Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

I oldal KELET-MAGYARORSZAQ 1969. november 2f. Korunk mezőgazdasága A jégesőcsinálók Országos kísérlet Nyíregyházán Hazánkban 5 helyen Indult ötéves kísérlet í> jégverés károkozá­sának tanulmányozására. El­sősorban olyan növényeket vesznek szemügyre, amelyek­nek a termése a föld alatt van. Nyíregyházán a burgo­nyában okozott károkat vizs­gálják. Az itt végzett tudomá­nyos munkát két. egymással kevéssé rokon szerv — a Nyírségi Mezőgazdasági Ku­tató Intézet és az Állami Biz­tosító — irányítja. A termelő érdeke az első! Tóth Endre, a biztosítónál dolgozó kiváló mezőgazdasá­gi szakember e furcsa „há­zasságról” így beszél: — Ér­dekünk közös a termelő ér­dekével. Szeretnénk ponto­san tudni, hogy a jégverés milyen kárt okoz a növé­nyekben. Nekünk üzleti ér­dek, hogy a károsult üzemet úgy elégítsük ki, hogy elé­gedett legyen, a termelő ér­deke viszont az, hogy ha már kár érte, viszonylag kis vesztesége legyen. A közös alapból indult a közös kuta­tás. Mindig a termelő érdeke lebeg a szemünk előtt. Az országos jelentőségű kutatás nem mindennapi. Mestersé­ges jégverést kell produkál­ni ahhoz, hogy megbízható eredmények szülessenek. A kutatók hosszú ideig törték a fejüket, hogyan le­het a legmegbízhatóbban utánozni a természetet. Szór­tak sódert a burgonyára. Nem vált be.“Aztán ollóval kellett nyírkálni a növényt. Ez körülményes, és szaporát- femnak is bizonyult. Végül egy elmés, egyszerű szerke­zet adta a megoldást. Lécek­be szögeket vertek, ezzel tap­solnak a növény felületén, a károkozás kísértetiesen azo­nos a természetes jégveres­sel. Két fajta — száz parcellában A kutatóintézet területén 100 parcellába 10 ezer nö­vényt ültettek. Miután a kí­sérlet országos, két elterjedt fajtát választottak: egy kö­zépkésőit. a kisvárdai ró­zsát, és egy későit, a dunán­túli aranykincset. Egyforma arányban került a földbe a két növény. A kísérleti táb­lák között terülnek el az el­lenőrző parcellák. A kutatók a növényt három ízben és három erősségi fokon sértik. Virágzás előtt 2 héttel, teljes virágzásban és virágzás után 4 héttel 25, 50 és 100 száza­lékos kártételt idéznek elő mesterségesen. A kísérlet el­lenőrzéseképpen az azonos talajadottságú nyírpilisi Vö­rös Zászló Tsz-ben is vetet­tek burgonyát, ahol nyaran­ta a természetes jégkárt kí­sérik figyelemmel. A bonyolult és rendkívül költséges kísérletsorozatról menet közben fényképeket, diákat készítettek az idén is. Eddig 600 felvétel dokumen­tálja az egyes szakaszok helyzetét. A közelmúltban készültek el azok az általá­nos értékelések, amelyek már rögzítik az első kísérleti év főbb megállapításait Eredmények — érdekességek Az első megállapítás szin­te kuriózumnak is beillik: a burgonyának olyan regenerá­lódó képessége van, amely minden elképzelést felülmúl. Erre bizonyíték: a tönkretett virágzásában sértett növény alatt is volt termés, mégpe­dig a várt mennyiség 30—35 százaléka. A másik fontos megállapítás: a növény a legtöbbet akkor szenved, ha a jég teljes virágzáskor éri. A virágzás előtti károkozás kisebb, a virágzás utáni jég­verés pedig csupán elenyé­szően sújtja a növényt A teljes virágzás idején hullú jég az eddigi becsléseknél jóval nagyobb kárt okoz. Már az eddigi eredmények is ar­ra engednek következtetni, hogy a burgonyában okozott jégkárbecslést új alapokra lehet helyezni, mégpedig úgy, hogy az eddigi szubjektív megállapítások helyett a ter­melő érdekét szolgáló objek­tív tények döntsenek. A nyíregyházi kísérletek eredményeit tapasztalatait országosan felhasználják majd. A kutatásokra ugyan­akkor a külföld is felfigyelt, jugoszláv partner jelentke­zett Abban a pillanatban, amikor általánosítható ered­mények születnek, a becslé­si eljárást hazánk egész te­rületén korszerűsíteni fogják. A mesterséges jégverési kí­sérletek során felmerült annak lehetősége is, hogy a mező- gazdasági kutatók a védeke­zés hatékony formáit is ku­tassák a jövő években. (bürget) AZ „ELEKTRONIKUS TEHÉN.” A nyugatnémet Sie­mens-cég mérnökeinek konstrukciója ez az automata, amely néhány másodperc alatt kiszámítja a maximális tejhozamhoz szükséges takarmánymennyiséget. Néhány gombnyomással könnyen szemléltetni lehet az alaptakar­mány összetételének a legkülönbözőbb változatait. Az .elektronikus tehén” kimutatja a takarmányféleségek fe­hérje- és keményítőtartalmát, a tehén életfenntartásá­hoz és a tejeléséhez szükséges takarmánymennyiséget és a tejhozamot, amire a gazdálkodó mindezek után számít­hat. A szakemberek véleménye szerint ilyen módon meg jelentősen növelni lehetne a tehenek tejhozamát. ÖNTÖZŐRENDSZEREK — NAGYOBB HOZAMOK Kazahsztánban hatalmas völgyzárógát épül az Isim fo­lyón (a kép a vasbetonszerelők „akrobatamutatványá­ról” készült). Elsődleges feladata nem az elektromos- energia-termelés céljára való duzzasztás lesz, hanem a szá­razság sújtotta körzetek öntözéséhez nyújt majd lehetősé­get. Az építkezés része annak az egész országra kiterje­dő programnak, amelynek keretében a terméshozamoknak öntözés útján való emelését kívánják megoldani. A Szov­jetunióban az utóbbi három év alatt az öntözött földeken mintegy 160 százalékkal nőtt a gabonatermés, 100 száza­lékkal jobb volt a rizs — és mintegy 120 százalékkal emelkedett a zöldségfélék hozama. Ez idő alatt egymillió hektárral növekedett a kolhozok és szovhozok öntözött te­rülete, s 21 millió hektár legelő rendszeres öntözése kez­dődött el. Mikroorganizmusok a talajban AmiI a magágy készítésénél tudni kell! Kacsapecsenye az év minden szakában A hagyományos — ünne­pekhez, évszakokhoz kötődő — baromfifogyasztás (a ka­rácsonyi pulyka, a tavaszi rántott csirke, stb.) lassan a múlté. Részben a fogyasz­tás kiterjedése, részben a természet rendje által ki­alakult lehetőségek módosu­lása, megváltoztatása teszi ezt lehetővé. Az egyenletes, egész év­ben folyamatosan „termelő” kacsafarm akkor működik jól, ha szigorúan betartják az előírásokat, a férőhelysű­rűségben, bőségesen etetik a kacsákat száraz, préselt erő- takarmánnyal. A törzsállo­mány tojóit és a pecsenye- kacsákat kisebb csoportok­ban tartják, ahol napozó-ki­futó is rendelkezésükre áll. Sok helyen vízi kifutót nem is alkalmaznak, de mély al­mot vetnek alájuk. A törzs- állomány többszörös felfris­sítésével biztosítani lehet, hogy megfelelő tartási vi­szonyok mellett a tojáster­melés az év egyetlen idősza­kában se szüneteljen. A törzsállomány utánpót­lását periodikusan, a no­vember végi, január eleji, február végi és március ele­ji keltetésből biztosítják. Kéthónapos korukig a „nö­vendék” kacsák és a pecse­nyekacsák tartásában nem kell különbséget tenni. Ez­után azonban a tenyésztésre szánt állományt már egysé­ges tartási feltételek közé vonhatjuk az idősebbekkel. Az etetésben természetesen még különbség mutatkozik. Fontos, hogy a legmegfele­lőbb egyedeket válasszuk ki tenyésztési célokra. Német kutatók és tenyész­tők egész éven át ugyanazt a keveréket javasolják a tojóknak. Főbb alkotóele­mei: cirokmag, kukorica, ár­pa, búzacsira, búzakorpa, szójadara, fűliszt, élesztő, vitaminozott halliszt, csont­liszt, vérliszt és mész. Érde­mes megjegyeznünk, hogy ugyanezek a tenyésztők egy Í2 ezer állatból álló törzsál­lomány kezelését három gondozóra bízták. A tojók napi vizsgálata, a tojások összegyűjtése, az itatok és etetők szemmel tartása, az alom eltakarítása is a fel­adatukhoz tartozik. Csak ilyen módszerekkel, a keltetőgépek egész évi üzemeltetésével biztosítha­tó az egyenletes kacsahús­termelés. A mezőgazdaság legfonto­sabb munkálatai közé tarto­zik a talajművelés — a szán­tás, boronálás, hengerelés —, a talaj előkészítése a jövő évi termés biztosítására. Ez ért­hető, mivel a táplálkozásunk alapját képező növényter­mesztés a talajhoz kötött. A növénytermesztés szem­pontjából rendkívül fontos a növények számára a talajból felvehető szervetlen sók je­lenléte és elosztása a talaj ban; régebben szinte csak ezzel foglalkozott a talajtan Kiderült azonban, hogy hiába van meg a talajban mindaz a szervetlen anyag, amelyre a növényeknek szükségük van, ha hiányoznak a talaj rend­kívül kicsiny vagy éppen sza­bad szemmel is jól látható la­kói. Ezek közül különösen fontosak a baktériumok, su­gárgombák és gombák bizo­nyos fajtái, az állatok közül pedig a földigiliszta. A talajban tevékenykedő mikroorganizmusok, baktériu­mok egy pillanatig sem hagy­ják a talajt nyugalmi helyzet­ben. Mint valami óriás élő szervezetben, állandó változás, mozgás van a talajban. A baktériumok lebontják a ta­lajban lévő szerves anyago­kat, amelyekből a növények számára felszívható szervet­len anyagok lesznek. Ugyan­akkor viszont építik a talaj­szerkezetet biztosító szer­ves anyagokat, különösen a humuszt. A termesztett nö­vények élete tehát elsősor­ban a talajban élő mikroszer­vezetek tevékenységétől függ. Ezért irányul a talaj­tan, kutatóinak a figyelme újabban egyre jobban a talaj apró művelői felé. Általában a talaj legfelső rétegében találjuk a legtöbb mikroorganizmust, míg a mélység felé számuk rohamo­san csökken. Az oxigént fel­használó baktériumok 90 cm mélységben már teljesen hiányoznak, de oxigént nem igénylőik még másfél méter mélységben is találhatók. Egy átlagos termőtalaj felső ré­tegének 1 grammjában 100 millió baktérium, 16 millió sugárgomba, 100 ezer gomba, 50—100 ezer alga és 1000 állati egysejtű található. A közepesen kötött szántóföldi talajban ennél valamivel ke­vesebb a mikroorganizmusok száma. Ugyanabban a talajban ná­lunk, a mérsékelt égövben szabályos évszakos ritmus figyelhető meg. Tavasszal és ősszel számlálták össze a legtöbb mikroorganizmust, nyáron és télen a legkeveseb­bet. Számuk sok tényezőtől függ. ezek közül valószínűleg legfontosabb a hőmérséklet és a nedvesség. A talaj életében a talaj­mikroorganizmusok tevé­kenysége szorosan összefügg a talajban lévő szerves anyag­gal. Ez az oka, hogy az istál­lótrágyázás után felszökik a mikroorganizmusok száma. De ugyanígy megszaporodik a mikroszervezetek száma nit­rogéntartalmú műtrágyázás esetében is. A termőtalaj fizikai és ké­miai adottságát a benne te­vékenykedő mikrobák szabályozzák. Ugyanakkor azonban a mikrobák tevékenységét a ta­laj kellő fizikai és kémiai elő­készítése — a földművelés és trágyázás — szabályozza. Te­vékenységük eredménye a növények számára felvehető anyagok — nitrogén, kálium, foszfor — feltárása és ez­zel a mezőgazdasági műve­lés alapjainak a biztosítása. A mikrobák talajbeli tevé­kenysége biztosítja a szén­dioxidot a kultúrnövények asszimilálásához; így jön létre kapcsolat a szervetlen és a szerves világ között. A mikrobák teszik lehetővé a nitrogén nagy körforgását is a természetben: a szerves nit­rogénvegyületeket szervet­lenekké bontják, melyek a mikrobák átformálása után felvehetővé válnak a növé­nyek számára és azok ismét szerves nitrogénné alakítják. A nitrogén egy része azután visszakerül a légkörbe, a mikrobák egy csoportja pe­dig újra megköti a légköri nitrogént. Ezeknek a fontos tevékenységeknek az ismere­te adja meg a módját a me­zőgazdasági művelésnek. Is­meretük biztosítja a nö­vénytermelést, amihez kap­csolódik az állattenyésztés és az emberi élelem előállítása. H. A Olcsó, szakszerű méregraktárakat Somogybán a nővényvédő- szer-raktár több. mint fele az alapvető higiéniás köve­telményeknek sem felel meg. S természetesen az ország­ban másutt is hasonló a me­zőgazdasági vegyszerek elhe­lyezésének, tárolásának hely­zete. Ezért nagy jelentőségű a Somogy megyei KÖJÁL kezdeményezése. Deli János főmérnök és dr. Selinko László állami közegészség- ügyi és járványügyi felügye­lő három raktártípust terve­zett a termelőüzemek, illet­ve az üzemegységek nagysá­ga szerint; három különbö­ző méretben és főleg — a kisebb tsz-ek lehetőségeit is figyelembe véve — az épí­tési költségek elérhető szint­jén. AZ ELSŐ TÍPUS: KÉZI RAKTÁR. Főleg majorokban és kisebb tsz-ekben alkal­mazható. A központból kiho­zott erősebb és gyengébb ha­tású növényvédőszereket szakszerűen elkülönítve mint­egy két-három hétig tárol­hatják itt a harminc négyzet, méter alapterületű kamrák­ban. Öltöző és mosdó egé­szíti ki ezt a raktári helyi­séget; a vegyszerező szak­munkások itt ölthetik maguk, ra védőruháikat. A MÁSIK A KÖZÉPMÉ­RETŰ RAKTÁR. Alapterü­lete 140 négyzetméter. Ebben már több öltöző és tisztálko­dó helyiséget, szerszámkam. rát, csizmamosót stb. is ta­lálunk. A dolgozó utcai ruháit lerakja a „fehér” öl­tözőben. majd átmegy a szomszédos „fekete” öltöző­be, ahol fölveszi a védőru­hát. Innen jut a méregkam­rába. A magához vett nö­vényvédő szerekkel együtt egy külön ajtón át mehet ki a földre. Az erős mérgeket itt is külön helyiségben tá­rolják. (Ebbe a kamrába csak két személy léphet be.) Munka után a dolgozó fordí­tott sorrendben tér vissza. Közben lerakja védőruháit, zuhanyozik és a „fehér” öl­tözőn át távozhat az épület­ből. Ez a modell különösen az összevont tsz-ek és az állami gazdaságok részére al­kalmas központi raktárnak. Építési költsége mintegy 120 000 forint A HARMADIK RAKTAR­..TÍPUS: ugyanaz — 40 négy­zetméterrel nagyobb alap te­rülettel. Mit jelent társadalmi, köz­egészségügyi szempontból a Somogy megyei KÖJÁL kez­deményezése ? Tizenöt év alatt több, mint tízszeresére emelkedett a mezőgazdaságokban * vegyszerhasználat Kevés a megfelelő raktár, az óvintéz­kedéseket igen sokan nem veszik komolyan. A mérgezé­sek veszélye a kemikáliák ab kalmazásaval arányosan nö­vekszik. Különös tekintettel a munkaruhák, védőruhák alkalmazására. Ezeket sajnos igen sokszor munka után is magukon viselik, vagy ép­pen hazaviszik a növényvé­delemben dolgozók. Nem szá- molva ennek a veszélyessé­gével családjukra és környe­zetükre. Az olcsó és szakszerű tá­rolást biztosító típusraktárak azonban nem csak az ember­re háruló veszélyeket csök­kentik. Helyes, szakszerű tá­rolással a sokféle és drága, valutáért beszerzett anyag megóvása is megbízhatóbb. Ilyen módon továbbá meg­előzhetők bizonyos helyi „kezdeményezések” is. Né. hány tsz-ben ugyanis jó szándékkal, de saját elgon­dolásaik alapján, a közegész­ségügyi feltételek ismereté­nek hiányában alakítanak ki méregraktárakat. Ez pedig kidobott pénz. Ezenkívül igen előnyös az is, hagy e raktárak felépítéséhez 30 szá­zalék állami támogatást kap­nak a termelőüzemek. A kezdeményezés tehát nagy figyelmet érdemel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom