Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
f -irdal inrfcFT-WAW^AttomizAfj I960 augusztus íS:^ A holdutasok sajtókonferenciája Washington (MTI): Másfél órás sajtókonferencián válaszoltak az Apollo-* 11 űrutasai az újságírók kérdéseire az első holdexpedícióról. Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins csaknem 45 percen át mutatták be azoknak a filmfelvételeknek és fényképeknek egy részét, amelyet a Holdon, illetve útközben készítettek. Az űrhajósok részletesen beszámoltak arról, milyen tapasztalatokat szereztek az égitesten. ,,Idegen világ ez. de bennünket barátságosan fogadott és mi Is igyekeztünk megbarátkozni vele” — mondotta Armstrong. Armstrong hangoztatta, hogy az Apollo—11 útja „új korszak kezdetét jelenti” és nagyszerű érzés volt számukra. hogy átélhették a történelemnek ezt a pillanatát. Armstrong és Aldrin elmondotta: a mozgás a Hol- dón nem okozott különösebb nehézséget, annak ellenére, hogv a Föld vonzásának csak effvhatoda van meg a Hold felszínén. A mozgásnál bizonyos nehézséget okozott, hogy minden lépést előre ki kellett tervelni, vagy — Aldrin megfogalmazása szerint — lega- lább 4—5 lépést előre át kell gondolni a földi 2—3 lépés helyett, mert a kisebb nehézségi erő miatt a láb kevesebbszer és rövi- d^bfo ideig ér földet, mint azt az egyensúly megtartására megszokták a normális körülmények között. Az űrhaiósok szerint a leszállás helyén a Hold felszínét borító portakaró vastagsás?a nem egyenletes. Helyenként csak 1—2 centiméter, másutt ennél .lóval több. A portakaró alatt a felszín „meglepően keménynek” bizonyult: nehézséget okozott például a különleges talaj- próba vétele, illetve a zászlórúd leverése. A holdfelszín szinte a fényviszonyoknak megfelelően változónak tűnt. Armstrong bemutatott több olyan felvételt, amelyet közvetlen közelről készített a talajról. A talaj egy részén csillogónak látszik, az előzetes vizsgálatok adatai szerint üveges jellegű anyagtól. Mindkét űrhajós elmondotta: kevésnek találták az időt, amit a Holdon tölthettek és szívesen végeztek volna még más vizsgálatokat is, így például nagyobb köveket akartak szemügyre venni, de erre már nem volt mód. A holdtartózkodás alatt az egyetlen nehézséget az okozta. hogy nem tudtak aludni a tervezett időben: a fényel- záró ernyők behúzása után a kabin belseje két óra alatt meglehetősen lehűlt. Kiválóan működött a különleges ruha, illetve az űrhajósok háti „létfenntartó berendezd'’, amelyből az oxigént és a ruha fűtéséhez szükséges energiát, illetve hűtővizet kapták. Az űrhajósok elmondották, hogy több tárgyat hagytak az égitest felszínén, köztük egy szimbolikus oíajágat és az elhunyt Gagarin és Komarov űrhajósok emlékjelvényét, Armstrong, Aldrin és Collins mindvégig a legnagyobb elismeréssel szólt az Apollo—11 működéséről. Hangsúlyozták, hogy például a holdraszáílást közvetlenül megelőző pillanatokban jelentkezett problémák viszonylag könnyen áthidalhatóak. A holdraszállás előtt a fedélzeti számítógép túlterhelése jelentkezett. Ugyancsak gondot okozott, hogy a szükséges manőverek miatt a leszállásnál csak kevés üzemanyagtartalék maradt, Armstrong szerint ez azonban még elesendő volt a leszálláshoz szükséges manőverekre. Armstrong és Aldrin számos fénykép- és filmfelvételt mutatott be a Holdon végzett tevékenységéről Igen érdekesnek bizonyultak azok a felvételek is. amelveket Collins a Hold ke ül keringő űrhajóból készítet az égitestről. Levetítették a két űrjármű, a „Columbia” és a „Sas” találkozásáról készült felvételeket. A találkozó egyébként i£en nacv nontossáeeal ment végbe, Collins 1 s2Syai szerint a felszálló holdkomp úgy közelítette meg az űrkabint, „mintha sínen jött volna”. Ez volt a három űrhajós első sajtókonferenciája, amióta vasárnap elhagyták az egészségügyi zárlatot. A három űrhajós ma New Vorkba és Chicagóba utazik, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesítik őket. Szerdán este Los Angelesben Nixon elnök díszvacsorát ad az Apollo—11 személyzetének tiszteletére. Külpolitikai összefoglalónk (Folytatás az L oldalról) latkozata. Ami a francia dolgozótömegeket nyugtalanítja: a kormány rendelkezésére álló apparátus oly kicsi, hogy gyakorlatilag lehetetlen a hatékony árellenőrzés. A devalváció sikere viszont elsősorban az árak alakulásától függ. \ A hadsereg egységeit, a légierőt és a rendőrséget egyaránt mozgósította Kenneth Kaunda, Zambia elnöke, tartva az ország rézbányái államosítása bejelentésének esetleges következményeitől. Az elnök közölte, Washingtonban, Londonban és másutt diplomáciai lépéseket tett az országra nehezedő nyomás ellensúlyozására. Eddigi szóbeli nyilatkozatok után megszületett a Vatikán első hivatalosnak nevezhető állásfoglalása Defregger müncheni segédpüspök ügyében, aki az 1944. júniusi íilettói vérfürdő parancsnoka volt. A Vatikán lapja, az Osservatore Romano keddi vezércikke Defreggert védi, s a sajtótámadásokat botrányos szenzációhajhászásnak nevezi. A volt Wehrmacht-századost hitbuzgó papnak minősiti s alátámasztja azokat az értesüléseket, hogy a pápa nem óhajt akciót indítani Defregger ellen. Különös, hogy amikor Nyugat-Németország- ban és másutt még a katolikus közvélemény és sajtó jó része is követeli, hogy Defregger ne viselhessen többé magas papi méltóságot, mert méltatlan rá — hiszen a frankfurti államügyész is „emberölés” tettében találta bűnösnek, csupán azért nem indított eljárást ellene, mert az Nyugat-Németországban 15 év után elévül —, akkor legfelső egyházi helyen eny- nyire lojálisak és kíméletesek az egykori náci kapitánnyal szemben. A dél-vietnami hazafias erők a háború történetének egyik legnagyobb tüzérségi és gyalogsági támadását hajtották végre az amerikai— saigoni csapatok ellen. Egyidejűleg 137 ellenséges objektumot lőttek ágyúkkal, rakétákkal, aknavetőkkel. Ezt az amerikaiak és a saigoniak sem tagadhatják, hiszen beismerték, hogy Abrams tábornok, a dél-vietnami USA- erők parancsnoka, sürgősen tájékozódó körútra indult a harcok színhelyére. Ennek aligha lehet más oka, mint az, hogy az agresszorok rendkívül érzékeny veszteségeket szenvedtek. A képviselőház után kedden este — a vártnál korábbi időpontban — az olasz szenátus is bizalmat szavazott a Rumor vezette „egyszínű strsndkormánynak”. A 322 tagú fclsoházban 179 szenátor szav azott a kormány mellett, 115 pedig ellene. Hóhérból püspök Flletto. Kis falu K5zép-Olaszországban, az örökké havas Gran Sas- so lábánál. Turisták nem szokták felkeresni. Egy kútja, egy temploma és egy telefonja van. Es Flletto neve az elmúlt hetekben mégis gyakran szerepelt a világsajtó hasábjain. Egy nyugatnémet segédpüspök! kinevezés hozta meg a falu szomorú világhírnevét. A püspök az a Matthias Defregger, aki 25 évvel ezelőtt, 1944 júniusában mint Defregger százados parancsot adott 17 filettoi leg> Okolására. A nyugatnémet Stern című hetilap munkatársa felkereste az olasz falucskát, hogy a helyszínen győződjön meg a történtekről. A falu kocsmájában a riporter érkezésének hírére hamarosan összegyűltek az emberek: idősebb férfiak, akiknek sikerült túlélniök a szörnyűségeket, mert idejében elmenekültek és fiatalok, akik újra végig akarták hallgatni mindazt, amiről az öregek már régen nem beszéltek. Az egyik öreg, aki a fiát veszítette el annak idején, így mesélte el a történteket: „A partizánok meg akarták szerezni a németek hordozható rádióját. Meglepetésszerű támadásuk során egy német katonát megöltek és egyet megsebesítettek”. (Defregger és fő patrónu- sa, Döpfner müncheni érsek szerint négy német katonát öltek meg a partizánok. A szemtanuk azonban egyhangúlag csak egyről tudnak). A németek várható megtorlása elől sokan az erdőkbe menekültek. Sokáig azonban semmi sem történt. „Egyik katona azt mondta a polgármesternek: — mesélte az egyik filettoi öregasszony — Ha az őrnagy jön, nem lesz semmi baj. Ha ellenben a százados, úgy mindannyió- tokat elintéz”. Egyik este aztán megérkezett több mint kétszáz német a százados és néhány fiatalabb tiszt kíséretében. „összeszedték a férfiakat és falhoz állították őket. A gyerekek jajveszékeltek, az asszonyok pedig a katonák és férjeik közé vetették magukat. A százados megparancsolta, hogy a gyermekeket és az asszonyokat vezessék el.” — Ezt már ismét az egyik öreg mondta el. (Előkerült az a müncheni újság, amelyben Döpfner érsek így védte segédpüspökét: „Defregger mindent megtett, hogy könnyítsen a lakosság szenvedésein. Eltávolította a nőket és gyermekeket, hogy ne kelljen látniok a szörnyűségeket”). Az áldozatokat éjfél után a falu melletti domb tövében agyonlőtték. A holttesteket a katonák halomba rakták, benzinnel leöntötték és elégették. Ezt követően Filet- to házait kifosztották, majd foszforral meggyújtották. A falu porrá égett A németek eltávozása után az elmenekültek visszatértek és eltemették hozzátartozóik maradványait. Többé nem láttak Filettoban német katonát. (Döpfner érsek védőcikkében azt állítja, hogy a százados vezette híradós osztat Matthias Defregger segédpüspök, az egykori filettoi százados (jobbról) és vódnSi ke Julius Döpfner müncheni érsek. Lidice és Oradour olasz társa, az újjáépült Fllette. Beszélgetés a falu kocsmájában a szemtanúkkal és a fiatalokkal. nak „rendkívül veszélyes menekülés közben” kellett mentenie embereit és életfontosságú készleteit.” Mint a szemtanuk vallomásából kitűnik, szó sem volt menekülésről és nem „életfontosságú készletek mentéséről”, hanem a lakosság kifoszTásából származó zsákmány elhurcolásáról, — állapította meg a Stern riportere). Az olasz állam újjáépítet te a falut. Ma, húsz év után számlákat küld a lakóknak az újjáépítés költségeiről. „Tőlünk ugyan nem kaps nak semmit” — mondta bús csúzóul egy öreg paraszt. Az öregasszony még hozzáteszi: „Fizesse meg a német püspök” — akinek egyébként nem ajánlja, hngj Filettoba betegye a lábát. G. L
