Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
XXTL ÜTTOLYAM, Z19. SZÁM ÄRA: f FORINT 1969. OKTOBER 26., VASÁRNAP LAPUNK TARTALMÁBÓL: Érdemes többet dolgozni (3. oldal) Akit Márciusnak hívtak (3. oldal) Épül a Nagykörút (5. oldal) Bográcsgulyás sztori (5. oldal) Vasárnapi melléklet A szakszervezeti világkongresszus szombati ülése A küldöttek megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét A termelőszövetkezeti építőipar A valóságról beszélünk, ha ezt a kifejezést használjuk: termelőszövetkezeti építőipar. A tsz nem kisipari szövetkezet és nem építőipari vállalkozás. A termelőszövetkezetek ácsai, kőművesei, szakiparosai, együttesen pedig építőbrigádjai, közös vállalkozásai, vagy vállalatai azonban ma a szakmában tekintélynek számítanak, munkájuk még a legátfogóbb, legnagyobb számokkal dolgozó statisztikákban is nyomot hagy. Nélkülük ma nem beszélhetnénk a magyar mezőgazdaság fellendülésének szakaszáról, az igazi nagyüzemi kombinátok létrejöttéről. A kisipari szövetkezeti, tanácsi és állami építőipar ugyanis képtelen lett volna felépíteni azt a sokmilliárd értékű épülettömeget, amely a fellendülés egyik legfontosabb bázisa. Ebből a bevezetésből már az is kiderül, hogy ezt a kapacitást, ezt a mezőgazdasági termeléstől látszólag távol álló ipari erőt a szükség hívta létre. Az istálló kellett és a faluban ott éltek a kőművesek, ácsok, szakiparosok, akik nem is nagyon örültek annak, hogy távoli munkahelyekre, nagy szakmai vállalatokhoz kell ingázniok. Megalakultak tehát a brigádok. Szakképzettségük a feladatok növekedésével párhuzamosan edződött, fejlődött, soraik feltöltődtek. így jutottak el odáig, hogy helyenkint már építészmérnököt is tudhatnak soraikban, esetenként már bonyolult technológiájú építkezést is vállalhatnak. A tsz szorosan vett, zárt körében azonban nem tudtak megmaradni. Ennek két oka is volt. Egyrészt a saját üzem építkezése nem volt folyamatos. Amikor éppen nem épült százas istálló, kár lett volna az értékes, gyakorlott együttest szélnek ereszteni, aztán három hónap múlva újra összeszedni, a másik, hogy kívülről is jelentkezett, sőt dörömbölt az igény. A falusi emberek lakást akartak építeni, a faluban tatarozásra szorult az iskola, de erre se akadt kapacitás. Sőt, sokszor igazán igényes, komoly építkezésre se akadt. Hát a tsz-ek elvállalták. Ez a folyamat azonban nem volt mentes az ellentmondásoktól. A tsz-ek úgynevezett kiegészítő tevékenységének éppen ez vált az egyik legproblematikusabb ágazatává. A részleteket tálán jobb volna mellőzni, de tény, hogy a kiegészítő tevékenységet általában szabályozó miniszter- tanácsi határozat után most még egy, újabb minisztertanácsi határozatra volt szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti építőipart helyére lehessen tenni a népgazdaság szerteágazó láncolatában. A határozat nem csökkenti a termelőszövetkezeti építőipar rangját, sőt újra, külön aláhúzza fontosságát, megérdemelt becsületét óvja, meghatározza tevékenységének fokozatait. Általános elv maradt — még az előző határozatból átvéve — hogy bármely szintű tsz építőipari erő szabadon dolgozhat a saját gazdaságban és az élelmiszergazdaságban. Ez belső munkának számít. Az elhatárolás a külső munkákra vonatkozik. Ünnepélyes aktussal kezdődött szombaton a VII. szakszervezeti világkongresszus programja: a tanácskozás megkezdése előtt a küldöttek a Hősök terére vonultak, s a delegációk vezetői koszorút helyeztek el a magyar hősök emlékművén. Az ülést — az építők székházában — Karel Polacek, a csehszlovák forradalmi szak- szervezeti mozgalom központi tanácsának elnöke, az SZVSZ alelnöke nyitotta meg. Az első hozzászóló — Ramon Ereire Pizzano, az uruguayi dolgozók nemzeti szövetségének titkára — rámutatott: az uruguayi nép és a munkásosztály szembefordulása országának a nemzetközi valutaalaphoz csatlakozott kormányával. A kormány hatalomra jutása óta eltelt tizenkilenc hónapból tizenöt ostromállapotban telt el, „a rendkívüli intézkedések” a kormány szóvivői szerint az infláció megállítását, a gazdasági válság megelőzését célozzák: mégis a megélhetési költségek folytonosan emelkednek, a pénz vásárlóereje romlik, s az utóbbi két évben csaknem a felére csökkent az értéke. Ugyanakkor a bankok és a nagybirtokosok tetemesen megnövelték nyereségeiket. A VII. szakszervezeti világkongresszus felébresztette a világ munkásoszA szakma legkisebb — és érthetően a leggyengébb — láncszemei a hagyományos tsz építőbrigádok, építőrészlegek. Ela ezeknek szabad kapacitásuk marad, vállalhatnak munkát a lakosságtól, a tanácsoktól: a járás területén belül. Annak érdekében azonban, hogy a pénzszerzési szándék ne mehessen az otthoni feladatok megoldásának rovására, a külső munka nem lehet több, mint a kapacitás egyharmada. A következő fokozat a termelőszövetkezeti, építőipari Wolfgang Bayreuther, a szabad német szakszervezeti szövetség (FDGB) titkára (NDK) hangsúlyozta, a választásokon Nyugat-Német- ország demokratikus erőin — a szakszervezeti mozgalom és a munkásfiatalság támogatásával — jelentős sikereket értek el a neonácizmussal és a jobboldali irányzattal szemben. Hiba volna azonban az NPD választási reményeinek meghiúsulását úgy értelmezni, mintha az újiasizmus veszélye megszűnt volna, hiszen a neonácizmus a monopoltőke pártjain belül is megnyilvánul. Nyugat-Németország szakszervezeteinek és munkásainak éppen ezért fokozottan kell ügyelniük arra, hogy tevékenységük, politikájuk valóban a német dolgozók érdekeit, európai biztonságát s az egész emberiség békéjét szolgálja. Afrika, Ázsia . és Latin- Amerika népei szolidaritási szervezetének képviselője három földrészre kiterjedő mozgalom nevében üdvözölte a kongresszust. Hangsúlyozta, a kongresszus most az emberiség történelmének nagyon fontos időszakában tanácskoközös vállalkozás. Ezek azok a bizonyos TÖVÁL-ok, amelyek sok szép feladatot oldottak meg, de esetenkint, túlbecsülve erejüket, vagy megszédülve a dörömbölő külső igényektől, bizony kudarcokat is vallottak. Számukra a határozat lehetővé teszi, hogy a saját megyéjükben, valamint a közvetlen határos megyékben is dolgozhassanak. Működési körük azonban elsősorban az élelmiszergazdaság. Nem a Minisztertanács, hanem az élet bizonyította be, zik, akkor, amidőn a népek elszánt harcot vívnak az imperializmus, elsősorban a jenkik imperializmusa ellen Reményét fejezte ki, hogy a VII. szakszervezeti világkongresszus olyan határozatokat hoz, amelyek tevékenyen segítik a népek felszabadítási harcát. A ceyloni Herbert Wick- rahasihghe, a Sri-lanka szak- szervezeti szövetség alelnöke elmondta, hogy hazája politikailag húsz éve formálisan független, gazdasági függetlenségét azonban még mindig nem sikerült elnyernie. Az ország dolgozó népe jelenleg is — többek között — a világbank szeszélyeinek kiszolgáltatva nyomorog és éhezik. Megállapította, hogy a fejlődő országokban a jelenlegi állapotot csak akkor lehet felszámolni, ha sikerül számottevően megnövelniük gazdasági kapcsolataikat a szocialista országokkal. A szombati napon több felszólaló foglalkozott még a fejlődő országok helyzetével. hogy a TÖVÁL a fejlődésnek csupán egy közbeeső fokozata. Az igényes feladatok megoldása erős egységeket kíván. Olyanokat, ahol már a legfejlettebb technikát is alkalmazhatják, ahol már nem csupán kivitelező, de tervező építészmérnököket is foglalkoztatnak, akik már nem a megbízótól várják, hogy az anyagokat beszerezze és a helyszínre szállítsa. Ennek a fejlettebb igénynek a termelőszövetkezeti közös építőipari vállalat felel meg. Felszabadulása megünneplésére készül Nyíregyháza tályának — köztük a latinamerikai dolgozóknak — azt a ,reménységét, hogy szorosabb szakszervezeti együttműködés alakul majd ki, s nagyobb eredményeket érnek el a monopoltőke uralma ellen, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Sostenes Garcia Cecena, a mexikói parasztok és munkások általános szövetségének titkára elmondta, hogy a vegyi- és gyógyszeripari termékek gyártásában, a dohány és cigaretta előállításában az észak-amerikai tőke érdekeltsége megközelíti a 100 százalékot, s több mint tíz fontos ipari és kereskedelmi ágazatban pedig 50—80 százalékos arányban részesednek az észak-amerikai tőkések. Hangoztatta: szövetségük a jövőben is következetesen alkalmazni fogja a SZVSZ forradalmi programját az osztályharc marxista—leninista elvei alapián. s változatlanul szemben áll az „osztályegyüttműködés” elméletével. A mexikói munkások közül egyre többen vallják a szövetség jelszavát: a gyárak és üzemek a dolgozóké! Október 31-én ünnepük Nyíregyháza felszabadulásának negydeszRzados jubileumát Az évforduló alkalmából délelőtt 10 órakor a Móricz Zsigmond Színházban ünnepi párt- és tanácsülés lesz, amelyen részt vesznek a városi pártbizottság és a városi tanács tagjai, veteránok, 45-ös kommunisták. Az ünnepi ülés után koszorúzások lesznek. Koszorúkat helyeznek el a Felszabadulás téri hősi emlékmű talapzatára, a Marx téri román hősi emlékmű talapzatára. Megkoszorúzzák a nyíregyházi temetőben lévő szovjet hősi emlékműveket is. Az üzemekben, vállalatoknál, iskoláknál helyi ünnepségeken emlékeznek meg a város felszabadulásáról. Délután, 15 órakor tudományos emlékülés lesz a TIT szervezésében a városi tanács nagytermében. Az emlékülés témája: a Vörös Hadsereg tiszántúli felszabadító hadműveletei. A városi úttörőszövetség felszabadulási harci játékot rendez, fegyverbemutatón vesznek részt a fiatalok. Este a színházban ünnepi előadás lesz: Taar Ferenc Nap a város felett című fel- szabadulási témájú dokumentumdrámáját mutatják be. Az évforduló keretében az ünnepségek előtt, október 29-én a városi pártbizottság a II. kerületi pártházban fogadást ad a szocialista hazáért érdemrenddel kitüntetett veteránok tiszteletére. Köszöntik és megvendégelik a veteránokat, akik baráti beszélgetésen vesznek részt. Elhunyt Nemes Imre Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Nemes Imre, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese hosszas betegség után, 1969. október 25-én, 58 éves korában elhunyt. Végrehajtó bizottságunk Nemes Imre elvtársat saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Nemes Imre elvtárs 1911. október 21-én született Nyíregyházán. Szegény munkáscsaládból indult el s életútja szorosan összekapcsolódott a munkásmozgalommal. Már 1934-ben — mint cipészsegéd — a bőripari szakszervezet aktív tagjaként tevékenykedett, több ízben is részt vett a munkások sztrájkjainak szervezésében. A felszabadulás után az elsők között lépett be a Magyar Kommunista Pártba; ettől kezdve élete végéig fáradhatatlanul dolgozott a párt céljainak megvalósításáért. Nyolc munkástársával már 1947-ben alapítója, első vezetője volt a nyíregyházi cipész szövetkezetnek; rövid idő alatt gazdaságilag is megerősítette a lakosság ellátásában, a munkaalkalom megteremtésében jelentős szerepet vivő szövetkezetei. Helytállásáért, jó szervező képességéért a tanácsok megalakulásakor a megyei tanács vb. ipari osztályának vezetőjévé nevezeték ki. Ezen a poszton elévülhetetlen érdemeket szerzett a szabolcsi helyi ipar létrehozásában, fejlesztésében. 1958-ban a Nyíregyházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökévé választották meg. Ebben * beosztásában több, mint öt esztendőn át munkálkodott a megye akkori legnagyobb területű járásának fejlesztésén, a nagyüzemi gazdálkodás megszervezésén, szilárdításán, a szociáüs, a kulturális célok megvalósításán. 1963-ban újabb felelősségteljes posztra kapott bizalmat: ekkor választották meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesévé, ahol elhunytéig dolgozott. Mint a megyei tanács vb. elnökhelyettese fáradhatatlanul tevékenykedett a tanácsi gazdasági feladatok teljesítéséért, különösen az ipari-, építőipari ellátás javításáért Munkájával, igyekezetével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Szabolcsban megindulta gyorsabb ütemű ipari fejlődés, új munkahelyekkel javult a foglalkoztatás, hogy mind kielégítőbbé vált a I»! kosság szolgáltatási igényeinek kielégítése. Töretlen munkálkodásáért több ízben részesült magas kitüntetésben: így egyebek között a Szocialista Munkáért Érdemérem tulajdonosa. Nemes Imre halálával érzékeny veszteség érte a megye közéletét. A ráháruló nehéz feladatok végzése közben egyaránt mutatott példát elvhűségből, szorgalomból, szerénységből. Emlékét kegyelettel őrizzük. Lenin-centenáríumra készülnek Moszkvai televíziósok Nyírbátorban Szombaton délelőtt kedves vendégek érkeztek a nyírbátori határőr egységhez. A moszkvai televízió héttagú felvételező csoportja, Litov- csin stábvezető irányításával filmet készít a szovjet és magyar határőrök lenini centenáriumra való készülődéséről. A filmesekkel Nyírbátorba érkeztek a szomszédos szovjet határőr egység küldöttei is. A moszkvai televíziósok felvételeket készítettek a bátori határőrség KlSZ-szervezeté- nek életéről, különös tekintettel a Lenin-évfordulóra való Ez önálló jogi személy, méretei több közös vállalkozás együttes erejének felelnek meg, formája lényegesen már nem különbözik a tanácsi, vagy állami vállalatokétól. A gazda viszont az alapító tsz- ek összessége. Nos, a határozat kimondja, hogy az ilyen vállalatok bárhol. bármilyen építőipari munkát elvégezhetnek. Az igazgató tanács dönti majd el. hogy a vállalat ötszázas istállót építsen-e a faluban, vagy bérházat Budapesten. készülődésre. A vendégekkel együtt megkoszorúzták Matu- zsa György határőr századosnak emlékművét, akit 1956- ban az ellenforradalmárok gyilkoltak meg. Délután a szovjet és magyar határőrök találkoztak a Nyírbátori Báthori István Gimnázium tanulóival, majd koszorút helyeztek el a községi szovjet hősi emlékműnél. A két szomszédos terület határőr fiataljainak életéről készült filmet a Lenini Kom. szomol megalakulásának 51. évfordulóján sugározza a moszkvai televízió intervíziós adásban. Rajtuk múlik, hogy okosan határozzanak. Az új minisztertanácsi döntés tehát nem csökkenti, hanem növeli a termelőszövetkezeti építőipar becsületét. Az elhatárolások célja a jobb munka nélkülözhetetlen feltételeinek biztosítása. A termelőszövetkezetek vezetőitől, építőipari szakembereitől függ ezután, hogy az elvi döntés élő tartalommal telítődjék, a tsz-epitöipar elismerése tovább fokozódjék! vm/e MOLirJfojAt, esyesüLjiftltí