Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Egy hét a világpolitikában i Befejeződött az általános politikai vitt aa ENSZ~bcn íjjjjj J6 bír Genf bői Felejthetetlen dicső napok Irta: Iván Jakubovszkij marsall jj§ A francia küliigyminiszter Moszkvában lí Előkészületek a bonni kormányalakításra A 1IÉTEN NAGY ÜNNE­PET ÜLT a szocialista világ: húsz esztendeje kiáltották ki a világtörténelem első német munkás-paraszt államát. Az európai helyzetben történt e nagy jelentőségű fordulat megünneplésére párt- és kor­mányküldöttségek utaztak az NDK-ba. A szocialista orszá­gok vezetői méltatták az NDK megalakulásának és fejlődésének jelentőségét, s az\európai biztonság rendsze­rének megteremtésére szólí­tották fel kontinensünk kor­mányait, népeit. Walter Ulb­richt ünnepi beszédében az­zal a felhívással fordult vala­mennyi európai néphez, külö­nösképpen pedig az NSZK- hoz, hogy segítsék elő az enyhülést, az európai hatá­rok — köztük a két német allam határainak — elisme­résével, valamint az erősza­kos megoldásokat kizáró szerződések megkötésével. A héten tovább folytatód­tak az erőfeszítések a közel- keleti válság rendezésére, de a helyzet mind ez ideig még messze van attól, hogy ki­mozduljon a holtpontról. Bi­zonyítja ezt, hogy Jarring svéd diplomata, U Thant fő­titkár személyes megbízottja nem a Közel-Keletre, hanem moszkvai állomáshelyére uta­zott. Újabb légicsaták és bombarobbanások jelezték a tűzszünet! vonalak mögött, hogy a helyzet éleződik és mind veszélyesebbé válik. .Wilson angol miniszterel­nök kormányátalakítással lepte meg a szigetországot. Ennek azonban nem külpoli­tikai, hanem Inkább „szak­szerűségi” jelentőséget tulaj­donítanak, s a vélemények szerint a szakemberek kor­mányrúdhoz történő bevoná­sával Wilson versenyképe­sebbé szeretné tenni az angol gazdaságot a tervezett közös piaci csatlakozás előkészüle­téi során. A figyelem hom­lokterében állt a héten az ENSZ közgyűlése, a genfi le­szerelési értekezlet, Schu­mann francia külügyminisz­ter moszkvai utazása, a bon­ni kormányalakítás előkészü­lete és a brazíliai helyzet az új elnök kinevezése nyomán. LEZÁRULT AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS első szakasza, az általános politikai vita, s a legtöbb külügyminiszter már el is hagyta a világ- szervezet New York-i köz­pontját. A vitában 126 tag­államból 117 ország küldötte fejtette ki véleményét a vi­lágpolitika legégetőbb kérdé­seiről. a vita a legtöbb kom­mentátorban az elégedetlen­ség érzetét kelti, s az ENSZ mélyülő válságáról írnak an­nak kapcsán, hogy az idei közgyűlés sem hozott látvá­nyosabb fejleményeket, olyan akciókat, amelyek elősegít­hetnék a vitás nemzetközi problémák gyors rendezését, Feltűnő passzivitás jellemezte az Egyesült Államok és a NATO-országok delegációit. Viszont még a legelfogultabb nyugati kommentátorok is kénytelenek megjegyezni, hogy a szovjet delegáció tanúsította a legnagyobb kezdeményező­készséget. A nemzetközi biz­tonság megszilárdítására vo­natkozó szovjet javaslat és a vegyi és bakteriológiai fegyverek eltiltásáról szóló indítvány, melyet a szocia­lista országok közösen ter­jesztettek elő, máris nagy érdeklődést keltettek. Eze­ket a javaslatokat a későb­biek során részletesen meg­vitatják az ENSZ bizottságai­ban. Kedvező fogadtatásra talált az a javaslat, melyet külügyminiszter-helyettesünk Púja Frigyes terjesztett elő felszólalásában, amikor in­dítványozta, hogy jövőre az ENSZ 25 esztendős jubileumi közgyűlésén kormányfők ve­zessék a küldöttségeket. Nagy súllyal szerepelt a közgyűlés vitájában a vietnami háború és a közel-keleti válság prob­lematikája. A közgyűlés most az egyes napirendi pontok megvitatásával folytatja munkáját a plenáris üléseken csakúgy, mint az ezzel párhu­zamosan megtartott bizottsá­gi eszmecseréken. GENEBEN IDŐKÖZBEN eredményt ért el a leszerelési bizottság, mely március óta tanácskozik. Sikerült közös szovjet—amerikai tervezetet kidolgozni, amely megtiltja a nukleáris és egyéb tömeg- pusztító fegyverek elhelyezé­sét a tengerek fenekén. A szerződéstervezet kompro­misszum eredménye. A szov­jet delegáció ugyanis radiká lisabb megoldásért küzdött, s azt szedette volna elérni, hogy a tengerek fenekéről sem­miféle veszély ne fenyeget­hesse az emberiséget, s ezért a szovjet javaslat teljes de- militarizálást irányozott elő. Kitűnt azonban, hogy ezt Washingtonnal pillanatnyilag nem lehet elfogadtatni, s ezért a szovjet diplomácia hajlékonyságot tanúsított. Megegyeztek abban, hogy legalább a legnagyobb rosz- szat kizárják, s túl a 12 mór? földre kiterjedő part menti vizeken, tilos legyen bármi­féle tömegpusztító fegyver kilövésére alkalmas szerke­zetet a tenger vize alá sül­lyeszteni. Ez annyit jelent, hogy nem fenyegeti az em­bereket váratlan nukleáris támadás veszélye az óceán mélye felől. Bár ez periferi­kus megállapodás lesz, ha végül is az egész leszerelési bizottság jóváhagyja, de mégis azt jelzi. hogy az atomsorompó-szerzödés állal jelzett úton tovább haladnak előre. Ny ugat-N émet.országban Heinemann köztársasági el­nök hivatalosan is közölte Kiesinger kancellárral, hogy október 21-én Brandtnak ad megbízást kormányalakításra. A szociáldemokrata—szabad demokrata kis koalíciós kor­mányban, mint híre ment, há­rom tárca jut majd a szabad demokratáknak. Rendkívüli érdeklődéssel várják Brandt készülő programnyilatkoza­tát, mely sok tekintetben vá­laszt ad majd arra, hogy mennyire tanúsít a szociál­demokrata pártvezér megér­tést az európai és nyugat- németországi realitások iránt most a választások után. Il­letve: a programnyilatkozat ismeretében jobb áttekinté­sünk lehet majd az új kor­mány leendő politikájáról, várható lépéseiről. SCHUMANN FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER Moszk­vába utazott, hogy személye­sen .vezesse a francia dele­gációt a nagybizottság ülésén, mely rendszeresen találkozik, a szovjet és a francia fővá­rosban, a korábbi megállapo­dások értelmében. Schumann moszkvai útját Párizs nyilván látványos gesztusnak is szán-1 ta: ezt kívánja jelezni, hogy Pompidou kormánya folytat­ja az együttműködés keresé­sének azt a politikáját, me­lyet De Gaulle volt francia elnök nyitott meg. Egyes kommentátorok ebben a hir­telen elhatározott útban töb­bet is látnak: szerintük Pá­rizs attól tart, hogy Brandt új kormánya kezdeményezé­seket tesz. Franciaország manőverezési tere leszűkül, s a francia politika háttérbe szorul. Eszerint a francia kül­politika Schumann moszkvai útjával ennek akar elébe vágni. Ukrajna felszabadulásának évfordulójára. Hitler rendkívül nagy fon­tosságot tulajdonított Ukrajna mindenáron való megtartásá­nak. Itt volt a Donyec-me­dence hatalmas szénkészlete, Nikopol mangánkészletei, Krivoj-Rog vasérce, fontos mezőgazdasági területek és a Fekete-tenger medencéje első­rendű kikötőivel. Ukrajnának és a Krímnek fontos straté­giai helyzete volt. Fedezték a Balkán felé és Dél-Lengyel- országba vezető utakat, és biztosították a Fekete-tenger középső és nyugati része fe­letti ellenőrzést. Az ellenség azonban nem ju­tott sem harcászati, sem hadá­szati pihenőhöz. Az orlovi híd­főállás felszámolása, és a Bel­gorod—Harkov körzetében lé­vő német csapatok szétzúzása után a szovjet hadsereg to­vább üldözte az ellepséget nyugat felé. Az öt front — a központi, voronyezsi, sztyep- pi, délnyugati és déli — tá­madásának során szét kellett verni a jobbszárnyon az el­lenséges erőket, felszabadítani a Donyec-medencét, Ukrajná­nak a Dnyeper balpartján fek­vő részét és ezzel megterem­teni a feltételeket a folyó jobb partján felevő területek felszabadításához. Csapata­ink fő erőfeszítése továbbra is a kijevi stratégiai irányban összpontosult. A Dnyeperért folytatott har­cok 1943 augusztusától decem­berig tartottak. A szembenálló csapatok hatalmas méretű, elkeseredett ütközeteket foly­tattak. Három szovjet frontnak — a központi, a voronyezsi és a sztyepp! — melyek a kijevi hadászati irányban tevékeny­kedtek, a Dnyeperhez való ki­jutásuk közben fel kellett sza­badítania Ukrajnának a folyó bal partján fekvő részét. Ve­lük szemben állt az ellenség „központ hadseregcsoportjá­nak 2. hadserege, a dél had­október 12. és december 23. között hajtották végre az igen bonyolult akciót, mely a ..Kijevi hadművelet” nevet kapta. Ekkor a 3. harckocsi gárda­hadsereg állományába tartozó 91. különleges havekocsidan- dár paracsnoka voltam. Fela­datunk az volt, hogy rövid idő alatt éjjel, vagy az esti és reggeli köd leple alatt észre­vétlenül jussunk át a buk- rinszkí hídfőállásról a Dnyeper balpartjára, majd 200 km-es menet után keljünk át a Desznán, majd ismét a Dnyeperen, aLjutezsszkl híd­főhöz. Nehéz feladat volt, de becsülettel teljesítettük. Az ellenség nem vette észre csa­pataink átcsoportosítását és továbbra is a Bukrinszki híd­fő felől várta a támadást. Csapataink ily módon várat­lan hadműveletet hajthattak végre. A Kijevért folytatott harcok­ban részt vett az 1. esehszlo­seregcsoport” 4. harckocsi és 8. hadserege. Ez összességé­ben erős csoportosítást je­lentett. A Dnyeperen való át­kelést egyidejűleg több helyen kezdték meg csapataink. Nagy segítséget nyújtottak az ukrán partizánok, akik 25 átkelőhe­lyet foglaltak el és tartottak ellenőrzésük alatt a folyón. Az erőszakos folyamátkelés végrehajtása után csapataink­nak fel kellett szabadítaniuk Ukrajna fővárosát, Kijevet. E feladatot az 1. ukrán front csapatai és a tehetséges szov­jet hadseregtábornok, N. F. Vatutyin kapta, aki életét ál-i dozta Ukrajna felszabadítá­sakor. A front csapatai 1943 vák dandár is, Ludvig Szvo- boda parancsnoksága alatt. A brigád több mint 130 katoná­ját és tisztjét, köztük a bri­gád parancsnokát is magas kitüntetésben részesítette a szovjet kormány. Miután az 1. ukrán front csapatai elfoglalták Kijevet. támadásukat • továbbfejlesz­tették a zsitomiri irányban. 150 km-t haladtak előre nyu­gat felé és 500 km kiterjedé­sű, fontos stratégiai hídfőál­lást építettek ki. Ukrajna dé­li részén is heves harcok folytak. 1943 novemberében és decemberében a nehezen jár­ható utak ellenére a 2. és 3. ukrán front a Dnyeper jobb­partján 400 km hosszú és 100 km mélységű hídfőállást, épí­tett ki. A Dnyeper alsó folyá­sánál tevékenykedő 4. ukrán Tudományos kommentár A Sző j tíz-család legújabb tagja A Szojuz űrhajók a szovjet űrhajócsalád harmadik nem­zedékének tagjai. Egyesítik magukban mindazon kedvező tulajdonságokat, amelyekkel elődeik, a Vosztok és a Vosz- hod űrhajótípusok rendelkez­tek: kényelmes és biztonsá­gos tartózkodást nyújtanak utasaiknak, s lehetővé teszik, hogy az űrhajósok kabinjuk­ból a világűrbe kilépjenek. Ezen túlmenően lehetőséget adnak arra is, hogy több. esetleg egyedenként eltérő fel­építésű egységből nagyobb űr- s, erelvényt állítsanak össze. Ismeretes, hogy szovjet űr­hajók között az elsó összekap­csolásra ez év január 16-án került sor: ekkor kapcsolták össze a január 14-én felbo­csátott Szojuz—4. és a január 15-én pályára állt Szojuz—5 űrhajókat. Az összekapcsolást követően a Szojuz—4 két uta- sj. Hrunov és Jeliszejev a vi­lágűrön át, autonom űrruhá­ban átszállt a Szojuz—5 ka­binjába, s annak leszálló egy­ségével tértek vissza a földre. Embert szállító űrhajók összekapcsolására az említett Szojuz-kísérlet volt az első eset: az előzetes amerikai kí­sérletek során a Gemini-űr- hajók csak ember nélküli „céltárgyakkal” hajtottak vég­re randevút és összekapcso­lást. A holdkomp és az Apol­lo anyaszerelvény első űrran­devújára és összekapcsolására az Apollo—9 útja során csak később került sor. A Szojuz—4 és 5 januári ösz- szekapcsolását több fontosabb állomás előzte meg. Még 1962- ben végrehajtották a randevú megvalósításának legfőbb be­vezető kísérletét: közel azo­nos pályára vezérelték Nyi- ko’ajev és Popovics űrhajóit. 1967 őszén a Kozmosz—186 és 188 között az ember közvet­len részvétele nélkül, távirá­nyítással automata randevút hoztak létre. Ezt követte az idén januárban a két Szojuz összekapcsolása, amelynek műszaki megoldásában fel­használták mindazokat a ta­pasztalatokat, amelyeket a bevezető kísérletek során sze­reztek. Ezzel megvalósult az első orbitális űrállomás, egy­ben sikerrel kipróbálták az el­ső, kozmikus mentésre alkal­mas rendszert is. A kísérletsorozat célkitűzé­seivel kapcsolatban a szovjet űrkutatás illetékesei már ak­kor rámutattak: a program célja olyan ürszerelvények ki­dolgozása, amelyek sokoldalú tudományos tevékenység lehe­tőségeit teremtik meg az em­ber számára, föld körüli pá­lyán keringő űrszerelvények­ben. A Szojuz—6 részére most kijelölt feladatok Ismételten alátámasztják ezeket a meg­állapításokat. A Szojuz—6 személyzeté­nek programjában olyan kü­lönleges feladat is szerepel, mint hegesztési kísérlet vég­rehajtása a világűrben. Ilyen jellegű munkálatok elvégzé­sére csakis nagyméretű sze­relvények összekapcsolás utáni biztonságos egyesítésénél, vagy ürmentési és javítási feladatok során lehet szük­ség. Azt, hogy a Szojuz-sze- relvények sokoldalú felhasz­nálásra alkalmasak, az is mu­tatja, hogy ezek az egységek mindkét végükön csatlakozó- képesek, mindkét irányban továbbépíthetők. A Szojuz—6 utasai a rend­szer továbbfejlesztett változa­tának kipróbálása során olyan új vezérlőrendszereket pró­bálnak ki, amelyek az űrha­jón utazó asztronauta közvet­len akaratának engedelmes- kedve oldanak meg manőve­rezési és tájolási feladatokat. Természetesen az asztronautát ezeknek a feladatoknak az el­látásában elektronikus beren­dezések és számítógépek gyors és pontos adatszolgáltatása segíti. Az ember feladata, eb­ben a szituációban: a nyert adatok birtokában dönteni, s az űrhajó mozgását vagy helyzetét a program soron kö­vetkező feladata szerint köz­vetlen kézi vezérléssel befo­lyásolni. Az ilyen rendszere1' rendkívüli rugalmasságot tud­nak biztosítani a manővere­zésben. Mindezeken kívül a Szo­juz—6 uiasaí speciális film- és fényképfelvételeket készí­tenek. Ezek alkalmasak a ta­laj szerkezetének, minőségé­nek meghatározására, erdőte­rületek állapotának, fejlődé­sének, fertőzöttségének tanul­mányozására. A program ke­retében a közölt adatok sze­rint tehát kettős tevékenység folyik egyidejűleg: egyrészt a Szojuz-rendszerek műszaki tö­kéletesítése. és ezzel párhu­zamosan speciális műszaki feladatok ellátása, másrészt pedig olyan tudományos kí­sérletek elvégzése és észlelési módszerek kipróbálása, ame­lyek lehetőséget adnak a meg­felelő műszaki szintre fejlesz­tett Szojuz-rendszerek leg­alkalmasabb műszerparkjá­nak. kialakítására. Sinka József front csapatai elvágták az el­lenség krími csoportosítását. Hatalmas, új támadás kez­dődött 1944 márciusának vé­gén. A hadművelet hatalmas fronton, az erdővidéktől a Fe­kete-tengerig rendkívül nehéz körülmények között, a tavaszi esőzéstől szinte járhatatlanná vált utakon bontakozott ki, mikor az ellenség azt hitte, hogy a szovjet csapatok ki­merültek és nem tudják tá­madásukat tovább folytatni. A hadművelet a Dnyeszter és a Bug déli része között, az ellenséges csapatok teljes szétzúzásával végződött. E hadászati támadás folyamán az 1. ukrán front csapatai az elesett Vatutyin tábornok he­lyébe lépett G. K. Zsukov marsall parancsnoksága alatt váratlan, erős csapást mértek az ellenségre. 350 km-es mély­ségben nyomultak elő, elju­tottak a Kárpátok előhegyei­hez, és a 3. ukrán front csa­pataival együttműködve ket­tészakították az ellenséges védelmet. A 2. ukrán front csapatai nyugati, délnyugati irányban, haladtak előre, es március 26- án a Prut 85 km hosszú sza­kaszán elérték a Szovjetunió és Románia közötti határsza­kaszt. A Nagy Honvédő Há­ború hősi történetének dicsó napja volt ez, s a fasiszta Né­metország közeit, végleges ve­reségét jelezte. A sikernek: nemzetközi jelentősége volt. Európa népei számára a fa-j siszla zsarnokság elkerülhe­tetlen végét jelentette ez az esemény. Április közepére Ukrajna nagyobb részét megtisztítot­tuk a fasisztáktól. Az ellensé­get visszavetettük a Dnyesz­ter és a Prut mögé. Több mil­lió szovjet embert szabadítot­tunk fei a fasiszta rabságból. Felszabadítottuk a déli ipar­vidéket. a Krivoj-Rog-i vas­ércet. Nikopolt és Kereset. Ukrajna termékeny földjeit és a Fekete-tenger nagy kikötőit: Nikolajevet és Odesszát. Szevasztopol nyolc hónapig harcolt hősiesen az ellenség ellen, lekötve sokezres hadse­regét. Májusban megtisztítot­tuk a várost és ezzel befeje­ződött a Krím felszabadítása. A szovjet hadsereg az egyik csapást a másik után mérte az ellehsegre. 1944 júiiusáoan és augusztusában az 1. kúrán front csapatai I. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt befejezték a „lvov—szando- rniri" hadműveletet, ami á Nagy Honvédő Háború egyik legnagyobb szabású akciója volt, s mely négy frontunk hatalmas támadása idején kezdődött Belorussziában. E hadművelethez sok sze­mélyes emlékem fűződik. Ek­kor a 6. harckocsi gárdahad­test 3. harckocsi gárdahadse­regének parancsnokhelyette- se voltam. Sok ütközetben is­mét és ismét meggyőződhet­tem parancsnokaink növekvő katonai tudásáról, a kommu­nisták fokozódó befolyásáról, katonáink hazafias szellemé­ről. Emlékszem harckocsi zóink áttörésére a híres „koltovl” tűzfolyosón. Zolocsev városá­nak ostromára, Lvov bekerí­tésére. eszembe jutnak azok a napok, amikor az én fela­datom volt. hogy vezessem a hadtest előre vetett osztagai­nak harci cselekményeit, meg­szervezzem a Szán folyón vaíó erőszakos átkelést, a harcko- csiegységek átdobását a Visz­tulához. az ellenséges harc­kocsik támadásának visszave­rését... A lvtv—szandomiri had­művelet eredményeképp a szqvjet csapatok szétverték az ellenség ..Észak-Ukrajna” had­seregcsoportjának fő erőit, csaknem teljesen befejezték a köztársaság nyugati területei­nek a felszabadítását, kiűz­ték a hitleristákat Délkelet- Lengyelországból. 1944 októberének első felé­ben a 4. ukrán front csapatai, melyek támadó hadműveletet folytatlak a Kárpátokban, visszahódították az ellenség­től Szovjet-Ukrajna utolsó területét. Ezzel befejeződött a fasiszta hordák kiűzése as Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság területéről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom