Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-12 / 211. szám
szepíemSér 12. imw.m&fXSBtß S. oMa! Népszerűséget — olcsón ? Húsz piros rózsa Kei évtized Kölese életében Egyik vállalatunk segédmunkása felgyógyult betegségéből. Várták az üzemben, hogy bemegy dolgozni, de tévedtek. írásban'felszólították: 48 órán belül foglalja el munkahelyét. Erre a dolgozó szintén nem reagált. Amikor jóval később munkára jelentkezett, a vállalat vezetője — jogosan — felmondott dolgozójának. Ennyi lenne történetünk cselekménye ha ...Ha a vállalat vezetője a munkakönyvbe beírta volna a „kilépett” szót. Ehelyett azonban a dolgozó könyörgésére „munkaviszonya meg- szűnt”-et jegyeztek be, ami egy eddig már több hónapos és ki tudja még meddig tar- tó lavinát indított el. Jó másfél hónap múltán jelentkezett a volt dolgozó, hogy a vállalat jogtalanul szüntette meg munkaviszonyát. mert ő akkor táppén- zen volt. Mint utólag kiderült. másfél hónapra visszamenőleg valóban táppénzre vette körzeti orvosa. A példa nem egyedi: igen gyakori vállalatainknál az igazolatlan mulasztás. Az érte „büntetésül” kiszabott figyelmeztetésnek pedig semmilyen hátrányos következménye nincs és éppen ezért a dolgozók néni is veszik komolyan. Fegyelmit pedig nem adnak. legfeljebb abban az esetben, ha a dolgozó bűncselekményt követ el. Az idén összesen három esetben bocsátottak el fegyelmivel dolgozót, akik nem körettek el bűncselekményt. Kényelmesebb, ha elsimítják a „kis ügyeket”, minthogy kiszabják érte a megfelelő büntetést. Pedig álhumanizmus azzal áltatni magukat a vállalat vezetőinek, hogy jót tesznek a dolgozóknak és egyáltalán a kollektívának azzal, hogy sorozatosan eltekintenek a felelősségre vonástól Teret engedni a fegyelemsértésnek majdnem akkora bűn. mint elkövetni: a becsületes dolgozók érdekében, a többség igazságérzetének megfelelően. Nem fordult volna elő például ugyanabban az üzemben, hogy egy részeg férj, amikor nem engedték munkába állni még a feleségét is hazavitte és nem engedte dolgozni. A felelősségre vonáskor pedig a művezetőre akarta hárítani a felelősséget. Vajon kinek használt itt a figyelmeztetés? Nemcsak a dolgozót hibáztatjuk mulasztásáért. Vétkesnek érezheti magát az is, aki azzal segítette, hogy előtte sorozatosan elnézte a kisebb hibákat. Még azt is hozzátenném: olcsó népszerűség az ilyesmi, de csak a fegyelemsértők szemében. Esetünkben. ha a vállalat vezetősége fegyelmivel elküldi — jogosan — a napokig igazolatlanul mulasztót és nem veszik — jogtalanul — utólag táppénzre, sok pénzt megtakarítottak volna maguknak. Nem suttognák most a dolgozók: az igazgató ne legyen jó a mi pénzünkért. Talán utána elmaradnak az igazolatlan mulasztások és nem foglalkozna az „üggyel” öt szerv jo pár dolgozója. A fegyelemsértőket a sorozatos elnézések még súlyosabb dolgok elkövetésére serkentik. A többségnek pedig esetleg elveheti a kedvét. Jobbik esetben nem követik a rossz példát csak észreveszik: munkahelyükön lazul a fegyelem, túlzottan engedékenyek a dolgozókkal szemben. Egy vezetőnek — tudjuk — sok gondja van. Adódik ez a vállalatvezetéssel járó adminisztrációból és az új irányítási rendszer adta nagyobb önállóságból. Nem jut idő fegyelmikre. Lehet elnéző, mert gondolhatja: mit erőlködjek, a területi munkaügyi döntőbizottság úgyis megváltoztatja a hozott ha tározatot. Valóban meg, ha az nem megalapozott és ha a legelső kisebb fegyelemsértésért felmondanak egy dolgozónak. De ha már az első esetnek ..nvoma” van, a második mór súlyosabb, és ha fokoza- fosán, következetesen jár el a vezető, nem változtatják meg döntését. Mert ha ^gy vezető nem következetes ennek rossz eredménye a munkában csapódik le. Száz példa bizonyítja, hogy a legrosszabb üzletnél is rosszabb. ha meglazul egv vállalatnál a szilárdnak hitt belső fegyelem. Márpedig a fegyelmik ké- nyelmeskedésböl való elmulasztása épp ezt bomlasztja. Balogh József Mutasd meg a házad: megmondom, ki vagy. Mielőtt Lő- kos Györggyel, a kölesei Kossuth Termelőszövetkezet elnökével leülnék beszélgetni, idejöttem, a háza elé és hosszú percekig nézegettem, mire vitte elnök korára a juhász fia. Régi szatmári falusi szem me! nézve ez az otthon egv kis palota. De a kölesei Petőfi utcán végigjárva — hosszú utca ez, kilométereken kíséri az utast a turistvándi úton — nem a legrangosabb. Tizenöt díszesebb, gazdagabb, jobb módot árasztó ház áll ebben az utcában, melyről a gyerekek is tudják Kölesén, hogy egytől egyig a volt zsellérek. Medve főispán úr egykori cselédei építették, telkesítet- ték. Az elnök háza csak annyiban különbözik, valamennyitől, hogy ablakából kilátni a kölesei több száz holdas al máskertek erdejére. Mintha azért épült volna ide, legszél- re, hogy vigyázza a falu kin csét. Lőkös György néhány nap múlva megünnepli termelőszövetkezeti elnöksége húszéves jubileumát. Nyílt titkot árulunk el, ha megmondjuk: egy KISZ-fiatal húsz piros rózsát fog átadni az elnöknek, aki két évtizeden át megmaradt tisztességgel, becsülettel a falu első emberének. Mi -van e húsz szép virág mögött? Igazság Pártház. így nevezik Kölesén. A Malom utcában áll. Valóban a községi és a termelőszövetkezeti alapszervezet székháza. De ezenkívül afféle klub is, pót-művelődésház. Esténként negyvennél többen nézik termében a televíziót. Udvarán zajlanak a kisebb ünnepségek, — mint minap az öregek napja — és az épületben kaptak helyet a termelőszövetkezet irodái is. Egy kis szoba az elnöké. Az ajtaja mindig nyitva. És mindig van is valaki az elnöknél. Kis üggyel, nagy üggyel, beszélgetni, panaszkodni, gondolatokat közölni, véleményt cserélni. Deresedő hajú, zömök em- ber. Beszéde humorral átszőtt. Kicsit hadarva, de azonnal a lényeget mondja. Engedi beszélni az embereket, aztán véleményt alkot. Azt hiszem, ezt az embertípust nevezik politikai mun kasnak. Az 1949-es évben indult a falu termelőszövetkezeti mozgalma. Zwick bácsi, az első elnök, idén először nem vett részt az öregek napján, kiköltözött a temetőbe. pihenni Négy hónap múlva a volt zsellérek, a nincstelenek, az urasági cselédek kis termelőszövetkezete megválasztotta elnöknek Lőkös Györgyöt. Miért őt? Erről Mika Pált, az egyik alapító fiát, most bri gádvezetőt kérdezem. „Apámtól azt hallottam — mondja — hogy Gyuri bácsi már akkor is híres volt az igazság szeretetéről. Es ezt minálunk nagyon nagyra értékelik.” Így volt, elnök elvtárs? Csóválja a fejét, Nagy harcok voltak akkor, mondja. Az tisztán áll előtte, hogy a véleményét elfogadták a többiek és általános vélemény alakult ki, hogy ő vezesse a közösséget. És azóta? Hány. de hány elnökválasztás volt azóta Kölesén. És mindig Lőkös György lett az elnök. Nagyon szerényen mondja, hogy itt Szatmár közepén az emberek szeretik a nyugal mat, az egyenletességet, az ál- landóságot, illetve jobb úgy mondani, hogy az egyenletes haladást. Emberismeret Az 1949-es év végén, elnöksége első hónapjaiban maga volt az egyetlen függetlenített ember, — bár nem sokszor élt ezzel a jogával. Feljegyzett mindent a nagy noteszbe, aztán megfogta az eke szarvát — mert akkor még erről is szó volt. Huszonöt tag volt, 150 hold. Három év múlva, 1952-ben egyesültek a másik falusi termelő- szövetkezettel. Most már ötven tag és háromszáz hold elnöke lett. És nemsokára 150-re szaporodott a tagok és 1300-ra a holdak száma. Akkor vette maga mellé az első adminisztrátort, mert a nagy notesz kevésnek bizonyult a feljegyzésekhez. De már 1953-ban apadni kezdett a tagok száma. És 1956 decemberében a Kossuth Termelőszövetkezet kimondotta saját feloszlatását. Akkor az elnök sírt. Csak az vigasztalta, hogy az az első huszonöt, akikkel kezdte, mind a feloszlatás ellen szí a- zott. És még a második, ötven főnyi tagság jó része is. Ez erőt adott neki. Agitálni kezdett. És 1957 elején, egyhavi szünetelés után ismét megalakult a Kossuth Termelőszövetkezet. És újra Lő- kös Györgyöt választották meg elnöküknek. Mit mondanak az ellensé* gei? (Mert van ilyen is.) Hogy kevés az iskolája. Két* ségtelen, a volt szatmári ván- dorló juhász fiának csak hat elemije van. De volt elnök, képző iskolában, Hajdúböszörményben Aztán még kettőn. Zsámbék' Szabadszálláson. Debrecc n és a Sóstón összesen huszonkét alkalommal ült iskolapadban. És megtanulta, — mert meg kel- lett — a nagyüzemi gazdák kodást. Hűség Mit mondanak meg ellene? Szóról szóra a következőt! könnyű neki, mert igen tehetséges munkatársai van* nak. Ez így van. Bittó József főkönyvelő ért a pénzügyekhez is. ami falun nem mindenütt van. Krajczárik György főagronómus okos gazdálkodásával elérte, hogy tapasztalatcserékre küldik más termelőszövetkezetekbe. Tóth József, aki egy kicsit több a bérelszámolónál, a* adminisztráció mindenese, 1960 óta hűséggel és ponto san tartja nyilván az adatokat. Máté Gusztávné könyvelő szintén közel tíz éve dolgozik a termelőszövetkezetnél. És — ami szintén ritkaság — Kiss János, Hadi János, Harbula Mihály, Mika Pál és Máté Jenő brigádvezetők szintén 1960 óta vannak a helyükön. Hajnalban kelt, petróleum- lámpa mellett tanult gyerekkorában az árva fiú, aki tízéves kora óta dolgozik. Nagy utat tett meg ötvennégy éves koráig. De ebből a nagy út* bői az utolsó húsz évet a falu népével tette meg.. Tizenkilencmilliót termel, nek a közösben. És ebből hétmilliót a tagság kap. Idén a jégverés miatt egy kicsit soványabb lesz a kereset Kölesén. De a húsz szál piros rózsát, amit a kis ünnepségen kap, nem hervasztja el ez sem. Gesztelyi Nagy Zoltán BUDAPESTI VÁLLALAT NYÍRBÁTORBAN. Több mint egy éve, hogy a Budapesti cipőipari Vállalat megkezdte üzemének letelepítését Nyírbátorba. Az új reszieg jelenleg 60 bátori nőnek ad munkalehetőséget. A tervek szerint két-három év múlva, ha felépül íz új üzem, ezer főre emelik a dolgozók létszámát. Képünk: Iván Etelka betanított mun- lás présgéppel sarokutánszegzést végez az új vonalú női cipőkön Elek Emil felvétele Tab László: A Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás —- karcolatokban) 12. Telefon Tegnap felszerelték a telefonomat, s amikor a szerelő elment, gondoltam mindjárt felhívom Weiszkuthyt. az unokaöcsémet. Felvettem a kagylót, jelentkezett Zugló, kértem vonalat. Búgott a vonal. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Tovább búgott. Letettem. Fel vettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Nem búgott. Lenyomtam a tárcsát. Elengedtem a tárcsát. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Elhallgatott egészen. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallgatott. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Elhallgatott, tetettem. Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vona lat. Adott vonalat. Nem búgott. Pötyögtettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Letettem. Csöngetett. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallgatott. Újra tárcsáztam. Búgott. Letettem. Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Csengetett. Letetnem. Elhallgatott. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem. Felvettem. Hallgatott. Megrúgtam. Csöngetett. Letettem a kagylót. Felvettem a Kagylót.. Hallgatott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem, Felvettem Hallgatott. LekÓPtem. Csengetett. Letettem- Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Újra tárcsáz tam. Tovább búgott. Újra tárcsáztam. Tovább búgott. Tárcsáztam, Kapcsolt! Kiment a csöngetés! — Halló! Kérem tyeiszku- thy Attilát! — Itt a Liliom cukrászat! — Kérem, küldjenek nekem egy 75 személyes pacal- tortát a Fül utca 7-be. Tegnap estére itt lehet? —Hogyne kérem. Tegnap estére ott lesz. Sül utca? — Fül utca 7. De. hogy lehet az kérem, hogy hajlandók velem ilyen hülyeségeket beszélni? — Mi is örülünk, hogy működik a telefonunk. % így dolgozz a közért A Kősó utca 8-ban. ahol lakom, fontos lakógyűlés volt a múlt héten. Megjelentem Kiderült, hogy új házmegbi- zottat kell választani, mert a régi megőrült. Úgy volt, hogy szavazunk, de a szavazás elmaradt. mert valaki elkiáltotla magát: — Éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés következett. Pirulva, szemlesütve álltam ott. Nem számítottam az osztatlan szeretetnek ez impozáns megnyilvánulására. Azonnal szólásra emelkedtem. — Köszönöm — mondtam. — Sajnos, olyannyira el foglalt ember vagyok, hogy nem vállalhatom a dolgot, A házmegbizott tisztség egész embert kíván. — ön egész ember — mondta Krakovics, a háziúr lelkesen —, ön az egyetlen, aki bölcs körültekintése, demokratikus múltja és megfelelő erélye folytán alkalmas erre a pozícióra. A ház lakói becsülik és tisztelik önt, nincs közöttünk senki, aki ne könnyes meghatottsággal említené e házban Spacek Jenő nevét Én tehát csak azt mondom, éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés követte. Most már nem szabadkozhattam tovább. Bólintottam, hogy vállalom és átvettem elődöm irattárát, amit a házmester egy ruháskosárban kihozott az udvarra. — Mi lesz a gőzfűtéssel? — kurjantotta valaki. Uraim — mondtam —, mindennek utana fogok nézni, Még ma este bebújok a kazánba és bejárom az ösz- szes radiátorokat. — A mosókonyhában csöpög a plafon! — Utánanézek. A lakógyűlés ezután feloszlott. Mindenki nyugovóra tért. En pedig nekiláttam, hogy átnézzem a közmunkabevallásokat. Három nappal utóbb furcsa pletyka jutott el /a fülemhez. Az a hír járja — mondta informátorom —, hogy én százalékot kapok a kazánjavítótól. A Pollákék vécéjét pedig azért nem csináltatom meg, mert szerelmes vagyok a Polláknébe és azt akarom, hogy átjárjon hozzám. Nagyon elkeseredtem. Éjt- napot egybeszőve dolgoztam a közért, és íme! Micsoda rút hálátlanság! Elhatároztam, hogy még többet dolgozom. Hirdetményt szögeztem ki a lépcsőházban, amelyben közöltem, hogy a kazánjavítást a saját költségemen végeztettem el, Pollákéknak pedig repülőgépen Prágából hozattam egy szerelőspecia listát. Kapuzárás előtt felmostam a lépcsőházat, éjféltájban pedig minden lakásba becsöngettem és figyel mezteUem a lakókat, hogy ne feledjék antennájukat tóidéira. További három nap hiúivá azt beszélték a házban, hogy azért hozattam szerelőt Prágából, mert jutalékot kapok a légiforgalomtól es azért fizetem a kazánjavítás költségét, mert nagyobb mennyiségű hamispénzt tartogatok és ki akarom adni. Beszélték továbbá, hogy viszonyt kezdtem a vicéaével, s azért mosom fel magam a lépcsőházat, hogy szerelmemet kíméljem. Ezt már nem tűrhettem. Soron kívüli lakógyűlést hivattam össze. Ám mielőtt beszélni kezdtem volna, valaki felkiáltott: — Dögöljön meg Spacek Jenő! Zengett a ház a helyesléstől. Pirulva, szemlesütve álltam a helyemen. — Panamista! — Korrupt fráter! — kiáltotta valaki. — De uraim — hebegtem —, nem én akartam, hogy megválasszanak! Krakovics úr azt mondta, hogy én vagyok a becsület mintakepe. — Mert lepénzelte! Lemondtam és megválasztották helyettem Nyavalyel Gusztáv tollkereskedót. Most három nanja már ő a házmegbizott. Azt mondják, rendes ember De én tudom, hogy pénzt fogad el közműn kamen t -.síiéiért(F-cáytaísukft
