Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

to. of (faj KRLET-MAGYARORSZAC - VASÁRNAPI MELLEKÉPP I9Ä9. augusztus SI.’ DÖNTÉS ELŐTT — Beadhatom a mattot, igazgató kartárs? (Zsoldos Sándor rajza) ÍRÓFELESÉG — Ki az a szőke dáma a fejed fölött?! (A Polish Weekly karikatúrája) GYORS KISZOLGÁLÁS 4 Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES kőműves és építőipari «szakmunkásokat«, valamint xubikos és segédmunkásokat kezes és munkásszállás biztosítva A vállalat 1967-ben p. 1968-ban egy hónap nyereségrészesedési fizetett JÚLIUS l-TÖL 5 NAPOS MUNKAHÉTBEN DOLGOZUNK Jelentkezés á vállalat munkaerőgazdálkodásán Debrecen, Kálvin tér 11. (D. 57325) Kürti András: Szertartás — Hát akkor elkészült — megelégedetten dörzsölte a kis község régi tanácselnöke a kezét, és úgy nézett a nép­front. helyi elnökére, aki ci­vilben a helybeli szövetke­zet magtárosi tisztét is ellát­ta, mintha a világbékét jelen­tette volna be. — Hála annak, aki erőt adott, meg a szövetkezeti bri­gádnak, abban is a Godó Jós­kának — bólintott helyeslő- leg Sándor Péter, a népfront­elnök és magtáros, s töpreng­ve összehúzta a szemöldö­két, nem hagyott-e ki valakit a felsorolásból. Egy pillanat­ra felvillant előtte a szövet­kezet elnökének az arca is, aztán legyintett, van itt az ügyben már két elnök, mi­nek a harmadik. — . . .és felavatjuk? — kér­dezte. — Fel bizony — lelkese­dett a tanácselnök, s rögtön az jutott eszébe, hogy itt most nem más folyik, mint a tanács és a legszélesebb tö­megszervezet kapcsolatának gazdagodó csermelye: a for­rás, az ötlet, a népfront: a meghallgató és kivitelező, a tanács. — Szép, szerény ava­tó ünnepséget tartunk. Ahogy illik. Mégiscsak új létesít­mény ez a mi falunkban. Tár­sadalmi munkából, saját erő­ből készült. Egyetértek, Péter bátyám, a javaslattal — fű- zögette tovább a gondolatot a tanácselnök és cigarettával kínálta a népfront tisztes el­nökét. — Ne kísértsd az istept, de engem se. Egy hete nem do­hányzóm már — sóhajtott fel Sándor Péter, s bütykös ujjait úgy kapta vissza, mint­ha parázshoz ért volna. — Hát aztán miért nem? — kferekre nyílt a tanácsel­nök szeme, aki napolta két csomaggal pöfékelt el, s haj- nalonta falrepedésig köhögte tele a házat. — Az orvos úgy találta, asztma, magas vérnyomás, meszesedés,.. Dohányzás nincs, ha meg akarom érni a tsz-nyugdíjat.., Hát egy hete nem szívom — panaszolta Sándor Péter. — Ne is szívja akkor, — ütött az ujjavai az asztalra az elnök, aztán a dohányzás­ról ismét az avatásra fordí­totta a szót... — És kit hív­junk meg? A járást, az rend­ben van, A megyét is? Eset­leg valami országos embert. Mondjuk a képviselőt? — Az lehet. Ügyse volt itt, csak egyszer azóta, hogy megválasztottuk. És ö mon­daná az avató beszédet?... A tanácselnök akkorát nyelt a füstből, hogy köhögni kezdett. — Az avató beszédet én mondom — mordult egyet dühösen, aztán engedékenyen hozzátette — vagy maga, Pé­ter bátyám... — így tudok beszélni, meg úgy is, ha dühös vagyok, de annyi nép előtt, ünne­pien. .. Beszélj csak te... Ebben maradtak. A pillanatnyi töprengő csendet rémült sóhaj törte meg. — Mi baj? — riadt fel Sándor Péter. — Hát nincs halott. S kér­dés, hogy akkor lesz-e? _ Halott? Minek az? — rémüldözött a népfront elnö­ke. _ Kurta a gondolkodása, népfrontelnök elvtárs... Hát hogyan lehet halottasházat, ravatalozót, amit a falu épí­tett, úgy avatni, hogy nincs benne halott? Sándor Péter csavargatta az orrát bütykös ujjaival, ami nála a legnagyobb fokú gondolkodás jele volt, aztán megszólalt: — Fonák eset, annyi szent, Ha nincs halott, nincs ava­tás? — Nem lehet. Stílustalan! — vágta ki büszkén a leg­főbb érvet az elnök. — És nincs senki... aki ugye... szóval, aki meghal­hat rövidesen? — Amióta orvos vem a községben, alig halnak az emberek. Juli néne tavaly. De ő is a kórházban halt meg. A Pista gyerek, a kon­dás, aki majd a nyakát tör­te, az is ott kódorog már megint a gépek körül. Már­pedig, ha nincs halott, nincs av A is. Ez világos — pislo­gott az ablakon túli világra. _ Te, mi lenne, ha. .. szó­val, mi lenne — törte meg a. csendet kisvártatva Sándor Péter —, ha adnál egy ci­garettát? — Tessék... Azazhogy, nem adok — kapta vissza a zacskót a tanácselnök. — Az orvos mondta, hogy nem do­hányozhat, mert. .. — Na, éppen erről van szó — sóhajtott nagyot, és el­szántan Sándor Péter. — Hát nem érted? A tanácselnök egy pilla­natig értetlenül nézett, az­tán ámulva kér*te bámulni Sándor Pétert : — Maga képes lenne, csak azért, hogy avathassunk? — Az avatásért, de inkább a községért. Tudom, mi a kötelességem, ha a közről van szó. Nincs halott? Hát majd lesz. Adj egy cigaret­tát . . az egész csomagot — nyúlt a Symphoniáért Sán­dor Péter, oly elszántan, mintha méregpohár lenne. — Nem engedem! — kiál­totta vadul a tanácselnök. — Az ilyen embereknek élniük kell! Majd várunk. Egy hóna­pot, egy évet, ha kell tíz évet! Várunk és nem ava­tunk. ße ezt nem engedem. Ezt megtiltom! — húzta ki magát, hogy Sándor Péter szinte összeroskadt elszállt hősi tette lehetőségének a nyomasztó súlya és tekinté­lye alatt __ . . .az avatásra még azóta is várnak, de Sándor Péter azóta sem dohányzik. Mozgó­sítva van a falu: ha netalán látnák füstölögni, azonnal vegyék el tőle a cigarettát, pipát, vagy akár a szivart is. Már az üdülés első napján felfigyeltem rájuk. Mások sem tudták kivonni magukat az idős házaspár viselkedé sének megejtő varázsa alól. Rövid idő múltán róluk be szélt mindenki. Elragadtatás­sal és egy kicsit meghatottam. Még a gondnok is, aki pedig általános előítélettel viselte tett a beutaltak valamennyi fajtájával szemben. Mert ahogyan ez a két öreg szerette és tisztelte egymást, ahogyan lesték egymás gon­dolatait, amennyire csak egymásért és egymásnak él­tek... Az ebédlőben egy asztalnál volt a helyünk. Mindig együtt jelentek meg az ajtóban, az­tán az öregúr előresietett és kihúzta az egyik széket. Kis párnát tett rá és megvárta, amíg felesége helyet foglal. Akkor ő is melléje telepedett és kedves biccentéssel üdvö­zöltek engem. — Mondja, kedves — for­dult ezt követően az ag­gastyán ismét élete párjához —, kényelmesen ül? Nincs huzatban? Az ősz hajú hölgy hálás mosollyal, tagadban intett és kedvesen végigsimította férje karját. Az effajta apró szertartá­sok, kicsiny, de sokatmondó figyelmességek nemcsak az étkezések alkalmával ismét­lődtek meg. Délelőttönként, ha a mat­róna a tó partján napozott, férje szinte percenként iga zította meg a nyugágyát. Hol napolajat hozott, hol meg hű­sítő italért poroszkált el a közeli büfébe. Este viszont, amikor az öregúr pihent le a teraszon. kicserélődtek a szerepek. Ez­úttal a felesége terített plédet a. lábára, kis sport-presszó­jukon feketekávét főzött ne ki, gondoskodott cigarettáról 1944. augusztus 31-én halt meg egy budapesti magánszínház meg­alapítója. Beküldendő sorok: vízsz. 1., függ. 11., 15., és vízsz. 76. VÍZSZINTES: 1. A magánszínház megalapító • jának neve. 11. Pusztít. 12. Be­cézett női név. 13. LRO. 14. Ta­gadószó. 16. Tetejére. 17. Ilyen ház volt régen az állomás. 18. Az első magyar társadalmi regény a Bélteky-ház írója, keresztnevé­nek kezdőbetűjével. 19. Skála­hang. 20. Hónaprövidítés. 22. Nö­vény része. 24. NG. 25. Folyón ível át. 26. ötvözet. 28. Az Obsi­tos írója. 31. Szövetség, társulat (ék. föl.) 32. Ember vonta kétke­rekű kocsi, Távol-Keleten. 34. Régi méltóság. 35. Szurkol a kár­tyásnak. 36. Itató nagyobbik fe­le! 37. Azonos mássalhangzók. 39. Kicsinyíti képző. 40. AÖH. 41. Fa. 42. Francia kártyafigura. 43. Papírmértéke. 46. Folyó a Szov jetunióban. 48. Nikkel vegyi ele. 49. Becézett női név. 51. Világtáj. 53. Gyilkolja. 55. Az orosz sztyeppén szokásos hóvihar. 57. NSZK városba való. 58. Egy má­sik franc1-' kártyafigura. 60. Vissza: Petőfi édesanyjának leánykori neve (Mária). 61. Ten­ger németül. 62. Személyes név­más. 63. Kis patak. 65. Vissza­állni 66. ... a pásztorok királya. 67. Mese. 69. Idegen nyelvben be­cézett Sándor. 70. Névelő. 71. Vissza: iparos, 73. Az elvetett mag igéje. 74. A német abc utol­só betűje. 75. Egy. románul. 76. A németek bevonulásakor. '1944, március 19-én a színházat azon­nal bezáratták, ezért csak ennyi ideig működött. FÜGGŐLEGES: 1. Egykori beszélt középindiai nyelvjárások elnevezése. 2. Az és hamutálcáról, majd mellé­je üli és hessegette a szúnyo­gokat. Mikor nyugovóra tér­tek, egyik ultipartnerem me­rengve nézett utánuk. — Philemon és Baucis — jegyezte meg elérzékenyúl- ten. — Én is mindjárt gondol­tam, hogy nem magyarok — bólintottam. — Ilyen finom­ság nálunk nem létezik. A hazatérés előtti napon kis baleset történt. Az ebéd­nél. Az. asszony pár csepp levest löttyintett férjeura nad­rágjára. Látták volna azt a vigasztalan kétségbeeséstl Azt a kapkodó szorgosko­dást, ahogyan szalvétával, zsebkendővel igyekezett el­tűntetni a katasztrófa nyo­mait! Könnyeit nyelve fagya- tózott, hogy nem történt-e va­lami komolyabb baj, nem egett-e meg a lába. fáj-e'! — Ugyan, kedves — csitit- gatta lovagias-gyengéden a párja —, semmiség az egész. Mire katonának visznek, el is felejtem. Ebéd után, egy keresztrejt­vény társaságában a kerti ős- vény mögé heveredtem. Azon nyomban el is aludtam. Arra ébredek, hogy beszéd­foszlányok birizgálják a füle­met. A közeli pádról jönnek. — Buta trampli — mondja halkan egy reszkető basszus. — Negyvenöt éve nevelem ma­gát, de egy kanál levest sem tud tisztességesen kimerni. Hogy nem sül le a bőr a ké­péről?! — Maga lökte meg a karo­mat — jön a sziszegő vá­lasz. Szenilis, vén trotli. Oldalamnál megzörren az újság. Hátra pillantanak. Kedves mosollyal, egyszerre biccentenek, aztán az öregúr a feleségéhez fordul és aggó­dón kérdi: — Kényelmesen ül, ked­ves? Nincs huzatban? óra is teszi. 3, Német filozófus volt. 4. Lucifer. 5. Dunántúli csa­torna. 6. Szovjet szatirikus író. 7, A részek egymáshoz való viszo­nya. 8. Vissza: Pest megyei köz­ség. 9. Csont latinul. 10. Vallás, közismert latin szó.. 11. A vizez. 1. foglalkozása. 15. Ezt alapította. 31. Ilyen szalonna is van. 23. Ké- rtiiai elem. 25. Tévedés. 27. MS, 29. Kereskedelmi kifejezés. 30. AN. 31. Hosszmérték Kínában. 33. Tesz, csinál, létrehoz valamit, 35. Tenger Kubánál. 38. Testrész. 39. Keleti uralkodó volt. 44. Olasz nagyváros magyar neve. 45. Ész. értelem. 47. Lét. 49. Pirul, iker­szava. 50. Nagy földalatti üreg (ék. föl.) 52. Tojás németül. 53. Felvigyáz. 54. Monte Cristo vár­börtöne. 5«. Éktelenül hajszol. 58. Nyílvessz 3-tartó. 59. Tizen­kettő után harminc perc (utolsó kockában kétjegyű mássalhang­zó). 62. Kugli. 64. Vissza: altató­szer. 68. Szó, étel és menetel is van ilyen. 69. Névelős magán­hangzó. 72. Dátumrag. 75. Utó­irat. A megfejtéseket Iegkés3bb szeptember 8-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Augusztus 17-i rejtvénypályá­zatunk megfejtése: Társadalmi felépíté­sének, az állami szervek műkő * désének a rendjét. ... jogait és a kötelességeit. Nyertesek: Gaál Margit. Nagy Lajosné, Spirnyák Ida, Tárcsa Bálint és Vonza Sándor nyíregy­házi, Tóth Valéria demecseri, Szé­kely Katalin gaciűlyi, Barna Sző- gyény Bertalan jékei, Mogyorós- sy Gyuláné kisvárdai és Rádi Miklós tunyogmatolcsi kedves rejtvényfejtöink. A nyereménykönyveket postá« elküldtük I Gyurkó Géza Az 1969—70-es tanévre PÓTBEISKOLÁZÁST TARTUNK IPARI TANULOK RÉSZÉRE, az alábbi szakmákban: KŐMŰVES, ÁCS, BETONOZD ELEMGYARTÖ, FESTŐ-TAPÉTAZÓ, BURKOLÓ, ÉPÍTŐIPARI FEHÉRMUNKA, MÜANTAGBURKOLÖ- PARKETTAS. Otthonban történő elhelyezésről, teljés ellátásról gon­doskodunk, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen személyesen vagy írásban: a 43, sa. Állami Építőipari Vállalat szakoktatás! csoportjánál, Bp. XI., Dombóvári üt 19. (4—41—43—47-es villamossal.) (HV—126) KERESZTRE3TVENY

Next

/
Oldalképek
Tartalom