Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-04 / 230. szám
S. oldaT KET ET MAGYARÖRSZÄÖ ’ 196$ oEtőteer I Külpolitikai összefoglalónk i Megszületett a bonni „kiskoalíeió“ @ Kiesinger könyörgő levele Sebedhez i Gromiko Kanadában tárgyal Gyakorlatilag lapzártáig eldőlt — és mire ezek a sorok megjelennek, Heinemann köztársaság! elnök már hivatalosan is kézhez kapta az erről szóló bejelentést, — hogy szociáldemokrata—szabad demokrata kabinet alakul a Német Szövetségi Köztársaságban. Ez már néhány napja csaknem bizonyosnak látszott, de a kedélyeket felborzolta egy váratlan fordulat lehetősége. Kiesinger, a bukott kancellár a maga részéről igazán mindent megtett, hogy tápot adjon a csodavárók kombinációinak. Egymás után tett olyan értelmű nyilatkozatokat, amelyek szerint a szabad demokrata párt végül is a CDU—CSU-val alakít kormányt és nem a szociáldemokratákkal. Ez eddig még érthető is lett volna: Kiesingemek létérdeke volt a végleges Brandt—Scheel-paktum halogatása és a mérleg nyelvét jelentő szabad demokraták átcsábítása. Az azonban, ami ezután következett, fantasztikusnak bizonyult: Kiesinger ____ megalázkodó, valósággal könyörgő levelet írt Scheel- nek, amelyben „minden területre kiterjedő” szövetséget ajánl fel arra az esetre, ha a szabad demokraták nem az SPD-vel, hanem a keresztény- demokratákkal alakítanák meg a „kiskoalíciót.” A politikai megfigyelők szerint ez a levél nem csak a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem egyben teljes számítási hiba következménye is. Az ajánlat a legjobb esetben is elkésettnek tekinthető és megírása tovább nehezíti a jelenlegi kancellár politikai jövőjét. Kiesinger eddigi — mint a választások bebizonyították, igen tekintélyes — ellenzékéhez ugyanis most csatlakozott azoknak a CDU—CSU- tagoknak a tömege, akik a Scheelnek írt levél útján egyenesen tragikomikusnak látják vezérük viselkedését Ilyen előzmények után ült össze a szociáldemokraták és az FDP képviselői csoportja: hogy külön-külön megvitassa a pártközi tárgyalásokon már elfogadott megegyezést. A szociáldemokratáknál, mint Várható volt hamar ment a jóváhagyás: egyhangúlag fogadták el a Scheelékkel való megállapodás jegyzőkönyvét Az FDP-nél — és ez szintén nem meglepetés, már „az ár felverése” miatt sem — hosz- szabb ideig tartott a tanácskozás, de hasonló eredménynyel. Jelentős tárgyalások színhelye a kanadai Ottawa: itt tanácskozik a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről Gromiko szovjet és Sharp kanadai külügyminiszter. A Reuter rámutat, hogy a két ország először folytat külügyminiszteri szinten tárgyalásokat, méghozzá minden jel szerint eredményesen. Erre utal a kanadai kormányszóvivő rendkívül elégedett, konstruktív hangú nyilatkozata is. Nem vitás, hogy a két hatalmas ország békés együttműködése nem csak a szovjet és a kanadai, hanem — a nemzetközi légkörre jótékonyan ható tényezőről lévén szó — valamennyi nép érdeke. Szovjet hetilap Kínáról Moszkva, (MTI): A Novoje Vremja pénteken megjelent legújabb száma névaláírás nélküli cikkben foglalkozik a Kínai Nép- köztársaság fennállásának két évtizedével. A szovjet hetilap egyértelműen pozitívan ítéli meg az 1949-től 1958-ig tartó fejleményeket. Megállapítja, hogy ebben az időszakban rakták le a kínai ipar alapját, s jelentős változásokra került sor a kínai falvakban is, engesztelhetetlen harc kezdődött a tudatlanság, a kulturálatlanság és az elmaradottság ellen. 1958-ban Kína társadalompolitikai szerkezete már más volt, mint 1949-ben. A cikk „történelmi paradoxonként” említi azt, hogy éppen 1958-ban hajtottak végre éles belpolitikai fordulatot a kínai vezetők, s intéztek — a „nagy ugrás” és a „népi kommunák” meghirdetésével — voluntarista kihívást a történelmi és gazdasági törvények ellen. Egyúttal hozzáláttak a kínai állam külpolitikájának alapvető ári Irányításához. Ennek a valóban tragikus következménnyel járó fejleménynek — húzza alá a Novoje Vremja — kétségkívül voltak bizonyos objektív okai is. Közéjük lehet sorolni azt a tényt, hogy a forradalom győzelme előtti kínai munkásosztály számszerűen kicsiny volt: a proletár csepp feloldódott a kispolgári tengerben. Mindamellett ez a legkisebb mértékben sem ad alapot arra, hogy a kínai dráma végzetszerű elkerülhetetlenségéről beszéljünk. Az országban lejátszódó drámához mindenekelőtt szubjektív tényezők vezettek: többek között a jelenlegi kínai vezetők nacionalista korlátoltsága. Ezzel kapcsolatos politikájuk szovjetellenes iránya is. Az SZKP és a szovjet kormány — folytatódik a cikk —- minden tőle telhetőt megtett és megtesz, hogy fenntartsa a normális kapcsolatokat a két állam között, miközben hosz- szú évek során át rendkívüli önuralomról és türelemről tett tanúbizonyságot. Kína iránti politikánkban, mint ezt Számos pártdokumentum leszögezte, abból indulunk ki, hogy a viszony romlása ellentmond mind a szovjet, mind pedig a kínai nép legfőbb érdekeinek. A továbbiakban a Novoje Vremja rámutat arra. hogy a kínai nép rendkívül súlyos helyzetben köszöntötte nemzeti ünnepét. „A köztársaság kikiáltása 20. évfordulójának küszöbén a népet értelmetlen és kimerítő belső harcba sodorták, soviniszta csapásokkal kábították el és zilálták szét. Az ország elvesztette reális gazdasági távlatait. A kínai nép szocialista vívmányait súlyos veszély fenyegeti. Az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság jubileuma napján a pekingi utcákon szovjetellenes dalok és jelszavak hangzottak el, nem csupán bennünk, de az egész világ kommunistáiban csak keserűséget ébreszt.” A szovjet hetilap cikke ezekkel a sorokkal zárul: mégis meggyőződésünk, hogy mindaz, ami most Kínában lejátszódik, nem törvényszerűség, hanem csupán tragikus epizód az ország történelmében. A Kínai Népköztársaság objektív (fejlődésének követelményei mélységesen ellentétesek a jelenlegi vezetőség irányvonalával. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kínai nép előbb vagy utóbb eligazodik az eseményekben és félresöpri a jövőt eltorlaszoló mesterséges akadályokat, amelyeket az általa 1949-ben választott úton emeltek. Atomrobbantás az Aleut- szigeteken Anchorage (MTT): Az Egyesült Államok csütörtökön több mint egymillió tnt erejű föld alá helyezett nukleáris szerkezetet robbantott fel az Aleut-szigeteken. A detonáció magyar idő szerint 23,06 órakor következett be, hat perccel ez eredetileg kitűzött idő után. A halasztásnák az volt az oka, hogy a robbantásra kijelölt időben az Amchitka-sziget, a robbantás színhelye fölött két amerikai katonai repülőgép haladt eL A nukleáris szerkezetet egy 2,28 méter széles és 1280 méter mély vulkánikus sziklaüregben robbantották fel. A japán központi meteorológia intézet pénteken közölte, hogy az amerikai kísérleti robbantást Japánban több helyütt észlelték. Az intézet szerint a detonáció a Richter- skálán 6,5 fokos kilengést jelzett. Mint ismeretes, az amerikai kísérleti atomrobbantást heves nemzetközi titltakozás előzte meg. Brezsnyev vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség utazott Berlinbe Moszkva (MTI): Leónyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével pénteken szovjet párt- és kormányküldöttség utazott Berlinbe. A küldöttség a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, az NDK államtanácsának és minisztertanácsának meghívására részt vesz a köztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. MOSZKVA A Lengyel Népköztársaság párt és kormányküldöttsége, amely október 1 óta az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban, pénteken délelőtt hazautazott Moszkvából. Gomulka és Cyrankiewicz a látogatás során Moszkvában megbeszéléseket folytatott a szovjet vezetőkkel az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság sokoldalú, együttműködésének további fejlesztéséről, valamint a feleket kölcsönösen érdeklő időszerű nemzetközi problémákról. TEL AVIV Izraeli repülőgépek pénteken reggel egyidejűleg támadást hajtottak végre a Szuezi-csatoma déli térsége és a Szuezi-öböl nyugati partvidéke ellen — jelentette be egy izraeli szóvivő. A szóvivő állítása Bzerint a támadások „megtorló jellegűek”. Ugyancsak Tel Avivban közölték, hogy pénteken reggel Port Tevfik térségében tűzharc kezdődött a csatorna két oldalán állomásozó izraeli és egyiptomi alakulatok között. Egy izraeli katona megsebesült. POZSONY Pénteken O. Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a pozsonyi várban fogadta Urho Kekkonen finn elnököt. A találkozón elmondott beszédében Kekkonen hangsúlyozta a finn és csehszlovák népnek az egyetemes béke megteremtésére irányuló közös törekvését. O. Klokoc felszólalásában méltatta a finn államfőnek a békés egymás mellett élésért folytatott tevékenységét és gratulált Kekkonennek a prágai Ká- roly-egyetem díszdoktorává avatása alkalmából. BUKAREST * A Román Szocialista Köztársaság kormányának meghívására október 27-től 30-ig hivatalos látogatást tesz Romániában Pieter de Jong holland miniszterelnök és J. Luns külügyminiszter. (Folytatás az 1. oldalról) vetkezetesen, s egységes akarattal képviselik azt, a legbonyolultabb helyzetből is kiutat mutat, s előbb-utóbb komoly eredményhez vezet Mindig tudta azt, hogy a makacs türelem, s a hétköznapokban helvtállni tudó, el nem lankadó munka és szí- ’ vósság is beletartozik a forradalmár erények sorába. S benne adva volt az építő munka mindennapjainak ez a csöndes és szép hősiessége. — Egész életében következetes internacionalista volt. Harcolt a p -tár nemzetköziség ügyéért, a Szovjetunióhoz, Lenin pártjához fűződő megbonthatatlan barátságért, a dolgozók nemzetközi összefogásának erősítéséért. — Áttekintve és magasra értékelve életútját, pártunk Központi Bizottsága kegyelettel rója le tiszteletét ravatalánál, osztozva az elhunyt családjának mély gyászában. — Szirmai elvtárs nem lehet többé köztünk, de életei munkássága számtalan áttételen keresztül tovább hat. Barcs Sándor búcsúszavai A Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében Barcs Sándor, a MUOSZ elnöke, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója mondott búcsúszavakat. Méltatta Szirmai Istvánnak a sajtó irányításában betöltött szerepét. — Mint vezetőnek megvolt az a kivételes képessége, hogy az egész újságírótársadalom politikai, esztétikai, szakmai gondjait, mindannyiunk számára szabatosan meg tudta fogalmazni, s úgy fogalmazta meg, hogy azzal valóban a mi saját gondolatainkat kötötte csokorba — mondotta. Sohasem felejtjük el szavait, hogy a tájékoztatás nyíltsága, őszintesége és teljessége a demokrácia elengedhetetlen tartozéka, s fontos feltétele a szocialista tudat formálásának — tömegek közéleti tevékenységinek, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésének, ö maga is szenvedélyesen szerette és igényelte az őszinte hangot, » fáradhatatlannak bizonyult, ha embereket kellett meggyőznie. A kommunista ember tiszta humanitásával segített mindenkinek, aki tanácsért, vagy támogatásért fordult hozzá. Száz és száz magyar újságíró gyászolja benne nem csak a nagyszerű tehetséges kollégát, hanem azt az embert is, aki egyéni életük egy-egy nehéz szaka* szán melléjük állt, válságos helyzetükön átsegítette őket. Ravatalánál ünnepélyesen ígérjük: mindig olyan szilárd meggyőződéssel, hittel hirdetjük és védjük pártunk és népünk igazát, ahogyan 5 tanította, s ahogyan egész életművével és minden cselekedetével példázta. Orbán László búcsúja a harcostárstól A barátok és harcostársak nevében Orbán László, a párt Központi Bizottsá/ának tagja, á művelődésügyi miniszter első helyettese emlékezett Szirmai Istvánra. — A kommunista harcostól, a törhetetlen forradalmártól búcsúzunk, aki a fasizmus súlyos megpróbáltatásainak időszakában és a szabaddá vált ország építésében egyaránt az első sorokban • harcolt ügyünkért — mondotta. Szerette az életet, az emberek közt érezte jól magát, vitázott velük, tanította őket és tanult tőlük. Ismerte gondolataikat, érzéseiket, s talán ezért is tudta olyan nagyszerű érzékkel a marxizmust mai életünk, társadalmunk kérdéseivel egybekapcsolni. Ezért tudta meggyőződéssel képviselni megújhodott pártunk politikáját. — Gyászoljuk a hű barátot, aki rendíthetetlen volt a harcban és a végtelenség’;' hűséges ahhoz, akit barátjául fogadott. Életének munkája nem száll vele a sírba, fennmarad abban a műben, amelyet mint a párt hű fia és egyik kiváló vezetője segített létrehozni: az új hazában, népünk szebbé vált életében. A gyászszertartás az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. Felmentés a „zöld sapkás" gyilkosoknak Két hónappal a bűntény kipattanása után az amerikai hadvezetés újra elővette a gyilkossággal vádolt „zöldsapkások”, Rheault ezredes és a különleges hadviselési alakulatokban a keze alatt szolgáló további öt tiszt dosz- sziéját. De az eljárást forma szerint csak azért hirdették meg a hírhedt kommandók e hat tagja ellen, hogy megindulhasson a mentőgépezet, s gyorsan fátylat is igyekeztek borítani a kínos ügyre: az amerikai hadseregügyi miniszter elejtette a vádat, mert a tanúkat „nemzetbiztonsági okokból” nem lehet kihallgatHol van a holttest? Közben azonban különös dolgok történtek. Bár a hadsereg szóvivője szeptember végén megerősítette: az áldozat neve valóban Thai Khac Chuyen volt — holttestét még mindig nem találták meg és hivatalosan eddig még senki nem közölte, hogy mi volt a feladata a ..zöldsapkások” táborában. Ennek a vérrel írott és valóságos kémtörténetmek — vagy inkább politikai kriminek? — azonban nem ez az egyetlen ismeretlené. Változatlanul nem világos, hogy a hadsereg, és személy szerint Abrams tábornok, a Vietnamban harcoló amerikai alakulatok parancsnoka miért kezdte egyáltalán szellőztetni az ügyet? Igaz ugyan, hogy az amerikai hadsereg és a különböző kémszervezetek, elsősorban a CIA között éppen Vietnamban korábban is napirenden voltak a villongások, így nem elképzelhetetlen, hogy a „zöldsapkások” ügyének kipattanásában ez is szerepet játszott. Van azonban egy ennél is valószínűbb lehetőség. A Rheault ezredes-féle kommandók gyilkossági botránya kétségtelenül jó alkalmat kínált, hogy a félmilliós amerikai reguláris haderő által nyílt sisakkal vívott nagy háborúról — arra az „árnyékháborúra” terelje a figyelmet, amelyet a köneny és a tőr gáncs nélküli rablólovagjai folytatnak Vietnamban. Itt most nem csak arra gondolunk, hogy a „zöldsapkások” gyilkossági ügyében van éppen elég rejtélyes és drámai elem. amivel le lehet kötni a nagyközönség figyelmét. Nyilvánvaló ugyanis a törekvés, hogy a hadsereg, a többi között Abrams tábornok utján, elhatárolja magát Rheault ezredesék akciójától. Vajon ennek nem az-e a célja, hogy egy olyan pillanatban, amikor az amerikai közvéleményben újabb morajló hullámokat vet a háború elleni tiltakozás, egyetlen — aljas — gyilkosság tetteseinek „kiadásával” próbálják — felértékelni az intézményesen gyilkoló hadigépezetet? CIDG, PRU és társai Bármi is volt az eredeti cél, ma már határozottan körvonalazódik, hogy a „zöldsapkások” dossziéjának kiteregetése — alkalmasint visz- szafelé sült el. Az árnyékháború 6, tiszti váll-lapos katonájáról a figyelem természetszerűen fordult — a különleges hadviselési alakulatok egész tevékenysége, s kivált délkelet-ázsiai működése felé. Az amerikai újságolvasó immár nem hat „magányos gyilkos” (és két tiszthelyettes) személyét ismeri, hanem azt is tudja, hogy a „zöldsapkások” 45 ezer vietnami hegylakót képeztek ki és osztottak be zsoldosszolgálatra. Ezeket a zsoldososztagokat különböző neveken emlegetik: CIDG (Polgári Állományon- kívüli Harci Csoport), PRU (Tartományi Felderítő Egység) — működésük lényege azonban az, hogy ott, ahol az amerikai katonaság tehetetlen, elvégezzék a „tisztogató akciókat”. A New York Times némi viszolygással „halál-kommandóknak” minősíti ezeket a zsoldoscsapatokat és megírja róluk, hogy nem csak vietnami területen, hanem Kambodzsában és Laoszban is bevetik őket. Ez egybevág az AFP francia hírügynökség helyszíni tudósításával, amely nyílt titokként említi, hogy a „zöldsapkások” és kisegítő zsoldosalakulataik szeptember közepén a laoszi Kang Khai térségében valóságos külön háborút vívtak az ottan) hazafias erőkkel. Folytatás Laoszban Ezek a leleplezések pedig a Fehér Ház szempontjából kellemetlen pillanatban láttak napvilágot. Éppen a napokban kezdte szellőztetni Mansfield szenátor, a demokratapárti szenátusi frakció vezetője, hogy az Egyesült Államok laoszi jelenléte máris olyan méreteket öltött, ami „egy új vietnami háború lehetőségével terhes”. így történt tehát: „a zöld sapka”, ahelyet, hogy jótékony ködfátylat borított volna a nagy háborúra — egy még nagyobb háború veszélyeiről rántotta le akaratlanul is a leplet... Ez pedig sem a Fehér Ház, sem a hadügyminisztérium nem tűrhette. Ezért született meg a gyors döntés a vád elejtéséről. Kérdés azonban, hogy mindazt, ami napvilágot látott. oly könnyen elfelejti-e az amerikai közvélemény? S. P.
