Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

szepíemSér 12. imw.m&fXSBtß S. oMa! Népszerűséget — olcsón ? Húsz piros rózsa Kei évtized Kölese életében Egyik vállalatunk segéd­munkása felgyógyult betegsé­géből. Várták az üzemben, hogy bemegy dolgozni, de té­vedtek. írásban'felszólították: 48 órán belül foglalja el munkahelyét. Erre a dolgo­zó szintén nem reagált. Ami­kor jóval később munkára jelentkezett, a vállalat veze­tője — jogosan — felmon­dott dolgozójának. Ennyi len­ne történetünk cselekménye ha ...Ha a vállalat vezetője a munkakönyvbe beírta volna a „kilépett” szót. Ehelyett azonban a dolgozó könyörgé­sére „munkaviszonya meg- szűnt”-et jegyeztek be, ami egy eddig már több hónapos és ki tudja még meddig tar- tó lavinát indított el. Jó másfél hónap múltán je­lentkezett a volt dolgozó, hogy a vállalat jogtalanul szüntette meg munkaviszo­nyát. mert ő akkor táppén- zen volt. Mint utólag kide­rült. másfél hónapra vissza­menőleg valóban táppénzre vette körzeti orvosa. A példa nem egyedi: igen gyakori vállalatainknál az igazolatlan mulasztás. Az ér­te „büntetésül” kiszabott fi­gyelmeztetésnek pedig semmilyen hátrányos követ­kezménye nincs és éppen ezért a dolgozók néni is ve­szik komolyan. Fegyelmit pe­dig nem adnak. legfeljebb abban az esetben, ha a dol­gozó bűncselekményt követ el. Az idén összesen három esetben bocsátottak el fegyel­mivel dolgozót, akik nem kö­rettek el bűncselekményt. Kényelmesebb, ha elsimít­ják a „kis ügyeket”, mint­hogy kiszabják érte a meg­felelő büntetést. Pedig álhumanizmus azzal áltatni magukat a vállalat vezetőinek, hogy jót tesznek a dolgozóknak és egyáltalán a kollektívának azzal, hogy sorozatosan eltekintenek a felelősségre vonástól Teret engedni a fegyelemsértésnek majdnem akkora bűn. mint elkövetni: a becsületes dol­gozók érdekében, a többség igazságérzetének megfelelő­en. Nem fordult volna elő pél­dául ugyanabban az üzem­ben, hogy egy részeg férj, amikor nem engedték mun­kába állni még a feleségét is hazavitte és nem engedte dolgozni. A felelősségre vo­náskor pedig a művezetőre akarta hárítani a felelőssé­get. Vajon kinek használt itt a figyelmeztetés? Nemcsak a dolgozót hibáz­tatjuk mulasztásáért. Vét­kesnek érezheti magát az is, aki azzal segítette, hogy előtte sorozatosan elnézte a kisebb hibákat. Még azt is hozzátenném: olcsó népszerű­ség az ilyesmi, de csak a fegyelemsértők szemében. Esetünkben. ha a vállalat vezetősége fegyelmivel el­küldi — jogosan — a napo­kig igazolatlanul mulasztót és nem veszik — jogtalanul — utólag táppénzre, sok pénzt megtakarítottak vol­na maguknak. Nem suttog­nák most a dolgozók: az igazgató ne legyen jó a mi pénzünkért. Talán utána el­maradnak az igazolatlan mu­lasztások és nem foglalkoz­na az „üggyel” öt szerv jo pár dolgozója. A fegyelemsértőket a soro­zatos elnézések még súlyo­sabb dolgok elkövetésére ser­kentik. A többségnek pedig esetleg elveheti a kedvét. Jobbik esetben nem követik a rossz példát csak észreve­szik: munkahelyükön lazul a fegyelem, túlzottan enge­dékenyek a dolgozókkal szemben. Egy vezetőnek — tudjuk — sok gondja van. Adódik ez a vállalatvezetéssel járó adminisztrációból és az új irányítási rendszer adta na­gyobb önállóságból. Nem jut idő fegyelmikre. Lehet el­néző, mert gondolhatja: mit erőlködjek, a területi munka­ügyi döntőbizottság úgyis megváltoztatja a hozott ha tározatot. Valóban meg, ha az nem megalapozott és ha a legelső kisebb fegyelemsértésért fel­mondanak egy dolgozónak. De ha már az első esetnek ..nvoma” van, a második mór súlyosabb, és ha fokoza- fosán, következetesen jár el a vezető, nem változtatják meg döntését. Mert ha ^gy vezető nem következetes ennek rossz eredménye a munkában csa­pódik le. Száz példa bizonyít­ja, hogy a legrosszabb üzlet­nél is rosszabb. ha megla­zul egv vállalatnál a szilárd­nak hitt belső fegyelem. Márpedig a fegyelmik ké- nyelmeskedésböl való elmu­lasztása épp ezt bomlasztja. Balogh József Mutasd meg a házad: meg­mondom, ki vagy. Mielőtt Lő- kos Györggyel, a kölesei Kossuth Termelőszövetkezet elnökével leülnék beszélgetni, idejöttem, a háza elé és hosszú percekig nézegettem, mire vitte elnök korára a ju­hász fia. Régi szatmári falusi szem me! nézve ez az otthon egv kis palota. De a kölesei Petőfi utcán végigjárva — hosszú utca ez, kilométereken kíséri az utast a turistvándi úton — nem a legrangosabb. Tizenöt díszesebb, gazdagabb, jobb módot árasztó ház áll ebben az utcában, melyről a gye­rekek is tudják Kölesén, hogy egytől egyig a volt zsellérek. Medve főispán úr egykori cselédei építették, telkesítet- ték. Az elnök háza csak annyi­ban különbözik, valamennyi­től, hogy ablakából kilátni a kölesei több száz holdas al máskertek erdejére. Mintha azért épült volna ide, legszél- re, hogy vigyázza a falu kin csét. Lőkös György néhány nap múlva megünnepli termelő­szövetkezeti elnöksége húsz­éves jubileumát. Nyílt titkot árulunk el, ha megmondjuk: egy KISZ-fiatal húsz piros rózsát fog átadni az elnök­nek, aki két évtizeden át megmaradt tisztességgel, be­csülettel a falu első emberé­nek. Mi -van e húsz szép virág mögött? Igazság Pártház. így nevezik Köl­esén. A Malom utcában áll. Valóban a községi és a ter­melőszövetkezeti alapszerve­zet székháza. De ezenkívül afféle klub is, pót-művelődés­ház. Esténként negyvennél többen nézik termében a te­levíziót. Udvarán zajlanak a kisebb ünnepségek, — mint minap az öregek napja — és az épületben kaptak he­lyet a termelőszövetkezet irodái is. Egy kis szoba az elnöké. Az ajtaja mindig nyitva. És mindig van is va­laki az elnöknél. Kis üggyel, nagy üggyel, beszélgetni, pa­naszkodni, gondolatokat kö­zölni, véleményt cserélni. Deresedő hajú, zömök em- ber. Beszéde humorral át­szőtt. Kicsit hadarva, de azonnal a lényeget mondja. Engedi beszélni az embere­ket, aztán véleményt alkot. Azt hiszem, ezt az embertí­pust nevezik politikai mun kasnak. Az 1949-es évben indult a falu termelőszövetkezeti moz­galma. Zwick bácsi, az első elnök, idén először nem vett részt az öregek napján, kiköl­tözött a temetőbe. pihenni Négy hónap múlva a volt zsellérek, a nincstelenek, az urasági cselédek kis termelő­szövetkezete megválasztotta elnöknek Lőkös Györgyöt. Miért őt? Erről Mika Pált, az egyik alapító fiát, most bri gádvezetőt kérdezem. „Apám­tól azt hallottam — mondja — hogy Gyuri bácsi már ak­kor is híres volt az igazság szeretetéről. Es ezt minálunk nagyon nagyra értékelik.” Így volt, elnök elvtárs? Csóválja a fejét, Nagy harcok voltak akkor, mondja. Az tisztán áll előtte, hogy a vé­leményét elfogadták a töb­biek és általános vélemény alakult ki, hogy ő vezesse a közösséget. És azóta? Hány. de hány elnökválasztás volt azóta Kölesén. És mindig Lő­kös György lett az elnök. Nagyon szerényen mondja, hogy itt Szatmár közepén az emberek szeretik a nyugal mat, az egyenletességet, az ál- landóságot, illetve jobb úgy mondani, hogy az egyenletes haladást. Emberismeret Az 1949-es év végén, elnök­sége első hónapjaiban maga volt az egyetlen függetlení­tett ember, — bár nem sok­szor élt ezzel a jogával. Fel­jegyzett mindent a nagy no­teszbe, aztán megfogta az eke szarvát — mert akkor még erről is szó volt. Huszon­öt tag volt, 150 hold. Három év múlva, 1952-ben egyesül­tek a másik falusi termelő- szövetkezettel. Most már öt­ven tag és háromszáz hold elnöke lett. És nemsokára 150-re szaporodott a tagok és 1300-ra a holdak száma. Ak­kor vette maga mellé az el­ső adminisztrátort, mert a nagy notesz kevésnek bizo­nyult a feljegyzésekhez. De már 1953-ban apadni kezdett a tagok száma. És 1956 decemberében a Kos­suth Termelőszövetkezet ki­mondotta saját feloszlatását. Akkor az elnök sírt. Csak az vigasztalta, hogy az az első huszonöt, akikkel kezdte, mind a feloszlatás ellen szí a- zott. És még a második, öt­ven főnyi tagság jó része is. Ez erőt adott neki. Agitálni kezdett. És 1957 elején, egy­havi szünetelés után ismét megalakult a Kossuth Ter­melőszövetkezet. És újra Lő- kös Györgyöt választották meg elnöküknek. Mit mondanak az ellensé* gei? (Mert van ilyen is.) Hogy kevés az iskolája. Két* ségtelen, a volt szatmári ván- dorló juhász fiának csak hat elemije van. De volt elnök, képző iskolában, Hajdúbö­szörményben Aztán még ket­tőn. Zsámbék' Szabadszál­láson. Debrecc n és a Sós­tón összesen huszonkét alka­lommal ült iskolapadban. És megtanulta, — mert meg kel- lett — a nagyüzemi gazdák kodást. Hűség Mit mondanak meg ellene? Szóról szóra a következőt! könnyű neki, mert igen te­hetséges munkatársai van* nak. Ez így van. Bittó József főkönyvelő ért a pénzügyek­hez is. ami falun nem min­denütt van. Krajczárik György főagronómus okos gazdálkodásával elérte, hogy tapasztalatcserékre küldik más termelőszövetkezetekbe. Tóth József, aki egy kicsit több a bérelszámolónál, a* adminisztráció mindenese, 1960 óta hűséggel és ponto san tartja nyilván az adato­kat. Máté Gusztávné köny­velő szintén közel tíz éve dol­gozik a termelőszövetkezet­nél. És — ami szintén ritka­ság — Kiss János, Hadi Já­nos, Harbula Mihály, Mika Pál és Máté Jenő brigádve­zetők szintén 1960 óta van­nak a helyükön. Hajnalban kelt, petróleum- lámpa mellett tanult gyerek­korában az árva fiú, aki tíz­éves kora óta dolgozik. Nagy utat tett meg ötvennégy éves koráig. De ebből a nagy út* bői az utolsó húsz évet a fa­lu népével tette meg.. Tizenkilencmilliót termel, nek a közösben. És ebből hét­milliót a tagság kap. Idén a jégverés miatt egy kicsit so­ványabb lesz a kereset Köl­esén. De a húsz szál piros rózsát, amit a kis ünnepségen kap, nem hervasztja el ez sem. Gesztelyi Nagy Zoltán BUDAPESTI VÁLLALAT NYÍRBÁTORBAN. Több mint egy éve, hogy a Budapesti cipőipari Vállalat megkezdte üzemének letelepítését Nyírbátorba. Az új reszieg jelenleg 60 bátori nőnek ad munkalehetőséget. A tervek szerint két-három év múlva, ha felépül íz új üzem, ezer főre emelik a dolgozók létszámát. Képünk: Iván Etelka betanított mun- lás présgéppel sarokutánszegzést végez az új vonalú női cipőkön Elek Emil felvétele Tab László: A Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás —- karcolatokban) 12. Telefon Tegnap felszerelték a te­lefonomat, s amikor a szere­lő elment, gondoltam mind­járt felhívom Weiszkuthyt. az unokaöcsémet. Felvettem a kagylót, jelentkezett Zug­ló, kértem vonalat. Búgott a vonal. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. To­vább búgott. Letettem. Fel vettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Nem bú­gott. Lenyomtam a tárcsát. Elengedtem a tárcsát. Bú­gott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. El­hallgatott egészen. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáz­tam. Elhallgatott. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáz­tam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Elhallgatott, tetettem. Felvettem. Jelent­kezett Zugló. Kértem vona lat. Adott vonalat. Nem bú­gott. Pötyögtettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Letettem. Csöngetett. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallgatott. Újra tárcsáztam. Búgott. Letettem. Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Csengetett. Letetnem. Elhallgatott. Felvettem. Bú­gott. Tárcsáztam. Tovább bú­gott. Pötyögtettem. Csönge­tett. Letettem. Felvettem. Hallgatott. Megrúgtam. Csön­getett. Letettem a kagylót. Felvettem a Kagylót.. Hallga­tott. Pötyögtettem. Csönge­tett. Letettem, Felvettem Hallgatott. LekÓPtem. Csen­getett. Letettem- Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáz tam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Tovább búgott. Tárcsáztam, Kapcsolt! Kiment a csönge­tés! — Halló! Kérem tyeiszku- thy Attilát! — Itt a Liliom cukrászat! — Kérem, küldjenek ne­kem egy 75 személyes pacal- tortát a Fül utca 7-be. Teg­nap estére itt lehet? —Hogyne kérem. Tegnap estére ott lesz. Sül utca? — Fül utca 7. De. hogy le­het az kérem, hogy hajlan­dók velem ilyen hülyesége­ket beszélni? — Mi is örülünk, hogy mű­ködik a telefonunk. % így dolgozz a közért A Kősó utca 8-ban. ahol la­kom, fontos lakógyűlés volt a múlt héten. Megjelentem Kiderült, hogy új házmegbi- zottat kell választani, mert a régi megőrült. Úgy volt, hogy szavazunk, de a szavazás el­maradt. mert valaki elkiál­totla magát: — Éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés követke­zett. Pirulva, szemlesütve álltam ott. Nem számítottam az osztatlan szeretetnek ez impozáns megnyilvánulásá­ra. Azonnal szólásra emel­kedtem. — Köszönöm — mondtam. — Sajnos, olyannyira el foglalt ember vagyok, hogy nem vállalhatom a dolgot, A házmegbizott tisztség egész embert kíván. — ön egész ember — mondta Krakovics, a háziúr lelkesen —, ön az egyetlen, aki bölcs körültekintése, de­mokratikus múltja és megfe­lelő erélye folytán alkalmas erre a pozícióra. A ház la­kói becsülik és tisztelik önt, nincs közöttünk senki, aki ne könnyes meghatottsággal említené e házban Spacek Jenő nevét Én tehát csak azt mondom, éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés követte. Most már nem szabadkoz­hattam tovább. Bólintottam, hogy vállalom és átvettem elődöm irattárát, amit a ház­mester egy ruháskosárban ki­hozott az udvarra. — Mi lesz a gőzfűtéssel? — kurjantotta valaki. Uraim — mondtam —, mindennek utana fogok néz­ni, Még ma este bebújok a kazánba és bejárom az ösz- szes radiátorokat. — A mosókonyhában csö­pög a plafon! — Utánanézek. A lakógyűlés ezután fel­oszlott. Mindenki nyugovóra tért. En pedig nekiláttam, hogy átnézzem a közmunka­bevallásokat. Három nappal utóbb fur­csa pletyka jutott el /a fü­lemhez. Az a hír járja — mondta informátorom —, hogy én százalékot kapok a kazánjavítótól. A Pollákék vécéjét pedig azért nem csi­náltatom meg, mert szerel­mes vagyok a Polláknébe és azt akarom, hogy átjárjon hozzám. Nagyon elkeseredtem. Éjt- napot egybeszőve dolgoztam a közért, és íme! Micsoda rút hálátlanság! Elhatároztam, hogy még többet dolgozom. Hirdetményt szögeztem ki a lépcsőházban, amelyben közöltem, hogy a kazánjaví­tást a saját költségemen vé­geztettem el, Pollákéknak pedig repülőgépen Prágából hozattam egy szerelőspecia listát. Kapuzárás előtt fel­mostam a lépcsőházat, éjfél­tájban pedig minden lakás­ba becsöngettem és figyel mezteUem a lakókat, hogy ne feledjék antennájukat tói­déira. További három nap hiúivá azt beszélték a házban, hogy azért hozattam szerelőt Prá­gából, mert jutalékot ka­pok a légiforgalomtól es azért fizetem a kazánjavítás költségét, mert nagyobb mennyiségű hamispénzt tar­togatok és ki akarom adni. Beszélték továbbá, hogy vi­szonyt kezdtem a vicéaével, s azért mosom fel magam a lépcsőházat, hogy szerelme­met kíméljem. Ezt már nem tűrhettem. So­ron kívüli lakógyűlést hi­vattam össze. Ám mielőtt beszélni kezdtem volna, va­laki felkiáltott: — Dögöljön meg Spacek Jenő! Zengett a ház a helyeslés­től. Pirulva, szemlesütve áll­tam a helyemen. — Panamista! — Korrupt fráter! — kiáltotta valaki. — De uraim — hebegtem —, nem én akartam, hogy megválasszanak! Krakovics úr azt mondta, hogy én va­gyok a becsület mintakepe. — Mert lepénzelte! Lemondtam és megválasz­tották helyettem Nyavalyel Gusztáv tollkereskedót. Most három nanja már ő a ház­megbizott. Azt mondják, ren­des ember De én tudom, hogy pénzt fogad el közműn kamen t -.sí­iéiért­(F-cáytaísukft

Next

/
Oldalképek
Tartalom