Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
fSBB Í*lge«stus I. ErEMST-WACTAHORSEA« t. otM BÚTOR világszínvonalon Egyesített erőfeszítés és hasznos befektetések Mátészalkán Őrjárat a göngyöleg kőiül Van elég almásláda! 25 ezer vagon termést várnak Szabolcsban Nem nagy üzem még szabolcsi viszonylatban sem a Szatmárvidéki Faipari V állatát, mégis szót érdemel néhány követésre méltó kezdeményezése. A vállalat most is több telephelyen dolgozik, ideálisnak ezek korántsem mondhatók, de a vidék iparosítását nem lehetett kizárólag a legkorszerűbb munkahelyekre alapozni. Most azonban — a tan- szergyártás letelepítésére — új üzemi épületeket kapnak a Jármi úton. Ennek költségeit, a 14 millió forintot részben hitelből, saját erőből, iparkitelepítési és fejlesztési alapból szedték össze. A jövő év közepén a tervek szerint már dolgozhatnak az első korszerű csarnokban. Változó proűl Megélni azonban — addig is meg kell. Ezért aztán meglepő. hogy a nyereségszint a tavalyi tíz százalékról az idén, az első fél évben 6,4- re csökkent. Ez azonban a körülményekhez képest szükségszerű volt. Miért? A központban — amely kétharmadát adja a vállalati termelésnek — 5,8, illetve 17,4 százalékkal csökkent az első és második negyedévben a ledolgozott órára jutó termelés. (Igaz viszont, hogy a vállalat többi részének, különösen a győrteleki telep jó munkájának következtében a vállalat egészének termelékenysége két százalékkal növekedett.) A központi telep eredményeinek átmeneti romlásában azonban nagy szerepet játszott az a profilváltoztatás, amit most hajtottak végre, s ami hosszabb távon igen eredményessé teheti a vállalati gazdálkodást. ASzatmárvidéki Faipari Vállalat 1968-ig csak fából készült, elavult és korszerűtlen bútorokat gyártott Az idén kilencven százalékban változtattak, s most komplett lakószobákat gyártanak. Ehhez azonban kárpitosrészlegre is szükség volt, ami korábban mindössze egyetlen mesterből állott. Ez a profilváltozás lényegében a termelékenység törvényszerű csökkenésével járt Uj piacok Kihatott a nyereségszint csökkenésére az alapanyagok árának emelkedése is, amit a vállalat nem hárított át vevőire, sőt, néha még árengedményt is tett piaci kapcsolatainak megtartása és szélesítése érdekében. Ez tehát a kiinduló alap. Önmagában már ez is bíztató a vállalat jövőjét tekintve, de a többi kezdeményezésük még inkább jelzi, hogy a mátészalkaiak milyen korszerű elgondolásokkal alakítják értékesítésüket, piaci kapcsolataikat és termelésüket. A napokban írták alá — hat másik vállalattal együtt, s ezeknek egyike a kisvárdai testvérvállalat, — az Első Bútoripari Egyesülés megalakulását. Ennek keretében az egyes vállalatok mégtartják önállóságukat, számos ügyet azonban közösen intéznek, erőik egyesítésével. Az egyesülés hamarosan megalakuló irodája például felkutatja a leggazdaságosabb anyagokat, s ezeket igyekszik beszerezni a kereskedelem kiiktatásával. Kapcsolatot tart tudományos intézetekkel, beszerzi és figyelemmel1 kíséri «lind1' a hazai, mind a külföldi folyóiratokat, — így segíti az újítások és találmányok átvételét, a műszaki fejlesztést. Kulturális jegyzet Eseménytelen nyár Egyesek szerint nyáron az emberek strandolni, üdülni szeretnek. Nem kívánják a kultúrát. Következésképp nem is kell gondoskodni változatos, szórakoztató kulturális programokról. Hogy ez merőben hibás nézet, az ember szellemi vérkeringése nem bénul meg a meleg évszakban sem, azt kár magyarázni. Érdemesebb inkább a kulturális hiánycikkeket megnézni, amelyek kellenének, de nincsenek. Pedig nem először — és elképzelhető, nem utoljára — tesszük szóvá őket. A megyeszékhely idei nyári kulturális programja, sajnos a szokottnál is vérszegényebb. Még egy strandbeli divatbemutatónak, zenés műsornak sem tudunk tapsolni. Nem beszelve az ország egyik legszebb szabadtéri színpadának gyenge kihasználtságáról. Az esti szabadtéri filmvetítéseket és alkalmi ŐRI tánczenei programokat kivéve, a gyönyörű szabadtéri színpad némán és zárt kapukkal tölti napjait. Sokan megkérdezik, nem lehetne-e legalább vasárnap délelőtt — délután színes, változatos rendezvényekkel a kánikulai szórakozás „támaszpontjává” változtatni az ideális, kevés városnak megadatott kulturális létesítményt? Nem tudnának gondoskodni a megyei, a városi művelődési intézmények egy-egy vasárnap patronálásáról? Lehetne itt a virágos parkban szabadtéri tárlatokat, különféle kiállításokat is rendezni, a gyerekek rajzversenyétől, aszfalt sakkjátékától a tévé népdalvetélkedőjén győztesek meghívásáig sok mindent. Továbblépve, szinte valamennyi megyei és városi kulturális intézményünk, szervünk találna programjában, (ha nyáron van ilyen), kiigazítani valót. Szerte az országban tudunk színes programokról Szombathelytől Gyuláig, Tatától Szegedig. Nem a látványos rivalizálás, hanem a több, mint hetvenezer nyíregyházi, sőt ezekben a hónapokban B—10 ezer vidéki, és a már nem kevés külföldi kedvéért. Sóstónk révén lassan fürdővárosként is emlegetnek bennünket. de még jele sincs annak, hogy kulturális vonatkozásban is számolnánk ezzel a nagy közönséget mozgató lehetőséggel Pedig a Sóstó környezete kínálja a rendezvényeket a szabadtéri tárlatoktól a lovasbemutatókig. Miért nem élünk vele? Anyagi okai vannak? Vagy nincs kezdeményező. összefogó szerv, vagy az ötletek hiányoznak? Inkább a megszokás, az eseménytelenségbe való beletörődés! Nem beszéltünk még a több ezres vakációzó fiatalról, akik ilyenkor is szívesen elmennének többek között délelőtti filmmatinéra — ha hétköznap is lenne ilyen a városban Ma- nem szólunk könyvklubokról és másról. Mindezeket szóvá téve —sokadszor — nem feledkezünk meg a nyíregyházi művészeti hetekről, sem a Nyírségi Őszről. De az előbbi a tavaszon volt, az utóbbi az őszön lesz. Arra is emlékszünk, hogy volt már Nyíregyházán — igaz nem az idén — presszótárlat, — s az idén — a Krúdy mozi előcsarnokában egy szép virágkiállítás De mindez édeskevés! Többre lennénk képesek, még nyáron is. És jóval nagyobb az igény. Pali Géza Közösen végzik a piackutatást, a propagandát és az értékesítést. így összpontosítani tudják, s valamennyi számára elérhetővé teszik a nagyfokú piacismeretet, s ennek gazdasági előnyeit mind a hét vállalat kiaknázhatja. Megéri a félmilliót Az egyesülés előnyei még csak ezután válnak gazdaságilag mérhetővé, de máris nyilvánvaló, hogy a későbbiek során aligha áll meg ez a hét egymástól távol dolgozó vállalat a gazdasági integrációnak eme alacsony fokán. A mátészalkaiak azonban máris alapoznak az egyesülésre. Átalakítottak az új szatmári városban egy bolthelyiséget, s hamarosan meg is nyitják. Ebben bemutatják és árulják a hét vállalat termékeit, egyszerre lesz tehát üzlet és kereskedelmi bemutatóterem. A jobb eredményekre való törekvést azonban a termelésre is kiterjesztették. Megbízták a Faipari Gyártás- és Gyártmánytervezö Irodát — amelynek nagy tapasztalatai vannak, — hogy tegyen javaslatot az üzem gazdaságosabb, s az adott helyzetet, gépesítettséget és műszaki színvonalat figyelembe vevő átszervezésére. A vizsgálatok most folynak. Ennek során felmérik a termelésben részt vevő emberek tudását, a helyiségeket, a gépeket és lehetőségeket. aminek alapján az év utolsó negyedében megteszik a kért javaslatot, az adottságok optimális kihasználására. Mivel az iroda az üzem- szervezés átalakításával elért gazdasági eredmény után kapja mnjd munkadíját, a vállalat -vezetői számolnak vele, hogy az átszervezés mintegy félmillióba kerül majd. Mégis így a legjobb: egyrészt az itteni műszaki gárda energiájából nem jutna egy ilyen alapos munka elkészítésére, másrészt az iroda tudományos módszereinek megszerzéséhez nagyon sok időre lenne szükség. Az üzem új korszaka Idő pedig nincs, hiszen hamarosan elkészül a Jármi úton a tanszergyártó üzem. ahová a bútorgyártás egy részét is átviszik. Az embereknek pedig addig gyakorolniuk kell az új technológiát, s hozzá kell szokniuk az új üzemrendhez. Az üzem korszerű megszervezésével egyébként felszínre kerülnek azok a tartalékok is, amelyek még eredményesebbé teszik a vállalat munkáját. Erre egyrészt mint a további fejlődés egyik pillérére szükség van, másrészt azt jelzi, hogy a Szatmár- vidéki Faipari Vállalat saját, kézműves jellegű korszakából egy újba lép, ami már iparinak, nagyüzeminek nevezhető. Kun István Az elmúlt hetekben több riasztó jelzés jelent meg az országos sajtóban arról, hogy nem lesz almásláda, baj van a „göngyöleggel”, kárba megy a szabolcsi alma jó része. Utánanéztünk a dolognak és úgy találtuk, hogy — ami az almaláda-ügyet illeti — nincsen baj. Budapesten, a HUNGA- ROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat Igazgatóságán Kol- tai György, az áruforgalmi főosztály vezetőhelyettese tájékoztat: „Tizenhat esztendeje veszek részt a szabolcsi almaszüretben, de mondhatom, hogy göngyölegügyben még ritkán álltunk olyan jól, mint idén. A nem kevés leszerződött exportalmához gyakorlatilag minden csomagolóeszköz rendelkezésre áll. Kis része még most készül, de a szüretig eljut a termelőkhöz.” Mátészalkán, a Szatmár- Beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségénél. Jankó Endre, az ái-uforgalmi és kereskedelmi előadó íróasztalán két papírt találtunk. Az egyiken annak a tizenhárom termelőszövetkezetnek a kifogásait gyűjtötték össze, amelyek e hó elejéig jelentették, milyen hiányuk van göngyölegből. Néhány példa: a szamosbecsi Dózsának csomagolóanyag-fölöslege van, nem kér. A porcsalmai Dózsának exportláda fölöslege van, mivel a jégverés miatt a vártnál kevesebb lesz az export. Helyébe belföldi kis hűtőládát kér. A csegöldi Bajcsy-Zsilinszkynek 500U exportládára van még szüksége. A mátészalkai Egyesült Erő körszedett almájához kér exportládát. Az említett kéréseket a HUNGAROFRUCT, — mely szintén megkapta ezt a feljegyzést — e sorok megjelenéséig már helyre is hozta. A területi szövetséghez 68 almatermelő szövetkezet tartozik. Közülük csak 19-nek volt szintén kisebb rendű kérése a július végi értekezleten csomagolóanyagra. A szamosszegi Dózsa például eddig ömlesztve küldte az almát. Idén áttér a saját csomagolásra. Emiatt 30 százalékkal több ládát kér. Semmi akadálya, azóta már meg is indult a szállítás. A legtöbb helyen augusztus elején még hiányzik a csomagoláshoz szükséges papíranyag, de ezt nem is lenne jó, ha túl korán küldenék. Csak gondot okoz, fogy, gyúródik, törik. A kellő meny- nyiség mindenütt megvan. Idejében kiszállítják. A megyei értékesítési központ illetékesei egy meghökkentő adattal kezdik: az elmúlt évi szüretről megmaradt 2 600 000 láda, ezenkívül rendeltek idejében a Göngyölegellátó Vállalattól újabb 1 300 000 darabot. A HUNGAROFRUCT szállítja a körszedésből hűtőtárolóba teendő 2000 vagonhoz a szükséges 900 000 kis hűtőládát. Nemcsak az exportcsomagolás látszik biztosítottriak, hanem a belföldi csomagolóeszközökkel sincsen semmilyen probléma. Hadd tegyük mindehhez hozzá saját tapasztalatunkból, hogy — a megyét járva — számos olyan termelőhelyet találtunk, ahol több exportláda van, mint amennyire szükség lesz. Akár ismerik az illetők az új göngyölegforgal mi szabályokat, akár nem: jó lesz vigyázni. Idén ugyan is az exportládába csomagolt almánál nincsen visszafizetés a belföldi forgalomba hozott exportgöngyölegért. (Rekeszenként 30—35 forint). Némi eltéréssel már felbecsülhető az idei termét \ szakemberek 25 és 27 ezer vagon között várnak Szabolcsból almát s ennek több mint a fele exportminőségű lesz. Bármerre jártunk’. ennek a mennyiségnek a csomagolóeszközei biztosítva vannak. Ügy az állami gazdaságok» nál, mint az fmsz-eknél a termelőszövetkezetekben :s az exporttelepeken elegendő láda áll készen, hogy fogadja az idei almát. Amire viszont mindenütt felhívták a figyelmünket’ a korai körszedés Kezdjél: el a termelők idejében, saját érdekükben is, mert a korai körszedett alma tárolható a legjobban, megéri a fáradozást és ha ezzel a pár ezer vagonnal mentesítik a szüret idején a szállítást.- maguknak teszik még gördülőké- nyebbé a szabolcsi almaszüret lebonyolítását. (gnz) A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet saját építöbrigádjával valósítja meg egy 120 vagonos h 1 tőtároló építését. Az új létesítmény még az idén elkészül. Hammel József felv. Cipőt vásárolunk Az offenzívál két hete indította el a feleségem. Akkor még nem sejtettem semmit. Csak annyit mondott: — Isteni cipőt vett Klári. Tudod, olyan modern sarkút... Oda sem figyeltem. Egy héttel később mondott valamit. — Azt hiszem rövidesen cipőre lesz szükségem. Itt a nyár... Ekkor egy pillanatra felfigyeltem Tegnap aztán így szólt: — Szeretném, ha eljönnél vettem cipőt venni. Erre már nagyon odafigyeltem, de mielőtt szólhattam volna, már folytatta: — Jót lesz neked egy kis séta és az idő is olyan szép... Amikor a harmadik cipöüz létből jöttünk kifelé, megkérdeztem: — Mondd, fiacskám, tulajdonképpen milyen cipőt akarsz venni? Csodálkozva nézett rám. — Természetesen fehéret, hiszen nyár van. — Persze — mondtam és közben arra gondoltam, hogy eddig három üzletben mindenféle cipót nézett, csak fehéret nem. A negyedik cipőüzletben faradtan ültem le és türelme sen vártam, hátha itt sikerűi. Negyedóra alatt kiderült, hogy amelyik cipő tetszett, abból nem volt megfelelő nagyság. amelyekből voll azok nem tetszettek. Indu lás tovább. Mikor az utcán rágyújtottam, az öngyújtó reszketett a kezemben. Feleségem is észrevette. — Csak nem vagy ideges? — kérdezte aggódva. — Á, dehogy! Remekül sró- rakozom! Csak azt nem tudom, hogy mi szükség van énrám?! — Na hallod? Csak nem veszek olyan cipőt, ami neked nem tetszik? A hatodik üzletben végre sikerült az óhajtott cipői megtalálni. Feleségem felpróbálta és elém állt. Ugye. milyen tündért? Odanéztem a cipőre, tényleg csinos volt, de élénk söld színű. — Nagyon tündéri — mondtam. — Nagyon tetszik... csak úgy emlékszem, mintha fehér cipőről beszéltél volna. Csodálkozva nézett rám. — Tényleg? Érdekes, é.i már nem is tudom biztosan. Én azonban abban a pillanatban már biztosan tudtam, hogy többé nem me■ ayek vele cipőt vásárolni. Nem én! Inkább lemondok a sétáról is. . ’ tv. ifi
