Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
1969 szeptember 33. KELET-MAGYARORSZACJ 5 oldal AMINŐSÉG, VÁLASZTÉK, ÚJDONSÁGOK Lépések a hús. és töltelékáru- ellátás niegjaTÍtáiara Nyírségi csípős szalámi — Citromos kolbász, hurka házi módra Hetenként 365 mázsa sertés tőkehús és 310 mázsa marhahús a Szabolcs megyeiek fogyasztása, melyet az AUalforgalmi és Húsipari Vállalat biztosit. Ehhez több száz sertést és szarvasmar hal -ágnak le és dolgoznak fel De ezenkívül ugyancsak hetenként még 160 mázsa, s a rendelésektől függően 24 féle különböző töltelékárut készítenek. Egy napi rendelés Egyetlen napi rendelés: csemegekolbúszból 600 kiló. párizsiból 556 kiló, füstölt kolbászból 815 kiló, lecsókolbászból és olasz felvágottból több mint ezerhatszáz kiló. virsliből 311, nyári felvágottból 314, veronaiból 436 kiló, de lehetne sorolni tovább a szamokat. A sertéshúst kivéve a marhahús és a tölte- lékárukból nem voltak zava rok. Néhány hónappal ezelőtt — jogosan — több kifogás volt a megyei vállalat tölte lékáruinak .minősége ellen. Most a bejegyzések, a vizsgalatok eredményei arról tanúskodnak, hogy ebben észlelhető javulás történt, bár ugyanazokkal a felszerelések ke' és technológiai eljárásokká készülnek a töltelékáruk. Néha előfordul, hogy a me gyei vállalat parizerkészítmé- nyei hűtőszekrényben tárolva vizet eresztenek. Ezen még változtatni kell. különben az illetékes szervek vizsgálatai mutatják: az előírt szabványoknak megfelelő, s most már jobb minőségű töltelékáruk készülnek. Akad azonban még javítanivaló. Ez különösen vonatkozik a kolbászfélék burkolatára, mely nem megfelelő. Nincs sertésvékonybél, s helyette marhavékonybélbe töltik a -kolbáset, melynek a belső fala faggyus, ezt teljesen megtisztítani nem lehet, s így főzésnél a faggyú megolvad és rontja az egyébként megfelelő, vagy jó kolbász minőségét. Bár a tájékoztatás szerint főtt és füstölt árukat is ké szítenek az üzemben, sajnos ezekből nem lehet rendszeresen kapni az üzletekben. Nincs mindig megfelelő választék abból a 24 féle készítményből sem, amelyet a vállalatnál készítenek. A minőségi javulás betudható részben annak, hogy korszerűsítették a technológiát, ez évben két modern külföldi gyártmányú füsölő- iőzőszekrényt kap a vállalat, melyekben a füstölését és főzését egyszerre végzik el a öltelékáruknak. Egy mű szakban a két „gép” — mely nek az értéke meghaladja a 700 ezer forintot — 50 má zsa különböző töltelékáru fő zését-füstölését biztosítja Emellett a régi technológiai berendezéseket is használják, s lehetőségük lesz arra, hogy gyorsabban végezzék el az áruk feldolgozását, s a kereskedelem rendeléseit megfelelően kielégítsék. Uj hűtöház, vágócsarnok Közvetlenül érezni fogja a lakosság azt is, hogy ebben az évben megkezdték az üzem korszerűsítését. Üi hű töházat építenek 6 milliós költséggel, mely a jövő évben már üzemelni fog. Ebben naponta 200—200 mázsa sertés- és marhahúst hűtenek Lesz benne mélyhűtőtér is, amelyben naponta 70 mázsa különböző húst tárolnak exportálásra. Innen szállítják közvetlen exportra kamionokkal a húst. Korszerű vágóvonalat építenek, ahol függesztett vágá sú technológiai eljárással 400 sertés feldolgozását tudják majd biztosítani egy műszakban. Készül egy hasonló szarvasmarha-vágópálya is, mely 80 szarvasmarha vágá sát biztosítja. A hűtőház és a vágócsamok közé új zsírüzemet építenek, s így higiénikusan közvetlenül kerül feldolgozásra a fehér áru. Végre megoldják a szenny víz-elvezetést és most vannak tárgyalások arról, hogy saját kutakból vagy pedig a kótaji vízhálózatból biztosítsák az üzem részére szüksé ges vizet. Mindenképpen célszerűbb lenne, ha a vállalat a kótaji vizet használná fel, mert a múltban többször előfordult, hogy éppen a kutak vize miatt esett kifogás alá az áruk minősége. Vizsgázik az áj specialitás Az üzemben történő beru házasokra és a rekonstrukcióra ebben az évben 12 millió forintot fordítanak. Vár ható, hogy ezek kedvezően éreztetik majd hatásukat. Tapasztalható már néhány kezdeményezés is. Nyírségi csípős szalámi néven új készít ményt állítottak elő, melynek a minőségét és eltarthatóságát most vizsgálják a Deb receni Minőségvizsgáló Intézetben. Ha megfelelőnek találják a trösztnél, s engedélyezik a gyártását, egy újabb készítményhez jut a vásárlóközönség. Szeptember 22-től megkezdték a házi módra készült rizses- és véreshurka készítését is, melyből naponta 8—10 mázsa készül. Ezenkívül háromféle, fokhagymás, citromos és csípős sütni való kolbász készítését is megkezdik. Ezekből hetenként 3—4 mázsát biztosítanak a város ellátására. Farkas Kálmán Elsőosztályosok ismerkednek a számológéppel. T«mmcl József felvétel# Hozzászólás a népműveléshez Használjuk a modern technikai eszközöket Szovjet tudományos küldöttség érkezett Nyíregyházára A határ menti tudományos kapcsolatok elmélyítése érdekében megkezdett tapasztalat- csere keretében hétfőn délben — a Magyar Elektrotechnikai és Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület megyei csoportjának meghívására — szovjet küldöttség érkezett Nyíregyházára. A delegációt Petkányics Fedor Va- sziljevics. a Szovjetunió Kár- pétontuli területe Villamos- ipari Tudományos Egyesületének elnöke vezeti. A négynapos program ke rétében a szovjet küldöttség szakmai és kulturális rendez- nyeken vesz reszt. A látogatás alkalmával megtekintik a nyíregyházi erőmüvet. a TITÁSZ debreceni központ ját. s részt vesznek Budapesten, a Technika Házában ren dezett fogadáson. A két halár menti tudományos egyesü let képviselői — az együttmü ködés fokozása érdekében — szerződésszerű megállapodást írnak alá. A küldöttség, a nyíregyházi búcsúlátogatás után — csütörtökön utazik haza. Talán nem vetem el a sulykot ha hozzászólásomban kizárólag a népművelés modern technikai eszközeivel, azok kihasználásával foglal kozom. Tudom, hogy itt is a fő tényező az ember, aki programokat készít, közvéle ménvkutatást végez, s napon ta fáradozik. Mégis, válla lom az esetleges elmaras/.ta lást ha túlzottar.a technika ra irányítom a figyelmet. Arról van szó ugyanis, hogy a megyében több millió forinttal mérhető a művelődési Otthonokban lévő rádió, lemez játszó, magnetofon, tv, stb értéke. Ezek azonban a leg több helyen csak hézagpót lók, nem veszik őket komolyan, nem tekintik a szó teljes értelmében „munkatársaknak” e technikai és tömegkommunikációs eszközöket. Miért? Ha az okokat kutatjuk, az első között fedezhetjük fel a konzervatív gondolkodást. Beszélünk elég sokat a népművelés korszerűsítéséről, de alapjában idegenkedünk, leg jobb esetben nem tudunk mit kezdeni a modern eszközökkel. Sőt, olykor konkurenciát látunk bennük. Nem egy népművelőtársam panaszkodott már arra. hogy „sajnos sok a tv a községben, ezért nem megy a népműve lés”. Amikor azt kérdeztem, hogy megkisérelte-e valami módon irányítani befolyásol ni a tv-nézést, a rádióhallga tást, vagy az eléggé divatos hanglemez, lemezjátszó „kul túszt”, érthetetlenül nézett rám. Mit kezdhet ő ilyen helyzetben ? — ezt olvastam le az arcáról. De így van valóban? Tu domásul kell vennünk, hogy a rádió, tv visszavonhatatla nul bevonult az életünkbe, az önképzés, nevelés megszerve- zésében számolni kell ezzel a szerintem kedvező ténnyel. Először is informálni kellene az embereket. Meg kellene tanítani őket helyesen és gazdaságosan tv-t nézni, rádiót hallgatni. Alkalmat, kötetlen fórumot teremteni a klubokban, művelődési házakban, hogy véleményt cseréljenek, vitázhassanak egy-egy műsorszámról. Ugyanez vonatkozik a művelődési intézmények belső életére is. Nem áll az, hogy a televíziós családok nem szívesen mennek közös tv-nézesre a klubba, művelődési szobába. A véleménycsere és a társaság igénye igenis serkenti az embereket, hogy ne csak meccseket n* szenek meg olykor közösen, hanem más műsort is. Ami pedig általában a technikai eszközök kihasználását illeti, nem ar- iana. ha a művelődési szervek. vagy a népi ellenőrzési bizottságok megvizsgálnák; mennyiben kamatoztatják ezeket a megyében, hogyan férhetnek hozzá a művelődni, szórakozni akarók, s egyáltalán mit kellene tenni, hogy ezek a modern eszközök jobb segítőtársainkká váljanak. Márton Béla Csen ger Ildikó már két és fél éves. Édesanyja érte, miatta maradt otthon gyermekgondozási szabadságon. Most délutáni álmát alussza a szomszéd szobában. Mintha megérezné, róla beszélünk, felsír, a mamát hívja. Otthonosan fészkeli be magát anyuka ölébe. Már mosolyog, minden rendben. Biztonságot ad az anyai karok ölelése. Vágytam a másodikra — Talán okosabb dolog lett volna várni az első gyerek után, míg összeszedjük magunkat anyagilag. De nagyon vágytam a második gyerekre — Kandala Józsefné magához szorítja gyermekét. Munkásemberek. Az asz- szony 14. éve a nyíregyházi ruhagyár dolgozója. Férje az építőipari vállalatnál kőműves. Mint általában a mai fiatalok, a szülők háztartá sátán kezdték élei ükét. Bármilyen jó dolguk is volt, Jú lia asszony a maga teremtette otthonban akart élni. Al bérletbe költöztek és nagyon spóroltak. Négy éve vásároltak ezt a kétszobás Kossuth utcai házrészt 40 ezer forintért. Az albérletből már hárman költöztek a sajátjukba: TibiJúlia asszony anyai boldogsága kével, aki most kezdte az általános iskola második osztályát. A rendelet segített — Tanakodtunk a férjemmel mi legyen, ha megszületik a második gyerek? Hagyjam ott a gyárat? Olyan jól nem állunk anyagilag. Akkor jött a gyermekgondozási segélyről szóló rendelet. Hogy ez mit jelent, mit ad, azt csak mi, dolgozó anyák tudjuk igazán értékelni. Nekem különösen sokat. Tibiké ez idő alatt került az első osztályba. Többet tudtam vele is foglalkozni a számára nehéz hónapokban. — Tudom, hogy Ildiké a bölcsődében is biztonságban lenne, ott sok gyerek van, egyéni foglalkozásra kevés idő jut. A kisfiam a bölcsődében sokat betegeskedett. Bevittem reggel, délben műszakkezdéskor már várt a elefon, hogy megint belázasodott, vigyem haza. Azután — fizetés nélküli szabadság, egyik a másik után. Dolgoztam is meg nem is. Mégis azt mondom, csak most tudtam meg mi a gyermeknevelés, mit jelent igazán anyának lenni — simogatja a szőke fejecskét. Én hallottam először az első szavát, én láthattam az első bizonytalan lépéseit. Teljes az ő boldogsága ebben a kétszobás lakásban férjével és két gyermekével. — A férjem nyáron 2500— 2800 forintot keres. Télen viszont jó, ha 1800-at. Nekem, míg dolgoztam, 1600 forinton felül volt az átlagfizetésem. Most 900 forint, a családi pótlékkal — mert most ez az én „keresetem.” Még a takarékba is jut — Kijövünk, csaknem úgy, mintha dolgoznék. Van időm jó, házias ételeket főzni, meg a piacon jobban körülnézni, mi, hol olcsóbb. És még a takarékba is jut valami. Szeretnénk szebben lakni, mert bizony rossz emlékeink vannak az albérletből. Körülnéz újra a lakásban és sorolja: — A hálószobába új bútor kerül, ebbe a másikba, a modern garnitúrára pedig huzat kell. No és sok ruha. Elsősorban a két gyerekre. Naponta mos, vasal, hogy tiszta ruha legyen Ildin és Tibin. — Nagy szurkolója a férjem a Spartacusnak. Minden meccsre kimegy. Tudja, hogy most ilyenkor be kell érnie 30 forinttal. Látom, megérti, még büszke is, hogy így „megfogom” a pénzt a gyerekekért Ha nem így tenne, talán ma még nem laknának a sajátjukban. Aztán arról beszél, hogy ezután azért csak könnyebb lesz, mert februárban jár le a gyermekgondozási szabadsága, s visszamegy dolgozni. — Vágyok is már. Ha néha bemegyek valamiért az üzembe, s meghallom a var rógépek zúgását, olyan türelmetlenség fog el. Rögtön ülnék valamelyik gép mellé. A gyerekek majd mennek a napközibe, óvodába. .. Hallottam, nehéz most bejutni. Ildikó édesanyjához hajol. Bizalmas suttogás. — Enni kér. Szereti a hasát — ragyog Júlia asszony szeme. Én nem éreztem magam addig asszonynak, amíg nem volt gyermekem, — aztán karjába veszi, magához öleli a szőke, kis Ildit. Kádár Edit „A villanyra, a fényre, kedves egészségére..." Aki villanyfénybe született, az nem tudja; mit jelent a petróleumlámpa pislákoló fényénél harminc éven át vakoskodni, tanítani. Amikor a szombat esti fény ünnepére gyűlt egybe a nyíregyházi járás két tanyájának népe, akkor foglalta ezt valahogy így össze Ádám József iskolaigazgató százötven ember határtalan örömét. Duplán számít most az öröm a Bájhoz és Gává hoz tartozó Szántóhalom és Kossuth-telep lakóinál, hiszen terven felül, a vártnál hamarabb kapták meg a ki tudja mióla várt, remélt villamos energiát. És végre — ötvennyolc család örömére — eljött a nap. Kigyúlt az életei, a kultúrát jelentő villanyfény. Az állam hétszázezer forintos ajándéka megérkezett, emberibb életet biztosít a két település minden lakójának. Amikor elhangzott a bűvös szó, hogy lesz villany, az emberek szinte naponta kérdezték: „Igaz. valóban igaz?” S nem tudtak betelni a gondolattal, mindenkinek legfőbb témája lelt a villany. S aztán megkezdődött a vásárlás. Mire a műsz-.iki átadás napja elérkezett. már százötvenezer forint értékű rádió, tv, háztartási gép várta a bekapcsolást. Első este — amikor még csak az utcákon jelent meg a fény — a két település lakói késő éjszakáig ültek az utcai lámpák alatt. Nem győztek betelni a valósággal. Voltak, akik sírtak örömükben, tgy mondják; talán a Isz-be való belépés nem jelentett akkora eseményt, mint a villa mos energia megjelenése. Az iskolateremben ünnepi vacsorát terített a termelőszövetkezet A boldog, mosolygós, megelégedett arcok felemelő varázsában érti csak meg az ember; mit jelent a villany ennek a százötven embernek. Felnőttnek, gyereknek egyaránt. Meg lehet érteni, miért csuklik el a szava az ünnepi szavakat tolmácsoló igazgatónak, a tanácselnök Koós Viktornénak, s az ünnepi fogadtatást megköszönő Pivarnyik Andrásnak, a szerelők igazgatójának. Az összecsendülő poharak hangjában újra. meg újra visszatérő refrén a boldogságot, örömet jelentő szavak: „A villanyra, a fényre...” Mert a fény itt az életet is jelenti. Mióta megkezdték az oszlopok lerakását, megállt a két településen az elvándorlás. Már megvásárolják a korábban itt hagyott házakat. S talán eljön az idő, amikor az igazgatónak nem kell majd beírni a statisztikai jelentésbe; újra kevesebb a gyerek az iskolában. A villanyfénnyel új élet költözött ettől a naptól kezdve Szántóhalomra és a Kossuth-telepre. Tóth Árpád
