Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
/ ?§Ő9. augusztus Vf. KEQrr-MXSYXSÖftSZÄÖ HfSaf Kihalóban a kiskirályok? Tallózás munkáslevelek között Évente kétszáznál több panaszos levelet bontanak, naponta két-három panaszbejelentés érkezik telefonon, személyesen a KPVDSZ megyei bizottságához. Tízezer szabolcsi kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozó érdekeit képviselik itt nap mint nap. Munkáslevelek, panaszok között tallózgatunk... Munkaidő, munkaviszony Több levél közös témája a jogtalan kártérítés-követelés elleni panasz. Ilyen eset volt többek között L. M.-né ügye: tőle leltárhiány címén 298 forint kártérítést követelt a baktalórántházi ÁFÉSZ. Az ügy bíróság elé került, ahol a dolgozó képviseletét a KPVDSZ látta el. A bíróság megállapította, hogy az ÁFÉSZ követelése jogtalan volt. határidőn túl kívánták a dolgozótól a kártérítést. Ilyen és hasonló esetek elég gyakoriak. Utóbbi időben különösen a munkaügyi panaszok szaporodnak. A le velek sorai közül itt is, ott is előbukkannak a munkaidőt, munkaviszonyt, leltárhiány miatti kártérítést illető panaszok Néhány hónappal ezelőtti dátumozásé levelekben pedig gyakoriak a nyereségrészesedésre. jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó észrevételek. Egy másik „sérelemtípus” azonban kiveszőben ' van: a levelek között igen ritka a bánásmódot érintő téma. A kiskirályok lassan a közélet panoptikumába kerülnek? Poneiustól Pilátusig Nem ritka az olyan panaszos levél, amely egy országos - intézménytől, szervtől került vissza kivizsgálásra, f Egy tiszalöki dolgozó január 5-én vélt sérelmével egy budapesti intézményhez fordult annak ellenére, hogy a munkahelyi szb előzőleg tájékoztatta: panasza jogtalan. Teljes negyedév sok-sok levélváltással telt el, végül a panaszos az általa már jól ismert választ ismét megkap, ta, negyedévvel később. Gyakori az is, hogy jogos panaszokkal felsőbb szervekhez fordulnak a dolgozók, holott helyben, az szb-k ér- dekképviseleti feladatának érvényesítésével gyorsabb orvoslást kapnának a panaszosok. Paragrafus és emberség Mátészalkán történt: egy öthónapos terhes anyát „sa- ját kérelmére” felmondattak. A dolgozó nő, miután aláírta a felmondást, panasszal fordult a KPVDSZ-hez. A megyei bizottság munkatársai joggal teszik fel a kérdést: „Ilyen esetekben miért az ügy lezárta után tesznek panaszt?” A szálkái esetben sem tehetett semmit utólag a szakszervezet. Hasonló ügy szerencsésebben végződött Nyírbélteken. Az ÁFÉSZ szerződéssel alkalmazott egy fiatalasszonyt, aki időközben terhes lett, s miután szerződése lejárt, munkaviszonyát nem hosz- szabbították meg. Jogilag szabályosan járt el az ÁFÉSZ, Ezúttal emberségre volt csupán szükség. A KPVDSZ közbenjárására meghosszabbították a. fiatalasszony szerződését, s így nem vesztette el jogát a hároméves gyermekgondozási segélyhez. Kérése nélkül is érdekeit képviselte az szb a baktaló- rétházi presszó egyik dolgozójának. Az történt ugyanis, hogy jogos túlóradíját nem akarták kifizetni. Az szb a munkahelyi döntőbizottság tárgyalása előtt „belépett” az ügybe. A dolgozó megkapta az őt illető összeget. * A levelek visszakerülnek egy vaskos dossziéba, majd a polcra, ahol 68 vállalat, intézmény, szövetkezet kollektív szerződései és egyéb jogszabály-gyűjtemények sorakoznak. De jelen van itt egy polcra, fiókba nem helyezhető kérdőjel Is, amelynek címszava lehet: emberség. Szilágyi Szabolcs Üj szolgáltai ás az Őszi Vásáron Megfelel-e a városi igényeknek Újszerű szolgáltatással jelentkeznek a Budapesti őszi Vásáron azok az intézmények, vállalatok, amelyek a jelenlegi és a jövendő autó- tulajdonosoknak nyújtanak segítséget. Az autóklub szervezésében tanácsadó szolgálatot szerveznek az ÁFOR, az Országos Gumiipari Vállalat, a MERKUR és az AUTO- KER képviselőinek részvételével. Az AUTOKER nemcsak bemutatja, hanem árusítja is á legújabb autóápolási cikkeket és a gépjárművekhez használatos különleges felszereléseket. önkiválasztó rendszerű kisáruházat nyit a Dunai Vasmű pavilonjában, ahol az autósok beszerezhetik a garázs és szervizberendezéseket, a kocsik karbantartásához szükséges vegyszereket, a volán- és ülésvédő huzatokat, a különböző gyertyákat és egyéb cikkeket. A vásárlásnál szakemberek adnak tanácsot és ismertetik, hogy a különböző típusú kocsikhoz milyen felszerelések, ápolási cikkek állnak a vásárlók rendelkezésére. Jelen lesz az AUTÓKER tehergépkocsi osztályának megbízottja is, aki a vállalatok, mezőgazda- sági üzemek szakembereinek segít az újabb járművek, garázs- és szervizberendezések beszerzésében. Helyet kap a járműipari kiállításon az autófenntartó ipari tröszt soproni üzemegységének egyik új típusú szervizkocsija is. „Itt a Pesti Kurír BEROBOG A KISVÁRDAI ÁLLOMÁSRA az esti gyors. A postakocsihoz négyen-öten szaladnak: Tropovics Károly, Petrik Imre, Faragó András... Karjukra, mint más a felöltőt, ráhajtják az újságokat, s néhány perc múlva már szavuktól hangos a pályaudvar, a főutca, a korzó. — Itt a Pesti Kürir, a Kurír a legfrissebb szenzációkkal. .. — Mi történt a fővárosban?! Megjelent az Est... A rikkancsok naponta 100— 150 újságpéldányt adtak el. A megmaradt példányokat, az úgynevezett remittendát pedig a falvakban adták el, hiszen ott még a háromhetes hírlap is a „legfrisebb” szenzációkat tudósította. Mindez pontosan 40 évvel ezelőtt volt. Aki életre keltette a kisvárdai hírlapterjesztés múltját, ma 40 éve dolgozik a postán. S ehhez a jubileumhoz három újabb évforduló kapcsolódik: 40 éve érettségizett ő maga, most 40 évvel később a leánya ugyanott, s a leányát is 40 év múltán vették fel a posta szolgálatába. BODNAR JÖZSEF, a kisvárdai postahivatal vezetője az ünnepelt. A státus nélküli forgalmi díjnokból előbb másodosztályú postatiszt, majd első osztályú lett, végigjárta a postai rangok minden fokozatát. Most főfelügyelő és hivatal- vezető. Amikor 40 éve belépett a kisvárdai hivatalba, neki is, mint minden kezdőnek, a bélyegző helyes megfogását tanították. Azóta a Bodnár József 40 éve posta összes ágazatában kiképezték. Az infláció idején, mint főpénztárosnak, még „csillagászati” ismereteket is meg kellett szereznie. A HIVATALVEZETŐNEK ma minden postai munkával törődnie kell, de szívügye máig is a hírlapterjesztés, melyben hivatala sokszor szerezte meg megyei elsőséget. — Hol van már az esti gyorssal érkező 150 példány és a háromhetes friss újságok világa? — teszi fel a kérdést önmagának. — Ma naponta csupán Kelet-Ma- gyarországból 1500 példányunk érkezik, s az összes napilapok száma meghaladja a háromezret. Háromhetes újságot, de még egynaposat is aligha lehetne rásózni a falusi emberekre. — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy minden falusi házba jár most valamilyen sajtótermék, de sok házba egész hírlap és folyóiratköteggel érkeznek a kézbesítők. — HOGY KIK OLVASTÁK 40 évvel ezelőtt azt a száz-százötven példány fővárosból érkező lapot? Akkor főleg a kisvárdai értelmiség és kisebb számban az iparosok. A mgi olvasói arányok a falu javára tolódtak el. A világ és az ország más részeinek eseményeiről szóló hírek csak néhány órás különbséggel érkeznek meg a fővárosba és a járás legtávolabbi falujába. Egy újságolvasói hagyoQá- nyokkal nem rendelkező megyében, járásban telt el Bodnár József 40 éves postai szolgálata. Ahhoz, hogy a kisvárdai járás parasztságából olvasó, érdeklődő nép1 lett, négy évtizedes munkásnapjaiból sokat tett ő maga is. .. (sz) A SZÁLKÁI PIAC Munkatársunknak válaszolnak: NEM! Hét óra után már csendesedik a mátészalkai piac for- galma. Az árak azonban makacsul tartják magukat. A paprika — pedig sok van belőle — 6—8 forint kilója. A paradicsomért 1,80—2 forintot, a hagymáért 4—-0 forintot, a káposztáért 2—2,50-et kérnek. A vegyes zöldség cső- mója 1,50, az uborkát 2—4 forintért, a gülbaba burgonyát 3 forintért mérik. — Még elégedett is vagyok — mutatja a nagy szatyor zöldbabot Nagy Istvánná mátészalkai háziasszony. — Sikerült lealkudni 2 forintra, különben 4—5 forintot kértek kilójáért. Többet vettem, be- főzöm télire. Elég drága minden. Tavaly ilyenkor általában olcsóbban tudtam vásárolni. A baromfi? Tavasszal száz forint volt egy tyúk. Mostanában is keveset hoznak. Nem volt naposcsibe, érthető. Biztos látták, kevés a gyümölcs is. Drága — és kevés Körte, őszi- és sárgabarack 5—8 forint között változik az ára. Kevés vörös szilva és néhány helyen — a tsz-eknél — dinnye, 4 forintért. Nagy tömeg válogat a friss görögdinnyehalomból. Az ÁFÉSZ elárusítóhelyén rövid sor áll. Itt valamivel olcsóbb, 5,50 a paprika és 1,80 a paradicsom. A hagymát 3,60-ért, a krumplit 3 forintért adják. A fonnyadt fejes káposzta, a zöld és apró őszibarack, meg a néhány árválkodó dinnye árát meg sem kérdeztük. Más áru pedig nincs is. Tóth Istvánné, a városi nőtanács elnöke is bevásárolt már. Az árakra panaszkodik. — Hiába, nincs aki letörje. A legtöbb tsz is azt csinálja: amikor megérkeznek, végigfutnak, mennyiért megy, amit hoztak és ők is annyiért adják. Elmondja, hogy már a járási tanácsülésen is foglalkoztak az áruellátással, a piaci helyzettel. Példaként említi, hogy nem éppen di- csérőíeg szóltak a helyi tsz- ről, amiért csak 12 holdon termesztettek burgonyát. Ez a saját tagságuknak sem elég, nemhogy egy város ellátására. Pedig nagy helyzeti előnye lehetne a szálkái tsz- nek ezen a piacon. Nem élnek vele. A járás területén sok tsz-nek volna lehetősége öntözött kertészet kialakítására. A Kraszna és a Szamos adná a vizet, lehetne intenzív módon termelni. — Kértük a tsz-ek vezetőit tavasszal, hogy hozzanak árut a piacra — mondja Póti András, a városi tanács ipari és kereskedelmi csoportjának vezetője. Sajnos, ez az eredmény: a drága piac. Ha van is kertészet, egy-két fajtára állnak rá, paprikára, vagy paradicsomra, vagy zöldbabra. Nagy tételben eladják a konzervgyárnak vagy a MÉK-nek. Valamit hoznak ide is, de ez kevés. Élnek a kofák A város piaca kiszolgálja az egész járást. A vonatokon és az autóbuszjáratokon egy- egy piacnapon tele szatyrokkal és kosarakkal utaznak haza Szálkáról az asszonyok. Ez is meghatározza az ára- kát. Ráadásul kofák és viszonteladók is itt vásárolnak. Nekik semmi sem drága. Otthon borsos felárral adják tovább. — Nemcsak a járásból, Vá- sárosnaményból is jönnek ide a kofák. Tízesével viszik a csirkét és kosárszámra a zöldséget gyümölcsöt, — fakad ki Papp János, a Mátészalka és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke. — Pedig mi is mindenből behozatalra szorulunk. Békéscsabáról, Gyuláról, Egerből, Kecskemétről