Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

« O i<?ai sftíLBT-MAGYARORSZAö - VASÁRNAPI MELLÉKLET 1989. otctétsér if. Szabolcs-szatmáii tájakon Képes Géza: BASHALOM negyvenhárom forintot fize­tett az első évben munkaegy­ségenként, s azóta sem volt negyvennél kevesebb. A tsz-nek nincs gyümölcsö­se, szőlője, csaknem minden földje szántó. Állandóan kí­Sashalomnak két türténe- te van. Két homlokegyenest ellenkező. A kettő között nincs átmenet, mint legtöbb kezdődöttben 1U ‘elje8en * Az egyik 1945-ig tartott. A másik az azt követő két és tel eytizede. Ha valahol, ak­thL ‘í-’. Baíhalmon tisztán látni, mit jelentett a felszabaduJas. Az emberek le- •"“‘t" utolsú cselédla- Kast i*. Ma már csak elbeszé- emlékeznek a fiata­labb bashalmi emberek:, Né- fLu Pitnr Volt a legtöbb. De l,en , a;,°S '?•” Hogy ez mi­!" V0lt,„Tlt Jelentett a pi­tarbol nyíló négy vagy hat nedves, sötét helyiség, egy- egy csulad „otthona”, hosv mennyi kór okozója volt már emlékeztetőnek sem lehet be mutatni A felszabadulást kö­vető évben az utolsó négy- P1'árost is lebontották. Most széles utak, rende­nen iPÍÍ>í,'ak jeIzik' gondos nép lakja e települést. A la­kosság állandó: 675-en élnek SfSSSüt Az„19ß9- augusz­tusi felmérés adata pontosan egyezik az I960, évivel. Nem f égi ben tisztázódott a köz igazgatási helyzete is. A hi- f*na'^.^használattal élve- í oe?Z ésre kiJelölt kültérik let) lakott hely: mindazok a a», mint a bel­területi részeket. r»B,ashnlS,m nyolc k‘lométer. an Tlszaeszlár községtől amelyhez tartozik. Szépen alakul. fejlődik, ha az ember vé­gignéz a Kossuth Tsz c?z?z ,hold közösen mű- földjének egy-egy táb­k«iá f’aíkndíérÍ tcltűnik, sok- ifiohb no dolgozik, mint re fi. A bashalmi férfiak kö- sok a vasutas: csaknem b|azőahhd0lrnak 3 legkülöm heosztásokban a rlíkV na‘-i - gyakorlatilag csak vendégként járnak ha­akkor derekasan dol­goznak, „besegítenek” az asszonyoknak. . A hagyományai a ré­gi időkre nyúlnak vissza. Ér- ,es módon, a földbirtokosi időkre jellemzően kapott vasutat Bashalom. Eredetileg Tiszaeszlar mellett akarták ezetm az új vasutat, amely Polgárt és Királytelket kö- totte össze. Néhány nappal a helykijelölés előtt azonban megjelentek a bashalmi Pong­tái ikíwf°k tÍtk°S megbízót- jaí- akik a „kicsapó szikra 3 haíört> elveszi tő­Í 1k ,a Vasut a íölcIet- keve- lesz a legelőtök, ne en­gedjetek!” érvekkel olyan hangulatot teremtettek a köz­mezf"’ amely azt ecedmé- nvezte: a vasútvonal jelenle­Rn-h iyen’ .■'okora kerülővel ,,,!s.ha oT es Kisfástanya volt uiadalmi nagybirtokokat eiint\-e épült meg. Színesen dokumentálja az egykori nagy eseményt a tlszaeszlár! jefoi matus egyház irattárá­ban ma is megtalálható fel­jegyzés: „1895 február havá- ban tartatott meg a tervbe ett polgár—kiralytelkl vasút k°zifazSatasi bejárása. A tár- gjalas folyamán szót emel­tem az állomásnak a község­től távol tervezése ellen s hogy az közelebb, -gfeljebb két kilométer tá­volságra hozassák. De kíván­ságommal magamra marad­tam, a jelen volt képviseleti tagok, s elöljárók mind úgy nyilatkoztak, hogy jobb, ha távol megy, mert akkor nem keresztül a gazdák földjét, sem a legelőt. Majd megbán jak idővel! Lápossy”. (A helybeli lelkész feljegyzé­se a rét. egyház születési anyakönyvének hátlapján.) Az illető grófok, Pongrácz Jenő és Pongrácz Kálmán je­lentős földterület birtokosai voltak.^ Az 1900-as feljegyzé­sek már jelzik e neveket, az 1937-es Gazdacímtár szerint 1254 illetve 1334 katasztrális hold földdel rendelkeztek. Szolgálatukban csak Bashal- mon 102 agrárproletár család állott. Mintagazdaságuk is­mert volt, de a grófok azzal a legkevesebbet foglalkoztak. Tóth László nyugdíjas tanító *ki 1929-től 1966-ig tanított Bashalmon, így emlékezett vissza Pataki Tibor tiszaesz- lári iskolaigazgatónak, aki a község monográfiájához gyűj­tött értékes adatokat: „A gróf állandóan billiárdozott. Egyszer én is játszottam ve­le. Ügy sikerült azonban, hogy elvesztette a játszmát, ezért többet nem hívott át. A másik gróf egész nap, egész héten és évben térdé­re fektette a bélyeggyűjte­ményét és azt rendezgette...” Bashalom-tanyán uradalmi, felekezeti iskola volt a szá­zadfordulót követő évtizedek­ben. A Pongrácz grófokat kö- telezték az iskola felállításá­ra. 1929-ben 150 beírt tanulót tartottak nyilván (a szom­szédos Hangács-tanyáról is idejártak a gyerekek). A taneszközök: egy tábla, két térkép, egy kocka a mértan­hoz, egy számológép, egy mé­terrúd, a fizika tanításához egy üveg- és egy ebonitcső, egy közlekedő edény. Nagyjából ilyen volt a hely­zet. ilyen lehetőségek voltak Bashalmon 1944-ben is. Né­gyes, hatos pitarok, a billiár- dozó, bélyeggyűjteményt ren­dező grófok szolgálatában napkeltétől szürkületig dol­gozó agrárproletarok, két tan­teremben reggeltől estig mi­nimális felszereléssel oktató két pedagógus. 1944 őszén nagy harcok dúltak Tlszaeszlár, Bashalom környékén. A németek fel­robbantották még a templo­mokat is, a község lakosságá­val naphosszat lövészárkokat ásattak. A második világhá­ború itt zajló eseményeinek krónikáját 1961-ben a forra­dalmi nyomolvasó mozga­lomban a bashalmi úttörők kutatták. Az Idős emberek ekkor mondták el az úttörők­nek a nagy harcok történetét, s ennek nyomán derült fény arra is, hogy a tanya köz­pontjában három szovjet ka­tona fekszik, jelöletlen sír­ban. Tűzharcban estek el, bashalmi emberek temették el őket. Az úttörők rendbe hozták a sírokat, azóta gon­dozzák a három névtelen hős emlékére. De ez idő alatt nagy válto­zások voltak a régi grófi uradalom helyén Is. Az első esztendők után a lebontott cselédházak anyagát is fel­használva felépítették az ú.j házakat. Nem volt ritka az olyan porta, ahol 25—50 em­ber dolgozott, mindenki segí­teni akart a másiknak. Csak­nem száz új ház épült rövid idő alatt. Újra megkezdték a gazdálkodást, a földosztásnál mindenki annyi hold földet kapott, ahány tagú volt a család. Néhány év alatt utol­érték magúkat az emberek, t-i a gyerekek vet­knb, b ^kba- öttantermes is- k?]f’.két nevelői lakás ka­K?kL,ih 1 a volt kúriában. StPTSníeVm,lllió forintot lám«/?? ,Basha,°m teljes vil­lamosítására. Járdát építet- tek ezerkötetes könyvtár a tanyai emberek “ES*“* SzinJátszó cso­köíí^zv rVleZtek’ s jurták a elrtfyfkt tanyáit, telt ház előtt játszották Tiszalökön A tanyai emberek, a koráb- magukba a kultúrát Az t-z olvasó találkozókra _ amf S? T!?ívták Galambos Ü'SfíSÍl.í sKtSas-ss létesítsenek £s?h off mozit gógus vezetésével J* ,Peda' Ä?kreT«tkf0rs '*■ alkotó mmSTát nagyszert «öntötték őket. Ez városi í* cttkasagszámba ment ak Sek"- fel e!SŐk között Ä i eztek televíziót 1901-ben meg aggregátor adta az áfa mot Basha^on bealkonyult zásnfk”g egye.tlen „szórako- zasnalt , az örökös kártya­játéknak. Sportolni kezdtek - nemcsak a férfiak, a nők is. Tíz eve tanyai csapat a megyei bajnokságban __ nagyszerű összefogás eredmé- y * Fgy fiatal pedagóaus tervezte akkoriban aTa(a okát. Szakái Ferenc. Még kicsi gyerekkorában tett to gadalmat: ott fogja tanítani a Ponrerk-eket’ aho1 édesanyja a Pongrácz grófok idején azok szolgálatában állt. Ha akkori nvffSZeiŰ legenda, h„ u , Szakál Ferencé az, a bashalmi legenda. Közben kialakult és fejlő aott aszovetkezeli mozgalom V* ^haImon- Az ötvenes alakítón*»^0" Ure‘,egy család rii ' f é n',es a Keleti Fényt Ä lM amel‘'' W in«nÄma",£,^t sérleteznek, alakítják a leg­jobb módokat. Az elmúlt években jó partnerra találtak a konzervgyárban. 120 hol­don termeltek szerződésesen. A jó minőségű zöldbabból el­érték a hetven mázsás hol­danként! átlagot, a 18—20 ezer forintos jövedelmet. Uborkából még jobban be­váltak a számításaik: 29 ezer forint értékű termést adtak át minden egyes holdjukról. Most sok hitelt kell vissza­fizetniük, s ezért határozott a tagság: „pénzes” növényeket termelnek. Megkettőzték a babot, s az uborkát is. A pénz érdekében megfog­ja a munkát a tagság. Ta­valy már azzal kísérleteztek, hogyan adhatnának munkát télen is tagjaiknak. Öt hol­don cirkot vetettek s télen seprűkészítéssel foglalkoz­tatták a tagokat. Nyolcezer darab seprűt vittek piacra. A mezőgazdasági termékek jobb minőségét szolgálja a nemrégiben bevezetett új prémiumrendszer: nemcsak a mennyiség számít. Az első osztályú babért, cukorrépá­ért, uborkáért jóval maga sabb prémiumot fizetnek, mint a gyengébb minőségű­ért. Mostanában nyugodtan áll a közgyűlés elé Kurucz István elnök. Jármi Ferenc agronómus. Tudják, az év­közi közgyűlések hangosab­bak. ekkor hangzik el a sok javaslat és a bírálat is. Zár­számadáskor már nyugodtab- bak a kedélyek, nagyjából mindenki tudja, mi az, ami ért megdolgozott, s mi jár azért a munkáért. Az elmúlt időszakban szélesítették a kollektív vezetést. Minden ko­molyabb munka, soron követ­kező csúcsidőszak előtt össze­ül a párttaggyűíés és megvi­tatják, hogyan lehetne a ko­rábbinál célszerűbben meg oldani a következő feladatot. Gyakran kérik ki az idősek, nyugdíjasok véleményét is. S ez kettős öröm, mert örül a nyugdíjas, hogy segíthet, a kollektívának, s jól járnak a tsz-vezetők is, mert sok érté­kes javaslatot kaphatnak, Bashalom lakói fiatalok és idősek ma is együtt írják te­lepülésük új történetét. Most újra építkeznek, egyre több helyen toldják meg a háza­kat egy újabb szobával, s ami most napirenden van: pad­lózzák, parkettázzák az új, s a régi szobákat. A négypitarostól a két tisz­ta szobáig nemcsak 25 év telt el. Sokat változott a világ, megváltoztak az emberek is Bashalmon. Marik Sándor Nádass József: Asztalbontás Alig néhány hete, hatvana­dik születésnapjára, kapta ezt a kitűnő, legújabb gyártmá­nyú. külföldi magnetofont, és már megszokta, úgy érezte, soha enélkül nem tud már dolgozni. Nagyszerű dolog a technika, az emberi elme mi­lyen pompásan segít az em­beri elmének, például neki is, a mély gondolkozónak, társa­dalomtudósnak, a nagy neve­lőnek. Mint ilyen kapta aján­dékba egy egykori, kedvenc tanítványától. A csinos. ízlé­ses műanyag dobozon fehér karton feküdt, ezekkel a sza­vakkal: „A nagy nevelőnek, hálás tanítványa”. Büszke volt rá, hogy ki mindenkit indított el az élet­be. kinek adta át a tudását, ez is például, ez az ajándé­kozó, ott állt szakmája élén, már ő is elismert tudós, fia­talon, még innen a negyve­nen, egyetemi tanár, egy tu­dományos Intézet helyettes vezetője, eredményes kutató, akinek tanulmányait a legna­gyobb külföldi, nyugati és ke­leti szakfolyóiratok publikál­ják. Lehet, nem biztos, hogy jövőre — mert ő fogja támo­gatni egész tekintélyével, igaz meggyőződésével — be­választják az Akadémiába. Ö persze, ő, még magasab ban áll, a legkülönbözőbb egyetemek díszdoktora, hazai és külföldi kitüntetéseinek se szeri, se száma, szakmájában a legnagyobb tekintély. Tu­dásának, lelkiismeretes mun­kájának és persze annak kö­szönheti mindezt, hogy át tudja adni gondolatait, esz­méit, hogy törődik az ifjú­sággal, hogy lépést tart a korral. Modern ember ő. ter­mészetes tehát, hogy az ilyen legújabbkori találmány, mint ez a magnó, illik hozzá, nem retten vissza tőle, mint egyes bezápult konzervatívak. Ho­gyan csodálkozott a vén Si- monyi, amikor ő már har­mincöt évvel ezelőtt saját maga írógépen írta az érte­kezéseit. hogyan bámultak egyetemi társai, amikor több mint négy évtizede rádiót eszkábált össze! Minden modem találmány iránt érdeklődött, minden új­nak apostola volt, megértet­te az Idők szavát — akármi­lyen közhely ts ez. illik ez őrá. Ezért tudott ilyan fiatal­nak maradni, ezért tudott kö zelfcrkőzni az ifjúság leiké­hez és agyához, ö nem nép- szerüséghajhászásból ment el tanítványainak minden Olyan összejövetelére, amire meg­hívták. hanem mert ő barát­ja a fiatalságnak, úgy van. A modern nevelési eszmék és metódusok megátalkodott híve, igenis, 6 kitart emellett. De eleget ábrándozott, tért el a tárgytól. Most ezt a be­szédet kell elkészítenie, ugyanebben a tárgykörben mozog, már csak az utolso bekezdés hiányzik, a rezümé, ezt most bemondja a gépbe, aztán lehallgatja, és a lehall­gatás után a szalagot perges­se le Elza. és kopogtassa le az írógépen. Tehát halljuk csak, mi volt az utolsó mondat? Elindította a készüléket, és az mondani kezdte az ő hangján, de mégsem ismerte meg a saját hangját, a gép valahogy torzított: ......Ismerve a múltat, le­vonva annak tanulságait, nem feledve a győzelmeket, nem a kudarcokat, úgy kell munkálkodnunk a jelenen, hogy lerakjuk a jövő alapja­it . Bólintott és tovább mond­ta a mikrofonba: — Soha nem szabad, egy pillanatra sem megfeledkez­nünk arról, hogy minden mai tettünk a jövő nemzedék em­Cseréphalom Nevem napja ez — hányadik is? Az ötvennyoleidik." Előre kijelentem: nem tudok mentségemre semmit mondani. Csak halványan emlékszem vissza: mi történt. Csakugyan, inkább arra emlékszem: mi nem történt A halálra^, ki háromszor megkísértett­Hatalmas apparátussal dolgozott: felvitt a királyi Várba Horthyné lakosztályába voltam bezárva hol már az SS uralkodott remegve. Nem emlékszem már az arcára annak az itteni-sváb katonának aki szétrugdalta bokámat csak derengenek az arcok — Kínzóim szemére meg egyáltalán nem emlékszem! Ne vallassanak! Csak arra a szemre, amely kihozott a kísértések és kísértetek vaiából. Az a legtisztább a világon miatta törlik él minden bűneimet, A szobában hol vagy húszán szorongtunk Ferenc József kínai porcelánkészletét pozdorjává zúzta véletlenül egy fogolytársam Egy SS-tiszt bedugta fejét Wa ist hier lös? Ránézett a cseréphalomra, csak legyintett mint rám a halál. Ez egyébként finom lélek volt pisztolvával verte agyba-főbe egyik társamat de előtte és utána operadallamokat fütyürészett mindig frissen volt borotválva és belőle kölniszag áradt. Először csak aludni és enni és inni de később már kimenni sem volt szabad Egyik társam titokban beleszart tenyerébe és mint a diszkoszt ürülékét elrepítette — repült az, ki tudja hol állt meg. Jó, jó — tudom ez naturalizmus, de én nem éreztem annak — nem éreztem semmit! Miért ez jut eszembe miért ez miért ez álomban ébren? Egyik katona kézigránátot rántott elő hozzám akarta vágni de meggondolta magát talán parancsa volt, hogy kímélje a robbanóanvagot. Ez volt húsz éve — A Vár pincéjén át szöktem kiértem az Alagút nyitott vaskapujához, Megmenekültem. Ellenségeim arcára nem emlékszem, de annak az arcára igen, akinek kedvéért megszöktem, kétszer 1». Először járőrbe szaladtam amint kiléptem az oroszlán-kapun. Falhoz állítottak de lőni nem lőttek Annyit tudtak már hogy a kivégzéshez felkészülni annyi mint megdöglént meg aztán drága volt a golyó — de mire kímélték fene tudja, hiszen semmi hasznát se vehették: az oroszok halomra lőtték őket „’-’’kor ki akartak törni az egérúton mit nyitva hagytak előttük. Mondom nem emlékszem semmire csak erre, az életből, a múltból, meg arra hogy, 1924-ben egy tanárom megpofozott csak egyetlen mentsége lehet: hogy igazságtalanul tette, remélem, azóta megbocsátotta nekem. Másra nem emlékszem És kikérem magamnak ezt a hangol Nem vádlottak padján ülök! Vagy igen? Azt mondom ami eszembe jut — mit gyötörjem hiába agyam! Semmire sem emlékszem. Nincs több mondanivalóm. Bűnösnek érzem magam. lékezetében múlttá válik, és rajtunk áll, hogy milyen pogy- gyásszal indulnak el a jövő­be. Es ha mi magunk, fizika ilag, tán nem is érjük meg az elkövetkezendő évtizede­ket, évszázadokat, mi rakjuk le ezek alapját, a roppant épület, az emberiség történe­te, a mi tégláinkból is ké­szül. .. Itt megállt. Ez a „készül'’ nem jó. Itt valami más kife­jezés kell. ez lapos. Na mind­egy, majd ha lehallgatja az egészet, akkor majd korrigál­ja, esetleg a gépírásban ja­vítja a szöveget. Be kell fe­jezni, már fél nyolc van, még vacsoráznia kell, aztán el kell sietnie a fogadásra. — ... készül. Ilyen felelős­séggel szívünkben és agyunk­ban kell munkálkodnunk, és kell megértenünk azokat, aki­ket előkészítünk a jövendő megteremtésére, kell teljes erőnkből támogatnunk őket, az ifjúságot, azokat, akik a helyünkre állnak. Aki nem érti meg a jövendő hordozó­ját, a felnövekvő nemzedéke­ket, annak mai esetleges sí­kére efemer, porrá omlik, semmivé lesz. Ezt gondolom most, ezt hirdetem, erre fi­gyelmeztetek. hogy az ifjúság napja tanácskozásait ezennel ünnepélyesen megnyitom. Bezárta a készüléket, elé­gedettén simogatta végig hí­resen szép, magas homlokát, és jókedvűen ment át a* ebédlőbe, ahol már várta az összegyűlt család és a terített asztal. Szokás szerint csendben vacsoráztak, ő, a felesége, a tizenhat éves Anna, a leánya és a tizennyolc éves Károly, a fia. Ö, a családapa, nem szerette étkezés közben a be­szélgetést, rosszak voltak a fogai, orvosa tanácsára las­san és körülményesen rágott meg minden falatot, ha be­szélgetnek, megzavarják, a gyomrának sem tesz jót az ilyesmi. A lány behozta a gyümöl­csöt. A felesége kivett egy szép nagy almát, és hámozni kezdte. Szét is vágta, kivágta belőle a magházat, az ő tá­nyérjára tette. Amint felné­zett, látta, hogy a fia az asz­tal túlsó végén kivesz egy gyümölcsöt, beleharap, aztán felkel: — Kedves egészségükre. Ö felkapta a fejét, szemü­vege vávillogott a fiúra: — Mi az? A fiú, már indulóban. Reze a szék támláján, csendes hangon mondta: — Bocsánatot kérek, apa, tudod, hogy jövő héten kez­dődnek a beszámolók, és én még a matematikát.. ’ Nem fejezhette be, a tudós az asztalra csapott: — Még nem tanultad meg, hogy ebben a házban csak én bonthatok asztalt?'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom