Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

f§§9. aagusztus Ä. RELET-MAGYARORSZAO * »lééi Forint, vagy hivatástudat ? Közismert volt valamikor a mondás: kis pénz, kis fő­éi, aminek a logikus ellen­párja. nagy pénz, nagy foci. He hol van ez ma már!? Legalábbis, ami a focit il­leti .. Ez alkalommal azonban Bem a magyar labdarúgás dicsőségét és hanyatlását kí­vánjuk elemezni, hanem azt a szemléletet, amelynek ez a kijelentés tükrözője volt. Ez ugyanis nemcsak az egykori futball egykori képviselőinek egyikére, másikára volt jel­lemző, hanem némiképpen beszivárgott mindennapjaink munkáséletébe ts, alapjában véve, nem egészen törvény­telenül. Mert teljesen helyt­álló az a szemlélet, amely a szocializmus építésének mos­tani időszakában azt vallja: aki többet, jobbat nyújt a társadalomnak, az többet is kapjon érte, jobb megélhetés- ben legyen része. Nagyobb ellenszolgáltatást érdemel a magasabban kvalifikált mun­ka, vagy a többletmunka, a színvonalasabb munkatelje­sítmény. Ha ma még napi életünkben nem minden te­rületen és nem is mindig érvényesül, sajnos, ez ilyen egyértelműen, a fejlődésnek akkor is ebbe az irányba kell haladnia. Hol van tehát a probléma? Egyrészt ennek a helyes szemléletnek nem egyszer be­tű szerinti, gépies, majdhogy- «iem cinikus felfogásában, másrészt a munkateljesít­ményt, a jutalmazásokat el­bírálóknak esetenként vala­miféle indokolatlan lebecsü­lő, néhol megvető szemléle­tében. Az előbbinél valójában csak sorrendű kérdésről van' szó. Vagyis előbb kell a jó munkát teljesíteni és csak aztán lehet a markunkat tar­tani — ha nagyon leegysze­rűsítve akarnék fogalmazni. Természetes dolog ugyanis, hogy mindannyian — mint mondani szokás — a piacról élünk, vagyis fizetésért dol­gozunk. A munka társadal­mában csak a munka lehet a megélhetés alapja. De le­het-e annak a munkának kellő becsülete, amelyet egyesegyedül csak ezért vé­geznek? Amelynél a munka szeretete, az elért eredmé­nyek feletti öröm csupán va­lamiféle sokadrangú ténye­zőként jelentkeznek? Ahol a hivatástudat csak mellékes körülmény, ha egyáltalán még létezik? Ahol ez a szemlélet válik uralkodóvá, ott jogosan vetődik fel a kérdés: lehet-e még egyálta­Amióta táncdalfesztivál lé­tezik, minden évben írok ró la, illetve írunk róla, mert a táncdalfesztiválról minden tollfcrgató egyénnek írnia kell. A tudósítónak tudósítást, a kritikusnak kritikát, a hu­moristának szatírát. íratlan törvény ez! Az idén azonban elhatároz­tam, hogy szabotálom a ne­mes ügyet. Áramtalanitottam a tévékészülékemet (igen, ez a helyes kifejezés!), kicsapat­tam a biztosítékot, hogy a kí­sértés ne sodorhasson meg gondolatlan cselekedetre. lm sikerült rendesen aívd­Ián hivatásszeretetröl be­szélni? A mi társadalmunk­ban minden körülmények között elsőnek és legfonto­sabbnak a munkaszeretetnek kell lennie, annak a tudat­nak, hogy az én munkámra számítanak, azt fontosnak tartják mások is; munkámra szüksége van a közösségnek, amely azután megfelelő for­mában és mértékben gondos­kodik honorálásomról is. Ma már kissé elkoptatott kifejezésnek látszik z öntu­dat. Elkoptattál: azok az évek, amikor „zt rz egyéb­ként olyan tartalmas, nemes fogalmat gyakran takarónak használták és unos-untalan csak erre apelláltak. De ne hagyjuk mégsem, hogy rossz ízt kölcsönözzenek neki olyanok, akik cinikusan, a szocialista gondolkodásmód­tól idegen ridegséggel hasz­nálják, tréfálkoznak vele. Ma is meg kell lennie az öntu­dat rangjának, értelmének, becsületének, amely minde­nekelőtt a hivatástudatban, a hivatásszeretetben jelentke­zik. Akinél ez nincs meg, annak csak tartalmatlan ro­bot a munka és nem csoda, ha soha nem is elégedett vele. Az érem másik oldala azonban a vezetőké. Azoké, akiknek kötelességük ponto­san tudni, értékelni, hogy a vezetésükre bízott emberek hogyan látják el napi fel­adataikat. Mert néha a tes- sék-lássék eredmények talán tetszetősebbek, de az igazi hasznot, az igazán tartós eredményt mindig a szakér­telemmel párosult, odaadással teljesített munka produkálja. Nem minden munkahelyen van rá mód, hogy ezt nor­A balsai Petőfi Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet a rakamazi úttörőtáborban le­vő 45 lengyel úttörőt veze­tőikkel együtt meghívta, lá­togassák meg a szövetkeze­tét. A fogadtatás a központi iskola udvarán volt, közös zászlófelvonás közben ma­gyar és lengyel dalokat éne­keltek. A balsai úttörők vi­rággal köszöntötték, majd a termelőszövetkezet elnöké­nek üdvözlő szavai után meghívták tsz-látogatásra a vendégeket. Nagy érdeklődéssel szem­lélték a termelőszövetkezet majorját. Megtekintették a nőm, másnap normális vér­nyomással és pulzusszámmal, frissen ébredtem. Sőt. kacag­tam, amikor vasáru/ap dél­előtt két szomszédom a lép- csöházban hajba kapott azon, hogy Pogácsa Leónak, vagy Kraplicsák Angélának volt-e íobb hangja, szebb ruhája. Mint a szomszédok párbeszé­déből kiviláglott: Pogácsa pizsamában nyelte le a mik­rofont, s anélkül, hogy ádám­csutkáján elváltozást lehetett volna észlelni. Viszont Angé- lácska derékig érő hálóing­ben szökdécselt és csupán imitálta az éneklést, mert — mint lakótársam beavatotton közölte — a leányzó kétszer­mákkal, számokban kifejez­hető teljesítményekkel mér­jék. Mindenütt megvan vi­szont a lehetőség arra, hogy a vezetők megtalálják az eredményes munka jutalma­zására az anyagi ösztönzés legalkalmasabb módját és kereteit. Nem kevés ma még a vita, az elégedetlenség a munka­helyeken ezek miatt. A min­denütt alkalmazható valóban pontos mércét nehéz megta­lálni; a nagyobb baj az, ha a vezetők nem is akarják ezt teljes szívvel. Tudunk olyan esetről, hogy a dolgo- zók jutalmazására, ösztönzé­sére szánt összeg jelentős ré­szét megtakarították és az üzem más céljaira fordítót- ták. Az ilyen intézkedés nemcsak jogtalan, ami ellen a pártszervezetnek és a szak- szervezetnek egyaránt fel kell emelnie a szavát, hanem ká­rosan befolyásolja a munka­morált is. Persze, ennek el­lenkezője sem ritka még, amikor a vezetők kellő mér­legelés nélkül osztják szét a pénzt, a jutalmakat olyankor is, amikor nincs mögötte megfelelő érdemi teljesítés. Ilyenkor jogos ellenérzéseket váltanak ki a tisztességgel, áldozatosan dolgozók között, akik igazságtalannak érzik a pénzherdálást. Látszólag nem egyszerű te­hát az anyagi megbecsülés, a fokozott jutalmazás és a hi­vatástudat, a hivatásszeretet egybehangolása. Pedig nem is olyan bonyolultak az ösz- szefüggések. Az összefüggés ugyanis nem úgy áll, hogy hivatástudat, vagy forint, ha­nem így: hivatástudat és fo­rint L/ Z. Tisza jobb partját és az ott lévő öntözött legelőt és a szórófejes locsolást. Kölcsönös barátság szüle­tett a lengyel fiatalok és a balsai úttörők között, amely­nek lesz még folytatása. A barátsági nap este 8 órakor ért véget a tsz központjában rendezett közös vendéglá­tással. A lengyel gyerekek Poznan városának albumával ajándékozták meg a szövet­kezetei. A szövetkezet elnö­ke a tsz által készített ková­csolt gyertyatartókat ajándé­kozott a vendégeknek. Brevák Béla vb. elnök sültet vacsorázott, aminek következtében bájosan csuk­lóit. Ennyit tudtam meg a tánc- dalfesztiválról. Sajnos, töb­bet nem. Igen, sajnos! Ugyan­is a „Kefekötö" című lap szerkesztőségében, ahol dol­gozom, hétfőn elém tettek 20 képet azzal, hogy készítsek hozzájuk aláírásokat és nép­szerű ismertetőt. A húsz k\ egy-egy táncdalénekest áb­rázolt. név nélkül. (Mintha ez is a versenyszabályhoz tartoz­na.) Mit csináljak? Mondom a főszerkesztőmnek: elnézést, de egyik sem Edison vagy Mária Terézia, azokat felis­merném. A főnököm azonban kijelentette, hogy őt ez nem érdekli. Lapzártáig intézzem el a képaláírásokat, mert az olvasóközönség zabáim fogja Olvasónk írja; Lengyel fiatalok Balsán BUMERÁNG ÜJ SZAKKÖZÉPISKOLA. Az utolsó simításokat végzik az építők a nyíregyházi Krúdy Gyula utcán épülő szakközépiskolán. Az új középiskola szeptemberben nyitja meg kapuit. Hammel József felv. „Nem válnék meg tőle kétszázezerért.. Látogatóban Simonéknál Szilvájáról, diójáról ismert a Szamos menti falu: Panyo- la. — Meg a lakosság szorgal­máról — egészíti ki az előze­tes imeretséget Surányi Amália tanácsi vb-elnök. — Legalább 70 százaléka új, vagy korszerűre újított a há­zainknak. De az sem nyugszik, aki eddig elmaradt ebben. Mióta a fsz-ben vannak Szívesen vállalkozik elkí­sérni olyan helyre, ahol a régi helyén új ház van. Tóvég utca 43. Tömblakás, sátortetővel, hátul meghosszabbított mel­léképülettel. Simon Istváné- ké. A háziasszony ebédet készít a férjének, aki a tsz fogatosa. Már megjárta ma a kisari határrészt egy szekér téli ir­tásfáért. Büntetésnek beillő meleg van a nyári konyhában. Si­monná: „Alig várom már, hogy megvehessük a gáztűz­helyet. Pocsék ez a nyári tü­zelés.” Legalább fél tucat lépcső vezet az új lakásba. A két ol­dalról üvegezett verandán, a csupa gyümölcsfás kiskert­ből előjött a házigazda. — Azóta csináltunk itt mindent, mióta a tsz-ben va­gyunk. Hatvan óta. Addig... mindig jött közbe valami... Simonná: „Huszonnégy éve kerültem ide Voltunk már egyrakáson tán húszán is. A az újságot, ha benne lesz Krap­licsák és tizenkilenc társa. Végül is, nem volt mit ten­nem, elmentem az Országos Nyilvántartóba és hosszas keresgélés után sikerült azo­nosítani a húsz egyént. Meg­tudtam nevüket, iskolai vég­zettségüket, életkorukat, stb. A képekről azután már — kicsit jobban odafigyelve — megállapíthattam, hogy me­lyik fiú. melyik lány. Azt pedig játszi könnyedséggel agnosztáltarn, hogy közülük kik elvált szülők gyermekei: azok, akik lenyelték a mik­rofont, vagy nyakukra csa­varták a mikrofonkábelt. Meg is értem lelki óságukat... A bumeráng célba ért. Akar­va. akaratlanul megint csak írnom kellett a táncdalfeszti- válvól. V. Gy. kicsi, szűk házban. Mentem arra le az udvaron, férjem utánam szólt: vigyázzak. Né­ha olyan sár volt, majd el­nyelt bennünket. Most meg lebetonoztuk a járás helyét a ház végéig. .” Formás vessző karosszékek­ben ülünk. A hozzá tartozó kanapéval, asztallal együtt legalább ezer forintot kellett értük adni, — De még valamit — mondja az asszony. —■ Szé­gyen, nem szégyen, mikor az első fiúnk, a Pista született, valósággal bezártuk az ajtót a vendégek előtt. Nem tud­tuk mire ültetni őket... Azóta külön háza van a férjem há­rom testvérének is. A terv: egy kocsi — Mennyibe van az épí­tés? — Ha adni kellene, nem válnék meg érte 200 ezerért... Sokba került, de megvan. Azt hiszem, ha adnánk, két kéz­zel nyúlna érte a tanács. Akár orvosi lakásnak is... Azután ömlik a szó. Mond­ják, hogy azelőtt a kis ma­gukét, meg feles, harmados földet gürcöltek, minden igyekezetük arra irányult: föld, föld, föld. De más is ezt tette. Szüntelen marako­dás. irigykedés. Meg állandó rohanás. Kérdezem a gyerekeket. A nagyobbik, István már ka­tonaviselt. Gépkocsivezető. Zoltán ipari tanuló, lakatos szakmát választott. Simon István arról beszél, hogy a Nagy fontosságú vizsgálatot folytat a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. A fehér- gyarmati, mátészalkai, nagy- kállói, nyírbátori és vásáros- naményi járási NEB-ek rész­vételével a termelőszövetke­zet közös vagyonvédelmi helyzetét vizsgálják a népi ellenőrök. Az öt járás több, mint harminc termelőszövetkezeté­ben gyűjtik a tapasztalatokat. A pénzgazdálkodásról, a pénzeszközök őrzéséről és ka­nagyobbik fiúnak egy gépko- csit szeretnének venni. — Pár hete kaptam pénzt egy bikáért. Egy másik még megvan. Jó pénzt ér a tehén is. Sertés, a kocával, tizenhá­rom... A tsz ugyancsak meg­adja a kereseti lehetőséget. Hosszú lenne felsorolni Azzal tér vissza a háziasa* szony, nézzünk talán szét a házban is. A köves verandá­ról maga nyitja ki az aj­tót az egyik utcai nagyszo­bába. Összeszámolom a belső he­lyiségeket. Hat, A berende­zésről hosszú lenne leírni mindent. Helyette legyen Su­rányi Amália vb-elnöknő vé­leménye — aki ugyancsak első látogató ilyen minőség­ben : „Életemre mondom, nem lehet különb a megyei tanácselnök háza sem”. A háziak szerint csak egy ut­cai ablak, a redőnnyel együtt cirka 2500—2600 forintba ke­rült. Én pedig csak ezeket a szavakat jegyeztem fel: ké­nyelem, rend, tisztaság, cél­szerűség. És villamos háztartási cik­kek. Mikor elköszönünk, a kis­kapuban megállít bennünket Simonné. Négy piros csíkos almát nyújt felénk. Fogadjuk el. Nyári. S hozzáteszi: saj­nos, ilyenkor még nem kínál­hat bennünket érett szilvá­val. — Különben, akár másho­vá is mehetnek még. Vannak hozzánk hasonlók szép szám­mal. Asztalos Bálint zeléséről, a készletek, termelé­si eszközök állagmegóvásáról készítik elsősorban megálla­pításaikat. De ellenőrzik a bizonylati rend, a fegyelem és a belső ellenőrzés helyze­tét, valamint a munkabér-el­számolások terén kialakult gyakorlatot is. A nagy jelentőségű vizsgá­lat befejezése után a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elkészíti javaslatait, melyeket többek között eljuttat az ér­dekelt termelőszövetkezetek­hez is. Á tsz-ek közös vagyonvédelmét vizsgálja a megyei INEB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom