Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

» oWal REtBT-MÄSYAHORSZAÖ 1969. augusztus Dr. Kőműves imre felszólalása a genfi leszerelési értekezleten Tanácskozik a Román Kommunista Párt X. kongresszusa Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit A m r jr • járási (városi) tanács Genf, (MTI): A lészerelési bizottság csü­törtökön folytatta munkáját. Az ülésen részt vettek a hat új tagállamnak, köztük Ma­gyarországnak a küldöttei, amelyekét a társelnökök a közelmúltban hívtak meg a tanácskozásra: az ülésen fel­szólalt hazánk képviselője, dr. Kőműves Imre nagykö­vet, aki többek között a kö­vetkezőket mondotta: „Elnök úr, mindenekelőtt engedje meg, hogy ebből az alkalom­ból, amikor a Magyar Nép- köztársaság első ízben vesz részt e rendkívül fontos bi­zottság munkájában, kormá­nyom köszönetét fejezzem ki a bizottság két társelnöké­nek, s a bizottság minden tag­jának a meghívásért. Kormányom a meghívást azzal a szándékkal fogadtad, hogy a bizottság előtt álló nagy problémák megoldásá­nak keresésében a Magyar Népköztársaság is, erejéhez mérten tevékenyen vegyen részt es hasznos munkát vé­gezzen. A Magyar Népköz- társaság és a magyar nép kezdettől fogva nagy jelen­tőséget tulajdonít a leszere­lési bizottságnak, amelynek munkája közvetlenül érinti az emberiség sorsát és jövőjét. A leszerelési bizottság tevé­kenysége jelentős szerepet játszik a fegyverkezés korlá­tozásában, valamint a lesze­reléssel kapcsolatos kérdések érlelése, s a megoldások elő­készítése terén. Hozzájárul a nemzetközi közvélemény fi­gyelmének ébren tartásához, a fegyverkezési hajsza veszé­lyével szemben. Végül, de nem utolsósorban elősegíti, hogy a két vezető nagyhata- lom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, — ame- lyek a legnagyobb felelős­séggel és egyben lehetőség­gel rendelkeznek a nemzetkö­zi béke és biztonság fenn­tartáséban, — megállapodás­ra jusson a leszerelést elő­mozdító intézkedések megté­telében. A Magyar Népköztársaság kormányának politikájában központi helyet foglal el a nemzetközi béke és bizton­ság érősítése és lévén euró­pai szocialista állam Ma­gyarország, különös fontossá- got tulajdonít az európai biztonság megszilárdításának. Ezen az elvi alapon kormá­nyom részt vesz minden olyan kezdeményezésben, amely a nemzetközi feszült­ségek csökkentését, a hábo­rús veszély elhárítását, az általános és teljes leszerelés előmozdítását szolgálja. Kor­mányom elsők között trtá alá és ratifikálta a részleges atomcsend-egyezményt, atom- sorompó-szerződést és a más, a leszerelést elősegítő megállapodásokat. Elnök úr, mindannyian jól emlékszünk arra, hogy ez a bizottság a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nagy jelentőségű megállapo­dás eredményeként jött létre, amely egyben tartalmazta a bizottság első összetételét is. Az egyesült nemzetek köz­gyűlése ezt a megállapodást tette magáévá 1961-ben. A Magyar Népköztársaság kor­mánya helyesli, hogy a bi­zottság tisztelt két társelnö­ke, — tekintettel a független államok számának megnöve­kedésére — a bizottság tag­jainak és az ENSZ-tagálla- mok széles körének egyetér­tésével megállapodott a bi­zottság jelentős kibővítésé­ben, a politikai csoportosu­lások és tájegységek arányos képviselete érdekében. Bizo­nyosak lehetünk abban, hogy az ENSZ közgyűlésének XXIV. ülésszaka ugyanúgy örömmel adja egyetértését a bizottság kibővítéséhez, mint 1961-ben a XVI. ülés­szak a bizottság létrejöttéhez. Elnök úr, a Magyar Népköz- társaság kormánya megbe­csüléssel tekint a leszerelési bizottság eddigi tevékenysé­gére. Tudjuk, hogy nagyon bonyolult problémákkal kel­lett sokszor nagyon bonyo­lult feltételek között foglal­kozni. Ilyen helyzetben az eredmény eléréséhez szívós­ság, körültekintés és türelem szükséges. A Magyar Népköztársaság kormánya nagy várakozással tekint a bizottság további munkája elé. Szeretném biz­tosítani önt, elnök úr, és a bizottság valamennyi tagját, hogy a Magyar Népköztársa­ság a többi tagállammal szo­rosan együttműködve kíván hozzájárulni a bizottság mun­kájának eredményességéhez, az emberiség békéjének és biztonságának erősítéséhez.” A Román Kommunista Párt X. kongresszusának második napján, csütörtökön plenáris ülésen folytatódott a munka. Több kongresszusi küldött felszólalása után a jelenlévő téstvérpártók delegációi veze­tőinek üdvözlő beszédei kö­vetkeztek. Elsőnek Konsztan- tyin Katusev, az SZKP KB titkára, a szovjet küldöttség vezetője lépett a szónoki emelvényre, majd Dolores Ibárruri, a Spanyol KP el­nöke, Nguyen Van Kinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tag­ja és Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja üdvözölte a román kommu­nisták kongresszusát. A csütörtök délutáni ülé­sen felszólalt Paul Nicolescu Mizil, az RKP Végrehajtó Bizottsága és állandó elnök­sége tagja, a Központi Bizott­ság titkára. A testvérpártok küldött­ségvezetőinek sorában a dél­utáni ülésen Mijalko Todoro- vics, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége elnöksége végrehajtó irodájának tagja Ali Jata, a Felszabadulás és Szocializmus (marokkói) Párt­jának főtitkára, Jozef Tejch- ma, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak titkára, Nguyen Van Quanv, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának tag­ja, André Vieuguet, a Fran- cia Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának póttagja, Pullai Árpád, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Erkki Salamaa, a Finn Kommunis­ta Párt alelnöke, Venelin Kocev, a Bolgár Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak titkára ‘''Mftfiáesdjta' a kongresszusnak pártja' üd­vözleiékm* r/tÁ-ií A:: Katusev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttség veze­tőjét a hallgatóság nagy tapssal üdvözölte. A szónok rámutatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Román Kom­munista Pártot az imperia­lizmus és a fasizmus ellen, a munkásosztály eszméiért ví­vott több évtizedes közös harc fűzi össze. Hangoztatta, hogy a két országot a Varsói Szerződés és a KGST kere­tében szövetségesi viszony kapcsolja egymáshoz. A szovjet nép számára a román nép barát és fegyver­tára az új társadalmi rend­szer létrehozásának folyama­tában. Az SZKP küldöttségé­nek vezetője a továbbiakban aláhúzta a szocialista orszá­gok szerepét a nemzetközi fejlődésében. Kijelentette: a szocialista világrendszer nagymértékben befolyásolja az egész emberiség fejlődését és döntő erőt jelent az anti- imperialista küzdelemben. A továbbiakban így foly­tatta: az élet arra tanít, hogy az imperializmus elleni harc­ban a siker közvetlenül attól függ, hogy a szocialista or­szágok, a testvéri kommunis­ta pártok és korunk összes haladó erői mennyire össze- forrottak. Ezzel összefüggés­ben megjegyezte, hogy a szocializmus védelme a kom­munisták internacionalista kötelessége és hangsúlyoztam szocialista világrendszer biz­tonsága szempontjából nagy jelentősége van a Varsói Szerződés szocialista tagálla­mai arra irányuló erőfeszí­téseinek, hogy szilárdítsák védelmi szervezetüket. — Összeforröttságunk és akcióegységünk döntő szere­pet játszik a nemzeti felsza­badító mozgalom támogatá­sában, az arab népek igazsá­gos harcának támogatásában — mondotta Katusev. — A forradalmi antiimperialista erők akcióegységének jelsza­va korunk legidőszerűbb har­ci jelszava. Az SZKP küldöttségének vezetője kijelentette, hogy az SZKP Központi Bizottságát támogató szovjet kommunis­ták és dolgozók helyeslik a nemzetközi kommunista ér­tekezlet eredményeit, az SZKP Külpolitikáját és- a kommu­nista világmozgalommal kap­csolatos politika lépéseit, egyöntetűen támogatják Deo- nyid Brezsnyevnek azt a ki­jelentését, hogy az SZKP nem sajnálja az erőt a kom­munista mozgalom összefor- rottságának erősítésére és maradéktalanul végrehajtja internacionalista kötelességét. A szónok végezetül felol­vasta az SZKP Központi Bi­zottságának a kongresszus­hoz intézett üdvözletét. A kül­döttek és a vendégek az üd­vözlet felolvasását többször is hosszan tartó tapssal sza­kították félbe. 14. A kormány intencióinak megfelelően a megyei taná­csoktól több hatáskör a já­ráshoz kerül át. így a járási tanács vb köz­lekedési szakigazgatási szer­véhez kell átadni a megyei tanács vb közlekedési szak igazgatási szerve által első fokon gyakorolt hatósági jog­köröket; a hatósági kereske­delmi engedélyek kiadásával és visszavonásával kapcsola­tos ügyek ugyancsak a járá­si tanácis kereskedelmi szakigazgatási szerveihez ke­rülnek a megyei szervek­től. A járási tanácszervekhez decentralizálták a jogsza­bályokban megállapított ter­melőszövetkezeti felügyeleti jogköröket (a tsz státusz­ügyek. igazgatási, engedélye­zési ügyek), egyes általános mezőgazdasági igazgatási feladatokat, valamint a gyen­ge termelőszövetkezetek kü­lönleges állami támogatással összefüggő feladatok lebonyo- lítását. A jogszabályoknak megfelelő pénzügyi (adó) ellenőrzést is a járási szer­vek végzik a termelőszövet­kezetekben. A járási tanácsszervek to­vábbi feladata a járás köz­ségeinek differenciált fej­lesztése; a községi tanácsszer­vek gazdálkodási tevékeny­ségének felügyelete és ellen­őrzése; a helyi vízrendezés és vízkár elhárítása. A járási tanácsszervek tartják fenn, működtetik és fejlesztik azo­kat az intézményeket, il­letve szerveket, a ; köttsőgveté- si üzemeket. amelyek az egész járás (vagy több köz­ség) igényeit elégítik ki. A járási tanácsszervek látják el (a községekkel megosztottan) az első fokú hatósági jogkörö­ket, s irányítják a községi vb szakigazgatási szerveinek ha­tósági tevékenységét. A városi tanácsszervek gazdasági feladatainál ab­ból kell kiindulnunk. hogy ezek a várospolitika kialakí­tói és szervezői. Ez a tevékenység magába foglalja a városfejlesztést (a lakás- és a kommunális gaz­dálkodást. a helyi vízterme- lést, a szolgáltatásokat, a csa- tornázást. stb.); a Városren­dezést, a városgazdálkodást, elsősorban a kommunális vállalatok üzemeltetését; az alapellátást biztosító kulturá- 1 i s égés zs égü gyj szükségletek kielégítéséről való gondosko­dást, illetve azok elősegíté­sét; a szociális gondosko- dást; a lakossági ellátás ele* segítését. fejlesztését, a kereskedelem és a szolgálta­tások megfelelő bővítése cs orientálása útján. Fontos alapelv, hogy a vá­rosi tanács szintién kel! dön­teni ezentúl a városfejlesztés és a városgazdálkodás alap­vető kérdéseiben, a tárosok rendelkezésére álló eszközök keretéi közt. Ezen belül a vá­rosfejlesztés keretében kell gondoskodni a lakásépítésről és a kommunális ellátásról (a tanácsi utakról, hidakról, járdákról, a helyi vízterme­lésről, a szolgáltatásokról és a csatornázásról, a gáz- és távhőhálózat üzemeltetéséről, a közlekedésről, a közvilá­gításról és egyéb szolgáltató- sokról, a temetkezésről, stb.). A városi tanácsszervek a közösségi szükségletek kielé­gítéséhez közüzemekkel ren­delkezhetnék, amelyek váll lati vagy költségvetési üzemi formában működhetnek. A városok saját hatáskörükben vállalatokat és költségvetési üzemeket hozhatnak létre; á szervezeti formák megválasz­tása a városi tan ács szer vek joga. A városi tanácsszervek a város középtávú és éves fejlesztési terveit önállóan készítik el; fontos feladatuk a területükön folyó beruházá­sok koordinációja, önállóan készítik el középtávú pénz­ügyi tervüket és évés költ­ségvetésüket Is. A járási jogú városi ta- nácsszei‘V“k látják el a tel­jes első fokú hatósági jog­kört. (Újlaki) A moszkvai tanácskozás dokumentumaihoz Szolidaritás a harcoló Vietnammal A MOSZKVAI TANÁCSKO­ZÁSON érintett kérdések kö­rében fontos helyet foglal el a vietnami probléma. Nem volt olyan delegáció, amely ne érezte volna szükséges­nek, hogy felszólalásában, vagy nyilatkozatában szót ne emeljen a harcoló Vietnam oldalán s ne hangsúlyozza párt­jának a vietnami nép segíté­sében tanúsított eltökéltsé­gét. Elmondhatjuk, hogy a vietnami szabadságharc volt a nagy tanácskozás egyik legszélesebben megtárgyalt kérdése. Az értekezlet természetesen mindenekelőtt abból a hősi­es küzdelemből indult ki, amelyet a vietnami nép az új- gyaririatosítók ellen, hazája szabadságáért, függetlenségé­ért és a társadalmi haladás­ért vív. A kommunista és munkáspártok külön ok­mányt, hivatalos felhívást bocsátottak ki „Függetlensé­get, szabadságot és békét Vi­etnamnak!” címmel, amelyet a hetvenöt párt teljes szöve­gében, egyhangúlag elfoga­dót*. Ebben a pártok forró (Id1 özlétűket küldik a testvé- fl Vietnami népnek és teljes Szívből jókívánátaikat fejezik ki az amerikai agresszió el­leni harcban aratott történel­mi sikereikért. Külön üdvöz­letüket küldték a vietnami nép élcsapatának, a Vietna­mi Dolgozók Pártjának és Központi Bizottságának, a nagy hazafinak és internaci­onalistának. Ho Si Minh elv­társnak, a nemzetközi kom­munista mozgalom kimagas­ló személyiségének. Üdvözle­tüket küldték a Dél-vietnami Felszabadítási Frontnak, az amerikai agresszióval szembe­ni ellenállás és hősi harc ki­próbált szervezőjének és ve­zetőjének. A HETVENÖT PART MEGÁLLAPÍTOTTA, hogy az Egyesült Államok imperi­alista erői a vietnami fegyve­res beavatkozás segítségével tulajdonképpen az egyik szo­cialista előőrs szétzúzását kí­sérelték meg Ázsiában, az­zal a céllal, hogy „Indokína népei élői elzárják a béké­hez, szabadsághoz és a hala­dáshoz Vezető utat, csapást mérjenek Ázsiában, Afriká­ban és Latin-Amerikában a forradalmi nemzeti felszaba­dító mozgalomra, próbára te­gyék a sZöciálistá országok és minden imperialistaellenes erő szolidaritásának szilárd­ságát”. Ma már az elfogult nyuga­ti propaganda sem merészel­né azt állítani, hogy az ame­rikaiak elérték, vagy akár egyáltalán el is érhetik eze­ket a célokat. Hiszen a hatal­mas amerikai katonai gépe­zet, több mint félmillió kato­na és óriási technikai eszkö­zök bevetése ellenére az ag- resszor odakényszerült a pá­rizsi tárgyalóasztal mellé! Ez a tény mindennél fényeseb­ben bizonyítja az Egyesült Államok katonai célkitűzése­inek alapvető kudarcát. Nyilvánvaló; nem sikerült megsemmisíteniük Dél-Viet- namban a nemzeti felszaba­dító erőket, hanem éppen el­lenkezőleg, Dél-Vietnam te­rületének túlnyomó részén az amerikai intervenció idősza­ka alatt hoztak létre népi ha­talmat. Még látványosabb a VDK elleni, hadüzenet nélkü­li légiháború kudarca, ame­lyet az amerikaiaknak felté­tel nélkül kellett abbahagy­niuk, hogy megkezdődhesse­nek a négyhatalmi tárgyalá­sok. S ők, akik azért áldoztak oly sok emberéletet és dol­lárt, hogy megszilárdítsák a saigoni bábrendszer helyze­tét, most ott kénytelenek ül­ni a párizsi Kleber sugárút tárgyalási palotájának aszta­lánál a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya képvi­selőjével szemben, a véglete­kig leértékelve ezáltal saját saigoni kitartottjaikat. „Mindez a hős vietnami nép, a szocialista világrend- szer, a. nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, minden békeszeretö és hala­dó erő fontos sikere”, — álla­pítja meg a moszkvai tanács­kozás Vietnamról Szóló ok­mánya. Ez a megállapítás olyan tényekre támaszkodik, mint például, hogy Vietnam sike­res harca visszatükrözi a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokat, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti felszabadítás erőinek világméretekben nö­vekvő hatalmát. Minél erő­sebb a nemzetközi kommu­nista mozgalom és az összes antiimperialista erő egysége és összeforrotlsága a közös ellenség, az imperializmus el­leni harcban, annál nagyob­bak sikerei. KÜLÖN FIGYELMET ÉR DEMEL, hogy a tanácskozá­son részt vétt csaknem vala­mennyi párt a Vietnamnak nyújtott segítség kérdésében is — akár csak más kérdé­sekben — kiemelte a Szov­jetuniónak, mint a haladásért vívott hafő támaszának fértd­kívül fontos szerepét. „A szo­cialista országok, elsősorban a Szovjetunió, de a világ minden békeszeuető népének hatalmas támogatásával a vietnami nép megmutatta az Egyesült Államoknak, az im­perializmus e leghatalmasabb erejének, hogy hatalma nem korlátlan”, — hangoztatta a dokumentum. Ebben a szellemben beszél tek a kérdésről a pártok kép­viselői, beleágyazva a vietna­mi nép harcát az antiimperi­alista erők egységtörekvései­nek problematikájába. „Ez a háború egyben az egész vi­lág békéje elleni támadás is, — jelentette ki az MSZMP küldöttsége nevében Kádár János elvtára. — A vietnami nép hősiességgel és nagy ál­dozatkészséggel vívja sike­res harcát nemzeti szabadsá­gáért, önrendelkezési jogáért, élvezi a világ haladó erőinek és minden tisztességes embe­rének rokonszenvét, támoga­tását. Helyeseljük, hogy ér­tekezletünk külön dokumen­tumban nyilvánítja ki szoli daritásunkat Vietnam népé­vel, s határozottan szól arról, hogy a jövőben is megadunk minden segítséget igazságos harcához a végső győzelem ig”. A külön dokumentum ál­lást foglalt a DNFF tízpontos javaslata mellett, amelyet a vietnami béke helyreállításá­hoz való nagy hozzájárulás ként méltatott. Megfogalmaz­ta a tanácskozás fő követelé­séit, amelyek között a leglé­nyegesebb az, hogy „az Egye» sült Államoknak haladékta­lanul abba kell hagynia ag- ressziós cselekményeit Viet­namban, teljesen és feltétel nélkül ki kell vonnia haderő­it és csatlósainak haderőit Dél-Vietnamból”. Amikor híre érkezett, hogy létrejött a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormánya, az éppen elnök­lő ceyloni küldött előterjesz­tésére azonnal táviratot fo­gadtak el a delegációk, amelyben ezt az eseményt a vietnami nép hősies felszaba­dító harca új, fontos sikeré­nek nyilvánították. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK nemzet* közi tanácskozása teljes ha­tározottsággal kijelentette, hogy a vietnami problémát csakis a vietnami nép alap­vető nemzeti jogainak bizto­sítósával lehet igazságosan megoldani. Az egyhangúlag elfogadott nyilatkozat szavai szerint: „A nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom, híven a proletár internacio­nalizmus elveihez, a testvéri szolidaritás szellemében a jö­vőben is megadja a vietnami népnek a szükséges segítsé­get mindaddig, amíf igazsá­gos ügye véglegesen győze­delmeskedik”. A kommunis­ta és munkáspártok ezzel je­lentősen hozzájárulnak az egyetemes béke, a szabadság és a szocializmus ügyéhez. Sz. L. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom