Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-29 / 251. szám
»69. Oktober 29, A PÁRTÉLET IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Közös és egyéni felelősség ARRÓL PANASZKODIK a termelőszövetkezeti párttitkár, hogy bár öttagú a vezetőség, neki magának kell minden ügyben eljárnia. Kell, mert különben nem mozdulna semmi, maradna, ahogyan van. Az üzemi párt- szervezetben arról hallunk, hogy döcög a munka, mert a reszortfelelősök csak töredékét végzik el annak, ami feladatként vár rájuk. Másutt viszont azt vetik a gazdasági vezetők szemére, hogy csakis és kizárólag a pártszervezet titkárával tárgyalnak, mintha a pártvezetőség többi tagja, s a közöttük lévő munkamegosztás nem létezne. Az önként vállalt tisztség terheinek egyenlő viselése az egészséges, a gyakorlatban érvényesülő munkamegosztás, a vezetés kollektivitása a pártalapszervezetek egy részében tény, másik részében viszont óhaj csupán. Ezekben a kommunista közösségekben vezetőség ugyan van, de: nem vezet. Sokféle ága-boga van annak, mi mindentől függ a kollektív vezetés elvének gyakorlati érvényesítése. Kétségtelenül nagy szerepet játszik benne a vezetőség tagjainak okos, igényes kiválasztása. Nem jó dolog öt vagy hat tisztség mellé egy újabbat adni, s vállalni. Az sem bíztató, ha valakit csak hosszas kapacitálás után lehet megnyerni a vezetőség tagjának, s még kevésbé, ha a feladatkörök egymás közötti megosztásakor figyelmen kívül hagyják a rátermettséget, tudást, tapasztalatot, A jó választás, a közösség igényessége a bizalom megadásában már alap az eredményes tevékenykedéshez. Ez az alap azonban csak akkor szilárd és tartós, ha kiegészül még valamivel. Az átgondolt, tervszerű munka igényével, s az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. NAPJAINKBAN, az egyre bonyolultabbá váló gazdasági tevékenység, a hivatalokkal szembeni megnövekedett követelmények nem adnak módot arra, hogy a kommunista közösségek ötletszerűen nyúljanak egyik vagy másik kérdéshez. Ahol ez történik, ott rögtön kiderül: a vezetőség nem fontolta meg, mit és hogyan akar, nem határozta meg, tagjai miért és miként felelősek. Ha így, az eseményekkel sodródva dolgozik a vezetőség nem képes többre maga az egész pártszervezet sem. Ezért nem formai, szervezeti, hanem nagyon is tartalmi kérdés: a vezetőség gondot fordít-e a munkaterv kidolgozására, taggyűlésen való alapos megvitatására, vagy csak a látszatnak eleget téve vetnek papírra valamit Érdekes tapasztalatot fogalmazott meg az egyik üzemi pártszervezet titkára Miközben arra ügyeltünk — mondotta —, nehogy elsikkadjon a vezetőség közös felelőssége a tagság előtt a végzett munkáért, illetve azért, amit elmulasztottunk, figyelmen kívül hagytuk a a vezetőség tagjainak egyéni felelősségét. Azt, hogy elsősorban tőle kell számon kérni, mi történt a rábízott területen, az oktatásban éppúgy, mint a tagdíjfizetésnél. A tapasztalat, melyet tömören megfogalmaztunk, aligha csak egyetlen helyen érvényes. A kollektivitás, mint vezetési stílus, munka- módszer, nem ' áll ellentétben az egyéni felelősséggel, sőt, egyik sem lehet meg a másik nélkül. A PÄRTALAPSZERVEZE TEK némelyikében éppen erről feledkeznek el. Arról, hogy világosan elhatárolják egymástól a teendőket, s kimondják, ki miért felel személyesen.' Ahogy maga a tagság sem gyakorolja azt a jogát, hogy a vezetőség egy-egy tagjától kér számadást taggyűlésen. Beéri azzal: a vezetőség ezt tette, vagy azt nem tette. Holott elsősorban egy-egy reszorí- felelős munkájáról, esetleg mulasztásáról van szó, s csak másodsorban a vezetőség, mint közösség, mint testület tevékenységéről. Ami szorosan éhhez tartozik: a vezetőségnek állandó és szigorú kontroll alatt kell dolgoznia. A tagság figyelme ez a kontroll. Ne álljon elő az a furcsa helyzet, hogy a vezetőség csak a kétévenként sorra kerülő vezetőség- választó taggyűlésen kap elismerést és kritikát. Az időben elhangzott szó mindennél többet ér! Ha valahol azt látják, hogy a titkár futkos minden után — akár azért, mert csakis magában bízik, akár azért, mert a többiek ráhagyják a munkát — ne várjanak a figyelmeztetéssel. Kérjék számon, miért a titkár egymaga jelenti a vezetőséget? Furcsának tűnhet a megfogalmazás, de: jogos. Senki nem születik úgy, hogy tudja, ismerje egy közösség irányításának minden csin- ját-binját A vezetés tudomány és művészet, ma már ez közhely. Kevesebb szó esik arról, hogy a vezetést — annak minden formáját — tanulni kell. Tanulni, minden lehetséges módon. Például úgy is, hogy a pártvezetőségek tagjai ne restelljék a szomszédban tett látogatást. Igen sok, hasznos, útmutató tapasztalat halmozódik fel egy-egy helyen. Olykor a szomszédban, a másik műhely, a másik termelőszövetkezet kommunista közösségében. Mégis, kivételnek számít az az «et, amikor a példa követésre, a módszer átvevőre taláL Erős és gyenge pártszervezetek, vezetőségiek működnek egymás mellett, s bizony pazarlás veszni hagyni azt, ami könnyen megszerezhető lenne: a szomszédok eredményeinek, sikereinek titkát .EGYÉNI ADOTTSÁGOK, s a közös megértés, a teen- . dők világos meghatározása, . a bizalomra érdemesek iránti igényesség s a közeg amelyben tevékenykedni kell — külön is, együttesen is be- folyásolói annak, vezet-e, s miként vezet azok csoportja, akik az elsők az egyenlők között. Állandó megújulást, tudás- és magatartásbeli készenlétet ldvánó feladat a pártvezetőség tagjának lepni. S mind többen vannak, akik így vállalják a tisztséget, akik nem csak tudják, de gyakorolják is, hogy a vezetőségnek, annak minden tagjának, a választóik bizalmának megfelelő felelősséggel vezetnie kell! <M.) OLASZ SZERELŐK SZABOLCSBAN. A közelmúltban helyezték üzembe az 1000 vagonos hűtőlárolót Tuzséron, melyhez a gépi berendezést az olasz Frick cég szállította. A hűtőházhoz napi 500 vagonos jéggyárat is építettek. Képünkön: Noveta Dino és Mora Roberto szerelők a jéggyár berendezésein dolgoznak. Klek Emil lelv. A jubileumi munkaverseny sikerei az építőiparban Ebben az évben Nyíregyházán a tervezettnél több lakást ad át a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat, — ez az egyik eredménye a vállalati munkaversenynek. A szocialista brigádvezet.ők,a közelmúltban tartották meg tanácskozásukat, s ott határoztak úgy, hogy csatlakoznak a SZOT és a KISZ KB felhívásához, részt vesznek a jubileumi munkaversenyben. Lakások terven felül Az építők most az éves tervek teljesítésére összpontosítják minden erejüket. Nem kevés sikerrel, már a harmadik negyedévben a tervezett 269 helyett 276 lakást adtak át, s a többlet — amellyel hozzájárulnak a lakáshiány csökkentéséhez — az év végére 20 lakás lesz. Nem csak a brigádok versenyeznek egymással, hanem az építésvezetőségek és az üzemek között is folyik- a vetélkedés. Ezeket negyedévenként értékelik, külön kidolgozott vállalások alapján, ahol figyelembe veszik például a gazdaságosságot ps a létszám- gazdálkodást is. A vállalatnál a legjobb eredmények a kormány által kiemelt beruházások építésénél vannak. Már most igen magas egyes beruházások elkészítésének a mértéke. Többek között a Vásárosnaményi Forgácslap- és Ládagyár félkész- és készterméket előállító üzemeinek építési munkáinál 91 százalékos készültségi fokot értek el. A tanárképző főiskola építésénél 82 százalékos, az időarányos tervet jóval meghaladó a készültségi fok mértéke. Plusz 3 ezer tonna áru szállítása A jubileumi versenyben másutt is igen szép eredményeket mondhatnak magukénak. A nyíregyházi MÁV-ál- lomas kollektívája azt a célt tűzte maga elé, hogy élüzem szinten teljesítik feladataikat. A XII. negyedévi termelési tanácskozásukon elhatározták, hogy október 1. és november 1. között jubileumi hónapot tartanak, ebben a hónapban még fokozottabban igyekeznek eleget tenni a szállítási feladatoknak. Az eredmény már most számottevő: több. mint 3 ezer tonna árut szállítottak el a vállaláson felül. Varsányi elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára elmondotta, hogy az állomás 114 brigádja küzd azért, hogy rászolgáljanak az élüzem címre. Az egyes műszakok — vasutas nyelven tourok — között pedig Boka József műszakja hívta ki versenyre a többit, ösztönözve őket is a jobb eredmények elérésére. Rakodás három műszakban A vasutasok számítanak a többi vállalat szocialista brigádjaira is. Arra kérnek mindenkit, hogy a vagonok szombat-vasárnapi kirakodását oldják meg. A kérés több helyütt talált megértésre. A Szabolcs megyei Építőipari Vállalat dolgozói például a miskolci és a debreceni MÁV igazgatóságok közreműködésével vállalták a hozzájuk indított irányvonatok soron kí- y vüli kirakodását. Külön rakö- dóbrigádok dolgoznák három műszakban, akik 2—3 óra alatt kiürítik a kaviccsal megrakott szerelvényeket. Több helyen a jubileumi verseny során az éves tervek realizálására tettek lépéseket. A Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységében a munkaverseny szempontjai között első helyen szerepel a gyáregység érdekeinek mesz- szemenő figyelembevétele. A' szocialista brigádok a szak- szervezet termelési felelősével együttműködve olyan vállalásokat tettek. amelyekkel a gyáregység eredményeit segíthetik elő. A részletes eredményeket, az egy hónapja megindított jubileumi munkaverseny sikereit még most érlelik a gyárakban, üzemekben. Ha mindenütt olyan lendülettel dolgoznak a felajánlások teljesítésén, amilyen lelkesedéssel magukévá tették a versenyfel» hívást, akkor méltó módon fogják megünnepelni hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Milliók rekonstrukcióra Nagymérvű automatizálás Kisvárdán (Tudósítónktól): Nagyszabású rekonstrukciós munkálatok kezdődtek meg a közelmúltban Kisvárdán, az öntödei Vállalat 4-es gyárában. A rekonstrukció során lebontják a régi, egészségtelen műhelyeket, s a gépi berendezések nagy részét átköltöztetik az új, modern üzemcsarnokokba. A gyárban az elmúlt hónapokban mintegy 19 millió forintért 3 új üzemépületet, szociális létesítményeket, adminisztrációs központot létesítettek. Ebben az évben a tervek szerint 360 ezer négyzetméter radiátort kívánnak legyárts* ni, a jövő év során pedig több, mint 400 ezer négyzetmétert. Már dolgoznak a szürkeöntöde homokelőkészítő művének építésén, amelyet több, mint 9 millió forintért hoznak létre. A jobb öntvényminőség érdekében az NDK-ból importált korszerű gépeket szerelnek fel az új gyárrészben. Egyre nagyobb mértékben igyekeznek gépesíteni azokat a munkafolyamatokat, amelyek elvégzése eddig komoly fizikai munkát igényelt. A közeljövőben teljesen gépesíteni kívánják áz öntést, és a formázás munkafázisainak könnyebbé tétele, meggyorsítása érdekében’ formázógépeket állítanak üzembe. A nehéz fizikai munkát igénylő úgynevezett „rámolást” a jövőben automatikus homokrázó rácsokkal oldják meg. A homokszállítást is gépesítik, a furikos mozgatás helyett szállítószalagokat szerelnek fel. A radiátortagok szállítására a jövő év végéig teljes egészében felszerelik a magas pályás szállítóberendezést is. A gyár távlati fejlesztési terveiben több, igen jelentős további beruházás is szerepel. Az 1957-ig 'megvalósítandó beruházások összértéke megközelíti a 20 millió forintot. A fejlesztési program keretében raktárakat kívánnak építeni, tovább gépesítik az anyag- mozgatást, új utakat építenek a gyárban, bővítik az elektromos és hőközpontot, s jelentős összegeket fordítanak a gyár műszaki berendezéseinek fejlesztésére. 1975-re 600 ezer négyzetméter radiátor előállítására kívánják képessé tenni a gyárat. Tahi László: PÁ TKIÁR Hány esztendős korában mondhatjuk el valakiről, hogy benőtt a feje lágya? Hát az, aki kenyere javát megette, milyen idős? ' Élete delén mikor van a férfiember? És főleg: hány éves korban éri el valaki a pátriárkák korát? Tudniillik a pátriárkák korán tűnődtem el valamelyik nap, kedvenc lapom kedvelt munkatársának cikkét olvasván. Egy világhírű publicistáról szól a cikkecske, aki — úgymond — „hetven és nyolcvan között van, tehát a páriárkák korát éli”. Először elkeseredtem, de nagyon. Ha egy 75 éves ember már pátriárka, akkor 20 esztendő múlva — ha megérem — én is pátriárka leszek. Márpedig 20 ev — bizonyság rá a legutóbbi 20 év — nem is olyan nagyon nagy idő. De hát csakugyan a pátriárkák korában van, aki 75 éves? — így tűnődtem, s mihamarább rájöttem, hogy az életkornak efféle meghatározásaival baj van: nem tartottak lépést a civilizáció fejlődésével. Tartom szerencsémnek, hogy e kérdést firtatni és tisztázni engem szemelt ki a sors. Két-háromszgz évvel ezelőtt, amikor az átlagos emberi életkor negyven esztendő körül mozgott, talán joggal minősült pátriárkának a 75 éves férfi: bár a pátriárkák pontos koráról semmilyen forrásmunkából sem kaptam útmutatást. Ma\ azonban, amikor a férfiak átlagos, ■ életkora 65 év, egy 75 éves ember még pátriárkainasnak is fiatal. öreg ember nem vén ember, t még kevésbé pátriárka! = Kiáltottam dacosan, mintha máris érdekelt volnék az ügyben, s aztán apránként megalkottam azt a kor- és ranglétrát, amely meggyőződésem szerint jobban megfelel az emberi életkor mai szintjének. Újszülött, csecsemő, csecsszopó, kisded, kölyök, gyerkőc, gyerek, kamasz, sihe- der, süvölvény, ifjú — mindezt ugorjuk át, s kezdjük a „fiatalember” -rel. Húsztól harminc évig nyugodt lélekkel használható. Harmincéves korától már férfi az illető, s ezen felül: negyvennél már benőtt a feje lágya, ötvennél már élete delin jár, hatvannál megette a kenyere javát. A hetvenéves férfira azt mondjuk: idős. Nyolcvanadik évétől a férfi már nem tiltakozhat, ha öregnek nevezik. Kilencvenéves korában aggastyán az illető (ha ellenségünk: vén) és százéves korában, de egy perccel sem előbb, elérte a pátriárkák korát. Szátiztől felfelé: matuzsálem, egészen száznegyvenig. (Aki ennél is idősebb, az rosszul emlékszik a születése időpontjára.) Nézetem szerint ezt a rangsort kell érvényesnek tekintenünk mindaddig, amíg az átlagos életkor a hetvenötöt el nem éri. Onnan kezdve az egész egy lépéssel, vagy 10 évvel előbbre rukkol. De mi legyen a nőkkel? Sajnálatos tény, hogy a nők életkorának tekintetében a szóhasználat sokkal szűkösebb. Asszony' lesz a lányból és — kész. Nem nő be a feje lágya, nem jár élete delén, még azt sem ignn mondjuk rá, hogy kenyere javát megette. Asszony marad mindaddig, amíg meg nem adja magát az időnek, s attól kezdve öregasszony, ha pedig még büszke is rá. hogy megöregedett, akkor matróna. Az egyenjogúság ezen a téren még nem érvényesült. Pátriárka, Matuzsálem sohasem lehet az asz- szonyból, ez a két titulus egyedül a mténk, férfiaké. Kinn wgmnk sete a ofe. m,
