Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

S*S9. augusztus I». »il!t,8T-lflrA(SyÄflO,RÄ2Aö \ S olda! Körkép a tiszalöki járásból Kiküldött munkatársunk útijegyzete: Múlt és jelen A VÍZ csak lehetőségi Öntözés nélkül pusztít az aszály Sűrű por száll a határban dolgozó gépek után. Vizet szomjaznak a növények. Víz pedig — csak a tér­képre kell nézni — bőven vah a tiszalöki járásban. Szinte minden község határát érinti a Tisza, vagy a Keleti Főcsa­torna, s ezeken kívül is szá­mos holtág és belvízcsatorna van. A járási tanács egyik ki­mutatása szerint húsz terme­lőszövetkezet közül csak négy (tiszalöki Szabadság, tiszavas- vári Új Idő, tiszaeszlári Kos­suth és tlszavasvári Zöld Me­zői nem rendelkezik öntöző- berendezéssel. Illetve felületi öntözőteleppel. Ennek ellené­re sem megnyugtató a hely­zet. Sőt. a mezőgazdasági ter­melés egyik problémája a mesterséges öntözés. Csali elméletileg. .. Tizenhat termelőszövetke­zetnek 30 esőztető öntözőbe­rendezése van. Ezek évi kapa­citása 3834, a felületi öntözé­sé 3232 hold. Együtt is az összterület nagyon csekély százaléka. De még ezt tekint­ve is, az öntözéssel nyert több termés értéke milliók­kal gyarapíthatná a gazdasá­gok bevételét. Gyarapíthatná De nem így van. A gépek, berendezések nin­csenek kihasználva. A lehe­tőséget nem megfelelően, vagy egyáltalán nem használják ki. Részben lehet csak elfogad­ni azt a kifogást, hogy az ön­tözőtelepek átvétele annak idején üzempróba nélkül tör­tént meg. Tekintve, hogy a kivitelezések elhúzódtak, utá­na maguk a termelőszövetke­zetek sem kérték az üzem­próbák megtartását. így a fe­lületi öntözőtelepek üzemel­tetésre csak részben felelnek meg, inkább „elméletileg ön- tözhetők”. Ennek ellenére sem kérték mind ez ideig a hiányosságok pótlását a kivi­telező vállalattól. Inkább be­leegyeztek olyan kártérítés felvételébe, ami csupán egy töredéke lehet a felületi ön­tözőtelepek jó hasznosításá­ból adódó jövedelemnek. A már említett öntözési ka­pacitás ez idő szerint csupán mintegy felerészben kerül csak kihasználásra. Ennek egy adata: tavaly 1159 hold legelőt és rétet öntöztek a já­rásban ; most ez a terület 385 hold. Egyharmad. Kihasználatlan segítség Jó segítséget adhatna a Ki­rályéri Vízgazdálkodási Tár­sulat. Kató Károly társulati elnök szerint azonban ezt a segítséget sem igénylik a ter­melőszövetkezetek. Legalább­is nem olyan mértékben, amint lehetséges volna. Mind­össze három gazdaság (tisza- vasvári Rákóczi, tiszadadai Kossuth, tiszadobi Dózsa) ve­szi igénybe a társulat szak- tanácsadó tevékenységét. S a tiszavasvári Rákóczi Termelő- szövetkezet írt alá szerződést a társulattal műszaki ellenőr­zés igénybevételére. Más gaz­daságok úgy látják, nincs szükségük sem szaktanács- adásra, sem szolgáltatásra (Pedig a tények nagyon ez el­len szólnak!) A társulat épp ilyen feladatok végzésére, szervezésére alkalmaz jól képzett vízügyi szakembert. Vitán felül áll, hogy az ön­tözés akkor hasznos, váltja be a hozzá fűzött reménye­ket, ha egész sor egymásra ható körülményt figyelembe vesznek. Ezzel szemben a legtöbb helyen az a gyakorlat, hogy a vezetők az öntözőgé­pek kezelőit és az öntözésnél A Fehérgyarmati Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet népi együttesének lengyelországi vendégszerep­lését viszonozva, szombaton délután megyénkbe érkezett a rzeszówi vajdasági népi együttes. A vendégeket a ha­táron Aczél Béla. a MÉSZÖV elnöke, Szakács József, a Fe­hérgyarmati ÁFÉSZ elnöke és Fehér László, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztá­lyának vezetője fogadta. Szombaton este a sóstói részt vevő dolgozókat egysze­rűen kiküldik — öntözni. A tiszaeszlári Petőfi Ter­melőszövetkezetben még ez sincs. Egyáltalán semmi „ön­tözési gond” nincs. Pedig ez a gazdaság is rajta van azon a bizonyos kimutatáson. Drága közömbösség Szakái Pál elnök és Tóth Bertalan főkönyvelő magya­rázata ellentmondó. A főkönyvelő szerint a munkaerőhiányon múlik az egész. Mert ami az öntözést illeti, lehet és nagyon kelle­ne. Egyetért abban, hogy egy- egy ilyen hold föld 800—1000 forint értékkel többet terem. Legalább háromszáz holdra van öntözési lehetőség, ahol lucerna, kukorica, cukorrépa és dohány van. „De talán már késő is” — mondja a fő­könyvelő. Az elnök szerint a talaj eddig „nem igényelte” az ön­tözést. A rendelkezésre álló munkaerővel meg tudják ol­dani ezután is. A tiszaeszlári helyzetet nem éppen kirívósága miatt emlí­tem. De bizonyos mértékben igazolása is annak, hogy min­den adottság és lehetőség el­lenére még mindig erősen hat az öntözéssel szembeni kö­zömbösség. Ami ma már nemcsak hogy helytelen, merőben káros is. Asztalos Bálint Krúdy-szálló nagytermében a MÉSZÖV vezetői fogadást ad­tak a vendégegyüttes tisztele­tére. Az együttes dél-európai tú­rára indult és megszakítva útját, megyénk két községé­ben is bemutatja műsorát. Va­sárnap a kora délutáni órák­ban a vajai művelődési ház­ban, este pedig Fehérgyarma­ton lépnek fel. Műsorukat Dél-Lengyelország folklórjá­nak dalaiból és táncaiból ál- lították össze. Az együttes hétfőn utazik el megyénkből. Lengyel népi együttes vendégszerepei megyénkben A volgográdi emlékmű a Mamájev kurgánon. Kádár Edit felír. 4. Az emlékművek emlékműve, a legnagyobb persze a Ma­májev kurgán. Ezt már az egész világon ismerik, de nemcsak egyedül én tanúsít­hatom, hogy életben egész más, mint filmen. Nem mint­ha a film nem tudná vissza­adni a két romfal dombor­műbe zárt tragikumát, s a negyedóránként felhangzó, robbanásoktól és géppuska­sorozatoktól kísért katonada­lok nem lennének éppoly szo­morúak a filmvásznon is, mint itt; s a film is híven be­mutatja azt az elszántságot, amit egy felirat (Itt lőtt min­den kő!), vagy egy szobor (Életre-halálra!) kifejez; film­re is felvehető a Csordultig Telt Élet Tava, vagy a Hő­sök terén álló szoborkompo­zíció szimbólumainak minden egyes árnyalata; a technika visszaadhatja a Katonai Di­csőség Termének egyszerű pompáját, s az állandóan szó­ló gyászzenét, vagy az Anya szomorúságát, esetleg a világ legnagyobb szobrának, a to­vábbi harcra hívó haza-anyá­nak erejét is. A kurgán hangulatát azon­ban semmi sem adhatja visz- sza. Azt. hogy ezrek és ezrek járják állandóan az emlék­művet, hogy hot itt, hol ott helyeznek el egy résben vagy egy szobron virágcsok­rot. .. Hogy számos távoli vidékről érkezett, egyszerű fe­hér kendős nénikék sétálnak — néha könnyezve — az em­lékmű lépcsőin. Sokszor sze­rettem volna megkérdezni, kit veszítettek el itt: férjüket, vagy a fiúkat? De egyszer sem mertem. Volgográdban azonban mát nem csupán a 27 éve elmúil csata, hanem a mindennap; élet is megragadja a látoga­tót. A látogató — ahogyan a turistabázis dolgozói hangsú­lyozták, s ez nemcsak szó volt, hanem éreztük is, — a városnak, és külön, mind­egyik lakójának személyes vendége itt. Újjáépült a város, teljesen újjá. Mikor a Volga—Don csatornához látogattunk egy hajókiránduláson, láthattuk, hány és hány üzem dolgozik hosszan a nagy folyó, a leg­olcsóbb szállító mentén Északra ugyanezt tapasztal­hattuk, mikor az erőművet megnézni felutaztunk a Volzs- szkijba vezető úton. Ez az erőmű nemrég épült mert tíz év az erőművek éle­tében sem sok. Már évekkel ezelőtt visszafizette az építés, hatalmas költségeit, s most kilowattonként 1,3 fillérért-, (magyar pénzben!) ontja az áramot. A város főútvonala a Lenin proszpekt, de korántsem olyan lüktető forgalommal, mint Moszkvában. Volgográd „kis” város, lakóinak száma 380 ezer. Sem az utcán, sem az üzletekben nem hömpölyög olyan szélesen a tömeg, mint a fővárosban. Itt győződtünk meg arról, hogy a magyar újságokban az utóbbi időben felvetett aggo­dalommal teli nézetek nem alaptalanok. Ezek szerint a magyar ipar egyes termékei­nek — főleg a ruházati ter­mékeknek — tekintélye az utóbbi időben erősen csök­kent a Szovjetunióban. Erről több módon is meg# győződhettünk. Moszkvába!* és Volgográdban. Ottlétünk napjaiban rendezték például a fővárosban Budapest város kiállítását, amire hatalmas vászon hívta fel a moszkvai­ak figyelmét. Hosszú sor mégsem itt volt, hanem a Fetrovkán, ahol lengyel kiál­lítást rendeztek. S nemcsak Moszkvában le­hetett megvásárolni Európa legszebb cipőit, kapható volt Volgográdban is bárme­lyik franciá, holland, angol, vagy jugoszláv modell. Ugyan­így fehérneműben, vagy más cikkekben is. Verseny van a szovjet piacon, — s nemcsak Magyarország moszkvai ba­rátai szerint, — ezt itthoni szakembereinknek inkább előbb, mint később tudomásul kell venniük, A szovjet gazdaság dina­mizmusa érezhető Volgográd­ban is, s gzért többször fi­gyelmeztettek .bennünket: ne­hogy a múlt városának te­kintsük, az emlékek sokasága ellenére se, — inkább a jövőé­nek. Milliók hősiessége és ál­dozata kellett, de erre épül­het minden. Nemcsak a gyor­san összerakható házak és gyárak, hanem az is, hogy az idősebbek minden pádon sak­kozhatnak, a gyerekek szív­hez szólóan beszélik rá édes­anyjukat a „marózsennoje”, az orosz fagylalt vásárlására, hogy a fiatalok gitárzene mel­lett énekelhetnek esténként a Volga-parton, hogy Anatolij és társai nyugodtan leshetik a halak jelentkezését, — s hogy az emberek évről évra kézzélfoghatóan jobban, szeb­ben élnek. VÉGE Kun István Az újságolvasó gyakran ta­lálkozik a rendőrségi felhívás­sal, aiüely szinté mindig ugyanazon a helyen, ugyan­azzal a címmel jelenik meg a lapokban: „Jelentkezzeneka károsultak'!” Agyafúrt csa­lók. veszélyes szélhámosok áldozataihoz szólnak a fel­hívások, olyan emberekhez, akik tolvajoknak pénzt köl­csönöznek, csavargókra bíz­zák értékeiket, lakásaikba fogadják a házasságszédel­gőket, álorvossal gyógyít- tatják magukat, nem létező örökségre előleget adnak, egyszóval a legátlátszóbb meséknek is „bedőlnek”. Je­lentkeznek-e ' a károsultak? Ha igen, mit mondanak val­lomásaikban, hogyan ítélik meg saját maguk hiszékeny segét, amelynek áldozatai Vettek? Odaadta a pénzt — és várt... A nyomozó tiszt várószo­bájában négy asszony be­szélget. — Határozottan felismer­tein a csirkefogót. 300 fo­rintot kért tőlem. Én bo­lond fejjel odaadtam a pénzt és nyugodtan vártam, hogy felszereljék a lakásomba a telefont — így az egyik asz- szony. — Ez a férfi biztos fö­lényévé' \yerte meg a bi­zalmat. Képzeljék, elhozta a vezeieket is, hófehér ké­„Jelentkezzenek a károsultak!“ Akik a legátlátszóbb mesének is bedőlnek szüléket ígért, aztán nem láttam többé — mondja a másik asszony. Odabent, a -nyomozó szo­bájában láthatjuk a férfit, F. Istvánt. Most már nagyon csendesen, szerényen visel­kedik, biztos fölénye, amely a károsultak szerint első számú fegyvere volt, nyom­talanul eltűnt. F. elhitette áldozataival, hogy vezető be­osztásban dolgozik a postá­nál, csak egy szavába kerül és máris szerelik a régen várt telefont. Ha valaki ne­tán mégis kételkedett szavai­ban, türelmet kért, másnan elhozta a vezetéket, hangza­tos kérvényt fogalmazott és a nagyobb hatás kedvéért Okmánybélyeget is ragasz­tott a kérvényre. — Elismerem, hogy bűnös vagyok. Jelentkeztek a károsultak, szám szerint több mint har­mincán. A rendőrségi felhí­vásból tudták meg valahá- nvan, hogy becsapták őket. kit 300, kit 500 forinttal. Ki az az „Őszi doktor“? Az Iménti ügyben befe­jeztük a nyomozást — tájé­koztat a nyomozó tiszt. — Persze néhány csalás lehet még F. számláján, csak ő nem emlékszik többre, a ká­rosultak pedig nem jelent­keznek többen. Előfordul, hogy a becsapott emberek szégyellik hiszékenységüket, ezért nem is tesznek vallo­mást. Őszi doktor példája csak megerősíti ezt a felte­vésünket. — Ki az az Őszi doktor? — Közismert szélhámos, rendes nevén Jász Jenőnek hívják. Ha akarja előkere­sem az aktáit... ... Az akták tanúsága sze­rint Őszi doktor „civilben” marós, különféle csalásokért többször ült börtönben. Legutóbb, amikor kiszaba­dult a börtönből, nem tudott azonnal elhelyezkedni. Alkal­mi ismerőseitől kért kölcsö­nöket, és miután teljesen el­adósodott, elhatározta, hogy felcsap orvosnak. Jász Je­nő korábbi katonai szolgála­ta idején felcser volt. Ezen a „jogcímen” vásárolt egy orvosi táskát, ezzel feszített az utcán, jelent meg bz esz­presszókban, és mindenkinek így mutatkozott be: Doktor Jász-Oszwald Oszkár va­gyok! Kitűnő fellépése ha­marosan sokakat megtévesz­tett, elbűvölt. Hogy orvos voltát szükség esetén iga­zolni is tudja, személyi iga­zolványát meghamisította. Jó pénzért „hivatását” is gya- karolta: betegeit olyan injek­ciókkal gyógyította, amelye­ket saját részére Íratott fel az SZTK-nál. Az eltűnt „útikalauz" Tíz-egynéhány vaskos ak­tacsomó más esetekről, fur­fangosabbnál furfangosabb csalásokról tanúskodik. S ez mindössze egy év „termé­se”, egyetlen rendőrkapitány­ságon. így leggyakrabban a vidéki embereket környéke­zik meg, kerítik hálójukba a hiszékenység vámszedői. Itt van például P. Gyula bűn­lajstroma. Az alig 30 éves fiatalember ötször ült bör­tönben, bejelentett lakása szerint vidéken kellett volna élnie, de ő a fővárosban ütött tanyát, alvilági társai­val csalásra, fosztogatásra ­szövetkezett. P. Gyula áldozatai között van egy parasztbácsi, aki így adja elő panaszát a rendőrségen: „Kérem, én megértem 85 esztendőt, de még nem ültet­tek fel ilyen csúfosan. Ez a fiatalember a pályaudvar söntésében szegődött mel - lém. és megkérdezte, hogy ismerem-e őt, mert ha nem tudnám falubeliek vagyunk, ő a kisbírónak az unokája. Mondtam a kisbíró nevét, mire ő rávágta, hogy igen, ez az ő nagypapája. Meg­örültem, hogy ebben a mén­kű nagy városban legalább lesz Útikalauzom. Egyéb­iránt táskarádiót akartam venni, a fiatalúr készséggel felajánlotta szolgálatait, el is kalauzolt egy üzletfélé­ig, ott elkérte a pénzt, hogy majd beszél az üzletvezető­vel, hogy az olcsóbbik ké szülékből adjon, áztán mire felocsúdtam, az én barátom nyomtalanul eltűnt.” P. Gyula mindig kigondol ta a legmegfelelőbb mesét, saját szavaival csak olyan emberekkel kísérletezett, „akik vették a lapot”. Csak­nem negyvén embertől sike­rült kicsalnia kisebb-nagyobb összegeket Menyasszonyt keresett Jóllehet nem minden ká­rosult jelentkezik a rendőr» ségen, a sajtófelhívások azonban mind nagyobb se­gítséget adnak a bűnügyek felderítéséhez. T. László oö éves, rovott múltú segéd­munkást például házasság­szédelgésért tartóztatta le a rendőrség. A nyomozás so­rán kiderült, hogy T. László néhány hónapja újsághirde­tést tett közzé: menyasz­Szonyt keresett. Azoknak, akik tetszettek neki, házas­sági ajánlatot tett, mondván, csak lakásra van szükség. A jó megjelenésű szélhámos azonnal tudott lakáscímeket is. Hogyan, hányán hittek T. Lászlónak? Eddig hét be­jelentés érkezett a rendőr­ségre, amelyekből arra le­het következtetni, hogy a segédmunkás, hiszékeny nők­től több mint 200 ezer fo­rintot csalt ki. De van még néhány más ügy is a há- zasságszédelgő számláján, olyan, amit bevallott — és feltételezik — olyan is, amit nem vallott be. Ezért a endörség várja, hogy min­ien károsult jelentkezzék. <K)

Next

/
Oldalképek
Tartalom