Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

f -irdal inrfcFT-WAW^AttomizAfj I960 augusztus íS:^ A holdutasok sajtókonferenciája Washington (MTI): Másfél órás sajtókonferen­cián válaszoltak az Apollo-* 11 űrutasai az újságírók kér­déseire az első holdexpedíció­ról. Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins csaknem 45 percen át mutat­ták be azoknak a filmfelvéte­leknek és fényképeknek egy részét, amelyet a Holdon, il­letve útközben készítettek. Az űrhajósok részletesen be­számoltak arról, milyen ta­pasztalatokat szereztek az égitesten. ,,Idegen világ ez. de bennünket barátságosan fogadott és mi Is igyekeztünk megbarátkozni vele” — mon­dotta Armstrong. Armstrong hangoztatta, hogy az Apollo—11 útja „új korszak kezdetét jelenti” és nagyszerű érzés volt számuk­ra. hogy átélhették a történe­lemnek ezt a pillanatát. Armstrong és Aldrin el­mondotta: a mozgás a Hol- dón nem okozott különösebb nehézséget, annak ellenére, hogv a Föld vonzásának csak effvhatoda van meg a Hold felszínén. A mozgásnál bizo­nyos nehézséget okozott, hogy minden lépést előre ki kellett tervelni, vagy — Aldrin meg­fogalmazása szerint — lega- lább 4—5 lépést előre át kell gondolni a földi 2—3 lépés helyett, mert a kisebb nehézségi erő miatt a láb kevesebbszer és rövi- d^bfo ideig ér földet, mint azt az egyensúly megtartására megszokták a normális körül­mények között. Az űrhaiósok szerint a le­szállás helyén a Hold felszí­nét borító portakaró vastag­sás?a nem egyenletes. Helyen­ként csak 1—2 centiméter, másutt ennél .lóval több. A portakaró alatt a felszín „meglepően keménynek” bi­zonyult: nehézséget okozott például a különleges talaj- próba vétele, illetve a zászló­rúd leverése. A holdfelszín szinte a fényviszonyoknak megfelelően változónak tűnt. Armstrong bemutatott több olyan felvételt, amelyet köz­vetlen közelről készített a ta­lajról. A talaj egy részén csillogónak látszik, az előze­tes vizsgálatok adatai sze­rint üveges jellegű anyagtól. Mindkét űrhajós elmondot­ta: kevésnek találták az időt, amit a Holdon tölthettek és szívesen végeztek volna még más vizsgálatokat is, így például nagyobb köveket akartak szemügyre venni, de erre már nem volt mód. A holdtartózkodás alatt az egyetlen nehézséget az okoz­ta. hogy nem tudtak aludni a tervezett időben: a fényel- záró ernyők behúzása után a kabin belseje két óra alatt meglehetősen lehűlt. Kivá­lóan működött a különleges ruha, illetve az űrhajósok háti „létfenntartó berende­zd'’, amelyből az oxigént és a ruha fűtéséhez szükséges energiát, illetve hűtővizet kapták. Az űrhajósok elmondották, hogy több tárgyat hagytak az égitest felszínén, köztük egy szimbolikus oíajágat és az elhunyt Gagarin és Ko­marov űrhajósok emlékjel­vényét, Armstrong, Aldrin és Col­lins mindvégig a legnagyobb elismeréssel szólt az Apol­lo—11 működéséről. Hang­súlyozták, hogy például a holdraszáílást közvetlenül megelőző pillanatokban je­lentkezett problémák vi­szonylag könnyen áthidalha­tóak. A holdraszállás előtt a fedélzeti számítógép túlterhe­lése jelentkezett. Ugyancsak gondot okozott, hogy a szük­séges manőverek miatt a le­szállásnál csak kevés üzem­anyagtartalék maradt, Arms­trong szerint ez azonban még elesendő volt a leszálláshoz szükséges manőverekre. Armstrong és Aldrin szá­mos fénykép- és filmfelvételt mutatott be a Holdon végzett tevékenységéről Igen érde­kesnek bizonyultak azok a felvételek is. amelveket Col­lins a Hold ke ül keringő űr­hajóból készítet az égitestről. Levetítették a két űrjármű, a „Columbia” és a „Sas” talál­kozásáról készült felvétele­ket. A találkozó egyébként i£en nacv nontossáeeal ment végbe, Collins 1 s2Syai sze­rint a felszálló holdkomp úgy közelítette meg az űrkabint, „mintha sínen jött volna”. Ez volt a három űrhajós első sajtókonferenciája, ami­óta vasárnap elhagyták az egészségügyi zárlatot. A három űrhajós ma New Vorkba és Chicagóba utazik, ahol ünnepélyes fogadtatás­ban részesítik őket. Szerdán este Los Angelesben Nixon elnök díszvacsorát ad az Apollo—11 személyzetének tiszteletére. Külpolitikai összefoglalónk (Folytatás az L oldalról) latkozata. Ami a francia dolgozótömegeket nyugtala­nítja: a kormány rendelke­zésére álló apparátus oly ki­csi, hogy gyakorlatilag lehe­tetlen a hatékony árellenőr­zés. A devalváció sikere vi­szont elsősorban az árak ala­kulásától függ. \ A hadsereg egységeit, a légierőt és a rendőrséget egyaránt mozgósította Ken­neth Kaunda, Zambia elnö­ke, tartva az ország rézbá­nyái államosítása bejelenté­sének esetleges következmé­nyeitől. Az elnök közölte, Washingtonban, Londonban és másutt diplomáciai lépése­ket tett az országra neheze­dő nyomás ellensúlyozására. Eddigi szóbeli nyilatkoza­tok után megszületett a Va­tikán első hivatalosnak ne­vezhető állásfoglalása Defreg­ger müncheni segédpüspök ügyében, aki az 1944. júniusi íilettói vérfürdő parancsnoka volt. A Vatikán lapja, az Osservatore Romano keddi vezércikke Defreggert védi, s a sajtótámadásokat botrányos szenzációhajhászásnak nevezi. A volt Wehrmacht-századost hitbuzgó papnak minősiti s alátámasztja azokat az érte­süléseket, hogy a pápa nem óhajt akciót indítani Defreg­ger ellen. Különös, hogy amikor Nyugat-Németország- ban és másutt még a katoli­kus közvélemény és sajtó jó része is követeli, hogy Def­regger ne viselhessen többé magas papi méltóságot, mert méltatlan rá — hiszen a frankfurti államügyész is „emberölés” tettében találta bűnösnek, csupán azért nem indított eljárást ellene, mert az Nyugat-Németországban 15 év után elévül —, akkor legfelső egyházi helyen eny- nyire lojálisak és kíméle­tesek az egykori náci kapi­tánnyal szemben. A dél-vietnami hazafias erők a háború történetének egyik legnagyobb tüzérségi és gyalogsági támadását haj­tották végre az amerikai— saigoni csapatok ellen. Egy­idejűleg 137 ellenséges objek­tumot lőttek ágyúkkal, raké­tákkal, aknavetőkkel. Ezt az amerikaiak és a saigoniak sem tagadhatják, hiszen be­ismerték, hogy Abrams tá­bornok, a dél-vietnami USA- erők parancsnoka, sürgősen tájékozódó körútra indult a harcok színhelyére. Ennek aligha lehet más oka, mint az, hogy az agresszorok rend­kívül érzékeny veszteségeket szenvedtek. A képviselőház után ked­den este — a vártnál koráb­bi időpontban — az olasz szenátus is bizalmat szava­zott a Rumor vezette „egy­színű strsndkormánynak”. A 322 tagú fclsoházban 179 sze­nátor szav azott a kormány mellett, 115 pedig ellene. Hóhérból püspök Flletto. Kis falu K5­zép-Olaszországban, az örökké havas Gran Sas- so lábánál. Turisták nem szokták felkeresni. Egy kútja, egy templo­ma és egy telefonja van. Es Flletto neve az elmúlt hetekben mégis gyakran szerepelt a vi­lágsajtó hasábjain. Egy nyugatnémet segédpüs­pök! kinevezés hozta meg a falu szomorú vi­lághírnevét. A püspök az a Matthias Defregger, aki 25 évvel eze­lőtt, 1944 júniusában mint Defregger százados parancsot adott 17 filettoi leg> Okolásá­ra. A nyugatnémet Stern cí­mű hetilap munkatársa fel­kereste az olasz falucskát, hogy a helyszínen győződjön meg a történtekről. A falu kocsmájában a riporter érke­zésének hírére hamarosan összegyűltek az emberek: idősebb férfiak, akiknek sike­rült túlélniök a szörnyűsége­ket, mert idejében elmene­kültek és fiatalok, akik újra végig akarták hallgatni mindazt, amiről az öregek már régen nem beszéltek. Az egyik öreg, aki a fiát veszítette el annak idején, így mesélte el a történteket: „A partizánok meg akarták szerezni a németek hordozha­tó rádióját. Meglepetésszerű támadásuk során egy német katonát megöltek és egyet megsebesítettek”. (Defregger és fő patrónu- sa, Döpfner müncheni érsek szerint négy német katonát öltek meg a partizánok. A szemtanuk azonban egyhan­gúlag csak egyről tudnak). A németek várható meg­torlása elől sokan az erdők­be menekültek. Sokáig azon­ban semmi sem történt. „Egyik katona azt mondta a polgármesternek: — mesélte az egyik filettoi öregasszony — Ha az őrnagy jön, nem lesz semmi baj. Ha ellenben a százados, úgy mindannyió- tokat elintéz”. Egyik este az­tán megérkezett több mint kétszáz német a százados és néhány fiatalabb tiszt kísére­tében. „összeszedték a férfi­akat és falhoz állították őket. A gyerekek jajveszékeltek, az asszonyok pedig a kato­nák és férjeik közé vetették magukat. A százados megpa­rancsolta, hogy a gyermeke­ket és az asszonyokat vezes­sék el.” — Ezt már ismét az egyik öreg mondta el. (Előkerült az a müncheni újság, amelyben Döpfner ér­sek így védte segédpüspökét: „Defregger mindent megtett, hogy könnyítsen a lakosság szenvedésein. Eltávolította a nőket és gyermekeket, hogy ne kelljen látniok a szörnyű­ségeket”). Az áldozatokat éjfél után a falu melletti domb tövé­ben agyonlőtték. A holtteste­ket a katonák halomba rak­ták, benzinnel leöntötték és elégették. Ezt követően Filet- to házait kifosztották, majd foszforral meggyújtották. A falu porrá égett A németek eltávozása után az elmenekültek visszatértek és eltemették hozzátartozóik maradványait. Többé nem láttak Filettoban német ka­tonát. (Döpfner érsek védőcikké­ben azt állítja, hogy a száza­dos vezette híradós osztat Matthias Defregger segédpüspök, az egykori filettoi százados (jobbról) és vódnSi ke Julius Döpfner müncheni érsek. Lidice és Oradour olasz társa, az újjáépült Fllette. Beszélgetés a falu kocsmájában a szemtanúkkal és a fiatalokkal. nak „rendkívül veszélyes me­nekülés közben” kellett men­tenie embereit és életfontos­ságú készleteit.” Mint a szem­tanuk vallomásából kitűnik, szó sem volt menekülésről és nem „életfontosságú készle­tek mentéséről”, hanem a la­kosság kifoszTásából szárma­zó zsákmány elhurcolásáról, — állapította meg a Stern riportere). Az olasz állam újjáépítet te a falut. Ma, húsz év után számlákat küld a lakóknak az újjáépítés költségeiről. „Tőlünk ugyan nem kaps nak semmit” — mondta bús csúzóul egy öreg paraszt. Az öregasszony még hozzáteszi: „Fizesse meg a német püs­pök” — akinek egyébként nem ajánlja, hngj Filettoba betegye a lábát. G. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom