Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

JS69. augusztus 12. KBtKT-MAeTARORSZA*» S. dttfál A megyei tanács vb napirendjén: Tanyai gondok - és a megoldás Az 1960 évi statisztika sze­rint 86 ezer ember, a lakos­ságnak 14 százaléka a szét­szórt településeken él Sza- bolcs-Szatmár megyében. Életkörülményeik a felsza­badulás után gyökeresen és kedvezően megváltoztak. Megszűnt a cselédsors. vele együtt a létbizonytalanság. Az egészségtelen, földes cseléd­házak helyén fokozatosan új családi házak épültek. Kom­munális, kulturális és egész­ségügyi ellátottságuk sokat ja­vult, azonban elmaradt a községben élőkétől. Ezért a megyei párt- és tanács végre­hajtó bizottsága — széles körű vizsgálatok és helyszíni fel­mérések alapján — 1964-ben határozatot hoz it az ott élő emberek ellátottságának ja­vítására. Az intézkedési ter­vek részletesen meghatároz­ták a közelebbi és távolabbi tennivalókat. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvizsgálta, hogyan hajtották végre y határozato­kat, milyen változások tör­téntek a tanyavilág életében az elmúlt években. Megvalósult az 500 főn fe­lületi külterületi települések villamosítása. Az intézkedési terv a múlt év végéig 12 tanyai település villamosítá­sát tartalmazza. Ezzel szem­ben 33 település kapott vil­lanyt, köztük több 200 és 500 főt számláló tanya is. Az idén és jövőre újabb 31 kül­területi lakott helyre vezetik be a villanyt, s várhatóan a negyedik ötéves tervben is sikerül tartani ezt az ütemet. Az 1965 évi felmérések szerint még 69 olyan tanyát tartottak számon, ahol nem volt fúrott kút A múlt év végéig 37 ku­tat fúrtak, ez évben 4 készül. Ennek ellenére a tanyai la­kosságnak kb. 16 százaléka még ma is ásott kutak vízét kénytelenek használni. Leg­jobb a vízellátás a csengeri, kisvárdai és nagykállói ta­nyavilágban, legrosszabb a nyírbátori járásban, ahol még a községek egy részében sem oldották meg az ivóvízgondo­kat. A negyedik ötéves terv­ben újabb 20 mélyfúrású kút építését irányozzák elő, és keresik a módját, hol és hogyan lehetne hasznosítani a mezőgazdasági nagyüzemek ilven berendezéseit lakossági ellátás céljára. Közismert, hogy a múltban csak azokat a külterületi la­kott helyeket látták el szi­lárd burkolatú utakkal, amelyek állami utak mellett települtek. Valamennyi tele­pülést rövid idő alatt szilárd burkolatú úttal ellátni szinte lehetetlen vállalkozás lenne. Ezért fontossági sorrendet alakítottak ki. Legelőször a továbbfejlesztési kategóriába sorolt, 500 lakos fölötti, majd a 200—500 fő közötti települé­seken építik meg a bekötő utakat. A nagy települések többsége máris rendelkezik jó úttal. A harmadik ötéves tervben évenként 2—3 helyen épült bekötő út. A negyedik ötéves tervben további 124 kilomé­ternyi utat kellene létesíteni. Ennek hozzávetőleges költsé­ge 160 millió forint. Ilyen nagy összeget sem az érdekelt községi tanácsok, sem a járá­si és megyei tanács nem tud­nak tanyai utakra fordítani. Az igényeket azonban nyil­vántartják és központi segít­séggel, üzemi utak építésével folyamatosan kapcsolják be e településeket is a műútháló­zatba. 1965-höz képest — elsősor­ban a bekötő utak megépíté­se után — a külterületi la­kott helyek autóbuszközleke­dése sokat javult. Ahol az utak elkészültek, az AKÖV rendszerint járatokat indít. További célkitűzés: az autó- buszjáratok bővítése. A bolthálózat fejlesztésé­ben lényegesen kevesebb va­lósult meg, mint amennyit a terv erre az időre előirányzott. Mindössze három településen építettek vegyesboltot, egyet bővítettek, s ugyancsak egyet korszerűsítették. Az 1969- 1970 évre 4 új bolt építése van folyamatban. A fejleszté­sek még az 500 lakoson felü­li települések jó ellátását sem biztosítják. A következő öt­éves terv egyik feladata lesz a nagyobb tanyák bolthálóza­tának teljes kiépítése. De kívánatos, hogy addig is a 200 lakoson felüli települések ke­reskedelmi ellátását gebines rendszerrel, vagy magánke­reskedők bevonásával oldják meg. Az 1965-ös állapot: a tanyai iskolák túlzsúfoltak, tanerő­hiánnyal küzdöttek. A tanyai kollégiumi férőhely 360 volt. Ez a helyzet számottevően módosult. A települések rész­beni elnéptelenedése, az is­kolák körzetesítése, a diákott­honi férőhelyek növekedése nyomán 14 külterületi általá­nos iskola szűnt meg. Hat ál­talános iskolai kollégiumban jelenleg 900 tanyai tanulót helyeznek el. A fejlesztés el­lenére, különösen a nagykál­lói járásban, a székhely és Balkány környékén nagy gon­dot jelent a felsőtagozatos tanulók oktatása. Szükséges­nek látszik a járásban még egv-két tanyai kollégium lé­tesítése. Ennek előkészítő munkálatai már megkezdőd­tek. A nyíregyházi járásban ?s még 19 tanyán nem részesül­nek szakrendszerű oktatásban a felsőtagozatos tanulók. Az újfehértói és nyírszőlősi kol­légiummal nem oldották meg ilyen irányú problémái­kat. Kívánatos lenne a meg­lévő kollégiumok további bő­vítése, a körzetesítés folyta­tása. Óvodai férőhelyfejlesztés csak két helyen: Nyírtelek- Dózsaszőlőben és Nyírgyulaj- Kerekhalmon történt. Az igényeket a következő évek­ben kell kielégíteni. A népművelési helyzet ja­vítására történt intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt. Csak a nagyobb településeket figyelembe véve 25 kultúrhelyiséget kel­lene építeni. Ezzel szemben csak egy készült el. Egyéb te­kintetben azonban van némi előrehaladás. Megnyitottak a tanyákon 4 klubkönyvtárt, 6 fiókkönyvtárt, 9 fix mozit, a művelődési autók száma négyről nyolcra emelkedett, s 19 helyen létesítettek olyan kisebb helyiséget, ahol a nép­művelési ügyvezető tevékeny­kedhet. A korábbi időben csak két tanyai településnek volt ál­landó körzeti orvosi rendelő­je. Most 35 tanya rendelkezik ezzel. Ez a fejlődés azonban nem kielégítő, a tanyai lakos­ság egészségügyi ellátásában nem sikerült számottevő ja­vulást elérni, további erőfe­szítések szükségesek. Régi vágya és óhaja volt a tanyai lakosságnak a telefon kiépítése. Hiánya sok gon­dot okozott a lakosságnak. Szükség esetén még gyors or­vosi vagy egyéb segítségért sem fordulhattak az anya­községhez. vagy más szerv­hez. Ezért igen örvendetes, hogy megindult ez a folya­mat. Ennek eredményeként 1968-ban már 6 tanya kapott telefont. Az idén 28 külterü­leti települést kapcsolnak be a hálózatba, s jövőre újabb 37 telefont szerelnek fel a ta­nyákon. A végrehajtó bizottság a jelentés részletes megtárgya­lása és a vita lezárása után úgy határozott: a tanyákkal rendelkező járási és nagyobb községek vezetőit a közeljö­vőben összehívja, hogy a je­lentés alapján megbeszéljék a tanyai lakosság ellátásának javításával kapcsolatos to­vábbi feladatokat A végre­hajtó bizottság már most fel­hívta az illetékes járások, községek vezetőinek figyel­mét: a negyedik ötéves terv elkészítésekor vegyék figye­lembe a tanyai lakosság szükségleteit, s nagy gonddal elégítsék ki azokat. Hódi László Harland Manchester: Autóban élünk* Már évekkel ezelőtt felsej­lettek a végső megoldás kör­vonalai Történészek állítása szerint az első lökést az adta, hogy Detroit az 1967-es évjá­ratú kocsikban kívánságra elektromos kávéfőzőt is sze­reltetett. A New York kör­nyéki, New Jersey — és Long Island-beli kisvárosok­ból bejáró hivatalnokok, akik ekkoriban már ötkor keltek azért, hogy kilencre irodájuk­ba érjenek, örültek az újítás­nak, hiszen gyakorta kellett reggeli nélkül elindulniok. Nemsokára már majdnem minden kocsiban volt kávéfő­ző, s a hidak, alagutak bejá­rata előtt összetorlódó kocsi­sor utasai vidám csoporto­kat alkottak, csevegtek, kár­tyáztak, s közben élvezettel szürcsölték finom, frissen ké­szült kávéjukat. Ügy nagyjá­ból félóránként a hangosbe­szélő egy-egy biztosítási sor­számot mondott be, mire a • yarland Manchester neves amerikai humorista. Írásait rend­szeresen publikálja az egyik ní­vós hetilap, a Saturday Evening Fost hasábjául. tulajdonos felkapta a fejét, búcsút intett a többieknek, s elhajtott — egészen a követ­kező torlódásig. Detroit gyorsan reagált az utasok újabb szükségleteire: az 1968-as modellekhez már kenyérpirítót is készítettek, majd nemsokára beszerelték a grill-sütőket, s a gyorsfor­galmi utakon a benzin szagá­hoz a sült szalonna csábító illata elegyedett. A kisvárosi háziasszonyok hamarosan irigykedni kezd­tek útazó férjük izgalmas, változatos országúti életére, ezért minden alkalmat meg­ragadtak, hogy életük párját elkísérhessék New Yorkba, akár úgy is, hogy spulnin- ként vették meg a varráshoz szükséges kellékeket. A Long tsland-i autósztrádán mint­egy ezernyi bridzs-klub ala­kult, és a hazafelé vezető utat koktélpartik, teaestélyek élénkítették. Ez idő tájt Long Island belsejéből a Wall Streetig általában több napig tartott az út; egy házaspár például Columbus napján, (október 12) indult haza New York ból, és újévkor érkezett meg Long Isiand-re. A végleges megoldást vé­gül is a véletlen hozta meg. Az Edison Társaság túlterhelt kábelein szakadás történt, s a legfontosabb közlekedési alagutak környékén felásták az utcákat. Méghozzá mindez pénteken történt, közvetlenül vikend előtt. Délután fél négykor százötven rendőrhe­likopter körözött New York kijáratai fölött, tanácsokat osztogatva a gépkocsik vezető­inek. Az egyik helikopter azonban túl alacsonyra szállt, beleütKözött egy mentőautóba és felrobbant. Egy plakátmű­Egy munkásasszony keres­te fel szerkesztőségünket. Nem panaszkodni jött, ha­nem segítséget kérni. Csorba Pálné elmondta, hogy már ötször operálták. Férje kis keresetű munkás. A Tuzséri ERDÉRT-nél dolgozik, s mint köböző, havonta 1200 forintot keres. Ö is beteges, a lábát többször műtötték. Öttagú a család. Pali 15, Péter 11 éves, s így kettőjük után 300 fo­rint családi pótlékot kapnak. Így a család összes jövedel­me havonta 1500 forint. Eb­ből élnek. Szükség van rájuk? Csorbáné elmondta, min­den bizodalmuk Zitában, a 19 éves nagylány­ban volt, aki most júniusban végezte el a Mátészalkai Me­zőgazdasági Technikumban a baromfitenyésztési szakmun­kásképzőt közepes eredmény­nyel. Felkerestük a családot Kis­várdán, a Bocskai utca 15- ben laknak. Az édesanya: „Gondoltuk, hogy három év tanulás után enyhít a család gondjain és keresni fog. Az iskolából is azzal küldték el őket, szük­ség van rájuk, s oda menje­nek vissza, ahol szerződést kötöttek velük. Alig jött ha­za, máris menni akart dol­gozni, még egy napot sem pi­hent, pedig a vizsgák kime­rítették, s tavasszal operálták is” Zita örült a sikeres vizsgá­nak, s ezt az örömét akarta megosztani másokkal, azok­kal akikkel együtt dolgozott, ahonnan iskolára ment. Alig várta, hogy eldicsekedjen a Kisvárdai Baromfikeltető Ál­lomás vezetőjének, s újra­dolgozhasson. Csalódnia kellett. Zita: „Meg voltam döbben­ve, amikor Dzsurbán István, a keltető vezetője közölte ve­lem: nem tud munkát adni, mert mindenkit elengedtek”. Azóta Zita otthon van. Bizonyítvány érték nélkül Csorba Pálné felkereste a vállalat igazgatóját Nyíregy­házán, Az édesanya: „Kértem, se­gítsen, szükségünk van min­den fillérre Megígérte. Né­hány nap múlva hivatott is Dzsurbán elvtárs, s azt aján­lotta, menjen be Zita Nyír­egyházára dolgozni, de előre megmondta, hogy útiköltsé­get nem térítenek. Közölte azt is, hogy 850 forint lenne a fizetése.” vész a Varick Streeten kocsi­jával nekirohant a vízveze­tékcsöveknek, s az egész te­rületet hamarosan víz borí­totta. A polgármester szük­ségállapotot rendelt el és el­bocsátotta hivatalából a köz­lekedésrendészet főnökét. Minden utcát eltorlaszol­tak a járművek. A kocsik nem mozdulhattak, mert mint a komputerek hamaro­san kimutatták: annyi idő kellene az összebonyolódott forgalmi rend helyreállításá­hoz, hogy ezalatt a kocsik már jóvátehetetlenül el is avulnak. így hát a végső megoldás tervezői elérték cél­jukat. Az autóban élés persze, már nem volt ismeretlen az utazók számára, s ezért nem is estek kétségbe. Csakúgy, mint nagyapáik, akik szekér­karavánokkal vágtak neki a vadnyugatnak, ők is alkal­mazkodtak a környezethez. A kocsikban éltek és haltak, s boldogok voltak. És fecskék vertek tanyát a Lincoln alag- útban. Fordította: Zilahi Judit Csak útiköltségre 676 forin­tot kellett volna e fizetésből kiadnia. És hol van még a koszt, s egyéb kiadás. De né­hány nap múlva már ezt a munkalehetőséget sem tudták biztosítani. Zita három évig tanult. En­nek költségeit az állam fe­dezte. Először az anarcsi "Új Élet Tsz kötött vele tanulói szerződést, majd átvette szer­ződésileg a Kisvárdai Barom­fikeltető Állomás. Mint el­mondta, itt két hónapig se­gédmunkásként dolgozott, fi­zetést sem kapott, s utána, 1967 májusában kötötték meg vele a tanulói szerződést. Itt végezte a gyakorlati munká­ját is. Míg tanuló volt kellett, most, hogy végzett, megvan a szakmunkás-bizonyítványa már nem. Pedig a mezőgaz­dasági tanulószerződés 4/e pontja kimondja: „a tanulót a szakmunkásvizsga sikeres letétele után egész évben, vagy a szakma jellegének megfelelő időszakban szak­munkásként foglalkoztatja” a szerződő vállalat. Ezt az 1/1965 ÉM—MŰM számú együttes rendelet írja elő. Il­lő lenne betartani. AU az üzem... Felkerestük ez ügyben a Kisvárdai Baromfikeltető Ál­lomást. Mivel az üzem vezető­je szabadságát tölti, így he­lyettesével, Batta Jánosné- val beszélgettünk az problé­máról. Battáné: „Nem tudjuk al­kalmazni, mert nincs munka. Ha üzemelnénk, foglalkoztat­nánk őt is. Ha újra beindul az üzem, azonnal jöhet dol­gozni. Ezt előttem mondta meg Csorba Zitának Dzsur­bán elvtárs”. Július 9-én állt le az üzem a keltetéssel. Nincs tojás — mondják. Huszonégy darab, milliókat érő, egyenként tíz­tízezer darab tojás keltetésé­re alkalmas gép áll kihasznál latlanul, 1970 február elsejé­ig. S mint az üzemvezető-he­lyettes elmondta, még 10 ha­sonló gépet építenek be ha­marosan. De így minek? Vagy mégis szükség van rá­juk? Ha a gépek üzemelné­nek, a jelenlegi 7 munkás he­lyett harmincat foglalkoztat­hatnának. Ez a hét is szak­munkás, mégsem a szakmá­juknak megfelelő vagy jelle­gű munkát végeznek. Ezt Zi­ta is el tudná végezni, s e családnak nagyon nagy szük­sége van minden fillérre. Kinek az asztala?! Ök tudták, hogy Csorba Zi­ta, akivel szerződést kötöttek, most végez. Előre kellett vol­na gondoskodni arról, hogy ha már egyszer megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, munkát is biztosítsanak részé­re. De úgy gondoljuk, ez nem egyedül Csorba Zita gondja, hanem a többi most végzett hasonló szakmunkásfiatalé is. Olyan időszakban — júni­usban — kerülnek ki az is­kolából, amikor a keltetők különböző okok miatt állnak, holott nagy szükség lenne minden egyes napos baromfi­ra az ellátás érdekében. És a szakmunkások pedig munka nélkül vannak, s várhatnak fél évig is, hogy munkát kap­janak. Mit ér így Zita szakmun­kás-bizonyítványa? Kétségte­len van értéke, de a megszer­zett tudását nem tudja kama­tozni, s nem tud keresni. Pedig állandóan arról be­szélünk, milyen nagy szükség van a mezőgazdasági szak­munkásokra. Illő lenne e te- rületen is rendet teremteni, s a szakmunkás-bizonyítvány- nyal rendelkező fiatalokról megfelelőbben gondoskodni. Farkas Kálmán • ' -. .......: “ Áz ügy rendezés alatt Nyílt levél Földvári Józsefnek Budapestre Tisztelt Földvári József! A Kelet-Magyarország szerkesztőségének küldött és nevemre címzett levelét jóleső örömmel olvastam. Minden körülírás nélkül közölhetem: észrevételeivel teljes mérték­ben egyetértek. Mindjárt elöljáróban például azzal, hogy bár jó ideje él a fővárosban, szűkebb szülőföldjét, a szat- rriári tájat nem tudja, s nem is akarja feledni. Sőt a távol­ság, a rohanó idő egyre többet eszébe juttatja. Ez a hűség diktálta írását. Szeretné, ha „még több lenne” Szabolcs-Szatmár. Nagyobb ütemben hagyná maga mögött — az ön szavával — „a sötét idők elmaradottságát”. A helyet pedig közvetlen is megnevezi, ahol a problémák megoldásának egyik kulcsa van: Mátészalka. Egyetértő jó szándékokat, lehetőségeket sorol fel. Említi üzemek vidékre településének szükségét, hogy erre a szatmári „főváros” ide­ális körülményeket képes biztosítani. Szóvá teszi a vasúti és közúti csomópont előnyét, továbbá a villany- és gázener­gia jelenlétét, a melegvíz-forrást, a homok- és sódernyerés lehetőségét és még sok mindent. Utal az itteni nép többre képességére, szorgalmára. Hát a már említett hűség mellett mindez az észrevé- tetni igyekvő jószándék is az, amivel teljes mértékben egyet­értek. És furcsa mód, épp ez az egyetértés késleltette eddi­gi válaszomat. (Utólagos elnézést kérek érte.) Lehetetlen, hogy levelével kapcsolatban ne kapott vol­na közvetett választ az utóbbi két hétben, tisztelt Földvári József. Különösen ez időben erősödött országos visszhanggá az Elnöki Tanács ez évi 23. határozata: Mátészalka hazánk városainak sorába lép. Ideje: augusztus 1. Tehát már mégis történt. Az ügy, amiről ön oly sok jóindulatú serkenteni akarással írt, ugyanolyan jóindulatú rendezés alatt van. Megragadva az alkalmat, szívesen közlök erre vonatkozó né­mi utalást, ami a várossá alakulás ünnepségén fontos vezető személyiségek részéről hangzott el. Dr. Fekszi István, a megyei tanács elnöke mondta: a várossá fejlesztés szükségességét már a kormány megbízásá­ból készített regionális tervtanulmány is megállapította. Egyesíteni kell a helyi lehetőségeket és erőket amellé, amit az állam is kész tenni Mátészalka fejlesztése érdekében. Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a várossá ala­kítási oklevél átadásakor arra hívta fel a figyelmet: a köz­ponti és a helyi szervek összefogásával Mátészalkán az ipa­rosítás feltételeinek kedvezőbbé tétele érdekében mintegy száz hold teljes közművesítését valósítják meg. „Ilyen nagy­vonalú ipartelepi előközművesítés hazánkban Mátészalkán valósul meg először. Az elképzelések szerint a következő tíz-tizenöt év távlatában mintegy tízezer főt foglalkoztató ipartelep alakulhat ki.” Mindezek után felesleges is szaporítani a sorokat. Befejezést sem lehet jobbat találni, mint éppen az Ön egyik mondatát lemásolni: „Reméljük, a közvetlen illetéke­sek nem csak a problémákat látják, legjobb igyekezetükkel vállalják azok lehetséges megoldását is.” A remény jogos. Tiszteletteljes üdvözlettefc Asztalom Báfir* Zita nem kap munkát Panasz nyomán Kisvárdán a Csorba-családnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom