Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-14 / 264. szám
KELET-MAGYARORSZÁfll 9. eftfof- - 1 Az előrelátás tükörképe Befejezéshez közeledik a Vállalátok idei tervfeladatainak teljesítése és az 1970 évi terveinek összeállítása. Ezek a vállalati hatáskörben kidolgozott tervek — a tavalyi és az idei tapasztalatok, az ellentmondásokkal együtt is bikorlat, amely kizárólag az előző időszak tapasztalataira, statisztikai adataira építi a jövőt. Pedig a múlt fejlődési vonalának meghosszabbítása, előrevetítése gyakran egyet jelent a hibáké a fogyatékosságok megismétlésével, A piaci viszonyok előre pontosan fel nem becsülhető alakulása persze menet közben keresztezheti a vállalati terveket. A vállalati gazdálkodás jelenleg még az indokoltnál is nagyobb piaci kockázattal kénytelen számolni. EgyHűtőtárolók bérben Ellentmondások egy jó lehetőség kihasználásában zonyították — központi mutatószámok. kötelező utasítások nélkül is a népgazdasági célkitűzések elérésére irányultak és irányulnak. Sőt, a nagyobb vállalati érdekeltség és felelősség hatására javult a tervszerűség, a tervezőmunka színvonala. A mechanikus adminisztratív tevékenységet többnyire érdemi, számítóelemző munka váltotta fel. Általában a vállalat hozzáértő szakszervei állítják össze az egyes fejezeteket, a tervosztály pedig irányítja, összehangolja munkájukat. A vállalatok éves terve képezi a folyamatos munka, az évközi operatív döntések alapját. Éves célkitűzéseik ösz- szeállításánál a vállalatok, mint információt figyelembe veszik a népgazdasági terv előirányzatait, a szabályoz» eszközök várható hatását, piaci ismereteket, s végezetül, de nem utolsósorban, saját távlati terveiket. Igazán jól tervezni, a munka hatékonyságát ■növelni, a meglévő viszonyokat gyökeresen átalakítani, tulajdonképpen közép- ás •hosszú távon — 5—10—15 éves időszakokra — lehet. Szerencsére szinte minden vállalatnál körvonalazódtak már a negyedik ötéves terv ikontúrjai, a termelési és az üzletpolitka, a beruházási, a bérpolitika középtávú koncepciói. Az 1970 évi terv, amely a harmadik ötéves tervet zárja, a következő indulását pedig megalapozza, messzemenően kell, hogy építsen ezekre a távlati elképzelésekre. Sajnos sokfelé még ma is kísért a régi mechanikus gyaaz extenzív fejlődés betervezésével is. A külső (a piaci), a belső (a műszaki-gazdasági, káder, stb.) realitásoktól persze elszakadni nem lehet, mégis az igazán jó éves tervnek a fő jellemzője a kockázatot is vállaló beavatkozás, a fejlődést gyorsító változás, elszakadás a sok elavultat hordozó múlttól, s a közelítés a távlati célokhoz. így mindenekelőtt az intenzív fejlesztés: a termelékenység emelése, a gyártmányösszetétel progresszív változtatása a fő feladat. Ami pedig az utóbbit illeti, nem csupán a korszerű, keresett és gazdaságosan értékesíthető termékek gyártásának növelését, hanem a korszerűtlenek, az importból olcsóbban beszerezhetők csökkentését, sőt teljes beszüntetését is szükséges szorgalmazni. Mind a távlati, mind az éves tervek középpontjában o vállalati nyereség növelése áll. Ám a nyereséget nem csupán máról holnapra, hanem hosszú távon szükséges növelni. Vagyis a tervezés, legalábbis részben, fel kell, hogy oldja a jelen és a jövő, a vállalat és a népgazdaság érdekeinek ütközését. A vállalati nyereség megtervezésénél a személyi jövedelmek alakulását, s a fejlesztés pénzügyi igényeit egyaránt kívánatos figyelembe venni. Kellő előrelátással, idejében biztosítható a szükséges műszaki, pénzügyi, gazdálkodási egyensúly. részt azért, mert a piackutatás kezdetlegessége miatt még nem teljesen kielégitőek és megbízhatóak a vállalatok piaci információi, másrészt pedig a vállalatok tartós piaci kapcsolatai is egyelőre még kialakulatlanok. Közép- és hosszú távon ezért is nélkülözhetetlen, az éves terveknél pedig célszerű több változatot készíteni. Ezt kétségtelenül nehezíti, hogy a vállalat, a jövő évi termelési és értékesítési feladatainak nagy részére, még az éves terv összeállítása előtt elkötelező döntéseket hozott akkor, amikor a különböző rendeléseket visszaigazolta. Variánsok készítésére azért így is lehetőség nyílik a még kötésre váró üzleteknél, főként a tőkés piacokon, s az árubeszerzés, a pénz- és hitelgazdálkodás, a fejlesztés kérdéseiben. Valamikor a vállalatok számára végrehajtó szerepkörüknek megfelelően a tervezés csupán technikai, adminisztratív jellegű feladatot jelentett. Az új mechanizmusban viszont a tervezés a nagyobb vállalati önállóság és felelősség eszköze, a népgazdasági célokkal összhangban álló helyi kezdeményezések kifejezője, a vezetés színvonalának, az előrelátás mértékének tükörképe. Az éves tervek összeállítása jó alkalmat kínál a gazdálkodóelemző munka továbbfejlesztésére, a hatékonyság javítására, a kapkodás és a szervezetlenség, az ötletszerűség és a kényszerű rögtönzés visz- szaszorítására. K. J. tanács háromszázezer forintot tartalékolt. Pápai elvtárs javaslata: minden szabolcsi helyi erőt a falak, az épületek felállítására kell fordítani, javasolni. Ha a falak állnak, vagy állhatnak, a Munkaügyi Minisztérium minden esetben segítségére siet a helyieknek a felszerelés, a berendezés költségeiben, melyek nagyságrendben hasonlók az épület költségeihez. Fehérgyarmaton ötszáz fiatal huszonhat szakmában várja a korszerű tanműhelyt. A beszélgetés meggyorsította a megvalósulást. (gnz) Örvendetes tény, hogy 1969 őszére megyénk termelőszövetkezeteiben — a korábban épültekkel együtt — 1970 vagon árut befogadó hűtőtároló létesült. Ezek a hűtőtárolók nagy állami kedvezmény- nyel 16 termelőszövetkezetben 100—200 vagonos egységekben épültek. Régi óhaj volt, hogy a termelés, értékesítés biztonságosabbá. jövedelmezőbbé tétele érdekében saját üzemi tárolók épüljenek a szövetkezetekben. Viszonylag rövid idő alatt — az utóbbi két évben — történt ez a kedvező változás és jövőre is mintegy 1600 vagon kapacitású hűtőtároló épül a szövetkezetekben. Tavasszal jobb áron? Az öröm azonban nem teljes. Sajnos amilyen céllá’: ezek a tárolók a termelőszövetkezetekben épültek, jelenleg nem úgy hasznosulnak Olyan meggondolásból kérték és kapták a szövetkezetek ezeket a létesítményeket, hogy saját áruikat betárolják, munkacsúcsot széjjelebb húzzák és végső célként tavasz- szal jobb áron értékesítsék az almát. Az idén jó almatermésről beszélhetünk és mégis önállóan 635 vagon árut tárolnak a szövetkezetek, 1500 vagonnyi befogadóteret bérbe adtak, A tizenhat termelőszövetkezetből hat egyáltalán nem rakott saját árut, hanem teljesen bérbe adta a tárolót, a többiek is csak félig, harmadáig töltötték meg a hűtőhelyet. Hogyan lehet ez ilyen jó termés idején? Mennyit jártak, „verekedtek” az illetékesek, hogy a szövetkezeteknek saját hűtőtárolójuk legyen. És ime félig sem töltötték meg. Ki a hibás, kit lehet elmarasztalni? A kérdés bonyolultabb annál, hogy egyértelműen kimondjuk ez, vagy az a szerv a felelős. Mit mondanak a termelő- szövetkezetek? Egyik fő érvük: csak 3 forintot kapnak forgóeszköz-hitelként minden betárolt kilogramm almára. Ök a zárszámadásra 5—6 forintot terveztek be kilónként. A körszedett almáért 6,10 forintot, az egyéb exportért 5,40 forintot kapnak azonnal. Ha ők most csak három forintot kapnak, akkor egy 100 vagonos tároló megtöltése esetén 2—3 millió forinttal kevesebb pénzre számolhatnak zárszámadáskor. Igaz, áprilisban esetleg 8—9 forintot kapnának a mostani 5—6 forintos almáért, de honnan veSzakmunkásképző iskolákra 45 millió A MŰM főosztályvezetője a szabolcsi gondokról Nemrég avatták fel a fehérgyarmati új iparitanuló- intézetet. Ezzel kapcsolatban tájékoztatást kértünk a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetőjétől, Pápai Béla elvtárstól. A szabolcsi származású ve- ze ő elmondotta, hogy a tárca a harmadik ötéves tervben Szabolcs-Szatmár megyében költ a legtöbbet új ipari- tanuló-iskolák felállítására a megyék közül. Negyvenöt- milliót. Ebben benne van a már elkészült új nyíregyházi, tiszavasvári, fehérgyarmati iskola és az építés alatt álló mátészalkai és nyírbátori iskolák. rában lesz, amikor albérletbe kell mennie. A MOM mátészalkai ipar- telepítésével kapcsolatban Pápai elvtárs elmondta, hogy kedvező előjelű tárgyalások folynak a nagyüzemmel: erejével, anyagilag segítse egy igen nagyarányú munkáskép- ző-iskola felállítását soron kívül Szálkán. Beszélgetésünk Fehérgyarmaton történt, Széles Lajos elvtársnak, a járási tanács vb elnökének szobájában. Széles elvtárs szóvá tette, hogy sürgősen szükség lenne egy korszerű tanműhelyre is. Erre a célra a járási PROJEKCIÓ Szóvá tettük, hogy sok más szakma van, amiben „importálunk” Szabolcsba (építőipar, vegyipar), és a törvényszerűen innen elmenő fiataloknak is lakóhelyükhöz közel kellene adni szakmát, Elmondja, hogy feladata néhány ellátatlan szakma utánpótlásának biztosítása. Például keresve keresnek kohásztanulót. Jó szakma De az oktatást nem lehet Szabolcsba helyezni, ahol kohászüzem nincs. Viszont a nyírségi, szatmári fiatalnak nyitva áll a lehetőség a központi nagy iskolákban, hogy bejussanak. Sok szabolcsi fiúnak nagy lehetőség ez. Nem élnek vével eléggé. Kissé el is kényeztetik ezeknek a keresett szakmáknak a tanulóit. Havi harminc forintért lakik a kollégiumban, napi egv forintot fizet az étkezésért Ha kétszáz forint ösztöndíjat is kan. magasabb az életszínvonala, mint kezdő munkás koIzgatottan ülünk az Üllői úti klinika folyosóján és számoljuk cipőnk orra előtt a kőkockákat. Mellettem szürke kabátos fiatalember, idegességében szinte eszi a cigarettát. Én sem vagyok egészen nyugodt, pedig van némi gyakorlatom. Amikor orvos vagy nővér jön arrafelé, a szürke kabátos felugrik. és halkan kérdez. — Még mindig semmi — kapja a választ, és lehangol- tan visszaül mellém. — Első gyerek? — kérdem. — Első — és remeg a hangja. A lassú percek így nőnek kínos órákká. Hirtelen sarkok kopogása töri meg a klinika ujjhegyen járáshoz szokott csendjét. Kövér, energikus, negyven körüli kopasz férfi érkezik nagy dérrel-dúrral. Dúl-fúl, mintha semmit sem talált volna rendben, — Itt szoktak várni a leendő apák? — kérdi köszönés nélkül. — Itt — válaszoljuk kicsit nyersen, mert amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. — Kornhauser vagyok — mondja a jövevény — még nem kerestek hogy a feleségem szült? — Nálunk nem — feleli o szürke kabátos. Ebben a pillanatban nyílik a műtőajtó, és egy kismamát tolnak a kórterem felé. Mögötte az orvos. —■ Kornhauser — mondja, miközben a maszkot leveszi arcáról. — Kornhauser úr van önök között? Kornhauser ugrik. — Gratulálok — mondja mosolygó arccal —, ön egészséges. háromkilós fiúgyermek, apja. Kornhauser arca sugárzik a boldogságtól, és mintha győztes hadvezér lenne, köszönés nélkül vonul el előttünk. A szürke kabátos újabb cigarettára gyújt. A felháborodástól remeg a kezében a gyufa. — Nincs igazság — mondja. — Erőszakos frátereké a világ. Pedig mi jöttünk előbb. Szüts István gyenek most 2—3 milliót a zárszámadásra. Kevés olyan erős termelőszövetkezet van még a megyébe, ahol 2—3 millió forint későbbi megtérülése nem jelentene különösebb gondot. Talán érdemes volna felülvizsgálni a hitelezésnek ezt a formáját, illetve összegét — lehetne-e itt valamit segíteni. Ha várakoznának, kockáztatnának... A másik dolog, amit a szövetkezetek felhoznak érvként. hogy egyetlen kereskedelmi szerv sem köt velük tavaszi szállításra szerződést. Pedig tudomásuk szerint az Árhivatalnak megvan a téli tárolásra a havonként változó, progresszív tárolási tarifája, csak nincs, aki ezt alkalmazza is. Az exportalmák ügyében úgy látszik, hogy az igazság nagyobbik része a termelőszövetkezetek oldalán van. A belföldi minőségű almák tárolása esetében azonban már más a helyzet. Járják az országot az értékesíteni akaró szövetkezetek és alig kapnak két forintnál többet az alma kilójáért. Itt már érdeme*- volna gondolkozni hngv háromforintos hitelt igénybe vegyék. Ennél az árunál mái nem szenvedne csorbát a zár- számadási terv sem. Erre azt mondják a szövetkezetek: ki biztosítja őket, hogy tavaszszal mennyit kapnak az almáért. A pontos kínálatot, keresletet ma még nem lehet tudni, így az árat sem, azonban tíz évből kilenc azt bizonyítja, hogy nagyon is érdemes tavaszig tartani az almát. Egy kis bátorság, egy kis vállalkozási kockázat kell ahhoz, hogy tavasszal esetleg háromszoros áron adják el a mostani kétforintos almát. Az idén túl sok lehetőség már nincs a helyzet változtatására A szövetkezetek a hit-' tőtárolóikat bérbe adták, tehát üresen nem állnak a d iga kamrái;, de azt a célt nem szolgálja teljesen, amiért épültek. Me«old?ísf ho/iiaf, ha társulnak Érdemes lenne talán azon is gondolkozni, hogy a viszonylag kis tárolókkal rendelkező termelőszövetkezetek társulnának. Jövő ilyenkor mintegy 3500 vagon hűtőtárolóval rendelkeznek. Együtt ez már olyan mennyiség, ami az exportba, de a belföldi ellátásba is komoly súllyal beleszólhat, Ez a társulás már exportjogot is kérhetne. Más variációk is lehetségesek. Egy biztos: így ahogy most van, nem jól van. mert a befektetett — az állam által adott százmilliók — nem abban az irányban érvényesülnek, halnak, ahogyan az elképzelés megszületett. Csikós Balázs Kulcsátadás — ni u ii kásgy üléssel Pénteken, november 14-én. délután Kisvárdán Nagy Zoltánnak, az Öntödei Vállalat munkásának átadják új lakása kulcsait. Akárki adja át. száznál több dolgozó nevében teszi, és a csinos családi otthon udvarán egész kis munkásgyűlés lesz. Azok lesznek ott, akik építették. A járási székhely társadalmi eseménye ez az ügy, a Vulkánban is Nagy Zoltán esete most a „sláger”. Ez a középkorú férfi húsz éve dolgozik a gyárban. Csendes, igyekvő ember. Négytagú család feje. Felettesei elégedettek munkájával, munkatársai szeretik. A dolog úgy kezdődött, hogy nemrég egyik brigádtársa meglátogatta lakásán. Nagy Zoltán kicsit szégyenkezve fogadta. Szűkösen laktak. Négyen egy tenyérnyi lakásban. A váratlan látogatás után aztán megindult — Nagy Zoltán tudta nélkül — a lavina. Először csak brigádtársai beszélték meg, hogy segíteni kellene Nagyéknak. Jó megoldást nem tudtak kitalálni. Aztán segítségükre sietett az üzemi pártszervezet és ~a szakszervezet megbízottja. Hosszas teryezgetés után megszületett a döntés: felhívást tesznek közzé a szocialista brigádok között: vállalják el közösen, hogy „összehoznak” Nagyéknak egy kis házat. A felhívás nyomán négy szocialista brigád tagjai vállalták, hogy segítenek. Megoldásra várt még a legnagyobb probléma, az építőanyag-beszerzés. Egyesek azt javasolták: szervezzenek gyűjtést. De tudták, hogy Nagy Zoltán ilyen segítséget nem fogadna el. Ekkor sietett segítségükre a gyár vezetősége. Lehetővé tette a brigádok számára, hogy a régi üzemépületek bontott anyagából építsenek Nagyéknak házat. Az ócska műhelyek még álltak. Igaz, senki sem dolgozott bennük, a gépeket is leszerelték már: az új műhelyekben, új gépeken dolgoznak. A segítő akció vezetői, ötvös József igazgató, Kertész István és Jónás Imre brigád vezetők. Szilágyi Antal művezető — és sorolhatnánk tovább — elhatározták, hogy az önként vállalkozó szocialista brigád- tagokkal közösen bontják le a régi műhelyeket. Az elhatározást tett követte. Egyre több túlóra, szabadnap került az épülő ház munkalistájára. És más is. A temperöntöde szociális'a brigádjai nem fogadták el a jutalmat, amit a vállalat vezetősége a régi sufnik lebontásáért adni akart nekik. Azt válaszolták, hogy ennél szebb jutalmat aligha kaphattak volna: kulturált körülmények közé juttatták egy munkatársuk családját. íme: nemcsak új létesítményekkel gazdagodik a gyár. A munkatársi viszony sem szűnik meg, amikor leállnak a gépek. Akkor indul meg a második élet. Most Nagy Zoltán a vul- kánosok „boldog embere”. S nem csak ő boldog. Azok is, akik segítenek neki, akik építőiek, milliós tervszámokat teljesítenek, s közben jut idejük arra, hogy munkatársaik emberi problémáival is foglalkozzanak. (egri) Wb. W5WH!®« ft.
