgynevezett Losonci indóház- ból indult. Zsúfolt volt már ez az indóház, a Magyar Ál­lamvasutak is olyan „impo­záns. kényelmes” pályaudvart akart építtetni, mint amilyent az osztrák vasúttársaság épí­tett. Ugyanis ez volt: a nyu­gati pályaudvar. Az 1881-es esztendő a hely­keresés éve volt. Hol legyen? Csakis a város szívében, akár az „osztrák pályaudvar”. / Kerepesi út és a Csömöri út elágazása közti térséget tar­tották legalkalmasabbnak. Százháznak hívták akkor ezt a területet. 1881-ben az om­nibusz társaságnak voltak itt az istállói. Az omnibuszosok- kal könnyű volt megegyezni: csőd előtt álltak. Tehát 1882- ben kezdődött meg a munka. De gyorsan meg is akadt Felfedezték, hogy a terület nemcsak hogy egyenetlen, po­ros, de: vizenyős is. Cölöp­alapépítményre van szükség. Kerek egy esztendővel meg­hosszabbítja ez az építkezést. A talajt is ki kellett cserélni, — nem pesti talajon áll a Keleti — hónapokon át a vagonok ezrei hozzák az ország más vidékéről a kemény, szilárd alapot adó földet. 1882 a cö­löpözés, a feltöltés, a döngö- iés ideje. 1883-ban aztán nagy ütem­ben megindul az építkezés és tető alá is húzzák a csarno­kot. Légfűtés, a teljes befeje­zés esztendeje: 1884. 4 880 OóO „békebeli” forintba került. Ki építtette? Kevesen tud­ják, építőjének mellszobra hosszú évekig a resti egyik „leltári tárgya” volt. A pálya­udvar első restise csináltatta, s ettől vendéglősről vendég­lősre szállt a szobor, de talap­zatán nem volt név, s nem tudták kit ábrázol. Rochlitz Gyula, az államva­sutak főfelügyelőjének tervei szerint készült, a kivitelező kollektívának a vezérkara: Ulbricht Ármin főmérnök. Feketeházy főmérnök, Speidl Bódog. Hauff Lajos mérnö­kök. A terv és a kivitelezés magyar volt. Hiszen az ép\”si hirdetményben, vagyis a pá­lyázatban ez volt az első ki­kötés: „csakis hazai vállalko­zó nyerheti meg, és csakis hazai munkásokat alkalmaz­hat. . . ” A főhomlokzat legfelső pár­kányzatát hét méter magas szoborcsoport díszíti: Neptun és Vulkán közül kiemelkedik egy fiatal nő alakja: a gőz géniusza. A kapuzat felső ré­szének mélyedésében két szo­bor van: Watt-té, a gőzgép. Stephensoné, a vasút feltalá­lójáé. A tárgyalóterem után Egy vállalkozó tízezrei Nem volt nagy ügy, s nem az a büntetés sem: hat hónap felfüggesztett szabadságvesz­tés és háromezer forint pénz- büntétés. Kifizetni sem nagy doiog, nem okoz majd ke­nyérgondokat. Ami az ügyet az átlag föle emelte, — az a szereplők helyzete volt, A vádlott cg' jól menő kisiparos, a károsul* hét cigánycsalád. Az ítélt szerint a belvizes kölcsönné: épített lakásoknál a kőműves kisiparos becsapta megbízóit. Rosszul, hibákkal és hibásan építette a házakat, s a harm san számlázott összegekkel 21 393 forint jogtalan haszon­ra tett szert. Ennyivel csapta be a hét cigánycsaládot, meri a kölcsönt nekik kell vissza fizetni. S hogy milyen lakást kap­tak? Egy közülük, Lakatos Zoltán már ki is költözött be­téte, mert kívülről be lehet látni, akkora repedések kelet­keztek, a sarka beomlott Nagyszekeres!’lakásán ke­restem föl a kisiparost. Ko­vács Bertalant. Az egyik leg­szebb, legrangosabb ház az övé a faluban, bár fiatal em­ber, alig harmincéves. — Volt egy kis félrelépés nem mondom. A négylábú i megbotlik — mondja, mikor az ügyről érdeklődöm. De ké­sőbb kiderül, hogy bár nem fellebbezett az ítélet ellen, nem tartja igazságosnak. Hi­vatkozik megállapodásokra, s arra, hogy a vállalatok meg j ktsz is hibásan épít. S hogy örüljenek a cigányok, mert fölépítette nekik a házat, hi­szen ő szaladgált még a telel rendezése után is. Ha ő nem vállalkozik, nincs házuk. 1965-ben lett kisiparos Ko vács Bertalan. De ez, hogy kisiparos, tulajdonképpen csak abban az értelemben igaz. hogy nem nagyüzemei tart fenn. — Három szakmunkásom van, és három tanuló. Kiala­kult törzsgárda. Napszámost az építtető gazda biztosít. Nézem a kezét. Legfeljebb némi olajos munkára utal, de a nehéz fizikai tevékenységre aligha. Meg is jegyzem. — Hát... ugye... Anyag beszerzéssel is kell foglalkoz­ni, az ellenőrzéssel is. Mást is öt ház van felvállalva, az­tán hol ácsra van szükséj- hol villanyszerelőre. Szervez­ni kell a munkát. — Tavaly mennyi jövede­lem után fizetett adót? — Hetvenezer forint után. — Az idén mennyi lesz? — Nem tudom. Hogy le tartóztattak, összekuszálódo*. minden. Nem tudtam rendo seri vezetni a nyilvántartás sem. De munkám volt, nem mondom. Négy év fel év alatt soka- felvállalt, s nem is könny munkákat. Még emeletes, négyszobás társasházat is Ezért is illik rá nehezen a kisiparos jelző, — inkább vál­lalkozónak mondható. Olyan vállalkozónak, akinek tevé­kenysége a rendszerünktől Az első szerelvény — 1834 augusztus 13-án — egy szom­bati nap, kora reggel 6,10-kor futott be Zimonyból és *iz perccel később futott ki az üres csarnok alól az első Vo­nat: Ruttka felé. Az első vo­natot Imicze János főműve­zető indította. Érdekes lapozgatni az első ulasstatisztikában. Pontos adatot csak 1898-ból találunk: ebben az esztendőben 2 700 ooo utas indult és 2 600 000 érke­zett. 50 esztendővel később 1934-ben 2 600 000 az induló utasok száma és 7 500 000 az érkezőké. A Keleti megnyitásának idején naponta 52 induló, il­letve érkező vonat futott ki, illetve be a csarnokba. 50 esztendő múlva, már 150 lett a forgalma, most pedig (az átépítés előtti időben) a kor­mos üvegkupolák alól napon­ta 110 vonat vág neki a mesz- szi utaknak. Van amelyik 4n0 utast visz, de a déli miskolci 1200-at is. Tizenegy sínpár, naponta 60 OOO búcsúzó utas. A megafon csak szól: „a sínek mellett tessék vigváz- ni”, új vonatok, új, meg új in­dulások. A sátoraljaújhelyi, a dunaújvárosi, a komáromi, a varsói gyors, a miskolci gyors, — reggeli indulások. azok utaznak ezekkel, akik csend­ben, még a város ébredése előtt akarnak az állomásról kijutni. Aztán már csak 15—- 20 percenként futnak ki a vo­natok. Delet harangoznak, s déltől három óráig már 33 vonat hagyja el a várost! Indulási oldal... — jegyzem az állomásfőnök szavait. 21 pénztár, 11 vágány, 60 000 el­utazó... Beesteledett, muzsi­kaszó csendül a restiben. In­duljunk. Kőbányai György idegen, — de a munkájára, tekintve a kis építő kapaci­tást, a kevés kisiparost, szük­ség van. S ha nem kerülne szembe a társadalommal, még így is dolgozhatna békében. De kis­iparosságának négy esztende­je alatt nem ez a mostani tárgyalás az első. Először it­tas vezetés szabálysértése, az­tán ugyanezzel a kocsival esy fának rohanva, majd isimé1 ré­szegen a volán mellett: ez­úttal már bíróság a vége. És most a cigányok becsa­pása. — Tudom, most azt gon­dolják: szép háza van. drága kocsija van, jól menő k' una- ros, hetvenezret keres egy év­ben — mégis le akarja szed­ni a cigányokról a sápok így mondjak. De én nem válla­lom, bogy a tudatlanságukat használtam ki. — Hogyan végezték a mű­szaki ellenőrzést? — Nem úgy, ahogyan ők mondták. Nem éjszaka, és nem gyertya vagy gyufafény mellett. Még alig sötétedett be. És az ellenőrök azt mond­ták, 72 ezer forintig nem fog­nak kötölőzködni. Nem is „kölölőzködtek” Kan István

Next

/
Oldalképek
Tartalom