Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

Vasárnapi melléklet \ ■■ i i ■ ■ 11" ■ » ■ ■ i. .. Battonya, az első felszabadult magyar falu A sok ezer magyar község közül Batto- nya egyike azoknak, amelyeknek nevéhez a magyar történelem jelentős eseményei fűződnek. Az 1891-es június 21-i battonyai földmunkásfelkelés fontos állomása a ma­gyar parasztság forradalmi megmozdulásai­nak. 1944-ben Battonya volt a szabadság kapuja. Történelmi tény, hogy a szovjet hadsereg 18. páncélos hadtestének katonái — Brjukov hadnagy és bajtársai — 1944. szeptember 23-án Battonyánál léptek elő­ször magyar földre és a községet szep­tember 23-án délutánra teljes egészében felszabadították. A község nevét mesék és legendák öve­zik. Egyesek szerint itt halt meg Batu kán. A hiteles dokumentumok 1200 körüli idő­pontban jelölik a település alapítását. Je­A battonyai fiózsa tsz Jelenleg! brigádvezetője, Ro kov György — a képen az álló sorban jobbról az első — Steinmetz Miklós kapitány magyar szakaszának volt az egyik harcosa. Az ülő sorban, jobbról Steinmetz kapitány látható, akit a Budapest körüli harcok idején parlamenterként a német fasiszták meggyilkoltak. lenleg a 25 000 kát. hold területű Battonyá- nak 9800 lakosa van. A község határában négy termelőszövetkezet működik. Iparát a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat új telepe, a kenyér- és téglagyár, a tésztaüzem jelenti. A község lakosai ma­gyarok, délszlávok és románok. A nemzeti­ségeknek külön iskolájuk van. 1947 óta mű­ködik a faluban a Mikes Kelemen Gimná­zium, 1962-ben mezőgazdasági gépszerelfl és állattenyésztési szakközépiskolát létesí­tettek. A József Attila Művelődési Ház a zeneiskolának és a nemzetiségi táncegyüt­tesnek ad otthont. A jelenlegi Battonya a felszabaduló* óta eltelt 25 év falufejlődésének elevea dokumentuma. A község szovjet hősi emlékművének avató ünnepsége 1948. április 4-én. Az alf j képen az ünnepség részvevői emlékkönyvbe írják be nevüket Két tüzér — és a fasiszta tankok 1943 márciusában a Balaton mellett nagy véráldozatot követelő harcokban két szovjet tüzér — Andrej Ivan- csenko főhadnagy és Ivan Nyeljubin szakasz­vezető — megakasztotta a fasiszta tankok útját. MAE ÉREZNI LEHETETT a háború közeli végét, amikor a fasiszta vezérkar kétségbe­esett kísérletet tett a 3. ukrán front fő erőinek visszaszorí­tására, bekerítésére és meg­semmisítésére. A 229-es lövészhadosztály 843-as tüzérezredének tűzsza­kasza Jákó községtől nyugat­ra, névtelen magaslaton fog­lalt el védelmi állást. A sza­kasz parancsnoka Andrej Ivancsenko főhadnagy volt Március 6-án reggel a vir­radat előtti csendet hirtelen ellenséges ágyúk dörgése sza­kította meg. Amikor a robba­nások döreje elült, a szakasz állásai felé megindultak a tankok és a gyalogság. Ivancsenko főhadnagy ve­zényszavára a kezelőszemély­zet gyorsan kigörgette az ágyúkat a fedezékből, az irányzótüzérek elfoglalták he­lyüket. A parancsnok elhatá­rozta, hogy amennyire lehet, közel engedi a fasisztákat. Már szabad szemmel is ki­vehetők voltak a keresztek a fasiszta tankok páncélján. — Most! — határozott a főhad­nagy. Az első lövések után az egyik harckocsi lángba bo­rult és megállt. A többi per­gőtüzet nyitott a szakasz ál­lásaira. Egy ellenséges löve­dék a második ágyú közelé­be csapódott le: kezelőjét megsebesítették a repeszdara- bok. Helyét a kezelőszemély­zet parancsnoka foglalta el. A harc folytatódott. Az el­lenséges géppisztolyosok egész szakasza esett el a tüzelőál­lás megközelítése során. A hitleristák kénytelenek vol­tak visszavonulni. A szünet azonban nem tar­tott sokáig. Üjra feldübörög­tek a motorok, újra felhang­zott a lánctalpak csörgése. Ismét megindultak a tankok. Ivancsenko főhadnagy egyik ágyútól a másikhoz futott, bátorította katonáit. S most egy lövedék ponto's becsapó­dása felrobbantotta a máso­dik ágyút Csaknem az egész kezelőszemélyzet elesett. A főhadnagy elfoglalta az irány­zó helyét. EZ A TÁMADÁS kiful­ladt. A hitleristák az arcvo­nalról nem tudták megtörni a magaslat védőinek ellenál­lását. Ekkor az ellenséges gyalogság hozzákezdett a tü­zérség megkerüléséhez. Sike­rült bekeríteniök a hős kato­nákat. Ivancsenko kör alakú vé­delmet szervezett. A szakasz erői apadóban voltak. Fogy­tak a lövedékek. A katonák géppisztolyokkal lőtték a szo­rongató hitleristákat, s ami­kor a lőszer és a gránátok is elfogytak, a tüzérek kézitu­sában csaptak össze az ellen- séggel. A bátor harcosok felmen­tésére érkező csapatokat Ivancsenko főhadnagy már nem látta, nem hallotta a sebesen előretörő szovjet tan­kok dübörgését, nem a han­gos hurrát. A lövések elhallgattak. A harcmezőt az ellenséges tan­kok roncsai, fasiszta tetemek borították. Hallgatva hajtot­tak fejet bajtársai a hős holt­teste fölött. Andrej Ivancsen­ko főhadnagy elesett. De az ellenség nem jutott keresztül a szakasz állásain, amelynek ő volt a parancsnoka. Az 57-es hadsereg vala­mennyi katonája ugyanezen napokban értesült egy másik nagyszerű haditettről is, ame­lyet Ivan Nyeljubin szakasz­vezető vitt véghez. A szakasz ágyúinak állásai felé három ellenséges tank, s egy önjáró ágyú, „Ferdinánd” haladt. A virradat előtti szür­kület tejsűrűségű takaróján át kivehető volt, amint a tan­kok mögött fel-feltünedeztek fekete pontok: a géppiszto­ly osok. ELDÖRDÜLT A LÖVÉS. Az első lövedék a vezérgép lánctalpát találta. A tank megfordult, s oldalára borult. A következő lövés a benzin­tartályt találta. Az ellensé­ges harckocsi fölé láng- és füstoszlop emelkedett. A tüzérek villámgyorsan dolgoztak, tűz alatt tartották az ellenséget. Az ellenséges tankokból dühödten lőni kezdték az ágyúkat. A keze­lőszemélyzet valamennyi tag­ja elesett. Nyeljubin egyedül maradt. Körülnézett. Néhány szomszédos ágyú is megsem­misült — Nos hát, egyedül fo­gok küzdeni! — határozott, s gyorsan megtöltötte az ágyút. A tankok pedig egyre kö­zeledtek. Lassan, nagy robaj­jal haladtak a dombokon át, egyenesen az ágyú felé. Nyel­jubin beirányozta a fasiszta gépet, s lőtt. S ime, a máso dik ellenséges gép is a Ián* gok martaléka lett. Ezután egyik lövés a másikat követ* te. Nyeljubin maga töltött, maga állította be az ágyút, s maga lőtte az ellenséges harckocsikat HIRTELEN BECSAPÓDÓ lövedék sárga lángja emel* kedett fel néhány lépésre a szakaszvezetőtől. A robbanás hulláma mellbe vágta. Nyel* jubint megsebesítették a re* peszdarabok. Megkísérelt az ágyúhoz kúszni, s végrehaj* tani a soron következő lö­vést. De már késő volt: az ellenséges tank, ágyúból tü* zelve, teljes menetben haladt az ágyú felé. Akkor a rét* tenthetetlen harcos végső erő* feszítéssel két páncélelhárító gránáttal megindult a tank felé. Az ember és az acélgép közeledtek egymáshoz. Mellé* hez szorítva a gránátokat, Nyeljubin a tank alá vetette magát Az ellenséges gép fel* robbant roncsai alatt hősi ha* Iáit halt Ivan Nyeljubin sza* kaszvezetó... V. Petruhin ezredes

Next

/
Oldalképek
Tartalom