Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

5. oMal ftELET-MÁCYARÖRSZÁtí 1969. aúguszíue m Oldrich Cernik nyilatkozata Nasszer újabb lépése a csehszlovák politikai helyzetről csúcsértekezlet 1 7 összehívása érdekében Prága, (CTK): Oldrich Cernik, a CSKP KB elnökségének tagja, a csehszlovák kormány elnöke, interjút adott Oldrich Svest­kának, a Tribuna című he­tilap főszerkesztőjének. Az interjút szerdai számában közli a Rudé Právó is. Cernik kijelentette: a CSKP Központi Bizottságá­nak 1968. januári becsületes törekvései széles körű meg­értésre és támogatásra talál­tak valamennyi baráti szo­cialista országban és minde­nekelőtt az SZKP és a szov­jet állam vezetőinél. Ami a párt programját, szervezetét és kádereit illeti, a párt ve­zetősége nem volt felkészül­ve arra, hogy megbirkózzon, a különösen 1968. márciusa után bekövetkezett nehéz idő­szakkal. „Januárban és feb­ruárban nem használtuk fel az időt arra, hogy megtegyük a szükséges lépéseket január eredményeinek megszilárdítá­sára és célkitűzéseinek pon­tosabb körülhatárolására. Ezt részben az váltotta ki, hogy a párt vezetésében 1968. janu­ár után is voltak januárnak ellenzői” — mondotta Cernik. A továbbiakban elmondot­ta, hogy a Központi Bizottság egyes tagjai rendkívül fele­lőtlen módon kezdtek párton kívüli fórumokon fellépni, megsértették a Központi Bi­zottság határozatát, amely a januári plénum eredményei­nek egységes értelmezésére vonatkozott. Felelőtlen becs­vágyó és, ma kimondhatjuk, pártellenes politikát kezdtek folytatni, amely megingatta a párttagok meggyőződését a Központi Bizottság politiká­jának komolyságát és be­csületességét illetően. Ezek a személyek a jobboldali op­portunista erők felé orientá­lódtak, amelyek főképp a döntő jelentőségű tömegtájé­koztatási eszközöknél csopor­tosultak— - Mindez kivételes helyzetet biztosított számuk­ra a pártvezetőségben. Az interjú következő ré­szében Cernik megállapítot­ta, hogy az 1968. januárját követő első napoktól nem si­került létrehozni egységes pártvezetőséget. Szavai sze­rint a párt vezetősége követ- kezetlenül harcolt a meghir­detett politikáért, lebecsülte a társadalmi-politikai átalaku­lásokkal kapcsolatos osztály­álláspontot, mélyen lebecsül­te a nemzetközi politikai vo­natkozásokat és túlértékelte a nemzeti sajátosságokat. Svestkának arra a kérdé­sére, hogy hallgatásra köte­lezte-e Alexander Dubcek a delegáció tagjait a szövetsé­gesekkel folytatott tárgyalá­sokról, Cernik a következő­ket válaszolta: „Természete­Molnór Károly: „Jobban szeretem a nyílt ellenséget az álnob bará­toknál.” (Napóleon) Negyvenhét napig vitorlá­zott a gyenge francia hajó­raj. Az egyik háromárbocos neve Fortune volt és Na­póleont valóban nem hagyta el a szerencséje. Egy ízben már majdnem összetalálko­zott a Földközi-tengeren cir­káló angol flottával, de azután mégis sikerült kitér­nie a túlerő elől. Október kilencedikén Bona­parte kikötött Dél-Franciaor- szágban, ahol lelkesen ünne­pelték. Fgy szónok ezzel a szavakkal fogadta: — Előre tábornok! Győzze le és zavarja el az ellensé­get hazánkból és akkor, ha akarja, királyunk lehet... Napóleon nem tudott ellen­állni a hatalom kísértésének, kész terve még nem lehetett, mert a párizsi Viszonyokat nem ismerte, a szilárd elha­tározás ellenben már kiala­kult benne, a nemzet élére sen minden egyes tárgyalás után a küldöttség kollektívá­ja megbeszélte azt a módot, ahogyan a párt vezetőségét, a pártot és a közvéleményt tájékoztatni fogjuk. így volt ez a múltban, így van jelen­leg, és így lesz a jövőben is. A döntő szó mindig a párt- küldöttség vezetőjét illeti és lógja illetni Cernik a továbbiakban el­mondotta, hogy követelte, a Központi Bizottság májusi plénumán dolgozzanak ki pontos útmutatásokat a tá­jékoztatási eszközöknél dol­gozó kommunisták számára. Ebben a kérdésben határo­zatot hoztak, de nem fogad­tak el szervezeti irányelve­ket és „azok a kalandor, becsvágyó erők, amelyek a pártban voltak és a tömeg­tájékoztatási eszközöket irá­nyították, saját elképzelésük szerint cselekedtek.” Svestka emlékeztette Cer- niket a közelmúltban el­hangzott kijelentésére, amely szerint nem volt kellően megfontolt a CSKP KB el­nökségének és az egész Köz­ponti Bizottságnak a szocia­lista országok varsói tanács­kozásáról hozott döntése. A Tribuna főszerkesztője fel­tette a kérdést, tudta-e Cer­nik, mikor kerül sor erre a tanácskozásra? „Azt, hogy bennünket meg­hívtak a tanácskozásra, meg­vitattuk az elnökség ülésén — mondotta Cernik. — Egy­hangú határozatot hoztunk, amelynek értelmében kétol­dalú találkozókat ajánlot­tunk. Engem nem tájékoztat­tak arról, hogy a tanácskozás időpontját már meghatároz­ták, és . hogy minket egy konkrét időpontra hívtak meg. Ha ezt tudtam volna, Moszkva (MTI): — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének törvény- erejű rendelete értelmében Gustáv Husákot, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát Lenin-renddel tüntet­ték ki. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége 42 cseh­szlovák állampolgárt tünte­tett ki szovjet érdemrendek­kel a közös ellenség, a fasisz­ta német hódítók ellen vívott közös harcban, az 1944 au­gusztusi szlovák nemzeti fel­kelés idején szerzett kiemel­kedő érdemeikért és hősies­ségükért. VI. Az államcsíny áll. Október tizenhatodikán a fővárosba érkezett, ahol vi­szonylag hamar világosan föl­ismerte, hogy a gyenge direk­tóriumban nincs egyetlen olyan erős egyéniség, aki megakadályozhatná, ha ál­lamcsínyt hajt végre. Követ­kezetesen készítette elő ak­cióját, ragyogó stratégiája legalább annyira biztosította győzelmét a politikában is, mint korábban a hadszínté­ren. Megnyerte Talleyrand külügyminiszter és Fóuché rendőrminiszter támogatását. Néhány bankár nagyobb ösz- szeget juttatott neki, mert azt remélték, hogy a tábor­nok eltávolítja a direktóriu­mot és így Franciaországban a jobboldali irányzatok kere­kednek felül. Bonaparte megfelelő katonai erő összevo­násáról is gondoskodott és november kilencedikén meg­kezdi az államcsíny végrehaj­tását. Előre megbeszélt titkos terv szerint reggel magas rangú tisztek jelentek meg a sohasem érthettem volna egyet azzal, hogy nem ve­szünk részt a varsói tanács­kozáson. Egyébként ma hal­lom először (Oldrich Svest- kától — a szerk.), hogy a varsói találkozó pontos ide­jét kitűzték, és hogy erről tá­jékoztatták a Központi Bi­zottság első titkárát” — mondotta Cernik Svestkának. Ezután Cernik közölte, hogy a szovjet vezetőkkel Ágcsernyőn folytatott meg­beszéléseken a CSKP kép­viselői nem írtak alá semmi­féle írásos megállapodást. „Ma aligha ítélhetek arról, mi volt azoknak a személyes tárgyalásoknak a tartalma, amelyekbe Dubcek elvtársat beavatták” — mondotta Cer­nik. „Ami magát a pártot érinti, véleményem megegyezik Bu­sák elvtárs és mások vélemé­nyével, nevezetesen, ha el akarjuk érni az aktív, cselek­vésre kész pártegységet, el­sősorban azt kell elérni, hogy a párt vezetősége egységes le­gyen és képes legyen arra, hogy ne csak egységesen fo­galmazzon, de egységesen ér­telmezze is ezt a politikát. Nehézségeink fő oka az volt, hogy határozataink, amelye­ket az eszmecserék végén hoztunk, nem realizálódtak egységesen a gyakorlatban, sőt a vezetőség egyes tagjai bojkottálták azokat” — fej­tette ki véleményét Cernik. A Rudé Právó közlése sze­rint Svestka feltette a kér­dést Cerniknek, megerősít­heti-e, hogy a CSKP KB el­nöksége kötelezte Alexander Dubceket, hogy a „kétezer szó” közzététele után tartson televíziós beszédet és ítélje el azt, amire nem került sor. „Igen, ez így volt” — vá­laszolta Cernik. Gustáv Husákon kívül Le- nin-rendet kapott Laco Novo- mesky író, továbbá haláluk után Jan Sverma és Karol Smidke, a csehszlovák felsza­badító mozgalom kiváló sze­mélyiségei. A honvédő háború első osz­tályú érdemrendjével kitünte­tett személyek között van Frantisek Gagara, Ondrej Klolcoc, Emil Petko, Stefan Fábry és Marek Csulen (ez utóbbi halála után kapta meg a kitüntetést). A honvé­dő háború másodosztályú ér­demrendjét a szlovák nem­zeti felkelés 3 részvevője kapta meg. háza előtí. A tábornok közöl­te velük: — Itt az ideje, hogy meg­mentsük a köztársaságot! Ezután összeült a Vének Tanácsa, az ülésen Cornet fölszólalj. és kijelentette, hogy egy „veszélyes összees­küvés fenyeget” Majd java­solta, hogy a várható fegyve­res megmozdulás elfojtásával Bunaparte tábornokot bízzák meg. Az előre összeállított terv alapján Cornet azt is ajánlotta, hogy a Vének Ta­nácsa és az Ötszázak Taná­csa a következő üléseit ne Párizsban, hanem a szomszé­dos Saint-Cloud-ban tartsa. Mindkét javaslatát elfogad­ták, ekkor Napóleon a ta­nácskozás színhelyére vonul­tatta katonáit. Segédtisztjei kíséretében belépett az ülés­terembe és rövid beszédet tartott. — Képviselő polgártársak! A köztársaság a pusztulás út­ján volt. Önök ezt felismer­ték és az önök intézkedései megmentették a köztársasá­Kairó (MTI): Nasszer elnök nyomban az arab külügyminiszterek kai­rói rendkívüli értekezletének véget érte után újabb diplo­máciai erőfeszítésbe kezdett az arab csúcsértekezlet mi­előbbi összehívása érdeké­ben. Husszein Jordániái ki­rályhoz, az arab csúcsértekez­let gondolatának fő szószóló­jához — intézett üzenetében, amelyet az A1 Ahram szerdai száma közöl, hangsúlyozza: „Sajátságos körülményeik megakadályoznak egyes isz­lám országokat abban, hogy tudatában legyenek a cio­nizmusból eredő veszély­nek, de közös erőfeszítéssel világossá tehetjük előttük e veszély tényleges nagyságát” — írja üzenetében az egyip­tomi kormányfő. „Ha ez a törekvésünk si­kerrel jár — fűzte hozzá —, akkor az iszlám konferencia fordulópontot jelenthet har­cunk történetében.” Nasszer elnök ugyanakkor kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy az arab külügy­miniszterek minél előbb ál­lapodjanak meg az újabb arab csúcstalálkozó megtar­tásáról is. Kairói megfigyelők a kül­ügyminiszterek rendkívüli értekezletén hozott határoza­tot kommentálva úgy véle­kednek, hogy az iszlám csúcs- értekezlet megtartásáról ho­zott döhtés a Szaud-Arábia, Tunézia és Marokkó vezette konzervatívabb arab erők Bécs, (TASZSZ): A Volksstimme szerdai szá­mában közli a lap tudósítójá­nak Szufanuvong herceggel készített interjúját. A Laoszi Hazafias Front Pártja Köz­ponti Bizottságának elnöke az interjúban hangoztatta, hogy a laoszi nép a Patet Lao vezetésével immár 15 éve folytatja sikeres harcát hazája felszabadításáért. Je­lenleg az ország területének kétharmadrésze és lakosságá­nak fele a hazafias erők ál­tal ellenőrzött felszabadított körzetekben van. Az eltelt évek alatt erősödött a sok nemzetiségű laoszi nép egy­sége. Az amerikai imperialisták azonban az elszenvedett vere­ségek ellenére Laoszban to­vább folytatják úgynevezett győzelmét jelenti. A moha­medán világ csúcsértekezleté­nek előkészítésével is a nyu­gatbarát politikát folytató Szaud-Arábiát és Marokkót bízták meg. Annak ellenére, hogy Nasz - szer elnök személyes tekin- télyével is támogatta a Husz- szein király által javasolt arab csúcstalálkozót, annak összehívását egyelőre elha­lasztották. Az iszlám csúcs- értekezlet. amelyen több mint 500 millió ember — az emberiség lakosságának csak­nem egyhatoda — képviselői vesznek majd részt, jóval sok­rétűbb és vegyesebb politikai színezetű tanácskozás lesz majd, mint az arab csúcsérte­kezlet. A radikálisabb arab országok — az EAK. Szíria, Irak és némely vonatkozás­ban Jordánia — mellett a mohamedán világ e széles fórumán jelen lesznek olyan országok is, amelyek általá­ban nyugatbarát politikát folytatnak és nem állnak szemben Izraellel. Mint a UFI kommentárjá­ban megállapítja, míg az arab csúcsértekezlet elsősor­ban az Izraellel szembeni egységes és közös katonai ak­ciók kidolgozásával foglal­kozna — amelyeket olyan arab országok, mint Szaud- Arábia és Tunézia elleneznek —, a mohamedán országok csúcsértekezlete ennél ke­vésbé konkrét, jóval csepp- folyósabb napirenddel ül majd össze. „különleges háborújukat.” Ezzel kapcsolatban Szufanu­vong kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormányá­nak haladéktalanul véget kell vetnie a Laosz elleni agresz- szió és beavatkozás vala­mennyi formájának. Először is minden feltétel nélkül meg kell szüntetni a felszaba­dított körzetek bombázását. A Vietnamról folyó párizsi négyhatalmi tárgyalásokat érintve Szufanuvong hangsú­lyozta, hogy a Patet Lao és a laoszi nép teljes mérték­ben támogatja a VDK kor­mányának négypontos javas­latát és a DNFF, illetve ideig­lenes forradalmi kormánya tíz pontját. „Az amerikaiak­nak minden feltétel nélkül távozniuk kell Dél-Vietnam- ból. A vietnamiak képesek megoldani saját problémái­kat” — hangsúlyozta. SAIGON A vietnami háború kedden újabb 17 halálos és 99 sebé* sült áldozatot követelt. Az említett személyek nem har- ci tevékenység, hanem bőm* barobbanások következtében vesztették életüket. A dél­vietnami katonai főparanoá-i nokság közleménye szerint az egyik robbanás Saigontól északkeletre Phu My hely­ségben, a másik pedig Dél- Vietnam második legnagyobb városában, Da Nangban tör­tént. LONDON James Callaghan külügy­miniszter, a brit kabinet észak-írországi ügyekkel fog­lalkozó tagia szerdán három­napos látogatásra Észak-Iror- szágba érkezett. A brit mi­niszter találkozott a protestáns egyházi vezetőkkel, ellátoga­tott Belfast katolikus gettói­ba és protestáns negyedeibe, találkozott az észak-írországi kabinet tagjaival. Callaghan, küldetésének .Jégveszélye sebb” részére csütörtökön ke­rül sor, amikor helikopterrel Londonderry-be látogat, rogy bejárja a leghevesebb utcai harcok színhelyét. MOSZKVA Szerdán szovjet párt- és kormányküldöttség utazott Csehszlovákiába Kirill Mazu. rovnak, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága tagjának, a minisztertanács első elnökhe­lyettesének vezetésével. A küldöttség a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására részt vesz a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulójának ünnepségein. ADDISZ ABEBA Hailé Szelasszié Etióp csá­szár ünnepi megnyitó beszé­dével szerdán megkezdte munkáját Addisz Abebá-ban az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülés­szaka. Hailé Szelasszié sür­gette a kormányaik képvise­letében jelenlévő afrikai kül­ügyminisztereket, hogy a szer­vezet problémáira vonatko- zóan tegyenek „realisztikus és hasznos javaslatokat.” A gyarmatosítás és a fajgyűlö­let még jelen van az afrikai kontinensen — mondotta az Etióp császár —, s ezért Af­rikának rendkívüli erők egy­ségére van szüksége. NEW YORK A Biztonsági Tanács ked­den az esti órákban egyhan­gúlag elfogadott határozatá­ban megbélyegezte Izraelt a Libanon déli része ellen augusztus 11-én elkövetett terrortámadásért, amelynek során négy libanoni polgári személy életét vesztette. megjelenő 73 napilap közül 60 szűnjék meg, azután újabb kilenc újságot ítélt ha­lálra. Külpolitikáját kezdetben a látszólagos békülékenység jel­lemezte. Az angol királyhoz személyes hangú levelet küld: — Hát örökké tartson ez a háború, amely immár nyolc esztendeje pusztít négy égtá­jon? Hogyan áldozhatja fel Európa két legfelvilágosul- tabb népe, egy hiú nagyság eszméjéért kereskedelmét, belső jólétét is? Anglia ridegen elutasítja Napóleon levelét. így a jelek arra mutattak, hogy a két ország között még nagyobb méretű háború alakul ki, mint korábban. Franciaország külpolitikái helyzete kedvezőtlen volt. Napóleon, mint első konzul mindenekelőtt arra tör eke­dett, hogy visszaszerezze az osztrákoktól Itália északi ré­szeit. 1800 májusában újabb had­járatot indított. csaknem azon a vidéken, amelyen ko­rábban is átvonultatta kato­náit. Ezúttal átkelt az Al­pokon, a Szent Bernét há­gón, ezzel mintegy követve nagy példaképét, Hannibált, az ókór nagy hadvezérét. (Folytatjuk) got. Jaj azoknak, akik za­vart kívánnak kelteni! Minden úgy haladt, ahogy Bonaparte és közvetlen hívei elképzelték. Feloszlott a di­rektórium, a végrehajtó hata­lom legfontosabb szerve is. Az államcsíny legkritikusabb szakasza most következett. Másnap Saint-Cloud-ban meg­tartott ülésen a Vének Taná­csa és az ötszázak Tanácsa eleinte szembeszegült az egyeduralomra törő tábornok­kal. Izgalmas jelenetek, szenvedélyes viták alakultak ki. Amikor nem tudtak meg­állapodni, Bonaparte szemé­lyesen jelent meg a terem­ben. — Le a zsarnokkal! Vesz- szen a diktátor — ilyen és ehhez hasonló szitkozódó kiáltások hangzottak el. Négy hű katonája kísérte a tábornokot, akik a testükkel fedezték népszerű parancsno­kukat. Mindez hiába. Napó­leont a felháborodott képvi­selők lökdösték és a hátát ökölcsapás is érte. Nagy ne­hezen elhagyta az ülés szín­helyét. A jelenet megviselte a tábornokot, de amikor ma­gához tért, parancsot adott embereinek, hogy a képvise­lőket erőszakkal távolítsák el a teremből. Ijesztésnek szánt dobpergés közben jelentek meg a katonák és mindenkit kizavartak. Aki ellenállt, azt kidobták. Akik Napóleon mel­\lett voltak, azok visszatérhet­tek és ők a szuronyok ár­nyékában megszavazták a konzulátusról szóló törvényt. Ez megtörtént, majd ki­mondták azt is, hogy az öt­százak Tanácsa megszűnik. Este ugyanilyen körülmé­nyek között a Vének Tanácsa ült össze és ez a testület ugyancsak elfogadta azt a ja­vaslatot, amely szerint há­rom konzul veszi át a hatal­mat, ök hárman: Sieyes, Ro­ger Ducos és Bonaparte. Az államcsíny sikerült. Az egyeduralom megszerzése most már egyszerű. A trium­virátus jellegéből fakadóan, közülük mindig a legtehetsé­gesebb szerzi meg az ural­mat. így történt ez hajdaná­ban Rómában is, eleinte Pompeius, Crassus és Caesar osztozott a hatalmon. Végül a legvakmerőbb és a legte­hetségesebb ül babérkoszorú­val a birodalom aranytrónjá­ra. Caesar nemcsak Róma, hanem a világ ura lett. Napóleon is erre pályázik. Egy hónap múlva elkészült az új alkotmány. Az állam élére az első konzul került, aki teljhatalmat kapott, a másik kettőnek tanácsadó szerep jutott. A vezető sze­repet természetesen Napóleon szerezte meg. Néhány szigorú intézkedést hózótt, így például ragaszko­dott hozzá, hogy az addig '^MkikÁíéi IJUtoám Magas szovjet kitüntetések csehszlovák állampolgároknak Szufanuvong az amerikaiak Laosz elleni agressziójáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom