Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

tm atrtótMf 14. *wt'St MxcvxxonzrAß 9. oidal UTAZ AS a *tenJ‘®r korul A Nyíregyházi ÁFÉSZ és a Sütőipari Vállalat vitájából: jól jár a fogyasztó 22 ORSZÁG 100 VENDÉGE ELŐTT megnyitották a nemzetközi vadásznapokat Meghökkentő tartalmú le­velet intézett a Nyíregyházi ÁFÉSZ vezetősége a sütőipari vállalat igazgatójához. Né­hány idézet a levélből: „„.felsőbb szerveink felhívá­sára. sütőüzemei kellett volna létesítenie szövetkezetünk ne':... Nem utolsósorban azon álláspont figyelembevé­telével, hogy igényünket a vállalat a legmesszebbmenőkig kielégíti, a vállalatra mindig számíthatunk, ettől a tervtől elálltunk. Felettes szervünktől ezért dicséretet nem kaptunk, sőt... Megbeszéléseink kiter­jedtek arra is, hogy vállala­tunk a városhoz hasonlóan vi­dékén is bolthálózatot kíván létesíteni, de ez ellátási kör­zetünket nem érinti. Sajná­lattal vettük mégis tudomá­sul, hogy Kóla) községben boltot létesítettek, összeha­sonlíthatatlanul jobb áruellá­tás mellett, mint ahogyan a m egységeinket addig ellát­tan... a versennyel egyetér­tünk, de amit Kótajban ta­pasztaltunk, az már minden t senyt kizár és kizárólag a vállalat érdekeit képviseli.’’ Mennvit keres e«\ boífvezelő? Folytatjuk a levél egy má­sik részcél: „Boltvezetői ér­tekezletünkön az érdekelt és más egységvezetők leihábo­rodva elmondták, hogy eg\ olyan sütőipari vállalati el- aaó. aki a napi jelentésé (tablóját) sem tudja elkészí­teni, szakmai képzettség n -ics, ;'él hónapra három é fél ezer forintot keres. (Egyik boltve7-'‘őnk készítefte az el- srati? tt.) Sényő községber is eladóhelyiséget létesítet­te éppen ott. ahol új el­adási formában korszerűsí tettük 35. számú boltunkat, felvetődik a gondolat, érdé­in* s-e egyáltalán foglalko?. mik Kótajban a kenyér el- c. ásával. (Vállalatunknak eb- t i az esetben még két eladó- h-’vöt kellene létesíteni) Megbeszéltük, hogy a 28. szá­mú kótaji önkiszolgáló bol­tunk jobb kenyérellátást kap, ugyanolyat, mint az önök vállalati üzlete. Félreértések következtében ez sem valósult meg. Szakképzett boltvezető­ink lényegesen nagyobb erő­kifejtéssel nem keresnek fele annyit sem, mint az újdonsült sütőipari eladóit. Még a vál­lalaton belül is okozhat bér- feszültséget a szakmunkások ás eladók között (utóbbiak magas keresete). Tanult, kép­zett dolgozók a kemence mel­lett nem hisszük, hogy kerek­nek annyit, mint amennyit egy képzetlen olyan eladó ke­res, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyan lakással rendelkezik, ahol ke­nyeret lehet árulni.” ^ ersenv a friss áruért Eddig a lényegesebb idézet a levélből. Mivel az abban foglaltak egy részével egyet­értünk, felkerestük a sütő­ipari vállalat vezetőit és tá­jékozódtunk az említett ügy­ről. Mindenekelőtt megtudtuk, hogy a nyitás után valóban ilyen magas volt a kótaji el­adó részesedése, de az abból adódott, hogy nem számítot­tak olyan nagy forgalomra A kótaji kenyérszaküzlet ma már havi százezer forintos (!) forgalmat bonyolít le. Ren­dezték az ügyet. Jelenleg ott hárman egyenként 1600—1800 forintot keresnek a kenyér1 zaküzltítben. Tekintve, hogy •eggel négytől szünet nélkül este tízig árusítanak, és va­sárnap is, ez arányban áll munkájukkal. Ami pedig Sényőt illeti, a iütőipari vállalat nem csak Kótajban, és Sényőn, hanem nég harmincnyolc községben létesített már kenyérárusító szaküzletet és tovább folytat­ja, mindaddig, amíg vala­mennyi. a kőzetébe tartozó községben nem lesz ilyen üz­let, ahol állandóan friss ke­nyeret lehet kapni. A kisvárdai járásban más típusú kezdeményezés történt: a falusi tejboltokat alakítot­ták át közös kenyér-tejüzlet- nek. Ez is bevált és tovább terjesztik. Egyedül a Nagyha­lászi ÁFÉSZ területére nem járnak most a sütőipar ko­csijai, mert ott megépült az a bizonyos, a levélben említett kis sütőüzem, melynek létesí­téséről a Nyíregyházi ÁFÉSZ lemondott. De nem örökre álltak el a nagyhalászi körzet látogatásától. Példa rá a raka- mazi eset. A rakamazi föld­művesszövetkezet ugyanis a Tisza túlsó partjáról, Tokajból hozza a kenyeret, más me­gyéből. A sütőipar úgy szállt versenybe a tokaji kenyérrel, hogy vállalja a rakamaziak- nak a kenyér házhoz szállítá­sát is. Igazságot a verő lesz Mivel helyt adtunk a vitá­ban eléggé éles hangnak is a sütőipari vállalat ellen, befe­jezésül a kereskedelem bírá­lását kértük. íme: természe­tes. hogy egy reggel héttől délelőtt tizenegyig, aztán dél­után háromtól hatig nyitva tartó falusi bolt nehezen tud versenyezni egy reggel négy­től est$,,tízig üzemelő elárusí­tó hellyel. A sütőipar egész nap^rgjej, .fs ezt kérik a bol­tok réggel hétre. A napi egy­szer kért szállításban nem le­het az elmúlt huszonnégy óra termeléséből minden kenyér gőzölgő. A sütőipar mázsán­ként azért enged negyven fo­rint árrést a kereskedelem­nek, hogy azzal gazdálkodjék. Ne a kenyéren akarjanak ke­resni. (Ha friss szállítmány érkezik egy boltba. előbb igyekszenek eladni a szára­zát.) A most már havi három- milliós forgalmat lebonyolít* negyven falusi üzletben vil lámgyorsan népszerű lett r péksütemény, amivel a falus’ boltok nem is foglalkoztak. így a sütőipar. Mi nem ki vánunk igazságot t°nni a ké' vitapartner között. Megtesz5 azt majd a vásárló. De ez utóbbi nevében megköszönjük mindkét félnek a vitát, a ver­senyt. Mert azt hisszük, a végén mégiscsak mi járunk jól: jobb lesz ettől a vitától a kenyér. A negyvenes évek elején Vaján, az alvégen lakók kilo­métereket gyalogolhattak a vasútállomáshoz, ha utazni akartak. Volt ugyan egy rö- videbb út is, fele a másiknak A kastélytól vezetett az állo­máshoz. A történelmi emlékű Tulipán út. Két oldalán hatal­mas nyárfák, mint megannyi felkiáltójel nyúltak az ég felé. Az idősebb emberek el­beszélése szerint a századfor­dulón ültették a fákat és a II. Rákóczi hamvaival egyidő- ben hazahozott gróf Vay Ádám hamvait ezen az úton szállította a megyei lovasban­dérium. A falut átszelő patak hídja mellett az angyalszo­borral díszített grófi sírbolt és az azt körülvevő fenyves díszelgett. Kerítéssel, lakatta’ zárták el a falu lakói elől Csak a ritkán hazalátogat-5 vak grófnő és nemes famíliá ja, valamint a kastélyra felvi gyázó intéző úr és hozzátarto zói közlekedhettek az úton Más földi halandó legfeljebb csak munkát végezni tehette lábát az útra. Rekordév a növényvédelmi repülőknél 1970-től új bérleti rendszer A mezőgazdasági repülő­gépflotta fő szezonja már befejeződött, mindez azon­ban nem jelenti, hogy ősz­szel és télen nem lesznek Újabb felszállások. A szolgá­lat megyei kirendeltségei fel­mérték az elkövetkező he­tek igényeit és a megren­delések ismeretében szerve­zik meg a munkát. A szak­emberek szerint idén még hozzávetőleg 200 000 holdas terület felett húznak el a mezőgazdasági flotta egysé­gei. ötvenezer holdon Hun- gazán típusú növényvé­dőszert szórnak a talajra és hozzávetőleg 40—60 ezer holdas részen az őszi kalá­szosokat fejtrágyázzák majd. Novemberben az ország ki­terjedt vidékei kapnak majd a levegőből kisebb-nagyobb műtrágyaadagokat. A mezőgazdaság légügyi szolgálata számára rekordot hozott az idei év. A tervek szerint 1 millió 50 ezer hol­don kellett volna elvégezni különféle munkákat, azon­ban a pilóták máris 1,2 mil­lió holdnál tartanak és szin­te bizonyosra vehető, hogy az év végéig elérik majd az 1,4 millió holdas teljesít­ményt. A sikert főképpen annak köszönhetik, hogy élve az új mechanizmus adta elő­nyökkel, különleges szerző­déseket kötöttek a megren­delőkkel. A megáLlapodáf szerint a gazdaságok nem a területteljesítmény alapján fizettek a repülőgépek mun­kája után, hanem a levegő­ben eltöltött órákat vették alapul a díjszabásnál. Egy- egy gazdaság 340—380 órára kibérelte a repülőgépet, amelynek feladatait a helyi gények ismeretében hatá­rozták meg. Legtöbbször kü­lön repülőteret is építettek a gazdaságok csak azért, hogy a levegőben eltöltött időből minél több számítson a valóban munkában eltöl­tött órák közé. Az idei ta­pasztalatok alapján jövőre a mezőgazdasági repülőgép­flotta ebben az új bérleti rendszerben dolgozik majd. Egy diák, aki az alvégről naponta járt be vonattal Nyíregyházára, igen fogé­konynak mutatkozott a há­ború, és a fasizmust kiszolgáló urak ellen tiltakozó eszmék iránt Bogyó Bandi — társai így nevezték — elhatározta hogy a maga módján tiltakoz­ni fog. Nem gyt.vgol tovább naponta 7—8 kilométert! Az egyik hajnalon elfűré­szelte a Tulipán út kerítésé­nek egy lécét alul, így azok elmozdíthatok lettek. A ré­sen át hónapokig használták a tiltott utat a többi diákok is A léceket minden alkalommal gondosan visszaigazitották. A különös lázadásnak az első hó vetett véget. A diákok tern számítottak rá, hogy a 'rissen esett hóban megma­radnak a lábnyomok. Ez lett árulójuk. Egy reggel, a va- lászni induló intéző a nyo­mokon eljutott a kerítésen ’ágott résig. Aznap este már két * -ndő* várta az állomáson a megye­székhelyről hazatérő diákokat. Az első számú gyanúsított természetesen a volt vörös­Csütortökön a tisztiklub nyári helyiségében megnyi­tották az első nemzetközi vadásznapokat. A háromna­pos eseményre 22 országból 100 külföldi vendég érke­zett, közöttük neves vadá­szati kutatók, vadgazdák és vadászok. A megnyitón ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Földes László és dr. Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettesek és dr. Val- lus Pál, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének el­nöke, a Nemzetközi Vadász Szövetség alelnöke. Eljött a nemzetközi vadásznapokra dr. J. G. Van Maasdijk, a Nemzetközi Vadászati Ta­nács (CIC) alelnöke is. Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese megnyitó be­szédében rámutatott: a ma­gyar vadállomány nemzeti Vidáman süt az őszi na­pocska, arany zománccal vonja be az októberi tájat. Az orosi tanácsháza épüle­tének hátsó udvarán, egy szőlővel befuttatott kerek lugasban leckét kérdeznek néhány gyerektől. katona árva fia, Bandi volt. Két hatalmas pofon után be­vallotta, hogy ő volt a tettes, így csak őt kísérték a csend­őrőrsre. Másnap, a kihallgatá­son a jegyző úr ragaszkodott ahhoz, hogy az elvetemült gyereket javítóintézetbe vi­tessék. A községi iskola igaz­gatója és a segédjegyző, aki­ket tanúként licitáltak az esethez, ismerték a falu for­rongó hangulatát. Meggyőzték a jegyzőt: ne ingerelje a né­pet, engedjék szabadon a „lá­zadót”. Bandit kiengedték, de ettől kezdve újra gyalogolhattak a diákok körbe a falun. Igaz, már nem sokáig. Eltelt egy év, és a Vörös Hadsereg Va ját is felszabadította. Nem sokkal később a Tulipán út két oldalán házhelyeket osz­tottak a falu népének. Az évek során Vaja egyik leg­szebb utcája lett. Örökre és visszavonhatatlanul járnak- kelnek szabadon az emberek És Bandi, ha néha napján erre jár, megdörzsöli az arcát, s mosolyogva konstatálja, hogy annak a két hatalmas pofonnak a helye, de még csak az emléke se fáj. Kovács Endre Nyírbátor kincsnek számít, megvédése és gyarapítása az elméleti és gyakorlati szakemberele közös érdeke. Hangsúlyozta: egyre nagyobo szükség van a vadászok nemzetközi ősz- szefogására. A kapcsolatolt szorosabbra fűtéséhez jó al­kalmat kínál az 1971. évi budapesti vadászati világki­állítás. Ezután megkezdődtek a nemzetközi vadásznapok elív adásai. Dr. J. G. Van Maasdijk, u CIC alelnöke arról tartott előadást, hogy az európai vándormadarak védelmére nemzetközi együttműködést és szabályo­zást kell kialakítani. A var dásznapok délutáni program­ját Földes László miniszter»- helyettesnek, az 1971. évi va* dászati világkiállítás kor- mány-föiv.egbizoUjának elő­adása vezette be, a termo­szét és az ember kapcsola­tát elemezte. Ha nem viselne világos­kék köpenyt a rokonszenves arcú asszony, aki türelme­sen oktatja a fél tucatnyi gyermeket, azt lehetne Hin­ni, ő a mamájuk. De vilá­gos, hogy pedagógus. Jó do­log a kertben, szabadban va­ló oktatás, de most nem er­ről van szó. Nincs Orosnak napközije. Valahogy úgy oldják meg, hogy a szaba­don álló helyiségekből vagy délutánra tantermekből ala­kítanak át eme a célra ter­met. A napközire itt nélkü­lözhetetlenül szükség van, mert gyógypedagógiai osz­tály is működik az orosi is­kolában, vagyis olyan gyer- mekejc nevelése folyik, akik­nek az átlagosnál jóval na­gyobb szükségük van a ne­velő jelenlétére. Az ideiglenes zsúfoltságok a délelőtt tanteremnek, dél­után napközinek használt helyiségek problémáját azért könnyű elviselni, mert már készül és befejezés elöt.t álj az új napközi és konyha épülete. Az ötezer lakosú nagyközség 120 férőhelyes korszerű otthont létesít itt 120 gyermek számára. A szükséges költségekből több mint háromszázezret a köz­ségiéi lesz lesi alapból és fel­újítási hitelből teremtettek elő, százezer forinttal pedig a megyei tanács segített. Té­len már kényelmes otthonuk teteje alatt tanulhatnak az orosi napközisek, köztük ta* lyaíak is. Addig pedig, mint képünkön is látható, az épí­tők dolgoznak az épület be­fejezésén. (gesztelyi—elek) KOMMENTÁR / kölcsönösség alapján A termelőszövetkezetek területi szövetségei, de külö­nösen azok áruforgalmi és közgazdasági bizottságai megala­kulásuktól foglalkoznak a szerződéses termelés kérdésével. Köztudott ugyanis, hogy egyik fájó pont volt a vállalatok előnyös helyzete a termelő gazdaságokkal szemben. Az eltelt rövid idő alatt értek el eredményeket a tsz-ek, szövetségeik közreműködésével. De még korántsem mondható, hogy min­den rendben volna. Az idei szerződéskötéseknél jelentős többek között a Húsipari és Allatforgalmi Vállalattal, a MÉK-kel és a kon­zerviparra! szemben elért eredmény. Nem sikerült azonban még mindig rendezni, hogy az értékesített vágóállatoknál a súlylevonások mértéke rögzítésre kerüljön a szerződésben. Nem realizálódott a tsz-ek részére a kifizetések határideje sem. (Bár erre vonatkozólag a szövetségek és a vállalat kö­zött megállapodás történt). Ugyancsak említeni kell a dohányipar részéről a per­metezési díj megtérítését. Itt is figyelmen kívül maradt a nyolc napon belüli kifizetés — csak az év végi elszámolásnál kerül rendezésre. S van még közös rendezni való általában a vállalatok által történő kifizetések határideje, az átadás-át­vétel (mennyiségi és minőségi szállítás) helyének konkré­tabb sztázása tekintetében. Még mindig fennáll, hogy több vállalat szerződése fel­tételeivé’ nem ösztönzi közvet'énül és hatékonyan a termelő gazdaságokat, Pedig a gazdaságirányítás mai rendszerében ennek mindinkább előtérbe kell kerülnie. Például: a kötbér kikötések önmagukban nem felelnek meg a mai igényeknek (s űrig inkább nem felelnek meg ilyen értelemben holnap) A’ eddigi gyakorlat jó részében a szerződéses termeltetés- sek nem teszik érdekeltté kellő mértékben sem a termelőt, sem a felvásárlót. A figyelmetlenség, az egyoldalú közömbös­ség oedig nem jó közgazdasági tanácsadó. Erre vall a már említetteken kívül a szerződéses ter­meltetés esvik ku'-sfontnsságú es megoldatlan problémája: a termelési előleg. Sok esetben akadályozó, gátló tényező szer­ződéskötéskor az árkérdések tisztázatlansága is, valamint a vé"atatot* és felvásárló szervek részéről javasolt minimális védőár amely nem egyszer az áru értéke alatt marad. Éle­sen felszínbe kerilPeU a göngyölegellátás körüli viták is, ami ugv=n-sak sürgős rendezésre vár Most ismét tárgyalások folynak a termelési és értéke­sítési szerződések kötéséről. Jóllehet, bizonyos szempontokat ha'ályos törvények, rendietek értelmében be kell tartani. Az in^n’mlsd'anu' merev és '-‘árosán hat-“- álláspontokat mégis jn'n-H'St részről érú“TT>“« -•'-gören felölviíSgálni és megtalálni azokban a kölcsönösen jobb feltételeket. Asztalos Bálint (gnz) A Tulipán út Az orosi filugóriában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom