Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
ÜTI fTFOtTAM. 9*8. SIAM ASS: f FORINT IMS. OKTOBER IS. VASÁRNAP tAWTTflf TARTAT.WABOC» Karriert — h lb. oldaR A vidékiek önellátók? (3. oldal) 20 éves a MÉK (4. oldal) Lányok a kastélyban (5. oldal) Halállal végződött veszekedés (5. oldal) Vietnami nap a szakszervezeti világkongresszuson Kiállítás nyílt az agresszorok elleni küzdelemről Földön a Szojuz—8 is TELJESÍTETTE FELflDUTáT AZ ŰRHáRMüS Magyar vezetők üdvözlő távirata L. I. BREZSNYEV elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves elvtársak! A Szojuz—6, Szojuz—7 és Szojuz—8 űrrepülésének sikeres befejezése alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkásparaszt kormány és a magyar nép nevében szívből köszöntjük önöket és a kiváló űrhajósokat, s a nagy jelentőségű űrrepülés előkészítésében és lebonyolításában részes minden kutatót, mérnököt, munkást. Meggyőződésünk, hogy az űrkutatással kapcsolatos legújabb tudományos feladatok sikeres végrehajtása jelentős lépés az emberiség egyetemes érdekeinek szolgálatában. Kérjük, hogy e nagyszerű siker at kaiméból továbbítsák legjobb kívánságainkat a tudósoknak, a hős űrhajósoknak, az űrhajók alkotóinak. Elvtársi üdvözlettel: v KADAR JANOS, LOSONCÉI PÄL, az MSZMP KB az Elnöki Tanács első titkára, elnöke, FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Vietnami nappá szervezték a Budapesten ülésező szak- szervezeti világkongresszus szombati programját, amely- lyel folytatódott a plenáris tanácskozás. Az ülésszak megkezdése előtt a több száz küldött és vendég a kongresszus színhelyén rendezett dokumentácis kiállítás ünnepélyes megnyitóján vett részt Mintegy 50 tablón körülbelül 200 fénykép szerepel „A vietnami nép harca az amerikai imperialista agresszorok ellen, a nemzeti függetlenségért és a világ békéjéért” című kiállításon. A megrázó erejű anyagot — az északi és a dél-vietnami küldöttség nevében — Tran Hoai Nam, a dél-vietnami felszabadításért küzdő szakszervezeti szövetség állandó bizottságának tagja mutatta be a kongresszus közönségének és köszönetét tolmácsolta a bemutató megrendezéséért, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának. A kiállítás megtekintésekor a küldöttek és a vendégek a vietnami nép iránti mély ro- koTszenwel vették szemügyre a dokumentumíotókat és szóban is kifejezést adtak szolidaritásuknak. A kiállítás megnyitása után a világkongresszus megkezdte tanácskozását. Az elnöklő A. Selepin, a szovjet szak- szervezetek központi tanácsának elnöke, az SZVSZ al- elnöke szívélyes szavakkal köszöntötte a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság delegációját, valamint az elnökségbe meghívott Hoang Luongot, a VDK budapesti nagykövetét és Dinh Ba Thit, a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetét. Az elnök ezután kegyele- tes szavakkal emlékezett meg Ho Si Minhről, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elhunyt elnökéről, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről. A kongresszus küldöttei néma felállással áldoztak a vietnami nép nagy fia emlékének. Ezután megkezdődtek a felszólalások. Hoang Quoc Viet,, a Vietnami Szakszervezetek Szövetségének elnöke elöljáróban köszönetét mondott azért, hogy a Szakszervezeti Világszövetség tanácskozásának napirendjére tűzték a vietnami nép ügyét, harcát, és vietnami napot szerveztek a kongresszus programjában. Kérte, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa tolmácsolja az egész magyar népnek a vietnami nép őszinte háláját, testvéri köszönetét az önvédelmi harcban kifejtett rokonszenvért, a segítésért a vietnami nép sorsának jobbra fordításában. — Magában az Egyesült Államokban is a dolgozók és a haladó gondolkodású amerikaiak napról napra fokozzák a harcot kormányuk igazságtalan. agressziós vietnami na- borúja ellen. Helyeslésüket és támogatásukat fejezik ki a vietnami nép álláspontjával, követeléseivel kapcsolatban. A haladó emberiség felháborodással ítélte és ítéli el az amerikai imperialisták bűnös, agresszív vietnami háborúját Ez a háború már tetemes kaikat okozott az Egyesült Államoknak gazdasági, politikai, katonai és diplomáciai téren. Befejezésül Hoang Quac Viet ezeket mondta: — Kérjük a kongresszust, szólítsa fel a dolgozókat és a világ szakszervezeti mozgalmait, indítsanak harci kampányt mától kezdve 1969. december 20-ig, s követeljék az amerikai imperialistáktól, hogy teljes mértékben, gyorsan és feltétel nélkül vonják ki minden katonájukat Dél- Vietnamból, s e követelést támasszák alá világszerte nagyszabású és hatalmas erejű tömegakciókkal, gyűlésekkel, tüntetésekkel, sztrájkokkal, a Vietnamba szánt amerikai hadianyag és árucikkek kirakodásának, szállításának bojkottálásával. Ezután Tran Hoai Nam, a dél-vietnami felszabadításért küzdő szakszervezeti szövetség állandó bizottságának tagja mondotta el beszámolóját. Tran Hoai Nam, a Dél- Vietnam felszabadításáért küzdő szakszervezeti szövetség nevében javaslatot terjesztett a kongresszus elé. Eszerint le kell leplezni és el kell ítélni Nixonnak a háború folytatására és fokozására irányuló politikáját. Követelni kell, hogy az amerikai kormány tartsa tiszteletben a vietnami nép alapvető nemzeti jogait és a Délvietnami Nemzeti Felszabadí- tási Frontnak és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának tíz pontban foglalt logikus, észszerű álláspontját, és szüntesse meg agresszív háborúját. Haladéktalanul és maradék nélkül, minden feltételtől függetlenül vonja ki Dél-Viet- namból az amerikai csapatokat és az amerikai táborhoz tartozó más országok csapatait. Gino Guerra, a CGIL — olasz általános szakszervezeti szövetség — titkára felszólalásában a többi között hangsúlyozta: az olasz dolgozóknak az imperializmus ellen, a béke védelméért folytatott harca, s az a törekvésük, hogy hozzájáruljanak a gyarmat- tartók és más kizsákmányolok hatalmi pozícióinak szétzúzásához, értékes támogatást jelent az imperializmus ellen Nagy visszhangra talált a SZOT és a KISZ KB versenyfelhívása megyénk termelőszövetkezeteinél. A Nyírségi Tsz Területi Szövetségéhez tartozó mezőgazdasági üzemek közül eddig 15 csatlakozott a jubileumi versenymozgalomhoz. A nyíregyházi Sásvári Termelőszövetkezet például a jövő évben magasabb terméseredményeket kíván elérni azzal, hogy növe- lik-e a szerves, illetve műtrágyamennyiséget. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet egyéb vállalásai mellett elhatározta, hogy gabonavetését az eredetileg tervezettnél korábban befejezi. A irányuló általános küzdelemben. Ezután P. Pimenov,, a szovjet szakszervezetek közpohti tanácsának titkára szólalt fel. Hangoztatta, ma nincs még egy olyan sürgető és időszerű kérdés a világon, mint az igazságos béke helyreállítása. Vietnamban. Jelenleg azonban a vietnami helyzet még mindig aggasztó. Az amerikai imperialisták álszent nyilatkozataikat megcáfolva tovább folytatják hadműveleteiket Dél- Vietnamban és nem szüntetik be a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agressziójukat sem. A Szovjetunió számos ipari felszereléssel, közlekedési eszközzel és élelmiszerrel látja el a VDK-t. Segítséget nyújt harci pilóták kiképzésében és ugyanakkor a fiatal vietnamiak ezreit képezik szovjet üzemekben és szakiskolákban. A szovjet kereskedelmi hajók megszakíthatatlan folyamatossággal szállítják rakományukat a VDK kikötőibe. A vietnami nép segítéséből a szovjet szakszervezetek is kiveszik részüket. Nagy mennyiségű élelmiszert, gyógyszert, orvosi felszerelést, gépjártnűvet, nyomdagépeket és fotópapírt, fényképezőgépeket, stb. küldtek Vietnamba. Támogatásukat folytatják mindaddig, amíg a vietnami népnek szüksége lesz erre az amerikai imperialista agresszió visszaveréséhez. — A szovjet dolgozó nép és szakszervezetei — fejezte be felszólalását P. Pimenov — követelik az amerikai agresszió azonnali megszüntetését, az USA és csatlósai fegyveres erőinek haladéktalan, feltétel nélküli kivonását Dél-Vietnam- ból és a VDK elleni agresszió megszüntetését. A vietnami népnek magának kell döntenie sorsáról. A vietnami nép igazságos ügye győzedelmeskedni fog és erre irányuló küzdelmében a szovjet nép mindig vietnami testvérei mellett áll. Az egész szombati nap Vietnam melletti szolidáris felszólalásokkal telt el. Dózsa Tsz október 15-én végzett a vetéssel. Kiemelkedő a nyírszőlősi Jókai Termelő- szövetkezet tagságának munkavállalása. Kenyérgabona vetéstervüket október 20-ig, az őszi mélyszántást november 20-ig befejezik. Jobb minőségű munkával a dohánynál 400 ezer, almánál 200 ezer, burgonyánál 180 ezer forint többlet bevételt érnek el. A tervezettnél több hízott állatot értékesítenek, ez 400 ezer forint pluszt jelent majd. A verseny mozgalom ez évben a Jókai Tsz-nél 1 millió 200 ezer forint plusz bevételt eredményez. A termelőszövetkezetek mellett, a szövetség területén A Szojuz—8 szovjet űrhajó, amelyet Vlagyimir Satalov ezredes űrhajós és Alekszej Jeliszejev fedélzeti mérnök vezetett, szombaton magyar idő szerint 10,10 órakor leszállt a Szovjetunió előre kijelölt térségében Karagan- dától északra 15 kilométerre. A szputnyikpályáról való leereszkedéshez Satalov űrhajós a kézi irányítórendszer segítségével megfelelően betájolta az űrhajót és a kijelölt időpontban bekapcsolta a leszállási programozót. A fékezőművek működésének befejeződése után az űrhajóról levált a leszállóberendezés, amelyben a személyzet foglalt helyet. A leszállóberendezés aerodinamikai eszköz felhasználásával irányított pályán ereszkedett le. A légkörben végrehajtott fékezés után üzembe lépett az ejtőernyőrendszer. A sima leszállás hajtóművei biztositották a leszállóberendezés zökkenőmentes földet érését. Az űrhajósokat a földön meleg fogadtatásban részesítették a felkutatásukra indult csoport tagjai, sportvezetők, barátaik, újságírók. Az űrhajósok egészségi állapota jó, közérzete kitűnő. A három szovjet űrhajó — a Szojuz—6, a Szojuz—7 és a Szojuz—8 — csoportos repülése véget ért. Szombat reggeli moszkvai lapok színes beszámolókat közölnek a Szojuz—7 pénteki Földre érkezéséről. Ebből a szempontból külön érdekességet jelent, hogy a Krasznaja Zvezdát, a hadsereg lapját az egyik űrhajós, Volkov, a lap „kozmoszriportere” tudósította. A bányászváros meleg szeretettel fogadta a kozmosz meghódítóit. Első útjuk a ka- ragandai Sirály-szállóba vezetett, ahol a három űrhajóst orvosi vizsgálat várta. A vizsgálat megejtése után az orvosok arcáról is leolvasható volt, hogy minden rendben van. Egyébként a karagandai csokoládégyár külön készítménnyel kedveskedett a város űrvendégeinek. A gyár újdonságát „Világmindenség”- nek keresztelte el. számos szakszövetkezet is bejelentette, hogy részt kíván venni hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére, a jubileumi versenyben. Többek között a nyíregyházi Egyesült Erő Termelőszövetkezet versenyfeltételnek az alábbiakat határozta el: a szakszövetkezet közös területén, az egy szántóegységre jutó jövedelmet 3500, a bruttó jövedelmet 300 forinttal növeli. Az állami és szövetkezeti kereskedelemnek értékesített árumennyiséget úgy növelik, hogy a tavalyihoz viszonyítva az egy szántóegységre vetített áru értéke 1000 forinttal növekszik. A baráti üdvözletek elhangzása után következett a hagyományos sajtóértekezlet, amely természetesen izgalmasabb, feszültebb volt, mint az egyéb sajtótalálkozók. A fényképészektől a kozmonauták mindenekelőtt azt kérték ne készítsenek felvételeket róluk mindaddig, amíg arcukon viselik ötnapos „űrszakállukat”. Jupiterlámpák fényében feleltek a kozmonauták az egymást követő kérdésekre. Fi- lipcsenko mindenekelőtt köszönetét mondott az űrhajó alkotóinak, akik lene lóvé tették ezt a nagyszabású kísérletet, amihez a Szojuz—7 utasai annyival járultak hozzá, hogy teljesítették mindazt, amit rájuk bíztak. A már kialakult hagyományoknak megfelelően, a kérdések első csoportja megint arról szólt, mi volt legnevezetesebb, legszebb élményük a világűrben. Filipcsenko, a Szojuz—7 parancsnoka csakúgy, mint az egy nappal korábban leereszkedett Szojuz—6 legénysége, szinte nem is talált szavakat arra, hogyan érzékeltesse kékes fényben játszó * bolygónk szépségét. Mint mondotta, legnagyobb élménye volt „szülőbolygónk” megpillantása a világűrből. S jóllehet, a program nagyon feszült volt, mégis újból és újból erőt vett rajta a vágy hogy kinézzen az űrkabin ablakán és újabb és újabb pillantásokat vessen a Földre. Ezután az újságírók azt firtatták, ha egy másik, magasrendű civilizáció képviselői fenn a világűrből szemügyre vennék Földünket, vajon meg tudnák-e állapítani, hogy bolygónkon emberek élnek. Filipcsenko hangsúlyozta, hogy a kozmoszból kitűnően látni a földi városokat, sivatagokat, őserdőket, tavakat és hegyeket. Olyan világosan kivehető minden, hogy térkép szerint igazodhat el az ember. Igaz viszont. hogy a szüntelen épülő objektumok miatt ez a „térkép” gyorsan változik. Gorbatko, aki gyermekkorát egy Kubán-vidéki szov- hozban töltöte, hozzátette: jól meg lehet különböztetni a kozmoszból a zöldellő vetést és az ekével megforgatott fekete szántóföldet. A következő kérdés a kozmosz hangvilágára vonatkozott. Vlagyiszlav Volkov — mint mondotta — mindaz, ami az űrhajóban történik, kiválóan hallható. Teljes csend soha nincs. A kozmonauták kitértek arra is, hogy az űrhajó ablakán át számos fényképfelvételt készítettek földünkről. Arra a kérdésre, hogy melyik volt a repülés legfelelős- ségteljesebb pillanata, mind a három kozmonauta egyszerre válaszolta: a leszállás. Az egész személyzet erre összpontosította minden figyelmét. Amikor a Szojuz—7 kijutott a Földnek a Nap által meg nem világított körzetéből, az űrhajó pontosan a leszállási terület felé vette az irányt. Az űrpilóták elismeréssel nyilatkoztak a fedélzeti tájoló berendezésekről és köszönetét mondtak a műszereket megalkotó tudósoknak és mérnököknek. Külön hozzátették, senki se higgye azt, hogy az űrrepülés valamiféle séta a világűrben. Nagyon is kemény, feszült munkát igényel a kozmikus pályán való repülés. Végezetül az újságírók a „kozmikus étrenddel” kapcsolatosan kíváncsiskodtak. Az űrhajósok megjegyezték, hogy abban sok édesség szerepelt. Egyébként — tették hozzá — ízlésünk valahogy „kisiklott”, s közülünk még azok is, akik földi viszonylatban a húst szeretik, mindig csak édességet kívántak. A sajtóértekezlet befejeztével az űrhajósok a Sirályétteremben megebédeltek, majd Karaganda repülőteréről indultak útnak. Jelentős vállalások, kiemelkedő eredmények a szabolcsi termelőszövetkezetek jubileumi versenyében vy mÁC fíHOHTÁMAb, £GYESOL/tTtRf
