Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

Sü, ]'i KELET-MAGYAROHSZAd 1 oktef ^ ■ ■ f ■ ■■ 1 /Ff . becsüljük okét „Szívesen vállaljuk a tár­sadalmi megbízatást, a párt- munkát. Még akkor is, ha a községben csak minket, peda­gógusokat tekintenek még mindig értelmiségieknek. S így a nyakunkba zúdul sok­szor minden. Az önkéntes tűz­oltótestület segítésétől az ösz- szeírásig, a népművelés szer­teágazó feladatáig../’ Ibrányban hangzott el ez a mondat egy esti beszélgeté­sen, amikor a pedagógus­pártszervezet gondjairól esett szó. S a mondat folytatása az volt, hogy az ott lévők önma­guknak tették fel a kérdést: érdemes pártmunkát, társa­dalmi munkát vállalni? „Na­gyon sok esetben nem becsü­lik. Azok kapják az erkölcsi és az anyagi megbecsülést, akik kevesebbet1 tesznek mun­kaidőn túl a társadalomért. Aki társadalmi munkát vé­gez, nem ér rá pénzt keres­ni...’” Elmondtak egy nemrég tör­tént esetet. Az egyik tanyai is­kolában nyugdíjba ment az idős tanító. Pesti ember lété­re 40 évig volt azon a tanyán. Tanító és mindenes, lámpás. „Elment nyugdíjba, ' szép csendben. Csak a kollégák búcsúztatták. Pedig nagyon sokat dolgozott. A járás még­sem vette észre, hogy ezért el­ismerést'érdemeit.” Elismerést hiányolnak itt és hasonló esetekben is. Több baráti beszélgetést, jó szót, ta­nácsokat. Nagyon nagy dolog, hogy azt kérik, felső szerveik legalább ismerkedjenek meg velük, a munkájukkal, a gondjaikkal? Eseteket sorol­nak, amelyek erősítik a köz­mondás igazát, amely szerint „meghalt a gyerek, oda a ko- maság”. Vagyis: akkor is tö­rődni kell az emberekkel, ha azok már nem aktív munká­sai közéletünknek, nyugdíjba mentek, vagy éppen csak le­járt közéleti megbízatásuk ideje. Hogy mennyire nem egye­dülálló ez a kívánság, ,bizo­nyítja egy másik beszélgetés a nyírbátori járási pártbi­zottságon. Vezetők mondták el, hogy bizony érzik: baj mm a társadalmi munka el­ismerésével, a megbecsüléssel. Most már mind több — még­is nagyon kevés — helyen ér­tékelik a pártszervezetek év végén a kommunisták tevé­kenységét, helytállását. S még ■kevesebb helyen teszik ezt módszeresen, következetesen. A járási bizottság nem egy­szer már írásban is megküldi az elismerését egyes pártmun­kásoknak, mégis tapasztalha­tó, hogy sok helyen a szóval is fukarkodnak. Az. üzemek, intézmények * vezetői .— a párt és gazdasági vezetés — alig-alig élnek a jó munka elismerésének nagy fegyverével. Különösképpen kevés az a munkahely, ahol észreveszik a szerényen, de áldozatosan és kitartóan dol­gozókat. Igaz — és ez is el­hangzott — a lehetőségek szerények, az anyagi eszközök végesek. Azért arra mindenütt van, illetve lenne piód, hogy könyvet, kisebb értékű tárgy- jutalmat adjanak a legjobbak­nak. Nem is szólva arról, hogy az erkölcsi elismerésnek, a kollektíva előtt elhangzott di­csérő szónak legalább ilyen nagy a serkentő hatása. Miért nem élnek mégsem ezekkel? A végső konklúziót nem le­het e két példa nyomán ki­mondani. Azt azonban igen, hogy a legtöbb vezető ma már természetesnek veszi a jó munkát. Természetesnek tart­ja, ha valaki, vagy az embe­rek nagyobb csoportja végre­hajtja a pártmegbizatást, esetleg saját maga keres és talál magának munkaideje után elfoglaltságot a kollek­tíva javára. Természetesnek veszi, ha a munkatársi, ak­tivista gárda egy része túlter­helt, mert sok a megbízatása, s azt is, ha valaki nem tud megelégedni a meglévő álla­potokkal és sokkal többet dol­gozik, mint amennyit hivatal­ból kellene neki. Igaza van annak az ibrányi elvtársnak, alá azt mondta, hogy szívesen csináljuk a pluszt, mert ez bennük van, mert e nélkül nagyon sok ember már meglenni sem tud­na. De elgondolkoztató: észre kell vennünk, meg kell be­csülnünk ezeket az embere­ket. A jövő nemzedékét hús­vér emberek nevelik. A gaz­daság mechanizmusát embe­rek irányítják, érző emberek formálják. Teljes joggal igénylik hát. hogy a társada­lom, amelynek szép és igaz jelszava van, hogy mindent az emberért, vegye észre az e célért legjobban, leglelkeseb­ben küzdő embert. S akiken ez múlik: becsül­jék érdeme szerint. K epika János Egészségügyi kombinát épül Sóstóhegyen Közérdekű bejelentés nyo­mán határozott úgy a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy Sóstógyógyfürdőn és Sóstóhegyen orvosi rendelőt, tanácsadót, orvosi és védőnői lakást építenek, s ezzel is­mét bővítik a város orvosi körzeteinek számát. Már az elmúlt évben meg­született a terv az egészség- ügyi kombinát elhelyezéséről Az idén rögzítésre került a végleges építési program, en­nek alapján a NYIRTERV kapott megbízást a beruházási program elkészítésére. Az új létesítmény közel 2 millió fo­rintba kerül, vízvezetékkel és szennyvízlevezető csatornával látják el, valamint.olajtüzelé­sű központi fűtőberendezést szerelnek be. Félmillió embert szolgálnak A jobb munkakörülményekért — kis hivatalok gondjai A szakszervezet előtt a postások helyzete A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége ebben az évben két alkalommal fog­lalkozott a megyében műkö­dő postai szervek dolgozói­nak élet- és munkakörülmé­nyeivel. Szabolcs-Szatmárban ’ 245 postahivatalban és két "mű­szaki üzemben több mint 1500 ember dolgozik. Többsé­gük a forgalmi szolgálatban, fiókpostáknál és kis hivata­lokban. Munkájukat nagy erőfeszítésekkel végzik. Kü­lönösen vonatkozik ez a vi­déki posták dolgozóira. Mun­kaidejük jóval meghaladja a nyolc órát. Pihenésre kevés idő jut. A heti egy pihenő­nap biztosítása gondot jelent. Fizetésük kevés, annak elle­nére, hogy az idén és a rnpg- előző két évben különböző módon javítottak havi jöve­delmükön. Mégis, sokan más munka után néznek, mert másutt többet keresnek, ki­sebb erőfeszítést igénylő munkával. A megüresedett állások betöltése nehéz, a postai szolgálat nem csábító. A kézbesítők késő estig dol­goznak, a hálózatszerelők ki vannak téve az időjárás vi­szontagságainak. Intézkedés a feszültség ellen jesztett jelenlésben mégis ott szerepei: megyénkben 23, fő­ként vidéki posta épülete a minimális követelményeknek sem felel meg. Kicsik, egész­ségtelenek és egyiknél-má- siknál az életveszély elhárí­tására azonnali beavatkozás szükséges. A tiszamogyorósi postát emiatt be kell zárni. A következő öt évben vár­ható enyhülés e gondokban. Az új építkezések mellett a megszűnő községi tanácsok felszabaduló helyiségei közül is néhányat átadnak postai célokra. A debreceni igazga­tóság a korszerűsítésre for dítható pénzkerete 45 száza­lékát a S/abolcs-Szaunár me­gyei postákra költi. Több he­lyen új üzemegészségügyi szo­ciális létesítményeket is ki­alakítanak. Ezek hiánya in­dokolja a következő években megvalósuló építkezéseket: öltözők, fürdők, orvosi ren­delők, betegszobák, pihenőhe­lyiségek. munkásszállások, ét­kező- és lakókocsik, üzemi konyhák készülnek a posta- szolgálat dolgozói részére. A kisebb községben dolgozókról Az SZMT elnöksége hatá­rozata nyomán készített in­tézkedési terv foglalkozik a baleseti veszélyforrások. egészségi ártalmak felszámo­lásával. Védőberendezések, védőöltözetek beszerelése, a légszennyeződés, a zajárta­lom kiküszöbölése, stb. azért is indokolt, mert az üzemi balesetek száma emelkedett a postánál az elmúlt évek­ben. Az idén tapasztalt ja­vulás állandósítása a dolgozó emberek életének és egész­ségének védelme csak a mun­kavédelmi eszközök haszná­latával lehetséges. Végső so­ron ide tartozik, hogy napja­inkban is megoldhatatlan kisebb községekben a napi egyszeri meleg étkezése azok­nak a postai dolgozóknak, akik nem helyben laknak. Csak munkakezdéskor jut­hatnak a védőitalhoz, a me­leg teához, azok a munkások, akik naphosszat hidegben szélben dolgoznak. „A postával a vasúthoz ha­sonló 'súllyal kell foglalkoz­ni” — mondta az SZMT el­nökségének egyik tagja a vi­ta során. A posta dolgozói­nak segítségével iutnák el hozzánk a nagyvilág, hazánk eseményei, híréi. Közvetíté­sükkel egymástól távpl élő emberek tarthatnak szoros kapcsolatot. Csak a mi me­gyénkben félmillió embert szolgálnak. Megérd^rhlik a sokoldalú gondoskodást. Kádár Edit MEGIECYZÉS: Bírság Kocsiállásért november Mól 8-ig közel 120 ezer forintot fizetett ki bírságként hat szabolcsi vállalat — vala­mennyien állandó szállítta­tok, partnerei a vasútnak. Ezek a vállalatok 1095-ből 515 vasúti kocsit késedelme­sen raktak ki vagy be. A vasúti kocsik több, mint ‘ki­lencezer (!) órát álluk emiatt. Jelenleg tart a szállítási csúcsidőszak. Egyes vállala­tok mégis rendszeresen vál­lalják a magas kocsiállás fi­zetését. a bírságok ellenére sem küldik vissza időre a vasúti kocsikat. November első nyolc nap­ja azonban olyan ugrásszerű növekedést jelenteti, amely a különben is magas állásidők közül is kiemelkedik. Több olyan vállalat fizetett súlyos tízezreket, amely ellen hóna­pok óta nem hangzott el ki­fogás. Sokat késnek a part­ner szállító vállalat. az AKÖV kirakásra váró teher­vagonjai is. Nem változtat a tényen az sem. hogy jelen­tős részben a szállíttató vál­lalatokra hárítja át a bírsá­gok összegét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vasút intézkedéseit sem. Az előjelentések. értesí­tések jobb megszervezésével, az adott értesítések időpont­jának megtartásával, a ko­csik folyamatos és nem lö­késszerű kiállításával maga a vasút is hozzájárulhat a jobb munkához, a kevesebb kocsiálláshoz. Marik Sándor Az igazgatóság magasabb bérrel, a megegyezés szerint alkalmazza az új dolgozókat, hogy a szolgáltatásban ne le­gyen fennakadás. így koráb­ban előfordult, hogy a szak­képzetlen, gyakorlatlan új al­kalmazott többet keresett, mint a több évtizedes tapasz­talattal rendelkező régi dol­gozó. Ez kedvezőtlen hatást váltott ki a hosszabb szolgá­lati idővel rendelkező pos­tásoknál. Az 1969-ben ren­delkezésre álló bérfejlesztési összegeket a postásszakszer­vezet területi bizottságával egyetértésben osztották el. Az így keletkezett feszültség az új és a régi dolgozók bére között ma már nem számot­tevő. A munkaköri berek, óra­bérek és egyeb illetmények korrekciója a postaszolgálat szinte minden ágában dol­gozókat érintette. Az igazga­tóság területén lényegesebb bérezés 1964 óta nem volt. Az 1968-as és főként az 1969. évi béremelések nagy előrehaladást ' jelentettek, de még mindig kevésnek bizo­nyultak. 1970-ben a bérfej­lesztést úgy hajtják végre, hogy kifejezésre jusson a bé­rekben is a lelkiismeretes munkával eltöltött hasszabb szolgálati idő megbecsülése. Új posták, szociális létesít. mények A munkakörülmények ja­vítására évről évre több mil­lió forintot költenek. Ü.i pos­tákat építenek, a meglévő­ket tatarozzák, korszerűsítik Az SZMT elnöksége elé tér­Gazdag ősz után Milliók h leltárban — A iesés nélkül — lénél* a lanság érdekében — Színhely : lásárosnamém Gáli Sándor, a vásórosna menyi Vörös Csillag,. Tsz fő­könyvelője mondja: — Rendben vagyunk az őszi vetésekkel, almaszülei tel, v szállítással, s. ami a ha tárban munka van még, az már csak pár napra való. Egyébként nálunk már szo­kás, mikorra vége az utolsó őszi munkának, kiegészítjük a hiányzó rubrikát. Leltáro­zást különben nem csak ilyenkor tartunk, minden hó­napban és a nyár minden napja egy kis leltár. Ilyen .’tor már összejönnek az ada tok. A tsz alma termése szinte maradéktalanul exportra ke rüit. 175 vagonnyi mennyi­séget szállítottak Mándokra. Minden, az exportátadást megelőző munkát a tsz vég­zett el. Ez növelte bevéte­lüket. Mindössze két vagon­nyi alma maradt a tagság részére kiosztásra, mint bel­földi áru, meg ipari, amit kifőznek pálinkának. — Az őszi vetéseknek ok tóber 22-re eleget tettünk. Cukorrépánál. burgonyánál, kukoricánál nem volt szük­ség emberi kézre, betakarítá­sukat teljes mértékben gé­pesítve végeztük. ■ ..............— Cukorrépából 15 -ezer má­zsát szállított el a tsz októ­ber 28-ig.1 További szállítás ra Várt • még 6 ezer mázsa Ugyancsak 6 ezer mázsa ve­tőburgonyát diszponált él á magtermeltető vállalat más gazdaságokba. A kukorica betakarításánál a morzsoiásl is kapcsolt adapterrel végez tetik. Saját szárítójukban te­szik tárolásra alkalmassá a szemes kukoricát. Ami az éves tervek ala­kulását illeti, ez a mosta­ni " grafikon is jó folytatás­ként kerülhet a korábbiak mellé. — Kiesés a tervhez ké­pes! szinte semmiből sincs — mondta a főkönyvelő. Bi­zonyításképpen újra adato­kat sorolt. A nem egészen ezerhol­das gazdaságnak fontos te­rülete a közös almáskert. Ezúttal — az értékesítés eredményeképpen nyilván­való — legalább kétmilliót hozott terven felül. Kenyér- gabonából nyolc vagon a plusz értékesítés. Cukorrépá­ból száz holdról 200 mázsa holdankénti átlagot tervez­tek és 220 mázsát értek el. Burgonyából még nagyobb a „felfutás”: 80 mázsa elő­irányzattal szemben 120 má­zsát. takarítottak be holdjá­ról. Kövér sertésből száz darabbal, hizlalt marhából 230 mázsával értékesítenek terven felül. A 220 ezer li­ter tej évi előirányzatot mar elérték, azon felül még leg­alább 40 ezer litert adnak közfogyasztásra. A szántóföl­di és gyümölcstermelés után mintegy 3 millió, az állatte­nyésztés részéről 900 ezer forint többletbevétel kerül a közös kasszájába. — Máskor sem maradtunk el az év végi adminisztratív rendezésekkel, de a mostani hosszú és kedvező ősz egye­nesen „kínálja" a zárszám­adás alapos, gyors előkészí­tését. Végezve a betakarítás­sal. vetéssel, az időszakosan szükséges szállításokkal, megkezdtük és végezzük az év végi leltározásokat. Elle­nőrzésük és az adatok rész­letes feldolgozása is meg­kezdődött. Néhány, véglegesnek te­kinthető adatot közöli és a tervekről szólt még a fő­könyvelő. A 932 hold közös szántóval rendelkező gazdaság vagyon­értéke meghaladja a húsz­millió forintot, amiből a tisz­ta rész csaknem tizenhárom­millió. Az idei eredmények Emberöltők, tanyán Úgy tűnik, a hídon tül jó pár _ v tizede megállt az idő. . itt él az az ember, aki vas- villával kergette