Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

tP®. riültibér *BCCT-»SeirÁftÖftSZAif «: «M Csak a gazdaságtalan vonalak szűnnek meg 66:63 Békés jutott tovább a rádiós vetélkedőből — de Szabolcs is nyert Alig volt szombaton város- és megyeszerte izgalmasabb vitatéma, mint a hazánk fel- szabadulása 25. évfordulója tiszteletére rendezett megyék közötti rádiós vetélkedőn a szabolcsi és békési csapatok szereplése, a Békés megye há­rompontos győzelmével vég­ződő két és fél órás műsor értékelése. Természetesen na­gyon sok rádióhallgató bosz- szúsan és lehangoltan vette tudomásul a zsűri eredmény- hirdetését. Többen az adás ideje alatt is szóvá tették a zsűri pontatlanságát, szubjek­tív ítéleteit, a játék során nem egy esetben hátrányt szenvedett szabolcsi csapatok „lepontozását”. Később azonban a szabolcsi rádióhallgatók és a vetélkedő­ben részvevő játékosok is rr -gállapíthatták: megyénk megállta a helyét az ország nv üvánossága előtt lebonyo­lított versengésben. A rádiós vetélkedőn a sza­bolcsi játékosok nem csak jó küzdőszellemről, ötletesség­ről, hanem tlismerésre mél­tó szellemi felkészültségről, tájékozottságról, tehetségről adtak bizonyságot. Akik a műsort hallgatták, tudják: a minimális pontkülönbség nem érzékelteti a reális teljesít­ményt. Kis szerencsével — pontosabb zsűrizéssel, szem­fülesebb riporteri buzgalom­Dombon épült egykori fő­úri kastély a nagydobosi út mentén. Leányotthon. Nyolc­van árva, félárva lány él, ta­nul itt, készül az életre. Ré­gen sorskivetettek lettek vol­na. Hárman körbeállják Dezső bácsit. Figyelik minden moz­dulatát. Csicsák Dezső, a tan­műhely vezetője összeköti az elszakadt pamutszálat és fel­zúg újra a gép. A távolabb állók is szeretnének odamen­ni, nézni, de nem férnek. Szűk a kis műhely, ők meg sokán vannak. És a gép is ke­vés. De ez kincs számukra, az életpályát jelentheti. Búcsú az otthontól Hét megyéből 80 lány. Negyvennégyen varrni tanul­nak, huszonhatan szőni. A többiek semmit, mert ők nem akarnak tanulni. — Szép és érdekes szakma ez — mondja Kerekes Kati. — Igaz, kezdetben szokatlan volt a gépek zaja. Vannak, akik gyorsan meg­tanultak a gépen dolgozni. Mint Szabó Irénke és Kiss Irénke. Az ügyesebbek már januárban búcsúznak az ott­hontól. Ónálló szakemberek lesznek a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat budakalászi gyárában. — Akik korábban végez­tek, elég jói keresnek, ök is itt tanulták a szakmát — mondja Szabó Irénke. — Ha teljesítményük nem éri el a 800 forint értéket, a gyár ak­kor is kifizeti. Ez a minimum. Ha .többet teljesítenek, ak­kor ’természetesen többet ke­resnek. A kiegészítés azért van, mert itt csak hat gépen tanulunk huszonhatan, ott pe­dig egyszerre négy kisebb, Vagy két nagyobb gépen fo­gunk dolgozni. — Gyakran írnak levelet az ifjúmunkásotthonból a lá­nyok — folytatja Kiss Irénke: .— Nem panaszkodnak. 1200— 130C forintnál kevesebbet egyikük sem keres. Ebből már meg lehet élni, mert az ott­mal — a mi javunkra is el­dőlhetett volna a továbbjutást jelentő verseny. Nézzük a frappáns és tartalmas inter­pellációt, az igen színvonalas idegenvezetést, a tunyogi gyűjtésű népballada tolmá­csolását, a kitűnő verset és paródiát, a megye életével összefüggő kérdésekre adott feleleteket, az ellenfél megyé­ről szóló gyors és helyes in­formációkat, az URH-s kocsik riportjaiban szereplő szabol­csiakat — valamennyi megol­dás, válasz kielégítette a ma­gasabb igényeket is. Sajnos a műsor szerkesztői, vezetői a tárgyilagosságra va­ló törekvés ellenére sem tud­ták kiküszöbölni a zavaró momentumokat. Főleg a zsűri szubjektivitása, ítéleteinek vi- tathatósága rontotta a játék komolyságát és sportszerűsé­gét, ugyanakkor a rádiós mű­szaki hibák is a mi csapatain­kat sújtották. ..Szabolcs békésen el tud v érezni”, ez volt a nyíregyhá­zi és a nyírbátori csapatok befejező mondata. A szerep­lés mérlege mégis azt mutat­ja, hogy ezreket mozgatott meg megyénkben is a vetél­kedő, friss áramlást hozott a megye kulturális, művészeti életébe. Tanulságokat is ho­zott a küzdelem, még jobban kell ismerni megyénket, ér­honnak csak 70 forintot fi­zetnek havonta. — Különben is megszoktuk a spórolást. Itt 250 forintot kapunk havonta, amiből 20 forintot az ellátásért fize­tünk, 30 marad zsebpénzre, 200-at pedig takarékba te­szünk. Ez jó lesz majd az ön­álló élet megkezdéséhez Bu- dakalászon — mondja Kere­kes Kati. A gyár áldozatvállalása A Pest megyei Hírlap egyik nemrég megjelent számábah olvastuk, hogy a Nagydobo­son végzett lányoknak — akik elérték a 18 éves kort és az otthonból albérletbe ménnek — hetven forint fölött kifize­ti a gyár a lakbért. Voltak el­lenvélemények, mert mások is igényt tartottak a lakbérki­egészítésre. Nem vették fi­gyelembe, hogy e lányok ese­tében olyan fiatal szakmun­kásokat segít a gyár, akiknek nincs kire támaszkodni. Egy a munkahelyük és otthonuk. Egész életük és örömük a gyári közösség És az egyetlen hely, ahon­nan a gyár az utánpótlást kapja: a nagydobosi leány­otthon. Másban is segít az iskola. Van a gyárnak olyan „öreg”, jó pár éve a raktárban álló több mázsa fonala, amit a gyakori szakadás miatt a tel­jesítményben dolgozóknak nem lenne kifizetődő megsző­ni. Feldolgozzák a dobosi lá­nyok. A gépeket a gyár adta, ők szerelték be. Két szakember is jött, akik tanítják a lányo­kat a szakmára. Innen, Do­bosról viszont két neVelő ment Büdakalászra. hogy az Ifjúsági otthonban felügyelje­nek a lányokra. SeGÍthetne a tsz... — Mert ez is fontos — mondja Nagy Kálmán igaz­gató. — Ezek a gyerekek nem, vagy csak nagyon kevés szü­tékeinket, jobban számba kell venni elképzeléseinket. A rendező rádió műsorszer­kesztőinek is bizonyára hozott tanulságokat ez a vetélkedő. Hiszen például a felszabadu­lás negyedszázados jubileuma tiszteletére rendezett sorozat­ban nem találtunk a megye új életének kezdetére vonat­kozó kérdéseket, feladatokat. A játékos és szórakoztató fe­ladatok, színes epizódok kö­zött sok volt a hajánál fogva előrángatott tipp.- (Mint a szol­gáltatóipar bírálata, a neon­világítás ürügyén, ami egy más jellegű műsorban való­színű elment volna.) Tanul­ság az is, hogy a zsűri nem kaphat teljesen szabad kezet’, lehetőséget az ilyen méretű szubjektivitáshoz, mert az ilyenek erősen csökkentik az „össznépi játék” iránti érdek­lődést, a vetélkedő tartalmi céljainak megvalósítását is. A rádiós vetélkedő erényeit és hibáit egybevetve az a vé­leményünk: Szabolcs-Szat­már megye is nyert — bár Békés megye jutott tovább. Elismerés illeti ezért a sza­bolcsi játékosokat, a fárado­zást. Érdemes a megyében a pezsgést felfogni és tovább gyűrűztetni, munkára serken­teni a vetélkedőén „felfede­zett’ játékosokat a kulturális és társadalmi élet minden te­rületén. lői szeretetet kaptak. Még a serdülőkorban becsöppennek egy gyár életébe, ahol nem biztos, hogy mindenkitől jót tanulhatnak. Vigyázni kell rá­juk, egyengetni az útjukat, amíg kész felnőttek nem lesz­nek és ők maguk tudnak már dönteni további életükről. Mi ehhez az alapot megadj uk. A kastély udvarán körbe­fognak bennünket a lányok. Arról beszélnek, jó lenne többször gépen dolgozni. De kevés a gép is, a hely is. Ha a termelőszövetkezet a szövőműhely végében lévő és üresen álló épületet nekik ad­ná, s a gyár biztosítana ebbe is gépeket, sokat segítene. Balogh -József Unokatestvérek és szomszé­dok voltak, ráadásul haragos szó korábban nem hangzottéi közöttük. Egy veszekedés, egy meggondolatlan ütés, — amit a véletlen tetézett — s a bír róságon végződött Farkas Zsigmondné 27 éves nyírbáto­ri alkalmi munkás és Csíki Istvánná összetűzése. Farkasné április 28-án lá­nyával az erdőbe ment fát szedegetni. Mikor hazatért, két gyermeke azzal fogadta, hogy Csikiné veszekedett ve­lük. Az asszony szemükre ve­tette, hogy az édesanyja sír­járól leszedték a virágot. Nemsokára Csikiné is meg­érkezett — átkozódva. A két asszony között hangos vesze­kedés pattant ki, kölcsönösen szidalmazták egymást. Far­kasné saját udvaráról, Csiki­né pedig a szomszédos ház­ból kiabált. f A Kelet-Magyarország mun­katársa kérdéseket intézett Szegedi Nándor elvtárshoz, a MÁV debreceni igazgatóságá­nak vezetőjéhez. Elmondotta, hogy lapunk sok olvasója jel­zi: a vasút korszerűsítése azt jelenti majd, hogy a megye amúgy is legrosszabb közleke- désű távoli területein, a szat­mári és beregi végeken „fel­szedik a síneket”. Konkrétan így hírlik ez a jánkmajtis— kölesei, a kisvárda—baktaló- rántházi és a nagykálló— nyíradonyi vasútvonalakról. A megye lakosságát és a ter­melőszövetkezeteket mindez azért érdekli, mert — mond­ják — elhiszik, hogy e vona­lak üzemeltetése a MÁV-nak ráfizetéses. De vajon meg-, szüntetésük nem okozna-e a mostani ráfizetésnél is tete­mesebb kárt a termelőüzemek nek a szállítási költségek emelkedésében, a rossz uta­kon a nemesebb áruban kelet­kező kárral is számolva. A fontos a népgazdaság Szegedi elvtárs azzal kez­di, hogy akik így beszélnek, nem ismerik teljesen az új közlekedéspolitikai koncep­ciót, melynek éppen az az alapgondolata, hogy a nép­gazdaság egészét ne érje kár. Az igazgató odamegy dolgozó- szobája falán a hatalmas, több megyét bemutató nagy térképhez és mutatja: — Ami Szabolcs-Szatmárt illeti, jelenleg folyik a Jánk­majtis és Kölese között köz­lekedő keskeny vágányú vo­nal forgalmának felmérése. Amint készen lesz, sor kerül rá, hogy a tanulmány adatai­nak tükrében tárgyalni kezd­jünk — az összes érdekeltek bevonásával — a kisvasút to­vábbi sorsáról. Ugyancsak most végezzük a kisvárda—baktalórántházi vasútvonal gazdaságossági vizsgálatát. Bár még végle­ges döntés nincsen, már most meg lehet mondani, hogy en­nek a vonalnak a forgalmát az 1970 és 1975 közötti évek­ben közútra tereljük. Rakodás másutt A korszerűsítés nemcsak vo­nalak megszüntetéséből áll. Június 15-én körzetesítették Kisvárda állomást. Ez azt je­lentette. hogy Anarcson és Gyulaházán megszűnt az áru­forgalom, nincs többé rako­dás. A fuvardíjakban mutat­kozó különbözeiét viszont a szállíttatok a közlekedéspoli­tikai alap terhére megkapják. A következő lépés lesz a körzetesítésben ez év decem­ber 15-étől január 1-ig Nyír­egyháza állomásának körzete­sítése. Császárszálláson meg­szűnik a rakodás. Ugyancsak ekkor megszűnik az árufor­Amikor a veszekedést be­fejezték, Csikiné megkérte egyik ismerősét: kísérje ha­za. Botot is fogott, feltehető­en támadástól tartva. Farkasné észrevette az asz- szony elindulását, s egy ge- reblyével utánasietett. Egy­szer fejbe vágta a szerszám­mal unokatestvérét, aztán visszaszaladt lakásába. Csikiné összeesett, eszméle­tét veszítette. Fellocsolták, bár így is hosszabb idő után tért magához. Ismerőse kérte, menjenek orvoshoz, ö azon­ban nem érezte magát any- nyira rosszul, hogy orvosi se­gítséget kívánt volna. A következő napokon még dolgozott is: férjének segített maltert hordani, s más nehéz munkát is végzett. Este már rosszul érezte magát. Május 7-én — tehát a Far- kasnéval történt összetűzés után kilenc nappal — este nagyon rosszul lett. Orvost galom Nyírteleken is: helyet­te a körzetesített Görögszállá­son rakodnak az eddig Nyír­teleken feladó szállíttatok. Végül a legérdekesebbet, a nagykálló—nyíradonyi vonal megszüntetéséről mondotta Szegedi Nándor elvtárs. A nagykállói vonal marad — Ez valóban egyike volt a megszüntetésre szánt vasút­vonalaknak — mondotta. — Időközben azonban a Balká- nyi Állami Gazdaság olyan jelentős beruházásokat haj­tott végre, hogy elég rövid idő alatt hét százalékkal emel­Hid a tanyán HAJNALI ÖTKOR kel már tizennégy éve. Megszokta, amikor a város ébredezik, s megjelennek az első járóke­lők, vonathoz, munkába sie- tők, utcaseprők, tejesemberek — ő már a buszon ül. Átnézi az óravázlatot, feljegyez egy újabb ötletet, idézetet. Mind­ez óramű pontossággal ismét­lődik szeptembertől júniusig, mindennap. „Kétéltű” ember Komporály Vilmosné. A városban lakik, az Egyház utca egyik bérhá­zában, de éppen csak takarí­tani, mosni, főzni, gyereket nevelni és aludni tér haza. Az egyetlen és legfiatalabb családtagot, a 8 éves Zsoltot nem kell nagyon „nyüstölni”, megcsinálja a leckét. De nem lehet magára hagyni. A férj is elfoglalt ember, tanácsi dolgozó. Késő délután és es­te van együtt a család, örül­nek a szabad időnek, a tv- nek, rádiónak.,v — De itt vannak a javítani való dolgozatok — jegyzi meg csendesen a tanítónő'. A Benkő-bokori gyerekek füzetei 12 kilométeres utat tesznek meg buszon, ugyanis a várostól hat kilométerre fekvő kisiskolában tanít Kom- porályné. Korán reggel indui, esőben, hóban, sárban. Ré­gebben egy pár busz volt a Benkőre, ha lekéste a kora délutánit, jöhetett gyalog. Olykor igazodnia kell a busz­vezető szeszélyeihez is, aki nem sokat ad a menetidőre, hamarabb is elindítja kocsi­ját hazafelé. S akkor a hó­fúvásban. amikor az igazgató csak a saját felelősségére en­gedte útnak, következik a gyaloglás, mint tavaly télen. — RÉGEBBEN, amint ha­zaértem, fogtam az ebédfő­zéshez.... Vagyis a kényszerű utazgatás jóvoltából évekig az estebéd helyettesítette a déli étkezést. És a száraz koszt, amitől beteg lett a gyomra. Megszenvedett a ki­hívtak, aki nyomban kórház­ba szállíttatta. Május 9-én hajnalban — a leggondosabb kezelés ellenére — meghalt. A halál oka agyvelőgyulla- dással párosult tályog volt. Ezt a Farkasné által okozott fejsérülés idézte elő. Farkasné bíróságra került és halált okozó testi sértés miatt a nyíregyházi megyei bíróság jogerősen három év és hat hónap börtönre bün­tette, ezenkívül két évre el­tiltotta a közügyektől. A bí­róság véleménye szerint Far­kasné nem akarta megölni Csi kínét, csupán testi sértést akart okozni, s ez vezetett — a véletlenek közrejátszásával — unokatestvérének halálá­hoz. A bíróság enyhítő körül­ményként értékelte, hogy Farkasnénak nyolc’ eltartásra szoruló gyermeke van. Az ítélet jogerős. (kun) kedett e vonal forgalma é3 ezzel megközelítette a gazda­ságosság szintjét. Mivel az áruforgalom további növeke­dése várható, azt reméljük, hogy ez a korábban gazda­ságtalan vasútvonal megfelel az előírt kívánalmaknak. Min­denesetre most évekre levet­tük a napirendről ennek a vonalnak a problémáját. Eb­ből is látszik, hogy minden azon múlik: mennyit termel a szóban forgó vasútvonal térsége, mennyi árut kell a vonalakon elszállítani — fe­jezte be tájékoztatását a MÁV debreceni igazgatóságá­nak vezetője. (gesztelv!) járásért, de nem adta fel. Kol­légái és kolléganői közül nem egy más megoldást keresett. Volt, akinek sikerült haza­jönnie a városba, és bent ta­nítani. Ö nem híve a kilin­cselésnek, a panaszkodásnak. Egy alkalommal ment el a művelődési osztályvezetőhöz, amikor kicsi volt a gyerekük és nem tudták kire bízni „A tanyavilágban is szükség van íó pedagógusokra” — vála­szolta. Sokáig emlékezett a józan ésszel teljesen elfogad­ható érvelésre. De ettől az egyéni gondjai megmaradtak. 5 volt úgy, hogy a kis Zsolt egyedül maradt otthon. El­képzelhető, hogy érezte ma­gát az édesanya a katedra mellett. AZ ÉVEK AZONBAN nem­csak megedzettsk és hozzá­szoktatták a mostoha körül­ményekhez. A csendes bele­törődést felváltotta valami más, amit pontosan alig le­het megfogalmazni. Ragász- ^ kodás a megkezdett m u^ílfa-'" hoz? Elkötelezettség a tanyai emberek iránt? Nem ilyen nagy szavakra gondol a taní­tónő, amikor odaáll a tanyai gyerekek elé, vagy ; késő délül áni, esti órákban kilomé­tereket gyalogolva felkeresni a szülőket családlátogatáson. Vannak olyan fiatal szülők is, akiket már ő tanított. Velük ért a legjobban szót. Ezek az egymástól kilométerekre élő tanyai emberek ragaszkodók, 6 családi örömöket, gondokat is megosztják a tanítónővel. — Hihetetlenül nehéz el­érni, hogy az elsősöket is le­kösse az óra, amikor a har­madikosokkal foglalkozom. A tanyai iskolában ugyanis összevontan tanulnak a gye­rekek, Komporály Vilmosné az I. és a III. osztályosokat tanítja. A gyerekek ügyesek, tehetségesek, de nagyon hi­ányzik az óvoda. Van olyan kis első osztályos, akinek még egy mesét sem olvasott el senki. Sokáig tart, amíg fel­oldódik a félszegségük, s be tudnak illeszkedni a közös­ségbe. Nagyon kellene lega­lább nyáron, az iskolaév in­dulása előtt egy Idényóvoda, vagy nevezzük előkészítőnek, Hogy a kis tanyai elsősök ne az első osztályban pótolják az óvodai élményeket. — AZ EGYIK KIS ELSŐS a nyakamba borult és anyu­kámnak szólított... — emléke­zik a sok epizód egyikére a tanítónő. Aztán a felnőttek­kel folytatja, akik szinte apá- ról-fiúra szállva örökölt tisz­telettudással néznek fel a ta­nítóra. S ez nem puszta for­maság, hanem őszinte köze­ledés, bizalom. Ma már — a csaknem más­fél évtized alatt — rengete­gei változott a tanyavilág. Az iskola is: a Benkő-bokoriban szinte minden modern esz­köz megvan, amivel egy vá­rosi iskola rendelkezik. Ki­véve a vizet, amit most urda- nak meg. Komporálynénak nem kell már a fárasztó út után főznie, a tanyai diák­otthon főztjét fogyasztják a kijáró nevelők. Legfeljebb ak­kor marad ebéd nélkül, ha valami hiba miatt késik az ebédszállító tricikli. Az idén már megtérítik az autóbusz- bérlet ötven százalékát is. A tanyai nevelőnek pótléka pe­dig havi 200 forint. p. a Lányok a kastélyban Negyvennégyen varrni tanulnak, huszonhatan szőni... A tárgys/óSerombői Halállal végzSdfilt az asszony! veszekedés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom