Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
». oldal EUBf.MXÍfXKSRma ' n fm. oÜfflfiér S. Egy hét a világpolitikában Élénk diplomáciai tevékenység az ENSZ-ben — Koa'íciós megállapodás Bonnban — A konszolidáció további szilárdulása Csehszlovákiában — Háborúelleues akcióra készülnek az USA-ban AZ ELMÚLT HETET is mét „diplomáciai nagyüzem” jellemezte. Kekkonen finn elnök bukaresti és budapesti látogatásai után szerdán megérkezett kelet-európai kőrútjának harmadik állomására, Prágába. A finn államelnök budapesti tárgyalásairól, amelyek szívélyes és baráti légkörben zajlottak le — mint ismeretes — közleményt adtak ki. A hét fontos eseménye volt, hogy Go- mulka és Cyrankiewicz vezetésével lengyel párt- és kormányküldöttség érkezett Moszkvába, s Brezsnyevvel és Kosziginnel folytatott eszmecserét. Figyelemreméltó személyi változás következett be Svédországban: Erlander helyett Palme lett a szociáldemokrata párt vezére, s ez a svéd hagyományok szerint egyúttal azt is jelenti, hogy hamarosan ő lesz az ország miniszterelnöke is. A vietnami háború elleni tiltakozó mozgalomban aktív szerepet vállaló Palme várható kormányfői kinevezése megerősítheti az utóbbi időben tapasztalt pozitívabb fejlődést a svéd külpolitikában." Rendkívüli figyelem kísérte a héten az ENSZ keretében lezajló diplomáciai tárgyalásokat, a bonni kormánykoalícióra vonatkozó alkudozásokat, a csehszlovákiai fejleményeket, és a háborúellenes erők október lá-re meghirdetett nagyszabású tiltakozó megmozdulásának előkészületeit az Egyesült Államokban. AZ A TÉNY, hogy az ENSZ-közgyűlés első szakaszában hagyományosan a külügyminiszterek vezetik országaik delegációit, alkalmat nyújt élénk diplomáciai érintkezésre, átfogó eszmecserékre. Gromiko szovjet külügyminiszter a héten immár harmadszor találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélések nyomán úgy vélik, hogy a közel-keleti válság ügye valamelyest kimozdulhat az eddigi holtpontról. New Yorkban olyan hírek terjedtek el, hogy a két külügyminiszter valamilyen dokumentumtervezetet tekintett át. Ez megerősítené az ENSZ eddig hozott határozatát, amelyet Tel Aviv nem hajlandó kötelező erejűnek elfogadni. A szovjet külügyminiszter a harmadik megbeszélés után elutazott New Yorkból, s a hét végén már Kanadában folytatta tárgyalásait. Nyilvánvaló azonban, hogy a Gromiko—Rogers tárgyalások témáit részleteiben tovább vitatják majd Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet és Sisco amerikai külügyi államtitkár eszmecseréin, melyeket ugyancsak felújítottak. Folytatódnak majd a közel-keleti válság rendezésére a négyhatalmi megbeszélések és Jarring svéd diplomata, U Thant személyes megbízottja is felújítja tevékenységét a közvetítésre. Ez az élénk diplomáciai munka azonban addig, sajnos, kevés kilátással kecsegtet, amíg Washington nem szünteti meg a Tel Aviv-i agresszív köröknek nyújtott támogatását. Az a tény, hogy a Nixon- kormány Golda Meir asszony washingtoni tárgyalásai során újabb fegyverszállítási kötelezettségeket vállalt, beárnyékolja a most New Yorkban megkezdődött erőfeszítéseket a közel-keleti rendezésre. A MÚLT VASÄRNAP megtartott nyugatnémet parlamenti választások a jelek szerint új belpolitikai kísérletre adtak lehetőséget. Első ízben az NSZK fennállása óta mód nyílt arra, hogy a CDU—CSU kormányzópárt jellegét megváltoztassák, s nélküle próbáljanak koalíciós kormányt alakítani. Bár a választások eredményeként a kereszténydemokraták maradtak az NSZK legerősebb pártja, a szociáldemokraták átlépték „a bűvös 40 százalékot”, s szavazatnyereségük révén a szabad demokratákkal — akik pedig érzékeny mandátumveszteséget szenvedtek — koalícióra léphetnek. A szociáldemokraták és a szabad demokraták együttes szavazatai ugyanis többséget biztosítanak ennek az úgynevezett „kiskoaliciónak” a bonni parlamentben. A szociáldemokraták és a szabad demokraták feltűnő gyorsan megalkudtak: már pénteken bejelentették a megegyezést az alapvető elvi kérdésekben. Brandt és Scheel, a két pártvezér alkuját a pártvezetőségek gyorsan szentesítették. Az események olyan gyorsan zajlottak ie, hogy a Kiesinger vezette CDU—CSU- nak nem nyílt alkalma az igazi manőverezésekre. Úgyhogy, amikor Kiesinger ajánlata elhangzott a szabad demokraták felé, hogy lépjenek a CDU—CSU-val koalícióra, már késő volt A szabad demokrata pártvezérekre nem hatott az sem, hogy a kancellár „nagyvonalúságot” ígért a miniszteri tárcák elosztásában. így — a jelek szerint — a CDU—CSU ellertzékbe szorul. Valószínű ezek után, hogy az új kormány kancellárja Brandt jelenlegi alkan- cellar és külügyminiszter lesz. A KERESZTÉNYDEMOK RÁTÁK kiszorulása a kormányzásból kétségtelen pozitív fejleménye lenne a nyugatnémet politikai életnek. Mind a szociáldemokrata, mind pedig a szabad demokrata pártvezérek a választási hadjárat folyamán ellátogattak a Szovjetunióba is. Megnyilatkozásaiban nagyobb rugalmasságot és megértést mutattak az európai realitások iránt, mint a CDU—CSU- yezetők, s nagyobb érdeklődés töltötte el őket az európai biztonság ügye iránt. Persze, kérdéses, hogy menynyiben befolyásolták ezeket a megnyilatkozásokat pusztán kortesmeggondolások, s hogyan fest mindez majd a kormányzás hétköznapi gyakorlatában. Csehszlovákiában a CSKP Központi Bizottságának múlt heti plénuma állt a figyelem középpontjában. A plénumról fontos dokumentumokat tettek közzé: visszavontak és érvénytelenítettek több korábbi helytelen határozatot. Alexander Dubceket felmentették pártelnökségi tagságából, Smrkovskyt törölték e testületből, Josef Kempnyt pedig beválasztották az elnökségbe. így személyileg is kedvezőbb feltételeket teremtettek a CSKP konszoli- dálási harcának következetes folytatásához. Jelentős fejleménye volt a helyzetnek a szövetségi gyűlés kommunista képviselőinek tanácskozása is. A képviselők támogatásukról biztosították a Központi Bizottság határozatait, s bizonyságot adtak arról, hogy a jobboldalnak nem sikerült megsemmisítenie a parlament marxista-leninista magját. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN kiéleződött a vietnami háború elleni küzdelem. Bár a törvényhozásban hangzott el olyan republikánus javaslat, hogy két hónapon át senki se bírálja Nixon vietnami politikáját, a háborúellenes demokrata honatyák a jövő keddre egész napos vietnami vitát kezdeményeztek. Ugyancsak nagy nyomást jelent a békés rendezés irányá ba csak vonakodva, felemás lépéseket tevő kormányzatra, hogy október 15-re valameny- nyi amerikai háborúellenes erő nagyszabású tiltakozó megmozdulásokat készít elő. A. L (Folytatás at L old álról) A tartós európai békerendszer elengedhetetlen, sarkalatos pillére az európai status quo, az Odera-Neisse határ, a két német állam közötti határ, a Német Demokratikus Köztársaság, valamint Nyugat-Berlin, mint önálló jogi egység elismerése. Különösen nagy jelentőségűnek tartjuk és örömmel üdvözöljük a Német Demokra tikus Köztársaság szélesedő nemzetközi elismerését. Föl dünk első német munkásparaszt állama most ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. E két évtized alatt energikusan harcolt a német militarizmus és re- vansizmus eLlen, következetesen sikraszállt a nemzetközi légkör enyhüléséért, a világhelyzet normalizálásáért, szilárd és fontos tényezője lett Európának. A Német Szövetségi Köztársaság uralkodó köreinek is előbb- utóbb be kell látniuk, hogy egyetlen bonni kormány sem zárhatja el a kontinens biztonságához vezető utat, mert az itt élő népek korunk parancsának tekintik az. európai békerendszer megteremtését. Európa megérett arra, hogy a biztonság, a béke, a jószomszédi kapcsolatok és a termékeny együttműködés kontinensévé válják. Meggyőződésünk, hogy az európai biztonságért síkraszálló államok és a békemozgalom közös fellépése biztosítja az európai konferencia sikerét, kontinensünk békéjét és biztonságának megszilárdítását! Harcot a fegyverkezési verseny ellen A fegyverkezési versenyről szólva Kállai Gyula emlékeztetett arra, hogy a pusztítás eszközeinek előállítására 1968-ban 180 milliárd dollárt fordítottak. A közgazdászok számítása szerint ebből az összegből mintegy 50 millió modem lakást lehetne építeni! S ezt az óriási összeget olyan körülmények között költik a fegyverkezésre, amikor a világon évente még milliók és milliók halnak éhen! Minden oka megvan tehát a nemzetközi békemozgalomnak, hogy harcba vigye híveit a fegyverkezési hajsza ellen. A leszerelésért folytatott küzdelemben az elmúlt évtizedben szerény eredményeket értünk el: az atomcsend- egyezménvt és az atomsorom- pó-megállapodást. Ezt a harcot lépésről lépésre haladva kell tovább folytatni, annál is inkább, mert az atomsorompó-szerző- dést eddig még kevés ország ratifikálta. A veszélyt fokozza, hogy néhány agresz szív külpolitikát folytató ország — a Német Szövetségi Köztársaság és Izrael is —■ képes már atomfegyver gyártására. A NATO húszéves jubileumi ülésén elfogadott távlati tervek is fokozzák az atomfegyverkezést A fegyverkezési hajszát növeli Nixon kormányának az a'döntése, amellyel elrendelte a rakétaelhárító-rendszer kiépítését. A békemozgalomnak tehát változatlan erővel kell küzdenie azért, hogy az emberi kéz és agy, az emberi munka és szellem csodálatos képességét ne pusztító fegyverek előállítására, hanem az emberiség boldogságát szolgáló gépek, gyárak és üzemek, lakások, iskolák és Külföldi vendégek A tanácskozáson elsőként Joseph Marie Ho Hue-ba, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front Központi Bizottságának és a dél-vietnami békebizottságnak a tagja szólalt fel. A dél-vietnami békeharcosok üdvözletét tolmácsolta s arról beszélt, hogy mióta Nixon hatalomra került, az Egyesült Államok tovább halmozza a Dél-Viet- namban elkövetett bűnöket, továbbra is megsérti a VDK szuverénitását, biztonságát Amíg tart a Dél-Vietnam elleni agresszió, amíg teljesen és feltétel nélkül vissza nem vonják az amerikai és csatlós csapatokat, addig a délvietnami nép Ho Si Minh elnök útmutatása szellemében — folytatja küzdelmét a végső győzelemig. Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete nyomatékosan aláhúzta: a vietnami probléma „megoldásának alapja a DNFF és a Dél-vietnami Köztársaság tízpontos béketerve lehet. Ez a javaslat tisztességes kiutat biztosít az Egyesült Államoknak a vietnami háborúból. A vietnami nép szent ügyének tekinti IIo Si Minh elnök végakaratát, s egy emberként vállalja az áldozatokat és a nélkülözést, folytatja a harcot alapvető nemzeti jogainak, .#$ 1954-es genfi értekezleten is elismert érdekeinek kivívásáért. Romes - Csandra főtitkár a Béke-világtanács üdvözletét tolmácsolta. Köszönetét mondott a magyar békemozgalom eddigi tevőleges és eredményes részvételéért a nemzet közi békeakciókban. Szólt arról, hogy a 20 évvel ezelőtt kibontakozott békemozgalom ma átfogja valamennyi földrészt, csatasorba állítja minden ország jó akaratú embereit. Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára a 20 éves békemozgalommal egyidős fiatalokról beszélt, azokról, akik nálunk csak regényekből, filmesből, könyvekből ismerhetik az elnyomás, az éhség, a munka- nélküliség fogalmát. Egyre kórházak építésére, az iroda* lom és a művészet kincsei« nek gyarapítására használjuk fel! Tisztelt kongresszus! Kívánom, hogy tanácskozás suk eredményes legyen: fokozza a békéért vívott harc lendületét, szélesítse a harcolók táborát, s hazánk továbbra is értékes osztaga legyen a világméretű békeharcnak. Meggyőződésem, hogy a népek legszentebb óhaját kifejező mozgalom tel« jesíti küldetését: megszilár« dítja a békét, elmélyíti a népek közötti barátságot és együttműködést — mondotta Kállai Gyula. részvétele a vitában több azoknak a fiataloknak a száma, akikben nem csak ösztönös a békevágy, hanem a világban végbemenő események összefüggéseit is meglátják, így alkotnak ítéletet az emberiség dolgairól. Gordon Schaffer, az angol beketanács elnöke a különböző nézetű embereket tömörítő nemzeti békemozgalmait egy-egy országon belüli és nemzetközi együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. Szóvátette, hogy mindaddig fennáll Európában a háború* veszély, amíg a Ném«*t Szövetségi Köztársaság el nem ismeri az NDK-t és a mása* dik világháború után kiala» kult államhatárokat. Dr. Marcel Delvigne, a bel* ga béketanács országos tan nácsának alelnöke a nyugati országokban működő béke« szervezetek munkájától szá* molt be. Cserháti József ró> mai katolikus (pécsi) megyés« püspök az egyházaknak a bó« kemozgalomban betöltött szó» repét taglalta. Angel Siskov. a bolgár ha« zalias arcvonal titkára nem« zetközi problémákról szólva kiemelte: ha a NATO agresz« szív erőivel nem állna szem» ben oly szilárdan a Varsói Szerződés által egyesített szó- cialista országok ereje, nern lehetne szavatolni kontinen- süpk békéjét. Erdey-Gruz Tibor, a Ma- gyár Tudományos Akadémia főtitkára a plenáris ülés utolsó felszólalója. Rámutatott: a tudomány és a technika fejlettsége ma már nem csak azt teszj lehetővé, hogy kielégít« hető legyen az emberek el« sődleges életszükséglete, ha« nem ahhoz is biztosíthatja a feltételeket, hogy széppé, vál« tozatossá válhasson az embe» ri.ség élete, béke Jegyen a földön és kinek-kinek egyéni vágyai is teljesülhessenek. A felszólalások után a ta* nácskozás elnöke ismertette a kongresszushoz az ország kü» lönböző részeiből érkezett üdvözlő táviratokat. Délután a kongresszus öt témabizott» sápban folytatta munka’«*. A kongresszus vas ü-v.ap reggel folytatja munkáját. Günter de Bruyn: L Nem tudhattam, hogy akkor mennyire fontos volt számomra. Ha azon a kérdésen töprengek, hogy milyen körülmények, események és kik tettek azzá, ami most vagyok, mindig hozzá térnek vissza gondolataim és szülővárosa, Katowice sötét, hideg napjaihoz. A háború második telén történt. Az utcát keményre fagyott sár borította, foglyok csákányozták fel — a város széli szemétdombok csillogó hóhegyekké emelkedtek, köz- . tűk gőzölgő szennyvíz vájt magának utat. A nők gyapjúkendőt viseltek és a rendőrök . az utcán fázósan álltak egyik lábukról a másikra és csap- . kodták kezükkel az oldal u- . kát. Ö is nagyon fázhatott azokban a hetekben, amikor reggel a letakart lámpáktól gyengén megvilágított utcákon a iáborunkba futott. Talán neki is kendő volt a fején és felsőtestén, talán még vékony kabát is volt rajta. Nem tudom, mert amikor jött, még nyugtalanítóan zavaros gyermekálmunkat aludtuk a kék kockás takarók alatt. Csak munka közben láttuk, a padlón guggolva, zöldcsikos ruhájában, akkor sem pillantott fel. Szemét mindig lesütötte. A fiúk mindig körülvették és addig lökdösték, míg elesett, fölegyenesedett és kivörösödött arccal vékony gyermekhangján rójuk kiáltott. — Nem lökni! Furcsán ejtette a német szavakat és a fiúk nevettek. Aztán elsétáltak, sajátságos kiejtését utánozták a többieknek. Ettől kezdve a 120 10— 14 éves fiú csak „Nem lökni”- nek hívta. Bizonyára nem érezte jól magát a konyhán az asz- szonyok és lányok között sem, noha velük titokban lengyelül beszélhetett. Amikor a konyhára voltam beosztva és a felvonó mellől néztem, amint krumplit hámoz, arcának egyetlen mozdulata sem árulta el, hogy észrevette a viccelődést és sikamlós beszédeket. Néhá- nyan az osztályunkból, a nagyok és erősek, akik elismert vezetők voltak és akiket a tanárok ritkán vertek meg, úgy tettek, mintha már ismernék a nőkkel való bánásmódot. A többi konyhalány- nyal valami különös, bizalmas viszonyban voltak — lekicsinylőén kezelték őket, de a lányokat ez látszólag nem sértette. Minden kétértelműségen nevettek, nem maradtak adósak a válasszal és felcsillant a szemük, ha valamelyik fiú a combjukba csípett. Néha látszólag védekeztek is a tolakodással szemben és megfogták a fiúkat, aztán birkóztak, közben szidták egymást és csak akkor hagyták abba, amikor arcuk mór vörös volt. Bozenna azonban csak ült a krumplival teli kád előtt véznán és komolyan, nem nézett fel és nem szólt egy szót sem. Azt hiszem ma- gárahagyott volt, olyan mint én azokban a pillanatokban, amikor rájöttem, hogy más vagyok, ha nem is jobb, mint a többiek... Apám rögtön a háború kezdetén elesett. Amikor a várt bombatámadások miatt megkezdődött a gyerekek kitelepítése Berlinből, azzal a reménnyel utaztam el, hogy anyám szomorú környezetét vidám és kalandos tábori élettel cserélem fel. Nekem Is rettentőek voltak azok a téli hónapok, az egykori iskolaépületben. A Hitlerju- gend-vezetők, akiknek az volt a feladatuk, hogy a tanuláson felül minden percet az állam szempontjából hasznosan tölthessenek el, a katonaságtól való felmentésüket úgy igyekeztek biztosítani, hogy a mi életünket tették a lehető legnehezebbé. A gyötrelmes kiképzés — amely később odáig vitt bennünket, hogy a frontot paradicsomnak véljük—, már akkor megkezdődött De még nem is ez volt a legrosszabb. Én voltam a leggyengébb az osztályban, hosz- szúra nőtt, minden betegségre hajlamos, egy helytelenül kezelt csipőbénulás miatt torna alól felmentett, másokkal szemben ügyetlen, puhány. szóval a hangadók szemében megvetés és gúny tárgya, aki mindig csődöt mond menetelésnél, lövészetben, bokszolásban és tréfában. A tanár, aki kigúnyolt, biztosan számíthatott az osztály helyeslésére. Ha a csoport előtt egyedül velem ismételtette meg a hátraarcokat, a nevetés neki segített. Persze mindig én voltam a hibás, persze mindig nekem kellett szobát takarítani, havat seperni. Ez rettenetes idő volt, de még rettenetesebb lett volna, ha Preuss nem (állt volna mellettem. Preuss és Markmann voltak a tábor „királyai”, a legjobb bokszolok és labdajátékosok. Preuss egyszer olyan erővel vágott mellbe a labdával, hogy eszméletlenül rogytam össze. Nagyon megijedt és attól a naptól a védelmezőm lett. Szerettein, amikor túrákon hátramaradt velem. Sohasem bírtam az iramot a többiekkel. A történeteimet hallgatta, amelyeket egyébként csak az ö kedvéért találtam ki, mert nagyon jói tudtam, hogy barátságunkhoz nekem is kell valamit adnom. De én biztosan ugyanolyan idegen voltam neki ilyenkor, mint ő nekem, amikor bokszolt vagy verekedett. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy véleménjye szerint egy fiúnak miért akkor kell szégyellnie magát, ha gyenge, és nem akkor, ha nem tud énekelni, vagy rajzolni. Csak a vállát vonogatta, s én1 nem tudtam, vajon azért hallgatott, hogy ne sértsen meg vagy a kérdésem saját maga elleni támadásnak érezte Noha szívesen hallgatta történeteimet. ez tulajdonképpen méltóságán aluli volt és ezer szágyellte is magát a többír' előtt. Az egyetlen lehetőség hogy a külszínt megőrizze, szerinte az volt, hogy védelmező szerepét a közvélemény elleni daccal magyarázza. Mintha ezt mondaná a többieknek: „Semmi közöm hozzá, de megmutatom. hogy erősebb vagyok nálatok”. Sejtettem ezt, de mégis örültem ennek a barátságnak, amíg el nem jött az a nap... Egy fagyos délután kezdődött, Reszkettünk a hidegtől, amint az iskolaudvaron álltunk és a tanárok, valamint a Hitlerjugend-vezetők rólunk szóló beszédeit kellett hallgatnunk. Valamit ünnepeltünk, talán egy győzelmet, vagy évfordulót. Felvonuláson kellett volna részt vennünk. amely, mint mondták, arra volt hivatva, hogy a lakosságot nagyobb áldozat- készségre sarkallja. A metsző keleti szél finom pornavat söpört végig az utcákon. A börtön komor fala mellett vonultunk a belvárosba. A mozi előtt foglyok csákányozták a jeget a járdáról, sárga csillaggal a mellükön és Eisenbeck, az egyik vezető, akinek az érettségin Goethéről és Schillerről szerzett ismereteket kellett bizonyítani, eiordította magát: .Juda”... és a 120 gyerek, akiket »szüleik arra neveltek, hogy udvariasak legyenek a ’elnőttékhez és ne kínozzák' ;z állatokat, kórusban harsogta: „...üsd agyon!” (Folytatjuk)
