Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
f86ű. s2epíemí>er 58. REtET-MA€5TÁfiÖRfflSAÖ( ff ÖJ8W A demokrácia és a jó légkör — a vezetőktől függ! Egy rendfokozattal feljebb: Agrotechnikai Kutató Intézet Nyíregyházán új rendszer a mezőgazdasági tudományos kutatásban — Átszervezés miniszteri állásfoglalás alapján — Vita a burgonyakutatás körül ' MÁR ABBAN IS VAN VALAMI VISSZATARTÓ és visszahúzó erő, amikor az önmagát csalhatatlannak képzelő vezető kijelenti: bírálni a legkönnyebb, s még azzal is megtoldja, próbálna csak az illető az én helyemre ül- ni intézkedni, biztosan meggondolná, hogy megszólja a vezetőt. De vajon megszólás- ról van szó, arról, hogy valaki a helyére akar ülni? Ez nem igaz. A dolgozók többsége nem is ilyen szándékkal teszi szóvá a hibákat, hanem azért, mert segíteni akar. Csak éppen nem esik jól egyeseknek, ha „beleszólnak” a vezetésbe. Egyik tanácsi vezető azon s „jogán”, hogy ő a párt- bizottság tagja, felelősségre akarta vonni az alapszervezet párttitkárát, mert szerinte olyan dolgokat „fecsegett” ki, amellyel kompromittálta azt a munkahelyet, ahol dolgozik. Ilyenkor azt mondják ezek a bírálatot nem szerető vezetők: belső ügy, nem tartozik senkire, s minek teregetni a „szennyest”. Foggalkörömmel védik a mundér becsületét, s közben megfeledkeznek arról, hogy ezzel pontosan az ellenkező hatást érik eL Tudatosan vagy aka- ratlanul megfagyasztják maguk körül a légkört, s pisz- szeni sem mernek az emberek. De ezzel a magatartással betömik a szocialista demokrácia csatornáját is. Mert mit tehetett az alapszervezeti párttitkár? Először is gondolkodott, szóljon-e legközelebb vagy sem. Aztán mégis úgy döntött, megemlíti az esetet a felsőbb szervnél. Itt meghallgatták és megnyugtatták. Látszólag valóban meg is nyugodott, s úgy tűnt, rendben van minden, nem követi semmiféle csalafinta retorzió. Persze a bírálatot durván visszautasító hangnem nem volt. MÉGIS MEGÉREZTE. A borítékon, azon, hogy a legközelebbi alkalommal véletlenül lefelejtették a nevét a jutalmazottak listájáról. „Baklövést követett el, nem tartotta a száját a munkahelyen tapasztalt hibákról.” Ez szerepelt volna az indokláson, ha ilyenek is születnének. De ilyent nem írnak le, csak „benyomják” a „tüskét”, s ha az illető nem tanulékony, a következőben újra rajtaveszt. Egyik vezetőnek szavajárá- sa, ha valamivel nem ért Tabi László: 23. Mi, pestiek ... Az illető, akit most láttam először, zsakettet viselt, s kezében egy papírtekercset tartott. A küszöbön meghajolt és így szólt: — Mester! Engedje meg, hogy megilletődötten közöljem: a Franyó Mátyás-társaság önt egyhangú felkiáltással tagjainak sorába választotta. Könnybe lábadt a szemem Nem tudtam ugyan ki volt Franyó Mátyás, s udvariatlanság lett volna megkérdeznem. De bizonyosnak látszott, hogy nagy ember volt, ha egyszer társaságot alapítottak az emlékezetére. — Mester —, folytatta az Illető —. a Franyó Mátyástársaság az ön egyhangú meghívásával meg akarja hajtani az elismerés lobogóját a Nvu- szek-viccek írója előtt. E díszes meghívólevél, amelyet Íme a kezemben tartok, örök időkre tanúsítani fogja, hogy ön, Mester, egy áldásos élet zenitjén jutott be a Franyó Mátyás-társaság halhatatlanjai közé. És most, Mester, váegyet: hülye vagy édes fiam. Ilyen hangnem vajon megengedhető-e egy felelős beosztásban dolgozó párttagvezető részéről. Ha meglátják, már menekülnek előle. Egyik beosztottja mondta el. Ö azt várja, csak egyetlen alkalommal hülye édes fia- mozza le, abban a pillanatban felmond. No és akkor mi van — kérdezheti valaki. Valójában nem sok, egy jól képzett, a szakmájához értő beosztott vezető eltávozik a vállalattól. Jön helyette másik. És ha ez sem tűri ezt a hangnemet? Bezárul a kör. Akadnak vezetők, akik még ma sem értik igazán, mit is jelent „kormányzópártnak” lenni, hogy ez a helyzet milyen felelősséggel jár. Önmagunkat szükséges kontrollálni, ellenőrizni, s napról napra ellenőrizni, mit tettünk helyesen, hol követtünk el hibát, s igyekezni, hogy a következő alkalommal ne forduljon elő. Ezt csak a bírálat és az önbírálat állandó és emberi légköre biztosíthatja a vezető számára, ez óvhatja meg a különböző „szamárságoktól”. Ott, ahol a vezető nem érzi magát otthon a sa- ját kollektívájában, nem igényli a munkatársai, elvtársai, beosztottjai segítőszándékú javaslatait, bírálatát — baj lehet, vagy lesz. Nem frázis, hanem a tapasztalatok tanúsítják, hogy a vezetők jelleme, magatartása, emberekhez való viszonya egyáltalán emberi tartásuk alakítja a légkört maguk körül. Ahol a vezető eltűri a talpnyalást, ott előbb-utóbb a légkör is ilyen lesz, s nem meri senki a szemébe mondani az igazságot. PEDIG NEM MINDIG és nem biztos, hogy az akar jót, aki először tapsol és hozsan- názik. bólint, hogy ő egyetért. Ott viszont, ahol a vezető egyenes, gerinces, s nem akarja mindenáron megvédeni a pofozkodó mérnökét a munkásokkal szemben, rend van, az emberek ki merik nyitni a szájukat, javaslatokat tesznek a munka megjavítására. Legyen gazdasági vezető bármilyen beosztásban, választott szerveknél funkcióban, ne felejtse el, hogy elsősorban az üzeméhez, hivatalához tartozik, éppen olyan egyszerű tagja pártalapszervezetének, mint a többi ott dolgozó párttag. Sajnos vannak vezetők, akik laszát várom: elfogadja-e a társaságot? Feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Nedves szemekkel nézett rám és forrón megszorította a kezem. Ezek után nem habozhattam: — Elfogadom — feleltem röviden — és köszönöm. Erre egy blokkot vett elő a zsebéből és így szólt: — Akkor kegyeskedjék aláírni ezt a belépési nyilatkozatot és kérek tíz forintot. Októberi tagdíj. A feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Elengedte a kezemet és kinézett az ablakon. Rútul magamra hagyott. Már éppen elő akartam kotorni a tízest, amikor eszembe jutott valami. Nagyon ünnepélyesen azt mondtam: — Igen tisztelt uram! Szerény munkásságomnak azon elismerése, amit az ön szavai jelentettek, jólesett. Valóban uram, kutyakötelessége mindannyiunknak azon fáradozni, hogy a becsületes munka ne csak anyagiakban érje el jutalmát, de erkölcsiekben is. Az ön munkálkodása kulturális íelesnelkedónem érzik magukat az alapszervezetükhöz tartozóknak, s ha egy-egy taggyűlésen felszólalnak, úgy beszélnek, mintha „felülről” jöttek volna, kinyilatkoztatnak, samit mondanak, megfellebbezhetetlennek tekintik. A gazdaságirányítás új rendszere egyenesen paran- csolóan követeli meg a vezetőktől, hogy a bonyolultabb viszonyok között a legkisebbekre is odafigyeljenek, hiszen minden ember tud valami okos észrevételt tenni, javasolni az ügy érdekében. Érzékenyen és nem érzékletesen, bántón, s lekezelő módon reagálni a bírálatokra, a javaslatokra — ez nagyon fontos. Észreveszi a munkás, ki, hogyan, tiszta vagy hamis szándékkal közeledik hozzá, érdeklődik hogyléte, munkája és családja iránt. SZEMTANÚJA ÉS FÜLTA- NUJa VOLTAM az egyik esetnek. Az igazgató csak úgy félvállról, hányaveti módra megkérdezte egyik beosztottjától, hogy van. De még ki sem mondta, máris sietős lett a dolga, mert megpillantott egy magasabb beosztásban dolgozó elvtársat, akivel a legközelebbi kártyapartit beszélte meg. Láttam aztán egy másik igazgatót is, akinek jelentették, hogy az üzemben „lerobbant” az egyik motor, s ha sürgősen nem csinálják meg, tízezrekkel károsodik a kollektíva. Beszélt a lakatosokkal, szerelőkkel, ő is nekivetkőzött, s együtt túlórázott a többiekkel. Amikor a bérkifizetésre került sor, a munkások ezt mondták: ugyan már, hiszen társadalmi munkában csináltuk meg az igazgató elvtárssal együtt. Nem bírálni kell, hanem igényelni ennek a szükségességét. Ez éppen olyan felismerés, mint a vezetni tudás. Vezetni tudni kell, de az megköveteli, igényli a vezetés rendszeres ellenőrzését, amely a tömegek részéről megnyilvánuló bírálat nélkül lehetetlen. S minél előbbre haladunk a fejlődés során, éppen úgy növekszik ennek a „nem szeretem” bírálatnak a jelentősége. Igen, mert ez az előrehaladás ellenőrzésének, a hibák kijavításának eszköze, s egyben a szocialista demokrácia érvényesülése. Ez óvja meg a vezetőket és a vezetést a baklövésektől. Farkas Kálmán sünk érdekében, felettébb érdekes. Engedje meg, hogy szerény elismerésem jeléül felajánljam önnek a Csömösz Tódor-társaság tiszteletbeli tagságát, amely társaságnak elnöke vagyok. Erre sűrűn és laposakat pislogott. Láttam, hogy nem mer érdeklődni Csömösz Tódor iránt. — Kérem — folytattam —, nyugtasson meg ... Elfogadja-e a tiszteletbeli tagságot? Egy pillanatig rágta a szája szélét, aztán: — Elfogadom — mondta halkan és szomorúan. — Mennyi a tagdíj? Sohasem tudtam kegyetlen lenni. Most sem. — Nyolc forint — feleltem. Halványan elpirult és vidámabb lett: — Akkor két forintot még én kapok... Elővettem két forintot és átnyújtottam neki. Aztán kikísértem. Mielőtt kilépett volna a folyosóra, visszafordult: — Bocsánat. Mester. . . Még be sem mutatkoztam . . . Franyó Mátyás vagyok. „A kutatás erőit a legfontosabb problémáknál koncentráltan kívánja felhasználni... csak azokon a területeken végezzünk hazai kutatást, ahol a versenyképesség biztosítható és a hazai munka elengedhetetlen... az utóbbi években eredményesnek tekinthetjük intézményeink munkásságát... emellett azonban észre kell venni olyan hiányosságokat... mint a mindent megoldani kívánó munkastílus és szemlélet...” A fenti sorokat egy „fehér könyvnek” nevezett (közel egy kilogramm súlyú) friss kiadványból olvassuk vendéglátómmal együtt. Címe: „Miniszteri állásfoglalás a komplex kutatóbázisok létrehozásával kapcsolatban.” Ki- adta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nemrég létrehozott tudományos kutatási főosztálya. Közli a mezőgazdasági kutatás új szerkezetét, irányelveit és az átszervezésre kerülő mező- gazdasági kutatóintézetek új elnevezését, új feladatait. Megtaláljuk a 18. oldalon a ma még Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet új elnevezését Is. Január elsejétől ez lesz a neve: Agrotechnikai Kutató Intézet. Az átkeresztelésére váró intézmény igazgatói szobájában beszélgetünk dr. Pethő Ferenc kandidátussal, az igazgatóhelyettessel. Tőle szeretnénk haliam az új tudományos szervezet okát és az új „felállás”-on belül a nagy múltú nyíregyházi kutatóintézet jövő terveit, feladatait, sorsának változását. Van még tennivaló Amikor tizennégy évvel ezelőtt kialakult a mezőgazda- sági kutatás jelenlegi szervezete — kezdi Pethő elvtárs — és a négy kisebb intézet ösz- szevonásából megszületett a mi intézetünk is, ez akkor határozott előrelépést jelentett. Kisvárdai telepünk, amely Teíchmann Vilmos azóta is megbecsült burgonyakutatásainak hagyományát örökítette ránk, újfehértói részlegünk, amely Dániel Lajos és Szakácsi Gyula almakutatásait hozta, gyulatanyai telepünk, amely Németh György csillagfürtne- mesítő munkájának folytatására ösztönzött, végül a Nyíregyházi Homokkísérleti, ahogyan a környék lakosai ma is nevezik központunkat — melyben még eleven Westsik Vilmos hagyatéka, együttesen jobban meg tudott felelni feladatának, mint azelőtt külön-külön. Kiszolgáltuk egymást, segítettük egymás munkáját, voltak központi témáink, melyeket közösen oldottunk meg. Amikor az 1964—65-ös években ez a szép, korszerű laboratóriumokkal felszerelt központi épület felépült, a tudományos munkának olyan bázisa létesült, mely komoly erőt képviselt. A csaknem eltűnt kisvárdai rózsa és gülbaba fajtákat szinte halottaiból támasztotta fel kutatógárdánk. Ma az ország mezőgazdasági területének több, mint felére mi szaporítjuk és szaporittat- juk a jó minőségű vetőgumót. Kapcsolatban állunk a Szovjetuniótól Ausztráliáig számos kutatóintézettel. Ne- mesítőink jelenleg Is intenzíven folytatják munkájukat, melynek célja még ellenál- lóbb ipari és étkezési burgo- nyafajták előállítása. Fontos a jó és helyes agrotechnika elterjesztése is. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a megyei mezőgazdasági üzemek holdankénti 50 mázsás átlagtermését 70—80 mázsára emeltük, amikor a felső határ már jelenleg is 160 körül van. Mindezt csak burgonyából, de többi kutatási ágazataink is értek el ebben a szervezeti formában sikereket Csakhogy az idő túlhaladta ezt a szervezeti formát. Ami jó volt 1955-ben, már kinőtt gyermekcipőnek tűnik 1970- ben. Az egész világon az egy profilú, koncentráltan egy irányba forduló kutatóintézetek érik el a nagy versenyben a legnagyobb sikereket. Az egyik foglalkozik a talajműveléssel, a másik a gyümölcsök problémáit kutatja és így tovább. Ehhez képest a mi sokféle kutatást magába záró intézetünk már afféle vegyesbolt hatást keltette. A minisztérium, a kutatási főosztály álláspontja az, hogy a kutatásnak tisztább, világosabb, áttekinthetőbb szer- vezetben kell folynia. Eddigi táj-kutatóintézeteink tehál jövő évre kapnak egy-egy fő témát, melynek önálló gazdái, s ami ezzel egyet jelent, felelős parancsnokai lesznek. A szegedi dél-alföldi tájintézet előlép a gabonatermelés kuta- tóintézetévé, a Budatétányi Kertészeti Kutató Intézet az országban eddig több tájintézetben folyó gyümölcster- mesztési problémákat fogja össze. Én magam is odakerülök az újfehértói teleppel együtt, nem leszek itt igazgatóhelyettes, hanem ott leszek állomásvezető. Fő téma: a dohány Viszont a Budatétányi Kertészeti Kutató Intézet is megválik érdi dohánynemesítő osztályától és az a telep, ezután állomás, egész épületével, kísérleti földjeivel, kutatóival, személyzetével, feladataival a nyíregyházi intézethez kerül, ide jelent, innen kapja a fizetést és ami még fontosabb, a pénzfedezetet kutatásainak költségeire. Mert a dohánynemesítés komplex, tehát mindenfajta kutatást ellenőrző és vezető intézete a nyíregyházi lesz. Ahogyan szakszóval mondják: a profilgazda. És a burgonya? — kérdezzük. — Elképzelhető, hogy a nagy múltú szabolcsi burgo- nyakutatás elkerüljön innen, vagy sajátos önállóságát elveszítse? A burgonyákul at ás marad .' Vártam ezt a kérdést — mosolyog az igazgatóhelyettes. — Nos, ne titkolózzunk, voltak különféle elgondolások. . A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, amely a bur- ■^onyakutatás . komplex központja lesz az új szervezetben, egy ideig úgy tűnt, szívesen vezényelné teljes hatáskörrel onnan, a Balaton partjáról, a mi burgonyakutatóink, nemesi tőink munkáját. Kérem azonban, hangsúllyal írja meg, hogy ez a vita eldőlt, még- hozzá a mi javunkra. Engem, mint gyümölcsszakost, igazán nem nagyon lehet megvádolni burgonyás sovinizmussal, de nekem is — és mind a 26 tudományos dolgozónknak, — az volt az igen határozott álláspontunk, hogy a nagy hagyományokon alapuló szabolcsi burgonyakutatás bizonyos önálló jelleggel továbbra is ennek az intézetnek a falain belül, parcelláin marad. Tömören: az aggodalmaskodóknak és szurkolóknak: kutató- intézet maradunk, méghozzá a javából. Egyelőre nem költözködik senki, mindenki marad a helyén, végzi tovább a munkáját. Bizonyos parancsnokságok változnak, de nem a mi hátrányunkra, ellenkezőleg. A két legfontosabb szabolcsi mezőgazdasági termék közül egynek, a dohánynak itt lesz a kutatási központja, egy másiknak, a burgonyának, a legjelentősebb kutatási góca, a harmadiknak, a gyümölcsnek pedig önálló állomása. Ez utóbbin szeretnénk az eddiginél is eredményesebb és elmélyültebb munkát végezni — fejezte be tájékoztatását dr. Pethő Ferenc igazgatóhelyettes. Gesztelyi Nagy Zoltán Egyéves vita után: Állami gazdaságok mintaboltja nyílik Nyíregyházán Eldőlt a több, mint egy évig tartó vita: decemberben megnyílik Nyíregyházán az állami gazdaságok mintaboltja. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a szabolcsi állami gazdaságok a napokban aláírt szerződése alapján megszületett megyénk első kereskedelmi társulása. A Balkányi Állami Gazdaság és az ÉKV együttműködése alapján a csemegeüzlet melletti tejivót alakítják át mintabolttá, és abban kizárólag állami gazdasági termékeket hoznak forgalomba. A megegyezés szerint a balkányiak és az ÉKV a megye tizenkét társgazdaságának — az apagyi, balkányi, csengeri, fehérgyarmati, kemecsei, mátészalkai, nyírlugosi, nyírmadai, nyír- tassi, tiszalöki, újfehértói és ilonatanyai — bevonásával üzemeltetik az új kereskedelmi egységet. Az új üzletben a gazdaságok töltelékáruit, füstölt és főtt húsait, tőkehúsát, lőtt vadat és abból előállított készítményeket, tisztított és vágott baromfit, tojást, zöldséget és gyümölcsöt árusítanak. A hús és húskészítmények feldolgozására a balkányi gazdaság új vágóhidat és feldolgozót létesít. De besegít vaddal, hússal és húskészítményekkel a mátészalkai, gyulatanyai, nyírlugosi és a kemecsei gazdaság is. A mintaboltot a mezőgazdasági technikum ilonatanyai tangazdasága és az állami gazdaságok kereskedelmi irodája látja el palackozott borokkal és pálinkával, valamint tésztával és konzerwel. A boltban kizárólag állami gazdaságok által termelt italokat árusíthatnak. E célból hamarosan megkezdik a bor és pálinka palackozását Ilo- na-tanyán. A helyi palackozásunkkal együtt az üzlet 72 fajta állami gazdasági palackozott bort hoz forgalomba. Ez máris jelzi a választék színvonalát. De mint arról lapunkat tájékoztatták, a kooperációban jövőre 100 ezer csirkét szállít az üzletnek a tizenhárom Szabolcs megyei gazdaság. A város jobb ellátásához azzal is jelentősen hozzájárulnak a gazdaságok, hogy sertéshizlaldát is létesítenek e célra. A tejbolt átköltözése hamarosan megkezdődik a Dózsa György utcai húsbolt helyére. Ezután megkezdik az átalakítás munkálatait, amelyeket az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat végeztet a Kereskedelmi Tervező Intézettel. Ez biztosíték arra, hogy az év végére belépő üzlet valóban reprezentálja majd az állami gazdaság által termelt áruk minőségét. Ugyancsak év végére hasonló mintaboltot nyit az EKV és a megye tizenhárom gaedasaga Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) Vége
