Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

1989. november 38. KELET-MAGYARORSZAG S. oTdáf Gondunk a lakás ÉPÍTÉS vállalati erőből 58 szabolcsi 1T1 ASZ-dolgozó költözhet új lakásba A TITÁSZ tavaly a sza­bolcsi kirendeltségeken tíz szolgálati lakást épített, az idén nyolc áll befejezés előtt; jövőre pedig négy ké­szül el (Kölesén és Nagy- ecseden kettő-kettő). Ezeken kívül azonban más utat is keres a megyénkben 750 dolgozót foglalkoztató válla­lat a lakásgondok enyhítésé­re. Erről beszélgettünk Mol­nár Jánossal, a TITÁSZ igazgatójával. — Végleges döntés a la­kásépítések mikéntjéről még nincsen, de — a vállalati szakszervezeti tanáccsal egyetértésben — elvileg el­döntöttük, hová és mennyi lakást építünk vállalati erő­ből. Eszerint Nyíregyházán 12, Mátészalkán pedig 24 la­kás épüL — Milyen variációk le­hetségesek az építés jel­legében? — Több is van, bár elő­ször a lakások feladata hatá­rozza meg. Mátészalkán pél­dául az épülők fele készen­léti lakás lesz, tehát teljes egészében vállalati költségen létesül. A többiekre vonat­kozóan — mert például Debrecenben és Szolnokon is építünk hasonló módon — nem döntöttünk. Lehetséges, hogy a vállalati erőforrá­sainkat kölcsönadjuk, vagy véglegesen a dolgozónak, aki a lakást kapja. — A készenléti lakáso­kat kik kapják? — Ezek közvetlenül az üzem mellé épülnek, s azok a dolgozóink kapják, akik­nek jelenléte az üzemme­nethez állandóan szükséges. Mátészalkán új üzemigazga­tóságot létesítünk a jövő év elején. (Ez gyáregységnek felel meg.) Mátészalkán nem volt elég szakember, oda kel­lett helyezni, s természetes. hogy e dolgozóinknak ie épülnek ott lakások. — Milyen gondjaik vannak a többi lakás­sal? — Elsősorban a megoldás módozata, amiről már be­széltünk. Miért? Mert előfor­dul, hogy a dolgozó meg­kapja a lakást, aztán ha­marosan viszontlátást kö­szön a vállalatnak. Ezt el szeretnénk kerülni. A meg­oldások között ezért látszik legvalószínűbbnek az, hogy a lakásépítéseknél igénybe vesszük a dolgozóink anya­gi Hozzájárulását is, s olyan feltételeket alakítunk ki, hogy a lakáshoz juttatott dolgozó legalább 10—15 évig nálunk maradjon. — A három év prog­ramja szerint Szabolcs­ban a dolgozói lét­szám nyolc százaléka költözhet új lakásba. Ez szép szám. Miért szük­séges a vállalatnak ez a gyors tempó? — Szétszórt a területi el­rendezésünk, s tudomásul vettük, hogy a kis községek­ben élő embereinknek is a kornak megfelelő igényeik vannak. S az az ember, aki­nek nincsenek lakásgondjai, többet tud a munkában nyújtani. Sok felmérést vé­geztünk és sokat beszélget­tünk erről. Aki gondokkal küzd, az nem tud megfele­lően a munkájára koncent­rálni, különösen, ha a mun­ka — gondolkodás. Szelle­mi energiáinak egy részét leköti a család problémája. Aztán figyeltünk néhány embert, aki lakást kapott. Azóta sokkal hatékonyabb a munkája, átgondoltabb, meg­fontoltabb. Nem is a nyere­ség nálunk a fontos, hanem az, hogy ideges embernél nagyobb a baleseti veszély. — Eszerint a vállalat úgy értékelte, hogy e társadalmi gond megol­dásából részt kell vál­lalnia. Hogyan véleked­tek erről a dolgozók? — Megmondtuk nekik, hogy a nyereségtömegtől füg­gően próbálunk áldozni. Ko­rábban tíz év alatt nem épí­tettünk ennyi lakást. S most úgy érezzük, hogy ez a tu­dat hajtóerő dolgozóink munkájában. Hihetetlen, mi mindent ki tudnak találni, megoldásokat, amelyek se­gítségével megtakarításokat érhetünk el. Ehhez szüksé­ges, hogy lássák: hová ke­rül a pénz? A beruházási megtakarításokat pedig lakás­építésre, fordíthatjuk, mint­hogy a többit is a fejleszté­si alapból fedezzük. — Miiyen a vállalaton belül a szabolcsi arány? — Most Szabolcs kap a legtöbbet. Ott voltak a leg­nagyobbak a gondok, de ott a legnagyobb az áramhasz- nálat növekedése is. E nö­vekedésnek alapot akarunk teremteni. Ha lakás kell hozzá, — hát lakást építünk. — Tizenkét lakás — Nyíregyházán — kicsiny ház. Társulásokat elfő gadnának? — Örömmel, ha nem lesz hátrányos számunkra. Sőt, társulás esetén vállaljuk a lebonyolítást is, mert ehhez beruházó apparátusunk van. Jó lenne — akár több vál­lalattal közösen — olyan házat építeni, amely bed­iene a városképbe, s a most kialakuló negyedek lakáskul­túrájával is rendelkezne. Kun István ezeréves per eldőlt..." SZERKESZTETTE: BARBARITS MIKLÓS 5. Kevés a föld? A viszonylagos nyugalom évei után, a kilencvenes években a munkásmozgalom erősödik, fellángolnak a pa­rasztmozgalmak a Dunántú­lon és az Alföld egyes része­in. Az agrárválság hatásút ér­zik ugyan a földbirtokosok is de terhét elsősorban a sok elszegényedő, tönkremenő. ki­sebb gazda, a kapitalista ré­tegződés során számában gyorsan növekvő, tudatában is fejlődő agrárproletariátus vi­seli. A szocialista gondolat vidéki térhódítása, a föld­munkások szervezeteinek erő­södése komoly megfontolásra készteti a nyírségi földbirto­kosokat is. A Nyírvidék 1895. febr. 24-i száma még az ezer­éves földéhség kielégítésének lehetőségét is felveti „FÖL­DET A NÉPNEK. — Ma­gyarország par excellence ag- ricultúr ország... Általánosan elismert tény, hogy a népes­ség örvendetes szaporodásé­val ma már az ország több helyén nem áll arányban a rendelkezésre álló művelésrs szánt fold. Ismeretesek azok a alföldi srocziális mozgalmak, melyek bár idegen, legtöbb­ször bűnös befolyások aital idéztetnek elő, de amelyek ennek daczára is azt tanúsít­ják. hogy az állapotok ma már sok helyen olyanok, amelyek az ilyen mozgalmak keltésére hálás talajul szolgál­hatnak. Nem becsüljük ugyan érdemükön felül ezeket a mozgalmakat, s nem tartunk azokkal, akik jónak látták és látják immár a vészharango­kat is megkongatni a szerin­tünk ma még jobbára üres szalmából álló felgyújtott kazlak lángjára, de... nézzünk utána alaposan annak a mód­nak. amellyel a talajt, a íöld- mívelő nép közvéleményét, viszonyait tehetjük kitíiffe- rensé az ilyen bujiogaíásókkal szemben. — Adjunk földet a népnek! —” Természetesen nem min­denkinek az az álláspontja, hogy egy földosztás — akár­milyen formában is — kívá­natos lenne. A birtok védel­mében a lekülönbözőbb ér­veket sorakoztatják tel, nem egy olyat is. amellyel meg a XX. század közepén, a fel- szabadulás utáni időszakban is találkozhattunk. A Kisvar- . tai Lapok például így <r 1896 jan. 2-án: „A FÖLD FEL­OSZTÁSA. — A felosztásnak természetesen azt a módját értjük, melyet a külföldi szo- czialisták hangoztatnak, mely azonban, mint egy távoli, de annál szebb ideál. megcsil­lan néha a mi alföldi szocziá- '.istáink körében is. (A föld­osztásnak azonban semmi ér­telme nincs, hiszen a szabol­csi körülbelül 755 ezer hold­ból, ha a 210 ezer szabolcsi között ki akarják osztani, alig 3 hold jut egy emberre, az pedig a megélhetéshez ke­vés.) Kt. iparos proletárokat kizárni az osztályból nem le­het, úgy de ezek nem fogják tudni munkálni földjüket. De nem fogja tudni a többieknél: nagy része sem. Nem azért, mert nem értene hozzá, ha­nem mert nem lesz mii-ei. A napszámosból lett földesur- nak nem lesz sem ekéje, sem vetőmagja, sem barma, ami­vel szántana. Ezeket elvenni azoktól, akiknek van, nagyon nehéz, mert hiszen az mun­kának gyümölcse (?!), azt pe­dig a szocialisták tiszteiéiben akarják tartani és tartatni. (A földosztás tehát csak izgató jelszónak jó, de csak a bomlás c-sirálit hordozza magában.)” A birtokmegoszlas a század­forduló tájékán Szabolcsban rosszabb volt, mint az orszá­gos viszonyok. Az 1895 évi VIII. törvénycikk alapján végzett felmérés szerint a Szabolcs megyei 28 777 birtok­ból 10 204 volt l holdon aluli (35,5 százalék), 7664 1—5 hol­das (26,6 százalék). Tehát az 5 holdon aluli birtokok szá­ma az országos kb 50 százalékos aránnyal szemben 62 százalék. A birtokukban lévő földterü­let 4414 (l holdon aluliak), il­letve 19 107 (1—5 holdasok) kataszteri hold. a megye 755 334 holdnyi birtokterületé­nek 0.6, illetve 2,3 százaléka A földtulajdonosok 02 száza­léka tehát a földterület nem egészen 3 százalékát tudhatta magáénak 5 holdon alu'i tör­pebirtokok formájában, ame­lyek országosan a földterület 5,8 százalékát tették ki. Az 1000 holdon felüli birtokosok száma országosan 0,1 százalék Fiatal elnök — fiatalok nélkül Egy ellentét gyökerei Miért szöknek a fiatalok Tiszanagyfaluból? Szép a késő őszben a tisza- nagyíalui határ. Szedik a ré­pát a tagok. Fiatalt nem le­het látni még véletlenül sein köztük. Most szép az idő, de ha az Uj Élet Termelőszövet­kezet vezetői kinéznek az ab­lakon, végigfut a hideg a há­tukon. Lelki szemeikkel mar látják a félláoszárig érő ha­vat, ami ha leesek, még talál a határban betakaritaüan ter­mést. Mert ezt a répát még decemberben is szedni fog­ják. Miért szedik ilyen elkésve? És miért csak a lassú öregek? Nincs fiatal a faluban? De­hogyis nincsen. Van itt száz­nál is több, akik dolgozni akarnak télen-nyaron. Éppen ezért minden reggel ötkor az eszlári keresztútnál várakoz­nak, 2 nagy kocsi jön értük és viszi őket dolgozni Tokajhegy- aljára az állami gazdaságba, a kísérleti intézetbe. Nem ért a vezetőség a fia­talok nyelvén ? Kell, hogy ért­sen, hiszen az elnököt nem is olyan régen tüntették ki, pon­tosan az ifjúsággal legtöbbet való foglalkozásért. Hát ak­kor? Mi történt itt. Tisza- nagyfaluban ? A brigád feloszlik Láng Béla elnök az a fajta, akiről úgy mondják: még 80 évesen is átugorja az árkot. Ő volt a falu felszabadulás utáni első ifjúsági titkára. Évekig az is maradt. Amikor 1963- ban megválasztották elnök­nek, első ttolga volt rr.egszer- vezmi a termelőszövetkezet if­júságát. Akikor is az állami gazdaságokból, a rakamazi cipészektől, Tokajból, tax-cali munkahelyekről kellett haza­hívni őket. Jöttek is, két­tucatnyi hazajött dolgozni, if­júsági brigádot alakítottak és az állami gazdasági fizetésért a megszokott jó tempójú munkát végezték. A termelő­szövetkezet meg is érezte gya­rapodásban a segítségüket. Ez 1966. május 18-án volt. Sok tagnak is belépett. Itt vannak a nevek. Nagy Erzsi akkori KISZ-titkár, húga Mária, Bodnár Juci, Budai Aranka, Budai Barna és Gyurica Lász­ló traktorosok és társa1 k Furcsa, de a tagság nem vette szívesen már akkor sem az elnök akcióját. Egy idős tag. Kelemen Miklósáé meg­kérdezte, mi lesz az idősebb tagokkal, ha a fiatalok elve­szik előlük a munkál. Az el­nök visszakérdezett: elvállal­ná-e azért a fizetésért azt a teljesítményt, amit a fiatalok? Az idősebbek őszintén meg­mondták, hogy nem. Nem bír­nák azt a tempót. Két évig dolgozott rtthon ez a kéttucatnyi fiatal. Az­tán az idősebb tagok rávet­ték a vezetőséget, ossza be a fiatalokat közéjük dolgozni. Az ifjúsági brigád feloszlott. És a termelőszövetkezetet is itthagyták. Ismét viszi őket a reggeli autó 18 kilométerrel odébb. „Megesz a gaz ben­nünket” — mondja az elnök. Most mar Budai János el­nökhelyettes és Tótn Mihály könyvelő és bérelszámoló is csatlakozik a beszélgetéshez. A 'a a kérdésre, többet keres­nek-e Tokajhegyalján. fizetési papírokkal bizonyítják, hogy éppen fordítva. A fiatalok 2 évi szorgalma a termelőszö­vetkezeti dolgozó tagok átlag- jövedelmét 8 ezer forintról 12 ezerre vitte fel. De ez csak az átlag. A fiatalok jövedelme ennél mind jóval nagyobb volt. Nézegetem a fizetési bo­rítékokat. Az elmentek kö­zül ritka az, aki csak 1600 fö­lött keresett havonta. Volt akinek egy munkanapja az állattenyésztésben megérte a 117 forintot is. Persze, meg is dolgozlak érte fegyelmezet­ten. Ég/ fiú a húszból Múlt szombaton KISZ-ve- zetőségválasztást tartottak. Külön aktívák mentek Tokaj- hegyaljára, hogy ezen a dél­után engedjék haza korábban a fiatalokat, hadd lehessenek ott a vezetőségválasztó gyűlé­sen. Haza is hozták őket a gépkocsik. De kettő kivételé­vel nem jöttek el az eljárók, elbújtak otthon, még moziba sem mentek. Azzal — üzenték szák meg újra titkárnak Sza­bó Mihályt. Jól végzi a dol­gát. így hát igazi vita sem bon­takozott ki. A legélesebben azt vitatták a hozzászólók, hogy a KISZ és az úttörők kölcsönösen nem adják köl­csön egymásnak a magnóju­kat. A KISZ-titkár — mintha jelképezné a falu fiataljainak sorsát — szintén oda volt dolgozni egy évig Diósgyőrött. Őszintén megmondja, hogy ha nem betegszik meg az édes­anyja) nem jött volna haza. Miért? Miért nem értik a fia­talok, hogy a Tisza II. vízlép­cső megépítésével hamarosan (1972-ben) 685 holddal több öntözött területük lesz. És most fordul termőre a 250 holdas gyümölcsös, jövőia már 150 vagon alma várható. Ki fogja ezt a tenger munkát elvégezni. Az 57 éves korát- lagú jelenlegi tagság? Jó, télen is dolgozni akar­nak a fiatalok. De az állami gazdaságokban sincs télen munka. A tiszanagyfaluiak- nak van, éppen a megtartá­sukért: valami trágyaúordást, faápolást kitalálnak nekik. Vi­szont. most már Nagyfaluban is lúd 50 embernek munkát adni télen is az almásáért, is­mét a régi probléma. ezt a té­li munkát is először az idő­sebbek igénylik. Nem tud melléküzemet ki­találni a termelőszövetkezet, ha már a fiatalok nem szeret­nek tétlenül üldögélni? De igen. Vetettek cirokot, folyik a seprűfonás, ez is ad mun­kát télen 6—8 embernek* Most ültettek fűzvesszőt jö­vőre már a kosárfonással is ei tudják télen hasznosan foglalni a fiatalokat. Nagy haj, miniszoknya, bál A KISZ-titkár. amikor a beszélgetésben ideérünk, köz­beszól: nem a téli munka itt a fő probléma, hanem ez a maradiság. Máshol is szólnak a nagy hajú fiatalokra, de itt átkozódnak rájuk. És nézzék meg az én hajamat, még én s nagy hajúnak számítok sok idősnél! És ugyanilyen túlzásokkal beszélnek a miniszoknyáról, a táskarádióról, a bálról. Kibír­hatatlan — mondja a KISZ- titkár. Még ifjúsági brigád­ban, ha együtt lehetnek, igen. De beosztva az idősek közé? Egymásra nézünk. Itt a ti­tok nyitja. Egyenes beszéd ez. Hiba volt az ifjúsági bri­gádot feloszlatni. Vissza kell állítani, akár tetszik az idő­seknek, akár nem. Nem keil mind a 150 falusi fiatal a ter­melőszövetkezetnek. De 20— 30 úgy, mint a falat kenyér. És az elnöknek valóban nincs konfliktusa a fiatalok­kal. Ha csak az nem, nogy akiket jutalomüdülésre kül­dött a tenger mellé, a szegedi játékokra, azok hagyták itt leghamarabb. És az is álprobléma, hogy nem engedte felvonulni a fia­talokat. Annyi igaz belőle, hogy amikor arra kérték a szervezők, írjon jóvá két munkaegységet azoknak, akik elmennek a tiszalöki gyűlésre, kereken megtagadta. Azt mondta: nem lehet az, hogy az egyik elmegy kapálni, a másik kirándulni és egyforma bért kapjon érte. Ezen lehet­ne vitatkozni, mert verseny is volt Lökön, de ami igaz, igaz: a fiataloknak éppen ez az intézkedése tetszett a leg­jobban. Sehol sincsen alapvető el­lentmondás fiatalok és öregek között. Nincs Tiszanagyfalu- ban sem. Ha mégis úgy lát­szik, akkor azt mesterségesen szítják. Azt volna jó leleplez­ni ki, mikor, hol és miért. És akkor nyugalom lesz az Uj Élet Termelőszövetkezet­ben. GesMefcri Mag? Aottaa — egyetértenek, hogy válasz­sem volt, övék volt viszont az ország területének 32,3 száza­léka; Szabolcsban 145 volt az 1000 holdnál nagyobb birto­kok száma, az összes birtokok 0. 5 százaléka, területük 337 699 katasztrális hold, a földterület 44.7 százaléka. A birtokmegoszlásból fakadó el­lentéteket még fokozta a gazdaságok felszerelésében mutatkozó nagy különbség. Az 1 holdon aluli birtokok közül 8,2 birtokra jutott 1 eke, 6,8 birtokra 1 szekér, minden 4 birtokra egy ló és 1.7 birtokra egy szarvasmar­ha. Az 1—5 holdas birtokosok valamivel jobban voltak el- iátva, de felszerelésük még mindig távol volt a szükséges­től. 3,1 birtokonként jutott 1 eke, 3 birtokonként 1 szekér, 1.8 birtokonként 1 ló, cicik szarvasmarhából volt birto­konként valamivel több mint 1. Ugyanakkor az 1000 hol­das birtokok 2329 holdnyi át­lagos területre átlagosan 22,6 ekével. 18.2 szekérrel, 34,8 ló­val és 39.9 szarvasmamával rendelkeztek. Az egyre in­kább tért hódító mezőgazda- sági gépek, lokomobilok, cséplőgépek, kazalozók, st'o. is a nagybirtokokon voltak ta­lálhatók, a magas árakat még a kis- és középbirtokosok sem nagyon tudták megfizetni 6— 8 forintos búzaár mellett egy gőzgép ára 2—300 forint, cséplőgéppel 4—600 forint volt, a szalmakazalozó gépet 850 forintjával ajánlották, a lóvontatású kaszálógépet 220 forintért. Még az egyszerű vasborona ára is 5—10 mázsa búza árát emésztette fel. A gépesítés viszont lehetővé tette a birtokosoknak, hogy lenyomják a mezőgazdasági munkabéreket. 1396-ban Sza­bolcsban a férfinapszámosok télen 35—70, nyári dologidő­ben 55—100 krajcár, a nők 29 —60, illetve 38—90 krajcár, a gyermekek 15—25, illetve 25— 60 krajcár napszámbért kap­tak. (összehasonlításul: 1 kg szalonna 68 kr, 1 kg borsó 20 kr, 1 mázsa burgonya Nyír­egyházán 2,60 forint.) Ha ara­tásra ellátással fogadták a napszámost, napszáma en­nél 20—30 százalékkal alacso­nyabb volt, az ellátás pedig pl. a kisvárdai járásban heti 1—1,5 kg szalonna, 2—3 ke­nyér, egyszer vagy kétezer főtt étel és 1,5—3 liter pálin­ka; a nyírbogdányi járásban pedig reggeli, ebéd, vacsora és napjában háromszor pá­linka, „éleimül főleg szalon­na, kenyér, főzelék és száraz- tészta szolgált”, hús csak na­gyon ritkán került az aratók kondérjába. A járandósági pálinka mennyiségét az új­ságokban a cselédek részeges - kedése ellen hirdetett harc dacára, maguk a nagybirtoko­sok igyekeztek növelni. A napszámbért ugyanis abban az esetben, ha az aratók el­látást is kaptak, úgy állapí­tották meg, hogy a kialakult napszámbérből levontál: az ellátás költségeit, természete­sen napi áron, a pálinkát pe­dig olcsón főzték saját szesz­főzdéjükben. Az egész évre szegődött cse­léd sem volt rózsázs helyzet­ben. Éves kommenciója laká­son és tüzelőn felül pl. a da­dái alsó járásban pénzre át­számítva 125—170 forint volt, a nagykállói járásban pedig 40—60 Ft, 10 mázsa rozs, 2 mázsa búza, 15—20 kg szalon­na, 1800 négyszögöl föld ten­geri és burgonya alá, 8 sertés­re legelő. (A közölt adatok a Földmű­velésügyi Minisztérium hiva­talos kiadványaiból va­lók, valószínűleg szépítettek!) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom