Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
*-MAgyaROR.R*Í<? Tf6á gíígüszlus Sí Szülök fóruma Tanévnyifás napján A tanév megnyitása napján, mindenütt kedves szavakkal, szerencsekívánatokk&l köszöntik a 6 éveseket, azokat a kislányokat és kisfiúkat, akik életükben először lépik át az iskola küszöbét. A tanév megnyitása jelentős esemény az egész ország életében is, ismét egy újabb nemzedék indul el a játékos kisgyermekkorból a kötelességek, a felnőtté válás útján. És velük együtt újra iskolába járunk mi, felnőttek Is. Nem év végén, de naponta vizsgázunk majd, nem is könnyű tárgyból: szülői gondoskodásból, törődésből, hozzáértésből. A gyermek iskolai magatartása, sikere vagy kudarca, még külső megjelenése is — önmaga adottságain kívül — elsősorban a szülői házról az otthoni környezetről vall. Arra kell törekednünk, hogy a gyermek már a kezdet kezdetén, a tanévnyitó napján örömmel, kedvvel menjen az iskolába. A 6 éves korosztálynál, az új iskolásoknál ez nem lesz nehéz. A kicsi tán csöpp szorongással, de még inkább boldog izgalommal készül arra, hogy szeptembertől iskolás lesz — különösen, ha otthona, szülője a tárgyi feltételek biztosításával és kellő szellemi, érzelmi ráhatással táplálja-ápolja ezt az ünnepi érzést. A hátitáska (kicsinek csak ilyet vegyünk, ne aktatáskát, mert így szabad marad a két keze!), a füzetek, a „színes” megvásárlása idejekorán, augusztusban, természetesen a gyermekkel együtt, —1 a könyvek bekötése kék papírba, a szép kivitelű képes olvasókönyvek nézegetése — mind fokozza ezt a boldog várakozást a nagy napra. Hozzá az ünneplő ruha előkészítése, a fodrász (nyiratkozni kell, hiszen iskolába megy a fiú!), és a felnőtt beszélgetések rokonokkal, ismerősökkel „véletlenül” a gyermek jelenlétében arról, hogy ő már nagykislány, nagyfiú, szeptembertől már iskolába jár — növeli az önbizalmát a gyermeknek és segít az iskolába járási kötelesség önkéntes, szíves elfogadásában. Hogy az így megalapozott jó érzés, bizodalom az Iskola Iránt tartós, sőt, végérvényes maradjon, abban is segíthet a szülő. A segítés módja: a szülői ház és az iskola közötti komoly, rendszeres kapcsolat. Évnyitón a szülő megismerkedik gyermeke osztályfőnödével, tanáraival. Az év során tartott szülői értekezleteken tudomást szerezhet gyermeke előmeneteléről és az értekezletek között is felkeresheti a tanárokat, a kijelölt fogadóórán.- S ha nem mulasztja el közben rendszeresen megnézni az Ellenőrző könyvecskét, abban megtalálja a tanár bejegyzéseit, melyekről a gyermek — olykor jóhiszeműen — elfelejt szólni. További lépés : a leckekészítés ellenőrzése (de csak úgy, hogy ez ne szoktassa le a gyermeket az önálló munkáról), és a gyermek ránevelése, hogy iskolai életéről beszámoljon (és kisiskolás korától az édesanyát vagy édesapát tekintse legbizalmasabb barátjának). A nagydiák, a magasabb osztályba, vagy magasabb iskolába (gimnázium, szak- középiskola, stbj lépő gyermeknél sem mellőzhetjük a nagy nyári kikapcsolódás után kezdődő, komolyabb, határidős kötelességekkel teli tanév hasonló tárgyi-szellemi előkészítését. Az önállóan intézett tankönyv-, tanszervásárlás kapcsán beszélgetés az új tanévről, a ruházat szükséges megújítása (új cipő. új ing, pulóver stb.) is segít a berzenkedő kamaszönérzet és esetleges belső ellenállás leküzdésében. Azt mindenképpen el kell érnünk, hogy a nagyfiú ne menjen vállát verdeső huligánfrizurával, körszakállal, — a nagylány estélyi pantallóban az iskolába. Bár ez csak külsőség, velük már meg lehet értetni a régi igazságot: a stílus — az ember. A szülő pedig ügy őrködhet a legjobban gyerméke emberi fejlődése felett, ha nem másra, hanem ugyanarra tanítja, mint az iskola, ha az iskolával együttműködve, az iskola erkölcsi normáit elfogadva és támogatva kíséri végig az iskolaévek hosszú során át fiát, vagy lányát, — az első tanítási naptól az érettségiig. Bars Sári GYEREKEKNEK Krecsmáry Lászlót Séta Séta, séta, sétácska — sétálni megy Évácska, Egyet, kettőt, hármat lép, mama kezét fogja még, de holnap, vagy azután egyedül is sétálgat majd úgy, mint én, vagy anyukám... Találd ki Az én tyúkom olyan tinik: Tojást tojni sose tud. Nem kotkodál — torka nincs. Nem borzos, mert tolla sincs. Nem kapirgál — iába sincs, S nem is repül — szárnya sincs. Az én tyúkom nem eszik Darát, ocsut, tengerit, S ha hiszitek, hogyha nem, Nem is iszik sohasem. Mégis megvan régóta, Sokmillió év óta, De nappal őt nem látni. Éjjel szokott sétálni, Az én tyúkom ilyen tyúk, Ki tudja, hogy milyen tyúk??? rim-k-nwiá) VÍZSZINTES I 1. Megfejtendő. 6. Kicsinyítő- képző. 7. Menyasszony. 8. Sértet-’ len. 9. Becézett női név(—’). 11. Tetőasztalos. 12. Muzsika. 14. Megfejtendő. 16. Megfejtendő. 18. Előd. 20. Ilyen hit is van. 21. Egymást követő mássalhangzók az abc-ben. 22. Tésztatöltelék. 24. Apró. 25. Rettentő. 27. Tciszám- név, 28. Vissza: ..varázslatos” rosszkívánság. 29. Fonáshoz használják. függőleges t 1. Csaknem neves! 2 Feltételező I szócska, 3. Káros hatású. 4. Nátrium vegyjele. 5. NÉCU. 6- Megfejtendő. 10. Gesztikulál. 11. Váj betűi keverve. 13. Töltés 14« Éva betűi keverve. 15. Táborba csak érmék ismeretében lehet bejutni. 17. Nemzet. 19. Bőgő. 21, Kihantol. 23. Ama helyen (4-’). 24. Néma kazár!!! 26. ÖA. 27, Ételízesítő. Megfejtendő: Vízszintes 1., függőleges 8., vízszintes 14., 16. Múlt heti megfejtési — TISZATELEK TUZSÉR — DOMBRÁDI — Könyvjutalmat nyertek: Berecs Éva Tiszavasvári. Ülés Imre Apagy és Erdei Krisztina Mátészalka. Gárdonyi Géza: (A jövő szombati számunkban folytatjuk.) Tusnádi Varga Éva: Szeptember Megjött hát szeptember! Kékre rajzolt árnyak fonják körül kedves, régi iskolánkat Levélke zörren és csapódik az. ablak, csapódik még száz is, néznek, hívogatnak. Itt ülünk majd újra, itt a hátsó sorban, — Hát az én pajtásom ugyan merre, hol van? Jön már, jön sietve, fehér blúza fénylik, s nevetésünk felszáll, fel a magas égig. Sok nyári barátom levele előttem, sárga-piros bélyeg mosolyog az őszben, — Szergej, Tánya, Helga... és a többiek mind írják, hogy a tanév elkezdődött megint Vissza írom én is: — elindulok újra, vörös fák hajlanak az iskola-útra, bent a zöld padsorok, tábla, füzet várnak, s együtt mondunk búcsút a gyönyörű nyárnak. 44 kovács meg a sárkány Élt egyszer valahol egy sárkány aki. ha ember került a közelébe, rögtön felfalta. Ettől a veszedelmes sárkánytól egy kovács mentette meg az embereket. A kovács a sárkány barlangjának a közelében építette fel műhelyét és azon törte a fejét hogyan pusztíthatná el a fenevadat, hogy az ne zavarja többé az emberek nyugalmát. Amikor a sárkány meghallotta, hogy valaki kalapál, rettenetesen dühbe gurult. Odarepült a kovácsműhelyhez, de azt lelakatolva találta. — Hé, kovács, miért nem hagysz engem aludni!? Megeszlek! Legyen úgy ahogy akarod. Csak engedj még egy utolsót imádkoznom. —• Hát imádkozz! A kovács pedig fogta a kalapácsot és szöget kezdett kalapálnL— Miért nem imádkozol, miért kalapálsz megint? -- szólt rá a sárkány. — Én ima közben az üllőt szoktam verni — felelte a kovács. — No csak gyorsabban. — Már kész vagyok. A kovács elkészítette a szöget. — Nos, kész vagyok — mondta. — Hát hogyan fogsz megenni? Nézd, itt a falban lyukak vannak, dugd be a nyelved, én meg ráülök, és te lenyelsz. A sárkány a lyukba dugta a nyelvét, a kovács meg odaszögezte a nyelvét a falhoz úgy. hogy az sehogy se tudott elszabadulni. Akkor a kovács a hámmal befogta a sárkányt. Hajtotta erdőn át, mezőn át amíg a sárkány ki nem lehelte páráját. Az emberek megörültek, előmerészkedtek házaikból, s békésen hozzáláttak mindennapi munkájukhoz. Szél, víz, napfény A három testvér már hetek óta vitatkozott: melyikük a legnépszerűbb a gyerekek között Azt mondja a szél: Én vagyok * a legkedve-' sebb, mert én dagasztom a vitorlákat A napfény: — Mit ér a szél, ha nipcs hozzá napfény. A víz: — A gyerekek igazán csak a víznek tudnak örülni. A vízben lubickolni lehet Mivel nem tudtak megegyezni, elhatározták, hogy a legilletékesebbekhez — a gyerekekhez — fordulnak. Döntsenek ők. Útra kelt hát a három teste vér és meg sem álltak, amíg egy nagy táborhoz nem értek. A szél, meg a napfény elbújtak a hegy mögé és elő- reküldték a vizet próbáljon szerencsét. A hideg víz láttán megborzongtak a gyerekek és vacogva futottak a sátraikba. Következett hát a szél Fete korbácsolta a vizet, dagasztotta volna a vitorlákat, de egy gyereknek sem jutott eszébe, hogy kimerészkedjen a tóra. A szél is visszahúzódott hát a hegygerinc mögé. Hétágra sütött a nap. sehol egy csepp víz, sehol egy röpke szellő. A gyerekek tikkadtan feküdtek sátraikban és egyáltalán nem örültek. A szél, a víz és a napfény, nagyon megharagudott. — Ha ezeknek semmi sem jó, támadjuk meg őket egyszerre — javasolta a víz. Úgy is lett. Egy röppenés- sel ott teremtek a sátortábor kellős közepén. A nap hétágra sütött és felmelegítette a vizet, a szél pedig dagasztotta a vitorlákat, ahogyan csak bírta. A gyerekek visongva rohanták meg a vizet, vitorláztak. napfürdőz- tek estig. Amikor leszállt az alkony, a szél, a víz és a napfény is pihenőre tért. Mielőtt elaludtak volna, azt mondja a szél: — Hát bizony mi egymás nélkül nem tudunk kedveskedni a gyerekeknek. A víznek kell a napfény és a szél sem lehet meg a másik kettő nélkül. Ettől a naptól kezdve nem vitatkoztak többé de ha tehetik azóta is mindig is együtt járnak. G. B. Törd a fejed! (4 léthatailan ember Képregényváltozat: Cs. Horváth Tibor, Korcsmáros Pál _______________— .........—i■-i—r
