Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

W89 -'ktdber M. ft»;«* MAG* ÁROSBA« I. eMcá Kiapadhatatlan forrás Gyakorlat már a pártveze­tésben, hogy mielőtt egy-egy nagyobb horderejű kérdésben döntene, előbb a közvéle­ményhez fordul. Segítséget, véleményt, javaslatokat kér, összegezi a kommunisták és a pártonkívüliek tanácsait, észrevételeit, s csak azután születik meg a határozat. Ez a lenini vezetési stílus sok­sok eredménynek a forrása. Emlékezzünk csak a munkás- osztály helyzetének a vizsgár latáról született határozatra, az ipartelepítésről, a tájékoz­tatás javításáról elfogadott határozatra, vagy a legutóbbi­ra, amely tudománypolitiká­ról szól. Mind mind a továb­bi előrehaladás egy-egy kiin­dulópontja, olyan iránytű, melyhez igazodni kell. Elért eredményeink, sikere­ink egyik pillére a párthatáro­zatok végrehajtása. Ezért is hangsúlyozzuk, hogy a párt- határozatokhoz való viszony, a párthoz való viszony is. Tükrözi magatartásunkat, felfogásunkat. Az elvszerű, az élet fejlődé­sét elemző pártvezetésnek tudatosan kell kitapintania azokat a pontokat, amelyek előrelendíthetik egy-egy te­rületen a fejlődést. Erre szük­séges koncentrálni, itt végez­ni elemző munkát, hiszen a párthatározatoknak az a cél­ja, hogy rámutassanak a fo­gyatékosságokra, azok okaira, a kivezető útra, a megoldás módjára és ezekre mozgósít­sák az egész párttagságot. Bár nem általános még ez a mun­kastílus pártszervezeteinknél, de már vannak figyelemre­méltó kezdeményezések. Em­líthetnénk a Nagykálló Járási Pártbizottság példáját, amely a tanyatelepülések fejleszté­se ügyében született, s olyan mozgalmat bontott ki, amely­nek nyomán néhány év alatt szinte megváltozott a járás tanyavilágának helyzete. Ho­gyan érhettek el ilyen si­kert? Csak a következetesség­gel. Mert ez a lényeges. Hiá­ba születnek sokszor jó, he­lyi párthatározatok, ha nem segítik és ellenőrzik ezek vég­rehajtását, ha elhanyagolják, vagy megfeledkeznek róla. Összefüggés van a párt ha­tározatai és a helyi politika kialakítása között. Pártszer­vezeteink akkor járnak el helyesen, ha a határozatokat a saját adottságaiknak megfe­lelően, a viszonyokat elemezve értelmezik és alkalmazzák. Ez gondos előrelátást és elemző munkát igényel. Örvendetes, hogy az utóbbi években nö­vekedett a pártszervek és pártszervezetek önállósága, kezdeményezőkészsége, bár itt-ott még mindig felülről várják az instrukciókat, szem­pontokat. Az önállóságot meg­követelik az új viszonyok, a gazdaságirányítás új rendsze­re, hiszen a pártszervezetek­nek ezekhez alkalmazkodni- ok kell, ha azt akarják, hogy „gazdái” legyenek a terület­nek, s idejében reagáljanak a problémákra. Csak így érvé­nyesülhet helyesen a pártve­zetés. A párthatározatok fontos emelői lehetnek a pártegység erősítésének. Elsősorban azál­tal, hogy ezek a határozatok csak akkor helyesek, ha a párttagság véleményére épül­ve, s a pártonkívüliek javas­latainak a figyelembevétele alapján születnek. A pártha­tározatokban sűrűsödik és ki­fejezésre jut a pártdemokrá­cia elve, végrehajtásával pe­dig a pártdemokrácia érvé­nyesül. Súlyos hibát "követ el az a pártvezetés, amely nem fordít gondot a párttagság és a pártonkívüliek véleményé­nek a tanulmányozására, ész­revételeik, javaslataik tanul­mányozására. Ezzel megfoszt­ják magukat egy olyan állan­dó forrástól, amelyből min­denkor meríteni kell. .De így el is szigetelődhetnek, vá­laszfalat húznak láthatatlanul is a párt és a tömegék közé. Sajnos e veszélyre nem min­den pártszervezetünk reagál érzékenyen, s ez az egyik oka annak, hogy sokszor csak úgy általá­ban születnek határozatok, amelyek sehol és mindenhol „érvényesek” és elfogadhatók. Ezek nem viszik előre a fej­lődést. Gyakori probléma, hogy pártszervezeteink vi­szonylag kevés időt és ener­giát fordítanak még a jó ha­tározatok végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzé­sére is, de főleg a számonké­résre. Tapasztalatok tanúsítják: ahol konkrét, a faladatokat pontosan meghatározó határo­zatok születnek, s ezeket el- li viták előzik meg, ott azt magáénak érzi az egész párt­tagság és becsületesen dolgo­zik megvalósításáért. Hiba azonban, hogy egy meghatá­rozott időszakban sok határo­zat születik, s bizony nem, vagy alig jut idő a végrehaj­tásra. Előfordul olyan is, hogy ugyanarról a kérdésről született határozat mellett még egy másikat fogadnak el, s ezzel zavart és bizonytalan­ságot okoznak. Fontos a párthatározatok egységes, helyes értelmezése és alkalmazása. E tekintetben tapasztalható fejlődés, s tanú­sítja a párt szervezeti és cse­lekvési egységének erősödését. Nem lehet tehát könnyen venni, tessék-lássék mód vég­rehajtani egy-egy párthatáro­zatot, mert ez gyengíti a párt­fegyelmet, mely kihat a tár­sadalmi életre is. Ahol komo­lyan kezelik saját és a felsőbb pártszervek határozatait, ott ez meg is látszik. Mondhat­nánk azt is, hogy a pártveze­tés komolysága, a párthatáro­zatokhoz való viszonytól is függ. Gyengítheti is. de ugyanakkor erősítheti is a pártfegyelmet, az egységet, serkentheti a párLdemokrácia érvényesülését, a párttagság aktivitását és a pártonkívü­liek mozgósítását. Egy mon­datban: jó összekötő kapocs lehel a párt és a tömegek kö­zött Farkas Kálmán « ; ALÁÍRTÁK a „KISHATÁRMENTV’-T Novemberben már megindul a kölcsönös szállítás Kárpátontúl és Szabolcs között Mint már többször hírt adtunk róla, az elmúlt hé­ten szabolcsi kereskedelmi delegáció járt a Szovjetunió Kárpátontúli területén ab­ból a célból, hogy megkös­sék a Szabolcs-Szatmár me­gye és a baráti ország ha­tár menti területei között az első úgynevezett „kisha- tár menti” egyezmény első árukontingensére a konkrét megegyezést. A küldöttség vezetője, Galambos István, a kisha- tár menti ügyletek szakle­bonyolításával megbízott HUNGARÖCOOP Szövet­kezeti Külkereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatója így ér­tékelte hazatérte után a tár­gyalásokat : — Igen jelentős lépésnek tartom, hogy a két, fővá­rosától távoli országrész kö­zött sikerült megindítani az első közvetlen forgalmat, és ezzel a határ mindkét olda­lán élő lakosságnak az ellá­tását jelentősen javítani. Mint a szabolcsi szövetkeze­ti kereskedelemnek és ipar­nak szakmai segítséget nyújtó vállalat vezetője, a tárgyalásokat és üzletkötése­ket sikeresnek tartom, hasz­nos kezdetnek ahhoz, hogy negyedévenkénti újabb tár­gyalásokkal és megállapodá­sokkal rugalmasan alkal­mazkodva az igényekhez, je­lentősen növekedő lehetősé­ge nyíljék fejlődnie a ha­társzéli szövetkezeti szer­veknek. Amellett éppen ezekkel a tárgyalásokkal újabb állandó kapcsolat is létesült a két ország határ menti emberei, szervezetei között, nem az első, és re­mélem, nem is az .. utolsó, de valamennyi a két nép barátságát szolgálja. A küldöttséggel a Szov­jetunióban járt Aczél Béla elvtárs, a MÉSZÖV elnöke, és Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke, mint a két legérdekeltebb megyei szerv vezetője. Az egész ügylet szintén velük utazó ügyinté­zőjét, Szilágyi Gyula elv­társat, a MÉSZÖV elnökhe­lyettesét kérdeztük, milyen eredménnyel végezték be a tárgyalásokat. — Szívélyes fogadtatás­ban részesültünk, — mon­dotta Szilágyi elvtárs — és alaposan megnéztük az új kereskedelmi kombinátot is, ahol az árubemutatónkat megrendeztük és a tárgyalá­sokat is folytattuk. A rakos- nói kereskedelmi kombinát, mely két éve épült, mintája odaát is az új kereskedelmi központoknak. Földszintjét üzletsor foglalja el. Emeletén vendéglátóegység helyezke­dik el. A zárt étteremben volt a kiállításunk és mel­lette, a teázó-kávézóban ren­dezte meg a Nyírbátori ÁFÉSZ a divatbemutatót, melynek nagy sikere volt. A szomszédos teremben tár­gyaltunk. Amikor egy-egy cikk szóba került, mindjárt az asztalra is lehetett tenni a mintapéldányokat. Egyezményünket ez év utolsó két hónapjára kö­töttük meg. Novemberben már mindkét fél szállít. Az általuk lekötött szovjet áru­cikkek között szerepel épí- tőfanyag, ablaküveg, szeg. Ezenkívül kapunk hűtőszek­rényeket, villanyvasalót, ét­készletet, mopedeket. Jelen­tősnek tartom, hogy sikerült kerékpáralkatrészeket is le­kötnünk. Ezenkívül tranzisz­toros rádiókat és hozzá kel­lő mennyiségű szárazelemet. Végül az élelmiszerek közül csípős mustárt, halkonzerve­ket, olajos halat, lisztes ipari édességeket, kekszet, ostyát, szóval csupa nálunk is ke­lendő cikket. A mi ottani szállításaink között első helyen állanak a férfi és női felsőruházati cikkeik, ruhák és felsőruhák, ezenkívül bőrcipők, melyek­nek gyártását az ottani mé­retállások szerint hamaro­san megkezdik. Sok divat­cikk is elkelt a magyar áru­listáról, kisipari golyóstol- lainkra is szállítási szerző­dést kötöttünk, ezenkívül je­lentős az érdeklődés vendég­látóipari- és boltberendezé­seink iránt, valamint palac­kozott gyümölcspálinkáink is rajta vannak az aláírt áru­cikklistán. — Azt remélem — fejez­te be tájékoztatását Szilágyi elvtárs — hogy mindez még csak a bíztató kezdet és ha­marosan megismétlődő tár­gyalásainkon tovább széle­síthetjük úgy az áru mennyi­ségi körét, mint választék­bőségét, mindkét oldalon a határ mentiek örömére. (gnz) Az ember vett egy üveg bort a restiben, nem drágát, csak pecsenyefehéret, egy új­ságot is a zsebébe hajtogatott, úgy ült a vonatra. Oroszlány­tól Rakamazig elfogyott a bor (pedig csak egye­dül itta, apró kortyokban),' és végigböngészte az újságot is. Eddig nem szólt, de most megjött a kedve a beszédre. Nem az ital oldotta meg a nyelvét, hanem a családias hangulat, mely legtöbbször kialakul a kupéban, ha hosz- szú az út, meg ha egyivású emberek kerülnek egymás mellé. A kocsiban mindenki régi utazó. Ilyen helynevek röp­ködnek, mint: Kazincbarci­ka, Tiszaszederkény, meg Mosonmagyaróvár. Szabolcsi­ak. Ha húsz évig dolgoznak távol, akkor sem szoknak le a jellegzetes kettős hangzók­ról (jaó, ezt hallani egymás szájából) és putinának neve­zik a zsírosbödönt. Ebből az is kiderül, hogy a megyének PATRONALÁSBÓL barátság Egv fővárosi üzem dolgozói „.hazajárnak“ Tiszaesécsére Jubilál egy barátság. S a szót — „barátság” — senki . sem érzi itt erőltetettetek, ugyanis egy szatmári falucs­ka kapcsolata, mely éppen tíz évvel ezelőtt szövődött a főváros egyik könnyűipari üzemével, már megérlelte ezt a meghitt kifejezést. Legutóbb a tiszacsécsei fel- szabadulási évfordulóra egy vasárnap a „főnökök” jöttek el, együtt ünnepelni a falu lakóival, de az évtizedes kap­csolat során jártak itt nagyon sokan, főnökök és beosztottak, munkások és adminisztráto­rok. 1960-ban kezdődött Hogy is szövődött ez a ba­rátság 300 kilométer távol­ságban a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat 6. üzemága és Tiszacsécse között? Hófehér hajú. hatvanas ko­rú férfi válaszol. Ménes Já­nos igazgató, Debrecen vá­ros egykori polgármestere, az alföldi metropolis első de­mokratikus vezetője: — Az V. kerületi pártbi­zottság tsz-patronáló csoport­jaként kerültünk kapcsolatba a csecseiekkel 1960-ban. Hogy miért épp velük? Talán Mó­ricz Zsigmond szelleme von­zott minket, meg a mai ti­szántúli emperek őszintesége, varázsa ... Szabó István nyugdíjas igazgató hozzáteszi: — Én pedig erről a kör-’" nyékről kerültem el... Ma már nem igen hasz­nálják sem a pestiek, sem a csécseiek a kissé hivatalos kifejezést: patronálás. De a „lejönnek” szót is új kife­jezések helyettesítik ma már: eljönnek, hazajönnek a mun­kások. S valóban hazajönnek, hiszen sok-sok momentum köti őket ide a faluhoz. A tízéves barátság króni­kájából szívesen idézgetnek a falubeliek. A múltat a „Mó­ricz Zsigmond” művelődési ház építése jelenti a kapcso­lat történetében. Közbenjárás kulfúrház-ügyben — Amikor először jártunk Csécsén, megdöbbentett min­ket, hogy a nagy író falujá­ban elavult kultúrház szol­gálja a falu kulturális életét — mondja Ménes János. — A művelődésügyi miniszternél kopogtattunk a falu ügyében. Szereztünk pénzt, majd újabb kilincselésekkel építőanyagot és építőkapacitást. Az Ipar­terv KISZ-szervezeténél egy lelkes Móricz irodalmi est hatására társadalmi munká­ban olyan tervet, kaptunk, amit azóta máshova is adap­táltak ... Később a község és a kör nyező falvak villamosításá- * nak meggyorsításában jártak közben a falusiak munkás- barátai.' műszaki berendező seket adtak a helybeli tsz- nek, segítettek a rizstelep lét rehozásában. A község melletti folyam­szakaszon 1944 óta rendelet tiltotta a halászatot. A gyá­riak addig jártak az illeté­kesek nyakára, míg a tsz-nek megszerezték a halászati en­gedélyt ... Munkaalkalmat teremtettek Ismerve a község adottsá­gait, munkaerőhelyzetét, so­kat törték a fejüket az üzem vezetői, hogyan segíthetnének a tiszahátiak gondján. Bizo­nyos megoldást jelentett a több ezer nemesfűzdugvány, melyet a téli foglalkoztatás alapozására hoztak a csécsei­eknek, de a legtöbbet mégis az nyújtotta, hogy a 14 ezer főt foglal­koztató fővárosi nagyvál­lalat bedolgozó részleget honosított meg Csécsén. Most mintegy negyvenen dolgoz­nak itt A fehérneművarrás­sal, gyermekkelengye, iskola­kötények készítésével, sálszö­véssel munkát, keresetet biz­tosítottak azoknak, akik ko­rábban nem tudtak elhelyez­kedni. Ma már tehát nem csak a fővárosból érkezik ide a segítség. A bédolgozók kész munkái rendszeresen indul­nak Budapest felé ... A község felszabadulásának 25. évfordulóján rendezett vasárnapi ünnepi tanácsülé­sen a csécseiek között ott ült a vállalat négy küldötte. Együtt ünnepeltek egy ha­talmas munkáskollektíva kép­viselői falusi barátaikkal, együtt köszöntötték a szabad­ság jubileumát Móricz Zsig­mond földijeivel. Szilágyi Szabolc* Korszerű gépsoron történik a kerékpártömlők gyártása' a Nyíregyházi Gumigyárban. Hammel József léi». — Hosszú út nem a homokdombokkal tar­kított szabolcsi része lökte őket a világba, hanem a Felső-Tisza, meg a Szamos vi­dékére, vagyis Szatmárba, Beregbe valók. Úgy bizony, az ember, , aki előtt az üres borosflaska ár­válkodik, még most is kompon — vagy ahogy feléjük neve­zik, hidason — utazik minden második héten, amikor haza­látogat. Reggel indul el. s a Szamosban már a csillagok fürdenek, mire hazaér. De megéri... És most kimondja, amire régen készült itt a vo­naton: négyezer forintot ke­res a bányában. Elismerjük, el kell ismernünk, négyezer forint szép pénz. Az ember azonban folytatja: — Nem is kell magam meg­szakítani. Nézzék — s mutat­ja kabátja hajtókáján » törzsgárdajelvényt —, tizen­öt esztendeje léptem be, is­merem a dörgést, meg az öre­geket már kimélik is. Negyven- nyolc éves vagyok, innen me­gyek nyugdíjba... Nem volt nekem semmim, amikor megnősültem. Odake­rültem az após házához, ők sem voltak gazdagok, de azért volt egy kevés föld, jószág, miegymás. Mindenki gazda akart lenni, csak velem bán­tak úgy, mint a cseléddel. Na, azt a szentséges... egy este azt mondom az asszony­nak: holnap már itt sem va­gyok. így lettem a magam ura. Eleinte nehéz volt, ke­gyetlen nehéz, hányódtam ide-oda, hosszú lenne azt el­mondani. De nézzék a tenye­rem, nincs most azon egy törés, semtm, A gépek dol­goznak helyettem. A lányom meg tanárnő lesz. Ösztöndíjat keveset kap, mivel hogy több mint ezer.forint nálunk az egy családtagra jutó kereset. De micsoda kollégiumban la­kik Nyíregyházán! Megkere­sem én nekik a pénzt, meg­keresem. Van már házunk, bútor. És sok könyv! Azt a leányom veszi, de kell is. Az olyan históriás dolgokat én is kedvelem. Meg a lexikont... A múltkor beszélgetnek a fia­talok, hogy így a pszichológia meg úgy. Persze, hogy nem tudtam, mit jelent. A nyel­vem is mindig megbicsaklott. Este aztán titokban megnéz­tem a lexikonban... Beszélne még, de Nyíregy­házán át kell szállni. Látom, amint kopott kofferjével megy a sínek között. A háta hajlott, a járása kicsit roggyant és a vállát túlságosan is lehúzza a könnyű csomag. Hiába, a bá­nya az mégiscsak bánya. . Ssraíinati Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom