Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

'% oldal '' ’ ' * REt ün'-MAGYAftOfÉSZAO ftä auguszfm fí ? Korunk mezőgazdasága ............. ..... ................................ » ELDŐLI A VITA Nyár végi lucernatelepítés: nagyobb szénatermés örvendetes jelenség, hogy e mezőgazdasági nagyüzemek egyre jobban felkarolják a lucernatermesztést. Jelenleg még messze tartunk á szak­könyvek által arányosnak ítélt 20 százalék vetésterület­től, de az 5—6 százalékos holtpontról az utóbbi észtén- dobén mégis elmozdultunk. Vitathatatlan tény, hogy egy­ségnyi területről a lucerna szolgáltatja a legtöbb fehér­jét és a neki megfelelő tala- jón mély gyökérzeténél fog­va termésbiztonsága is a leg­nagyobb. Közismert talaj­gazdagító hatásán kívül, je­lentős előnye, hogy termesz­téséhez kevesebb vonóerő szükséges. Sokrétű felhasz­nálása lehetővé teszi, hogy szénaként, lisztként, zöldta­karmányként, vagy akár le­geltetés formájában takar- mányozható. A lucerna gyors területi felfejlesztésével valamennyi szakember egyetért. A vita inkább a telepítés módjában merül fel. Kevesebb a gyom A legnagyobb véleményel­térés a telepítés idejének megválasztásában mutatko­zik. A szakemberek nagyobb hányada csak a tavaszi te­lepítést tartja megfelelőnek. Csak kisebb hányad mer ki­állni a nyár végi telepítés vé­delmére. Ez a véleménykü­lönbség a gyakorlatban úgy érvényesül, hogy a vetésterü­letnek 80 százalékán tavasz- szal és 20 százalékán nyár végén tekvtenek lucernát. Pedig a helyes vetésarány pontosan fordítottja lenne a jelenleginek. Közismert, hogy a sikerült nyár végi telepítés­gyomok előretörésének jelen­tős előnyt biztosít a lucer­nával szemben. A kalászos elővetemények már kockázatossá tehetik a nyár végi telepítés sikerét. A kockázat csökkentése érde­kében a kalászosok lekerülte után a talajt sekély művelés­sel lezárjuk, majd hamaro­san a vetőszántást és vele együtt a vetést megelőző tö­mörítő és simító talajmunká­kat is elvégezzük. A vetésig a gyomok irtására és a talaj- felszín porhanyítására ismé­telten csak sekély talaj mun­kákat alkalmazunk. A vetésig így módunk van a kelő gyo­mokat kiirtani, anélkül, hogy újabbakat hoznánk fel tala­junk mélyebb rétegeiből. A vetéselőkészítés és vetés kö­zötti időszakban a gyomok irtására eredményesen hasz­nálhatjuk a Gramaxont, amelyből katasztrális holdan­ként 2 litert permetezünk ki 300 liter vízzel. Nagy adagú műtrágyázás-evői jüi./OS2 É A tápanyag biztosításának legoptimálisabb módja, ami­kor a lucerna előveteménye alá istállótrágyát adunk. Azonban az „állatszegény” és „trágyaigényes” gazdaságok­ban sok esetben nem jut szerves trágya még az elő­vetemény alá sem. Ilyenkor fokozottabb mértékben lép előtérbe a termésátlagok emelésének legkönnyebben elérhető módja a nagy adagú műtrágyázás alkalmazása. Az összehangolt műtrágyázással a termésátlagok 40—60 szá­zalékkal emelhetők. A mű­trágyák közül a lucernánál a foszforműtrágyázás érvénye- sül a legnagyobb hatásfokkal. Sorrendben utána a káli- és nitrogén műtrágyázás követ­kezik. A használandó műtrágyák fajtáját, illetve ezek mennyi­ségét mindenkor a talaj táp- anyagszolgáltató képessége és. az adagolt szerves trágya mennyisége határozza meg. Általánosságban mégis leszö­gezhetjük, hogy nitrogén mű­trágya használata csak a kezdeti fejlődés elősegítésére okszerű. Éppen ezért a nitro­gén műtrágyát vetés előtt se­kélyen bemunkálva, vagy ve­tés után használjuk a talaj tápanyagellátottságától füg­gően 20—30 kilogramm ka­tasztrális holdanként nitro­gén hatóanyag mennyiségben. A fpszforműtrágya adago­landó mennyiségét természe­tesen befolyásolja a talaj termékenysége, és a koráb­ban használt műtrágya meny- nyisége. Általánosságban 6—8 má­zsa szuperfoszfát alapműtrá­gyaként történő kiszórása és középmélyen történő bedol­gozása indokolt. A lucerna káliumigényét a talaj káliumtartalma, továb­bá az egyéb adagolt műtrá­gyák mennyisége szabja meg. Általánosságban a telepítés plőtt a foszfortrágyákkal együtt 3—4 mázsa 40 százalé­kos kálisó kiszórása látszik célszerűnek. A termőképesség — fajtakérdés A telepítéshez feltétlenül nemesített lucernafajtát használjunk, amelynek ter­mőképessége 15—20 száza- lékkai nagyobb a kereskedel­mi fajtáknál. Jelenleg vala­mennyi magyar nemesített fajtából rendelkezésre áll a szükséges vetőmagmennyiség. A magyar fajták közül Szabolcs-Szatmár megyében a kisvárdai lucemafajtát java­soljuk termesztésre, amely kiváló alkalmazkodóképessé­génél fogva egyaránt jó ered­ménnyel termeszthető a gyengébb homok- és jó mi­nőségű vályog-, illetve agyag­talajokon. Sikeres nyár végi telepítés­sel, megfelelő fajtával, és nagy adagú műtrágyázással jelenlegi termésátlagainkat szinte megduplázhatjuk. Dr. Vágó Mihály, a Nyírségi Mg. Kísérleti Intézet tudományos munkatársa Á horpácsi kétsoros sztár lett A növénynemesítésben is előfordul, ami különben az életben is eseményszámba megy: sztár lesz abból, akinek sikeréről már tulajdonképpen lemondtak. Ez történt egy őszi árpafajtával, az úgyne­vezett horpácsi kétsorossal, amelyet először 1949—50-ben vizsgáltak tudományos ala­possággal. A sopronhorpácsi kutatóintézetben akkoriban még kevesebbet termett, mint a favorit, a ,.Lédeci Béta”. Egy szovjet küldöttség érdek­lődését azonban felkeltette a sűrű állományú gabonaféle. A Szovjetunióban újabb kísér­leteket indítottak ezzel a faj- Iával. A baráti országok ku­tatói raj onír ózták, elszaporí­tották a vetőmagot, amelyből mintaképpen két kilót kaptak ismét a magyar szakemberek. A szaporítás első terméséből 1963-ban a sopronhorpácsi intézet ismét kisebb vet 5- magkészletet vett át és újra próbára fo"ta a fajtát. A vizsgálat során a horpá­csi kétsoros őszi árpa szá­mos értékes tulajdon; ágát bi­zonyította be és a fajták kö­zött első számú esélyes lett. Olyan vetélytársakat utasí­tott maga mögé. mint a Do­mine, a Herfódia és az At­lasz. A hároméves országos faj- ta-összehasonlitó kísérteiben a horpácsi típus adta a leg­több szem- és szalmatermést. Télállósága megfelelő, a kü­lönféle növényi betegséggel szemben ellen állóbbnak bi- zonyult és külön előnye, hogy géppel jól betakarítható. A magyar mezőgazdaságban fel- használása gvorsan téried az idei aratásnál már sztár lett a növény, amelvrő1 egy ideig nem sokat tartottak. Uj könyvek spargatermesztés Egy mezőgazdasági szak- ember szerint napjainkat a hazai spárgatermesztés fel­lendülése jellemzi. A terme­lőszövetkezetek és állami gaz­daságok, de a háztáji gazda- ságok is felismerték, hogy milyen nagy lehetőségek rej­lenek a spárgatermesztésben. Sajnos ugyanekkor azt is ta­pasztalhatták a termesztők, hogy ez csak akkor kifizetődő és hasznos munka, ha érte­nek hozzá. Különben a le­szedett spárga a termelő nya­kán marad. A jó termesztési technoló­giáról most könyvet jelente­tett meg a Mezőgazdasági Kiadó. Dávid Sándor és dr. Kóródi László részletesen elemzi a spárga különleges növénytani tulajdonságait, közli a magoncnevelést, a te­lepítés feltételeit, s hasznos útmutatásokkal sok értékes tanácsot ad a hajtatásról, sze­désről, tartósításról A könyv még azokat az ételeket is fel­sorolja, amelyek spárgából készíthetők, s ehhez kitűnő recepttel szolgál. ÜZEMI GYÜMÖLCSÖSÖK NÖVÉNYVÉDELME A korszerű növénytermesz» tésben ma már nem problé­ma a kártevők elleni véde­kezés. Hiszen napjainkban tu­catjával jelennek meg a kür lönbözó növényvédőszerek.. Csak az a kérdés, melyiket válassza a termelő? Melyik lesz jobb, gazdaságosabb, ha­tásosabb? Ebben segít eliga- zodni Jenser Gábor új köny­ve. amelyet a Mező­gazdasági Kiadó jelentetett meg. A hasznos munka az üzemi gyümölcsösök növény- védelméről, azok problémád ról szól és olyan sokrétű, hogy a gyakorlati termesztő ugyanúgy felhasználhatja, mint a kutató. A mű három fejezetből áll. Az elsőben az üzemi alma- és csonthéjas gyümölcsösök­ben előforduló legfontosabb betegségeket és a kártevőket ismerteti, valamint a védeke­zés legjobban bevált módsze­reit. A második fejezet. az előző fejezetben felsorolt gyümölcsfajok egész évi üze­mi védekezési és permetezési programját tartalmazza. A harmadik fejezetben a nö­vényvédőszerekről nyújt át­tekintést. ben a gyomok elnyomó ha­tása közel sem érvényesül olyan károsítóan, mint ta­vasszal. Ugyanis a lucernával együtt kikelő gyomok — a repcsényretek kivételével — nem jelentenek komoly ve­szélyt az ősz folyamán, mert a lucernát nem növik túl és a tél folyamán elfagynak. Az ősszel megerősödött sűrű ve­tésű lucerna a tavasszal kelő gyomokat teljesen elnyomja és gyomtalan növényállo­mányt biztosít, amelynek már első növedékéről vegy­szeres gyomirtás nélkül gyommentes szénát takarít­hatunk be, illetve magot is foghatunk. Mindezek hatásá­ra az első éves nyár végi tele­pítésű lucerna közel annyi szénát terem, mint a tavaszi telepítésű a második évben. Nem lekicsinylendő az az előny sem, hogy a nyár végi telepítés a későbbi években is nagyobb szénatermést produkál, mint az első évben elgyomosodott és kiritkult tavaszi telepítés a későbbi években. Fontos az előveleniény A sikeres nyár végi telepítés érdekében elsősorban az is- tállótrágyázott, korán lekerü­lő elővetemények a legmeg­felelőbbek, amelyek a lucer­na kezdeti fejlődéséhez az optimális tápanyagigényt és a talajnedvességet biztosítani tudják. A tápanyagban sze­gény és száraz talajállapot a ÍGY TERMELTEK 25 mázsa búzát Egy agrárklub tapasztalatcseréjéről AGRÄRKLUB ALAKULT Tiszalökön 118 taggal. Az el­ső rendezvényük a tiszalöki járás búzatermesztésével, a termesztés időszerű kérdései­vel foglalkozott egy tapaszta­latcsere keretében. A prog­ram megválasztásának ak­tualitását indokolja, hogy a járás Szabolcs-Szatmár me­gye legnagyobb búzatermő területe, a járás termelőszö­vetkezetei évről évre növelik a búzatermő területet és fo­kozatosan javul a termésát­lag. 1964-ben a termelőszö­vetkezetek 8687 holdról 11,8 mázsás búza átlagtermést ta­karítottak be. Idén 9898 hold átlagtermése (becsült) 15 má­zsán felül van. A Tiszalöki Állami Gazdaság (volt tisza- vasvári gazdaság), a termelő- szövetkezetek eredményét minden évben meghaladta. Általában 600 holdon termel­nek búzát, s az idei átlag­termés 25,1 mázsa volt. Mi a titka a magas hozamnak? Er­ről beszélt Nánássy Pál, az állami gazdaság főagronómu- sa a tapasztalatcsere résztve­vőinek. AZ IDEI MAGAS TÉR MÉS történeti háttere, hogy 1966-ig a gazdaság heterogén területen vegyes állományú búzát termelt. 1950-ben csu­pán 6,8 mázsás átlagtermést értek el. A bűvös 10 mázsa fölé 1957-ben jutottak, s re­kordot először 1964-ben pro­dukáltak, amikor az orszá­gos átlag 10,7, a gazdaság át­laga 16,2 mázsa búzatermés volt. Az átlagtermések gyors, rohamos növekedésének az első időszakban leginkább csak a korszerűbb agrotech­nikai eljárások alkalmazása szolgált alapul. 1966-ban vi­szont áttértek az intenzív búzafajták termesztésére. Az első év 21, a második 19,7 mázsás átlagterméssel fizetett. 1968-ban már 24,4 mázsát, idén pedig 25,1 mázsa átlag­termést takarítottak be. Tavaly a gazdaság fele-fe­le arányban Bezosztája és Mironovszkája búzát vetett. (A Mironovszkája búzát álta­lában alacsony fekvésű réti talajba). A fajta kétségtele­nül döntő jelentőségű, de a magas termésátlag eléréséhez önmagában nem elegendő. A helyes agrotechnikai eljárá­sok alkalmazása továbbra is meghatározó tényező. Az eredményes búzatermesztés feltételeit már az elővetemé- nyekkel meg kell teremteni. A búza jó előveteménye a pillangós növények, lucerne, vöröshere, az egynyári szálas takarmányok, a silókukorica. Ezeknek a korai betakarítá­sa lehetővé teszi, hogy a gaz­daságok a talajmunkát július végén, augusztus elején elvé­gezhessék. Az állami gazda­ság például a jövő évi gabo­na előveteményeként babot, borsót, silókukoricát és má­kot termelt 340 holdon. Föl­szántottak ezenkívül 170 hold vörösherét, búzát búza után 100 holdon vetnek. A BŰZ A SIKERES TER­MESZTÉSE a talaj munkától is függ. A talajmunkát a leg­szigorúbb technológiai fegye­lem megtartásával kell vé­gezni. Szabolcs-Szatmár me­gyében ennek azért is külö­nös jelenősége van, mert ál­talában nyáron kevés a csa­padék, s a talajnedvességet csak gondos talajműveléssel lehet megtartani, illetve biz­tosítani. Éppen ezért a szán­tást, disztilerezést, vagy tár­csázást minden esetben kö­vesse a boronás, vagy henge­res talajlezárás. így nemcsak a talajnedvesség őrizhető meg, de jó magágy is képző­dik. A búza csakis akkor há­lálja meg a talajmunkát, ha jól előkészített aprómorzsás, ülepedett, zárt magágyba ke­rül. (Ez különben a gépi ara­tás feltétele is, mert kom­bájnnal sikeres munkát csak egyenletes talajon lehet vé­gezni). Kérdéses, hogy szántást, vagy egyéb talajművelést hol kell végezni. Ennek elbí­41 rálása táblánként történjék­Csak a táblánkénti elbírálás alapján lehet meghatározni, hogy mély vagy sekély le­gyen a talajművelés. A mély­ség különben függ az előve- teménytől, a gyomosságtól, a talajnedvességtől és még szá­mos tényezőtől. A táblán­kénti elbírálás a jó termés biztosítása mellett költség­megtakarító tényező is. Mert a helyes elbírálás szükségte­len munkavégzésnek veszi elejét. A Tiszalöki Állami Gazdaság általában 20—25 centiméter mélységű szántást végez, de sok helyütt elég a disztiíerezés vagy tárcsázás. A BŰZATERMESZTÉS alapvető része a talajerő­visszapótlás. Az már nem vi­tatott, hogy magas termést csakis nagy adagú műtrágyá­zással lehet elérni. A Tisza­löki Állami Gazdaság a ko­rábbi két és fél, hárommá­zsás vegyes műtrágya fel- használása után ebben na­gyot lépett előre. Ma már az eiőveteménytől függően 7—10 mázsa vegyes műtrágyát hasz­nálnak feí. Az adagolásnál szigorúan betartják, hogy a káli, foszfor ősszel a legmé­lyebb műveléssel kerüljön a talajba. A nitrogén 50 száza­lékát alaptrágyázásként szin­tén ősszel adagolják. A nitro­gén másik 50 százaléka meg­osztva január 15 és 30 között a vegyszeres permetezéssel egyidőben történik. A fejtrá­gyázásra akkor kerül sor, amikor 0 Celsius-fokon már megindul a vegetáció, de a baktériumaiét szünetel, így a búza „éhezik”. Nem egyöntetű a vélemény vetésidő megválasztásával apcsolatban Ennek ellenére a vetési idő megválasztását szigorúan kell venni. Me­gyénk viszonyait és körül­ményeit figyelembe véve a legoptimálisabb vetésidő ok­tóber 1 és 15 között van. A vetés mélysége a termést il­letően rendkívül döntő. Ki* vánatos, hogy a magot öt centiméter mélyen ülepedett állapotú talajba vessük. Ez­zel részben annak is elejét vesszük, hogy a téli felfa­gyással nagyobb területek kipusztuljanak. A vetőmag­mennyiség meghatározása ma már nem kilogrammhoz kö- tött. A csiraképesség, az úgy­nevezett használati érték az, amely a vetőmagfelhaszná­lásnál útmutatóul szolgálhat. A Tiszalöki Állami Gazdaság 95—96 százalékos csiraképes­ségű Bezosztája búzából 165 kilogrammot, Mironovszkája búzából 140—145 kilogram­mot vet holdanként. Szükséges még felhívni arra a figyelmet, hogy a növény- védelmet, függetlenül attól, hogy négyzetméterenként mennyi gyom található, kate­gorikusan el kell végezni. A gyomosodás, erre az idei év vo)t a legjobb példa, bármi­kor okozhat tetemes károkat. Az öntözés még nem annyira elterjedt, mint egyéb növé­nyeknél. Igaz az öntözővíz drága, de termésfokozó hatá­sa nagy. Az öntözéssel több mázsás pluszt lehet elérni. A TISZALÖKI TAPASZ­TALATCSERE úgy gondol­juk nem csupán a járás szakembereinek, de megyénk valamennyi búzatermesztés­sel foglalkozó szakemberének nyújtott, illetve nyújt segéd­kezet a jobb termések elérésé­hez. A magas átlagtermések elérésében a véletleneknek nincs, vagy csak elenyészően van szerepük. Több búzát csakis akkor termelhetünk, ha a tudomány és tapaszta­lat együtt szolgálja a term* lést S. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom