Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

lBÄfl október S. KFT FT MAGYAFriFCF Ag 5 oldal Lányok „miniben’ lastexban a Beregi presszónál. Indul a munkásjárat a főtérről, Tiszaszalka. főtéri részlet TISZASZALKA — 25 év után Hajitásnyira innen már csak az országhulár, jul benn já­runk Beregben, amikor elérjük Tiszaszalka főterét, ahol a városias kép ugyancsak meglepi az idegent. Uj posta nyitja a sort, aztán: szépen kiképzett tanácsháza, vele átellenben neonfelirattal „Beregi presszó” (belül bárpult, különterem, zongorával); mögötte áruval gazdagon megrakott önkiszolgál- ló fűszer-csemege bolt; néhány házzal odébb az óvoda. Iskola, gyógyszertár egészíti még ki a főteret, amelyből kövezett ut­cák, betonjárdák futnak szét a falu több irányába. Itt az általánosnál talán jobban előtűnik, mennyit vál­tozott az utóbbi 25 esztendőben az egykori zsellérek, napszá­mos, földtelen parasztemberek élete. A falu 290 lakásában ma 1220 ember él, a házak nagyobbik része — legalább más­félszáz — nagyabíakqs, verandás, újonnan épített. És mennyi minden épült Tiszaszalkán még a lakásokon kívül! Művelődé­si ház — melyet most majd korszerűsíteni akarnak t-, iskola nevelői lakással, pártház, gyógyszertár, állandó bölcsődét és óvodát nyitottak. Október elején lesz húsz éve annak is, hogy a falu Vid felőli részén megépült az azóta nagy hírű Tisza- szalkai Gépállomás, ahol a környékbeliek közül több mint félezren találtak munkát maguknak, s ahol ma már főként gyártással, exportkooperációval foglalkozó gépjavítót találni, melynek 61 milliós terve van az idén, alapítása jubileumi évében. Nem csak impozáns épületsort jelentett a mostani gépjavító létesítése Tiszaszalkán: ipar honosodott meg a vé­gek falujában, munkásgárda nőtt fel a környéken, s gyarapo­dik napjainkban is, hiszen az 550 munkás mellett száz ipari ta­nuló sajátítja el a vasas szakma fogásait. Természetes esemé­nye már a tiszaszalkai főtérnek, hogy műszak végén — ha nem is trolira, vagy buszra, mint a városon — teherautóra szállnak a kék overallos ipari munkások, úgy igyekeznek haza családjukhoz a szomszédos falvakba. Tiszaszalka központi jellege Beregben a következő évek során még inkább erősödik: új terveket szőnek, valósítanak meg a település fejlesztésében. Már épül a 900 ezer forintba kerülő új iskolai napközi otthon, amely sokat jelent majd az üzemben, a földeken dolgozó szülőknek, s a gyermekeknek egyaránt. Áldoznak az egészségügyre is: két rendelőből, ápo­lószobából, váróhelyiségből, orvosi lakásból álló valóságos kis kombinátot szeretnének avatni 1972-ben, melyre másfél milliót költenek. S az évi 280 ezer forintos községfejlesztési pénzből később lépésről lépésre javítani fogják a szociális, kommunális ellátást, el akarják érni, hogy az új lakásokban sok helyütt meglévő fürdőszobák ne maradjanak kihasználat­lanul. így kerül egyre közelebb az egykori végek faluja — a fejlődő világhoz. Angyal Sándor Hammel József Uj posta. Figyelő szempárok az iskolában. Csokivásár az önkiszolgálóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom