Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

f9S9. augusztus 9. frrrrr MAfívAPioptirtd S oTSaí MIT MOND a televíziós szakember * ■ Hogyan foghatók a külföldi adók B Zavaró 1 ehet-e a porfelhő SS VeszéJyes-e a villám A megyében az első televí­ziós kísérleti adásokat Bíró László, a GELKA vezetője fogta, ő készítette Nyíregyhá­zán az első tv-antennát. Mint első tv-s és vezető szakember a vételi lehetőségekről el­mondta, hogy azok fokozato­san javulnak. Az utóbbi években mind több bérház tetejére kerültek fel a köz­ponti tv-antennák. Olykor azonban a lakók barkácsolá­st hajlama, nem kevésbé az építőipari dolozók felületes­sége sérüléseket, rendellenes­séget is okoz az antenna veze­tékben, s hosszas vizsgálódás deríti ki a hiba forrását. Vannak természetesen olyan vételtechnikai zavarok is, — kiszűrésüket a posta zavarel­hárító szakemberei végzik, pontos műszerekkel, — me­lyek valamilyen rejtett hiba folytán zavarják a rádiózást, tv-nézést. Megyénkben a deb­receni zajszűrő kocsi szolgál­tatásait vehetik igénybe az érdekeltek. Néhány érdekesség és tech­nikai babona is szóba jött a • tv-nézők szempontjából. A GELKA vezetője elmondta, nincs alapja az olyan hiede­lemnek, amely az esőzésre, az erős szél zavaró hatására vonatkozik. Ezek nem ront­ják a vételt. Gyakran hal­lunk azonban kételyeket, hogy Szabolcsban a hatalmas porfelhők zavarják a tv-zést, rontják a kép minőségét. A szakembereknek erről az a véleményük, hogy az Igen nagy kiterjedésű, 15-—20 ki­lométeres átmérőjű és igen magas fémtartalmó porfel­hők esetleg ludasok lehetnek a kép romlásában, azonban még nem tudták műszerek­kel pontosan tetten érni az ilyen porfelhőket. A zavaró hatás több tényezőből is adódhat, nehéz lenne „kipor- ciózni” az egyes légköri té­nyezők szerepét. A meleg év­szakban azonban a szakem­berek is megfigyelték, hogy gyakoribb az URH-adók tv- adást zavaró hatása, igaz eb­ben közrejátszik a rádiózók pontatlan sávkezelése is, eset­leg a jobb vétel érdekében. Az elmúlt években voltak ilyen panaszok a megyében, az idén nem tapasztalták az URH-adók „határsértését”. Van még egy fontos légkö­ri jelenség, a napfolttevé­kenység, amely szintén köz­beszólhat a tv-vételi lehető­ségeknél. A napfolttevékeny­ség negatív módon úgy befo­lyásolja a kép minőségét, hogy hullámzik, redőzik a kép. De egyes ionoszférás hatások javítják is a tv ké­pét, így fordul elő, hogy a szabolcsi tv-tulajdonosok egészen távoli tv-adókat is fognák. Nyíregyházán a kör­nyező államok ív-adásain kí­vül az olasz és az angol tv köz­vetítését is fogták már, ter­mészetesen nem korlátlan ideig, teljesen a napfolttevé­kenység által diktált mérték­ben és minőségben. Sok tv-néző bizonytalan, mi a teendő villámlás ese­tén, ki kell-e kapcsolni a ké­szüléket, szabad-e hozzányúl­ni, vagy sem7 A szakembe­rek szerint a teljes életbiz­tonság érdekében nem taná­csos kihúzni, vagy érinteni az antennaa6inórt. De ugyan­úgy lehet üzemeltetni égihá- ború idején is, mint máskor, a tv-t nem éri károsodás. Aki viszont a villámlás ide­jén akarja kikapcsolni a ké­szüléket, nyugodtan teheti, a kapcsológombtól semmi baj nem érheti. Vagyis; a tv nem életve­szély forrása a lakásban. (PG) Figyelmeztető autósoknak, motorosoknak! Azt hisszük, nem kell kü­lönösebben bizonygatnunk, mennyire hasznos és jó az a tíz évvel ezelőtt hozott kor­mányhatározat, mely kötele­zővé teszi a magan és szö­vetkezeti gépjármüvek sza­vatossági biztosítását Ez a biztosítási forma nemcsak a vétlenek kárainak megtéríté­sét szavatolja, hanem garan­tálja a kártérítést olyan eset­ben is, ha az okozott kár meghaladja az illető anyagi erejét, fizetőképességét. En­nek ellenére sajnos elég so­kan vannak, akik nem tesz­nek eleget fizetési kötelezett­ségüknek: csupán megyén belül több száz autótulajdo­nos és körülbelül ugyaneny- nyi motoros van elmaradva a biztosítási díj befizetésével. Ilyen esetekben azt írja elő a jogszabály, hogy az elma­radt díjakat az illetékes ta­nácsok pénzügyi osztályai közadók módjára hajtsák be. Az Állami Biztosító eddig ritkán élt azzal a jogával, hogy a kötelező gépjármű­biztosítás díját közadók mód­jára hajtassa be, de az egyre növekvő kötelezettségek és a díjfizetés tömeges elhanya­golása miatt nyilvántartása alapján a közeljövőben fel­szólítást küld a rendszere­sen, vagy esetenként kése delmesen fizetőknek. Ha a felszólítás eredménytelen ma­rad, követelését átteszi az illetékes tanács pénzügyi osz­tályára, hogy intézkedjék az elmaradt díj behajtásáról. Természetesen a havi egy százalékos pótdíjat is meg kell fizetnie ilyen esetben a gépjármű tulajdonosának. Nem ritkaság — főleg a motorosoknál —, hogy a for­maságok mellőzésével adják el, veszik a járművet, nem íratják át, nem kérnek iga­zolást arról, hogy kifizették-e az adót és a biztosítási díjat. Néha egy-egy motor négy- szer-ötször is gazdát cserél ily módon. Ilyen esetben az eredeti gazdát kötelezik majd a négy-ötévi elmaradt díj megfizetésére. Fontos tudnivaló, hogy a biztosítási díjat akkor is kell fizetni, ha valaki nem hasz­nálja a járművet (pl. télire leállítja, vagy bevonul kato­nának). A díjfizetés alól csak akkor mentesül a jár­mű üzemben tartója, ha for­galmi engedélyét szünetelteti, vagy a rendszámtáblát visz- szaadta a rendőrségnek. Tudni kell azt, hogy —bár a kötelező biztosítás díját az Állami Biztosítónak a gép- járműtulajdonos állandó lak­helye szerint illetékes megyei (Budapesten a XIV. kerületi) igazgatóság számlájára kell átutalni — a díjak (és a ha­vi 1 százalékos késedelmi pótlékok) befizetéséhez szük­séges befizetési lapot a bizto­sító bármely szerve kiszol­gáltatja. A lakhelytől füg­getlenül fogadják el a bizto­sító szervei a gépjárművek forgalomból való kivonásá­nak, eladásának bejelentését is. Az ilyen esetekben azon­ban az ide vonatkozó ható­sági igazolásokon kívül a kötelező biztosítási díjak ki- egyenlítésének bizonylatát képező „Igazolvány”-t is be kell mutatni. (-)l Értékes díjak, emlék­lap a termékbemu­tató résztvevőinek Az augusztus 13-án meg­nyíló Szabolcs-Szatmár me­gyei műszaki napok egyik kétségkívül jelentős esemé­nye lesz a III. ipari termék­bemutató kiállítás, amelyre 52 vállalat, több ezer termékét tekinthetik majd meg az ér­deklődők. A MTESZ által szervezett rendező bizottság — többek között — azzal is elismerésre méltatja a kiállí­tókat, hogy valamennyi részt­vevőnek emléklapot adomá­nyoz. A kiállítás színvonalának emelése, a bemutatott termé­kek célszerűsége és hasznos­sága fokozása érdekében ezen­kívül díjazni is fogják a válla­latok tevékenységét. Ennek érdekében a kiállítóknak több, mint fele, pontosabban 31-en díjat is nyerhetnek. Kiküldött munkatársunk úti jegyzete: A Volga pariján A volgográdi Turlszt-szálló. 3. Volgográdbaii ötven meter- re. ha lehetett a Volga me­redek partja a szállodánktól. (A turistaszálloda ez, helyi elnevezésén turistabázis.) Itt nem volt szabad fürödni, vagy napozni, persze, csak hivatalosan. Szemben, túl a szélesen hömpölygő Volgán, tízkilométereken át húzódó széles homokplázs várta a pi­henőket, s a parton túl, a bokrok között dácsák. ízléses, színes hétvégi házak. A volgográdiak a jobb parton élnek, a balon pihen­nek. Persze, hogy oda átjusson az iber, nem egészen egy­szerű mulatság. Vagy fél kell kell utazni az erőműig, ahol a Volzsszkijba vezető hídon áthaladva megtalálhatja az ember a homokfövenyt. Vagy maradnak a motoros csóna­kok, amelyek százszámra szá­guldoznak fel, s alá. De hát egyszerűbb, ha a hivatalos tiltást figyelmen kí­vül hagyva, a jobb parton hű­síti magát az ember a Vol­gában. Mint ahogy sokan te­szik is. Mi a szállodából a rövi-. debb utat választottuk. A homok itt is finom, a nap itt is hét ágban tűz, (aminek leginkább éjszaka érezni erejét, a hátégésben) s a víz itt is éppoly átlátszóan tiszta, mint a túlsó parton. Egy nap, amikor a hosszú hőség hatására apadt a Volga szintje, váratlanul egy uszály vasfala emelkedett ki a vízből. Egészen közel a parthoz, 10 méterre sem le­hetett. Megfeneklett, s lát­szott a rozsdán, hogy rég ott pihenhet. Kiváncsi voltam, miért. A parton, a napozók között hor­gászok is feltűntek. így is­merkedtem meg Anatolijjal. aki vagy délelőtt, vagy dél után rendszerint feltűnt. Megtudtam, hogy a Vörös Október üzemben dolgozik, négy napon át 7—7 órát. s ezután a következő két nap teljesen szabad. A család azonban ilyenkor is dolgozik, mit tehet mást? Kijön hor­gászni a Volgára. Hogy szó­rakozás, az biztosnak látszik, mert öt napon keresztül hal­nak még csak színét sem lát­tam nála. Anatolijtól kérdeztem, hon­nan maradt itt ez a romos uszály, ö azt mondta, hogy a háborúból, de jobb lesz, ha alanosan körülnézek itt a parton is, mert a robbanások ide is elértek, ha a németek Sörözés közben találkoztak... A mullit atyja Az ásvány Mull szigetéről kapta a nevét, amely Skócia közelében van. Ott találtak rá először, így mullitnak neve­zik ezt a különleges anyagot. Bányászni azonban aligha bá­nyászhattak a szigeten. A mullitot később, a század elején, már az ipar is fel­használta. a kohászat. Külön­leges hőálló tulajdonsága mi­att azóta is nélkülözhetetlen. Európába Indiából, Kenyából és Brazíliából hozzák, ahol csupán kiégetik a természet­ben talált anyagot. A hosszú szállítás következtében azon­ban elég magas az ára. A vén földrész mégis 100 ezer tonnányi mullitot vásá­rol évente. Kedvesen egyszerű, negyve­nes férfi, semmi sem mutat arra, hogy a veszprémi egye­tem tanára, s kutató a szili- kátiparban. Pedig az. L6- csey Béla, akinek nevéhez — többek között — a szinteti­kus mullit előállítása is fű­ződik. Hogyan kerül az egyetemi tanár és találmánya Nyír­egyházára? Talán a véletlen hozta össze egy balatoni nya­raláson az UNIVERSIL igaz­gatójával, s aztán sörözés közben a mullitról Is szó esett. És arról, hogy meg le­hetne-e csinálni. — A Magnezitipari Művek több szabadalmat felhasz­nált, erre azonban nem fi­gyelt fel. Évekig állt kihasz­nálatlanul. Most, hogy Nyír­egyházán nemsokára gyártani fogják, s már ők is átgon­dolták a jelentőségét, — fog­ják a fejüket — Miért nem figyeltek fel erre a találmányra? — Én nagyvállalati szel­lemnek nevezném. Először nem láttak elég nagy üzletet benne. — Járt korábban megyénk­ben? — Nem. Nem is gondoltam rá, hogy pont itt karolja fel valaki a szintetikus mullit gyártását. A mullitüzemet 2,5 milliós beruházással az UNIVERSIL létesítette. Pontosabban a vállalat dolgozói. Csak né­hány berendezést vásároltak hozzá, a többit maguk ké­szítették. — Mennyi idő alat lett ké­szen? — Mintegy fél év alatt. Rö­vid idő. — S hogyan sikerültek a „saját gyártmányú” berende­zések? — Nagyon jól, meg vagyok elégedve vele. Számításba kell venni, hogy az első ilyen üzem ez, tehát járatlan volt az út. De mindent ösz- szegezve: gyors és jó munka. Még azt sem tudjuk, mennyi lesz a kapacitása. Háromezer tonna? Hatezer? — Tréfásan megcsillan a szemüvege. — Persze lehet, hogy ennél is több. — Mi a teendő még vele? — Csupán néhány techno­lógiai finomítás. — Amikor kísérletezni kezdtünk ezekkel az anyagok­kal, nem mindenki számított sikerre. Volt olyan munkatár­sam. aki az eredmények iga­zolása után őszintén bevallot­ta, hogy nem hitt abban, amit terveztünk. — Milyen a magyar szili­kátipari kutatás helyzete a világban? — Nem állunk rosszul. Azt szoktuk mondani, hogy van sok intézet, ahol remek fel­szerelés áll a kutatók ren­delkezésére, ezért nekünk, magyaroknak többet kell a fejünket Használni. Most pél­dául az olaszok vásárolnak tőlünk szabadalmat, s azt sem tartom kizártnak, hogy a mullit gyártási jogát is megvásárolják. — S a jó együttműködés­ből nem származhatnak eset­leg később újabb anyagok — épp az UNIVERSIL részére? — Talán — mosolyodik el. — Gondolkodunk... A nyíregyházi üzem egye­lőre monopol helyzetben lesz Európában. A világpiaci ár­nál 30 százalékkal olcsóbban adják a mullitot. De előbb meg kell ismertetni a piaccal, s be kell bizonyítani, hogy ez iobb. mint a más földrészek­ről beszerzett Mert jobb: 20—30 százalékkal több múl litot tartalmaz. E néhány hónap alatt azonban azokat is le kell győzni, akik nem bíz­nak a sikerben. Aztán gyártani és gyárta­ni. De egy üzem teljesítmé­nye bizonyosan kevés lesz Az itteni gárdának azonban legközelebb talán négy hőnaD is elegendő lenne egv újabb felépítésére, ami akár na­gyobb is lehetne a mostani­nál. A vén Európa 100 ezer ton na mullitot kíván évente. <k> Kádár Edit felvétet« nem is. Vasdarabok, sodrony- kötelek. és más, épületről el­szabadulhatott alkatrészt k jelezték, hogy itt hatalmas harcok folyhattak valaha. Ha valaki olyan elhatáro­zással érkezik, hogy csupán az új várost akarja látni, s az egykorú fájdalmat nem — az sem tud kitérni. itt Volgográdban megsuhintja a történelem szele. Nem lehet nem gondolni rá. Itt nemcsak az emlékművek vagy a ma­lom fájdalmas romjai emlé­keztetnek arra a rettenetes kétszáz napra, nemcsak a Mamájev kurgán őrzi a ha­zát mentő hősök emlékét — hanem szinte minden. A né­zelődő turista lépten-nyomon olyan természetes emlékmű­veket, vagy inkább emlékeket talál, amikről nem is gon­dolná, milyen összefüggésben vannak a háborúval. A Pavlov-ház fala még nem is ilyen, arról messziről lerí. mit ábrázol. A szilán* kok szaggatta téglafal is a hősöknek állít emléket. Da ha a turista elmegy a Plane­táriumba, akkor legfeljebb látványosságra készül feL Kap is. A félgömb alakú ve* títővászon alatt pillanatokon belül úgy érezheti magát, mintha a csillagos eget ta­nulmányozná. Ezt a Planetáriumot a jénai Zeiss-művek dolgozói aján­dékozták Volgograd városa* nak. Ha a turista egyperces f5< hajtással lerója kegyeletét a város két döntő csatájában, a vörös Cáricin (ez Volgog­rad első neve), és Sztálingrád védőinek tiszteletére állított obeliszknél, s attól távolodva virágot tesz Ruben Ibarruri- nak (Dolores Ibárruri fiának) és két bajtársának közös sír­jára, a parkban eléje akad egy fa. Nem nagy, csak amo­lyan közepes. Nincs semmi furcsa rajta, levelei nyári zöldek. Első látásra, legfel* jebb az tűnik fel, hogyan ke* fűlhetett a fa e gondosan tervezett városban a park sé* tanyának közepére. Aztán felvilágosítják: ea a fa is emlék. 1942-ben. ami­kor a kétszáznapos csata vé­get ért, fa is alig maradt a városban, a központban pedig egy sem. Mindent felégettek a robbanások, az acél és a tűa összecsapásai. De ez a fa azután a tél után is kivirí* tott. Szilánkoktól sebzetten, lomb nélkül, meggyötörtén — de élt. (A szilánkok ütötte sebek alaposabb szemügyre vételezés után ma is látsza­nak.) Ezért elhatározták, hogy meghagyják e kanadai topo* lyafát, még ha útban i» van, így maradt ott a park (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom