Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
1 oldal KELET-MAGYARORSZÄO 1969. november IT. Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései Fehér Lajos előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Parancsra gyilkoltak ? világháború előtti tíz év 10,8 mázsás holdankénti átlagához viszonyítva az 1961— 65-ös években már 15 mázsára, az 1966—68-as években pedig 17,3 mázsára emelkedett, s az idei esz^ tendőben — előzetes adatok szerint — már 20 mázsa körül lesz a kukorica országos átlaga. A b oltó liii húsfogyasztás túlnyomó részét képező sertéshústermelést évtizedek óta erős ciklus és szezonális ingadozás jellemzi. A termelés egyenetlenségét a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni időszakban sem sikerült megszűntetni, noha az ingadozás mérséklődött. Végleges megoldást csak az hozhatna, ha a szocialista nagygazdaságok téli-nyári üzemeltetésre alkalmas korszerű sertéstartási épületekkel rendelkeznének. Hangsúlyozta, hogy hozzá kell fognunk a következő időkben az iparszerü sertés- tartás és -hizlalás erőteljes el- terjeszteséhez, mindenekelőtt a kukoricatermő vidékeken. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban, ez.en belül az élelmiszer-gazdaságban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség a korábbihoz képest tehát mérséklődött, de a még mindig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntartására. Megállapította, hogy míg a jelenlegi mezőgazdasági árszínvonal ma már összüzemi szinten az üzemek nagy többségében általában megteremti a megfelelő jövedelmezőségét, addig a mezőgazdasági árarányok a tapasztalatok szerint nem biztosítják az ágazatok közti célszerű jövedelmezőségi arányokat. Az eddigi tapasztalatok szerint az árszerkezet erőteljesen ösztönöz a kenyérgabona termelésére, a sertéstenyésztés fejlesztésére és az exportban keresett gyümölcsök termelésére. Másként áll a dolog a szarvasmarha-tartásban. Az 1968 évi zárszámadások adatai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi rátája mindössze 0,3 százalék volt. Ebben az ágazatban a jelenlegi érés költségviszonyok mellett még a hqjtm unka-ráfordítás sem térül meg. A tőkés piacon a szarvas- marha vágóállat és hús formáiéban a legfontosabb nép- gazdasági exportcikkünk. A konvertibilis piacon ez a cikk hozza az országnak a minden ötödik dollár bevételt. Termeléspolitikailag indokolt és szükséges, hogy a szarvas- marha termelői árszínvonala kettő mértékben emelkedjék, s mezőgazdasági árrendszerünk e jelenleg legnagyobb problémájának megfelelően rendeződjék. Legnagyobb gondunk — állapította meg Fehér Lajos elvtárs —, hogy a háztáji tehénállomány változatlanul s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghaladta a 40 ezer darabot. A többi között az is szükséges tehát, hogy a háztáji gazdaságban a tehén- és kocatartás fejlesztésére az eddiginél erőteljesebb ösztönzőket kapcsoljunk be: mindenekelőtt az üszőtartásban továbbá a fehérjetakarmányok forgalmúnak szabaddá tételével. S végül azzal, hogy a háztájiban a közös részére szerződésben nevelt jószágok tehát voltaképpen a „bedolgozói” bérmunka (havonta 3—4 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakultatív nyugdíj járulékot. A kormány ezekben a kérdésekben megteszi a szüksé ges intézkedéseket. Ezután az életszínvonal i kérdéseire tért rá. A munkásközvéleményben tartja magát ' az a nézet — mondotta —, 5 hogy az utóbbi időben csak a 1 parasztság életkörülményei javultak, továbbá, hogy a ..parasztság jövedelme, ennélfogva életszínvonala maga- 1 sabb, mint az ipari dolgo- rr zóké”. Mi az igazság ebben a „ki kit ért utol”, sőt „hagyott el” címletű, sokszor szenvedélyes, olykor a hangulatkeltés elemeit sem nélkülöző vitában? Onnan kell kiindulnunk, hogy 1965-ben, a második ötéves terv utolsó éveben a paraszti reálfogyasztás a munkás-alkalmazott reáljövedelmeknek 85 százaléka volt. Ennek ismeretében határozott úgy a IX. pártkongresszus, hogy az elkövetkezendő években teendő Intézkedések nyomán a parasztság életszínvonala és ellátottsága tovább közelítsen a munkásosztályéhoz. Ennek megfelelően a harmadik ötéves terv a munkás-alkalmazottak reáljövedelmében 14—16 a parasztság reálfogyasztásában 18 százalékos növekedést irányzott elő a tervidőszak vegére. A termelés növekedése és a megtett intézkedések nyomán a két nagy dolgozó osztály reáljövedelmei a következőképpen alakultak és alakulnak. A munkás-alkalmazottaké a tervidőszak első évétől 1968-ra 16—17 százalékkal nőtt, a parasztságé pedig ösz- szesen 26,5 százalékkal emelkedett. Az idei esztendőbem előzetes becslés szerint a munkás-alkalmazoHak reáljö- 1 vedelme további 6,5 százalékkal nő. a parasztságé pedig 4,5 százalékkal, tehát valamit, lassul. Ennek következtében ez év végéig a münkás-alkalma- zotti reáljövedelemnél 23,5, a parasztságénál pedig 32 százalékos növekedés várható négy év alatt. E levezetésből első szempillantásra kiderül, hogy mindkét dolgozó osztály reál- jövedelmének növekedési üteme az ötéves terv során a valóságban várhatóan megkétszereződik. Ezenbelül a parasztságé a kongresszusi célkitűzéseknek megfelelően elsősorban a tervidőszak első felében, valamivel gyorsabbá nőtt. Ez utóbbinak azonban megvan a termelési alapja, hiszen a tervidőszak első négy esztendejében — mivel mind a négy évben jó, vagy elég jó termésünk volt — a harmadik ötéves tervünk egész termelési előirányzatát teljesítettük, sőt a jövő esztendőben, mint említettem, várhatóan túl is teljesítjük. Számezerúen kifejezve — az eddigi tényadatok alapján és a jövő évi növekedést is figyelembe véve — 1970-ben az egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelem a munkás-alkalmazotti népességnél 17600 forint, a parasztságnál pedig 16 200 forint körül alakul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellett természetesen benne Van a háztáji jövedelem is . Ezután kitért arra, hogy az elmúlt két évtizedben 600 ezerrel csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma. A nagymértékű munkaerőelvándorlást a mezőgazdasági nagyüzemek, az ipari eredetű anyagok, eszközök növekvő felhasználásával nagyjában egészében pótolták. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a mezőgazda- sági keresők számának csökkenése ellenére a különböző termelő ágazatokban dolgozó mintegy 4 millió állampolgárnak kereken 50 százaléka jelenleg is mezőgazdasági termeléssel, feldolgozással, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. Ezen belül — csökkenő arányuk mellett — igen jelentős még azoknak a száma, akik közvetlenül az élelmiszer-termelésben dolgoznak. A népgazdasági öszszes keresők 33 százaléka dolgozik jelenleg Is az élelmiszer-gazdaság területén: minden harmadik ember itt talál megélhetést. Fehér Lajos ezután az élelmiszer-gazdaság jelentőségét méltatta. Az élelmiszer-gazda ság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű élelmiszerekkel látja eL Hazánkban az élelmiszer-gazdaság még ma is csaknem százalékát adja a lakosság összes fogyasztásának. Élei miszer-gazdaságunk termelése egyes átmeneti csökkenéstől eltekintve általában megfelelt az igényeknek. Élelmiszer-gazdaságunk termelésének 10—12 százalékál exportálni tudja. A mezőgaz dasági eredetű termékek kivitele az elmúlt években összes népgazdasági exportunknak több, mint egyötödét, tőkés kivitelünknek közel 40 száza lékát a fejlett tőkés országok ba irányuló exportunknak kereken a felét alkotta. Meg kell azt is említeni, hogy az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év óta minden évben számottevő aktívummal zárult és ellensúlyozta a többi népgazdasági ág külkereske delmi egyenlegének passzívu mát. Rátérve szövetkezeteink gazdasági, politikai és tár sadalmi szerepének megvilágítására kijelentette: szövetkezeti mozgalmunk egészének számottevő, egyre no vekvő súlya, szerepe van népgazdaságunkban, szocializmust építő társadalmunkban! A szövetkezetek zöme kis- és középméretű üzem. A szövetkezetek túlnyomó többsége nagyfokú alkalmazkodásra képes, mozgékony, gazdálkodásuk rugalmas, gyorsan képesek reagálni a folyton változó piaci hatásokra. Az utóbbi három év során elvégzett elemzések és lefolytatott viták eredményeként az az egészséges álláspont alakult ki: szövetkezeteinkben, legyen az mező gazdasági, kisipari, fogyasztási vagy egyéb szövetkezet, néhány kisebb sajátosságtól eltekintve — a tulajdonviszonyok azonosak. Ennek következtében tisztázódott, hogy egységes elvi alapokon nyugvó szovetkezetpolitika valósulhat meg szövetkezeteinkben, természetesen az egyes szövetkezeti típusoknak megfelelő sajátos megoldásokkal es módszerekkel. Az alapvető, korszerű szövetkezetpolitikai elvek állami szabályozása és kidolgozása egységes szövetkezeti törvény meghozatalát teszi szükségessé. A kisipari és fogyasztási szövetkezetekre pedig külön-külön törvény szintű jogszabályok (törvényerejű rendeletek) megalkotása szükséges. Addig is, míg a legfelsőbb törvényszíntű jogalkotások megszületnek a kormány ez év februárjában és augusztusában a szövetkezetpolitikai kérdésekben megfelelő határozatokat hozott. Eire támaszkodva a kisipari és fogyasztási szövetke zet-ek elkészítik korszerűsített alapszabályukat, s ez év végéig törvényes jóváhagyásra. bemutatják a járási tanácsoknak. A jövő év első negyedéjjen pedig területi szövetségeik — a KISZÖV-öl< és a MESZÖV-ök is — elkészítik alapszabályukat, s bemuta! / a megyei tanácsoknak. A meghozandó legfelső szintű törvényi és törvényszintű jogszabályok tehát e két nagy fontosságú szövetkezeti ágazatban is be tetőzik majd az akkorára befejeződött és — remélAz NDK lapjai szerdán is első oldalon és feltűnő tálalásban foglalkoznak a napvilágra került amerikai tö- megrnészárlásokkal Vietnamban. A berlini megmozduláson Gerald Götting, az NDK népi kamarájának elnöke és Albert Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja mond beszédet. A szerdai nyugat-berlini lapok is kitérnek a vietnami amerikai tömegmészérlásokra A liberális Tagesspiegel: „Hová jutottunk?” címmel washingtoni tudósítójának cikkét közli az amerikai közvélemény megdöbbenésérőlAnna Seghers világhírű írónő nyilatkozott -a: Neues Deutschland szerdai számában a dél-vietnami Mv Icaiban történt tömeggyilkosságról. Az írónő hangoztatta: — A gyilkosság parancsra történt? Vagy parancs nélkül? Hidegvérrel hajtották végre? Vagy kéjjel? — mindezt nem tudjuk pontosan. Valószínűleg a gyilkosok különbözőképpen éreztek. De valamennyien gyilkoltak és nem maradhatnak büntetlenül. Erről mi kezeskedünk, azok. akik élünk. — A gyilkosok bizonyára úgy éreztek, hogy az országot egy szép nagy győzelem nélkül kell elhagyniok. Ehhez kapcsolódhatott egy olyan érzés is, hogy az országban olyan emberek élnek, akiknek bőre más színű. Ezek nem négerek — mint odahaza —, de valahogy hasonlóak. Végeredményben ezek sem igazi emberek, csak helytelenül mondják őket embereknek. Ezért helyénvaló, hogy meg kell őket ölni. hogy úgy bánjanak velük, mint annak idején a nácik áldozataikkal... — Lelkiismeretlenül végrehajtották azt a parancsot, amelyet egy hadnagy adott ki. A hadnagy viszont lelkiismeretlenül továbbította azt a parancsot, amelyet „valahon- ’> nan felülről” kapott— Az egész világra kiterjedő tüntetéseknek kell elmondaniuk azt, amit a had- nagy ieikiismerete elhallgatott. Az amerikai városokban és a világ más városaiban kitörő viharok természetesen nem támaszthatják fel a holtakat. De figyelmeztethetik a borzalmas bűntény elkövetőit, hogy ha saját lelkiismeretűktől nem is. de a becsületes emberek felháborodásától tartaniuk kell — fejezte be nyilatkozatát Anna Seghers. A Fehér Ház nyilatkozata Washington, (MTI): Az egyre fokozódó belpolitikai nyomás hatására a Fehér Ház szerdán kénytelen volt elítélni az amerikai katonák 1968 márciusában My Lai, dél-vietnami faluban elkövetett vérengzését és megígérte, hogy vizsgálatot tartanak az ügyben. A Feliér Ház szóvivője, Ronald Ziegler többek között azt mondotta, hogy a kormányzat 1969. április 1-ig nem tudott az atrocitásokról. „Ez a késedelem sajnálatos” — jelentette ki Ziegler, majd elmondotta, hogy a tő- meggyilkosságról szóló jelentéssel Nixon elnök már néhány hónappal ezelőtt megismerkedett. Laird hadügyminiszter a mészárlásról először abból a levélből értesült, amelyet a hadsereg egy volt közlegénye írt neki. Ziegler, hangsúlyozva, hogy Nixon elnök és az egész kormány nevében beszél, kijelentette: az incidens „nem csak az amerikai katonapolitikának a nyílt megsértése, hanem felháborítja az egész amerikai közvéleményt is.” jük — megszilárdult demokratizálódási folyamatot! Előadása további részében ismertette Fehér elvtárs a főbb szövetkezetpolitikai kérdésekben lefolyt viták lényegét és a már megvalósult vagy megvalósuló szövetkezetpolitikai intézkedéseket. Kiemelte, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a szocialista tervgazdálkodás elválaszthatatlan szerves része, a szocialista állam éppen ezért ma és a jövőben is hathatósan támogatja a szövetkezeti tevékenységet! A szövetkezetpolitikai viták során nagy hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a szövetkezeti tulajdon hasznosítása, továbbá a tulajdonosi (vállalkozási) jövedelem realizálása az állami tulajdontól eltérő megítélést és gyakorlati megoldást kíván. Ezért: 1. A gazdaságpolitikai intézkedések, közgazdasági szabályozók továbbfejlesztésénél fontos célnak kell tekinteni, hogy a szövetkezetek a tagok közvetlen érdekeltsége alapján társadalmi és gazdasági szerepüknek megfelelően fejlődjenek, bevételeikből — gazdálkodásuk hatékonyságától függően — fedezni tudják kiadásaikat, bővíthessék termelésüket. A jövedelemszabályozás rendszere ismerje el a szövet kezeti tulajdon sajátosságait. A fejlesztési és részesedési célokra fordítható összegek, valamint a szövetkezetek számára hasznos egyéb célokat szolgáló alapok tekintetében — a tulajdonosok döntése érvényesüljön azokkal maga a szövetkezet gazdálkodjék. 8. A szövetkezetekben képződő tiszta jövedelemből a szövetkezeti csoporttulajdonosokat tulajdonukkal és személyes közreműködésükkel arányban álló javadalmazásban szükséges részesíteni. Indokolt, hogy az eszközeik befektetésével elért jövedelmet más szavakkal saját befektetéseik tőkekamatját (amit ma a szövetkezeteknél is sefnatikusan és alaptalanul — eszközlekötési járuléknak neveznek), a csoporttulajdonosok élvezzék. A szövetkezeti tulajdont nem szabad össznépi tulajdonként kezelni, a demokratikus centralizmus nem fér össze a szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásával. A gazdasági döntéseket ott lehel és kell hozni, ahol azok következményei is jelentkeznek. A gazdasági döntéseket minden szinten az illetékes felelős szerv hozza meg. Nehogy azt higgye valaki, hogy a szövetkezeteket ezután kivonjuk az állami, össztársadalmi érdek befolyása alól. Erről nincs szó. Sőt: a jövőben tisztázottabban és nagyobb erővel jelentkezik a valóságos állami érdek a szövetkezetek számára, mint korábban. A „központkényszer” elvén, a fölé- és alárendeltségen alapuló hierarchikus kapcsolatokhoz képest a minőségi változás jelei tapasz- tolhatok. Ez teljesen megfelel és csakis ez felel meg a mai viszonyaink között a marxista szővetkezétpolitikai elveknek. Fehér, Lajos, MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Zeneakadémia nagytermében megrendezett előadáson — amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag ja. a Minisztertanács elnökhelyettese vezetett be — megjelent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja. Az előadó bevezetőben utall arra, hogy 1966-ban, majd — a IX. pártkongresz- szus határozatai nyomán — főleg 1967-ben, továbbá 1968- ban egész sor pénzügyi jellegű intézkedést tettek azért, hogy a reform céljainak megfelelően a mezőgazdaságban is megteremtsék az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételeit, elősegítsék a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendülését és azt, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a parasztság jövedelme fokozatosan közelítsen a munkás-alkalmazotti jövedelem szintjéhez. — Mivel a mezőgazdaságban — folytatta — a reform- intézkedések fokozatos bevezetése terén immár három, sőt voltaképpen négy év tapasztalatai állnak mögöttünk, fel lehet és fel is kell ten- j ni önmagunk számára a kér- , dóst: a foganatosított intézkedések mennyiben váltották valóra reményeinket? A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mező- gazdasági termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első három esztendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben kimagaslóan jó gabonatermésünk volt, igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarításé növények, a kukorica, cukorrépa termelése, gyümölcsből, zöldségfélékből es szőlőből jó termésünk van. Mindezek alapján az idei terv túlteljesítése várható, a mezőgazdaság teljes termelési értéke 5—6 százalékkal magasabb lesz az előző évinél. (Első ízben fordul elő, hogy a mezőgazdaság évi növekedési üteme meghaladja az Iparét). A mezőgazdaságban az utóbbi evekben jellemzővé vall, hogy a javuló munkafegyelem és termelékenyebb munka mellett biztonságosabb lei- a termelés. Ila ennek ait; ián a jövő esztendőben csak közepes színvonalú termést is tételezünk fel: a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének jelentős túltett! .ütésével számolhatunk! A második világháború előtt 1931—1940 átlagában kát. ’ holdanként 7.9 máZsa volt a búza termese, az 19{j\ _<;5-ös években 10,7 mazsa az utolsó három év pedig közel IS nijt-rs melkedett (ezen be ül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát). E7_ — a jelenlegi termőterületet figyelembe véve — 7 millió mázsa hozamtöbbletet jelent évente, amelynek íiivt<ó értéke 2.3 milliárd forint. Elértük ági-árpolitikánk eg k fő célkitűzését. Hazai erőforrásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyér gabona-ellátását! öt év óta nem importáltunk búzát, tőt az idei esztendőben jelentős mennyiséget exportáltunk is. Ugyanakkor a kukorica átlagtermése a második
