Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

tm.oSM8er 9. KlSLET-MACYARORSZAd S. oft!*! PÁRBESZÉD A BÉKÉRŐL Legyen béke Vietnamban A PARTNER Szabolcsban ggwi Két nagy vállalattal kötött jelentős megállapodást a VAGÉP „A vietnami háború korunk leghosszabb háborúja: csak­nem 30 esztendeje tart. A ja­pánok, majd a franciák el­leni háborúból az amerikaiak elleni szabadságharcba nőtt át.” így kezdődik az a tanul­mány, amelyet jeles közéle­ti emberek: tudósok, újság­írók, politikusok, a kérdés néhány szakértője a VII. magyar békekongresszust megelőzően kidolgozott. Fe­dőlapján aláhúzva: vita­anyag. — Annak is szánjuk — tá­jékoztat Harmati Sándor, a „Szolidaritásunk Vietnam­mal” című témabizottság társelnöke. — Igyekeztünk sokoldalúan megvilágítani a vietnami agressziót, az ame­rikaiak hadüzenet nélküli brutális háborúját. A kong­resszuson pedig módunkban áll a szekció ülésén még szé­lesebb körben, még többek álláspontját, véleményét meghallgatva kiegészíteni a témát. A szerényen vitaanyagként kezelt huszonegynéhány ol­dalas tanulmány így is hű ké­pet, áttekintést nyújt á viet­nami helyzetről. Nyugati for­rásokra hivatkozva megál­lapítja: az USA repülői ki­lenc esztendő alatt 3 millió tonna bombát szórtak le Vi­etnam területére, másfélszer annyit, mint az angol és az amerikai légierő a II. világ­háborúban a nácik által megszállt országok hadszín­terein. Megrázó képet fest az amerikaiak kegyetlenke­déseiről: jellemzésül a szer­zők megemlítik, hogy Észak- Vietnamban 1968 végéig 668 iskolát, 181 kórházat és egészségügyi intézményt, 485 templomot romboltak le, s legalább 250 ezer gyermek lelte halálát a bombázások­ban. Elemzi a vitaanyag a két Vietnam: Dél és Észak hely­zetéi. Míg délen egyik bábre­zsim követi a másikat, ad­dig északon, a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban lebilincselő egységben a bom­bázások idején is példás fe­gyelmezettséggel dolgoznak az emberek, folytatják a szo­cialista építőmunkát. A fel­szabadító harcok eredmé­Tulajdonképpen a domb már olyan senki földje volt. Nem csak azért, mert a két frontvonal közé esett — ezért is —, de főleg azért, mert a dombon lévő kastélyból a szobalányon kívül mindenki elmenekült, a németekkel. A hatalmas szőlőtábla, amely a dombot körülvette, olyan termést hozott ebben az év­ben, amelyre már hosszú évekkel visszamenőleg még az öregek sem emlékeztek. Am ezen az őszön a dúsan megrakott szőlőtőkék hiába várták, hogy megszabadul­janak terhűktől. A szüret egyre késett. Az itt élő emberek, akik a domb lábánál lévő tanyán laktak, nem mertek a szőlő­fürtökhöz nyúlni. Kállay ke- gyelmesúrék ugyan elmene­kültek, dehát ki tudja, nem jönnek-e vissza? így beszél­tek az emberek egymásközt. na meg volt még itt valaki, aki ebben az időben szinte mindenes volt a tanyán, és a szőlőtelepen. Bakay főkezelő úr nem me­nekült el. Nem mintha neki nem lett volna mitől félni, de a Kállay-birtokot és va­gyont ímég az életénél is többre tartotta. És ahogy Do­mokos bácsi, Bihari, Darai és a többi cselédek elmondják, Bakay az utolsó percig igye­kezett az uraktól kapott bi­zalmat megszolgálni. A szov­jet csapatok már szinte a kertek alatt voltak, ő még mindig pénzért mérte az al­nyeként az 1960-ban alakult Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front a legfris­sebb adatok szerint a déli or­szágrész 44 megyéjének több­ségét ellenőrzése alatt tartja: 1290 falusi, öt városi, 146 já­rási és 37 megyei forradalmi tanácsot alakított. — A békekongresszus szek­cióülésén bizonyára