ki a védő­nőt. amikor a legkisebb gye­rek, a másfél éves kislány be­teg lett. — A körzetemhez tartozik a tanya, Jalapár is — mondja a védőnő. Rendszeresen vé­giglátogattam mindig. Hoz­zájuk sohasem jutottam be. Még akkor sem, amikor meg­tudtam, hogy a gyerek nagyon beteg. Orvos nem látta a kislányt. A régi házzal az ember, az asszony a múltból má&t is örökölt. Egy olyan szemléle­tet, olyan életfelfogást, ami idegen már életünktől. — Anyám a konyhában szült meg engem. És nem '•olt mellette más, csak a szom­szédasszony. Engem se látott soha orvos. Ez a lány is fel­nő nélküle. Ha életben marad. S há igen, milyen ember lesz be­lőle? Lesz-e elég ereje mást akarni, másként élni, ha fel­nő? A házat valamikor a déd­apa építhette parányi abla­kaival, olyan régi. — Nézze, két sor ház az egész tanya — támaszkodik botjára a szomszéd. Lelóg a bajusza, fehér a haja, piros az arca. — Rendes emberek élnek itt. És ezeket is — int az öreg házra — megértettem régebben. Cselédek voltak ti- zedizigien. Az apja a‘ robot­ba pusztult bele. Nem volt más vigasz akkor, csak a bor. ami itt termett az útoldalon. meg a pálinka - néha. De most? Iskola is van a tanyán, osz­tott alsó tagozat. A régi ta­nító tavaly ment nyugdíjba. Negyven évet húzott le a Tisza-parti kétsorházas isko­lában. Az új tanító fiatal. — Tíz év és nem él már itt ember — mondja. — A fiata­lok már most mennek. Az öregek még maradnak. Az öreg szomszéd végigbá­mul a mezőn, ellát a Tiszáig. — Az öreg embert az élete tartja itt. Ami elmúlt. A gyö­kere fogja. Ami még van. Egy kicsi. De ezeket akkor sem értem. Hiszen szegény volt itt mind. Mégis van már rá­dió, meg motor. Az én uno­kám is jól tanul. Cseléd mái nem lesz, ezt tudom. Hogy lesz kedve,-esze. tehetsége él­ni, mint egy ember, abba meg bizakodom. Túl a hídon, abban a vert falu házban nemcsak a védő­nőt nem engedték be. — Mit akar? Beletenni az újságba? Szégyenként állíta­ni? Mert én csak cseléd vol­tam ? Sokan voltak. Huszonöt éve. Emlékeznek rá, öröm nélkül. S hogy ma többek... jóleső gondolat. Mert sokkal többek. Két fiú ebből a családból a faluba jár iskolába. Fázósan, éhesen, füzet és könyv nél­kül. — Én szeretnék dolgozni. Valahol másutt. Nem itt­hon — mondja az idősebb. — Majd megleszek itthon is. Apám azt ígérte, enyém lesz a ház — mondja a fiatalabb. — Mit akar azzal, hogy mennyit keresek? — kérdezi az ember és ringlit tol a ka­pura. — Eleget! Nem fordult még fel senki ebben a ház­ban. A tanító azt mondla: „Tíz év és nem él itt ember.” És hogy még élnek, hogy törődni kell és törődnek is ezzel a kis tanyával, mi sem bizonyítja jobban, mint az új vegyesbolt, az iskola, benne a könyvtár, a rendszeres orvosi ellátás. a védőnői körzet. A többi már az embereken múlik. Akik ott élnek. Jala- páron. Horváth S. János alapján minden valószínűség szerint egyenlő arányban, egy-egymillióval gyarapodik mindkét oldal. A tagság egy munkaegységére 50 forin­tot terveztek — feltétlenül meglesz. S ami a terveket illeti, el­ső helye van a gépesítés to­vábbi fokozásának. Meg­érettnek tartják annak felté­telét, hogy a tsz megkezdje egy szakosított szarvasmar­hatelep kialakítását. Még in­kább biztosítják a termésho­zamok növelésének feltéte­leit, jobban kihasználják az exportlehetőségeket. Minden lehetőség figxele.mbevételével arra összpontosítanak, hogy a tagsag közösből származó keresetét növelhessek. A. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom