Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

*W® <JMr»: *ELW-WAl!f?Xl'<?!KS?fA(tr I *>t<W Gondolatok a termékben Az alma mellett Hasznos és szükséges kiegészítők a csonthéjasok és bogyós gyümölcsök Ha a középkori kézműves termékét egy mai hasonló rendeltetésű tömegcikk mel­lé helyezzük, a formai kü­lönbségek nyomban szemet szúrnak. S aligha gondolunk a bennük megtestesült mun­kák lényegi tartalmi eltéré­seire. (Nem a társadalmi vi­szonyok különbözőségeire gondolunk, hiszen ahogy Marx írta a Tőkében: a ga­bonán — mármint a haszná­lati értéken — nem látni, hogy azt indiai rabszolga, orosz jobbágy, avagy ameri­kai farmer termelte-e.) A kézművesnél a gyakorlati ta­pasztalatokon, a mesterségbeli fogásokon, a rutinszerű fizi­kai munkán volt a hangsúly. A mostani tömegcikkre vi­szont sokkal inkább a ter­mék, vagy a gyártóberendezés konstruktőre nyomja rá sa­játos bélyegét, semmint a ter­méket előállító fizikai mun­kás. Már a tőkés társadalom ki­alakulását kísérő ipari forra­dalomnak is természetes ve­lejárója volt a szellemi mun­ka részarányának növekedése az ipari termelésben és annak eredményében. Napjaink mű­szaki-tudományos forradalma pedig rendkívüli módon fel­gyorsította ezt a folyamatot. Az alkalmazott mérnökök, matematikusok, közgazdá­szok arányától, a fejlesztő, kutató, szerkesztő bázis nagy­ságától meghatározó módon függ a vállalatok fejlődése, versenyképessége. Vajon hazánkban másfajta tendenciák érvényesülnek? Köztudott ugyanis, hogy or­szágunk viszonylag kis lélek­számúnál fogva a legtöbb te­rületen nem vállalkozhat ön­álló kutató-fejlesztő munká­ra, hanem csak a külföldön elért eredmények átültetésé­re, adaptálására. Ennék eile-- nére a szellemi munka rész­aránya mind a termékben, mir..’, a termelésben nálunk is szüntelenül növekszik. Egy­részt az élenjáró műszaki-tu­dományos eredmények átvé­tele is értékes szellemi mun­ka. Másrészt néhány jól kivá­lasztott területre nagy szelle­mi erőt kell összpontosí­tanunk ahhoz, hogy a világ­piacon versenyképes, eredeti megoldásokkal is szolgálhas­sunk. Vegyük ehhez még azt is, hogy egyre nagyobb mér­tékben alkalmazunk termelé­keny gépsorokat, automata rendszereket. (Az ilyen bo­nyolult és termelékeny appa­rátusoknak viszont nem csak tervezése és megépítése, ha­nem a karbantartása, az üze­meltetése is elsősorban szel­lemi munkát igénylő mérnö­ki, technikusi feladat.) A reform által célzott ter­melésszerkezet-változtatás to­vább növeli a szellemi munka szerepét, súlyát. Egyrészt azért, mert az aktív piaci mechanizmus, s a nyereségér­dekeltség hatására a vállala­tok igyekeznek rugalmasan követni a változó szükségle­teket. Ez pedig több fejlesz­tő munkát, nagyobb termék- választékot igényel. Más­részt a belső és a külső pia­cok szerves egységbe kapcso­lásával meggyorsult a terme­lés szerkezetének, gyárt­mányösszetételének átalakí­tása. Vagyis a korszerűbb, a gazdaságosabb termékből egy­re több készül és csökken a korszerűtlen, a kevéssé kere­sett cikkek gyártása, értékesí­tése. A hazai piacon az im­portverseny, külföldön pe­dig a világpiaci konkurrencia, az állami támogatások mérté­kének csökkentése szorítja er­re a vállalatokat. Nem szabad tehát csodál­kozni, vagy netán háborogni azon, ha a dinamikusan fej­lődő vállalatoknál növekszik a műszaki-adminisztratív lét­szám, az alkalmazott mérnö­kök, technikusok, közgazdá­szok, szervezők, stb. száma. Természetes, sőt leggyakrab­ban elkerülhetetlen folyamat ez, a vállalat jövőjének, a népgazdaság fejlődésének megalapozását, a mind tpbb és színvonalasabb, elmélyül­tebb szellemi munka szolgál­ja. De csak akkor, ha a szel­lemi munkát végző seregnyi ember tevékenysége értelmes, alkotó jellegű és kezdemé­nyező, s nem fut az üresjára­tot, felelőtlenséget tenyésző bürokratizmus zátonyára. K. J. Megyénk, Szabolcs-Szat- már nem kis anyagi áldoza­tok, szakmai hozzáértés és szorgalom árán vívta ki ma­gának az „almaország”, az „alma hazája” megtisztelő címet. Közel félszázezer hold almásunk van, amiből több mint 40 ezer holdat felszaba­dulás után telepítettünk. Kü­lönösen ugrásszerű volt a fejlődés a mezőgazdaság át­szervezését követő években. A második ötéves terv idején — 1960—1965 között — 21 ezer hold almást telepítettek megyénkben. E területek nö­velését tovább szorgalmazni nem célszerű, erre dotációt, hitelt nem is ad az állam. Ahol kiöregedett kerteket felszámolnak, ezek helyére modern telepítés lehetséges a mostani szint megtartása vé­gett. A munkaerőgondok Egyéb gyümölcsfajok ül­tetése azonban az egész me­gye területén nem csak hasz­nos, de sok termelőszövetke­zetben egyenesen szükséges is. Mi indokolja a szükséges­séget? Közismert, hogy szep­tember, október hónapokban már most is nehezen birkó­zunk az almaszürettel és a vele párhuzamos burgonya-, kukoricabetakarítással. Pe­dig még csak 30 ezer hold almás fordult termőre, né­hány éven belül 35—40 száza­lékkal több almát kell le­szedni. Ha a burgonya- és ku­korica-betakarítást a közel­jövőben sikerül is gépesíteni, az almaszedéshez, válogatás­hoz a jelenleginél akkor is több munkáskézre lesz szük­ség. Mondhatjuk szinte az egész megyének érdeke, hogy a következő, években végző általános iskolások közül mi­nél többen maradjanak itt­hon a mezőgazdaságban. Igen ám, de 2—3 hónapi őszi munkával nem elégszenek meg a fiatalok. Ha az évi tel­jes foglalkoztatottságot nem is tudjuk biztosítani, de va­lamilyen egyéb munkákkal az őszi almacsúcsra itt kell tartani a munkaerőt. Ebben nagy segítséget jelenthet a csonthéjasok és bogyós gyü­mölcsök termelésének növe­lése. (Vannak más munkafor­rások is, mint a konyhakerté­szet, dohánytermesztés, ki­egészítő üzemágak, stb., ami sok munkaerőt foglalkoztat, de most csak a gyümölcstele­pítésről legyen szó.) A szamóca, a málna ápolá­sa, majd a szedése a tavaszi, nyár eleji hónapokban ad munkát. Korán és későbben érő fajtákkal szét is lehet húzni a munkaidőt. A meggy és a cseresznye szedése jú­nius, július hónapokra esik. A fajták érési sorrendjével itt is lehet folyamatosabbá ten­ni a foglalkoztatást. A bo­gyósok és csonthéjasok ter­mesztésében a 14—16 éves fiatalok és az idősebb, csök­kent munkaképességűek is jól foglalkoztathatók. A csonthéjasok és bogyó­sok termesztését az illetéke­sek több éve szorgalmazzák már. Az almások termőre fordulása és az álmatelepíté­si dotáció megvonása a szö­vetkezeteket is egyre inkább az említett gyümölcsfajok te­lepítése felé irányítja. Jelen­leg megyénk termelőszövet­kezeteiben 2315 kh csonthéjas és 964 hold bogyós gyümölcs van. Jelentősebb telepítés 1966 után indult meg. Az el­múlt két évben közel 1300 holddal gyarapodott e gyü­mölcsök területe. íj, jó terinőfajíák A korábbi húzódozás egyik oka volt, hogy a meggyfaj­táink egyenletes termése bi­zonytalan volt. Az elmúlt években azonban termőre for­dultak a Maliga Pál által ki­nemesített fajták és ezek a gyakorlatban is bebizonyítot­ták jó termőképességüket. Ezt megismerve ugrásszerű­en növekedett a meggy te­lepítése iránti kedv. Ezekkel a fajtákkal a Kertészeti Ku­tató Intézet a telepíteni szán­dékozó termelőszövetkezetek­nek nem csak tervet készít, hanem egy bizonyos termés- mennyiség elérését is garan­tálja. így telepítettek már az újfehértói szakszövetkezetek 176 hold meggyet. Most tele­pít 40 holdat a szamosszegi Dózsa és 23 holdat a nyíregy­házi Ságvári Termelőszövet­kezet A nagy kézi munkaigényessé­ge miatt a jövőben még foko­zódik a kereslet. A hasznos­ságáról több megyei szövet­kezetben meggyőződtek már. A málnatermesztés például jói jövedelmezett a tiszanagy- falui Uj Életben, a kántorjá- nosi Vörös Csillagban, szamó­cából pedig szép bevételhez jutottak a nyírmeggyesi Pe­tőfi, az ibrányi Rákóczi és a nyíregyházi Ságvári Terme­lőszövetkezetek. A szakszerűen telepített és kezelt gyümölcsösök egy holdra vetítve a következő tiszta jövedelmet hozzák. Meggy 19 ezer 500 forint, málna 16—18 ezer forint, sza­móca 15 ezer forint, fekete ribizke 14 ezer forint. Ezek a számok magukért beszél­nek. Ho! telepítsünk Az említett gyümölcsfa­jok (meggy, cseresznye, mál­na, szamóca, fekete ribizke) szinte minden községben ter­meszthető megyénkben. Az eddigi telepítés azonban zömmel a mátészalkai, nyír­bátori és nyíregyházi járások­ra korlátozódik. Érdemes len­ne a többi járások termelő- szövetkezeteiben is fontolóra venni e gyümölcsök telepíté­sét. Különösen kívánatos vol­na a baktalórántházi és nagykállói járásokban gyara­pítani a csonthéjasok és bo­gyósok területét. Ezekben a járásokban jelentős fiatal al­más van és ezek termőre for­dulásával ugrásszerűen meg­növekszik a kézi munkaerő­szükséglet. Azért is ajánlatos ezekben a járásokban az em­lített kiegészítő gyümölcsö­sök telepítése, mert nincs folyóvizük, nem tudnak ön­tözéses kertészetet sem létesí­teni. Ezeknek a gyümölcs­fajoknak a nagyüzemi telepí­tését jelentősen segíti az ál­lam is. Például a cseresznye, meggy, kajszi és bogyós gyü­mölcsök telepítési költségei­hez 7U százalékos támogatás­sal járul hozzá az állam. A tagok jövedelemkiegészí­tése érdekében jelentős ha­szonra tehetnek szert, ha a háztáji területek egy részén bogyós gyümölcsöket telepí­tenek. A mátészalkai járás néhány községében erre jó példák vannak. A fentiekben elsősorban Megjegyzés: Kihasználatlan lehetőség Ketmillió-b árom százharminc- négyezer forint kedvezmény­től esett el másfél év alatt néhány termelőszövetkezet a baktalórántházi és nyírbátori járásban. S annál figyelemre méltóbb ez a veszteség, mivel kivétel nélkül gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ekről van szó. Az említett két járásban 28 árkiegészítéses és 9 jövede- lemkiegészítéses beosztású kö­zös gazdaság van. E tsz-ek bevételének növelését szol­gálja az a törvényes szabály, mely szerint a háztáji gazda­ságokból történő egyes áru- értékesítések után is növelhe­tik bevételüket. Feltétel, hogy az ilyen értékesítés a közös gazdaság bonyolításával tör­ténjék. Akkor . . .árkiegészí­tés számolható el a háztáji gazdaság termeléséből szár­mazó, a közös gazdaság útján történő hízó- és növendék­marha, hízó- és növendékser­tés után is”. A Nyírségi Tsz-ek Területi Szövetsége részletes vizsgála- tott folytatott a közelmúlt­ban: hogyan hat a törvényes intézkedés és milyen mérték­ben használják ki az árkiegé­szítés háztáji gazdaságokkal kapcsolatos lehetőséget is. A felmérés a múlt esztendőről egymillió-ötszázhetvenhatezer forint ilyen kiesést mutat, míg- ez év első felében hétszázöt- vennyolcezer forint. Együtte­sen majdnem két és fél millió! Tekintve, hogy az év második felében nagyobb a háztáji gazdaságok áruértékesítése, idén a tavalyinál is súlyosabb árkiegészítés elvesztése várha­tó. Holott éppen a gyenge adottságú tsz-eknek van nagy szükségük minden forintra. Sajnos, a tapasztalatok szerint nem csak az említett két já­rásban van ilyen helyzet, szin­te általános a megyében. (S ez esetben jócskán megtöbb­szöröződik a lehetséges, de még is „elvesztett” pénz.) Véleményünk szerint ez a lemondás nem csak nagyvo­Hadgyakorlat Kedden az éjszakai órák­ban megyénk több községé­ben katonai behívókat kézbe­sített a postás. Simon János, a vásárosna- ményi tsz agronómusa már aludt, a család még a televí­zió esti műsorát nézte. Szinte ugyanezekben a percekben kapta meg a behívót Szén der Lajos, a mátészalkai tangaz­daság motorszerelője. Csak percek teltek el az átvételtől, máris úton voltak a kijelölt gyülekezőhely felé. Időben érkeztek Sorra érkeztek oda a kör­nyező községekből a tartalé­kos katonák, sokan ismerő­sök, közeli munkatársak. Nem késett senki sem, a megadott időben indultak a tehergépkocsik. Tovább már azok vezetői gondoskodtak, hogy utasaik időben a meg­jelölt helyre érkezzenek. Szondy Györgyöt, a nyír­egyházi 107-es iparitanuló­intézet tanárát nagykállói la­kásán értesítették. Autóstop­pal indult a megyeszékhely­re, vidékről is a helybeliek­kel egy időben, az elsők kö­zött érkezett kijelölt helyé­re. Hasonlóan a többiekhez, Nagy József, a Beruházási Vállalat műszaki ellenőre sem tudott választ adni a család kérdésére: hová, mi­lyen feladattal, mennyi idő­re kell bevonulni. A parancsot azonnal telje­síteni kellett Az egyik gyü­lekezőhelyre sorra érkeztek a gépkocsik. Míg társaikra vár­tak, megindult a beszélgetés, kicserélték korábbi katonaél­ményeiket. Ilyenkor termé­szetesen ez a téma. Alig van más olyan kimeríthetetlen él­ményanyag, mint az évekkel azelőtti katonaélet történetei. Gondos fogadás Amikor együtt állt a cso­port, hivatásos tisztek tájé­koztatták a bevonultakat a legfontosabb tennivalókról, a további feladatokról. A bevonulok egy része — akiknek ilyen parancsuk volt — már egyenruhában érkeztek. A laktanyákban fű­tött helyiségekkel, forró teá­val várták a tartalékosokat, a következő csoportokat. El is kelt a gondoskodás, hiszen a bevonultak legtöbben nem aludtak, a bevonulás keltette izgalmak, egy sor váratlan feladat alapos próbára tette az embereket. A fogadó tisztek elmond­ják, voltak olyanok is, akik szinte kalandos körülmények között érkeztek a laktanyá­ba. Ezek elsősorban a kikül detésben lévő, vagy változó munkahelyeken dolgozó em­berek voltak. Az egyik köze­li községben például telefo­non léptek érintkezésbe egy másik faluban több napos ki­küldetésben lévő fiatalem­berrel. A telefonértesítés után azonnal a jelentkezési helyre indult. Itt közölte, ho­gyan érkezett, emiatt hiányos a felszerelése. Azonnal in­tézkedtek, megkapta a hiány­zó okmányokat, ruházatot. Felelősségteljesen járt el, nem történt késés, időben in­dult csoportjával. A parancsnokok, vezetők még lámpák fénye mellett fogadták az utolsó érkezőket. Jól vizsgáztak A bevonulok, valamennyien tar-talékos katonák. Jól vizs­gáztak. Többen váratlan ne­hézségeket, akadályokat le­küzdve érkeztek a kijelölt gyülekezési helyekre, hogy eleget tegyenek kötelességük­nek. A csoportok időben. jól felkészülten indultak el a gyülekezési helyekről, hogy a következő időszakban ered­ményesen teljesítsék az előírt feladatokat. A bevonultatás több család szokott napi életét változtat­ta meg. Ilyen eseményekkel azonban számolni kell. Fon­tos, hogy pontosan megis­merhessék a tartalékosok fe'- készültségét. Ugyanakkor nél külözhetetlen. hogy néphad­seregünk felmérje feladata: végrehajtásának lehetőségét gyorsaságát, mely gazdag ta pasztalatot nyújt a tovább4 feladatok megszervezéséhez. A bevonult elvtársak, tar­talékosok rövid idő múlva visszatérnek családjukhoz munkahelyeikre, ahol újab' tapasztalatokkal gazdagodva végezhetik tovább munkáju­kat. Marik Sándor Egyes gyümölcsfajokból a megnövekedett érdeklődés következtében már szaporító­anyag-hiány van. A megyei szakvezetés tervezi, hogy egy vagy több termelőszövetkezet­ben üzemi törzsültetvényt lé­tesít, ahol málna és szamóca szaporításával foglalkozná­nak. Jelenleg a szaporító­anyagot más megyékből sze­rezzük be. Az említett gyümölcsökből olyan nagy a kereslet hazai és külföldi piacon is, hogy minden mennyiség eladható. arról szóltunk, hogy a csont­héjasokat és bogyósokat az almás területek kiegészítése­képpen ültessék. Ez egyálta­lán nem jelenti azt, hogy azokban a termelőszövetkeze­tekben, ahol nincs jelentősebb almás terület, nem lenne ér­demes ezekkel a gyümölcsök­kel foglalkozni. A telepítés­nek tehát az egész megyében, közösben és háztájiban jelen­tősége és lehetősége van. Csikós Balázs nalúság. Semmiképpen nem ártana jobban tanulmányozni és megismerni a vonatkozó rendelkezést. Teljesebb érvé­nyesítése érdekében fokozot­tabb tudatosításra, szervezés­re van szükség a háztáji gaz­daságokkal szemben, hogy áruinkat a tsz keretében érté­kesítsék. Ne maradjon kihasz­nálatlan az ebből következő kedvező lehetőség. A. B. A tuzséri faátrakó látképe. Darukocsik sora segíti a rakodást. Hammel Józset fel/.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom