Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
r 8 ofllal írét ET-MAGYARORSZAG - VASÁRNAPI RfELtffTrPf T§<5* szeptember %&' Szabolcs-szatmári tájakon FERENCTANYA Aki a Tokaj-expresszel utazik, észre sem veszi a kis állomáson a táblát, amely a települést jelzi. Aki személy- vonaton megy Nyíregyházáról Tokajba, az hallhatta Ferenci anya nevét a vasutasoktól. De ezenkívül, hogy létezik, nem sokan tudnak róla. Mert a tanya az állomástól is három kilométer. Közigazgatási központjától. Nyírtelektől pedig bő négy. Nyíregyházától pedig tizennégy. Látszólag nincs távolság, mégis jobban elmegyünk a százharminc kilométerre lévő Tiszabecsre. Ott jobb az út. Helyeseben oda út vezet. Fe- renctanyára pedig nem. Nyírteleken a községi tanácson is ezt említik először: a ferenctanyai utat. Buzsik József vb-elnök azt mondja, hogy a legközelebbi bolt, ahol kenyeret vehetnek a fe renctanyaiak. Nyírteleken van. De ilyenkor már nagyon nagy a sár, s az emberek fel- szedelőzködnek a vonatra és indulnak kenyérért Nyíregy- házára. A tanyának háromszáz lakosa van. Cselédek voltak még huszonöt éve is, Dessewfíy Aurélnál. És a környék legkegyetlenebb Intézője vigyázott rájuk, akinek a lova nyerítésétől is rettegtek. „Becsületes emberek. munkaszeretőek, törvénytisztelők. Veres Péter szavára építettek kis piros cserepes házakat negyvenhatban a gróf szétszedett uradalmi épületeiből.” A titkárnő, Balogh Zoltánná hozzáteszi, hogy a legkevesebb problémája volt ott a tanácsnak. Mikor a villanyt bevezették, egyemberként segítettek, s fizettek. Tavaly óta pedig már segélykérő telefont is kapott a tanya. Amit mondanak még. hogy ott mindig is ezzel a négy növénnyel foglalkoztak: búza, kukorica, cukorrépa és dohány. Az elsők között választották a közös gazdálkodás útját s a kis szövetkezetük jól is állt. Nemrégiben egyesültek a bedőbokori Szabad Nép Tsz-szeL A családoknál még ma is van egy- egy tehén, hogy tejjel ellássák magukat Es minden udvarban van kemence, ahol megsütötték a kenyeret Motorkerékpár, tv majd mindenütt, az újságokat sokan olvassák. Valamikor mindenki Nyírtelekre járt iskolába, de az intéző lakását átalakították egytantermes iskolának. Megyünk a tanya felé. Ütközően a tsz irodája, az emberek azt számolják, hogy ott kell hagyni Ferenctanyán kétszáz mázsa gabonát, mert ha elkezd esni az őszi eső, lehetetlen bejönni onnan kenyérért. „Oda a kövesét nagyon kell. A gyulatanyai gazdaság elkezdte legyalulni a dombokat, azután valami miatt abbamardt a munka...” Ötvennégy ház, hetven család. Cselédek voltak mindig. Valamikor, vagy száz éve kerültek ide Kassa környékéről magyarok és szlovákok, a gróf telepítette őket. Békés, dolgos emberek. „A Szabad Népben 12 800 forint jut egy tagra évente. A ferencta- nvaiaknak több. Nekik nincs ünnep, vasárnap, ha munka van. És mikor nincs nekik munka ?” Dűlőutakon és tarlókon erőlködik a gépkocsi. Köröttünk csak föld. Kukoricával, dohánnyal. Akácsorok mellett iskolaköpenyes kislányok legeltetik a tehenet. Vámosi arról beszél, hogy a vezető- ség nem tudta: a tanyai asz- szonyok egy villanyszerelővel bevezettették a villanyt a pajtaba. hogy este tizenegyig dolgozhassanak. Villany van, tv van, telefon van. „Ve építkezni azt nem engednek, mert külterület vagyunk. Felszámolásra vagyunk ítélve.. Kesernyésen mondja a szavakat. S kérdi, hogyha út is lesz. lesz vajon távolság? Azután elismeri, hogy kopik a tan" mert néhány ember, aki ljár Nyíregyházára, Df nbe. az iparba, a vasúm megunta a járkálást a sárban. Hajnalonként kelni és éjszaka feküdni. Számolja ■ két év alatt öt család ment el a tanyáról. A munkahely után. A sár elöl. „Itt van az orvos. Ide bejönni nemigen tud. s akkor a tsz vontatóját küldjük érte. Vagy a mentő. Legutóbb volt egy szülés. A szegény asszonyt úgy rázattuk ki szekérrel a kövesútig. . .” Felszalad a kocsi egy dombra és megáll. Az elnök- helyettes mutatja, ott a két sor ház, a két kis utca. Ott a tanya. Negyvenhatban épült a java. Az emberek már nem akartak a kettes, négyes és hatos kenyhákban lakni. A mocsárban. „Kiválasztottak egy bizottságot, amely döntött. Volt egy szép kis fenyőerdő, annak a helyén épüljenek a házak, a kertek pedig egymáshoz érnek.” A dombon volt egykor az intéző lakása, istálló, uradalmi magtár, egy pásztorház — ez volt itt az első épület — és egy kis kápolna. Hogy a cseléd legven istenfélő. Az intéző jól láthatta a lakásából, mi történik lent. Most csak az ő volt lakása több, mint huszonöt éves. Meg a templom, s egy gazdasági épület. Lent piros cserepes házak, fent az iskola, a tsz magtára, istállója, s három hatalmas dohánypajtája. A gazdasági épület a magtár. a tejbegyűjtő, s az iroda az üzemegységnek. Benne néhány stelázsipolc, egy viharlámpa és poros iratok. Az idős raktáros azt mondja, hogy nem viszik a búzát az emberek. Nemrég még ezer- ötszáz mázsa is kevés volt, most százötven is sok, „Ha lenne boltunk, amelyik kenyeret árulna, az sem kelle- ne.. .** De sajnos nincs. Sokat változott az élet. Az öregek emlékeznek a régeb- bi gondokra. Kenyér nem volt, ruha nem volt. jó lett volna egy tehénke. A gazdatiszt úgy beszélt az emberekkel. mint az állattal. Hova mehettek, hol tudták eltartani a hat-nyolc gyereket? „Hajtani igen jól tudta az embereket a gazdatiszt. Az volt az első mondata: a szent istenit magának...! Ez már elmúlt. Felosztották a kevéske földet, jöttek az emberek dolgozni éjjelnappal. Megalakult a közös tizenhét éve. Ötvenháromban egy része kiszakadt, ötvennyolcban újra összejöttek. „Azóta kitartunk” — mondja az elnökhelyettes. Nem bánták meg — toldja meg —, legfeljebb azt, hogy kimentek egyszer is belőle. Keresni lehet, egy asszony egyedül tízezret kereshet csak a dohányból. A nagy baj, hogy nem lehet építkezni, nincs hová tenni a pénzt. így aztán sok fiatal húzódik a szüleinél. S ami jó volt harminc éve, ma már rossz. Nagy az igény. Mondják, hogy ha valaki négyágú csillárt vett, a másik másnap kettővel megtoldja az övét. Rég volt, amikor ilyen időben is mezítláb jártak, rántott levest, paszujt ettek ebédre, s a torta csak a kukorica- lisztből készült. Az a világ elmúlt, amikor cukrot csak karácsonykor és húsvétkor láttak otthon, még pünkösdkor sem. „Az ebédek nagyon soványak voltak. De most bepótoljuk. Mindennap csirke, liba, kacsa. Reggeli meg tojás. sült szalonna, tejeskávé, kakaó.” Nézünk egy házat a tipikusból. Egy szoba, konyha, kamra, előszoba, üvegezett veranda. A konyhában és a szobában cserépkályha, televízió, gáztűzhely. Fényezett hálószobabútor. A falon házi emlék egy régebbi vásárból. Néhány kép a családról, unokáról. A háziasszony azt mondja, hogy egy áldás a gáz és a mosógép. Már mosolyog, hogy félt tőle, amikor hazahozta a vállalat kocsija. Egy évig hem mert hozzányúlni. hogy baj lesz. annyi mindem, hallott ilyesmiről Most? Ha egy napig nincs, hiányzik. Nyitva az ablak. Az utcán cigányzene szól. A néni meg jegyzi, csak a gyerekek mennek a táskarádióval. Jó a mai gyerekeknek — teszi hozzá. Az ő idejében csak késő este gyűlhettek ösz- sze a nagylányok, nagyfiúk az utcán. Elviccelődtek, elnó- táztak. Ennyi volt. Míg egészen kicsik voltak, Királyte- lekpusztára kellett menni az iskolába. Elgyalogolni is rettenetes volt. Sárban, hóban, szegényes ruhákban. Tíz-ti- zenkét éves gyerek már kenyeret keresett a grófnál. Sok volt a gyerek. „Amíg szegénység volt, sok volt a gyerek. Most meg, hogy lehetne, alig van egy háznál kettő-három. Már az iskolában is alig vannak. Mi százhu- szan voltunk egy tanteremben. ..” Már csak a kicsik járnak helybe. A nagyobbak Nyírtelekre — vonaton. De az asz- szonyok panaszkodnak, hogy nem jó ez az intézkedés, a vonaton bajuk történhet a gyerekeknek. De az, hogy eljárnak innen, az jó. Többet tanulnak. Mondják, hogy akik a nyírszőllősi kollégiumba. vagy Nyíregyházára járnak. azokon meglátszik. Ok könyebben bejutnak a középiskolákba. Sokan viszik ezért erre a két helyre a gyerekeket. Hétfőn reggel odaáll a házak elé a tsz gépkocsija, felszedi a kismagyaro- kat és viszi a kollégiumba. Szombaton délután meg hozza. haza. A szülői értekezletekre meg viszi a szülőket, s hozza. Dicsérik a fiataljaikat, hogy ők még nincsenek elromolva. Szívesebben mennek egy moziba, mint a kocsmába. Ilyenkor a szórakozás a dohónyfűzés. csomózás, simítás. Meg a kis pártházban a közös tv. Oda csak a fiatalok mennek, mert hiába van nekik Is otthon, csak egymás közt érzik jól magukat. És így eltelnek az esték. Néhd van táncmulatság, korábban volt egy fiatal tanító néni, ó szervezte a fiatalokat szerepet tanulni. De a tanító néni elment ez abbamaradt A kérdésre: hogy vannak egymással, a válasz, „ez egyetértő nép. Mikor cselédek voltunk, akkor is csak egymásra utaltak, mikor egyéniek lettünk, segítettünk akkor is. Azt tartottuk, hogy ha többen fognak egyéhez, akkor egy nap alatt készen vagyunk. És most is így. Itt nem épült úgy ház. hogy a többiek ne csinálták volna. Nincs disznóölés, hogy csak a gazda vacsorázna. Itt semmi sincs egyedül. Meg például: verekedésre itt nem volt még példa.” Mikor jutnak be Nyíregyházára? Régebben szombatonként a piacra, kis tejjel, tejfellel, túróval. Most már csak felszalad vele a dombra az asz- szony. és hónap elején hozza érte a brigádvezető a tsz-től a pénzt. Esetleg vásárokra egy-egy kis malackát eladni, valami ruhát, bútort venni. A munkát nem akarják hagyni, nemigen mennek be sehová. Mi lesz akkor a répával, dohánnyal? Egy példát mondanak: a szövetkezet üdülést hirdetett, nem is egyet Debrecenbe, máshová, még külföldre is. De nincs aki menjen. A szövetkezet fizeti, még a zsebpénz felét is. Csak legfeljebb a Sóstó. „Ez az óhaja a népnek. Vasárnap reggel megyünk a szövetkezet teherautójával, ott lefürdünk, az ebédet is a tsz fizeti, s estére már itthon vagyunk. Tudunk adni a jószágnak. Másnap meg kezdődik élőiről...” A munka határoz meg itt mindent. A fürdőszoba. a napközi, a bölcsőde még ismeretlen. Végig a két sörön. A házak előtt virágok, körte és őszibarackfák. Az asszonyok babot nyűnek, mosnak, takarítanak. Egy bácsinak köszön Vámosi Imre. Az Idős vékony, magas ember kalapot emelve fogadja. „Ez a bácsi Molnár Mihály. Nyolcvan éves. de nem tud munka nélkül lenni. Ha két napig nein hívja a brigádvezetö, ő megy, hogy mi van.áaz ő munkájára már nincs szükség? De van. Ilyenkor odaállítjuk szőlőt őrizni, terményt forgatni, istállót takarítani.. Gyerekek mennek melegítőkben, divatos szandálokban. Illedelmesen köszönnek. Az elnökhelyettes rájuk mutat, ők is olyanok. Ezek a gyerekek forgatták még a terményt. Ezerötszáz mázsát a szünidőben. Bolt van. Egy apró. tenyérnyi helyiség. Most jött egy terepjáró kocsin az áru. A polcokon Kossuth és Munkás cigaretta, Frank kávé. né- hány konzerv, mosópor, cipő krém, Diana sósborszesz és Űrhajós csokoládé. Kevés hagyma, káposzta, paradi csőm. A boltos azt mondja, nagy dolog, mostanában minden héten hoznak ki árut. Hogy csak ennyi a készlet? „Kicsi a menet, gyenge a forgalom, nem engedélyezik ide a forintot.. Kenyeret soha nem hoznak. Még egy héten egyszer sem. Jugoszláv sört kínál, vagy cseresznyepálinkát. „Ezt küldik, pedig ide kicsit drága.” Vencsellőről szokott néha kijárni a fagyialtos. Az mindig nagyon nagy boltot csinál. A kísérőm egy házat mutat. Szép, nagy, de berozs- dált a kilincs, az ablakok be deszkázva. a portát benőtte a fű. Ebben a házban egy fiatal család lakott. Az embert beszűrődéssel behívták a tüdőszanatóriumba. Az asszony annyira a szívére vette, hogy belezavarodott és Kálióban meghalt. Az ember most jön haza egészségesen. Mihez fog kezdeni? Tovább, fel a dombra. Az elnökhelyettesenek eszébe jut, hogy valamikor egy öreg bácsi — az első béres — fújta éjjel egykor a dudát. Akkor felszedelőzködtek az emberek és mentek dolgozni. A gazdatiszt már várta őket. „Soha nem haragudtunk szegény öregre, amiért dudált. De a gyerekeinkkel csak vasárnap, ha tudtunk találkozni.. Mire az apa hazament, a gyerek aludt, mikor felkelt, még aludt. „Ezen az úton mentek a gyerekek az iskolába, télen, gyalog . - ■” Morfondírozik, hogy nem lehet építeni. Ezért mennek. De nem is baj. „Csak az isten férne el ezekben a házakban itten, pedig engedély nélkül is húznak házakat. És milyeneket. . .!” A dombon három pajta, ide kéklik a Kopasz. Asszonyok fűzik a dohányt, tizenegyen. Sámedlin ülnek, görnyednek. ujjuk úgy jár, mint a motolla. A téma: szakad a zsineg, mikor kapják meg az uborkapénzt. Meg. hogy el kellene menni újra a Sóstóra tisztálkodni. A zöld dohány beleivódik a bőrbe. Az asszonyok mindegyike többnek néz ki tiz évvel. Hajnaltól mennek éjfélig. De vidámak, évődnek, s búcsúzáskor ezt mondjak: „A kövesutat tessenek rendezni !” Visszafelé a tarlón újra. Kínlódik a motor, a sofőr káromkodik, kár volt mosnia a kocsit. Egy szőlőtáblánál megállunk, Vámosi büszkén mutat körül: „Ezt már mi telepítettük!” Kérdezem, hogy jutottak azelőtt gyümölcshöz? A válasz tömör: sehogy. Odébb gyerekek fújják a slágert: Egy fiú a házból... Feltűnik három piros traktor. Egymás után, szinte bedőlve forgatják a barna humuszt. A nap lebarnította a nyeregben ülőket, mezítelen karjukon karóra. A főagronómus végignéz és kimondhatatlan örömmel mondja, hogy hatszáz holdon lesz itt búza egy tagban. És hogy müven munkát végeznek ezek a fiúk! Elhagyjuk a tanyát. Milyen világ ez -voltaképpen? Tizennégy kilométerre a legközelebbi várostól. Nyíregyházától: -J Kopka János Emléktáblák Nyíregyháza n evezet es helyein Hat szép kivitelű fehér márvány emléktáblát helyez- nek el októberben városunk nevezetes épületein. Nyíregyháza város tanácsa és az Idegenforgalmi Hivatal foly- tatja az elmúlt évben megkezdett munkát. Nyíregyházán kevés a műemlék jellegű épület, vlszonl helytörténeti, mozgalmi hagyományaink gazdagok. A tanács és az Idegenforgalmi Hivatal célja közös: a nevezetes helyek megjelölésével kívánják" elérni, hogy a vá- ros lakossága élőbb formában tartsa emlékezetében Nyíregyháza nagyjait, eseményeit. Ugyanakkor a váró- sunkba látogató vendégek figyelmét is szeretnék felhívni j mindezekre. A Hatzel téren, az ípari- tanuló-iskola falán Hatzel Mártonnak, Nyíregyháza 1348 évi polgármesterének és a város országgyűlési köveiének, valamint Hatzel Anlul- nak, a város 1850—57 évek közötti haladó polgármesterének emlékére helyeznek el emléktáblát. A Bessenyei tér és Malom utca sarkán lévő épület volt dr. Jósa András orvos, tudós és régész lakóháza. Jósa András alapította meg a megyei Hazánk felszabadulása után, az országépítés nehéz kezdeti éveiben az egyre inkább megszilárduló új államrendnek hihetetlenül súlyos gazdasági és politikai gondokkal kellett megküzdeni. Különösen nagy gondot okozott az áltamvezetésnek a politikai helyzet tisztázása. Annál is inkább, mert a legfelsőbb vezetésben is ott voltak még — az első években — a megdőlt Horthy-rendszer képviselői. Vezérkari tisztek, főpapok, politikusok, közéleti személyiségek igyekeztek minden eszközzel gáncsot vetni a Magyar Kommunista Pártnak, mely 1946-ban már kellően megerősödve, töretlenül haladt a zűrzavarból kivezető úton. Ilyen előzmények után látott napvilágot a magyar Belügyminisztériumnak egy közleménye, mely nyilvánosság elé tárta — 1947 január 5-én — egy titkos, összeesküvő csoport leleplezésének hírét. A tetten ért leleplezés bombaként robbant. A szervezkedésben néhány nemzet- gyűlési képviselő is részt vett a rendkívüli vegyes összetételű felforgató elemek mellett. S a szálak áttételeken keresztül Nagy Ferencig, az akkori miniszterelnökig vezettek ... Kik is voltak az összeesküvők? A szálak át- meg átszőtték az egész Horthy-Magyarorszá- got, s a gyökerek egészen az első világháború befejezéséig nyúltak vissza. Az 1947-ben leleplezett szervezkedést többségükben azok irányították, akik tagjai voltak a Horthy-rendszerben is működő társulásnak: a Magyar Testvéri Közösségnek. E szervezetet feltehetően a 30-as évek elején alakították — vezéralakja volt Szabó Dezső író is — azok a dzsentriske- dő magyarok, egzisztenciát vesztett hivatalnokok, akik 1918 után a monarchia széthullása után kiszorultak az önálló, szomszédos államokból. A Magyar Közösséget testvéri szálak fűzték a kor legá lisan működő, különféle jobboldali szervezeteihez — Honszeretet, Etel-közi Szövetség, múzeumot is. Élete, műnkés- sága tiszteletére helyezik el az emléktáblát volt lakóháza falán. A Kossuth utca 20. számú ház Barzó Endre nyíregyházi származású festőművész szülőháza. Barzó Endre a barcelonai világkiállításon aranyérmet nyert munkájával szerzett többek között hírt. s nevet városunknak. Megjelölik az Egyház utcán a múzeum épületét is, ahol Kiss Lajos Kossuth-díjas néprajztudós élt és alkotott 1912-től 1948-ig. Emléktáblával jelölik meg Soltész Mi- háty építőmunkás, a munkásmozgalom mártírjáról elnevezett utca első épületét. Egy kevísbé ismert helyet is megjelölnek: a Dózsa György utca 26. számú házban halt meg 1892, november 2-án Irányi Dániel, politikus, publicista, a 48-as márciusi ifjak egyike. Irányi Dániel a szabadságharc idején a felvidék kormánybiztosa volt, később az emigrációban éló Kossuth küzdőtársa. 1867 után a 48-as és függetlenségi párt elnöke és vezéregyénisége volt. Az emléktáblákat októberben helyezi1- s n ál több hely rendeznek. Csodaszarvas mozgalom, Ma« gyár Túrán Szövetség, Turul Szövetség, stb. — is. A Mai gyár Közösség eleve leszögez* te. hogy Magyarország kormányzóját tiszteletben tartja, s törvényeit nem sérti meg. Ilyen program mellett érthe* tő, ha — bár magukat titkos egyesülésnek tartották — Horthy belügyi szerveivel egészen végig, az összeomlásig, soha semmi Incidense nem volt A háború elvesztése, a felszabadulás széttörte az országos hálózattal rendelkező Magyar Közösséget is. De vezéralakjaik az ébredező, a háború sebeit helyreállító országban maradtak. Minden különösebb lehetőségek, pozíciók nélkül. De hamarosan találtak menedéket A Kisgazda Pártban, melynek védőköntöse alatt megkezdték az államellenes szervezkedést S mikor a Kisgazda Párt elvesztette a hadsereg és a Belügyminisztérium felé gyakorolt befolyását — az összeesküvők illegálisan áttértek a katonai szervezkedésre is, S 1946 október 31-én megalakították a Földalatti Fővezérséget Dál- noki Veress Lajos vezérezredes fővezérlétével. S egyben meghozták az I. számú hadparancsot is... A Magyar Közösség egykori tagjainak, az új államrend ellenségeinek nem sikerült céljukat megvalósítani: angolszász segítséggel megdönteni Magyarországon az új államrendet. S 1947 januárjától belügyi szerveink felgöngyölítették az összeesküvés szálait. s fény derült az egész szervezkedésre. Kis András „A Magyar Közösségtől a Földalatti Főve- zérségig” című munkája a fentiekről ad széles körű ismereteket az olvasónak. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent könyvben a szerző történetírói alapossággal dolgozik. Visszaemlékezések, hadtörténeti dokumentumok, irattári titkos adatok alapján rántja le a leplet a fiatal Magyar Nép- köztársaság esküdt ellenségeiről. Béri László (m. s.) ÚJ KÖNYV: Kis András: A Magyar Közösségtől a Földalatti Fővczérségig