és Pécsről (!) hozunk zöldséget, gyümölcsöt, baromfit. El lehet képzelni, mennyire megdrágítja ez az árakat. Igyekszünk „kis haszon, nagy forgalom” elvén, aktív árpolitikát kialakítani, hogy leszoríthassuk az árakat. — Amíg el nem mentünk megyén kívülre áruért, addig a kofák hozták ide méregdrágán a primőröket — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Miklós, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályának vezetője. — Nincs más lehetőségünk pillanatnyilag. A járás tsz-eitől nem kapjuk azt, amit ígérték. Sok közös gazdasággal van kapcsolatunk: Kocsord, Nyírmeggyes,’ Öpá- lyi, Jármi, Vállaj állandó partnerünk. Nagyecseddel olyan megállapodásunk volt, hogy az 500 holdas kertészete minden hozamát nekünk adja ót értékesítésre. Most az aszályra hivatkoznak, nem küldenek árut. A hagymát nagy tételben, egyben eladták. És a tsz-ek...? A rosszul értelmezett versengés következménye lett a mostani, nem megfelelő ba- romfielíátás és a nagy áringadozás« A múlt évben az ÁFÉSZ a Hajdúböszörményi Tsz Társulás baromfikombinátjával kötött szerződést. Rendszeresen érkeztek a szállítmányok. De a helvi tsz-nek is volt baromfija bőven. Úgy „rávert” az ÁFÉSZ áraira, hogy végül beszerzési áron voltak kénytelenek eladni. Az Becsületes tolva] Szóba kerültek a tolvaj ók, a nehéz emberek. Erre a gazdaság igazgatója is elmondott egy történetet. Telefonon kiszólt a járási kapitány és közölte velem, van egy fiatalemberük. Nyolc évet ült, most szabadult, munka kellene a részére, szállás. Mit tehettem, mondtam, hozzátok. Amikor megérkeztek, majdnem hogy meztelen volt a fiú. Nem volt azon se ing, se más. Adtam Mariska néninek 500 forintot, ő a munkásszállás gondnoka, vegyen inget, alsónemüt. A fiú múltjáról senkinek se szóltam Jobb úgy, gondoltam, ha senki sem tudja, kivel dolgozik, lakik majd együtt. Minek nehezítsem a fiú helyzetét. Különben is esküdözött, új életet kezd, megváltozik. Nem is volt vele másfél évig semmi baj. Dolgozott becsületesen, a munkásokkal jó barátságba került, sőt bejáratos lett a telep lakóházaiba, a családosok nem egyszer meghívták vasárnapi ünnepi ebédre is. Tényleg megváltozott a fiú, gondoltam. De, elhamarkodott volt az ítéletem és az örömöm. Történt, hogy az üzemegység-vezető megkapta a gépkocsi kiutalását. Szombaton bement a bankba és felvett 72 ezer forintot. Vasárnap indult Pestre. A pénz ott volt köte- gekben az asztalon. Amikor a fiú bement, senki nem volt a lakásban. Mert, mint mondtam, bejáratos volt a lakásokba, mehetett nyugodtan. Nem lopta el a pénzt. Egy cédulát tett a százas kötegek mellé, megírta a papíron, hogy ő tolvaj és eddig kibírta, megállta, hogy ne lopjon. De most már njem bírja tovább. Elmegy a gazdaságból s a levél végén figyelmeztette az üzemegység-vezetőt, hogy máskor ne hagyja kint az asztalon a pénzt. A fiú, mintha mi sem történt volna, két nap múlva megjelent az üzemegységben A munkásszálláson kijelentette, hogy pénzt kapott és ennek örömére meghívta lakótársait egy kis italozásra. Később derült ki, honnan volt a pénze. Amíg odavolt, lopott egy több ezer forint értékű fényképezőgépet és a járási székhelyen megállította az első útjába keriilő embert és eladta neki a gépet. Az eladáshoz a következő mesét mondta: „Uram turista vagyok itt, és éppen elfogyott a pénzem. Itt a fényképezőgépem, eladom. Több ezer forintot ér, de mert meg vagyok szorulva, odaadom 600 forintért. Az illető megvette a masinát. Örömmel ment haza, de otthon meglepetés érte. Kivette az aktatáskából a fényképezőgépet, illetve a tokot, mert a tokban már nem volt benne a gép. Ugyanis, amig a pasas fizetett, barátunk kilopta a tokból a gépet, gondolva, hogy 600 forintért elég egy tok is. Ez lett a veszte. A rendőrség a személyleírás alapján gyorsan lefülelte. Amikor elvitték, beszéltem vele. Azt firtattam, miért nem a 72 ezer forintot, vagy annak egy részét lopta el? Kijelentette: a barátaitól ő sohase lop. ö becsületes ember. Seres Ernő idén már nem mertek akkora mennyiséget lekötni, mint tavaly. s az Egyesült. Erő Tsz is ígérte, ellátja a várost. Nem így sikerült. Most kapkod az ÁFÉSZ: a szamos- sályi tsz-szel tízezer baromfira kötöttek neveltetési szerződést. Naposcsibét és tápot adtak a tsz-nek. Ha ez befut, javul valamit a helyzet. Veszélyes dolog ez. Az ifjú város lakói máris igazi városiak, ha azt nézzük, — amint Nagy Bertalan, a városi tanács vb elnökhelyettese elmondta —. hogy 90 százalékuk ellátatlan, tehát piacról él. A városi tanács sokat vár a járás, és elsősorban a helyi Egyesült Erő Tsz-től. Mellettük a vállaji tsz kapott engedélyt zöldség- gyümölcskereskedésre, de további terveik is vannak a város élelmiszerellátásának segítésére. Jelentkezett a csengeri, a tiborszállási tsz is hasonló szándékkal. Sőt, belép a zöldség- gyümölcskereskedelembe a MÉK is hamarosan. Arra számítanak a város vezetői, hogy ilyen módon ax árak is csökkenni fognak. Mátészalkának, mint fejlődő, iparosodó városnak nagyobb lesz a „szívó” hatása a jövőben. A piacon is alkalmazkodni kell most már a városi igényekhez mennyiségben, választékban és természetesen árakban is. Kádár Edit Aleg/egygés: Mi Jesz az óvodákkal? Valaki találóan mondta: könnyebb ma Nyíregyházán a főiskolára bejutni, mint egy gyereket elhelyezni az óvodában. Hogy a megjegyzés nem túlzás, arra két adat válaszol: 1240 és 1560. Az első a tényleges óvodai férőhelyek száma, a másik a valóságos óvodai gyermeklétszám. Egyes óvodákban 150—200 százalékos a kihasználtság. Vagyis: a zsúfoltságtól a gyerekek alig férnek egymástól. Felmérést készítettek a városi szervek a várható igényekről. Kiderült, hogy több, mint hatszáz óvodás korú gyerek szülei számítanak az óvodára. Ennyi gyereket kellene felvenni ősszel a város óvodáiba! De egyetlen üres hely sincs jelenleg! Ebben az évben, szeptemberre elkészül ugyan egy új 120 férőhelyes óvoda az Északi Alközpontban. Számolva az átlagosnál jóval nagyobb zsúfoltsággal — 140—150 gyereket lehet itt elhelyezni. Ez is valami, bár 360 gyerek vár óvodára csak ebben a lakónegyedben sokan remélik, hogy ősztől majdnem felére csökken a várakozók száma. Ezt remélték a város illetékes szervei is. Ezért kérték még tavaly az óvoda működéséhez szükséges fejlesztést, létszámot, bért, ami nélkül indulni lehetetlen. Sajnos, hiába volt az előrelátás. A megyei tanácstól két héttel az indulás előtt még nem kapták meg a kulcsszámokat. Félő, hogy az óriási zsúfoltság ellenére szeptemberben nem fogadhat gyerekeket az új óvoda. Mivel beteg gyermek aljg van, kérték a városi szervek óvoda céljaira a sóstói úti gyermek tbc- osztály épületét is, hogy enyhítsenek a gondokon. De a döntés nehézkes s vajon meg- szyletik-e egyáltalán? Közben a kérelmek szaporodnak. Újabb és újabb anyák kezdik meg munkájukat a szülés utáni hópapok elteltével. A város ipari üzemeinek fejlődésével, a munkás és alkalmazott létszám emelkedésével egyre többen kopognak a városi óvodák ajtaján — ebben a helyzetben hiába. (P. G.)
