Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

«8S. sseftféiró«? fff S. ttiSHf Maradandó művészi élmény A kárpátontúli szovjet táncegyüttes bemutatkozása Á nyírbátori csekket BEVILTIIK Talpra állt a VÍV, de nem lehet megállni ELŐSZÖR SZEREPELT MAGYAR SZÍNPADON a Kárpátontúli területi szak­szervezeti táncegyüttes. Szep­tember 9-én este a tiszavas- vári művelődési házban zsú­folt nézőtér fogadta az 50 ta­gú öntevékeny művészeti együttest, akik már jártak Ukrajna számos városában, bemutatták művészetüket Bulgáriában, Jugoszláviá­ban, Csehszlovákiában és Franciaországban. Mégis — mint az előadás előtt el­mondották —, kicsit lámpa­lázzal léptek a magyar kö­zönség elé, vajon sikerül-e megnyerni műsorukkal ma­gyar barátaikat. Hogy az együttes fellépé­sét megelőzte híre. azt nem­csak a telt ház, hanem az előlegként felcsattanó taps is sejttette. A két szimpatikus konferanszié, ukrán nyelven Boris Derda, aki kiváló éne­kes és magyar nyelven Ba­kos Magda, az egyik kárpá­tontúli magyar iskola tanár­nője, szintén énekes — már az első percekben közvetlen kapcsolatot teremtett a kö­zönséggel. A tehetséges fia­tal Melnyicsenkó Leninről szóló dala nyitotta meg a műsort. Majd az ukrán nép­viseletbe öltözött táncegyüt­tes kárpátaljai táncképed elevenedtek meg a színpa­don. Varázslatos gyorsaság, erő, lendület és igényesen kidol­gozott koreográfia jellemezte a férfikar, a lakodalmas, a tréfás táncjelenetek előadá­sát. Szuszlikov, aki az együt­tesből nőtt ki és ma már hi­vatásos művészként járja a Szovjetuniót és a világot (je­lenleg Japánban turnézik), gazdag koreográfiái munkát hagyott az együttesre. A táncok zömét ő dolgozta ki, megőrizve azok frissességét, hamvasságát, bőven merített a kárpátontúli népi tánc és népzenei hagyományokból. Ugyancsak az együttes mű­vészi játékában maradandót alkotó Bek Jenő koreográ­fiája is megőrizte a népi tán­cok sokszínűségét, gazdag ritmusvilágát. Pergő és dinamikus tánc­képek váltották egymást a színpadon. Családias, falusi hangulatot árasztott a lako­dalmas, a népi humor buzo­gott a férfitáncosok virtuóz, komédiázó táncpardódiájá- ban. A hegyi emberek derű­jét. határtalan vidámságát sugározta a favágótánc. Ősi motívumok teltek meg élet­tel a tropotyánka, a huculka, a hopák, a szlovák csárdás és a többi táncszárnban. Az uk­rán és az orosz népi táncok tolmácsolói a hivatásos együttesekre emlékeztető te­hetséggel mutatták be a nép által évszázadok óta megőr­zött és állandóan gazdagított táncokat. Emlékezetes élmény volt a polgárháborút idéző katonatánc. MEGLEPETÉST IS HOZ­TAK A MAGYAR KÖZÖN­SÉGNEK a kárpátontúli tán­cosok, énekesek. A magyar csárdás és a magyar dalok mindig sikert aratnak egy- egy külföldi együttes előadá­sában. A népművészet ápolá­sában és tolmácsolásában nyújtott kiemelkedő teljesít­ményért kitüntetett fiatal, alig 8 éves együttes műsorá­ban azért is jelentett külön élményt a magyar nép tán­cainak, dalainak színre hozá­sa, mert olyan ország fiai, lányai táncolták, ahol közös érdek a sokféle nemzetiség hagyományainak ápolása. Bakos Magda és Uszkay 1st- ván dalkettőse hivatásos éne­keseknek is dicséretére vá­lik. A tizenévesekből álló tánckar magyar csárdása is túlmutat az öntevékeny együttesek színvonalán. Kemény munka, fárasztó próbák, alapos felkészülés előzhette meg a magyaror- szági vendégszereplést. Ung­vári, beregszászi munkások és munkásnők, középiskolás diákok, főiskolások, pedagó- gusok pihenőnapjain, sza­bad óráiban keltek életre a táncok, dalok. Nem is köny- nyen. mondta az előadás szünetében Vaszil Sztyepano- vics Caburcev, a Kárpátontú­li területi szakszervezeti ta­nács osztályvezetője. a kulturális delegáció és mű­vészegyüttes vezetője. Elő­fordul, hogy a végzős diá­kok olykor elköltöznek, má­sok katonai szolgálatra vo­nulnak be, állandóan nevelni kell az utánpótlást. Hogy nem eredménytelenül. arra bizonyíték a magas színvo­nalú műsor, a többségében tizenévesekből álló, összeko- vácsolódott táncegyüttes. Sok-sok név kívánkozna ide, a szólótáncosok, az éne­kesek, a tánckor és a zenekar teljes névsora. Hisz vala­mennyien hozzájárulták a teljesség élményéhez, a kom­pozíció tökéletességéhez. A közönség nemcsak a kedves vendégnek járó tiszteletből udvariasságból tapsolt hosz- szasan minden műsorszám után. Melnyicsenkó, Boris Gerda, Kruzsely Károly, Ma­rina László, a zenekarvezető Boniszlavszki Tibor zeneta­nár és a már említettek, az együttes minden tagja. te­hetségének javát nyújtotta a magyarországi bemutatkozás premierjén. Külön méltatást érdemelnének a pompás dísz­letek, a táncosok ruháinak káprázatos forgataga. MARADANDÓ MŰVÉSZI ÉLMÉNNYEL AJÁNDÉ­KOZTA MEG a magyar kö­zönséget a kárpátontúli szak­szervezeti öntevékeny tánc- együttes, amely négy napig tartózkodik megyénkben, s a továbbiakban Vaján, Szat- márcsekén és a megyeszékhe­lyen is fellépnek. (P. G.) Tabi László: II. LSincs lakása ? Igényeljen! I. FEJEZET A Kősó utca 4-ben laktam húsz éve. Ez a ház az ostrom alatt kissé megsérült. Tegnap egy lovas kocsi vágtatott el a ház előtt, mire az egész ház összedőlt. Rögtön láttam, hogy lakást kell keresnem. A romok alól kihalásztam a kalapomat, a fejemre tettem és elsiettem az elöljáróságra A portás a XXIX./F. ügyosz­tályra utasított. Itt megtud­tam, hogy a dolog roppant egyszerű. Kérvényt kell ír­nom 4 példányban, meg kell neveznem, hogy melyik üres, vagy elhagyott lakást igény­lem és kész. Máris beköltöz­hetek. Fütyörészve távoztam. Ez igen! II. FEJEZET Bevittem a kérvényeket. Remekül sikerültek, Thomas Mann sem írhatott különbe­ket. Kiderült, hogy az a La­pát utcai lakás, amelyet kér­tem, nem utalható ki, mert sohasem laktak benne, s így Nyugodtan hadiállapotnak nevezhetjük azt az időszakot, amikor a bank hitelképtelen­nek nyilvánította a Nyírbáto ri Vastömegcikkipari Vállala tot. Ez tavaly történt, július­ban, amikor a tulajdonost — a megyei tanácsot — készfi­zető kezesség vállalására kö­telezték. Ez alól néhány nap- ja oldották fel az illetékes szervek a tanácsot és a vál­lalatot. Szigorú intézkedések nyomán Mi volt a rossz gazdasági eredmények oka? Nőttek a készletek, s egy gyártmány — a fénycsőarmatúra — majdnem tönkretette a többit is. Nehéz helyzet volt, még szállodába is csak akkor me- hettek a vállalat dolgozói, ha készpénzzel fizettek, — mert csekket ott sem fogadtak el tőlük. Bár év végére vala­mennyire rendbe hozták a vállalat szénáját, a három vezető nyereségrészesedésé­nek 25 százalékát visszatar­totta a tanács, s három hó­napig a vezetőknek a fize­tése is csökkentett volt. (A részesedést most már kifize­tik). Az új határozat arról ta­núskodik: talpra állt a VÍV, kilábalt a nehézségek nagyjá­ból. Hogyan csinálták? Először is csökkenteni kel­lett a rengeteg készletet. A vállalat anyagkészletezéssel foglalkozó dolgozóinak rend­szeresen jelenteniük kellett, hogyan áll a helyzet. A meg lévő készletek nagy részét feldolgozták, a többit — az elfekvőt — értékesítették. Ki kellett válogatni a feleslege­set, de úgy. hogy ne okozzon ez a termelésben gondokat. A korábbi rendeléseket le­mondták, az újaknál figye­lembe vették a raktáron lévő anyagokat. A készletek azóta az optimális szintre csökken­tek, de ez tízmillióval keve­sebb, mint a tavalyi! A hely­zet tartása azonban most is kiemelt feladat, mert nem akarnak még egyszer ugyan­olyan hibát elkövetni. Menet közben leállították töER veszteséges, vagy nem eléggé gazdaságos termék nincs akitől elvegyék. Egyéb­ként a kérvények rosszak, mert kevés bennük az új be­kezdés. Ezenfelül pedig alá kell Íratnom őket a házbizal­mival, a tömbparancsnokkal, vagy egy olyan személlyel, illetve testülettel, amely, vagy aki helyhatósági és együttes láttamozási — de ez nem tartozik ide. Mindezeken kívül bizonyí­tanom kell, hogy a Kősó ut­cai ház összedőlt. Csatolnom kell a kérvényekhez egy-egy darab háztörmeléket, GEM- kapoccsal odaerősítve, két ta­nú igazolásával, hogy való­ban a Kősó utca 4-ből valók, mert sokszor megesik, hogy hamisítják a törmeléket. Ha beviszem az így felszerelt kérvényeket és megnevezek egy másik lakást, azonnal be- költözhetem, mert egyébként jogosult vagyok. III. FEJEZET Találtam egy elhagyott nyilaslakást a Ménkű utca 6-ban. Űjból megírtam a kér­vényeket, s most már telje­sen felszerelve egy kis kézi­kocsin elhúztam az elöljáró­ságra. Ügy látszott, hogy minden rendben van. — Kié volt ez a lakás? — gyártását. Az idén például egyetlen csikótűzhelyet nem készítettek már, s az elhibá­zott fénycsőarmatúra gyár­tását is abbahagyták. (Peres­kedni még most is járnak miatta.) Hasonló sorsra jut több fémtömegcikk-termék is. Meg akarják szüntetni a gyártást, mert ezek sem elég gazdaságosak. Közben a termelésben gé­pesítéssel növelték a munka termelékenységét. Az egy le­dolgozott órára jutó anyag­mentes termelési érték a ta­valyi egész éves átlaghoz vi­szonyítva most az első fél év­ben 14 forinttal nőtt, ami szép teljesítmény. A forgácsolóüzemben olyan tartozékokat szereltek fel, amelyek gyorsabbá teszik a megmunkálást, s a marógé­peknél is növelték a terme­lékenységet. A szériák össze­vonásával csökkentették az átállási időket. A vasszerke­zeti üzemben daru beállítá­sával megoldották a nagy da­rabok mozgatását és csök­kentették a segédmunkások számát. (Ma a munkásoknak több mint fele szakmunkás, de a szakképzetlenek között is sok a betanított.) A fejlesztési alapot lénye­gében gépesítésre költötték el, s ez a kétmillió sok min­dent megoldott. Csökkentették az impro­duktív létszámot, de ezt sem az iroda, sem a tmk nem érezte meg. Sőt, azóta az elő­készítés jobbá vált. Rugalma­sabb a kapcsolata a termelés­sel. Megoldásra várnak Most már nyugodtan tervez­hetnek: a DIGÉP-tól mező- gazdasági szivattyúk komp­lett futómüvének gyártását vállalták, — nem kevesebb, mint nyolcmilliós értékben. Szeretnék, ha a csepeli koo­perációban az idei 27 mil­liós alkatrészgyártás mellett kisebb komplettírozást is vé­gezhetnének. Erre van lehe­tőség. Végképp pontot kelle­ne tenni — s ez csakis a VIV-en múlik — a Csepel Autógyárral folytatott tár­gyalásokra, amelyek a kézi­fékek gyártásáról történtek. Az autógyár szívesen adná a kérdezte a lakáshivatali ügy- segéd-tiszthelyettes. — Malcsák Benő pártszol­gálatosé, aki megszökött Pestről. — És honnan tudja, hogy nyilas volt? — Ott a házban is lelőtt három zsidót. — Ez semmit sem bizonyít. Néró 2000 zsidót öletett le, és mégsem volt nyilas. __ — De ez a Malcsák zöld ingben járt és biztos tudo­másom van róla, hogy nem volt római császár. — És hátha csak viccből lőtte le őket? Bizonyítani kell, hogy nyilas volt. Én is zöld ingben járkáltam, mégis itt vagyok. IV. FEJEZETT A kérvényekhez GEM-ka- poccsal csatoltam három la­kót a házból, akik eskü alatt vallották, hogy Malcsák nyi­las volt. így már rendben volt. — A lakás üres? — Tele van Malcsák búto­raival. — Hát akkor? Mit akar tenni? Ki akarja dobni a szegény bútorokat, akik nem tehetnek semmiről? — Nem kérem. Az én bú­gyártmányt, kérdéses, meg tudják-e oldani az átvételét Nyírbátorban ? Elkészült egy 1700 négyzet- méteres üzemcsarnok és a szociális létesítmények ter­ve, igaz, átdolgozásra szorul. De ezt — hosszú lejáratú hi* tel igénybe vételével és meg­felelő támogatással — szeret­nék felépíteni. Ha sikerülne, a Csepel Autógyár megfelelő profillal telepítené be, ami munkát jelentene a bátoriak- nak. ) Tavaly az első fél év vé­gén kétmilliós a veszteség, most valamivel több — 2 342 ezer — a nyereség. Pedig az első fél évben ötmillióval el­maradtak a termelési terv teljesítésével. Ez a helyzet azonban már alap arra, hogy távolabb nézzenek, s a fejlő­dés érdekében a kisebb hibák kijavítása is napirendre ke­rüljön. Függni a partnertől ? Feltétlenül szükséges, hogy megalapozottabbá váljanak a termelési tervek, s emellett a termelést ütemessé tegyék, ne kerüljön sor negyed- vagy fél év végi hajrákra. Ehhez az is fontos, hogy a vezetés ne csak időnként legyen határo­zott, az évek óta húzódó sze­mélyi nehézségeket pedig megl kell oldani. A vállalatnál ei kell dön­teni, mi legyen a távlati cél, milyen keretek között tudnak a leggyoreabban fejlődni. Né­hány év alatt szeretnék 120 millióra felfuttatni a terme­lés volumenét, ami előnyös lehet, ha megfelelő gyárt­mányt találnak. A jelenlegi kooperációk ugyanis jók ki­egészítőnek. de nem fő ter­méknek. Ha csupán erre ala­poznak. az veszélyes, hiszen függenek partnereiktől. E függő viszony pedig kárt is okozhat, különösen akkor, ha — mint épp példa is van rá, — valamelyik partner tartó­san fizetésképtelen. A vállalat fejlődése és biz­tonsága érdekében meg kell tehát Keresni a saját termé­ket, akár licencvásárlás út­ján is. Erre pedig — tekintve a hosszabb felkészülést — sürget az idő. Kon István toraimra ráomlott a ház. Igénylem a bútorokat is. Vi­gyázni fogok rájuk. Apjuk helyett anyjuk leszek. — Akkor ez a kérvény nem jó. — Miért? — Mert akkor az árvaszék­hez kell címezni. XIII-as ügy­osztály, alagsor 280. Ott be­nyújtja és kész. Mert egyéb­ként jogosult És kidobott V. FEJEZET Benyújtottam. Onnan át­küldték az iktatóba, onnan a számvevőségi ellenőrzésbe, onnan visszaküldték nekem azzal, hogy a kérvény rossz, mert azt, hogy elöljáróság, nagy E-vel kell írni. Egyéb­ként azonban jogosult va­gyok. , VI. FEJEZET Szerencsémre a Kősó utcai ház udvarán egy fedett il­lemhely épségben maradt Ide beköltöztem és elhatá­roztam, hogy szakítok az Elöljárósággal. Kicsi, de az enyém — gondoltam. Egé­szen otthonosan éreztem ma­gam. Ma reggel ki kellett köl­töznöm. Malcsák Benő ugyanis meg­érkezett Grácból és szükség- lakásomat kiigényelte a húga részére. Ugyancsak kiigényelte bú­toraimat a romok alóL Az Elöljáróság azonban ügy döntött, hogy nekem kell kiásnom azokat mert az enyémek voltak. Miéri maradt ki? „Az előkészítő tanfolyamon azért nem jelentem meg, mert délutános voltam és nem engedtek el. A műveze­tőmmel alaposan összevesztem, ő nem járul hozzá az isko­lához. Neki olyan dolgozók kellenek, akik mindig jelen vannak a munkahelyükön. Ez elvette a kedvem az iskolá­tól, mert az nem ér semmit, hogy egyik héten mehetek, a másikon nem. így nem lehet tanulni.” — írja a „Szabolcs” Cipőgyár egyik dolgozója magyarázatként, amiért még a tan­év kezdete előtt az előkészítő tanfolyamról kimaradt. Nyíregyházán, az elmúlt évek adataiból az tükröződik, hogy az általános iskolákban továbbtanuló dolgozók 40 szá­zaléka hagyja abba a tanulást. Ezt a nagyarányú létszám- csökkenést az egyes osztályok legtöbbször „át tudják vé­szelni”. Az esti technikumi osztályokban azonban az indulás ■jelenti a nagyobb nehézséget. Szeptember 9-én volt a felvételi vizsga az esti tech­nikum cipőipari, faipari és ruhaipari tagozatán. Az iskolák­ba az idén sem jelentkeztek kevesebben, mint az előző években. Tavaly a ruhaipari tagozatot halasztották el lét­szám hiánya miatt egy évre. Az előfelvételizettek várako­zása idén eredményhez vezet. Azonban sem a cipő-, sem a fa­ipari tagozat nem indulhat idén ha csak csoda nem történik. Pedig amikor a dolgozók a technikumba jelentkeztek, már akkor is ott állt az a mondat a jelentkezési lapokon, amely­ben a vállalatok elkötelezték magukat: „Nevezettet felvé­telre javasoljuk és részére az iskola zavartalan látogatását, továbbá a törvényes rendelkezésekben foglaltakat biztosít­juk.” Valamennyi jelentkezési lapot aláírta az igazgató, az szb titkára és a vállalati MSZMP titkára. A felvételi előkészítő megkezdése óta érkezett levelek igazolják, hogy nem a munkások gondolták meg magukat. Az említett cipőgyári dolgozó szakképzett fiatal, egyszerűen csak többet akar tudni. Egy másik levél írója gimnáziumi érettségivel rendelkező gyakornok a Mátészalkai ERDÉRT- nél. ö szakmai képzést remélt a faipari tagozaton. Húsz­éves. , — Én még órabéres gyakornok vagyok. A vállalat sem az útiköltséget, sem azokat a napokat nem fizeti, amikor be kellene járni. A keresetem így is kevés. Talán jövőre más­képp tesz. ­Miért maradt ki? — ezzel a kérdéssel nemcsak húsz­évesek leveleiben találkoztunk, hiszen az előkészítőn az is­kolapadokban főleg huszonötön aluliak ülnek. Több, mint tíz éve dolgozik folyamatosan ugyanabban a szakmában az a negyven évhez közeledő szakmunkás, akit így beszéltek le a továbbtanulásról. „Le kell mondanom arról, hogy tudásomat továbbfej­lesszem, mivel a Nagykállói Cipész Ktsz vezetősége nem járul hozzá. Két műszakban dolgozom, így nem tudják áthi­dalni a termelésből való kiesést. Ez a kiesés 4 év alatt a ktsz-nek, ha iskolába járnék 32 ezer forintba kerülne, s ezt e hatalmas összeget a ktsz nem tudja fedezni”. Pedig mint a többit, ezt a jelentkezési lapot is aláír­ták a munkahelyen. Daliás idők (1945—1946) (lorténelmi visszapillantás — karcolatokban) B. E. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom