Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
? oldat KELET-WAG YÄfiÖlSSJW YIS?I aulFussSs ff; Korunk mezőgazdasága INTENZÍV ÁLLATFAJTÁK szerepe a többtermelésben Interjú az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatójával Dohányszárítás műanyagpajtában A szárító felhasználható burgonyacsiráztatásra, palántanevelésre Műanyagburkolatú pajta a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. Mezőgazdaságunk egyik fontos problémája az intenzív állatfajták felhasználása a termelésben. A témával kapcsolatos kérdéseinkre Ke serü János, az Állattenyészié- si Kutató Intézet igazgatója az alábbiakban válaszolt: Mi az oka annak, hogy az utóbbi időben egyre többször hallunk intenzív állatrajtákról az állati terméktermelés növelésével összefüggésben? Közismert, hogy azoknak a fokozott követelményeknek, amelyeket a mai modem élet az állatállománnyal szemben támaszt, a régi fajták egyre kevésbé felelnek meg. Vagy a termelőképességük alacsonyabb, vagy a termék minősége kedvezőtlenebb, mint amilyenre szükség van. A baromfinál pl., a régebben elterjedt ún. magyar nemesített tyúkfajták (fehér és kendermagos magyar tyúk) genetikai képességét évi 140— 160 tojáshozamra és pecsenyecsirkeként való hasznosítás esetén 10 hetes korban 80—90 dkg-os élősúlyra becsülték. Ma viszont már olyan modem fajták, illetve hibridek is ismeretesek, amelyek évi tojástermelő képessége meghaladja az évi 300- at, s olyan húshibridek, amelyek képesek sírra, hogy 8 hetes korra — vagy annál is rövidebb idő alatt — elérjék az 1,6 kg élősúlyt. A fajták termelőképessége tekintetében azonban nemcsak a baromfinál következett be ilyen gyökeres változás. Nem kevéssé jelentősek azok sem, amelyeket a szarvasmarha-fajtáknál megfigyelhetünk. A régi fajták termelőképessége nem, vagy alig haladta meg pl. a borjú tejszükségletét, vagyis évi 1000 liter körül volt. A modern fajtáknál viszont az évi 5—6000 liter tejtermelési képesség adott. Jellemző pl., hogy a világ legmagasabb tej és tejzsírtermelő tehene (a finn ayrshire fajtájú Irma 100—81729-es) élete során 105 062 kg tejet és 5678 kg tejzsírt termelt. A sertés termelőképességét — többek között szaporasá- gával és súlygyarapodási képességével mérjük. A régi fajtáknál az évi malacszaporulat 5—6 db volt, amellyel szemben az új, modern faj ták 12—13 db egyszeri szaporulatot és a gyakoribb el lés következtében évi 20 felnevelt malacot produkáltak. A modern fajták rendelkeznek továbbá azzal a képességgel is, hogy a 100—110 kg élősúlyt 180 napos, vagy annál is fiatalabb életkorukra elérjék. Ugyanezt a súlyt a régi fajták 300 napos koruk előtt ritkán érték el. Természetesen látni kell, hogy az állatfajták biológiai termelőképessége csak az egyik tényezője a nagy hozamok elérésének. Ahhoz, hogy ezeket kifejtsék, megfelelő tartási és takarmányozási körülményekre van szükség. Minél magasabb termelésre képes egy állomány, annál fejlettebb tartási, takarmányozási követelményeket támaszt. Más szóval a nagyobb képességű állomány költségesebb tartási, takarmányozási megoldásokat igé nyel, amelyeket az alacsony termelési szintet elérő korszerűtlen állomány nem tud megtéríteni. Intenzív állatfajtákra tehát nemcsak _ a termékhozamok növelése érdekében, hanem a fokozódó ráfordítások miatt is szükség van. Látni kell továbbá, hogy az utóbbi időben a termelés minden terén különösen fontossá vált az időtényező. Ebből következik, hogy létjogosultsága azoknak az állatfajtáknak van, amelyek sok tér- méket, gazdaságosan és rövid idő alatt állítanak elő. Milyen stádiumban van jelenleg Magyaror- szagon az intenzív fajták elterjedése? A modern állattenyésztési felfogás intenzív állatfajtáknak tekinti a kedvező körülmények biztosítása esetén genetikailag magas termelési szint elérésére képes fajtákat, vagy fajtán belüli csoportokat. Lényegében ide sorolják a fajták közötti, vagy fajtákon belüli vonalak közötti keresztezéssel előállított hibrideket is. Magyarországon az állatállomány fajtaösszetétele jelen leg olyan, hogy annak gene tlkai képességei meghaladják a jelenlegi termelési szintet. Szakembereink pl- a magyartarka szarvasmarha-állomány genetikai képességeit a jelenlegi tehenenkénti 2400 liter tej hozammal szemben 3500 liter körülire becsülik. Sertésállományunk genetikai képességei a takarmányértékesítés terén további 20 százalék javulást és a felnevelt malacszaporulat 40 százalékos növelését t teszi lehetővé. A juhállomány gyapjúhozamának 25 százalékos, tejtermelésének 100 százalékos és hústermelésének 35— 40 százalékos fokozásához a genetikai adottságok ugyancsak biztosítottnak látszanak, összességében tehát — becslések alapján — azok a lehetőségek, amelyek ma állatállományunkban genetikailag kihasználatlanul adva vannak, matematikailag 10—30 százalék között jelölhetők meg. Állatállományunk összetétele tehát intenzívebb, mint amilyen tartási, takarmányozási körülményeket biztosítani tudunk számukra. Erre utalnak az állatfajok fajtaösszetételét tartalmazó statisztikai adatok is. így pl. szarvasmarha-állományunk 92 százalékát jelenleg a közepesen intenzív magyartarka fajta, 6 százalékát a tej- és hústermelőképesség javítása érdekében keresztezéssel előállított intenzívebb állomány és 2 százalékát egyéb — döntően extenzív — fajták képezik. A sertésállomány 80 százalékát a közepesen intenzív magyar nagy fehér sertés és annak különböző intenzívebb fehér hússertés fajtákkal végzett keresztezései, 15 százalékát a nem intenzív csoportba tartozó cornvall-al és öves sertéssel kialakított keresztezés és 5 százalékát az extenzív zsirjellegű állomány képezi. Juhállományunk 90 százalékát az ugyancsak közepesen intenzív magyar itsusmerinó fajta kiváló gyapjú- és húsfajtákkal kialakított keresztezései, 7 százalékát eredeti magyar fésüsmerinó és 3 százalékát egyéb fajták képezik. Baromfiállományunk 10 százaléka intenzív hibridállomány. Mi a perspektívája az intenzív állatfajták elterjedésének? Az intenzív állatfajták részaránya az összállományon belül minden bizonnyal növekedni fog. Ez a tendencia felel meg a fejlődés követelményeinek. Látni kell azonban, hogy az állattartás technikai eszközeinek és technológiai megoldásainak szakadatlan fejlődése az intenzív állatfajták terén állandóan új követelményeket támaszt az állomány genetikai képességei elé, s egyben a biológiai tudomány fejlődésével együtt új lehetőségeket is feltár a fejlődés számára. Vegyük példának a sertés- állományt. Ma még a szapo- raságot korlátozó tényező a koca csecsbimbóinak száma, hiszen egyetlen koca sem ké- pes több malacot felnevelni, mint ahányat csecsbimbói számától függően táplálni tud. Ha azonban rátérünk a malacok mesterséges felnevelésére (és erre a közeli jövőben számítani lehet), akkor a sertésállományon belül előtérbe kerülhetnek a legszaporább fajták és vonalak, hiszen semmi akadálya nem lesz pl. annak, hogy egy koca után egyszeri ellésből akár 20 malacot is felneveljünk. Ezért a jövő a sertésállományánál minden valószínűség szerint a nagy szaporaságú anyai vonalak és a jó takarmányértékesítő képességet, kiváló fejlődési erényt képviselő apai vonalak hibrid- előállítás céljából való párosítása. Másik példa: a korszerű állattartás — szemben a régi állattartással — nem tud egyedileg Törődni az állatokkal. Ehhez sem munkaerővel, sem idővel nem rendelkezik. Ebből következik, hogy előtérbe kerül az állományoknak az a tulajdonsága: ne igényeljék az egyedi kezelést, hanem a tartási, takarmányozási körülményekre az állat- csoportok azonosan, vagy megközelítően azonosan reagáljanak. Legfontosabb szelekciós tulajdonsággá válik tehát a kiegyenlítettség. Végeredményben: a jövő útja az állattenyésztés területén az intenzív állatfajták részarányának egyre nagyobb kiterjedése az ossz állatállományon belül. Ezek az intenzív fajták, illetve hibridek azonban — miként e két példa is mutatta — nem lesznek már azonosak a mai intenzív fajtákkal. Az új technikai eszközöknek és technológiai megoldásoknak megfelelően egész sor tulajdonságban eltérnek attól; egy még fejlettebb szintet képviselnek. (h) A TERMÉSZETES SZÁRÍTÁSÚ dohánynak szántóföldi betakarításával a termelői tevékenységnek csak egyik szakasza zárul le. A második szakasz a szárítás. Nem elég egy terméket megfelelő minőségben előállítani, megtermelni, hanem értékesítésig, feldolgozásig annak károsodásmentességét is biztosítani kell. A Magyar Dohányipar évekkel ezelőtt egy olyan természetes szárító pajtatípus kísérleti programját tűzte célul, melynek alkalmazásával a minőség fokozásán keresztül a területegységre jutó jövedelem fokozható, a beruházási költséghányad pedig csökkenthető. Ezért épült meg az elmúlt évben intézetünkben az az első üzemi méretű műanyag burkolatú pajtatípus, melynek alkalmazásától a felsoroltakon túlmenően több előny érvényesülése is várható. A pajtával szembeni követelmények és előnyei; a nap energiájának hasznosítása révén a szárítási idő csökkentése, a többszöri szárítási forduló biztosítása, a minőség megóvása, a kedvezőbb színkialakítás biztosítása, a biztonságosabb munka és szárítási feltételek megteremtése, a feldolgozás és beruházási költségek csökkentése (utóbbi elsősorban a több irányú hasznosíthatóságán keresztül), a beváltás, illetve átadás káros munkacsúcsainak mérséklése. A NAP ENERGIÁJÁNAK HASZNOSÍTÁSA a pajta tető- és oldalfalának hullámpoliészter burkolatán keresztül biztosítható. Papp László kutató (Dohányipar 1964. 2. szám) adatai szerint a fényáteresztő burkolaton keresztül mintegy 15—20 Celsius- fokkal magasabb a pajta légterének hőmérséklete, minta szabadban, illetve a hagyományos pajtában. Nyári napokon tehát a hőmérséklet 35—50 Celsius-fokra is felemelkedik. Ilyen magas hőmérséklet biztosításával a szárítási idő lényegesen csökkenthető és a pajtában évenként a kétszeri forduló is leszárítható. Az üzemi méretű pajtánál, berakott állapotban mért adataink szerint a különbség csak 8—10 Celsius-fok. Az idei időjárási viszonyok mellett és ilyen hőmérsékleti különbség esetén a július 28—30-án berakott anyag le- szárításához a négy hét elegendő. Feltételezhetően második forduló leszárításához a hat hétre is szükség lesz, éppen úgy, mint az elmúlt év csapadékos nyara, illetve nyár vége esetén. Természetesen a második száradási forduló elnyúlása a pajta jól zárhatósága végett a minőségi romlás veszélyét nem rejti magába. Október közepére a második forduló anyaga is csomózható. Az első forduló időpontjának előbbrehozatala esetén a második forduló le- szárítása pláne nem okozhat gondot. A SZELLŐZTETÉS A TE- iÖN és oldalfalakon keresztül történik. Ez utóbbiak nagyobb felülete révén a légcsere jobban biztosítható mint a hagyományosban. A nyíló részek szinte tökéletes zárásával az őszi ködös idő okozta minőségveszteség, színromlás akadályozható meg. A szárítástechnológiai le-’ írásban közöltek betartásával a színrögzítés, és színkialakítás a kedvező hőmérsékleti feltételek révén kedvezően fokozható. Az elmúlt évben az azonos törési övezetből származó anyagok osztály szerinti minőségalakulása 4 százalékkal volt kedvezőbb, mint a hagyományosban. A biztonságosabb munkafeltétel abban jut kifejezésre, hogy ezen építmény be- pakolási magassága mindösz- sze 4 méter. Számítási adataink szerint 1 hold dohány termésének feldolgozásával 280—300 forint megtakarítás érhető el. Az egy hold dohányra eső beruházási költség ezen pajtatípusnál 42 000,— forint. A hagyományosé az új árak alapján szintén azonosnak mondható. Jelen kivitelezési módja és formája szerint tehát nem olcsóbb ugyan a hagyományostól de a több hasznosítási lehetőséget kihasználva a dohányra eső költséghányad lényegesen mérsékelhető. A pajta betonpadozatú. Azon túlmenően, hogy száraz időben a dohánykiszedés, illetve lepuljításának elengedhetetlen feltétele, alkalmas kényesebb áruk raktározására, középkorai burgonya csi- ráztatására, sőt palántanevelés céljára is. A palántaneveléshez szükséges trágyamennyiség lényeges csökkentésével Is előállítható a palánta. Jelen szerkezeti felépítés szerint annyi hold palántaneveléshez elegendő az alapterülete, mint ahány hold szárítására a kétszeri fordulóval alkalmas. A KÉPEN IS LÁTHATÓ PAJTA hossza 30, szélessége 9 méter. Hosszát illetően tehát fele akkora, mint a hagyományos szabolcsi típusú 10 katasztrális holdas pajtáké. Középen műanyagfal felezi, hogy az azonos anyaggal való töltése, bepakolása és szárítása jobban biztosítható legyen. Egyszeri fordulóval (a terméstől függően) 4,5—5 kh. illetve a kétszerinél összesen 9—10 hold dohány termése szárítható le. Az olcsóbb kivitelezhetőség és a biztonságosabb palántanevelés kutatási programját továbbra is felszínen kívánjuk tartani és e tekintetben lényeges előrelépésre van kilátás. A bekerülési költségek mérséklésének járható útja a jelenlegi faváz, vasvázzal való helyettesítésében keresendő és esetleges előregyártha- tóságában. A palántanevelés tekintetében pedig a teljes melegtalp nélküli nevelés gondolata van felszínen. MIVEL EZ A PAJTA lényeges előrelépés a hagyományossal szemben a feladat már csak az, hogy meg kell ismerni és alkalmazásához a részletes techpológiai leírásban foglaltakat elsajátítani. Dr. Gebri Péter Nyírségi Mg. Kísérleti Intézet A HALAK „SZOPTATÁSA”. A tenyésztett ponty növekedése nem túlságosan gyors, harmadik évében átlagban csak másfél, legfeljebb kétkilósra növekszik. A hamburgi Max Planck Intézetben táplálék-kísérleteket végeztek pontyokkal: szoptatóüvegből folyékony táplálékot adtak a halaknak, amely hallisztet, szóját és vitaminokat tartalmazott, A pontyok hamar megtanulták az újfajta táplálkozást, kiszopták a tápanyagot a szopta tóüvegből. Az Ily módon nevelt állatok súlya a harmadik évre elérte a hat-hét kilót.
