Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

’ augusztus '2&: SELEÍ-MAGYARÖRSZAS 9. f*9á A tanácsok működésének időszerű kérdései MILYEN HELYÜK VAN A TANÁCSOKNAK az ál­lamélet és a demokratizmus fejlesztésében? Hogyan kép­viselhetik jobban a tanácsok a lakosság érdekeit? Miként lehet biztosítani a tanácsok nagyobb önállóságát és jobb központi irányítását? Hosz- szabb idő óta folyik vita és vizsgálódás közéletünkben ezekről és a tanácsok műkö­désének egyéb kérdéseiről. A Kossuth Kiadó gondozásában most megjelent az első na­gyobb lélegzetű összefoglaló tanulmány, amely az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében végzett több, mint kétesztendős kutató, felmérő és elemző munka főbb eredményeit körvona­lazza. Lakos Sándor „A ta­nácsok helye és szerepe a szocialista építés jelenlegi szakaszában” című tanulmá­nya — amely a tanácsok to­vábbfejlesztésének kérdései­vel foglalkozó kiadványso­rozat első kötete — a vizsgá­lódások eredményeként ki­alakult, a fejlesztés útjait, módjait meghatározó általá­nos koncepciókat gyűjti egy csokorba. Mint Lakos Sándor mun­kájából és az intézetben ed­dig elkészült többi tanul­mányból is egyértelműen megállapítható: a kutató szakemberek a tanácsrend­szer tökéletesítését, a fejlő­désből fakadó új feladatok­hoz és igényekhez való hoz­záigazítását javasolják. AZ MSZMP POLITIKÁJÁ­NAK az utóbbi egy-másfél évtizedben éppen az a sajá­tos vonása, hogy nem várja meg, amíg égetővé, bajokkal terhes tünetek hordozójává válik egy-egy ügy, hanem elébe megy a fejlődés során jelentkező problémáknak, sokoldalú előzetes vizsgáló­dással, kapkodás nélkül igyekszik ma feltárni a hol­napi gondok megoldásának kínálkozó lehetőségeit. Ez történik most — több más fontos társadalmi kérdés mellett — a tanácsok ese­tében is. Más ma körülöttünk az élet, mint húsz évvel ezelőtt, amikor megalakultak ha­zánkban a tanácsok. Lerak­tuk a szocializmus alapjait, s megkezdtük a szocialista társadalom teljes felépítését. Az ipar után megváltozott, szocialista átalakuláson ment keresztül a mezőgazdaság is, az új termelési viszonyok mindjobban behatolnak éle­tünk valamennyi szférájába, a gazdaságirányítási rendszer reformja kihat egész közéle­tünkre. Mindez átformálja a tanácsok tevékenységét, fel­adatait is, s az élet új je­lenségei nem mindig férnek a korábbi sémák, módszerek kereteibe. Ezért került sor az utóbbi években Ismételten a tanácsi munka egy-egy rész­területének korszerűsítésére, a tanácsok önállóságának fo­kozására, hatáskörük bővíté­sére, gazdasági erőforrásaik növelésére, a tanácsok és bizottságaik működésének egyszerűsítésére, az igazgatá­si munka bürokratikus kinö­véseinek nyesegetésére. Mind­ezek azonban a tanácsi mun­ka csak egy-egy — bár na­gyon fontos — részterületét érintik; a Lakos Sándor ta­nulmányában foglalt ajánlá­sok viszont átfogják a ta­nácsok tevékenységének va­lamennyi ágát. A tanulmány fő érdeme, hogy valóságos értékükön méri azokat a tanácsok te­vékenységével kapcsolatos el­méleti tételeket, amelyeket sokat ismételtünk, de nem eléggé bizonyítottunk és ele­meztünk az utóbbi két év­tized alatt. Itt van például a tanácsok hármas — állam­hatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti — jellegéről szóló tétel, amely a gyakorlat tapaszta­latai szerint ma már egyre kevésbé igazolható, miután sem az államhatalmi, sem a tömegszervezeti funkció nem jellemző, nem domináló a tanácsok tevékenységében. A TÁRSADALOMTUDO­MÁNYI INTÉZET vizsgáló­dásai alapján felvázolt taná­csi struktúra az önkormány­zati jellegre helyezi a hang­súlyt; a szó igazi értelmében helyi önkormányzati szervek­ké akarja fejleszteni a ta­nácsokat, vagyis azt igényli, hogy a területi, a képvisele­ti szempontok a mainál na­gyobb szerepet kapjanak az állami mechanizmusban. Az állami élet fő területein. a politikai irányvonal kialakí­tásában természetesen to­vábbra is meghatározó ma­rad a központi párt- és ál­lami vezetés, a fő irányok alkotó alkalmazásában azon­ban egyre nagyobb önállósá­got és szerepet kell kapniok a helyi szerveknek. Mind több jel mutatja ugyanis, hogy — hasonlóan a gazda­sági szférához — a túlzott központi kötöttségek a ta­nácsoknál is érezhetően hát­ráltatják az igazi szocialista tartalom elmélyítését, a de­mokratikus vonások erősíté­sét. Az önkormányzati jelleg a tanulmány szerint az eddigi­nél nagyobb, ugyanakkor a most ismert formáktól sok szempontból eltérő, a helyi ügyekben az önrendelkezés irányába mutató önállóságot jelent. A tanácsokat fel kell ruházni a helyi ügyek vég­leges eldöntésének jogával. Az önkormányzati jelleg megköveteli, hogy a ható­sági ügyek zömét a legal­sóbb, tehát a lakossághoz legközelebbi tanácsi fórumon intézzék, s a tanácsok vegyék át azokat a hatósági jogkö­röket is, amelyeket ma még a különböző minisztériumok kihelyezett szervei látnak el További nagy változásokat igényel a tanácsok gazdasági tevékenysége is, amelyben a szolgáltatásokat, a lakosság ellátásáról való fokozottabb gondoskodást kell az első helyre állítani. A tanácsok nagyobb és újfajta önállósá­ga, megújítást kívánó gazda­sági tevékenysége azonban csak úgy valósítható meg, ha az eddiginél nagyobb anyagi-pénzügyi önállóságot kapnak; ha maguk rendel­keznek saját bevételeik fe­lett. Lakos Sándor könyve nagy tárgyi ismerettel elem­zi az ehhez szükséges lépése­ket, a tanácsi gazdálkodás megoldásra váró gondjait, problémáit A TANULMÁNY PONTOS MEGÁLLAPÍTÁSA, hogy a tanács, mint a lakosság ön- kormányzata, nem irányítha­tó központilag, de még a fe­lettes tanács révén sem. A mai értelemben vett felsőbb irányítás helyett meg kell szervezni a tanácsok tevé­kenységének törvényességi felügyeletét. Ennek elméleti és gyakorlati kimunkálása természetesen a jövő felada­ta. Mint ahogyan a tanácsok struktúrájának változása sem valósítható meg egy tollvonással hiszen egyes alapproblémák alkotmányjo­gi elrendezést kívánnak, mások pedig — nagy politi­kai horderejűknél fogva —, a párt legfelső szervesnek állásfoglalását igényük. A fejlődésnek a könyvben fel­vázolt útja azonban érdekes, realitásokkal számoló, vonzó elképzelés, amely minden bi­zonnyal újabb színekkel, gondolatokkal gazdagszik még a megvalósításig. (Sz.) Veszi fel a vállára a zsá­kot. Adja fel a pótkocsira. Úgy dolgozik, mint a má­sik öt ember. Még talán ugyanabbul. „Azok régi em­berek. Én pedig...” Hiába na. Megtörtént. Itt van. Most ez a fontos. Nem akarja, mégis rohan­ják a gondolatok. „És érde­kes. olyan együgyűek innen nézve. Hatalmas erejű az összefogás. Visz, magával so­dor...” Emlékszik. hogy György. Guppán György, aki épp el­nök. sokat beszélt annak ide­jén a sodrásról. A házukban, az asztalon kézzel mutatta a folyót. Sok összejön innen is, onnan is. Előbb kicsik, alig mozdulók. S ahogy ösz- szefolynak, szélesebb tér kell, megnő a rohanás. Guppán a saját doboz gyufáját tette ki az asztalra. Azzal jelezte, hogy addig húzgálja, moz­gatja a nagy folyó a medre szélét, míg el nem viszi on­nan az elvihetőt. Beszélhetett Guppán is, mások is. Csak az asszony írt alá. Hogy az adja a kö­zösbe a tizenegy holdat. Az hamarabb megértette a fo­lyóról szóló magyarázatot. Nevét, a földet adhatta a felesége. Egyebet nem. Szigo­rú paranccsal tiltotta meg ne­ki. hogy gazszálat arrébb te­gyen a közösben. Egyszer sírt az asszony, másszor kérlően szólt: „Ne dacolj, jó ember. A hat gye­rek közül a nagyobbik fiú emberecske csak. De most már neki sincs helye dologra. Üres a kamra, a padlás, ud­var. Azt hiszed sült galam­bok, tele erszények jönnek?” Dac. Dacolt' magával. családjá­val, az egész faluval. Messze vidékre jár munká­ba. Egy hónapban alig van négy teljes nap együtt a csa­láddal. Akkor is fél napok telnek, míg józanodik. Az ital keseríti a száját, rontja a viselkedését. „Ám legyen, jöjjön akármi, én a szabad­ságom nem adom!” Kerüli a tükörbe nézést. Mintha erősen öregedne. Pe­dig az élet- «Hisz’ éltem-e még egyáltalán ?" Éveken át. vállalta a falu egy részé­nek őrzését, kerülősködött. Hogy kuporgasson, legyen meg a család. Se éjjele, se nappala. Ünnepet nem is­mer. Gyerek még a legidő­sebb fiú, arra hagyja a két ló gyeplőjét. Szántson, jár­jon a mezőre. Meg a felesé­ge. Ahogy tud. Irgalmatlan keménység. Mégse könyörült. Elhúzódnak tőle, kerülik a gyermekei. Mintha irtózná­nak attól a kis futó csóktól is. amit hazaérkezésekor el­vár. „Ja, az ital. A bolon- dító részegség.” Meg a dac. Meg hogy az ő szabadsága. Kilenc év telik el. Nagy idő annak az apának, aki hat gyermeket mond magáénak. Dac. Akkor is az van benne, amikor és ahogy megáll az elnök asztala előtt. „Tedd le­hetővé, Guppán György, hogy a tsz tagja legyek én is. Két nagy fiammal. Hogy azok is...” Az elnök közgyűlésre ké. Hűtőház négyezer vagon almának Háromszázmilliős beruházás segít az almaszüreten Még emlékezetünkben van a nevezetes — 1968 évi janu­ár 31-i — „almaértekezlet”, melyen országos szervek ve­zetőivel együtt születtek dön­tések: mit kell tenni, hogy a jonatánalma, Szabolcs ara­nya valóban áldás legyen. Az egyik legfontosabb döntés az almatárolók építésére vo­natkozott. Kimondották táv­lati tervként, hogy a hetve­nes években várható, mint­egy 45 ezer vagonnyi termés negyven százalékát, körülbe­lül 18 ezer vagonnyi alma ter­mést hűtőtárolókban kell elraktározni. A terv azt is előírta, hogy ebből 7 ezer va­gonnyit a termelőszövetkeze­tek, 4 ezer vagon befogadá­sára alkalmasat az állami gazdaságok és 7 ezer vagon ka­pacitásút a szövetkezeti ke­reskedelem szervei építsenek fel. Az állam jelentős segít­séget adott az építkezések­hez. A szüret előestéjén Akkor, 1968 januárjában Szabolcsban mindössze 170 vagonnyi hűtőtér állt a ter­melőszövetkezetek rendelke­zésére. Az 1968-as évben 1140, 1969-ben pedig 1065 va­gon befogadására alkalmas tárolót kezdtek építeni, ösz- szesen 20 termelőszövetke­zetben. Ezenkívül épülnek a MÉK almatárolói, az állami gazdaságok is nagyarányú építkezésbe kezdtek. Hogyan áü mindez jelenleg, az alma- szüret előestéjén, erre keres­tünk választ. Tavaly tíz termelőszövet­kezet kezdte a tárolóépítést. Ebből el is készült a csengeri, szamostatárfalvi, szamosbe- csi, rakamazi. tuzséri 100— 100 vagonos és a nyíregyházi (Ságvári termelőszövetkezeti), valamint a nyírmadai 120— 120 vagonos. Némelyik elké­sett az almaszüretről, de másként hasznosították. Gya­korlatilag tavaly már 1420 vagon tároló segítette a szü­retet. Ezenkívül tároltak sza­bolcsi almát az új, budaörsi tárolóban is. Az idei almaszüreten je­lentős lépést tesz Szabolcs előre az almatárolásban. Nyírgelsén folyik a balkányi és nyírlugosi állami gazdasá­gok közös erejével, jóval több mint 1 millió dolláros valutával épülő ezervagonos hűtőház építése és — bár né­mi késésre van kilátás — még részt vehet az idei szü­ret értékesítésében. Mellék­üzemei több száz vagon al­mát is feldolgoznak, üzemei­ben több száz ember talál munkaalkalmat. Elkészül szüretre a Csengeri Állami Gazdaság százvagonos tároló­ja. Nagy erőfeszítéssel bőví­tik a MÉK nyíregyházi hűtő­házát. amivel befogadóképes­szült írást olvas, néz át még egyszer. Nem akar hinni lá­tásának, hallásának. „Mit akar, Gergely bátyáim? Is­mételje csak.” Ismételte. Má­sodszor azt is hozzátéve: „... mert tudod. az a folyó. Emlékszel, hogy mondtad?” Nehezen értette, az elnök egymaga nem dönthet. Adja be kívánságos kérelmét írás­ban. A tagság pedig „meg­húzza a mércét”. Még azt is, az írást. Miért alázkodjék annyira? Vagy tán nem alázkodás az. A közösség, az egység rendje. Meg lehet éppen ten­ni. Nem lopott, nem csalt. Olyan amilyen. Nincs két egyforma ember. Dacolt? Da­col ezután is! „Dacolok ezután is — érke­zik a gondolatok özönében a mához. — Nem ölöm meg magam, mert ez van ben­nem... ök, a többi öten régi tagok. Megmutatom, egy se különb nálam. Se mások. Ezt teszi a két fiú is. Apja gyerekei!” Dacol. Nem árt vele sen­kinek. De ezúttal magának használ— Asztak* Bálint • »» A u sége a tavalyi 450 vagonról 1200 vagonra emelkedik. Szeptemberben átadják Ho­dászon két termelőszövetke­zet 200 vagonos hűtőházát. Szeptember 15-re ígérik az építők a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet százvagonos hűtőházának át­adását. Bíznak a kálmánhá- zi, rakamazi, tiszadobi és vajai termelőszövetkezetek is abban, hogy egyenként száz- vagonos hűtőházuk üzemben lesz a szüretre. Jövedelem és törlesztés összegezve: 2320 vagon ter­melőszövetkezeti, 1200 vagon­nyi állami gazdasági és ugyancsak 1200 vagon befo­gadóképességű kereskedelmi hűtőtér hasznosulásában bíz­nak a szakemberek az idei almaszüretre. Ennyi hűtőtér segít a szüreti munka széthú­zásában, az alma értékének megőrzésében, a szállítási gondok enyhítésében. Ez jó­val több mint 4 ezer vagon, amihez hasonló nagyságú tá­rolópark még sohasem dolgo­zott a megyében. Körülbelül 300 milliós beruházási érték fekszik benne. A hűtőtáro­lókból számazó jövedelem évi 30—40 millió forint már idén. Ez bőven fedezi az épít­tetők évi törlesztését. Ha jól gazdálkodnak, a hitel törlesz­tésén kívül még jövedelem, növekedést is elérhetnek be­lőle. A nagyobb eredmények­hez három dolog kell. Egy: lehetőleg korai körszedéss’el kell megtölteni az új tároló­kat. A körszedett alma már« ciusig eltartható és ennek van a legnagyobb ára. Érte­sülésünk szerint a termelők körülbelül 3 ezer vagon kör­szedésre vállalkoztak idén, A másik feltétel: ha már van hütőház. megfelelő szakem­berek irányítására kell bízni őket. Százvagonos hűtőtároló» hoz legalább két hűtőgépke­zelő és 2—2 hűtőházi szak­ember szükséges. Ennyit ja­vasolt a megyei tanács jú­niusi köriratában. Július Sí­ig a területi szövetségekhez el is küldték a kiképzésre ja­vasolt személyek névsorát. A közeli napokban megkezdődik a még hiányzó szakemberek több évre tervezett rendsze­res kiképzése is. A harmadik feltétel az építőknek szól: időben, még a szüret elejére adják át üzemképesen, kipróbálva a tárolókat. • A jégverés miatt is Sajnos, a jégverés okozta károk miatt idén a vártnál jóval kevesebb exportminősé­gű alma várható Szabolcs­ból. Ezért fokozottan szüksé­ges, hogy a megye termelési eredményeit a tárolók jó, időbeni átadásával, megfelelő szakemberek munkába állítá­sával és jó minőségű körsze­dett korai alma betárolásával segítsük. Ez a három feladat most a legfontosabb a jó almaszüret érdekében. Az illetékesek igyekeznek min­dent megtenni e feladatok megoldásához. Bízhatunk te­hát a jó eredményekben is. (gnz) MEG/EGYZÉS: Verseny Vasárnapi lapszámunkban röviden foglalkoztunk az­zal, hogy az Élelmiszer Kisker reprezentatív csemegebol­tot létesít Ujfehértón. Ezzel lényegében átlép egy bűvös határt: a területi beosztás határát. A vállalat eddig csupán Nyíregyházán, Kisvárdán és Záhonyban rendelkezett üzle­tekkel, most új területre is kiterjesztette tevékenységét. Sőt, nem szeretne megmaradni a kezdeményezésnél, ha­nem megyénk néhány nagyobb községében is tervezi üzle­tek létesítését. Nem új dolog ez már megyénkben és tegyük hozzá, szerencsére. Már korábban is sor került ilyenre, például a fogyasztási szövetkezetek új áruháza, vagy az épülő étter­me esetében. Az a tény, hogy a különböző kereskedelmi szervek behatolnak a versenytársak területére, s ott emiatt élesedik a verseny, csak jó hatással lehet a lakosság ellá­tására. A verseny élesedik, erre mutat a nyíregyházi élelmi­szer-kereskedelem helyzete. Nemrég épített a Csemege Vál­lalat egy új áruházat a Kossuth téren, a sütőipar saját üzleteiben is rengeteg kenyeret hoz forgalomba, a szövet­kezeti ABC-áruház is besegít a város ellátásába. A kisker tervszerűen fejleszti városi hálózatát, de emellett új területeket is keres. így került sor az újfehér­tói tárgyalásokra, a helyiség megvételére, amelynek átala­kítása után megnyílhat a bolt. Ami azonban a hír mögött van, azt nagyon nehéz lenne egyetlen újságcikk keretében összefoglalni. Tény: sok nehézséget kellett leküzdeni a vállalat vezetőinek az üzlet létrehozása érdekében. Sok tárgyalás, határozat, fellebbe­zés... Ki támasztott nehézségeket? Talán a helyi tanács? Nem, sőt, segített az ügyben, különösen a járás. A tárgyalások azért tartottak sokáig, mert a helybeli fogyasztási szövetkezet akarta megakadályozni az élelmi­szerbolt létesítését. Minden fellebbezési fórumot kimerí­tettek, még szerkesztőségünkben is jártak, hogy ne nyit­hasson a községben üzletet a kisker. Álláspontjuk, s elszántságuk érthető bizonyos szem­pontból, hiszen elképzelhető, hogy ez az üzlet a fogyasztási szövetkezetnek forgalomkiesést okoz, csökkenti eredmé­nyét. Ez ellen mindenki harcolna, pozícióját minden szerv szeretné megtartani. Másrészt viszont a gazdaságban alapelwé tettük a verseny fogalmát, s ezt el kell fogadnia az újfehértói szö­vetkezetnek is. Fel kell vennie a kesztyűt, s harcolni, még­pedig a jobb ellátással, kereskedéssel, alacsonyabb árak­kal. Verseny van, mégpedig olyan verseny, amikor az el­lenfél is bemehet a ringbe. A kialakuló helyzet még kérdéses, de egy bizonyos: a verseny létét a lakosság a javuló áruellátáson keresztül érzi majd. (Ez végső soron a fogyasztási szövetkezetnek is politikai célja, hiszen saját tagjainak ellátásáról van szó.) Nem lenne célszerű a versenyt megakadályozni, kizárni a partnert. — Ellenkezőleg, segíteni kell azokat a gazdasági törekvéseket, amelyek célja megegyezik a lakosság érdekei­vel. Természetesen, minden érdeket nagyon nehéz lenne szem előtt tartani. így van aztán, hogy sok szabolcsi örül az élesedő versenynek, s azt tartja: bárcsak előbb tartanánk már, bár több lenne az újfehértóihoz hasonló jelenség! Reméljük, ennek is eljön az ideje, — a lakosság nagyobb megelége­désére. Kim Ista:* DAC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom