Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Vasárnapi melléklet \ ■■ i i ■ ■ 11" ■ » ■ ■ i. .. Battonya, az első felszabadult magyar falu A sok ezer magyar község közül Batto- nya egyike azoknak, amelyeknek nevéhez a magyar történelem jelentős eseményei fűződnek. Az 1891-es június 21-i battonyai földmunkásfelkelés fontos állomása a magyar parasztság forradalmi megmozdulásainak. 1944-ben Battonya volt a szabadság kapuja. Történelmi tény, hogy a szovjet hadsereg 18. páncélos hadtestének katonái — Brjukov hadnagy és bajtársai — 1944. szeptember 23-án Battonyánál léptek először magyar földre és a községet szeptember 23-án délutánra teljes egészében felszabadították. A község nevét mesék és legendák övezik. Egyesek szerint itt halt meg Batu kán. A hiteles dokumentumok 1200 körüli időpontban jelölik a település alapítását. JeA battonyai fiózsa tsz Jelenleg! brigádvezetője, Ro kov György — a képen az álló sorban jobbról az első — Steinmetz Miklós kapitány magyar szakaszának volt az egyik harcosa. Az ülő sorban, jobbról Steinmetz kapitány látható, akit a Budapest körüli harcok idején parlamenterként a német fasiszták meggyilkoltak. lenleg a 25 000 kát. hold területű Battonyá- nak 9800 lakosa van. A község határában négy termelőszövetkezet működik. Iparát a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat új telepe, a kenyér- és téglagyár, a tésztaüzem jelenti. A község lakosai magyarok, délszlávok és románok. A nemzetiségeknek külön iskolájuk van. 1947 óta működik a faluban a Mikes Kelemen Gimnázium, 1962-ben mezőgazdasági gépszerelfl és állattenyésztési szakközépiskolát létesítettek. A József Attila Művelődési Ház a zeneiskolának és a nemzetiségi táncegyüttesnek ad otthont. A jelenlegi Battonya a felszabaduló* óta eltelt 25 év falufejlődésének elevea dokumentuma. A község szovjet hősi emlékművének avató ünnepsége 1948. április 4-én. Az alf j képen az ünnepség részvevői emlékkönyvbe írják be nevüket Két tüzér — és a fasiszta tankok 1943 márciusában a Balaton mellett nagy véráldozatot követelő harcokban két szovjet tüzér — Andrej Ivan- csenko főhadnagy és Ivan Nyeljubin szakaszvezető — megakasztotta a fasiszta tankok útját. MAE ÉREZNI LEHETETT a háború közeli végét, amikor a fasiszta vezérkar kétségbeesett kísérletet tett a 3. ukrán front fő erőinek visszaszorítására, bekerítésére és megsemmisítésére. A 229-es lövészhadosztály 843-as tüzérezredének tűzszakasza Jákó községtől nyugatra, névtelen magaslaton foglalt el védelmi állást. A szakasz parancsnoka Andrej Ivancsenko főhadnagy volt Március 6-án reggel a virradat előtti csendet hirtelen ellenséges ágyúk dörgése szakította meg. Amikor a robbanások döreje elült, a szakasz állásai felé megindultak a tankok és a gyalogság. Ivancsenko főhadnagy vezényszavára a kezelőszemélyzet gyorsan kigörgette az ágyúkat a fedezékből, az irányzótüzérek elfoglalták helyüket. A parancsnok elhatározta, hogy amennyire lehet, közel engedi a fasisztákat. Már szabad szemmel is kivehetők voltak a keresztek a fasiszta tankok páncélján. — Most! — határozott a főhadnagy. Az első lövések után az egyik harckocsi lángba borult és megállt. A többi pergőtüzet nyitott a szakasz állásaira. Egy ellenséges lövedék a második ágyú közelébe csapódott le: kezelőjét megsebesítették a repeszdara- bok. Helyét a kezelőszemélyzet parancsnoka foglalta el. A harc folytatódott. Az ellenséges géppisztolyosok egész szakasza esett el a tüzelőállás megközelítése során. A hitleristák kénytelenek voltak visszavonulni. A szünet azonban nem tartott sokáig. Üjra feldübörögtek a motorok, újra felhangzott a lánctalpak csörgése. Ismét megindultak a tankok. Ivancsenko főhadnagy egyik ágyútól a másikhoz futott, bátorította katonáit. S most egy lövedék ponto's becsapódása felrobbantotta a második ágyút Csaknem az egész kezelőszemélyzet elesett. A főhadnagy elfoglalta az irányzó helyét. EZ A TÁMADÁS kifulladt. A hitleristák az arcvonalról nem tudták megtörni a magaslat védőinek ellenállását. Ekkor az ellenséges gyalogság hozzákezdett a tüzérség megkerüléséhez. Sikerült bekeríteniök a hős katonákat. Ivancsenko kör alakú védelmet szervezett. A szakasz erői apadóban voltak. Fogytak a lövedékek. A katonák géppisztolyokkal lőtték a szorongató hitleristákat, s amikor a lőszer és a gránátok is elfogytak, a tüzérek kézitusában csaptak össze az ellen- séggel. A bátor harcosok felmentésére érkező csapatokat Ivancsenko főhadnagy már nem látta, nem hallotta a sebesen előretörő szovjet tankok dübörgését, nem a hangos hurrát. A lövések elhallgattak. A harcmezőt az ellenséges tankok roncsai, fasiszta tetemek borították. Hallgatva hajtottak fejet bajtársai a hős holtteste fölött. Andrej Ivancsenko főhadnagy elesett. De az ellenség nem jutott keresztül a szakasz állásain, amelynek ő volt a parancsnoka. Az 57-es hadsereg valamennyi katonája ugyanezen napokban értesült egy másik nagyszerű haditettről is, amelyet Ivan Nyeljubin szakaszvezető vitt véghez. A szakasz ágyúinak állásai felé három ellenséges tank, s egy önjáró ágyú, „Ferdinánd” haladt. A virradat előtti szürkület tejsűrűségű takaróján át kivehető volt, amint a tankok mögött fel-feltünedeztek fekete pontok: a géppisztoly osok. ELDÖRDÜLT A LÖVÉS. Az első lövedék a vezérgép lánctalpát találta. A tank megfordult, s oldalára borult. A következő lövés a benzintartályt találta. Az ellenséges harckocsi fölé láng- és füstoszlop emelkedett. A tüzérek villámgyorsan dolgoztak, tűz alatt tartották az ellenséget. Az ellenséges tankokból dühödten lőni kezdték az ágyúkat. A kezelőszemélyzet valamennyi tagja elesett. Nyeljubin egyedül maradt. Körülnézett. Néhány szomszédos ágyú is megsemmisült — Nos hát, egyedül fogok küzdeni! — határozott, s gyorsan megtöltötte az ágyút. A tankok pedig egyre közeledtek. Lassan, nagy robajjal haladtak a dombokon át, egyenesen az ágyú felé. Nyeljubin beirányozta a fasiszta gépet, s lőtt. S ime, a máso dik ellenséges gép is a Ián* gok martaléka lett. Ezután egyik lövés a másikat követ* te. Nyeljubin maga töltött, maga állította be az ágyút, s maga lőtte az ellenséges harckocsikat HIRTELEN BECSAPÓDÓ lövedék sárga lángja emel* kedett fel néhány lépésre a szakaszvezetőtől. A robbanás hulláma mellbe vágta. Nyel* jubint megsebesítették a re* peszdarabok. Megkísérelt az ágyúhoz kúszni, s végrehaj* tani a soron következő lövést. De már késő volt: az ellenséges tank, ágyúból tü* zelve, teljes menetben haladt az ágyú felé. Akkor a rét* tenthetetlen harcos végső erő* feszítéssel két páncélelhárító gránáttal megindult a tank felé. Az ember és az acélgép közeledtek egymáshoz. Mellé* hez szorítva a gránátokat, Nyeljubin a tank alá vetette magát Az ellenséges gép fel* robbant roncsai alatt hősi ha* Iáit halt Ivan Nyeljubin sza* kaszvezetó... V. Petruhin ezredes