még alaposabban áttekinthetjük a párizsi Vietnam-tárgyalá- sok legújabb fejleményeit — folytatta Harmati Sándor. — Anyagunkban természete­sen szólunk a Fehér Ház időhúzó taktikájáról, Nixon békeszólamairól és a háború „vietnamizálására” irányuló amerikai manőverekről. Té­mabizottságunk szükséges­nek tartotta megfogalmazni álláspontunkat: ismerjük a VDK és a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány párizsi küldötteinek erőfe­szítéseit a békés politikai megoldásra. Kormányunk annak idején nyilatkozatban támogatta a 10 pontból álló javaslatukat, amelynek első helyén az amerikai és csatlós csapatok Vietnamból való feltétel nélküli kivonása áll. összegezi a kongresszusi témabizottság tanulmánya a nemzetközi közvélemény — benne a békemozgalom — egyre nagyobb tömegeket át­fogó akcióit Vietnam ügye mellett. A múlt évben például 1200 nemzeti és nemzetközi szervezet csatlakozott ah­hoz a felhíváshoz, amely a bombázások megszüntetését követelte. Ez év júniusában a berlini béke-világtalálkozón 102 ország, több mint 300 bé­kemozgalom képviselői egy­séges akcióprogramot dolgoz­tak ki a vietnami nép támo­gatására. Hazánkban immá­ron hagyományosnak mond­ható az együttérzés különbö­ző megnyilvánulása: társa­dalmi akciók, rétegtalálko­zók, nagygyűlések és gyűjtés formájában. Az önkéntes ada­kozásból eddig több mint 180 millió forint gyűlt össze, amiből kórházi berendezé­sek, gyógyszerek, ruhanemű, iskolai felszerelés indult út­nak a testvéri nép megsegíté­sére. Gyapay Dénes mát, a bort nem csak a cselé­deknek, de a magyar kato­náknak is. Dehát ez csak egy töredé­ke volt annak a sok gazság­nak, amit Bakay a hosszú éveken keresztül elkövetett. Olyan ember volt, aki ököllel is nevelte — ahogy ő mondta — a cselédeket. Amikor esetleg már nem bízott ben­ne, akkor nem egy esetben a csendőröket hívta segítségül. Ilyen ember őrködött hát a letűnt világ utolsó napjai­ban a Kállay-vagyon felett. A koronát persze még nem tette fel művére, a befejezés még hátra volt. Azon a délelőttön olyan erősen sütött a nap, hogy szinte hihetetlennek tűnt, hogy már a vénasszonyok nyara is a végéhez közele­dik. A tanyában csend volt. Az emberek szinte suttogva adták szájról szájra egy­másnak: „Hallottad? Itt van­nak az oroszok.” És találgat­ták egyre-másra, milyenek lesznek, vagy mit fognak csi­nálni. És úgy 12 óra körül el­érkezett a várva várt pilla­nat. Három lovas szovjet ka­tona vágtatott a tanyaköz­pontba, az emberek körül­vették, beszéltek hozzájuk, de érteni, nem értettek sem­mit. Az egyik megkérdezte, hogy német katona van-e? Ezt egy páran megértették és mondták, hogy a tanyában nincs. Ekkor ért oda Bakay, aki az emberek legnagyobb csodálkozására folyékonyan tudott a katonákkal beszélni. Két nagyvállalattal is meg­állapodást kötöttek a napok­ban a VAGÉP vezetői, s e szerződések hosszabb távra meghatározzák a vállalatok között egyre szebben fejlődő kapcsolatokat, a VAGÉP-nél pedig az egyes fejlesztések irányát és biztonságot is nyújtanak. A megállapodások nem egyformák: az egyik konkrét profilátvételt, a má­sik együttműködést tesz le­hetővé; azonos azonban any- nyiban, hogy mindegyik vál­lalatnak hasznos, — s ez fő­ként a nyíregyházi üzemre vonatkozik. A GVM ajánlata A Ganz Villamossági Mű­veknek sem áll rendelkezé­sére korlátlanul a munkaerő (mint általában a pesti válla­latoknak), ráadásul egyik te­lepét meg kell szüntetni a fővárosban. Ez volt a Iáindu­lópontja a GVM vezetőinek, amikor elhatározták a könnyű és közép •vasszerke­zetek gyártásának megszün­tetését. Ezentúl ezt kooperá­cióban a VAGÉP végzi, s a felkészüléshez a GVM anya­gi segítséget nyújt vidéki partnerének. A szerződés szerint a VAGÉP az idén 20 ezer, jö­vőre pedig 60 ezer munka­órában segíti a pesti céget céljainak elérésében, s ez a későbbiek során évente har­minc százalékkal növekedik majd. A megrendelések sze­rint — amiknek a szállítását megkezdte a GVM — a leg­különbözőbb vasszerkezeti és forgácsolási munkákra lesz szükség, amelyeknek forint­értéke — jövőre — 7,2 millió. Később is segít A profil átvételéhez szük­ség lesz egy nyolcszáz négy­zetméter alapterületű üzem­csarnokra, amit Balkányban fognak felépíteni, illetve a jövő év elején már el is ké­szül. A 4,2 millió forintos be­ruházási költséghez a GVM 600 ezer forint értékű géppel járul hozzá. Az építés költ­ségeit és az 1,2 milliós forgó­alapigényt a VAGÉP saját erejéből és tanácsi juttatás­ból fedezi. Hogy mit beszéltek, senki nem értette, csak azt látták, hogy egy idő múlva elindul­nak hármasban a kastély fe­lé. Vagy 10 lépésre lehettek, amikor a géppisztoly megszó­lalt a kastély ablakában. Ba­kay a földre vetette magát, a három szovjet katona közül kettő holtan fordult le a nye­regből. Az emberek, akik szemtanúi voltak az esetnek, annyira megdöbbentek, hogy szinte el sem futottak. Bakay odament hozzájuk és próbál­ta velük elhitetni, semmiről nem tud semmit. Estefelé megjöttek a né­metek. Volt nagy dáridó a kastélyban. Azoknak persze nem kellett fizetni a borért. És amíg a kastélyban szólt a zene, verték a zongorát, a lakosság összeszedte kis ba­tyuját és elszökdöstek a ta­nyából. Csak két nap múlva, amikor minden elcsendesült, indultak el hazafelé. Az úton az orosz katonák biztat­ták őket, hogy jöjjenek csak egész nyugodtan, aki nem bűnös, azt ők nem bántják. A tanya szélén kaszáló volt, rajta olyan 40—50 centis mélységű víz, és benne vala­mi nagy darab fehér test. Előbb csak a gyerekek vet­ték észre, aztán a felnőttek is, akik undorral fordultak el a látványtól. Hogy ki volt a szemtanú, nem tudják, de estére már mindenki tudta a tanyában az igazságot. Valaki leszá­molt a katonák gyilkosával. Falcsik Ferenc A gépek egy része máris leérkezett Nyíregyházára és ideiglenesen itt kezdték meg velük a munkát. Előnyös, hogy a szükséges anyagokat kezdetben teljes egészében a GVM adja, később pedig — nagy tekintélyével — segít az esetleges beszerzési nehézsé­gek esetén. A gyártmányfej­lesztést és a konstrukciók tö­kéletesítését szintén a főváro­si vállalat végzi. A GVM a szerződésben be­jelentette, hogy a követke­ző ötéves terv során 320 főt foglalkoztató készülékgyári forgácsolóüzemet is le akar telepíteni a VAGÉP segítségé­vel, aminek beruházási költ­sége 45—50 millió forint. Az üzem — amelyben különbö­ző transzformátorgyári be­rendezések készülnek — le­telepítésének elemzési mun­káit már megkezdték, s az a terv, hogy az első ütem 1971- ben álljon munkába. A tele­pítés helyéről még nincs dön­tés, talán Nyíregyháza, vagy Balkány, a munkaerő- ellátottságtól függően. A VAGÉP másik megálla­podását a Kohászati Gyár­építő Vállalattal kötötte. Er­re azért volt szükség, mert a különböző típusú villamos fűtésű szárítókemencék iránt egyre nagyobb az érdeklődés országszerte, s ezt az igényt ki kell elégíteni. Ilyen kemen­céket már 3—4 éve gyárt a Azon ma már kevesen vi­tatkoznak, hogy mi haszna a szakembereknek a tsz-ekben. Ököritófülpösön is a válság utáni évek eredményei győz­ték meg a tagságot Szűk esz­tendők után gazdagok követ­keztek, s ez a pártszervezet sikere is, mint mondják, mert Szabó Sándor, a Szamos menti Tsz párttitkára jó pat- rónusnak bizonyult Elsők között szorgalmazta, hogy képzett, fiatal szakemberek kerüljenek a felelős posztok­ra. Tarczali Zsigmond, az el­nök pedig olyan, mint egy jó apa, aki talpalt utazott, hogy szárnyai alá gyűjtse a fiatal szakembereket „KÉTSZER MENTEM EL ÉRTE” De nem elég csak „megfog­ni” a fiatalokat Segíteni kell őket, hogy megmaradjanak. Ennek a titkát kerestem, mert kissé azon csodálkoz­tam, miért is maradnak meg itt Szatmár egyik sarkában. — Vannak már egy zsák­kal — jegyzi meg a humorá­ról jól ismert Tarczali Zsig­mond és újságolja, hogy az egyik „szerzemény”, Varga Lajos, akiből főagronómust neveltek, éppen Mátészalkán van, marxista—leninista esti egyetemre jár. Ötödik éve van Ököritófül­pösön. Itt kezdte a gyakor­latot, itt lett főállattenyésztő. Munkájával bizonyított. Ki­cserélte az egész tehénállo­mányt, s ezzel megvetette az állattenyésztés fejlődésének az alapját. Fekete Károly, a fiatal fő­kertész és beosztottja, a még fiatalabb Horváth László Nyíregyházán végezték a fel­sőfokú technikumot. — Szereztem őket — így mondja Zsiga bácsi. — Nem tagadom, Fekete Karcsit Fülpösdarócról csaltam eL Kétszer mentem el érte. Ott 2600 forint volt a fizetése. Nőtlen volt, mondtam lakást biztosítunk. — Nem bántam meg — mondja a fiatal főkertész. — Hat éve vagyok itt, s ha nem éreztem volna jói magam, VAGÉP, eddig azonban nem fordítottak túl nagy súlyt rá. Aztán a magyar piacon a nyíregyházi termékek minő­sége volt a legjobb, s itt ér­demes növelni a kapacitást is. A nyíregyházi termék sikere A megállapodás sokrétű. Szól a közösen végzett piac­kutatásról, a kereskedelmi tárgyalások összehangolásá­ról, a műszaki fejlesztésben való együttműködésről, az új, módosított konstrukciók kialakításáról. A KGYV — mint gyárépí­tő fővállalkozó — a kemen­cék gyártását a következő két évben a VÁGÉP-nél fogja megrendelni. (Az idén eddig 22 kemencét gyártott a nyír­egyházi üzem, most pedig négyre van megrendelése. Egyenként 100—150 ezer fo­rintot érnek.) A jövő évtől kezdve a kemencék szerelé­sét és üzembe helyezését is a VAGÉP végzi majd, a KGYV szakembereinek irá­nyítása mellett. A megrendelések nagyságá­ról külön szerződések rendel­keznek majd. Jövőre az igé­nyektől függően 40—50 ke­mence gyártásáról lehet szó, de ez a szám feltehetően év­ről évre növekedik. (kun) már rég olajra lépek. Bár itt meglehetősen több a mun­kám, dupla a gyümölcsös te­rülete, ami hozzám tartozik, háromszázegy hold. Alma, körte és szilva. Megkaptam a szolgálati lakást is, miután megnősültem. — Meg szolgálati motort is, ez is segítség — jegyzi meg az elnök. BOGYISZLÓRÓL SZATMÁRBA Sokat fejlődött a kertészet a keze alatt. Bevezették az exportcsomagolást is. Közvet­lenül szállítanak a Szovjet­unió részére, exportálnak Csehszlovákiának, NDK-nak, az NSZK-nak, Svájcnak, Len­gyelországnak. Idén 7 millió­ra számítanak a kertészetből. És jövőre 100 vagonos hűtő­tárolót építenek 5 millióból. Horváth László, a fiatal kertész hallgat. De nem szól róla Tarczali Zsigmond sem egy ideig. Aztán mégis meg­gondolja magát: — Csak nem fogom dicsér­ni, a vejem lett. Te ösztön­díjas voltál, ugye? — néz a fiúra. A tsz taníttatta. — Ki gondolta volna még akkor, hogy vöm lesz. De nincs par­don. — Bennünket még szigo­rúbban fog, mint a többit — mondja a főkertész. Szabó Károly, a főállatte­nyésztő Tolna megyéből, Bo- gyiszlóról került Szatmárba. Tsz-ben volt telepvezető. — Feleségem Szálkára va­ló. „Haza” jöttünk. Lakást kaptunk, jól megvagyunk — újságolja. Imént érkezett, Mátészalkán volt, ötven hí­zott sertést adott el. Ez évben a tervezett 800 helyett 900 hízott sertést értékesítenek. Több mint másfél millió jö­vedelemre számítanak. Beve­zették a mesterséges borjú­nevelést is. Jövőre 300 férő­helyes korszerű szarvasmar­ha-telepet építenek. Fejlődnek. Ennek az alap­jait a tagság akaratára a fiatal szakemberek vetik meg. Váradi Györgyöt a szál­kái gépjavítóból hívták Ökö- ritófülpösre. Hasznosítsa ta­LAPSZÉLEN Nincs írás róla Segítséget kért az egyik tanácsi üzem egy országos vállalattól és — megkapta. Pedig a támogatást nem is holmi apró-cseprő ügyöen igényelte a nyírbátori nö­vényolajgyártól a NYIRKÉ- MIA: egy fontos kísérleti gyártáshoz van szüksége gé­pekre, berendezésekre, szak­emberre és az olajgyári labo­ratórium használatára. A két vállalat vezetői kö­zött, még a tavasz folyamán lezajlott beszélgetést nem rögzítették írásban. Mégsem feledkezett meg hónapok múltán sem az ígéretről Orosz Miklós, a gyár igazga­tója. A berendezés megszer­zésére — az anyavállalat se-: gítségével — szinte minden követ megmozgatott. Szakem­bert — egy vegyésztechnikust — saját létszámából biztosí­tott a NYIRKÉMIA nyírgyu- laji üzemében folyó kísérle­tekhez. A NYIRKÉMIA esetében egy olyan, országo­san is egyedülálló kísérlet sikeréről van szó, amelynek jelentősége túlnő a szűkén ér­telmezett vállalati szférákon. A tudományos szintű kísérlet jó irányban halad ugyan, de a kitűzött cél elérésének meggyorsításához — talán — éppen a növényolajgyártól kért filmlepárló készülékre, vagy egy kombinált, speciális laboratóriumi kísérlet elvég­zésére van szükség. A két vállalat együttműkö­dése példája annak, hogyan kell egy célért összefogva, közös erővel és megértéssel munkálkodni. — t á ­dását az állattenyésztésben. Hazajött ifjú Horváth Zsig- ' mond is. — Ö most a legújabb gyár homokunk — mondja az el­nök. — Mester Ferencnémeg a közgazdászunk, csak most szülési szabadságon van. Idei való lány. Karcagon végzett. Én mentem el érte, gyere haza, Sárika — mondtam ne­ki. — Itthon is megtalálja a számítását. BECSÜLIK, SEGÍTIK OKÉT Farkas János meg Szarva* son végzett, öntözési szakem­ber. Itt gyakornokoskodott Megkötötték vele az új szer* ződést. — Itt dolgoznak a szülei is. Tsz-tagok — mondja az elnök. — Az új szerződésben emelték a fizetésem is 400 forinttal. Nőtlen vagyok. S itt szeretnék maradni — mondja. A legfrissebb diplomásuk Fekete Tibor. Mezőgazdasági gépészmérnök. — Csak néhány hónapja vagyok itt. Igazán nem szól­hatok. Lakást kaptam. Ez volt a legfontosabb, mert két gyer­mekünk van, feleségem most szülési szabadságon van. Egy gépésztechnikus és egy növénytermesztő , technikus Karcagon tanuL Gondoskod­nak az utánpótlásról is. Hat egyetemet és főiskolát vég­zett szakember, fiatal lelt otthonra ököritófülpösön. Öt év alatt négy ösztöndíjast ta­níttattak, neveltek. Eddig több mint félszázezer forin­tot fizettek részükre. Szolgá­lati lakások építésére, tata­rozásra, felújításra 340 ezer forintot áldozott a tsz. 1971- ben újabb 2 szolgálati lakást építenek. Adtak telepedési se­gélyt 15 ezer forintot Kerestük az okát, miért maradnak itt szívesen a fia­tal szakemberek. Becsülik őket és segítik. Semmi más titka nincs annak, hogy Szat­már csücskében is lehet élni és becsületesen dolgozni. Farkas Kálmán Leszámolás a szőlődombon „ Gyere haza, Sárika M A fiatalok érkezésének, maradásának titka Ököritófülpösön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom