Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

XXVI ÉVFOLYAM. 223. SZÁM ÁRA 80 FILLER 1969. SZEPTEMBER 26, PÉNTEK LAPPNK TARTALMÁBÓL) Agrotechnikai Kutató Intézet Nyíregyházán <3- oldal) A rádió és a televízió heti műsora <4. oldal) A tárgyalóteremből (5. oldal) Járási labdarúgó­bajnokságok (7. oldal) Hz országgyűlés törvénybe iktatta a szakmunkásképzés új jogszabályát, új ipari törvényt fogadott el a gázenergia-szolgáltatásról Befejeződött a parlament őszi ülésszaka Csütörtökön délelőtt foly­tatta tanácskozását az or­szággyűlés. Az ülésen részt vett Lo- sonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizott­ság póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai és a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője foglalt helyet. Az országgyűlés csütörtö­kön a szakmunkásképzésről beterjesztett törvényjavaslat­ról folytatta a vitát, és bár szerdán 14-én szóltak hozzá a javaslathoz, még további 16 képviselő neve szerepelt a hozzászólásra jelentkezettek listáján. Ez önmagában is bi­zonyítja a tervezett törvény időszerűségét, közérdekű vol­tát Gáspár Sándor beszéde Kiemelkedett a reflexiók sorából Gáspár Sándornak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának felszó­lalása, aki felhasználta az al­kalmat, hogy a termelés és különösen a munkamorál né­hány különösen fontos jelen­ségéről is véleményt mond­jon. A szakmunkásképzés re­formja ugyanis véleménye szerint messzemenően alkal­mas arra, hogy visszaszerez­ze a szakmunka nagyobb megbecsülését. Fel kell ugyanis figyelni arra — hang­súlyozta a szakszervezetek fő­titkára, hogy bizonyos terme­lő munkakörök társadalmi ér­téke devalválódott és a mun­kafegyelem érzékelhetően romlott. A szakmunka igazi értékének helyreállítását azonban nem a régi admi­nisztratív módszerek felújí­tásával, vagy a régi munka­törvénykönyv visszaállításá­val kívánják megvalósítani. A munkásosztály pozitív tu­lajdonságait kell érvényre juttatni a szakmunkásneve­lésben és ez az ösztönzési rendszer szükséges felülvizs­gálásával együtt bizonyára a munkafegyelem terén is érezteti majd kedvező hatá­sát. A reform alapjában vé­ve bevált, mondotta Gáspár Sándor, a szabályozó rend­szerrel és ezenbelül az anya­gi ösztönzéssel kapcsolatos megalapozott intézkedések se­gítségével azonban határo­zottabban szembe kell száll­ni a túlzott munkaerővándor­lással, bérlicitálással, az anyagellátás és a munka- szervezés lazaságaival, a fe­gyelmezetlen munkával, mindazzal, amiből a termelé­kenység jelenlegi stagnálása származik. El kell érnünk, hogy a tervszerűség, a ko­rábbinál magasabb fokon ér­vényesüljön és ennek érde­kében határozottabban meg kell vonni a helyi, a válla­lati és a személyi érdekek, azaz a részérdekek és a köz­érdek határait. Érdekes módon, bár igen sok kérdést érintettek a felszó­lalók, bizonyos gondolatok vissza-visszatértek a hozzá- szólásokban. Minden bizony­nyal a szakmunkáshiánnyal kapcsolatos problémák elem­zése az egyik legfontosabb ezek közül. Az utánpótlás szervezett megoldása szem­pontjából kell elsősorban megítélni a törvényjavaslatot — mondotta Gács Miklós miskolci képviselő, mert az eddigi szakmunkásképzés mértéke, minősége és helyte­len földrajzi megoszlása az egyik fő oka ma a szakmun­káshiánynak. Kiss Jenő bu­dapesti képviselő, a vállala­tok érdekét vizsgálva ugyan­ezt a problémát érintette, mondván, hogy amikor a képzés, vagy a csábítás kö­zött kell választani az üze­meknek, ma még többnyire az utóbbit választják, mert a képzés költségesebb. Szá­mos ferdeségre rámutatott ez­zel kapcsolatban, így a többi között arra, hogy a kisiparos adókedvezményt kap, ha ta­nulót alkalmaz, az állami vállalat viszont hátrányt szenved. Dr. Horgos Gyula felszólalása Nagy figyelem kísérte dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter hozzászólását, hiszen a tárcájához tartozó iparágban nem kevesebb, mint 90 ezer ipari tanuló kép­zése folyik, sok szakmában, így a lakatosoknál, forgá­csolóknál, mégis kevés az utánpótlás. A miniszter nagy fontosságot tulajdonít az úgy­nevezett emelt szintű képzés­nek. amely jobban kielégíti majd az ipar növekvő igé­nyeit; ezenfelül megoldandó- nak tartja a szakmunkások intézményes továbbképzését is, hogy folyamatosan meg­ismerjék az új gépeket és technológiai eljárásokat. Különösen szemléltetően mutatta be az ipar munka­erő és utánpótlási gondjait Marton János győri képviselő. Számításai szerint 1975-ben a megyében — ha a jelenlegi beiskolázási arányok a szak­munkásképzés és a más típu­sú középfokú iskolák között nem változnak — a szükséges 4000 szakmunkástanuló he­lyett csupán 1500-zal lehet számolni. Éppen ezért na­gyon megfontolandónak tart­ja az általános iskolát vég­zettek továbbtanulási ará­nyait — a szakmunkásképzés javára — jelentős mértékben megváltoztatni. Sok képviselőt foglalkozta­tott a szakmunkásképzésben működő oktatók, tanárok helyzete, képzettsége, létszá­ma is. Abban valamennyien megegyeztek, hogy az Intéz­ményes műszaki tanárképzés máig is megoldatlan. Az pe­dig nem lenne helyes — je­gyezte meg Pongrácz Imréné ugyancsak Győr megyei kép­viselő, ha másodállású mér­nökökkel próbálnák megszün­tetni a hiányt. Varga József - né Zala megyei képviselő eb­ben a helyzetben különösen károsnak tartja az iskolai, il­letőleg a vállalati státuszban lévő oktatók javadalmazásá­nak jelentékeny, sok száz fo­rintos különbségét. Ez az egyik oka annak, hogy a szakmunkásképző-intézetek oktatói adott esetben szíve­sebben elmennek üzembe dol­gozni. Mindez kihat a szakmun­kásképzés színvonalára is, amely több képviselő vélemé­nye szerint inkább csökkent, mintsem emelkedett az utób­bi időben. Schumann Zoltán Nógrád megyei képviselő, egyébként szakmunkásképző­intézeti igazgató, az idén be­iskolázott szakmunkástanulók előzetes tanulmányi eredmé­nyeinek csökkenő átlagával is alátámasztotta ezt a véle­ményt. Horváth Sándorné So­mogy megyei képviselő sze­rint a szakmunkásképző-isko­lák rossz ellátása, szemléltető­eszközeinek gyengesége, vala­mint kevés kollégiumi férő­helye csak növeli a tapasz­talható feszültséget. Ezen sürgősen változtatni kell. Mégpedig — Csapó Ernő bu­dapesti képviselő véleménye szerint — továbbra is dön­tően az általános iskolát vég­zettekre számítva, mert az érettségizettek leginkább csak más továbbtanulási lehetőség híján jelentkeznek szakmun­kástanulónak, és mihelyt módjukban áll, másfelé orien­tálódnak. Az oktatás színvo­nalának és megbecsülésének növeléséhez a szakmunkás- képzésben azonban az is hoz­zátartozik, — amint azt Var­ga Zsigmond Békés megyei képviselő, hivatása szerint pedagógus, kifejtette — hogy küzdjék le a továbbtanulás jelenlegi gyakorlati nehézsé­geit. A helyzet ugyanis az, hogy ma a szakmunkástanu­lók közül csak a kiemelke- döek vállalkoznak a tovább­tanulásra, ilyen értelemben méltányolta a törvényterve­zetet Garai Istvánná pécsi képviselő, remélve, hogy a megreformált szakmunkás- képzésnek megszűnik a „zsákutca” jellege. Jó néhány képviselő foglal kozott mélyrehatóan a mező- gazdasági szakmunkásképzés sajátos problémáival. Szurgyi Istvánná Szolnok megyei kép­viselő különösen sürgette en­nek a képzésnek a gyors fej­lesztését, erről beszélt Gyi- móthi Dénes Veszprém me­gyei képviselő is, mondván, hogy a nemzedékváltás a mezőgazdaságban is erősen megváltoztatta az igényeket a munkakörülmények iránt, bi­zonyos szakterületeken, pél­dául különösen a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés­ben már szinte nem is jelent­keznek szakmunkásképzésre, ami súlyos nehézségek forrá­sa. Hozzájárul ehhez a szak­munkások és a szakképzetle­nek keresetének csekély kü­lönbsége, ami nem teszi kel­lően vonzóvá a háromévi ta­nulást. A képviselők megjegyzései és javaslatai, amint azt Ve­res József miniszter válaszá­ban hangsúlyozta, alkalmat ad majd arra, hogy az érté­kes gondolatok és javaslatok birtokában készítsék el a törvény végrehajtási utasítá­sait. Ä miniszter egyébként egyetértéssel fogadta az együttes bizottság több előze­Remek az idő a pesthideg­kúti repülőtéren, a Csütörtöki terepfutás színhelyén, s há­rom órára már felfokozott a hangulat. A magyar ifjúsági öttusázók eredménye már vi­lágos: megnyerték az egyéni és a csapat-világbajnokságot! Ezután következnek a na­gyok, s közöttük is az eddigi teljesítménye alapján az el­ső számú esélyes, a vezető szovjet Onyiscsenko, majd legnagyobb ellenfele, a nyír­egyházi Balczó András. Ban­di még melegítőben bíztatja társait, de a sok ezres kö­zönség nagy tapsa elsősorban őt köszönti és elhangzik; „Hajrá Bandi, nagyon szorí­tunk érted!” Megszólal egy néző: „De jól jönne most a felnőtteknek néhány pont az ifjúságiaktól — ők torony­magasan nyertek.” Felröppen egy piros rakéta, s a hang­szórón közük, hogy azonnal következik az indítás. tes módosító javaslatát és azokkal egyetemben ajánlot­ta elfogadásra a törvényja­vaslatot. Egy módosító javas­lat körül némi vita támadt, majd az országgyűlés tör- vénybe iktatta a szakmunkás- képzés új jogszabályát. l)r. Lcvártli Ferenc expozéja Délután került sor a gáz­energiáról előterjesztett tör­vényjavaslat megtárgyalásá­ra. Dr. Lévárdi Ferenc ne­hézipari miniszter a javaslat indokolásában meggyőző adatokkal illusztrálta a szén- hidrogének, közöttük a gáz rendkívül gyors előretörését az energiatermelésben és -el­látásban. Mi sem jellemzőbb erre. mint az, hogy a szén 1950-ben elfoglalt 75 száza­lékos részesedése az energia- termelésben a jövő évben már 50 százalék alá esik, 1975-ben 40 százalék alá, 1980-ban pedig előrelátható­an már a 30 százalékot sem éri majd el. Helyét természe­tesen a szénhidrogének, a gáz, és az olaj foglalják el. Vázolta a miniszter a föld­gáztermelés rendkívüli mér­tékű fellendülését, részben a korábban reméltnél gazda­gabb hazai mezőkre alapoz­va, részben pedig a gyorsan növekvő szovjet importra építve. Nagyarányú vezeték­Nehéz percek. Harminca­diknak indul a nagy rivális, Onyiscsenko, s harmincnyol­cadiknak Balczó András. Fergetegesen zúg a biztatás, a huj, huj, hajrá!, amikor a négyszeres magyar világbaj­nok startol. A közönség egy része kitartóan fut mellette. Kíséri a meredek kapaszko­dókon, mások „maszek” stop- perokkal mérik az időt, mennyit fut Onyiscsenko, s Balczó a négy kilométeren. Nagy várakozás, Onyis csenko befutott: ideje 12:7.1 perc, eredménye 1264 pont: a» addig elért legjobb futóered­mény. A többiekre már nem is figyel senki. Csak ez a két fiú összecsapása kelt kü­lönösen nagy izgalmat. Na­gyon nehéz Balczó dolga, mondják öttusasportunk ve­zetői. — Huszonhat másod­percet ráverni Onyiscsenko (Folytatás a T oldalon) Kádár János, Biszku Béla és Gáspár Sándor az ülésteremben. (MTI foto — Vigovszki F. felvj (Folytatás a Z. oldalon) Kopka János telef on jelentése az öttusa VB befejező napjáról Balczó András ötödször is világba juok vii/fiMőuT/sjti, mmfim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom